Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-23 / 46. szám

2, NÉPÚJSÁG, 1990. február 23., péntek Találkozó Mazowiecki kormányfővel — Walesával, a Szolidari­tás elnökével Szűrös Mátyás fővárosban tárgyalt a lengyel Csütörtökön Varsóba érke­zett Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke, aki egynapos látogatásával Woj- ciech Jaruzelski lengyel köztár­sasági elnök meghívásának tesz eleget. Szűrös Mátyás személyé­ben Németh Miklós kormányfő tavaly májusi, tehát még a Szoli­daritás hatalomra kerülése előtti látogatása óta a legmagasabb rangú magyar politikus érkezett a lengyel fővárosba. A Magyar Köztársaság ideig­lenes elnöke Václav Havel cseh­szlovák köztársasági elnök után a második kelet-európai vezető, aki tárgyalóasztalhoz ülhetett a nem kommunista lengyel kor­mányzat jelenlegi képviselőivel, és ő az első, aki a régió vezetői közül találkozott Lech Walesá­val, a Szolidaritás elnökével is. (Folytatás az 1. oldalról) legalább ezer forintot betétben kell elhelyezni. Jövőre tehát leg­alább egyéves megtakarítással rendelkezzenek az érintettek — ami 12 ezer forintot jelent — ah­hoz, hogy 1991. július 1-je után kiemelt törlesztési támogatású hitelezésükre sor kerülhessen. A minisztertanácsi határozat rögzí­ti azt a lehetőséget, hogy akik idén január 31-ig a kölcsön iránti igényüket benyújtották takarék- pénztárunkhoz, illetőleg a lakás vásárlóját addig kijelölték, azok az 1989 évi feltételekkel kapnak hitelt. — Az idén milyen kamatokkal juthatnak kölcsönhöz a lakásé­pítők, illetve vásárlók? — A támogatott hitel 24,5 szá­zalékos kamattal, és évi 1 száza­lékos kezelési költséggel engedé­lyezhető. Ehhez az eltartott gyer­mekekhez igazodóan törlesztési Walesa ugyanis — a varsói utat megelőző, a két német államban tett látogatása miatti neheztelése jeléül — nem találkozott január­ban Havellel. Szűrös Mátyás, miután meg­koszorúzta az ismeretlen lengyel katona varsói sírját, elsőként Ta- deusz Mazowiecki kormányfő­vel találkozott. Lech Walesa, a Szolidaritás el­nöke szerint a lengyelek 60 szá­zaléka nem vesz részt az ország­ban folyó reformokban, amelye­ket az jellemez, hogy „az elitek a társadalom feje fölött pingpon­goznak”. Nagy a valószínűsége, hogy a tömegek ráébrednek arra, hogy a játékból kihagyják őket, és akkor fennáll a veszélye, hogy elmenekülnek az országból — mondotta. A Szolidaritás vezetője erről támogatás párosul! Természete­sen ebben az évben is változatla­nul fennmaradnak a tanácsok és a munkahelyek által folyósítható kedvezményes kölcsönök lakás­építésre, illetve vásárlásra. — 1989-ben az erőteljes pénz­ügyi változások hogyan érintet­ték a takarékpénztárt az ottho­nok építése során? — Kevesebb volt az érdeklő­dés. fgeröenpéldául egyértel­műen beszűkült a lakótelepi építkezésen a Tihaméren. Ott 51, a Szovjethadsereg úton 16, Gyöngyösön a Kálváriaparton 20, és Hatvanban a Tabán úton 56 lakást adtunk át tavaly. Az építkezések az idén is folytatód­nak, tehát takarékpénztárunk vállalkozik. Nemrég egyeztünk meg a városi tanácsokkal és a ki­vitelezőkkel a területkijelölés­ben, a tervezésben és építésben. Ebben az évben Egerben, a He­csütörtökön beszélt, amikor Varsóban a Szolidaritás parla­menti csoportja székházában ta­lálkozott Szűrös Mátyással, a magyar Köztársaság ideiglenes elnökével. A megbeszélésen a lengyel helyzetet elemezve Wa­lesa elmondta, hogy országában a politikai pluralizmus megvaló­sult, de a gazdasági még nem. Szerinte most ez utóbbin kell dol­gozni, mert szép jelszavakkal nem lehet megoldani a valóság kemény problémáit. Délután vendéglátójával, Ja­ruzelski elnökkel tárgyalt, majd részt vett a tiszteletére adott el­nöki ebéden. Ezt követően nem­zetközi sajtóértekezletet tartott, majd közvetlenül elutazása előtt még találkozott a lengyel parla­ment alsóházának elnökével, Mikolaj Kozakiewicz-csel. vés Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a Tihaméren 69, az Epü- letkarbantartó Szövetkezet a Makiári u. 3. szám alatt 12 lakást és garázst készít. Ez utóbbiak már mind elkeltek. Gyöngyösön, a Kálváriaparton a Mátravidéki Építő és Szakipari Szövetkezet a kivitelező, a Vöröshadsereg ut­cában pedig a tanácsi építőipari vállalat, amely már elkezdte a munkát. Összesen 104 lakás ké­szül el az idén. Keressük a továb­bi együttműködést a megyeszék­helyen, az úgynevezett foghijak beépítésére. Ilyen lesz az Alma- gyar és a Gólya utca sarkán ké­szülő 11 lakás a jövő évi befeje­zéssel. A Kertész utca nyugati ré­szén 50, Hatvanban a Horváth Mihály úton 54 új otthon épül fel 1991-re. Reméljük, hogy el is tudjuk adni őket, lesznek rá fize­tőképes érdeklődők. Mentusz Károly Az olaszok aggód­nak — Kárhoztatják a sietséget Genscher hiába győzködött Nem nyugtatta meg az olasz vezetőket Hans-Dietrich Gen­scher nyugatnémet külügyminisz­ter, aki szerda esti római villám- látogatásán azt erősítgette Giu- lio Andreotti kormányfőnek és Gianni De Michelis külügymi­niszternek, hogy a német egye­sülés nem fogja hátráltatni a nyu­gat-európai piacegységesítést és pénzügyi uniót, s hogy a „4+2- es” értekezleten túl az Atlanti Szövetségben és a helsinki 35-ös keretben is tárgyalnak majda né­met kérdésről. Genscher csütörtökön tovább is utazott már „megnyugtató kör­útja” következő állomására. De Michelis azt mondta a saj­tónak: „hasznos megbeszélés volt”. Szavai rendkívüli ingerült­ségről árulkodtak azonban. Ró­ma továbbra is úgy látja, hogy a márkák tervezett egyesítése ve­szélyezteti a nyugat-európai pénzügyi uniót, s a német egye­süléssel kapcsolatosan számos kérdés tisztázatlan, ami feszült­ségekhez vezethet a kelet — nyu­gati viszonyban, illetve az új eu­rópai elrendezés kialakításában. Az olasz külügyminiszter be­számolt a képviselőház külügyi bizottságában is a német egyesü­lésről, s leszögezte: Olaszország részéről nincs semmiféle elvi el­lenzés ezzel kapcsolatban, annál kevésbé, mert Bonn biztosítja, hogy elsődlegesnek tekinti az EGK-integrációt. A Genscher- rel folytatott megbeszélés után azonban világosan kitűnt: olasz részről kárhoztatják azt a sietsé­get és módot, ahogyan Bonn erőlteti az egyesülést, és kész té­nyek elé állítja partnereit. De Michelis szerint a német egyesülést be kell illeszteni Eu­rópa politikai egyesülésének fo­lyamatába, amelyen belül pedig az EGK politikai unióvá fejlesz­tése a fő cél. Drágább kamatozás mellett — lesznek új otthonok Támogatásukról biztosították Gorbacsov reformjait — Kellenek-e Európában az amerikai csapatok? Havel és Bush második tanácskozása George Bush amerikai elnök szerdán délután — meglepetésre — másodszor is tanácskozott Václav Havel csehszlovák állam­fővel. A fehér házi közlemény szerint mindketten támogatá­sukról biztosították Mihail Gor­bacsov reformjait és azok hozzá­járulását a békés kelet-európai változásokhoz. Egyetértettek abban is, hogy az amerikai csapatok a stabilitás és a biztonság tényezőjét jelentik Európában — hangzik a közle­mény. Ugyanakkor Havel, akit rendkívül melegen fogadtak Washingtonban, némi feltűnést keltett azzal, hogy ismételten hangsúlyozta: az Európában ál­lomásozó amerikai csapatok előbb-utóbb feleslegessé válnak. A Bush-kormány hosszabb tá­von is legfeljebb európai haderői csökkentésére hajlandó, teljes kivonásukról hallani sem akar. Havel egyébként a sajtó előtt kijelentette: hamarosan „válto­zás következik be” abban, hogy Washingtonban a csehszlovák nagykövetség működteti Kuba érdekképviseleti irodáját. Wa­shington és Havanna között nin­csenek diplomáciai kapcsolatok, Kubában a svájci nagykövetség keretében működik amerikai ér­dekképviselet. George Bush megtapsolja a hivatalos látogatáson az Egyesült Álla­mokban tartózkodó Václav Havel február 20-án a Fehér Ház előtt elmondott beszédét (Népújság-telefotó — MTI) Figyelmeztették a szélsőséges erőket — Nagyszabású tüntetésektől tartanak — Harc a demagóg erők ellen Az SZKP KB Régi követelés — Tárgyal a NATO és a Varsói Szerződés — Nincs tömbközi háborús veszély — Az igazi fegyver a gazdasági eszköztár „Ruszhik, Go Home!” határozott hangú felhívása Nemzetivé tenni az intemaci- onalizált nemzetbiztonságot — visszhangozza Európa és nem visszhang nélkül. Belgium hátat fordít az atlanti szolidaritásnak és nem akar részt vállalni Nyu- gat-Németország védelméből. Hollandia is kétli, hogy keleti ag­resszió fenyegetné az NSZK-t és csapatai lépcsőzetes hazahívásá­ra készül. Prága érzéketlen a csa­tazajra, pedig a csehszlovák ha­tár túlsó oldalán 70 ezer ameri­kai katona gyakorolja az európai háború kezdeti szakaszát; szovjet kivonulást sürget, akárcsak déli szövetségese, amelyről rossznyel­vek azt merik állítani, hogy szá­mára mostanában Hegyesha­lomnál véget ér a katonapolitika. Varsó viszont közli, hogy nem erőlteti a szovjet erők jelenlété­nek vagy kivonásának kérdését, akárcsak az NSZK a közel fél­milliós amerikai, angol, francia, belga, holland, kanadai „védel­mi közreműködés” témáját. „Amcsik” és „ruszkik” haza­menetelének szorgalmazása év­tizedes követelés Európa tucat­nyi országában és immár nem­csak az „utca” hallatja szavát, hanem tárgyalások is folynak a külföldi haderők visszavonásá­ról nemzeti határok mögé. A NATO és a Varsói Szerződés tár­gyal, mivel a probléma érinti a katonai erőviszonyokat, a tömbstruktúrákat, de az egyenlő biztonságot és a stabilitást is. Most indul a töprengés, hogy a külföldi csapatok kivonása két­oldali államközi ügy-e, a befoga­dó ország tömbjének ügye vagy esetleg a másik tömbé is. A NA­TO sokáig abban bízott, hogy a Kelet egyoldalú leszerelési intéz­kedései nem gyengítik a nyugati tömbfegyelmet. Most Cheney, Wörner és Galvin agitál a leg­szenvedélyesebben amellett, hogy a VSZ „csemetéi” tartsa­nak mértéket követeléseikben, mert a katonai kiadások csök­kentése, a visszavonás, a tömb­kötelezettségek lazítása „ragá­lyos”. Mindez persze nem változtat három tényen. Azon, hogy Eu­rópában nincs igazi tömbközi háborús veszély, a fegyveres ösz- szecsapás kontinensünkön „elle­hetetlenült”. Másrészt a NATO máris legyőzöttnek, bémtottnak tartja a Varsói Szerződést, s bizo­nyos lazaságokat immár saját magának is megenged. Végül, Nyugat a maga gazdasági, tech­nológiai, pénzügyi eszköztárával elérhetőnek látja azt, ami hábo­rúval vagy háborús fenyegetéssel egyáltalán elérhető. A Szovjetunió az NDK-ban 380 ezres, Csehszlovákiában 75 ezres, Magyarországon 50 ezres, Lengyelországban 40 ezres kon­tingenst tart. Az állomásoztatott amerikai haderő létszáma az NSZK-ban 254.000, Nagy-Bri- tanniában 30.000, Olaszország­ban 15.000, Spanyolországban 10.000, Törökországban 4000, Görögországban és Izlandon 3-3000, Portugáliában 1800, Hollandiában és Belgiumban 1500-1500, Norvégiában 200. A Német Szövetségi Köztársaság területén az amerikaiakon kívül 60.000 brit, 50.000 francia, 25.000 belga, 7700 holland és 7300 kanadai katona tartózko­dik. Bush elnök tavaly májusban, a brüsszeli NATO-csúcson egyen­lő, 275-275 ezres maximális lét­számszintet ajánlott az Európá­ban, idegen országok területén állomásoztatott amerikai és szovjet csapatokra vonatkozóan. Az 1990. január 31-i javaslatban szűkül a csökkentési övezet — a két Németország, a Benelux, Dánia, valamint Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország szerepel benne — és az új közös szint 195.000fő, plusz egyéb eu­rópai övezetekben — csak az amerikaiak számára — 30.000 fő. A Varsói Szerződés udvarias jóindulattal fogadta az új javasla­tot, amely már Bécsben is előter­jesztésre került, de világos, hogy Washington az ezredfordulóig sem hajlandó visszavonni összes külföldön levő csapatait. Az aránytalanság nemcsak azért in­dokolatlan, mert Európáról van szó, hanem azért is, mert a Varsói Szerződés fegyveres erőinek összlétszáma 5.3 millió, a NA- TO-é pedig 6,5 millió. Szó sincs az amerikai javaslatban az NSZK „vendégszeretét” élvező, mintegy másfélszázezer nem­amerikai katona visszavonásá­ról, de még csökkentéséről sem. Szó sincs természetesen a hadi­tengerészetről. Ezek azonban csak fizikai ve- tületei egy olyan politikának, amely az utóbbi hónapokban nyilatkozatok sorában tükröző­dött. Túl azon, hogy Bush elnök már egy héttel üzenete után kije­lentette: Amerikának mindig felkészültnek kell lennie a harcra a szabadságért és biztonságért, — hadügyminisztere deklarálta: ha a szovjet fenyegetés teljesen megszűnik, az amerikai katonai erőre akkor is szükség lesz, hogy Washington „reagálhasson kü­lönböző körülményekre” a vi­lágban. Wörner, a NATO főtitkára egyszerűen elutasítja a NATO és a VSZ, illetve a szovjet és az amerikai csapatok európai állo- másoztatásának párhuzamba ál­lítását. Kijelenti, hogy a szovjet csapatok kelet-európai kivoná­sát nem szabad az amerikai csa­patok visszavonásától függővé tenni. „A szovjet csapatok teljes visszavonása az amerikai erők szintjének csökkenését eredmé­nyezheti, de nem a teljes kivoná­sukat Európából” — hangoztatja a nyugat-német főtitkár, aki sze­rint a helsinki keret a NATO nél­kül nem tudná betölteni a bizton­sági struktúra szerepét... Wörner NATO-apológiája rendre együtt jár Moszkva kiok­tatásával: a Szovjetunióval szemben nincs nyugati fenyege­tés, értelmetlen biztonsági aggo­dalma, nincs szüksége Nyugaton előretolt erőkre. „A Szovjetuni­ónak el kell fogadnia, hogy kö­zép- és kelet-európai ütköző övezetének elvesztésével bizton­sága inkább nő, mint csökken.” Ha tehát a Varsói Szerződés Nyugat helyett is leszerel, a NA­TO hajlandó helyette is gondol­kozni. Moszkva elfogadta az amerikai ajánlatot Ottawában és alig polemizál Washingtonnal. Határidők nem szerepelnek, a nemzeti és tömb-szintek ho­mályban maradnak, a szovjet en­gedmények újabb és újabb köve­telésekre sarkallják Nyugatot Bécsben és másutt. Erkölcsi fö­lény itt, katonai és gazdasági fö­lény ott, közös csupán a duzzadó centrifugális nacionalizmus. Pirityi Sándor A legfelsőbb szovjet pártveze­tés csütörtökön határozott han­gú felhívásban óvta az ország la­kosságát a rendbontásoktól és szélsőséges megnyilvánulások­tól. A felhívás külön nem utal rá, de az SZKP vezetése nyilván a hétvégére tervezett nagyszabású tüntetések miatt látta szükséges­nek, hogy — noha a KB nem ülé­sezett, a nyomaték kedvéért — „Központi bizottsági felhívás­ban” figyelmeztesse a szélsősé­ges erőket. A dokumentum azt jelzi, hogy a Kremlben komolyan aggódnak a február 25-re tervezett meg­mozdulások esetleges rendbon­tásai és azok következményei miatt. A hét elején a Legfelsőbb Tanács külön határozatot hozott a tervezett tüntetések kapcsán, s felszólította a szovjet kormányt, A Szovjetunióba távozott Markus Wolf, az NDK külföldi hírszerző szolgálatának egykori vezetője, akinek nevéhez számos nevezetes akció irányítása fűző­dik. Az NSZK-ban jelenleg is le­tartóztatás! parancs van érvény­ben ellene. Az NDK televíziójának szerda esti beszámolója szerint a kém­főnök, aki 1987-ig állt a szolgálat élén, az otthoni őrizetbevétel elől menekült a Szovjetunióba. A Heute Aktuell című műsor a nyugatnémet Süddeutsche Zei­tung című\ap értesüléseire hivat­kozva közölte, hogy a keletné­a tanácsokat és a rendfenntartó szerveket, hogy szigorúan a tör­vények szellemében járjanak el, határozottan lépjenek fel a rend­bontásokkal szemben, a nem en­gedélyezett megmozdulásokat pedig oszlassák fel. A felhívás egyúttal általános­ságban is a peresztrojka-ellenes, demagóg erőkkel, a nemzetiségi uszításokkal szembeni harcra hív fel. „Nem tudunk és nem is bé- kélhetünk meg mindenféle de­magógok és botcsinálta politiku­sok antidemokratikus, jogsértő tetteivel, a nemzetiségi gyűlölet szításával, a durva nyomás és ijesztgetés módszereivel, a párt- és állami szervek demoralizálá- sára, a társadalom elbizonytala­nítására tett kísérletekkel” — hangoztatja a moszkvai pártdo­kumentum. met ügyészség szerint Wolfnak pontos tudomása volt a korrup­cióval és sikkasztással vádolt, s a felelősségre vonás elől Nyugatra szökött Alexander Schalck-Go- lodkowski, volt külkereskedelmi államtitkár viselt dolgairól. Mar­kus Wolf három éve azért távo­zott fontos tisztségéből mert állí­tólag nézeteletérése támadt Ho- neckerrel a peresztrojka és glasz- noszty megítélését illetően. Nyugállományba vonulása után több ízben is úgy nyilatkozott, hogy az NDK-ban szükségesek a változások. (MTI) (MTI) Az otthoni őrizetbe vétel elől menekült Moszkvában a volt keletnémet kémfőnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom