Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1990. március 31., szombat Tizenkét könyv, tíz intézeti kiadvány, 35 publikáció és 33 elő­adás — Új búza, lucerna és kenderfajta — Hasznosítható mo­dell az ecsédi külfejtésen — Kompolti kutatók kapcsolata nyolc ország tizenhét intézetével Az élvonalban maradtak ... Hol tart most 1990-ben egy tudományos intézet, miként helyez­kedik el a hazai és a nemzetközi mezőnyben, és hogy látják jövőjü­ket? Nos, rendkívül érdekes és önkritikus elemzést készítettek a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutató Intézetének vezetői helyzetükről, törekvéseikről. Felmérték, mit tettek az el­múlt négy esztendőben, mivel járultak hozzá a magyar tudomány eredményeinek gazdagításához, hol voltak és vannak buktatóik, nehézségeik. Volt-e kéjlak Budapesten? — Az akkori MSZMP fényemberei kit támogattak? — Igazodj el a szólamon: „Elvtársam, veled va­gyok” — Végül is kinek a pénzén épült fel az egri villa? — A volt elnök: „Tíz fillért nem tudtak rámbizonyítani” — Kóbor mala­cok, virágzó csirkefarmok, de kinek? — Mitől fél a mostani téeszelnök? Ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes. Fejes kontra Forgó, avagy Forgó kontra Fejes Mi az igazság a mátraderecskei téeszben? 111/3. Szerényebb összegből, mint mások Ha az értékelésnek időtarta­mát nézzük, az 1986-1989 kö­zötti szakaszt foglalja magában. Egy olyan időszakot, amikor a magyar társadalom és gazdaság válsága fokról-fokra mélyült. Ilyen körülmények között is szorgalmas és kitartó munkával a kompolti kutatóknak sikerült az élvonalban maradniuk. A ma 260 fős kollektíva magva a har­mincöt egyetemet és főiskolát végzett szakember, amelyek kö­zül huszonhárom kutatói állás­ban van. Ennek a kutató lét­számnak az egyharmada 1986 óta gyakorlatilag kicserélődött. Jelenleg négynek van tudomá­nyos fokozata, amely az idén várhatóan további két kandidá­tusi fokozattal bővül. 1991-ben pedig hárman készülnek disszer­tációjuk megvédésére. Figye­lemreméltó az is, hogy az elmúlt négy esztendő munkája révén ma tizennyolc munkatárs ren­delkezik nyelvvizsgával. Tehát közelebb került a nemzetközi szakirodalom közvetlen, gyors tanulmányozásához. De lássunk néhány konkrét eredményt is az elmúlt négy esz­tendő munkájából. Az intézet­ben tizenhét államilag elismert növényfajtát tartanak nyilván, amelyeket mind ott nemesítettek. Igen jelentős az idén januárban elismert Kompolti 3-as őszi bú­zafajta, amelyet dr. Bócsa Iván, Sarkadi Zsigmond és dr. Szalai György hozott létre. Ez az észak­magyarországi tájba jól illeszthe­tő, kedvező termékenységi! és sütőipari értékű fajta. Elismerés­re méltó, hogy a kompoltiak megelőzve a szegedi és a marton- vásári kutatókat állították elő ezt a fajtát, sokkal szerényebb ösz- szegből, mint mások. Még 1987- ben állami elismerésre került a Szapko lucernafajta, amelyet dr. Bócsa Iván, Buglos János és a néhai Majkó Zoltán nemesített. Ennek elteijedése bíztató, hi­szen tavaly létrehozták a békés­csabai Szabadság Termelőszö­vetkezet, valamint Gyöngyösről a Gabona- és Malomipari Kft. közreműködésével a Szapko Korlátolt Felelősségű Társasá­got, amely a vetőmag termelését és a lucemaliszt előállítását vég­zi. Tevékenységük nyomán ezer hektár vetésterülete van az or­szágban ennek a fajtának, és a következő három esztendőben már 10-15 ezer hektárra szeret­nék bővíteni. Két szabadalom 1989-ben államilag elismer­ték az intézet immár negyedik kenderfajtáját, a Fibriko-1, amely magas rosttartalmú. Két­ségtelen manapság a kenderipar válságban van, mégis a jövőre alapozva bíznak ennek mielőbbi megváltozásában. Egyébként a Szapko lucernafajtát, valamint a fehéije előállítására irányuló el­járást szabadalomként is elfo­gadták, amely néhány társa mel­lett elsősorban dr. Bócsa Iván fő­osztályvezetőnek, a mezőgazda- sági tudomány doktorának érde­me. A nemesítés egyébként a söripar alapanyagául szolgáló ta­vaszi árpa előállítására is irányul, amelyből négy fajtajelölt vár ál­lami elismerésre Kompokról. Jelentős eredményeket értek el dr. Krisztián József irányításá­val a talajvédelmi kutatásokban is. Mindenekelőtt a dombvidé­ken alkalmazható vetésforgók, művelési módok, meliorációs ta­lajvédelmi módszerek kidolgo­zásával. Fontosak a tápanyag­gazdálkodási kísérleteik is, ame­lyek különös tekintettel az éssze­rű káli és újabban a foszfor mű­trágyázásra irányulnak. Ez gaz­daságossági kérdés is, hiszen a műtrágyák ára évről-évre emel­kedik, nem mindegy tehát, meny­nyit és mennyiért használnak fel az üzemek. Gondot fordítanak a talajok mikrobiológiai vizsgála­tára, amely környezetvédelmi okokból is fontos, hiszen a felszí­ni és az alatti vizek elszennyező­désével vannak összefüggésben. Példamutató, hogy Ecséden, az egykori külfejtéses bánya terüle­tén ma már jól hasznosítható modellt dolgoztak ki, az úgyne­vezett rekultivációs területek mezőgazdasági hasznosítására a szántóföldi növényektől a szőlő­ig, illetve gyümölcsösig. Meteorológiai adatrendszeren A táj és az úgynevezett mikro- gazdasági kutatásaikra tavaly osztályt hoztak létre. Dr. Tóth Sebestyén kandidátusnak sike­rült olyan vizsgálati modellt ki­alakítania, amely a dombvidé­ken termelhető növényekre vo­natkozik. Ez Nyugat-Európá­ban és az Egyesült Államokban már magas szinten áll. A melio­ráció gazdaságossági hatásának feltárásában és mérésében ért el eredményeket dr. Fehér Alajos, intézeti igazgató. Molnár János- né irányításával jelentős sikert hoztak azok a kutatások, ame­lyek révén az új növényfajták becslési táblázatát készítették el. Együttműködve az Országos Meteorológiai Szolgálattal erre vonatkozóan kifejlesztették a speciális adatrendszeren alapuló modellt, amely matematikai, sta­tisztikai feltételeken nyugszik. Az említettek alapján csak né­hány fontos dolgot emeltünk ki a kompolti kutatók elmúlt négy évi munkájából, de ennél sokkal többet tettek. Aktivitásukat bi­zonyítja, hogy az említett idő­szakban tizenkét szakkönyv szerzői, illetve társszerzői voltak, tíz intézeti kiadványt készítettek, harmincöt publikációjuk jelent meg különböző folyóiratokban, és harminchárom előadást tartot­tak. Jelenleg nyolc ország tizen­hét intézetével vannak kapcso­latban, amelyek zöme európai, de van közöttük amerikai is. Tanszék, tájgazdálkodásra Munkájuk eközben nem volt problémamentes a bérezésben, a műszerpark elöregedése, a fej­lesztési források abszolút szű­kössége miatt. Ilyen körülmé­nyek között is a jövőre gondol­nak, és bizonyosak abban, hogy az új kormánynak nagyobb fi­gyelmet kell fordítania a tudo­mányos kutatók megbecsülésé­re, az intézetek zavartalanabb működésére. Fontosnak tartják, hogy az intézet speciális adottsá­gai alapján a jövőben meghatá­rozó szerepet játsszon az észak­alföldi és az észak-magyarorszá­gi hegy-, illetve dombvidéki terü­leteken, az adottságok kutatásá­ban, a fejlesztési elképzelések ki­dolgozásában. Kezdeményezik, hogy a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemmel közösen a ’90-es években Tájgazdálkodási tan­széket hozzanak létre Kompolt- tal. Ez a speciális oktatást, kép­zést segítené elő. Az említett fel­adatokat széleskörű hazai és nemzetközi együttműködésben szeretnék végezni. Erre a már meglévő, illetve az alakuló kap­csolataik jelentik az indulás ga­ranciáját. Mentusz Károly Ugye megértik, meglehetősen szkeptikus voltam mikor Forgó Jánossal szemben leültem a fo­telba. Oly sok „rosszat” hallot­tam már róla, hogy szinte meg­győztek engem is a terhelő bizo­nyítékok. Az az ember, akivel találkoz­tam, szószerint „összetört”. — Szerencsésebb lett volna, ha később keres meg. Sokkal in­kább bizonyítani tudtam volna igazamat — mondja. — Nézze, nekem jól fizető munkám van, a leleszi tsz-nél. Ugye, önkéntele­nül adódik a kérdés: „Miért ve­rem itt magam” egyáltalán miért akarok visszakerülni a derecskéi tsz elnöki székébe. Nos, erről any- nyit: én itt elkezdtem valamit, nem kis nyereséget hozott a gaz­daságnak. Tény, hogy megkeres­tem Fejes Józsefet: szeretnék új­ból az elnöki székbe ülni. Igaz az is, hogy nem kevesebb, mint 30 milliós üzletet hozok ennek a szövetkezetnek. Arról viszont szó sincs, hogy a jelenlegi kenyér­adómtól venném el ezt. Én azt hiszem, Zám Ferenc, a derecskéi tanács elnöke igazolni tud en­gem. Az ő jelenlétében három­szor beszélgettem Fejessel, aki mindháromszor azt mondta: nem kívánja, hogy a februári zár­számadáskor titkos szavazással elnököt is válasszanak. Az igaz­ság az, hogy a tsz-tagoknak fo­galmuk sincs miért kellett nekem 1984-ben eljönnöm. Nézze, az MSZMP már egy döglött orosz­lán, nem volna becsületes dolog, ha most kezdeném el rugdosni. Volt egy összetűzésem az MSZMP akkori megyei gazda­ságpolitikai titkárával és a mező- gazdasági osztály vezetőjével. Ok indították el ellenem a kü­lönböző vizsgálatokat. Nem ta­gadom, igencsak padlóra kerül­tem. Nem tudtam mást tenni, minthogy felkerestem dr. Patkó Benjámint, az akkori megyei fő­ügyészt, s föltegyem neki a kér­dést: „El tudja-e érni az MSZMP megyei bizottsága, hogy engem börtönbe juttasson úgy, hogy tíz fillért is rám tudjon bizonyítani, amit elvettem a tsz-től? Azt mondta: igen.” Ekkor mondtam le elnöki tisztségemről, ám az tény, hogy kértem, kerüljön köz­gyűlés elé a téma. Ezt az akkori pártvezetés egyszerűen megaka­dályozta. Nem akarom magam mártírként feltüntetni, de azt hi­szem, mind a mai napig jogom van hozzá: érvényre juttassam igazam. Ha úgy tetszik, tisztán akarok a tagság elé állni, rehabi­litációt követelek. De ez csak az egyik oldal. Lehet, hogy nem hi­szik el nekem, de igenis érdekel a termelőszövetkezet további sor­sa. Sajnos olyan időket élünk, hogyha valaki a közösség érde­kéről beszél, már eleve gyanús. Ha önnek van két kilónyi terhelő bizonyítéka ellenem, nos, akkor én húsz kilónyi irattal tudom mindet cáfolni. A lényeg az: egyetlen egy bűncselekményt nem tudott az ügyészség rám bi­zonyítani. Végül az én úgyneve­zett felmondásomról csak any- nyit: egyszerűen közölték velem, pontosabban bejelentették, hogy fölmondtám. Utolsó kérdésem mindössze az: 1990-ben meg le­het-e hurcolni ártatlanul egy em­bert? Epilógus Ez a téma nem volt hálás az új­ságírónak. Nem „villoghatott” látványos véleménynyilvánításá­val. Csak a szigorú tényekre tá­maszkodhatott. Arról, hogy ki lesz a mátrade­recskei Rákóczi Termelőszövet­kezet elnöke, a tagság titkos sza­vazással dönt majd. Am ugye, az olvasó is egyetért azzal, amelyet a tsz egyik tagja mondott: itt most káosz van... Mikes Márta Hivatásosak mellett amatőröket is tömörít Természetfotósok szövetsége alakult Legalább harminc megfelelő színvonalú képet! Megalakult Szegeden a Ma- mai tömörülés célja, hogy olyan nek mindazok, akik elfogadják gyár Természetfotósok Szövet- közösséget hozzon létre, amely sége, amely azokat a hivatásos és sajátos eszközeivel hozzájárul a amatőr alkotókat tömöríti, akik hazai természet- és kömyezetvé- a természetfotózással magas delem eredményesebb munkájá- színvonalon foglalkoznak. A 13 hoz. A „Naturart” elnevezésű alapítótag által létrehozott szak- országos szövetség tagjai lehet- (MTI) alapszabályukat, és legalább harminc olyan fotót mutatnak be, amelyet a tagok megfelelő színvonalúnak ítélnek. Az Országos Választási Bizottság közleménye Az Országos Választási Bi­zottság a sajtóban megjelent, esetenként ellentmondó közle­mények, vélemények, értékelé­sek kapcsán a következőket hoz­za nyilvánosságra: Ismételten köszönetét mond a választási szervek, valamint az azokat segítő munkacsoportok lelkiismeretes és a határidőket betartó munkájáért. A rendelkezésre álló adatok szerint a különböző választási szervekben részt vevő pártok együttműködése korrekt volt. Az első forduló törvényessé­gét meggyőzően bizonyítja, hogy a benyújtott jogorvoslatok szá­ma elenyésző. Az Országos Választási Bi­zottság, egyeztetve a számítógé­pes adatszolgáltatás adatait a hi­vatalos választási jegyzőkönyvek adataival, megállapította, hogy a gépi adatok és a jegyzőkönyvek adatai között az eredményeket befolyósoló érdemi eltérés nincs. (MTI) Honfoglaláskor! sírleletek Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban Karos, az észak-magyarorszá­gi Bodrogközben lévő község neve éppen egy évszázada vonult be a régészettudományba, gaz­dag honfoglaláskori leletei alap­ján. A múlt század végén, majd 1936-ban mezőgazdasági mun­kák közben kerültek először fel­színre itt ezeréves emlékek. A második világháború előtt feltárt temetőben 13 sírt bontottak ki, ezekből mindössze egy sír leleteit őrzi a Magyar Nemzeti Múzeum. 1986-ban ismét fegyvereket, öv­díszeket, ezüstpénzeket találtak a földmunkások. Az azóta folya­matos ásatások két újabb temető létére derítettek fényt. A Budapesti Történeti Múze­Vezéri szabivá a karosi II. temetőből umban az 1986-ban és 1988-ban feltárt II. és III.számú temető le­leteit mutatja be a Honfoglalás- kori vezéri sírok Karoson című kiállítás. A ritka szép és gazdag anyagot április 2-ig láthatja a fő­város közönsége, ezután Miskol­con mutatják be állandó kiállítá­son. A száz éve feltárt Karos I.te- metőtől mindössze 200 méterre találták a Karos II. temetőt, amelyben 73 sírt tártak fel, az utóbbitól 400 méterre lévő Ka­ros IH.temetőben pedig 19 sír le­leteit sikerült ez ideig kiásni. E temetkezési helyeken sok olyan tárgyat — ruhadíszt, ékszert, ló­szerszámot, edényt — hoztak fel­színre az ásatások, amelyek még a honfoglalás előtt készültek, és más honfoglaláskori sírokból még nem kerültek elő. Ezért fel­tételezhető, hogy a halottak egy része még Etelközben született, s részese volt a honfoglalásnak, a kalandozásoknak. A kiállítás nem a honfoglaláskori magya­rokról szól, hanem a X.századi társadalom egy sajátos csoport­járól, valamelyik törzsfő vagy fe­jedelem katonai kíséretéről. Karoson a leggazdagabb hon­foglaláskori leletegyüttes került felszínre. Fegyveres férfiak pom­pás arany-ezüst díszítésű viselet­darabja, fegyverek, nyergek, kengyelek, lószerszámok. Ritka­ságnak számítanak a hatalmi jel­vényként viselt, művészi színvo­nalú szablyák. A honfoglaló ma­gyarságra jellemző tarsolyleme­zekből mind ez idáig 26-ot tart nyilván a kutatás. Karoson egy dísztelen és egy pompás vésett, ezüstözött arany tarsolylemezt őrzött meg a föld mélye. Mind­kettőt vezéri sírokban találták, csakúgy, mint az eredeti elhelye­zési állapotban lévő, napszimbó­lumokkal díszített íjtegezeket. Az elhúnyt harcos mellé a lo­vát is eltemették. A paripát pányvával megfojtották, majd úgy nyúzták le a bőrét, hogy ben­ne maradt a koponya és a négy lábszárcsont. Ezt a halott lábá­hoz tették a nyereggel, kantárral együtt. A karosi női viselet — a sírlele­tek tanúsága szerint — nemes­fémben szerényebb volt, mint az ország más vidékein. Az előke­lők ingükön rombusz alakú ezüst díszeket, karpereceket, gyűrűket viseltek, csizmájuk fejét ezüst szegecsekkel verették ki. Leg­szebb ékszereik a bőrszalaggal, ezüst rozettával ékes hajfonatko- rongok voltak. A karosi ásatásokat a miskolci Controlflex kft finanszírozza. Az ő anyagi segítségükkel az idén tovább folytatódik a kutatás, a feltárás. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom