Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-23 / 46. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. február 23., péntek VÁLASZTÁSI FÓRUM 3. Magyar Politikai Foglyok Szövetsége választási felhívása Honfitársaink, Barátaink! A magyar nép történelmének drámai napjait éli, a népünk helyett kormányzó külső és belső hatalmi erők példátlan erkölcsi, gazdasági, társadalmi válságba sodorták a nemzetet. A politikai önkény éveiben százezrek járták meg a diktatúra börtöneit, a hadifogság, deportálás, internálás poklait, vagy vesztették életüket. Az 1956-os forradalom leverését követő megtorlás példa nélkül áll a magyar történelemben. A korábbi forradalmak után Haynau és Horthy rendszere együttesen nem hurcolt meg, ítélt el és végzett ki, és nem kényszerítctt száműzetésbe, a hazája elhagyására annyi magyart, mint 1956. november 4-e után az idegen tankok árnyékában létrejött MSZMP nevű hatalom. — Eljött az ideje, hogy könnyet ejtsünk testvéreinkért. „Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.” Most, a választásokra készülve emlékezzünk, és hajtsuk meg fejünket a diktatúra Heves megyei áldozatai: nagyapáink, apáink, hitveseink, gyermekeink emléke előtt. Emlékezzünk Hernádi Gyula, Hunyadi Búzás Attila kivégzett egri egyetemistákra, Hajdú Károlyra, az egri sortűz vértanúira, Mala Józsefre, a börtönben csendben elpusztítottra, a rejtélyes közlekedési baleset áldozatául esett Debreceni Szixtus ciszter atyára és a többiekre. A Magyar Politikai Foglyok Szövetségének programja nem változott, megegyezik azzal, amit a leigázott, bilincsbe vert magyar nép valódi nemzeti összefogással 1956 dicsőséges napjaiban vérrel irt zászlajára: mi 34 évvel ezelőtt és ma is követeljük, hogy a szovjet birodalom hazánkat megszállva tartó hadseregét vonják ki magyar hazánk területéről legkésőbb 1990. október 23-ig! Követeljük, hogy az idegen hatalom kiszolgálóit, a sortüzek paran- csolóit és végrehajtóit, a gyilkosokat, az ország gazdasági összeomlásáért felelősöket — el nem évülő, népellenes bűncselekmények vádjával — az örök emberi igazságosság és a törvények szerint az 1989. október 23-án kikiáltott Magyar Köztársaság igazságszolgáltatása vonja felelősségre! Az nem lehet, hogy a gyilkosok, az ország tönkretevői érdemrendekkel, kitüntetésekkel, megkülönböztetett magas nyugdíjjal, unokáig bezárólag előnyökkel, dicsőségben élnek és beszélnek közöttünk, és indulnak sokan közülük az önmaguknak kiosztott tiszta lappal a szabadnak hirdetett választáson az MSZMP vagy a piros szegfűs párt zászlaja alatt. Ma ismét sorsforduló előtt állunk. Ma ismét azt mondják nekünk: legyünk türelemmel, és béküljünk meg. Legyen nemzeti egység és megbékélés. Egység és megbékélés? Kikkel? Megszállóinkkal és hóhérainkkal, a köpönyegforgatókkal, a báránybőrbe bújt farkasokkal, akik még a minap is gyaláztak és üldöztek bennünket, akik csak ígérgetik a teljes rehabilitációnkat, a kisstílű ügyeskedő politikusokkal, akik a népre hivatkoznak, de mindennap kijátsszák a nép akaratát? A kiskirályokkal, akik miatt ma is félelem tölti el az ország lakosságát? Az emberi szenvedésre érzéketlen bürokratákkal, akik csődbe vitték az országot, akik miatt milliók jutnak napról napra mélyebbre és egyre kilátástalanabb nyomorba, akik miatt le kell gyilkolni még meg sem született kis magyarok százezreit, és akik miatt nyugdíjasok és már mások is kinyitják a gázcsapot, mert nem képesek megélni? Nem, velük nem! De — honfitársak — békél- jünk meg mi egymással, legyünk együtt úgy, ahogy 34 évvel ezelőtt együtt voltunk, lépjünk szövetségre szabadságunkért, függetlenségünkért, a törvény, a jog, az igazság uralmáért, lépjünk szövetségre az önkény és a nyomor ellen. A fiatalok gondoljanak arra, hogy a mi áldozataink árán eljött az ő idejük, de tanuljanak abból, ami 34 éve történt, tanulják meg, hogy a diktatúrát a magyar földön csak az idegen tankok tarthatják fenn, a diktatúra legyőzhető egységgel, elszántsággal! Az új márciusi és októberi ifjúságnak már itt vannak közöttünk az első képviselői, velük együtt fognak a mi céljaink tettekké válni. MIT AKARUNK? Emberi jogokat biztosító, demokratikus rendet, felelős vezetést és a független, szabad hazában megbecsülést a munkának. Tisztességgel és erkölcsös nemzettel társulni Európa nagy közösségéhez. Legyen biztosíték önként vállalt harcunk, tiszta múltunk, hogy az új és szebb jövőt építő vezetésben nem fordulhat még egyszer elő a letűnt rendszer rossz emlékű politikája. Az új Parlamentben akarjuk vigyázni mindezt drága hazánk boldogulására! Közös akarással kinyilvánítjuk programunkat, akarjuk: nemzeti Magyarországot, mert ezeréves hagyományainkat pusztította el az idegen megszállás, ez az oka hazánk katasztrofális helyzetének, ne legyen tovább a magyar nép egy hamis ideológia áldozata! Az 1956-os forradalom céljainak megvalósítását békés viszonyok között, de következetesen, alku nélkül! A kompromisszum nem megoldás, hanem a katasztrófa elmélyítése. Magyarország gazdasági kiszolgáltatottságának megszüntetését, a kiváltságok teljes felszámolását, mert még ma is a piros szegfűs, magát szocialistának nevező kormány alatt is feltartóztathatatlanul nő hazánk államadóssága. Internacionalista elkötelezettség helyett a piacgazdaság radikális rendjét kell azonnal bevezetni, a földtulajdont visszaadni annak, aki azt igényli, megváltoztatni az adórendszert úgy, hogy az a valódi közteherviselést szolgálja, védeni a környezetet, levegőt, vizeinket, termőföldet, az állatvilágot, az egészségügy és az iskolarendszer teljes átalakítását, az elesettek hathatós védelmét. Az egyházak és az állam valódi szétválasztását, az egyházakat ma is sötét árnyként felügyelő — a közelmúltban ugyan átkeresztelt, de valójában ma is létező — egyházügyi hivatal azonnali megszüntetését. Akarjuk bárhol a világban élő magyar testvéreinknek nemcsak a gazdaságba, hanem — és elsősorban — a politikai életbe való bekapcsolódásának biztosítását, vehessenek részt a politika alakításában mindazon magyar személyek, akik önként nem mondtak le magyar állampolgárságukról, intézkedjék a kormány haladéktalanul, hogy testvéreink vízum- kényszer és korlátozás nélkül léphessenek szeretett magyar hazánk területére! Akarjuk: az árak és bérek azonnali befagyasztását, személyi fegyverek pártok által ellenőrizhető, választások előtti azonnali bevonását! Minden mélyből van kiút, csak tiszta erkölcs, összefogás és kemény akarat kell. Hiszünk egy Istenben, Hiszünk egy Hazában, Hiszünk Magyarország feltámadásában! Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Elődök Kovács Béla emlékére Kovács Béla a kelet-európai autodidakta parasztpolitikusok azon típusához tartozott, aki alulról jőve, tehetsége, rátermettsége révén magas közéleti pozícióba került. A politika, a közösség ügye iránti érdeklődése korán megnyilvánult, szülőfalujában, Patacson tagja a képviselő-testületnek. A Független Kisgazdapártnak 1933-tól tagja, 1939-től főtitkárhelyettes, képviselőjelölt. Nem politikából élt, költségeit maga fedezte, 1945. augusztus 20-tól a Kisgazdapárt főtitkára. Természetes paraszti felfogással rendelkezett, önálló gondolkodó, gyorsan kapcsoló és döntő volt. Gyakorlati politikus volt, Tildyés Nagy Ferenc remekül kiegészítő partnere. Különleges és meleg baráti kapcsolatban állt Nagy Ferenccel, baráti kapcsola(1908 -1959) tűk az 1930-as évektől indult. A kommunistákkal szemben gyanakvó volt, nem bízott Rákosiban, Gerőt és Révait nem kedvelte, a pártközi értekezleteken — általában a baloldallal szemben — fenntartásait nyíltan és őszintén kinyilvánította. Kovács Béla rendelkezett azokkal a vezetői képességekkel, amelyek a pártfőtitkári funkció ellátására alkalmassá tették. A parasztság gazdasági, társadalmi felemelkedését a dán típusú fogyasztási szövetkezetek elterjesztésével, a paraszti polgárosodás hagyományos útján képzelte el. A parasztságot tekintette a magyar nemzet, a társadalom alapvető osztályának. A hatalomért vívott harcban 1947 tavaszán elsőként került a politikai összecsapások központjába. A Magyar Közösség úgynevezett köztársaság-ellenes összeeskü- vési perébe vonták be, azonban ő erről nem tudott, és nem vett részt benne. Miután Rákosiék itthon nem tudták volna bíróság elé állítani, ezért a szovjet megszállókhoz fordultak segítségért. A szovjet hatóságok a kommunisták kérésére letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. Kovács Béla 1955 őszén térhetett haza. Hazatérése után 1956 október — novemberében rövid közszereplést, majd 1958-ban képviselőséget vállalt, azonban tényleges munkát nem tudott végezni, mert 1959. július 21-én elhunyt. Kovács Bélát 1947. február 24-én hurcolták el, személyével a Kisgazdapártot megfosztották egyik markáns vezetőjétől. A magyar parasztság és a Kisgazdapárt tisztelettel adózik emlékének. Már Gábor Válasz az olvasónak _______ T isztelt Pusoma Jenő! Bár kérdését a „működő pártoknak” címezte, engedjen meg néhány egyéni meglátást. Ma a képviselőjelölteknek szegezi a kérdést minden réteg, mit kíván tenni az ő képviseletükért, helyzetük javításáért. Az első gondolatom ezért az volt: itt sincs külön út, csak a közös. Egy most épülő demokrácia ígérheti csak az országunkban élő nemzetiségieknek szabad nyelvhasználatukat, kultúrájuk ápolásának lehetőségét és közösségeik önrendelkezési jogát, éppúgy, mint a szabad vallásgyakorlást, vagy a szó és gondolat szabadságát a politika színterén is. És ígérheti mindezek alapjának megteremtését közös munkával. Mivel gyermekkoromat egy olyan faluban éltem meg, ahol a cigányok száma jelentős, s arányuk gyorsan nő, közelről láttam és látom ma is kérdésének jogosságát, annak fokozódó veszélyeit. Amely képes megbélyegezni, és örökre másodrendű, tengődő állampolgárrá tenni egyeseket, de a másik oldalon feszülő jogos felháborodást is képes felszítani, lángra lobbantani. Ezért kényes ez a téma, és enyhítése csakis kétoldalú próbálkozás eredménye lehet. Mi az első lépés a megoldáshoz? Elfelejteni az elmúlt 40 év cigánypolitikáját. Elfelejteni a belénk rögződött megkülönböztetéseket a bőr színe alapján, de elfelejteni az éppen e megkülönböztetésre épülő álszociális gondoskodást is. Számomra, s az én programomban nincsen helye a faji megkülönböztetésnek. Az emberek, akikhez szólok, magyarok (elsősorban az élni itt akaró magyar állampolgárok, nem elfeledve a hazájukat vállaló külföldön élőket). Egy dolog számít, az emberség, és nem az, hogy valaki cigány, zsidó, szerb, vagy éppen kommunista. Ezért nincs e vonatkozásban külön programom. Ugyanazon szabályok, jogok és kötelezettségek vonatkoznak mindannyiunkra! A cigányság önmaga is differenciált. Vannak gazdagok, vannak tisztes munkáséletet élők, és még sokfélék. Véletlenül sem szabad általánosítani. A gond valóban a perifériára szorult, elszegényedett cigányrétegeket és az ő környezetükben élőket érinti. Az alapvető orvoslás azonban nem lehet más, mint egy—remélem — gazdaságilag stabilizálódó állam szociális gondoskodása. Gondoskodás a rászorulókról, a leszakadó szegényekről. Akár cigány, akár „magyar” legyen az! De az én gondolkodásomban a szociális segítség és biztonság azoknak jár, akik önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe. A szociális gondoskodás a lehetőségek egyenlőségét jelentheti, esélyegyenlőséget a tanuláshoz, a munkához, az élethez. Számomra az „együtt a holnapért!” szlogen az egyes emberek, rétegek cselekvő részvételét is feltételezi, amelynek alaptétele a munka és törvényeink tisztelete. És ebben látom éppen az Önök szerepét, kedves Pusoma Jenő. Egy népcsoport gondjait és lehetőségeit nem ismerheti senki jobban, mint aki benne él. A változtatás sem indulhat máshonnan, csak belülről, amelyet segíteni lehet, de nem kívülről beleavatkozni. így éppen Önöknek kellene kézzelfogható programmal és annak vállalásával előállniuk, amihez egy leendő parlamentnek — a társadalmi igazságosság alapján — kell a feltételeket biztosítani. Az elmúlt évek számomra éppen azt bizonyították, hogy a kívülről beavatkozó szociális adakozás — amely nem vette figyelembe az emberi, etni- kumi sajátosságokat — nem megoldást, hanem a feszültségek további éleződését okozta. Ezért kell a mellényt újragombolni, elölről. Dr. Nagy Imre Falugyűlés Verpeléten Igen sokan jelentek meg a verpeléti művelődési házban február 19-én a falugyűlésen, amelyet Csár Miklós levezető elnök nyitott meg. Két napirendi pontban tartotta megfelelőnek az elmon- dandókat. Első pontként a tanács elnökének a beszámolóját ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, majd a beszámolóhoz való hozzászólásokat. A másik napirendi pont a gyűlésen jelenlévő hét képviselőjelölt rövid, ötperces bemutatkozását javasolta. A tanácselnök, Polgár József beszámolóját az elmúlt 40 év ellehetetlenülésével kezdte. A modern technikát Nyugatról kellett behoznunk. Szavaiból kicsendült a jövőtől való félelem. Tart az anarchikus állapotoktól. Az 1989-es évben majdnem minden a terv szerint alakult. A tanácsülések minden esetben határozat- képesek voltak. A verpeléti tanács is csatlakozott a tanácsi ön- kormányzathoz. A végrehajtó bizottsági ülések is terv szerint történtek, és határozatképesek voltak. Beszámoltak a települést érintő dolgokról, úgy mint orvosi ellátás, oktatás, közműbiztosítás. Szólt a sportolási lehetőségről. Beszélt a tehóról. A útfelújítások is rendben történnek. Az iskolát két tornateremmel bővítik. Bejelentette a tanácselnök úr, hogy nem várja meg a tanácsi ciklus végét, és egészségi állapotára való tekintettel nyugdíjba vonul. A hallgatóság elé tárta a saját vagyonjogi helyzetét, hogy ő „emelt fővel” kiáll bárki elé az elszámoltatást illetően. A verpeléti impozáns pártház ügyében elmondta, hogy milyen érdemei vannak az átadás ügyében (amelyik tulajdonképpen még most sincs teljes egészében átvéve). Az ő elmondása szerint a tanácsi vezetésnek a hasznosítást illetően az a célja, terve, hogy egészségügyi centrum legyen az ominózus épületből. Az nem zavarta a tanácselnök urat, hogy 1989 nyarán, amikor még szó sem volt az ő részükről a pártházról, az MDF helyi csoportja aláírásokat gyűjtött (a választópolgárok 60 százaléka írta alá), hogy az épületben legyen gyermekorvosi rendelő, fogorvosi rendelő, csecsemő- és nővédelmi rendelő, valamint kapjon benne helyet az éjszakai orvosi ügyelet. A tanácselnök véleménye szerint 1992-re lehet valami az átalakításból, abban az esetben, ha a ráfordítandó pénzösszeg rendelkezésre áll. A beszámolót követően az első hozzászóló Petrény Dezső volt, és szóvá tette, hogy a temetőben a sokszor kifogásolt táblát még mindig nem cserélték ki. Helytelenítette, hogy a Semper- ger utcanevet miért nem változtatták még meg (az utcában lakók kérték), Kocsis Béla hozzászólásában az esővíz-elvezetési gondokról, valamint a vendéglő bezárásáról szólt. Hadobás György a 2-es számú orvosi rendelő felújításának költségei felől érdeklődött, és javasolta, hogy a faluközpontban a buszmegálló mellett nyilvános illemhelyet kellene építeni. Kelemen József a volt pártházzal kapcsolatban javaslattal élt. Bízza meg a tanácsi vezetés a faluban működő pártokat az épület átalakításának gondjaival és a szükséges költségek előteremtésével. A tanács nyisson elkülönített számlát a pártház átépítésére befizetett, a lakosság által önkéntesen felajánlott pénzösszegek számára. Felajánlott ötezer forintot a számlára való befizetésre. Az utcanévcseréhez csak annyit fűzött hozzá, hogy azt a negyven évet szeretnénk elfelejteni, amelynek Semperger Sán- dor hasznos tagja volt. Mező Katalin megjegyzése arra vonatkozott, hogy a tisztelt tanács miért nem a tiszti klubban rendezte meg a falugyűlést, ahol mindenki számára jutott volna hely. Való igaz, a kultúrteremből kiszorultak legalább ötvenen. A helyiségben is egymás hegyén-hátán voltak az emberek. Kiss András az áfész keretén belül megalakult kft.-kről szólt: mi az előny a lakosság számára, az, hogy drágábban adják a kenyeret? Mosoni Károly, az ÉMÁSZ kirendeltségvezetője méltatta a tanácselnök korrektségét, hogy az adott szavában hinni lehetett, abban, amit megoldott. Vajdáné Mariska szólt az orvosi rendelés dominóelvéről. A lakosok és az itteni orvosok ebben egyetértettek, jónak tartották, de a megyei főorvos úr ezt nem helyesli és nem engedélyezi. Hol vagy, demokrácia!? Orosz László téeszelnök a földek bérbeadásáról szólt. Jó áron lehet bérelni gyenge minőségű földet. Kalicz József a gyermekeket nevelő szülőkhöz szólt, tanítsák a jövő nemzedékét tisztességre, becsületre. Szólt a ne- veltségi szintről. Farkas Istvánná, az általános iskola igazgatónője az iskolabővítéssel kapcsolatban elmondta, hogy már most kevésnek tartja a két tanteremmel való bővítést. Igazat kell neki adni, mert később még nagyobb költséggel lehet újabb két tantermet építeni. Szóvá teszi, hogy a szigorúbb nevelési szintre a szülők úgy reagálnak, mintha minden gyermek fehér bárány lenne. Sokat segítenek a szülők az iskolai tennivalókban. A helyi téesz- től igen sok segítséget kapott az iskola. Az igazgatónő is felajánlott a majdani egészségügyi központ elkülönített egyszámlájára való befizetésre ötezer forintot. A hozzászólóknak a lehetséges válaszokat megadta a tanácselnök és az áfész helyi kft.-jé- nek a vezetője. A második napirendi pontként Heves megye 2-es számú egyéni választókörzetének már 14 képviselőjelöltje közül öt percben bemutatkozott: Csepregi Béla, Magyarországi Szövetkezeti és Agrárpárt, Fe- rencz Tiborné, a megújult MSZMP, Horváth László SZDSZ, Kelemen József MDF, Tarjáni Gyula Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Zsidei Istvánná független jelölt (támogató a szakszervezet). A bemutatkozások nyugodt légkörben, korrekt módon történtek. Ezzel véget ért talán egy korszak, mivel az ilyen rendszerű tanácsoknak ez volt az utolsó falugyűlése. Kelemen József Pártliírek Választási nagygyűlést tart a Kereszténydemokrata Néppárt Gyöngyösön február 25-én. A városi úttörőházban délután 5 órakor kezdődő eseményen bemutatkozik Reisz István közgazdász, a KDNP helyi képviselőjelöltje. A vendégelőadó: dr. Hasznos Miklós, a KDNP főügyésze lesz. Az érdeklődőket Gyöngyösön a Török Ignác utca 1. szám alatti épületbe várják. * Gazdaságpolitikai vitafórumot rendeznek február 28-án, szerdán este 6 órakor a gyöngyösi főiskola aulájában. Az eseményre meghívót kaptak a Heves megyei 3. számú választókerület országgyűlési képviselőjelöltjei is. Mellettük minden érdeklődőt szeretettel vár a rendezőség, amely a szövetkezeti és agrárpárt tagjai közül kerül ki. A vitavezető Kondor Katalin újságíró lesz. * Farkas Zsuzsanna, Heves megye 1-es számú választókerületének Fidesz-képviselőjelöltje minden hétfőn és csütörtökön délután 4 és 6 óra között fogadóórát tart a választópolgárok részére Egerben, a Széchenyi u. 18. szám alatti ESZU-irodában.