Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-22 / 45. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. február 22., csütörtök Az amerikai diplomácia második embere hazánkban (Folytatás az 1. oldalról) Magyarország a szabad választásokra készülődve most mindenekelőtt azt válj a az Egyesült Államoktól, hogy támogató magatartásával segítse a változásokhoz oly szükséges stabilitás megőrzését. A gazdaságban ez azt jelenti, hogy az amerikai kormányzat bizalomkeltő nyilatkozataival bátorítsa a tőkebefektetőket magyarországi beruházásokra. A külügyminiszter-helyettes egyetértett a tőkebefektetések fontosságával, egyben úgy vélte, hogy a kelet-európai térségben Magyarország ezekhez igen kedvező feltételekkel rendelkezik, hiszen megvannak az üzleti élethez nélkülözhetetlen tapasztalatai, illetve jelen van a beruházásokhoz szükséges „ emberi tényező”. Az államminiszterrel folytatott megbeszélés után Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes ült tárgyalóasztalhoz Lawrence Eagleburgerrel és kíséretével. (A küldöttség egyes tagjai előzőleg kerekasztal-beszélgetést folytattak magyar üzletemberekkel, vállalkozókkal, illetve a VOSZ vezetőivel.) Néhány perc elteltével — a látogatás protokolláris rendjét némileg „felborítva” — Németh Miklós kormányfő is csatlakozott a magyar tárgyaló- küldöttséghez. A miniszterelnök a szót átvéve annak a véleményének adott hangot, hogy az amerikai küldöttség fontos történelmi időszakban látogatott Magyar- országra. Mint mondta, „ezeré- vente egyszer van egy országnak lehetősége arra, hogy saját képére formálja jövőjét”. E történelmi lehetőségben az Egyesült Államoknak, a Szovjetuniónak, illetve kettejük javuló kapcsolatainak is jelentős része van. Németh Miklós úgy értékelte, hogy a magyarországi reformfolyamat visszafordíthatatlan; nincsenek számottevő erők, amelyek szembeszállnának a piac- gazdaság kiépítésével, a politikai, gazdasági reformokkal. Á tárgyalóasztal mellett ezután magyar gazdasági szakértők váltották fel a kormányfőt és a miniszterelnök-helyettest. Magyar részről mindenekelőtt köszönetét mondtak Bush elnök kezdeményezéséért, amely kiindulópontja lett a 24-ek Kelet- Európa megsegítésére irányuló programjának. Bush elnök támogatása nélkül nem irányult volna a világ figyelme Magyarországra és Lengyelországra, és a szervezett segítségnyújtás is csak vágyálom maradt volna. Köszönetét mondtak azért is, hogy az Egyesült Államok példás gyorsasággal felszámolta a magyar áruk piacra jutását akadályozó kereskedelempolitikai korlátokat. Ezzel a többi tengerentúli, illetve nyugat-európai ország számára is követendő példát mutatott az Egyesült Államok. Erre jó példa a vámprefencia megadása, ami ugyan csak mintegy 5 millió dolláros előnyt jelentett a magyar gazdaság számára, ám miután az EGK is követte az amerikai példát, további mintegy 100 millió dolláros tehercsökkenést ért el a magyar gazdaság. A magyar szakemberek ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy Magyarországon — az Egyesült Államok ígéretei nyomán — fokozott várakozás tapasztalható a vállalkozások támogatása iránt, ám némi csalódottságot kelt, hogy a segítség meglehetősen lassan érkezik. Äz amerikai tárgyalópartnerek a pénzügyi támogatás elhúzódását azzal indokolták, hogy a tervezettnél hosz- szabbra sikeredett a program jóváhagyásának törvényhozási procedúrája. A kormányzat ma már rendelkezik a törvényhozás jóváhagyásával. A vállalkozásokat támogató pénzt független alapítvány formájában, nyilvánosan meghirdetett pályázatok útján szeretnék eljuttatni Magyarországra. Elmondták azt is, hogy az új költségvetési évben újabb támogatásra is számíthat Kelet-Európa, főként az oktatásképzésben, a környezetvédelemben. Lawrence Eagleburger a délelőtti órákban megbeszéléseket folytatott Békési László pénzügyminiszterrel is. A tárgyaláson jelen volt John Robson, az USA pénzügyminiszterének első helyettese, és Michael Boskin, Bush elnök gazdasági főtanácsadója. Horn Gyula külügyminiszter délben munkaebéden látta vendégül Lawrence Eagleburgert és kíséretének tagjait a Gundel étteremben. Az ebéddel egybekötött megbeszélésen a magyar külügyek irányítója és az amerikai diplomácia második embere véleményt cserélt a kelet-európai régióban lezajlott változásokról, megvitatta a német újraegyesítés kérdését. Eagleburger tájékozódott Magyarország és a környező államok kapcsolatairól, mindenekelőtt a magyar — román viszony alakulásáról is. Az amerikai küldöttség pénzügyi szakértői délután tárgyalásokat folytattak Tarafás Imrével, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesével. A megbeszéléseken áttekintették a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét, finanszírozásának lehetőségeit. Az amerikai küldöttség tagjai kifejtették: nagyra értékelik a magyar kormánynak azon döntéseit, hogy szigorú gazdaságpolitikával csökkenteni akaija a központi költségvetés nagyarányú költekezését, és az export határozott ösztönzésével a folyó fizetési mérleg hiányát elfogadható keretek között kívánja tartani. Lawrence Eagleburger délután népes szakértői kísérettel látogatást tett a Szabad Demokraták Szövetsége Ráday utcai irodájában. Az egyórás megbeszélésen részt vett Haraszti Miklós, Nagyar Bálint, Mécs Imre ügyvivő, valamint Soós Károly Attila gazdasági szakértő és Vi- dos Tibor ügyvezető titkár. A megbeszélésen elsősorban gazdasági és külpolitikai kérdéseket tekintettek át. Lawrence Eagleburger és John Robson délután a Magyar Demokrata Fórum Bem téri székházában tett látogatást. Nagy ünneplésben részesítették — „Isten áldja a mi kancellárunkat” — Biztató számok Kohl is bekapcsolódott azNDK-ban folyó választási kampányba Helmut Kohl nyugatnémet kancellár is bekapcsolódott kedden az NDK-ban zajló választási kampányba. A Szövetség Németországért elnevezésű konzervatív választási koalíció erfurti nagygyűlésén a kancellárt, aki egyben a nyugatnémet Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, nagy ünneplésben részesítették. A március 18-i keletnémet választásokat megelőző kampányban immár rendszeresen szerepelnek a bonni kormány és szinte valamennyi nyugatnémet párt vezető politikusai. Az elkövetkező hetekben a bonni kancellár hat alkalommal lép fel választási gyűlésen. Pártja a Szövetség Németországért nevű koalíciót támogatja, amelynek a keletnémet CDU mellett a Német Szociális Unió és a Demokratikus Ébredés nevű pártok a tagjai. A kancellárt az NSZK-ban szinte soha nem tapasztalt üdvrivalgás fogadta, amikor fellépett az erfurti dóm előtti pódiumra: a 100 ezres tömeg szinte egyöntetűen skandálta keresztnevét, és a tömegben „Isten áldja a mi kancellárunkat” feliratú transzparensek voltak láthatók. Kohl 45 perces beszédében, az egyesült Németország biztató jövőjét ecsetelte, és igyekezett eloszlatni a keletnémetek aggodalmait az egyesülés közvetlen gazdasági következményeit illetően. „Az NSZK nem hagyja, hogy a keletnémet nyugdíjak és a takarékbetétek elveszítsék értéküket, és gondját viseli mindazoknak, akik a gazdaság átalakítása nyomán állás nélkül maradnak” — közölte. Szavai szerint nyugatnémet üzletemberek ezrei állnak készen arra, hogy jelentős beruházásokat hajtsanak végre az NDK-ban. Gorbacsov nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) lamok határainak bármiféle megsértése is. Gorbacsov emlékeztetett arra is, hogy egyelőre nincs a második világháborút lezáró békeszerződés Németországgal. Mint mondotta, csak egy ilyen szerződés rendezhetné nemzetközi jogi szempontból véglegesen Németország statusát. A szovjet vezető ugyanakkor hangsúlyozta: ha módosulva is, de továbbra is fennmarad a NATO és Varsói Szerződés szerepe, mivel a két katonai tömb hosszú időn keresztül garantálta a biztonságot, s egyelőre még csak alakulófélben van az új európai biztonsági rendszer. Gorbacsov hangsúlyozta, hogy a két katonai tömb közötti hadászati erőegyensúlyt nem bonthatja meg a német egyesítés. A német kérdésről folytatandó tárgyalásokról az ottawai külügyminiszteri találkozón elfogadott „2+4” formulával kapcsolatban Gorbacsov hangsúlyozta: A két német állam, valamint az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Francia- ország képviselőinek át kell tekinteni a német egyesítés külső feltételeit, és elő kell készíteni a Németországgal kötendő béke- szerződést. Gorbacsov ugyanakkor hangsúlyozta: a Szovjetunió megértéssel viseltetik a „2+4” formulában nem szereplő többi érdekelt ország, mindenekelőtt Lengyelország nemzeti érdekei iránt. Mint mondotta: ezen országok határait nemzetközi-jogi keretek között kell garantálni. Gorbacsov hangoztatta azt is, hogy a németeknek az egyesülés kapcsán az európai népek érdekein kívül figyelembe kell venni a történelmi okokból érthető jogos félelmeket is. Az Európa középső részén állomásozó szovjet és amerikai csapatok létszámának 195 ezerre történő csökkentéséről kötött ottawai megállapodással kapcsolatban Gorbacsov hangsúlyozta: az annak ellenére sem érinti az erőegyensúlyt, az ország biztonságát és védelmi képességét, hogy az Egyesült Államok Európa más részén fenntartja 30 ezres csapatkontingensét. Gorbacsov szerint a közép-európai csapatcsökkentésről szóló szovjet-amerikai egyezmény jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a bécsi hagyományos fegyverzetről és fegyveres erőkről folytatott tárgyalásokon még az idei év végéig megegyezés szülessen. Az egyházak és a megyei sajtó Látogatás az Egri Bazilikában (Folytatás az 1. oldalról) viszont a maguk életszemléletében ilyen csődöt nem kellett tapasztalniuk. Majd így folytatta: „Jézus Krisztusban — a mi hitünk és meggyőződésünk szerint — az embert teremtő, az embert e viágba küldő, és az embert számadásra hívó Isten élte végig az emberi életet. Az emberi életünk értelme, hogy mennyire tudunk hasonlítani Jézus Krisztushoz. ” Föltette azt a kérdést is, hogy mi az erkölcs. Véleménye szerint megbízhatóan egyetlen iskola sem tanította meg ezt a fogalmat. A keresztény meggyőződés szerint az nem más, mint az az emberi magatartás, ami az előbbiek szerint értékessé teszi az életet, szemben az erkölcstelenséggel, amely hiábavalóvá változtatja. Az erkölcs annak az ismeretéből terem, amit tenni kell. Ezért a kereszténységben a vallás és az erkölcs összetartozik. De képesnek is kell lenni arra, hogy ezt megvalósíthassa, hiszen az ember közösségi lény. Az elmúlt negyven éven keresztül nem volt lehetősége az egyháznak, hogy a saját erkölcsi elvei, útmutatásai szerint formálja a magyar társadalmat. Mindannyian tudatlanul születünk a világra, s azt tanuljuk meg, amit a társadalom, s szerencsés esetben a keresztény család nyújt. De ezt az elmúlt évtizedek során Magyarország nagyobb része nem kaphatta meg. Álláspontja szerint húsz esztendő kell ahhoz, hogy az egyház olyan nemzedéket mutasson fel, amely már számottevően befolyásolni tudja a magyar társadalmat. Eny- nyire van ugyanis szükség arra, hogy egy újszülött kezébe vegye majd élete irányítását. Addig arra a kis magra lehet építeni, amely a négy évtized alatt hűséges maradt, illetve a keresztény családokra, akik ilyen szellemben nevelték gyermekeiket. Hangsúlyozta, hogy megszűnnek a félelemkeltő akadályok, de a felnőttek már nehezen nevelhetők, mert kevesen teszik ki magukat azoknak az erőfeszítéseknek, amelyet a hiányok pótlása jelent. Ezért az egyház reménye az új nemzedékben van, s az újrakezdésre az elmúlt kétezer év alatt sokszor volt példa. Ezután az egri érsek a tömegtájékoztatás szerepére tért ki. Két olyan erkölcsi értéket emelt ki, amely a kereszténységhez is hozzátartozik: az igazmondás és a titoktartás. Mint elmondta, hosszú gyakorlattal fejlődik ki az a kényszer, amit erénynek neveznek, s ami által az ember igazmondóvá válik. A titoktartás pedig az emberi méltóság része. Ami megtörténik, az nem mind elmondható, ha sérti az emberi méltóságot. Végül a hitről szólt: „Hitetadni senkinek se tudok. De az Isten mindenkinek megadja, aki kéri tőle, és megküzd érte. Ezen a világon egyetlen érték sem jött létre emberi erőfeszítés nélkül. ” Hozzáfűzte azt is, hogy még a sztálini évek alatt is megőrizte a reményét, hiszen meggyőződése szerint a fejlődő világ beteljesedése mindenképpen be fog következni. Befejezésül azt kérte, hogy az újságírók ne a tökéletességet követeljék, ne a hibákat ostorozzák, hanem az embert a tökéletesség felé bátorítsák. Ezt követően dr. Farkas András szólt a Népújság képviseletében, egy közeli élményére hivatkozva: Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előadását, s az azt követő vitát hallgatta meg. Mint kiemelte, a diktatúrából a demokráciába való átmenetet minél kevesebb küszködéssel, egyéni tragédiával kell megoldani. El kell tüntetni azokat a fehér foltokat, amelyek 1945 és 1990 között keletkeztek. Ehhez fölajánlotta a szerzetes rendi diák- szövetség, illetve a magyar egyháztörténeti enciklopédia szerkesztőbizottsága segítségét. Hangsúlyozta, hogy Európa a keresztény szellemiséggel tudott felvirágozni, s nem véletlen, hogy a diktatúrák parancsa az ateizmus volt. A Népújság főszerkesztője, Kaposi Levente fölajánlotta a jelenlevőknek, hogy lapunk olyan jellegű írásokat továbbít a megyei lapokhoz, amelyek segítik a vallás és az egyházak jobb megismerését. A kötetlen beszélgetés során több elméleti és gyakorlati kérdés felmerült. Mint elhangzott, az elmúlt négy évtized során nemcsak az egyház, de a sajtó lehetőségei is korlátozottak voltak. Ezentúl viszont több kérdésben együtt kellene működni, így például a szegénység elleni küzdelemben, a fiatalság nevelésében, és így tovább. Többen kiemelték, hogy a helyi sajátosságoknak megfelelően is kapcsolatokat kell teremteni az egyház képviselőivel. Elhangzott, hogy önmagában az egyházi nevelés szabadsága nem jelentett megoldást: kevés az érdeklődő fiatal. A megyei lapok olvasóinak jelentős része nem vallásos, de vannak köztük kételyekkel küzdő emberek, s olyanok is, akik szívükben hittek, de nem mertek elmenni a templomokba. Megfogalmazódott, hogy nem lehet az törekvés, hogy a lapok vallásos újságok legyenek, megvannak az egyházaknak a külön fórumai. Viszont nem lenne helyes valamiféle általános, semmitmondó emberszeretet talaján állni: markánsan kell kép viselni és köz vetíteni a sajátos értékeket, s tisztelni mások nézeteit. A jelenlévők nagyra értékelték ezt a kezdeményezést, s megállapodtak abban: a párbeszéd folytatódik. Végül a résztvevők megtekintették az Egri Bazilikát. Gábor László „Hiába szeretem én Juliskát.. P Dr. Tabajdi Csaba miniszterhelyettes Egerben „Mi mindenkor része voltunk Európának” — kezdte tegnap délután Egerben dr. Tabajdi Csaba külügyminiszter-helyettes előadását, amelyet a Magyar Szocialista Párt helyi klubjának a felkérésére tartott a megyeszékhelyen. Ezt a kijelentését azzal indokolta, hogy még a vasfüggöny idején is volt kötődése a magyar embereknek a római kereszténységhez és a protestantizmushoz. Gazdaságilag viszont nem volt ilyen a helyzet, e tekintetben jelentősen elmaradtunk a kontinens nyugati felétől. Ez a zsákutca azonban nem 1948- ban kezdődött, hanem már Mátyás király uralkodása után, igaz, az elmúlt évtizedekben jelentősen felgyorsult ez a folyamat. Ezután különböző külpolitikai kérdésekről szólt a miniszter- helyettes. Megemlítette, hogy az egyesülendő Németország nagy gazdasági kihívást jelent sok ország számára. Nem véletlen, hogy ez a lehetőség aggasztja a franciákat, az angolokat és a Szovjetuniót is. Nem közömbös számunkra sem, hogy mi történik, hiszen a hagyományok alapján minden bizonnyal Ausztria és Németország lesznek az első számú partnereink. Dr. Tabajdi Csaba ezután annak a véleményének adott hangot, hogy hazánk soha ilyen függő helyzetben nem volt, mint éppen most, amikor húszmilliárd dolláros adósság terheli a számláját. Ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy nem lenne elfogadható megoldás most belépnünk a Közös Piacba, hiszen nem bírnánk az ottani tempót, s valószínűleg még jobban tönkremennénk. Nyugat-Európával kapcsolatban azzal a mondással példálózott, miszerint: „hiába szeretem én Juliskát, ha ő nem viszonozza..."Ezzel arra utalt, hogy mind ez idáig nem nyújtottak számunkra hathatós segítséget, s abban sem nagyon reménykedhetünk, hogy a szabad választások után valami jelentősebb támogatás üti a markunkat, hiszen Lengyelországban is „kisöpörték” a kommunistákat, mégsem versengenek a segítségnyújtók. A miniszterhelyettes szerint a lengyel példa már csak azért sem célravezető, mert nemrégiben Mitterrand francia elnök is kijelentette egy magyar ellenzékiekkel folytatott beszélgetésen, hogy ő az új vezetésben is szívesen látná Pozsgay Imrét, Németh Miklóst és Horn Gyulát. A szovjet csapatkivonásokkal kapcsolatban elmondta, hogy Gorbacsovnak ez nemigen tesz jót, ugyanis a bukás szélén áll, s ebben a helyzetben nagy gondot okozna számára az állomány elhelyezése. De még ennél is fontosabb szempont az, hogy nem biztos, hogy szavatolni tudjuk a magyar nemzet biztonságát. Ugyanis itt figyelembe kell venni azokat a honfitársakat is, akik a határainkon túl élnek, s így mintegy 15 —16 millió magyarral kell számolni. Előadásának végén szólt még arról, hogy a német egyesülésnél fenyegetőbb a Szovjetunió felbomlása, és hogy fel kell készülni arra, hogy miképpen lesz képes arra Magyarország, hogy a tömbök nélküli Európában hogyan szavatolja a biztonságát. Küzdenie kell azért a magyar külpolitikának, hogy a nemzetiségieknek kollektív jogai legyenek a határokon belül és kívül egyaránt, ezzel helyrehozva a korábbi hatalmi elitek balekságait. Magyarországon szükség van kisebbségi törvényre, s arra, hogy néhány helyen minden tantárgyat a saját anyanyelvükön tanulhassanak a diákok. Végezetül kijelentette: a leglényegesebb cél az, hogy elérjük lelki, benső függetlenségünket, hiszen ennek függvénye az, hogy megvetjük-e teljesen a lábunkat Európában. . .. (kova)
