Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-21 / 16. szám
Hírlap, 1990. április 21., szombat 5. Balatonban úgy hírlett Munka nélkül lesz a fél falu,,. Nyolcezres OTP-kölcsön mellé 40 százalékos bérkiesés — A tanács a segélyezés lehetőségét kereste—Borsodnádasd nem zárja be kapuit Vészjósló hírek keltek lábra a megye északi településein, főként azokban a községekben, ahonnan — mint például Balatonból — számosán a Borsodnádasdi Lemezgyárban keresik a kenyerüket. Az hallatszott lépten-nyomon, hogy hetekre kényszerszabadságra küldik a gyár dolgozóinak zömét — hűszszázalékos bércsökkentéssel. Azt tartja a mondás: nem zörög a haraszt... Két évig épült, s mára vadonatúj pompájában magasodik Balatonban Kormos Mikló- sék családi háza. A családfő éppen műszakban van a lemezgyár terméktároló üzemében, a háziasszony fogad bennünket, igaz, panasszal: — Eltört a kezem, és sajnos, hosszú táppénzen vagyok — sóhajtja. — Pedig, higgyétek el, nem hiányzik ez egy cseppet sem, amikor minden fillérre szükség van a ház OTP-tartozása miatt. A fiatalasszony szintén a lemezgyár dolgozója, anyag-előkészítő a meóban. Azt mondja, amikor a gyári dolgokra térünk, hogy ők is hallották a „kényszer- szünet” hírét, de semmi konkrétumot nem tudnak a jövőről. — Ha igaz lenne, bennünket rettenetesen érintene — jegyzi meg. — A körülbelül 16 ezer forintos nettó keresetünkből nyolcezer egyből megy az OTP- be, aztán itt van még a rezsi, a megélhetés, a gyermeknevelés. Gondoljanak bele, mit jelentene ebből a kettőnk negyvenszázalékos keresetkiesése... * Nem hivatalosan ugyan, de a községi tanácsra is eljutott a részleges munkanélküliség híre. Az elnökasszony, Horváth Ferencné azzal fogad, hogy az állítólagos „szükségállapot” csak Balatonban 222 embert érintene, nem beszélve a családjaikról. Ráadásul nem mindenki tudja kompenzálni a háztájiból a keresetkiesést, új munkahelyek itt nem találhatók. Ami van, az egytől egyig betöltött. — Gondolnunk kell arra, hogy ha lesznek munkanélküliek, miként tudjuk segíteni őket — mondja. — Mert, ha olyan családokat érint, akik ma is a létminimumon vagy nagyon nehezen élnek, tennünk kell valamit. Eddig mindössze egyetlen ember volt itt, aki hat hónapig kapta a munkanélküli-segélyt, de a hírek szerint többre is számíthatunk. — Miként tudnak segíteni majd rajtuk? — Ami a minimum: felvesz- szük a kapcsolatot az egri munkaerő-szolgálati irodával, bár nem sok reménnyel kecsegtethetnek bennünket... A másik: a segély. Több mint 800 ezer forintos segélyezési alapja van a tanácsnak, szükség esetén megpróbáljuk ezt beosztani. Egyszeri rendkívüli juttatásban tudnánk részesíteni a rászorulókat. Ez minden... * De valójában van-e alapjuk a Béres László: „A mai helyzet jóra fordulhat...” (Fotó: Gál Gábor) riasztó híreszteléseknek, amelyek immár túllépnek a patinás üzem kapuin? Béres László, a Borsodnádasdi Lemezgyár igazgatója őszinte: — A hírek részben igazak, részben nem — kezdi a csaknem kétezer embert foglalkoztató gyár vezetője. — A termelési érték hetven százalékát az elavult technológiával készített hengerelt acéllemez gyártása adja. A vállalati és a vaskohászati szerkezetátalakítás azonban a lemez- termelés fokozatos csökkenésével, 1992 — 93-ban pedig a teljes megszűnésével számol. Sajnos, az események az idén felgyorsultak: minden gyártmányunkból, de elsősorban a lemeztermékeknéljelentősen csökkent a belföldi kereslet. Kevesebbet rendelt az Ikarus, illetve a Csepel Autó január közepétől, a szocialista export korlátozásának időpontjától. Május végéig azonban biztos rendeléseink vannak, s bár valamelyest élénkülés látszik az egyéb külföldi piacokon, a helyzet valóban nem gond nélküli. Tény, hogy ebben az évben hozzávetőlegesen 15 — 20 százalékos termeléscsökkenéssel kell számolnunk. — Milyen kihatással jár ez a dolgozók foglalkoztatására ? — Ha arra gondol, hogy tervezzük-e — mint az emberek között elterjedt — a kényszerszabadságolás bevezetését, akkor a válaszom a következő: a jelenlegi ismereteink alapján az idén ilyenre nem kerül sor. A március 15-i ünnepek körül volt 2 — 2 szabadságos nap, de — mint mondtam — többel nem számolunk. — Valami alapja csak lehet az emberek nyugtalanságának... — ...Valóban van, de ezeket a problémákat munkásgyűlésen megbeszéltük velük. Arról van szó, hogy a kényszerű termelés 624 dolgozó „leépítését” igényli. De átképzéssel, betanítással, a nyugdíjas-foglalkoztatás megszüntetésével, a részmunkaidős foglalkoztatás növelésével, valamint a várható kilépésekkel — mert ilyenek állandóan vannak, s új embereket egyelőre nem veszünk fel — mintegy 246 alkalmazottunk sorsát vállalaton belül rendezni tudjuk. — És a többiek jövője? — Döntés született arról, hogy a korengedményes nyugdíjazás mintegy 60 — 220 dolgozót érinthet. Kiadtunk egy kérdőívet, hogy kik azok, akik a lehetőséggel élve, nyugdíjba kívánnak menni határidő előtt. Az érintettek zöme jelezte a szándékát, így május elsejétől 68 munkaválla- "■ lónk megy nyugdíjba azok közül, akiknek csak jövő december végén lenne esedékes. Valószínűleg június 1 -jétől újabb 80fő megy el nyugállományba a ’92-es, ’93-as korosztályból, majd az év végéig, illetve a jövő esztendő első negyedévéig további 80 — 100 dolgozó, ha a Helyzetünk továbbra is rossz lesz. Helyükre, mint emtfttettem, nem veszünk fel újakat, még a nyári gyakorla- tosokat, diákokat sem-, csupán az ösztöndíjasainknak tartjuk fenn a helyet. — Úgy fogalmazott az imént, igazgató úr, hogy: „...ha a helyzetünk továbbra is rossz lesz.” Ebből a fél mondatból, akárhogy is nézzük, kicseng némi optimizmus... — Hát persze... Erre az esztendőre szinte minden részlegünknek van megrendelése. Sőt, a horganyzó üzemrészünkben folyamatos a termelés, szombaton és vasárnap is dolgoznak. Bizonyos termelésnöveléssel számolhatunk majd járműkerék-al- katrészek gyártásában is. A mai nehéz helyzet tehát jóra fordulhat, s ebben bíznunk kell... Szilvás István Nemoda- csak odanyúlt... Az autókba volt szerelmes a 19 éves ifjú — Nyakcsigolyarepedés álom közben — Hiába kérlelte a rendőröket, nem csukták be, mert nem volt hely a kóterben Az idei esztendő igazán jól kezdődött a 19 éves jászárokszállási Nemoda Attilának. A fiatalember már régóta szerelmese a járműveknek, persze nem akármilyeneknek, főleg a buszoknak és a teherautóknak. Pénze ugyanakkor nem sok van ezek megvásárlására, netán vezetésére. Nos, február közepén az egyik napon azonban rámo- solygott az oly nagyon remélt szerencse... * szerűen kérlelte a nyomozókat, mielőbb csukják őt be. Ebbéli óhaját azonban a rendőröknek nem állt módjukban teljesíteni, ama egyszerű oknál fogva, hogy a kóterben nem volt hely... Ami ezután következett, arról már áprilisban — kézre kerítése után — számolt be kihallgatóinak az ifjú. Kitűnő mesélőkészségével valósággal elkápráztatta az egyébként marconának tűnő rendőröket. * csit lovasított meg. A módszer ezúttal is a kis ablak eltolása, s vezetékkel való indítás volt. Ezzel a járművel már nagyobb útra vállalkozott. Siófokra utazott vele, majd végigutazta az egész Balatont. Amikor kalandozási kedve kifulladt, akkor ismét szülőfalujába látogatott. A főnökét kívánta felkeresni, őt azonban nem találta, cserébe hát annak irodájából iratokat tulajdonított el, valamint legalább 20 liter benzint. Az országban keresztbe-kasul szédelgő fiatalembert végül — körözés alapján — Vámosgyör- kön sikerült elfogni. * Aki netán azt gondolná, Nemoda Attila tulajdonképpen csak egy jámbor szélhámos, aki egyáltalán nem tudja levetkőzni a két- és négykerekű járművek vezetése iránti olthatatlan vágyát, s ezért nem szabad túl szigorúan megítélni cselekedeteit, annak csalódnia kell. A foglalkozás nélküli fiatalember ugyanis már fiatalkorúként összeütközésbe került a jogszabályokkal és a hatóságokkal. Járműlopás, valamint hivatalos személy elleni erőszak miatt sújtották büntetéssel. Idáig összesen egy év nyolc hónapot töltött büntetés-végrehajtó intézetben. Nemodát őrizetbe vették, s jelenleg jármű önkényes elvétele, lopás és dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás alapos gyanúja miatt folytatják vele szemben az eljárást. Szalay Zoltán Gyöngyösön egy óvatlan pillanatban sikerült elkötnie az egyik, menetrend szerinti járatú autóbuszt. A tömegközlekedési eszközzel — csak úgy, magányosan — egészen Nagyfügedig jutott el. Tovább is ment volna, ha nem kapja el a hév, és nem próbálja hajtani a monstrumot legalább 110 km/órás sebességgel. Gyakorlatlansága miatt, no meg azért is, mert időközben elaludt a volánnál, az említett község belterületén egy árokban kötött ki, természetesen a járművel együtt. Ezzel autóimádó barátunk jó időre ki is vonta magát a forgalomból. Nagyfügedi kirándulásának szegycsonttörés és nyakcsigolya-repedés lett ugyanis a következménye. Majdnem egy hónapot töltött a kórházban, március 22-én jöhetett ki csak onnan. Ekkor szokatlan lépésre szánta el magát: úgy vélvén, hogy úgyis körözik az autóbusz tolvaját, nemkülönben pedig lévén pénz- és lakásnélküli, önként jelentkezett a Gyöngyösi Rendőr- kapitányságon. Nemcsak, hogy feladta magát, hanem szabály— Bosszúbólmmáykrt a kapitányságról kifelé menet — vallotta Nemoda — úgy döntöttem, elkövetek még valamilyen bűncselekményt, hátha akkor mégiscsak bezárnak... Száz méterre az épülettől megpillantott egy Barkast, annak kis ablakát egy szög segítségével félretolta, s máris beülhetett. A megfelelő elektromos vezetékeket összeérintette, s ezzel el is indította a motort. E nap éjszakáján eszébe jutott, hogy rég járt már otthon, ezért Jászárok- szállásra hajtott. Még legalább egy hétig használta saját céljaira ezt a járművet, ami a Szolnoki Mezőgép Vállalat tulajdona, s amelyben állítólag 800 ezer forint volt. Amikor azonban kiderült, hogy a kocsinak kuplunghibája van, visszatért Gyöngyösre, s unaloműzésképp feltört egy Zsigulit. Az már csak merő véletlen, hogy a személyautó egy nyugalmazott rendőré, akinek mellesleg a szolgálati igazolványát is magához vette. Hamarosan ettől az autótól is elbúcsúzott, s egy Kecskemétre való Barkas típusú tehergépkoSzerkesztője és társszerzője Heves megyei — Csokorba gyűjtött tapasztalatok — A vita folytatására számítanak Könyv, a vállalkozóknak Olyan korban élünk, amikor egyre inkább tért hódítanak a vállalkozók. Nekik kíván segítséget nyújtani az a könyv, amely a napokban jelent meg A mező- gazdasági vállalatokon belüli vállalkozásokról címmel. A háromtagú szerzőegyüttes: dr. Fehér Alajos, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutatóintézetének igazgatója, dr. Gergely Sándor, a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézetének főigazgató-helyettese, valamint dr. Módos Gyula, a budapesti közgazdaság-tudományi egyetem docense. Érdekessége, hogy praktikus ismereteket nyújt gyakorlati szakembereknek: vállalati igazgatóknak, szövetkezeti elnököknek, termelési vezetőknek, főkönyvelőknek, nem kevésbé a magánvállalkozóknak. A könyv szerkesztője és egyik társszerzője Heves megyei, dr. Fehér Alajos kandidátus. Őt kérdeztük a mű tartalmáról: — Alapvető célunk az volt — mondta —, hogy együtt gondolkodjunk, sőt ha szükséges, vitatkozzunk is az olvasókkal. Különösen azokkal a vállalati, szövetkezeti vezetőkkel, akik évek óta törik a vállalkozások nálunk még járatlan útjait. Ráirányítjuk a figyelmet a legfrissebb kutatási eredményekre, a gyakorlati megoldások mind szélesebb körére. Ezeket nem ismertetjük részletesen, hanem inkább a leszűrhető tapasztalatokra és a mintajelleg megjelölésére szorítkozunk. Munkánk formabontó, hiszen eltér a szigorúan tudományos logikával szerkesztett művektől. Ugyanis az összegyűjtött tapasztalatok és ismeretek alapján egy-egy megoldásra váró feladatot írtunk le, konkrétan, hogy mit tennénk, ha gazdasági vezetőként az a mi feladatunk lenne! — Ezek szerint a könyv a három szerző önálló munkája? — Valóban, a szerkesztés során arra törekedtünk, hogy minden kérdésben egységes véleményt képviseljünk. Csupán a logikai egység és a valóság következetes érvényesítését tartottuk szem előtt. Az ismeretbővítés mellett módszertani segítséget is szeretnénk nyújtani az érdeklődőknek. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a sikeres, vállalaton belüli vállalkozásnak a helyi ismeret legalább annyira fontos, mint a korszerű vállalkozási tapasztalatok megléte. Munkánkat a szervezésben és a szaktanácsadásban eddig élenjáró Mezőgazdasági, Üzemszervezési, Számítástechnikai és Informatikai Részvénytársaság adta ki, amely támogatta’ törekvésünket. — Várható-e folytatása? — Örömünkre szolgálna, ha könyvünk olvasói folytatnák az általunk kezdeményezett vitát. Annál is inkább, mert kompolti intézetünk tevékenységi körébe újként vettük fel a vállalkozáskutatást. Szeretnénk, ha bármilyen formában eljuttatnák a szerzőkhöz észrevételeiket, véleményüket, megjegyzéseiket. Ezzel is hozzájárulnának közös céljaink mielőbbi megvalósításához. (m.k.) Horváth Ferencné: miként tudjuk segíteni Kormos Miklósné: „...ha igaza lenne, bennünket őket.” rettenetesen érintene.”
