Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-05 / 29. szám

POLITIKAI NAPILAP HOL VAGYON - A VAGYON? „Számomra teljesen ismeretlen ember is megszólított már késő este az utcán ez ügyben..." (3. oldal) ISKOLAPÉLDA FINNORSZÁGBÓL „Azt a kérdésemet először nehezen értették, hogy egy kon­zervatív kormányzat csökkentheti-e vagy esetleg megszün­tetheti a támogatási rendszert.»” (4. oldal) A TANÁCSELNÖK ÚR TÜRELMETLEN VOLT „Fölöslegesnek tartom a választási kampány idején a lakos­ság nyílt levelekkel való irritálását...” (5. oldal) Budapesti feltámadás Villáminterjúnk Tőkés Lászlóval Feltámadás címmel magyar — román kulturális gálaestet ren­deztek szombaton este a Buda­pest Sportcsarnokban. A ren­dezvény díszvendége, Tőkés László temesvári lelkész hálaadó megemlékezést tartott a romá­nok és magyarok részéről egya­ránt régen várt, ám megrázó de­cemberi romániai események hősei tiszteletére. Több mint ötezren — idősek és fiatalok egyaránt — foglaltak helyet a magyar és román zászló­val díszített csarnok padsorai­ban. Pontosan 20 órakor fel­csendült a két nemzet himnusza, majd az elsötétült teremben vi­deofelvételen idézték fel a tavaly decemberi, elsősorban temesvá­ri történéseket, amelyek várha­tóan a magyar és a román nép történelmi megbékélését is ered­ményezik. A film utolsó képso­rai a színpadon is megelevened­tek, amikor Tőkés László és a film riportere, Chrudinák Alajos egymást átölelve köszöntötték a jelenlévőket, valamint a magyar és a román tv-készülékek előtt ülő nézőket. „Isten hozott Magyarorszá­gon! — Magam is igyekeztem” — hangzott el az üdvözlés, amelyet a jelenlévők felállva, szűnni nem akaró tapssal fogadtak. A Ro­mániában a legutóbbi időkben is számos műsort forgatott Chrudi­nák Alajos a magyar nemzet ne­vében köszöntötte a 24 év után ismét Magyarország földjére lé­pett lelkipásztort, aki — mint mondta — a forradalom gyújtó- szikrája volt. Elismeréssel szólt Temesvár bátor népéről azért, hogy kirobbantották a forradal­mat a szabad, demokratikus Ro­mániáért, az érdélyi magyarság jogaiért, az anyaországért, egész Európáért. Rámutatott: a ma­gyar nép számos akadályt le­küzdve, de megemlékezett az aradi vértanúkról, s ezentúl meg­hajtja fejét Temesvár, Bukarest, Kolozsvár, Nagyszeben és a töb­bi hősi város mártírjai előtt is. Tőkés László elöljáróban ar­ról szólt, hogy sokan sajnálattal beszéltek Romániáról amiatt, hogy míg a térségben már min­denütt győzedelmeskedett a for­radalom, a megújulás ügye, or­szágában nem történt semmi. Maga a román nép sem remélte, hogy ily megrázóan, ám forra­dalmian földjén is bekövetkezik a változás. A határok nem jelen­tettek akadályt, a közös európai megújulás elhatott Románia földjére is, s az ország magyarsá­ga együtt örvendhet a román nemzettel — hangsúlyozta, hoz­zátéve: Európa támogatása, szo­lidaritása, a magyar nép önzetlen lelkesedése segítette népeink megbékélésének beteljesedését. Délsziget Hatvanból „Feltámadás” — román — magyar gála, a Bukaresti Televí­zióért. Húszperces szünet. A nemzeti sportcsarnok 3. emeleti elegáns fogadójában illusztris vendégek. Glatz. Ferenc kultusz- miniszter a román követtel, Chrudinák Juszt Lászlóval be­szélget, odébb néhány művész, akik már teljesítették vállalt fel­adatukat. Tőkés László int a fe­leségének, testvérének, majd is­mert, szerény mosolyával nyug­tázza a Hatvanból kapott aján- (Folytatás a 2. oldalon) Kelet—nyugati ifjúsági találkozó Párizsban Kivételes lehetőség Európában ma kivételes lehe­tőség áll fenn a demokrácia meg­valósítására, a nemzetiségi és faji megkülönböztetés minden for­májának felszámolására. Az eu­rópai országok fiataljainak együtt kell harcolniok azért, hogy a megváltozott helyzetben megszilárdítsák a demokráciát, kivívják az alapvető emberi jo­gok teljes érvényesítését, a nem­zetiségeket sújtó megkülönböz­tetések megszüntetését, a faji megkülönböztetés minden for­mája, az antiszemitizmus, a cigány­ellenesség, a nemek alapján történő diszkrimináció minden formájának felszámolását. Erre hívott fel az a kelet-nyugati ifjú­sági találkozó, amelyen csaknem húsz európai ország, köztük Ma­gyarország, különböző ifjúsági és politikai szervezeteinek képvi­selői vettek részt Párizsban. Az SOS-Racisme nevű szer­vezet rendezésében összeült ta­nácskozáson megvitatták, hogy milyen szerepe van a fiatalság­nak a demokratikus átalakulás­ban és az új demokratikus rend védelmében, mit kell tennie a nemzetiségek jogainak biztosítá­sára, a faji megkülönböztetés megszüntetésére. A résztvevők a Sorbonne Egyetemen nagygyű­lésen találkoztak a francia egye­temistákkal, s a delegátusokat fogadta Francois Mitterrand köztársasági elnök is. A diákgyűlésen Rockenbauer Zoltán, a Fidesz képviselője szólt a magyarországi politikai helyzetről, a Fidesz tevékeny­ségéről. Osztojkán Béla, a Frali- pe cigányszervezet vezetője a ci­gánykérdésről beszélt. A tanácskozásnak a demokrá­cia kérdéseivel foglalkozó kol­lokviumán felszólalt Rockenba­uer Zoltán. A faji megkülönböztetés té­máját tárgyaló kollokviumon Osztojkán Béla beszélt. (MTI) A „kisember” pesszimizmusa Több ország népével együtt „közvéleményku­tattak ” bennünket, s a neves angol szakemberek a honpolgári önvallomásokból azt szűrték le, hogy a vizsgáltak között mi vagyunk a legpesszimis­tább nemzet. Lehet a dolgokban valami, mert szó, ami szó, manapság nem vagyunk valami ró­zsás hangulatban a gyepűn belül. Már csak azért sem, mert az „átesések” mindig fáj dalommal jár­nak, s mi — ez már, ugyebár, magyar szokás — ál­talában gyakorta átesünk a ló másik oldalára. Most például az egykori és kötelező „kincstári” hurráoptimizmusból a mély pesszimizmusba. Azután pedig az egypártrendszerből a több párt alkotta politikai életbe, amelynek —sez is nyuga­ti megfigyelői megállapítás — hirtelenjében na­gyobb lett a füstje, mint a lángja. Füstölögnek az eszmék, s lángban áll a gazdaság! Mert a sok szó között el vész a lényeg: a minden alapokhoz szük­séges anyagi, termelési, létfenntartási feltételek megteremtése. Az többek között, ami a valós op­timizmushoz szükségeltetik, s ami a „kisembert” napról napra foglalkoztatja, mert politikai frázi­sok pufogtatásából megélni nemigen tud... Közvélemény-kutatás nélkül is érezte ezt a hangulati állapotot a kormányfő, amikor — meg­ítélésem szerint — drámai hangú beszédet mon­dott az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán. Idé­zem: „...pontosan három hónapja, hogy Parla­mentünk törvényalkotása alapján e ház erkélyé­ről kikiáltatott a Magyar Köztársaság. Ezt a téren és szerte az országban felhőtlen örömmel ünne­pelte a nép... A három hónap előtti ünnep felhőt- lenségéből mára nem sok maradt. Manapság kö­dös napokra ébredünk, és a légkör erősen szeny- nyezett. Kapkodva szedjük a levegőt, és riadtan nézegetünk körbe: ki működteti itt a ködgépet, és kifújja ránk a mérges gázokat? És vajon miért? Csak nem azért, hogy elgyengül ve, ne jussunk el a tiszta képet mutató és teremtő szabad választáso­kig?!” Hát, igen: a „kisember” nagy kérdései ezek! S amelyekre egyelőre nem találja a megnyugtató válaszokat, mert a Népet sorra-rendre meghivat­kozó pártok helyi és országos csatározásában nem tud kiemelkedni az igazi távlatokat sejtető program. Pedig jövőkép — bizonyítja az említett közvélemény-kutatás is — kell, nagyon kell. Utalt rá a kormányfő is: „Arra számítottunk — mégpedig a sokoldalú konzultációk alapján —, hogy a hatalomért kezüket kinyújtó pártok és más társadalmi szervezetek ehhez partnerek lesznek, és nem ellenségek. Keveseket leszámítva, ebben csalatkoznunk kellett, de gazdagabbak lettünk egy felismeréssel: ma Magyarországon a pártok nem programjaik hirdetésével és mellette szóló érveléssel versenyeznek egymással... ” S miután a történelem sokszor igazolta: ezek­kel az indulatokkal nincs helyünk a megújuló Európában —felelősséggel beletörődhetünk-e a lehangoló „kisemberi” életérzésbe... ? Szilvás István Harmincegymillió dolláraktívum 1989-ben — Minőségi kifogá­sok a textil- és bútoriparban — A rubelexport a népgazdasági tervvel ellentétesen alakult—A kormány nem hagyhatja magá­ra a kritikus helyzetbe kerülő cégeket Exportmunka az Agria Bútorgyárban (Fotó: Szántó György) Szőkébb hazánkat sokan úgy ismerik, mint közkedvelt ide­genforgalmi területet. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy Heves megye hogyan kapcsolódik a magyar gazdaság­hoz, nem kevésbé, hogy miként részesül a világpiacon, a világ­kereskedelemben. Az bizonyos, napjainkban az iparilag köze­pesen fejlett megyék közé tartozunk, emellett szűkebb hazánk természeti és gazdaságföldrajzi adottságai alapján igen fontos szerepe van a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak. A nemzeti össztermék 2 — 2,5 százalékát adja megyénk gazdasá­ga. Kiemelkedő a külszíni szénbányászat, a villamosenergia­termelés és a gépipar. Ugyanakkor másokkal szemben kisebb arányban van jelen a kohászat és a könnyűipar. Mindezeket figyelembe véve, nemrég érdekes, reprezentatív felmérést végeztek arról, hogy 1989-ben ágazatonként melyek voltak azok a területek, amelyek eredményt hoztak szűkebb ha­zánk külkereskedelmi forgalmá­ban. Tavaly is jelentős volt a dol­lárelszámolású kivitel, amely meghaladta a 79 millió dollárt. Ugyanakkor a behozatal aránya megfelelően alakult, hiszen 48 millió dollár volt. A kormány az elmúlt évben is ösztönözte a konvertibilis elszámolású expor­tot, amellyel éltek is a cégek. A termékszerkezet összetételében viszont az országoshoz hasonló­an nem következett be kedvező változás. Gondot jelent, hogy to­Népújság-HBH-kupa vdbbra is magas az alacsony fel- dolgozottságú termékek aránya! Ugyanakkor emelkedett az élel­miszer-ipari cikkek részesedése, miután fokozódtak a kiszállítá­sok. Egyes mezőgazdasági ter­ményeket kedvezőbb áron sike­rült eladni. Ami szembetűnő, hogy nem tudta bővíteni kivitelét a köny- nyűipar! Ez elsősorban a textil- és bútoripari termékek értékesí­tési gondjaiból adódott, minősé­gi kifogások miatt. A nem rubel- elszámolású export 1989-ben az előző évihez képest 11,4 száza­lékkal nőtt. Mindezt a gazdálko­dó cégek az import ennél lénye­gesen mérsékeltebb, 6,6 százalé­kos bővülése mellett érték el! Ez utóbbi növekedése viszont a ko­hászatban, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban jóval meghaladta az átlagot. Kedve­zőtlen volt az a jelenség, hogy az élelmiszeripar nagyvállalatai ki­ugróan növelték importfelhasz­nálásukat, amely nem párosult arányosan a kivitel bővítésével. A gépiparban a behozatal 7 százalékkal csökkent. Az áruösz- szetételt illetően viszont előnyös, hogy a liberalizálás hatására nö­vekedett a technikai színvonal javulását segítő gép- és alkatrész­import aránya. Ezek után ér- de­ines néhány példát felsorakoz­tatni azokról a cégekről, (Folyta- ___________tás a 2. oldalon) A Vác a végén robbantott Válság ide, válság oda, szom­baton egy gombostűt sem lehe­tett leejteni az egri Kemény Fe­renc Sportcsarnokban, s vasár­nap is kis híján megtelt a nézőtér. Az immár negyedik alkalommal megrendezett Népújság-kupa bizonyság volt arra, hogy az em­berek nem fordultak el végleg a sportágtól, újra és újra hajlandó­ak megbocsátani, s a jó foci re­ményében tömött sorokban ül­nek a lelátókra. Nos, a játékosok is érezték az alkalmat, a felelős­séget, s izgalmas, parázs hangu­latú összecsapásokkal hozták lázba a közönséget. Az előzetes fogadások, a papírforma olykor felborult, hiszen a recskiek a vá­rakozást felülmúlva, magasabb osztályú ellenfeleiket nem tisz­telve végül a harmadik helyet szerezték meg. A váciak lassan lendültek játékba, az elmúlt he­tek kemény munkája után látha­tóan fáradtabban mozogtak. így aztán kis híján megtréfálta Csank János legénységét az Abuczki Béla verbuválta megyei válogatott. Hazai környezet lé­vén, a többség természetesen az egrieket biztatta. A piros-kékek lendületes, igazi focishow-t pro­dukálva, pillanatnyi esélyt sem hagyva lehengerelték a megyei válogatottat. S bár a Duna-parti- (Folytatás a 6. oldalon) A döntőben az esélytelenebbnek tartott váciak győztek. Felvéte­lünkön a békéscsabai kapu előtt Répási és Szenti csatázik a labdá­ért

Next

/
Oldalképek
Tartalom