Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
4. TÁRSADALOM — POLITIKA NÉPÚJSÁG, 1990. február 24., szombat Gazdasági jelzőtábla Megyénkben az 1989. év gaz- jelenségek, kedvezőtlen tenden- dasági folyamataiban az éves dák is érzékelhetők a statisztikai népgazdasági terv előirányzatai- megfigyelésbe bevont szerveze- nak megfelelő, illetve attól eltérő tek adatai alapján: 1989. év az Megnevezés 1988. év százalékában Ipar: A termelés volumene 99,6 A foglalkoztatottak száma 96,2 Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 103,5 A foglalkoztatottak nettó átlagkeresete 115,9 Kivitelező építőipar Az építőipari termelés volumene 101,2 A foglalkoztatottak száma 97,1 Az egy építőipari fizikai foglalkozásúra jutó építőipari termelés 107,9 A foglalkoztatottak nettó átlagkeresete 117,6 Mezőgazdaság Állatok és állati eredetű termékek értékesítésének volumene 93,9 A foglalkoztatottak száma 90,7 A foglalkoztatottak nettó átlagkeresete 113,5 A lakosság pénzbevétele Összesen 124,0 Ezen belül: munka-(tagsági) viszonyból 116,5 kis- és magánvállalkozásokból • 116,8 társadalombiztosításból 128,4 Kiskereskedelem Eladási forgalom (fogyasztói folyó áron) 121,4 Ezen belül: bolti élelmiszerek és élvezeti dkkek 113,2 vendéglátás 104,7 ruházati cikkek 105,8 vegyes iparcikkek 132,3 Az ipar 1989. évi termelése 0,4 százalékkal elmaradt az előző évitől. A fő ágazatai közül a villamosenergia, a gép- az építőanyag-, az egyéb, valamint az élelmiszeripar termelése nőtt, a bányászaté és a könnyűiparé az átlagosnál lényegesen jobban csökkent. A termékszerkezetben változást elsősorban egyes termékek gyártásának piaci okok miatti csökkenése jelentett. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 3,5 százalékkal emelkedett, de a bányászatban, a kohászatban, a könnyű- és az egyéb iparban elmaradt az előző évitől. A megyei székhelyű ipar összes értékesítése — összehasonlítható áron — az 1988. évinél 3,3 százalékkal több. Ezen belül a belföldi átadása 2,1 százalékkal, a rubelelszámolású kiszállítása 10,9 százalékkal, a nem rubelelszá- rnoló-------------------------i---------sú 8,2 százalékkal emelkedett. Az iparban foglalkoztatottak száma 1750 fővel (3,8 százalékkal) csökkent, az átlagosnál jobban a bányászatban, az építőanyag- és a könnyűiparban. Tovább is nőtt az egyéb iparban. A foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresete 8054forint volt, 15,9 százalékkal több, mint 1988. évben. A szellemi foglalkozásúak nettó átlagkeresete gyorsabban emelkedett, mint a fizikai foglalkozásúaké. A megyei székhelyű építőipari vállalatok és szövetkezetek építőipari termelésének volumene az 1988. évit 1,2 százalékkal meghaladta. Az előző évhez hasonlóan csak a szövetkezeti kivitelezők teljesítménye emelkedett. A termelékenység színvonala javult. A fenntartási jellegű munkák aránya az állami kivitelezőknél nagyobb, a szövetkezetieknél kisebb, mint az előző évben. A megrendelőknek átadott, valamint az év végén kivitelezés alatt álló lakások száma is nőtt. A foglalkoztatottak száma mintegy 200fővel (2,9 százalékkal) csökkent. A foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresete 7847 forint volt, 17,6 százalékkal meghaladta az 1988. évit. Az iparhoz hasonlóan a szellemi foglalkozásúak nettó átlagkeresete nőtt gyorsabban. A mezőgazdasági termékek termelésének volumene elmaradt az 1988. évitől. A növénytermelés teljesítménye a kedvezőtlen kalászosgabona- és szőlőtermés, az állattenyésztésé a jövedelmezőség romlása miatt esett vissza. Megyénkben 440 ezer tonna gabona termett, az előző évinél 5,5 százalékkal kevesebb. Ezen belül a kalászosok termése közel 15 százalékkal elmaradt, a kukoricáé azonban 29 százalékkal meghaladta az 1988. évit. A mezőgazdasági nagyüzemekben cukorrépából, valamint szálas és tömegtakarmányokból több, napraforgóból, szőlőből és paradicsomból kevesebb termett. A nagyüzemekben év végén a fontosabb állatfajok állománya a sertés kivételével kisebb volt az egy évvel korábbinál, és a csökkenés mértéke nagyobb az országosnál. A gazdaságok a központi árualapba 6,1 százalékkal kevesebb állattenyésztésből származó terméket értékesítettek, mint az előző évben. A csökkenés a vágósertésnél különösen számottevő. A nagyüzemi mező- gazdaságban foglalkoztatottak száma 1900 fővel, 9,3 százalékkal csökkent. A foglalkoztatottak havi nettó átlagkeresete 7252 forint volt, az 1988. évinél 13,5 százalékkal több. A szellemi foglalkozásúak nettó átlagkeresete gyorsabban emelkedett, mint a fizikai foglalkozásúaké. A lakosság központi forrásból származó pénzbevételei 24 százalékkal nőttek, lényegesen jobban, mintáz előző évben. Az ösz- szes bevételének közel felét kitevő munka-(tagsági) viszonyból, illetve a mintegy 14 százalékát képviselő kis- és magánvállalkozásból származó bevétele csaknem azonos mértékben emelkedett. A társadalombiztosítási kifizetések az átlagosnál gyorsabban nőttek. Ebben a családi pótlék és a nyugdíjak év közbeni emelése mellett többek között szerepe volt a december hónapban kifizetett egyszeri nyugdíj-, valamint a gyermekek után járó juttatások kiegészítésének is. A kiskereskedelem eladási forgalma fogyasztói folyóáron 21,4 százalékkal, összehasonlító áron, 3,6 százalékkal nőtt. Az eladott áruk mennyisége egyedül a vegyes iparcikkek árufőcsoportban emelkedett. Legnagyobb mértékben a ruházati cikkek értékesítése esett vissza. A lakosság elsősorban a jó minőségű, olcsóbb termékeket kereste, amelyekből azonban csak részben sikerült az igényeket kielégíteni. Élelmiszerekből, főként a negyedik negyedévben — a felgyorsult politikai változások, a népgazdaság romló helyzetéről megjelent ismertetések, valamint az áremelések előzetes bejelentése következtében — fokozódott a lakosság kereslete. A tartós fogyasztási cikkek közül többek között például háztartási hűtőszekrényekből, híradástehcnikai cikkekből, személygépkocsiból az értékesített mennyiség jelentősen meghaladta az egy évvel korábbit. Szilárd tüzelőanyagokból az ellátás mennyiségben kielégítő volt, az építőanyagok kereslete mérséklődött. A kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma 5,8 százalékkal csökkent 1988. évhez képest, de a nem szocialista országokból megyénkbe látogatók száma emelkedett. A vendégek mintegy 48 százaléka volt külföldi, 1,1 százalékponttal nagyobb hányada, mint az előző évben. Megyénkben 1989. évben 1657 lakás épült, 89-cel kevesebb, mint az előző évben. A csökkenés a városokban következett be. Az összes lakásépítésen belül tovább nőtt a magánerőből megvalósított lakások aránya. Központi Statisztikai Hivatal Heves Megyei Igazgatósága Nincs csőd, csak megkezdték a szerkezetváltást és a piacgazdálkodásra történő áttérést—Ami ma már cél, azért tavaly még büntetés járt — Felszámolják a veszteséget — Nem hagyják veszni a vidéket — Drága a tőke, megtorpant a dinamizmus Merre tart az Egri A fesz...; Bizony meglepődött Harmati László, az Egri Áfész elnöke, amikor megismerte jövetelem célját. Elterjedt ugyanis, hogy csőd jellemzi cégét, tönkrementek, különböző kft-kbe, vegyes vállaltokba menekítik a szövetkezet vagyonát. Mindezzel magyarázzák sokan azt is, hogy be kellett zárni a nemrég nagy csinadrattával átadott Török Bazárt. Mi ebből az igazság, van-e alapja a szóbeszédnek? — Kezdjük talán a Török Bazárral... — Mindenekelőtt meglep a téma, s mindjárt a beszélgetésünk elején szeretném leszögezni, hogy semmi alapja a szóbeszédnek. Azzal együtt, hogy például a Török Bazár valóban tiszavirágéletű vállalkozás volt. Kezdetben viszont nemcsak népszerű, hanem igen hasznos üzletnek bizonyult. Azóta viszont nagyon gyorsan, nagyon sok minden megváltozott. Mi nemcsak hirdetjük a piacgazdaságot, hanem munkálkodunk létrejöttén. Ez a bolt drága árfekvésű árukat hozott forgalomba, ezeket mára már nem képesek megvenni az emberek. Éz az egyik ok, amiért változtatni kellett. A másik viszont az, hogy a Törökországgal tervezett árucsere-kapcsolat nem épült ki. A törökök ugyanis mindent eladnak, de semmit nem vesznek. Ez ellenkezett úgy a népgazdaság, mint a szövetkezet érdekeivel. Ezért döntöttünk a bezárása mellett. Ez nálunk még szokatlan, de ez a jövő útja. Ami veszteséges, azt azonnal abba kell hagyni, nem pedig presztízs, vagy ilyen, olyan okokból magunk előtt görgetni a problémát, cipelni a veszteséget. — Mi lesz az épület sorsa? — Mondhatnám azt is, hogy ha semmi mást nem csináltunk, csak megmentettük ezt az épületet, már akkor nem hiába volt minden. Egyenlőre több tárgyalást folytatunk hasznosítására, ma még nem tudom megmondani, hogy az elképzelések közül melyik válik valóra. — Váltsunk témát! Hány kft tartozik az Egri Áfész szervezetéhez? — Jelenleg tíz kft és négy vegyes vállalat. Ezekkel azonban nem adtuk el a szövetkezet vagyonát. A kft-t mi egy üzemeltetési formának tekintjük. Annak a fonnának, amelybe a jelenlegi vagyon a legjobb feltételek mellett működik. Ezekbe mindegyikbe egyrészt magyar magán-, illetve külföldi tőke is behozatalra került. Ismeretes hogy a jelenlegi pénzhiányban egyetlen cél van: tőkét kell vinni a gazdaságba, hiszen mi a megyeszékhelyen kívül huszonnyolc község élelmiszer-ellátásáról gondoskodunk. Ehhez pedig nap, mint nap több tőke kell. Ismeretes, hogy a kamatköltségek harminc százalék fölé szöktek, egy korábbi közgazdasági szabályozás szerint pedig a vállalatoknál maradt nyereségből minderre nem fordíthatunk. Ahhoz, hogy a lakosság ellátását biztonsággal, változatlan szinten, a mai igényeknek megfelelően biztosítani tudjuk, ahhoz tőkebehozatalra van szükség. Ezért kellett élni a társasági törvény adta lehetőségekkel. Szorosan idetartozik még az is, hogy az Egri Áfész összességében már négy — négy ésfélmilliárd árbevételt, termelési értéket fogott át. Ez a nagyságrend egy bizonyos értelemben már áttekinthetetlen, a mai gazdálkodás pedig azt követeli meg, hogy naponta precízen követhető legyen pénzügyi helyzetünk. Egyébként mindenhol ezt a rendszert követik, nem értem miért hálunk e felvetés. — Kié akkor most a szövetkezeti tulajdon? — Változatlanul a szövetkezet tagságáé, nem került be a társaságok törzstőkéjébe, csak az üzemeltetés került átadásra. Szoros szervezeti egységként, s nem idegen testként működnek éppen ezért ezek a kft-k, biztosítva a szövetkezetpolitika sérthetetlenségét is. A legnagyobb bűnünk az lenne, ha mi a kormány programját betűre betartanánk, mert akkor a 28 községben működő kis boltjaink többségét be kellene zárni, mert veszteségesek! Meg kellett találni azt a formát, amellyel a lakosság, de mindenek előtt a szövetkezeti tagság biztonságos ellátását megvalósítjuk. — Tény és való: megszokták az emberek az Egri Áfész dinamikusfejlesztéseit, új egységeit, s mintha ez a dinamizmus megtorpant volna... — Az elmúlt évben 250 millió forintot áldoztunk a vidéki hálózat rekonstrukciójára. Még tavaly is olyan egységet adtunk át, mint az egerbaktai-üzletközpont. Csak ez 17 millióba került. Jelenleg is folyik a hálózatfejlesztés Bekölcén, Balatonban, Bükk- szentmártonban. Igaz az APEH tavaly egy olyan büntetést rótt ki ránk, amit még ma is jogtalannak tartok. Minden párt programjában szerepel a vidék felvirágoztatása. Ezért a monolitikus hatalom még megbüntetett bennünket. De nem azért torpant meg a dinamikus fejlesztésünk, mert mindez kedvünket szegte volna — bár elkeserítő ez az eljárás az tény -, hanem mert a tőke nagyon megdrágult. Ilyen pénzügyi körülmények között pedig csakis olyan befektetést szabad csinálni, ami gyorsan és biztosan megtérül. — Országos visszhangja van a legutóbbi kis Polski ügyletnek. Lesz-e folytatása ? — Tekintettel arra, hogy mi a lengyelekkel az elmúlt év decemberében vegyes vállalatot alapítottunk, bízunk abban, hogy nemcsak folytatása, hanem egy folyamata indul meg ennek az üzletnek. Hamarosan tárgyalunk a témáról, s akkor már biztosat tudok erről mondani. Változatlanul az a véleményünk, hogy csak a vállalati együttműködések segíthetnek a keleti országokkal való kereskedelmi kapcsolatokban. — Van-e a kis Polskihoz hasonló meglepetés a tarsolyukban? — Aki ma előre mer jósolni, az ember legyen a talpán. A jelenlegi tőkeszegénység sajnálatos módon minket is megtorpanásra késztetett. Ma nagyon kevés olyan tevékenység van, amelyik el tudja viselni a 35-36 százalékos kamatokat. A szerkezet- váltás, a piacgazdaság állította követelmények lekötik energiánkat, ugyanakkor nem mondunk le azokról a dolgokról, ami a kis Polskihoz hasonló sikerrel járna... Kis Szabó Ervin Nem vicc... ...nem tréfa, nem humor és nem is mosolyra fakasztó a mondanivaló. Tény, hogy napjainkban elfelejtett humorizálni, viccelni, mosolyogni a magyar állampolgár. Pedig elődeink is figyelmeztettek már, hogy „az Isten három nagy dolgot ajándékozott az embernek: az alvást, a reményt és a mosolyt. Egyiket sem tudja eléggé megbecsülni. Hogy alvás nélkül meghalnánk,hogy remény nélkülmár mit sem érne az életünk, azzal tisztában vagyunk, de a mosoly és a nevetés nagy értékére még csak gondolni sem szoktunk.” Pedig sok minden van a mosolyban. Gondoljunk csak a kisded mosolyára, a szerelmesekére, vagy a gyermekére tekintő anya mosolyára: a legmagasztosabb emberi érzelmek megnyilatkozása. „A mosolygó ember arcán hordja ajánló levelét” — így szól erről a népi mondás. A tréfálkozás, a viccelés a gond feloldása. S hogy előbbi állításomat igazoljam, elmondom, hosszú idő elteltével találkoztam régi barátommal, aki arról híres (volt híres?), hogy jókedvűen ontja magából a tréfákat. „Hallottad már...?” — s mans zúdította környezetere a rendőr, a Móriczka, a tanár, az anyós, a skót-vicceket. Jó nagyokat kuncogtunk a poénokon. Most ez legutóbb elmaradt. Szóvá is tettem. Ügy nézett rám, mintha bolondgombát ettem volna. „ Kinek van ma erre kedve és ideje?” S aztán elkezdte sorolni indokait: még tréfának is rossz, hogy minden héten emelik az árakat, alig tudják ezer forint alá szorítani négytagú családjának hét végi ebédjét. Idősebbik fiának a napokban mondtak fel a pesti gyárban, mert átszervezik, s ő nem fért bele a „kalapba”. Nem merik meglátogatni sem, mert az utazás is belekerül vagy 800 forintjukba. S mi lesz a két unokával? Ráadásul összeveszett a kollégájával is, aki arra agitálta, hogy adja oda a „kopogtató” céduláját az egyik párt jelöltjének, amikor sem a pártról, sem annak jelöltjéről nem tud semmit. Már emelt lakbért fizetett februárban, pedig csak áprilistól kellene beszámítani a csatorna és vízdíj at. Ellopták a felesége pénztárcáját az autóbuszon, ahol türelmetlenül taszigalják egymást az emberek, akik ingerülten, elgyötörtén reagálnak mindenre. Napról-napra nő az infláció. Most is leértékelték a forintot, ami újabb áremeléseket hoz magával. S még mi szidtuk az ezerszer elítélt Horthy-rendszert? Akkor legalább, 1925-től 1940-ig nem változtak az árak, stabil, erős volt a pengő. Meg akarják buktatni a forintot, hogy a koronát bevezethessék. Annak örüljön, hogy a múlt évi 10 ezer munkanélküli száma már az idén egymillióra emelkedhet? A Nyugat is csak ígérget, mégsem jön hazánkba működő tőke. Fillérekért adják el a nemzeti értekeket. Tele van már mindezekkel a „hócipője”. Egy szóval életúnt, kedvtelen, tréfát kerülő, morcos férfivá vált. Szomorú, mert többé-kevésbé így vagyunk ezzel valamennyien. Elszállt belőlünk a magyarokat mindig jellemző vicceskedés, ércelődés, turpisság. Pedig ha jó belegondolunk, volt komorabb felhő is történelmünk fölött. A magyar vitézek mégis megtalálták a módját két csata szünetében vidámitásuknak. A harmincas évek elején, a nagy gazdasági világválság idején sem estek búskomorságba őseink. Kifigurázták nyomorúságukat,, nem engedték jövőbe vetett bizalmuk elpárolgását. Még arra is futotta az írók ereiéből, hogy kinyomozzák: hányféleképpen nevet a magyar? Kiderült, hogy 57 féleképpen. A szegedi somolyog, a kun legeny kaccint, a gömöri hahog, a kassai vi- csirint, a nógrádi vicsejt, az őrségiek cseferintenek, a székelyek cihog- nak egy jól sikerült tréfán, — hogy csak néhányat említsünk az elfelejtett szavakból. Igaz, olyan személyek jártak elő a humor országútján, mint Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Bálint György, Kőszegi Imre, Laczko Géza, Szomory Dezső, Kárpáti Aurél, Láng János es még sokan mások. Az idősebb korosztály tanú a második világháború utáni időkre. Épphogy előjöttek az óvhelyek mélyéről az emberek, máris megtalálták módját annak, hogy kifejezzék örömüket, hogy életben maradtak. Nem volt szégyen a szegénység, csak kellemetlen. De ki nem volt akkor kellemetlen helyzetben? Mégis megjelent a Pesti Izé, majd a Ludas Matyi. Nemcsak az utcán, de a színpadon is folyt a kabaré. Ja, volt egy Kellér Dezső, Latabár Kálmán, Alfonzó, Bilicsy, Honthy, Kazal. Még akkor is folyt a viccelés, amikor börtön járt érte, vagy 56 után, amikor egy-egy műsort leparancsolt a színpadról a hatalom. Ezért nem értem, most, amikor lehetne, miért nem tréfálkozunk, nevetjük ki nyomorultságunkat? Vannak jó komikusaink és szerzőink is. Valakinek el kellene kezdenie már. De ők most politizál- nak.Talán arra gondolunk, hogy előbb kimászunk a bajból, ha mindent véres-komolyan veszünk? Aligha. Derűsebben jobban menne, még az egészségünk is hasznát venné. A jó kedély megőrzése, az Élet bajainak derűs felfogása, az embereknek és az eseményeknek mosoly- lyal való fogadása bölcs dolog. Az ötletek hiányoznak? Az utcán hevernek. Ki lehetne például figurázni, hogy a felnőttek mellett már a gyerekek is pártot alakítanak: a főváros egyik iskolájában megalakul a Mici-Mackó Párt. Hogy a fogyasztói érdekvédelemmel foglalkozó szervezet ellenőrzési tapasztalatait ismertető országos értekezletre 30párt képviselőjét hívták meg, és egy sem jelent meg. Hogy Thoma László pártvezető azt írja többek között egyik dolgozatában: „...ez a kormány nem a mi kormányunk.” Már Grósz lemondása után „... idegen érdekeknek megfelelően, idegen diktátumok alapján cselekedett.” Vagy ott van Békési László pénzügyminiszter. Mikulásra 2199 dollárért vásárolt Grundig típusu tévékészüléket a Lenin körúton. Biztos szabályosan. De mi mit kezdjünk az egy évre kirótt 50 dollárnyi nyugati valutánkkal? Az is röhej számba megy, hogy egyes körökben egy új játék terjed, a koalíciós totó: tippelnde, névvel illetik a miniszteri posztokat. Ezek után csak az a drámái kérdés vetődik fel, ha megvan a névsor, mi a fenének kell márciusban választást rendezni? A humorötleteket tehát vég nélkül lehetne sorolni. Ha megírnák, ha előadnák nagyokat röhögnénk rajta. Hogy hiányzik az ilyen vicc,jókedv, a mosoly az biztos. Ahogy az amerikaiak írták 60 évvel ezelőtt: „őrizd meg a mosolyod.” Jó látható helyekre, pénztárgépekre rakták. Fazekas István Rekordhosszú göngyölthús. Kétszázötven kiló marhahúsból készült az igyekvő hentestanoncok szorgos munkája nyomán, a 41 méter hosszúságúra tervezett göngyölt húskülönlegesség a Francois Vitai szakközépiskolában (Telefoto — MTI Külföldi Képszerkesztőség)