Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
8. NÉPÚJSÁG, 1990. március 3., szombat Brinkmannék Annie szeme mindent lát Lopnak. Úton-útfélen, de kiváltképpen a nagyáruházakban. Mivel a figyelő szemek is fáradnak, az eddig alkalmazott tolvajfogó szerkezetek mellett új trükköt alkalmaznak Amerikában. Annie Droid — ez a neve — voltaképpen bájos arcú hölgy. Pontosabban, próbababa. Sőt, nem is egy, hanem több. A trükk lényege, hogy a derékig meztelen figurák bávatagon figyelik a vásárlókat, szemük diszkrét mozgása azonban észrevétlenül is követi a kedves vevőt. S ha az úgy véli, hogy elérkezett az áru zsebbe süllyesztésének nagy pillanata, a kandi szemekben rejlő érzékelő azonnal működtetni kezdi a vészjelzőt. — A továbbiakban markos fogdmegek lépnek színre. Az ötlet egy denveri technikusé, aki — miközben a próbababákat javítgatta — fölismerte a nagy lehetőséget: a női szemnél nincs jobb hely a rejtett kamera számára. Az ötletet fölajánlotta az áruházaknak, bár tartott tőle, hogy sokallják majd a 2400 dollárt egy-egy bábuért. Nos, Annie Droid árát nevetségesen kevésnek találták. S ez végül is érthető, hiszen Amerikában évente 200 millió dollárt költenek biztosítóberendezésekre, s mégis 35 millió dollárnyi értéket lopnak el — naponta. A kedd esti idill főhőse, a tv révén családtaggá vált Brinkmann professzor körül összecsapni készülnek a magánélet hullámai. Klausjürgen Wussowa schwarzwaldi klinika mellett ugyanis több és hosszadalmas bírósági pernek is főszereplője. Akivel hadakozik, nem más, mint a törvényes felesége, Ida Krottendort. A megcsalt és elhagyott asszony ugyanis nem hajlandó válni. És a volt férj nemcsak pénzzel és szép szóval, hanem perrel is erősködik a házasság felbontásán. Ida asszony ellenperrel válaszolt. Ügyvédje szerint anyagi követeléseket nem érint a dolog, egyszerűen még mindig szereti a volt férjét. Wus- sow azonban már hosszabb ideje egy francia újságírónővel él, és ABZ Magazine tudomása szerint két gyermeket szeretne, de mindenekelőtt törvényes házasságot. A jövő? Ha beteljesedik, amit a volt feleség jogi képviselője ígér, nos, akkor nem reménye keltő. Wmssoiv már régen galambősz öregember lesz, amikor még mindig csak epedezik a válásért. És ráadásul most már Christa doktornő is kínozza. Hová jut az a flotta, amelynek biszexuális lesz a személyzete? JMLmrsciltbot & íret'ilzii't&en Zavarba ejtő döntést hozott a brit hadügyminisztérium: ezentúl nők is szolgálhatnak a legkülönfélébb hadihajókon. És ha a tengerészéletük úgy alakul, bármilyen rendfokozatot elérhetnek. A lázba hozó hírt a hadügyminiszter-helyettes jelentette be az Alsóházban. Archibald Hamilton nem titkolta, hogy szenvedélyes viták előzték meg szakmai körökben e lépést, ám példaként lebegett előttük, hogy a légierő már szélesre tárta a kapukat, akár vadászgépet is vezethetnek pilótanők. A haditengerészet azonban mindeddig csak szárazföldi szolgálatosként foglalkoztatta a soraiba verbuvált lányokat-asszonyokat. Szóval, elérkezett az idő, hogy bármely hölgy kivehesse a retiküljéből a marsallbotot is, ha úgy hozza sora. A nőmozgalmak zajos ünnepléssel fogadták a bejelentést. Néhány honatya azonban sietett kifejezni a kétségét, hogy a világtengereken járó hadihajókon egyáltalán helyet kaphatnak a nők. Egy tory képviselő „felháborodott aggodalmának” adott hangot, mondván, hogy hová jut az a flotta, amelynek biszexuális lesz a személyzete? S hogy menynyire nem volt egyedül e véleménnyel, azt tanúsíthatja, hogy az expozét követően tüntetés volt az Admiralitás előtt, az egyenjogúság ellen. Méghozzá nők tüntettek. Igaz, ezek feleség és menyasszony szerepben léptek föl: „Gondoltak-e arra, hogy mi történik azokon a hadihajókon, amelyeken hosszú hónapokra összezártan utaznak férfiak és nők?” Könyörgés Buddhához A neves skót világutazót arra kérték kedvenc klubjában, hogy ossza meg hallgatóival azt az élményét, amely a legutóbbi távolkeleti útja során a legváratlanabbnak mondható. G. G. a következő történetet mesélte: „Burmában voltunk. Ügy döntöttünk, hogy megnézzük Mandalay város nevezetességeit. Ehhez a legcélszerűbbnek látszott, ha riksát fogadunk. A városnézés utolsó állomása az Arakanpagoda volt. Itt, mint minden buddhista szentélyben, le kell vetni a cipőt, mielőtt belép az ember. Letettük tehát a lábbelit az ajtó mellé. Nasi — így hívták emberünket — szintén levette elnyűtt szandálját, aztán a templom mélyébe ment, és a legnagyobb, legragyogóbb Buddha- szobor előtt letérdelt és imádkozott. Megragadott az elmélyül- ten könyörgő ember látványa, s nem állhattam meg, hogy ne kíváncsiskodjak: ugyan miért, vagy kiért imádkozott? Arra gondoltam ugyanis, hogy a mégoly rövid válasz is közelebb visz az egyszerű ember gondolatvilágának megismeréséhez. „Kértem Buddhát, hogy tartson meg jó egészségben engem is, meg a családomat is.” Majd kis szünetet tartott, és így folytatta: „Meg imádkoztam azért is, hogy ne kelljen mezítláb távoznunk, amikor kint leszünk a templomból.” Minyon Ede, a Cukrászati Főközpont vezérigazgatója harmadszor is összevonta bozontos szemöldökeit, majd gyorsan bekapott egy újabb szem konyakos meggyet/ A válságstáb tagjai elismerően csuklottak, ám ők már képtelenek voltak csatlakozni főnökükhöz. — Ki kell találnunk valamit... — simítgatta szórakozottan Minyon Ede a sztaniolpapírt. — Ezt a tortát már nem tudjuk kisebb szeletekre vágni. Hat szomorú szempár szege- ződött a tárgyalóasztal közepén árválkodó kisujjnyi tortaszeletre, amely nagyon hasonlított a személyzetis Arankára: vékonyka volt és öregecske... — Bezzeg hajdanán micsoda lakomákat csaptunk a Nagy Közös Tortából! — ringatózott el egy nosztalgiahullámon a főmérnök. — Jutott belőle bárkinek — gombolyította tovább az emlékezés vörös fonalát a marketinges. — Feltéve, hogy még idejében érkezett... — Volt tejszínhab is. Meg mazsola — nyelt két nagyot doktor Ischler, tudományos szaktanács- adó. — Nekünk volt a legmagasabb vércukorszintünk az egész béketáborban! — bandzsított a párttitkár a konyakos meggyekre. — Most pedig odakinn tolonganak az emberek a kapuban, és üres tányérjaikat nyújtogatják felénk — huppant vissza a valóság talajára a főbizalmi. — Kisnyugdíjasok, többgyermekesek, pályakezdő fiatalok... Istenkém, legalább az érdemeim elismerése mellett... — gondolta Minyon Ede, ám hangosan csak ennyit mondott: — Ki kell sütnünk valamit! — Talán egy új tortát... — libbent a szobába a kávékkal Mancika, a fotogén titkárnő. E szavak hallatán a gyűrt arcú férfiak lelki szemei előtt Mancikának csillogó ezüstszárnyacskái nőttek, s valahol a főlépcsőház mellett halkan megszólalt egy mandolin... — Ez az! Üj torta kell! — tépte apró darabokra Minyon Ede saját nyugdíjazási kérelmét. — Valami nagy-nagy tortát kéne sütni! — szavalta ültében a hirtelenkopasz Demisz-titkár. A főmérnök máris lelkesen válogatni kezdett a tortareceptek között. Néhány perc múlva a Cukrászati Főközpont ablakaiból édes illatokat fodrozott tova a friss nyugati szellő. Oly édeseket, hogy a környéken lakók pillanatok alatt megfeledkeztek a közeli gumiüzem jelképes lefoglalásáról. A Válságstáb tagjai ünnepeltek. Minyon Ede éppen felkérte Mancikát a nyitópalotásra, amikor a fotogén munkaerő felemelte formás mutatóujját: — Új torta? Jó, jó ... De kinél lesz a tortakés?! Walter Béla Épülő toronyház Toronydaruról 16 mm-es halszemoptikával készített felvétel a frankfurti vásár toronyházáról, amely még „csak” 241 méter magas, de újabb 15 métert nő a munkák befejeztéig. Egy türelmetlen bérlő már be is költözött Európa legmagasabb irodaházának 19. emeletére. (Népújság-telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Szupermotor Lelkes fotós örökíti meg a Harley-Davidson Arni D90 típusú motorkerékpárját, amelyet a 21. autószalonon állítottak ki, a francia fővárosban. Az amerikai cég 1340 köbcentiméteres motorral ellátott kétkerekűje óránként 200 kilométeres sebességre képes. (MTI-PressKépszerkesztőség) Sütkérező medvék Míg a téli sportok szerelmesei hó után vágyakoznak, a zürichi állatkert két jegesmedvéje hemperegve sütkérezik a szokatlanul meleg, téli napsütésben. (MTI-PressKépszerkesztőség) A diszkó ártalmai „Elmúlottak a szép idők, amikor az olasz légierő dúskálhatott a pilóta-utánpótlásban. Ma már ott tartunk, hogy kevés a jelentkező, s akik jönnek, azokkal is gondok vannak” — állapította meg a fegyvernem parancsnoksága, melyet a La Repubblica idézett. A felismerés ténye önmagában nem sokat árulna el a generációról, amelynek álmaiban, úgy tűnik, már nem szerepel a repülés nagy kalandja. De nem csupán az ifjúkori vágyak földhözragadt voltáról van szó. „Az igazi problémát az jelenti, hogy a mostani fiataloknak baj van a látásával, rosszabbul hallanak, és elég gyakori betegségük az arcüreggyulladás. Vagyis a diszkók és a sztereoberendezések akusztikai szennyező hatása megfertőzte őket. És ehhez hozzá kell számítani a tévé előtt töltött órákat, valamint a motorozás különféle ártalmait.” Mivel a légierő hatásköre nem terjed ki a diszkók bezárására, sem a decibelek korlátozására, kiváltképpen nem a videofilmek máglyára hordatására, korszakos változást fontolgatnak a katonák. Javasolni fogják a parlamentnek, hogy járuljon hozzá, hogy az önkéntes hadirepülők toborzását a lányokra is kiteljesz- szék. Tisztázásra vár, hogy vajon miből gondolják az öreg sasok: a diszkóban nyilván fiúkkal táncolnak a fiúk.
