Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. március 3., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 7. Repülősúly — Hölgyeim, ha van étvágyuk, egyenek! — E nem mindennapi bejelentéssel állt alkalmazottai elé a Pan Am légitársaság szóvivője. A nevezetes bejelentést az USA Today idézi abból az alkalomból, hogy a légi- társaság elvesztette a stewardess- szekkel folytatott mérkőzést. A tét súlyra ment. A Pan Am ugyanis megtiltotta a kisasszonyoknak, hogy kedvükre egyenek. Bár az indoklás nem tért ki arra, hogy a túlsúlytól a gépeket kívánták volna kímélni. Végül is a gyengébb nem bizonyult erősebbnek: a Pan Am 2 millió 350 ezer dollár kártérítést fizet azoknak a kisasszonyoknak, akik csak orvosi beavatkozással „tudták hozni a súlyukat.” A sztyuvik tehát nem adták meg magukat, jogellenesnek tekintették a súly- korlátozást, azzal érveltek, hogy a gépen férfiszemélyzet is utazik, akikre viszont semmiféle fogyasztási kényszer nem vonatkozik. A Pan Am vesztett, s hogy mentse a menthetőt, megállapodást ajánlott „az emberi súlyra”. Eszerint egy 167-168 centiméter magas légi utaskísérő testsúlya nem haladhatja meg a 67 kilót. Ám az érettebb kisasszonyok azt is elérték, hogy 35 év felett túlléphetik e kritikus súlyhatárt, másfél kilóval — ötévenként. Egy 80 esztendős kisasszony például még 80 kilóval is repülhet. Megújult a Wagner- társaság A komolyzene értékeit, szépségeit kívánja népszerűsíteni az évszázados hagyomány felújításával megalakult magyar Richard Wagner Társaság. Programjukban kulturális rendezvények, eszmecserék, hazai és külföldi produkciók megismertetése, értékelése, a Wagner-kultusz történetének feltárása, ápolása szerepel. A hajdani Wagner-tár- saságnak — amelynek elnöke Mihalovich Ödön, a Zeneakadémia későbbi igazgatója volt - sikerült elérnie, hogy a századfordulóra már nemcsak Pesten, hanem a vidéki színházakban is törzsközönsége alakuljon ki a bayreuthi mester műveinek. E hagyományok szellemében kíván működni a megújhodott Wagner-társaság. Tréfás választási csatározások A100 éves vicclapok senkit nem kíméltek — Hatalmasságok karikatúrái a falakon — Választást nyerni: vízzel nem lehet. Ha végiglapozzuk a 100 évvel ezelőtti vicclapokat (1889-94), akkor azt tapasztaljuk, hogy e kor, az ádáz politikai harcok jegyében zajlott. Az élclapok szerkesztői és rajzolói egymással versengve kegyetlenül toll, illetve ceruzavégre vették a politikai hatalmasságokat és velük együtt természetesen azokat az eseményeket is, amelyek az említett években zajlottak. Akkoriban szinte kizárólagosan az érdekelte az embereket, hogy mit mond Tisza Kálmán, Wekerle Apponyi Albert, Polónyi Géza és a többiek? Politikai szenzációkra volt éhes az akkori utca embere, az újságot, plakátot olvasó és néző közönség. Bármennyire is furcsa, de a politikai karikatúrának mindent szabad volt! Miniszterek, államférfiak, tekintélyes hazafiak hol állatbőrben, hol egy szép asszony neglizséjében, netán hordársapkában díszelegtek milliók szeme előtt. Az ellenzék hősi rohamra indult Tisza Kálmán ellen, akinek figuraképeit igencsak kedvelte a közönség. A következmény mai szemmel nézve, szinte csodálatosan meglepő volt: nem akadt egy képviselő, egy államférfi, aki mindezekért megsértődött volna! Sőt! Ők maguk hahotáztak leginkább a legsikerültebb karikatúrákon... Kormánypárt és ellenzék! E két nagy tábor szemszögéből nézve a nagyvilág és a hon belső feszültségei, gondjai bajai nyilván merőben különböztek egymástól. Ezekről szóltak a tréfák, a cikkek, a karikatúrák, a napilapok és nyilván róluk, a politikusokról beszéltek az emberek. Nem követésül, pusztán a korabeli élethű ábrázolás miatt pillantsunk bele egy százéves napilapba, amelynek az újságírója éppen Tisza Kálmánt veszi tollhegyre az ellenzék hajrázása közepette: „A geszti generális már nem bírja soká a kormányzást! Inog alatta a talaj. Bécsbe kedvelik, de idehaza napról napra veszíti népszerűségét.” Alatta a rajz: egy német dada hatalmas mellei előtt térdepel a magyar államférfi... Talán senki sem szerepel any- nyit e kor politikai karikatúrái között, mint Polónyi Géza. Ő, és Apponyi Albert, az ellenzék két legharciasabb vezére. Karikatúrájuk mindenütt látható a pesti utcákon, és nincs az a gyerek, aki fel ne ismerné őket. Polónyi plakátkosztümjei kápráztatóak. Egyszer tróger és hordár, aki választási plakátot, az ellenzék jelszavait hurcolja, népszerűsíti. E tájban indul meg országszerte a harc a német nyelv kötelező oktatása ellen! Gombamódra szaporodnak a vicclapokban és az utcán a rajzok. Rajtuk óriási betűkkel a felírás: Nix dájes! — Nem engedhetjük, hogy a német nyelvvel a mi magyar gyermekeinket megmételyezzék! A plakáton egy németbarát apa veri a gyermeke fenekét: „Erre, arra, tatár kölyke! Hogy mertél a dajcse spáklerébül ze- kundát hozni?” Lapozgassunk az élclapok- ban, böngészgessünk és csodálkozzunk, mert ugyebár változik a kép: WeA:e/7ekormányrajut! A lapok hősnek, Szent György lovagnak ábrázolják, aki mint a hétfejű sárkány ellen, úgy küzd, harcol a „deficit” ellen! És hogy mi módon akarja legyőzni a nagy ellenséget a deficitet, azt egy szentkoronás italosládából „szeszt” áruló kereskedő karikatúrája mutatja be, a következő aláírással: Tessék, tessék! A bor, a pálinka, ölik a deficitet! Azt olvasom ki az újságokból, hogy ez idő tájt igazi, békebeli választás van Magyarországon: itallal, zászlókkal, bokrétákkal, no meg ígéretekkel. E választási kampányban Polónyi Géza járt elől, aki egy esti újságban így nyilatkozott: — Magyar ember el sem tudja képzelni a választást bor és pálinka nélkül. Ne is haragudjon senki, de a magyar követválasztás napján, bizony csak nem issza a vizet. Innen a karikatúra és a korabeli élethű adoma is: — Nagy baj van, méltóságos uram! — Mi lenne az szógám? — Uray a kortesbeszédben az eperjesieknek artézi kutat ígért! — Attól egyet se félj, édes fiam! Mert Magyarországon vízzel, még nem választottak képviselőt... (Uray meg is bukott.) A kormánypárti lapok akkoriban folyton azzal vádolták az ellenzéket, hogy nincs komoly programjuk, és csak a szájukat jártatják. íme a „Borsszem Jankó” karikatúrája alá írt kis párbeszéd: „- Ne bőgj, fiacskám! Nesze, itt a kifli. — Nem kell kifli! — Akkor itt a perec. — Az se kell! — Mit akarsz hát? — Bőgni akarok...” Lapozgassunk tovább az öreg újságokban, nézegessünk, ál- mélkodjunk. Tisza Kálmán lemond! A tréfák özöne indul meg, tömve vannak a vicclapok, ötletes, kedves karikatúrák búcsúztatják a geszti generálist. Megkíséreljük leírni, hogy mit is ábrázol az egyik korabeli lap: Tisza Kálmán koporsóját négy szarvasbika viszi. A nyitott koporsóban látszik a halott arca, fölötte a felírás: neki jó, nekünk jaj! A halotti menetben számtalan vadászkutya sunyit, és köny- nyeiket törölgetik. A rajz címe: A vadász temetése. Újabb dátum: 1890. Száz esztendővel ezelőtti történetekkel traktálja a közönségét a Borszem Jankó. Akkor forró, rekkenő nyár volt, Pest rohant az uszodákba. Elsimulni látszik a kormányválság, az új miniszterek elfoglalják bársonyszékeiket, de Apponyi nem jutott kormányra! Érről így sajnálkozik az ismert és kedvelt vicclap: — Apponyi uszodába megy, de a pénztáros eléáll: "Későn tetszett jönni méltóságos uram! Hogyhogy? Minden „kabinettünk” el van foglalva...” Üj harcok a kormányban, sorra-rendre tárgyalja a magyar parlament az új törvényt, a polgári házasság törvénybeiktatását. Hallatlan szenzáció országszer- te! — Új szellemre, európaiságra van szükség! — Levele! — így az ellenzék. Ezúttal sem marad adósa senkinek a karikatúra: ismert miniszterek somfordáinak el egy babakocsi mellett, ezzel a sóhajtással; iparkodjunk! Nehogy ránk sózzák ezt a gyereket... Akkor is gyorsan teltek az évek, jött 1892. Élénk vita folyt országszerte arról, hogy megszűnik a forint és a krajcár! Helyébe lép a korona, a fillér. Többen ragaszkodtak a régi forinthoz, de az újítók — Wekerlével az élükön — diadalra juttatták a koronát! Nehéz hónapok, évek jönnek a parlamentre, háború és magyar ellenség képe bontakozik ki világszerte, folyik az agitáció és bontakozni kezd a későbbi sötét trianoni kép. A vicces időszaknak végeszakad, a parlamentben ölre mennek a képviselők, harcok dúlnak egy-egy miniszteri, államtitkári székért. Egy-egy parányi vita már lángra lobbantjaa szenvedélyeket. Uj törvények jelentéktelen bekezdései miatt még össze is verekszenek a honatyák. Napirenden tartják, viták dúlnak továbbra is a polgári házasság körül.. A papság tiltakozó aláírásokat gyűjt! A karikatúrák kételkednek az aláírások valódiságában... A karikatúristák nem nyugszanak! 1892-ben még a monarchia hatalmas hadseregének generálisát is ki viccelik szemrebbenés nélkül. Azok dühösek, de jópofát vágnak hozzá... Csaknem a végtelenségig lehetne folytatni a száz évvel ezelőtti politikai pikantériákat, a vicclapok gyúnyolódásait, amelyek azért mindig rátapintottak arra, ami van, de még inkább arra, ami lesz. Azzal az érzéssel zárjuk össze a lapokat, a naptárakat, hogy: nincs úja nap alatt! És úgy tűnik, mintha néha, majdnemhogy ismétlődnének, de legalábbis hasonlítanak egymáshoz az események... Még száz év távlatából is! Szalay István
