Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-13 / 11. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. január 13., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 7. Emlékek a múltból Semmelweis Ma már tudjuk: jeles hadvezérek és kiemelkedő államférfiak egykori szülőházában eredmény: az értékes anyag nagy részét széthordták. „A gyilkolásnak meg kell szűnnie, és hogy megszűnjék, őrszemen fogok állni, és aki veszélyes tanokat merészel hirdetni a gyermekágyi láznál, erélyes ellenfélre fog majd bennem találni” — tíz elszánt kijelentés az anyák megmentőjétől, Semmelweis Ignáctól származik. A legnagyobb magyar orvos egykori szülőháza ad otthont 1962 óta a róla elnevezett orvostörténeti múzeumnak. A budai Várhegy déli lábánál, az Apród utca 1-3. alatt copf stílusú műemléképület áll. Falán egyszerű márványtábla hirdeti: Semmelweis Ignác szülőháza, és —1964 óta — hamvainak nyughelye. A múzeum kiállításán igazi ritkaságok is láthatók. Ilyen a legrégebbi orvosi vonatkozású hazai emlék a honfoglalás korából. A felső-tiszavidéki Rétköz- berencsben találták meg annak a harminc év körüli férfinek a koponyáját, amelyen a sérülés miatt keletkezett nyílást ezüstlemezekkel fedték be. A beteg nemcsak átvészelte a műtétet, de élete is meghosszabbodott ennek köszönhetően. A múzeum féltve őrzött anatómiai anyagának legszebb darabja az az életnagyságú női viaszfigura, amelyet a magyar orvosi oktatás színvonalát emelendő, II. József ajándékozott 1789- ben a pesti orvosi egyetemnek. A fekvő női akt feltárt mell- és hasürege látni engedi a belső szerveket, idegeket és ereket is. Láthatók Czermak János 1858-ban szerkesztett gégetükrei is. A cseh származású professzor 1858 és 1861 között a pesti egyetem élettani tanszékét vezette. Érdeklődése és kíváncsisága ösztönözte arra, hogy kutassa, hogyan lehet mesterséges fénnyel megvilágítani a gégeűrt. Megszerkesztett eszközei egy új szaktudomány fejlődését indították el, a fül-, orr- és gégegyógyászatot. Magyar technnikai érdekesség az 1905-ben készített Hüttl-Fis- cher-féle gyomorvarrógép, amely forradalmasította a sebészetet. Akkoriban ugyanis belsőrészek összevarrása jelentette a műtét legnehezebb feladatát. Ezen segített a Singer-varrógép mintájára szerkesztett eszköz, amely 36 öltést tudott ejteni. A magyar konstrukció kiállta az idő próbáját: a sebészek napjainkban is ezen az elven működő eszközt használnak. Találmányukat szabadalmaztatták, sajnos, csak Európában. 1910-ben aztán Amerikában hasonló találmány született, alkotója világ- szabadalmat kért rá. Mindkét eszközt használják ma is, ám a vita, hogy melyik született meg előbb, olyan, mint a tyúk-tojás dilemmája. ^ „ egészségi állapota nem csak cselekedeteikre szolgál magyarázattal, de a történelem alakulását is befolyásolta. Elég Néró császár vagy Napóleon betegségére gondolni. Ugyanakkor népek sorsát, csaták kimenetelét döntötte'el az aktuális egészségügyi helyzet. Az 1870-es német-francia háborúban például francia oldalon a himlőjárvány áldozatainak száma nagyobb volt, mint a sebesülteké. Érthető hát, hogy az emberiség történetét végigkíséri a betegségektől való félelem. Az ösztönös élniakarás mellett a kényszer és a tapasztalat segített abban, hogy az ember gyógyítással kísérelje meg helyreállítani egészségét. Esetenként vallási babonákkal, misztikus szertartásokkal. Elsősorban a természeti népekre jellemző az effajta gyógyítás. A különféle természeti erők segítségével végzett primitív orvoslástól hosszú út vezetett a mai, hippokrátészi alapokon nyugvó orvostudomány létrejöttéig. E fejlődést követi nyomon — s a gyógyítás múltjának jelentősebb állomásait mutatja be —a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kiállítása. Már a századforduló utáni Az anyák megmentőjé- nek hamvai 1964 óta egykori szülőházának udvari falában nyugszanak. Az előtte álló szobor Borsos Miklós alkotása: az Anyaság években volt orvostörténeti múzeum Pesten. Egészen a második világháború utolsó évéig működött a Szentkirályi utcában. Alapítása a Pesti Királyi Orvosegyesület érdeme. Ám az orvosegyesületet 1947-ben feloszlatták, s ezzel egyidejűleg a múzeum is megszűnt. Értékes, gazdag gyűjteménye az épület pincéjébe került. Öreg gyűjtők elbeszélése szerint a házmester 20 forint borravaló fejében este 6 után bárkit leengedett a pincébe, az illető azt vihette el, amit akart. — A végA legrégebbi orvosi vonatkozású hazai lelet a honfoglalás korából származik: egy 30 év körüli férfi koponyája. Érdekessége, hogy a sérülés miatt keletkezett nyílást ezüst lemezekkel fedték be Szemenszedett igazság „Nadia Comaneci az egyetlen román, aki népszerűbb, mint a Dracula.” Virgiliu Tusu, amerikai román + „Önöknek fogalmuk sincs arról, hogy mennnyire drámai a helyzetünk. Ha ez így megy tovább, az elégedetlenek az én házamat is felgyújtják.” Lech Walesa, a Szolidaritás vezetője + „Arafat levetette az ingét. Mit akarnak még tőle, azt, hogy levegye a nadrágját is?!” Hoszni Mubarak, egyiptomi elnök + „Senki se képzelje magát Irgalmas Szamaritánusnak azért, mert jó szándékú ember. Ahhoz ugyanis pénz is kell." Margaret Thatcher, brit miniszterelnök -b „Az utolsó dolog, amit magánemberként megtennék, az, hogy a szabad időmben zenét hallgatok. ” Alice Cooper, rockzenés + „A Szovjetunió problémái a vöröshagyma leveleihez hasonlíthatók. Ha az egyik réteget lefejtjük, alatta ott a másik.” AraidAdzsunov, azerbajdzsánipublicista + „Michel Jacksont képtelenek voltunk megtanítani az összeadásra meg a kivonásra. Azt mondta, hogy ilyesmivel majd a menedzsere foglalkozik. ” Gladis B. Johnson, iskolaigazgató Mikor hazudnak a majmok?. Hazudnak-e a majmok? — tette föl a kérdést egy skót tudós- csoport, és a válaszért el is utazott Dél-Afrikába, arra a vidékre, ahol a kísérleti alanyok még nem leshették el a kiegyenesedett gerincű, két lábon járó rokonok szokásait. A jeles zoológusok egyszercsak azt látták, hogy egy fiatal pávián, miután nem tudott hozzájutni egy nála idősebb és erősebb majom élelmiszerzsákmányához, visítani kezdett. A kétségbeesett hangra előjött az anyamajom, és kölykét védelmezve, elűzte a táplálék gazdáját. A kicsi pedig fölfalta a megszerzett ebédet. A skót tudósok ebből arra következtetnek, hogy a majmok is hazudnak, ha kell, de ellentétben az emberrel, -ezt csak a létfenntartás érdekében teszik. A majmok azonban tanulékonyak. De ezt már egy japán példa igazolja. A Kyodo-hírügynökség nemrég azt jelentette, hogy az egyik egyetem kutatóintézetéből megszökött „a világ két legokosabb majma.” Ai — a majomlány — és Akira nevű barátja, a hír szerint, bizonyos értésszinten több nyelvet is elsajátított, értelmüket fokozatosan fejlesztették a kutatók. Aztán egy szép napon üres ketrec várta őket. Nem volt kétséges, hogy az ajtót kulccsal nyitották ki, de eltűnt a kulcs is. Ai és Akire megtanult szökni. Minthogy a rejtőzködés nem szerepelt a tananyagban, viszonylag hamar kézre kerítették a szökevényeket. A ketrec kulcsát Ai tartotta a szájában, mintegy a jól előkészített szökés bűnjeleként. Hacsak nem hazudott, hogy mentse a fiúját. 1885: Az első magyar világkiállítás Háromszázezer négyzetméteren — Ferenc József nyitotta meg — Hárommilliónál több vendég — Világsiker volt! Öt híján száz esztendővel ezelőtt nyitotta meg Ferenc József császár és király az első magyar világkiállítást, Budapesten amely a maga korában kirobbanó sikert hozott. A korabeli sajtó világszenzációként kommentálta a magyar tudás, szorgalom nagyszerű demonstrációját, megkockáztatva a felfedezést, amely szerint a magyarok ezen a kiállításon találtak igazán önmagukra. A vállalkozást — amelynek gondolata az Országos Iparegyesületben született — az egész magyar nép támogatta, büszkén segítette, amit a hárommilliónál több vendég — közöttük királyok, hercegek, pénzmágnások — egybehangzóan szintén világsikerként ismerték el. Tisza Kálmán miniszterelnök, felkarolva a gondolatot 1883- ban törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés két háza elé a világkiállítás ügyében. A törvény- hozás Széchenyi Pált, a földművelési, ipari és kereskedelmiügyi minisztert bízta meg a legfőbb irányítással. A kiállítás fővédnöke Rudolf trónörökös lett. A megalakított bizottság, vagyis a rendezők, eredetileg a Városligetben kértek mintegy 172 négyzetméternyi területet, de amikor a jelentkezéseket lezárták, kiderült, hogy mivel azok száma meghaladta a „nyolcezer- hatszázat”, ezért újabb harmincezer négyzetméter területre és száznál több kiállító pavilonra volt szükség. Ezer és ezer ember lázas építkezésbe kezdett Budapest-szer- te, az agytröszt mindent pontosan és időben megszervezett és jól haladt a kivitelezés is. A kiállítás magva, maga a hatalmas Iparcsarnok volt, amely tizennégyezer négyzetméternyi területen épült, és amely huszonkét méter magas kapujával és a negyvennyolc és fél méter magas kupolájával, lenyűgözte az ilyen méretekhez addig nem szokott fővárosiakat. Külön érdekessége volt az épületnek, hogy viszonylag igen olcsón épült, mindössze „hatszázezer” forintba került. Közel száz esztendő távlatából mitagadás, nem könnyű a hasonlítás, de annyi bizonyos, hogy mind a tervezés, mind a kivitelezés, vagyis a szervezés, irigylésre méltó lehetett. A Műcsarnok úgyszintén bámulatba ejtette a fővárost, közelében a legimpozánsabb berendezésű épületet; a ’’Királyi Pavilont”az előkelő fővárosi iparosok építették és rendezték be a királyi család részére. A kiállításnak fontos épületei voltak még: a mezőgazdasági csarnok, a nagy gépcsarnok a háziipar csarnoka, Bosznia, Hercegovina épületei, a pénzügy és a közlekedési minisztérium palotája. Mindezek mellett sorra épültek Budapesten a keleti stílusú kávéházak, a magyar csárdák, vendégfogadók, ugyanis közeledett a jeles nap, a kiállítás megnyitása... Május másodikára tűzték ki a megnyitást! Hajnalban már özönlött a nép, jöttek a külföldiek, a koronázás óta nem látott ennyi embert a magyar főváros. A kiállítás színhelye, az egész fő- város lobogódíszben pompázott. A dísztribünön tizenegy órakor legelőször Tisza Kálmán miniszterelnök jelent meg a kormány tagjaival, majd a zászlós urak, a törvényhozás két házának tagjai, a tábornoki kar, a főpapság, a Bécsből érkezett diplomáciai kar, — közöttük a közös osztrák és német miniszterek — az arisztokrácia férfi és hölgytagjai foglalták el helyeiket. Az udvar részéről elsőként Rudolf trónörökös érkezett feleségével, Stefánia királyi hercegnővel. Á közönség a királyi palotától, a kiállítás területéig állt sorfalat és rendre jöttek Albrecht főherceg, ”Ottó”, Lajos, Viktor, Frigyes főhercegnek, Izabella, Klotild, Mária, Dorottya és Margit hercegnők. Mindenki Ferenc Józsefet, az uralkodót várta, aki pontban déli tizenkettőkor díszfogatával a Királyi pavilon elé.ér- kezett. Széchenyi Pál gróf üdvözölte őt, majd Tisza Kálmán miniszterelnök felkérte a királyt: nyissa meg a kiállítást! A király ennek eleget tett, majd Széchenyi Pál miniszterhez fordult, és kedves közvetlenséggel átnyújtotta neki a beszéde szövegét: kívánja emlékül megtartani? Szívesen adom! A protokolláris ceremóniák közé vegyítsünk egy kis „csemegét” az olvasóknak: A Fenség, vagyis Ferenc József akkor mindössze pár percig időzött a kiállításon, de másnap már reggel „hét” órakor megjelent, és déli egy óráig járta a pavilonokat... A kiállításnak a legelső napon „huszonötezer” látogatója volt! Az első napokban jött a külföldi áradat! A bécsi községtanács kezdte meg a nagyobb csoportok sorozatát, majd a prágai cseh gazdasági egyesületek következtek. Érkeztek szerbek, bolgárok, lengyelek, törökök, de a nyugati államok népes küldöttei is. Franciaországból a vasút- igazgatók külön, szervezetten jöttek. Július közepén 1140 cseh gazda érkezett egy nagy daloskor tagjaiként, akik az Erzsébettéren két hangversenyt is rendeztek. Egyiket a Szabadság-szobor, a másikat Budapest szegényei számára. És ismét egy érdekesség: Budapest népe kitörő tapssal ünnepelte a cseheket, akik hangversenyeiket a magyar himnuszt, a Szózatot és a Rákóczi-indulót is eljátszották... Nyilván kíváncsi az olvasó, hogy kik voltak az évszázad nagy kiállításán a magyar fővárosban az említetteken kívüli díszvendégek? Nos, ott járt Milán szerb király, aki az egyik pavilonban József főherceg társaságában meg is méretszkedett és ijedten kiáltott fel: kilencvennyolc kiló! Pedig a kalapomat is levettem... Ott volt a Panama-csatorna építője: Lesseps Ferdinánd, rengeteg világhírű művész, zeneszerző, költő, író. Az Operában egymást érték a díszbemutatók, az egyiken részt vett Edwardwallesi-herceg, a későbbi angol király, de Vilmos porosz királyi herceg feleségével is. Milyen fintora a sorsnak, hogy Edward és Vilmos, akik a világháborúban oly ádáz ellenségei voltak egymásnak, Budapesten együtt mulattak, közösen járták a pavilonokat... A látogatók között jegyezték fel Izmail egyiptomi alkirályt a fiával, és amikor november 4-én bezárták a kiállítást, a rendőrség boldogan nyugtázta a sikert: három milliónál többen tekintették meg a budapesti kiállítást. A főúri vendégek kitűnően érezték magúkat', a szakemberek megelégedéssel nyilatkoztak a korabeli magyar ipar, mezőgazdaság sikereiről, újdonságairól. A világsajtó szenzációként tálalta a híreket, a pikantériákat, a megtörtént és meg nem történt eseményeket. A kulturális élet forrott, pezsgett, így a magyar kiállítás az európai értelmiség nagy találkozója is volt. Feljegyezték a krónikások, hogy, amikor a Panama-csatorna már említett építője gratulált Ferenc Józsefnek és felköszöntő beszédét tartotta —, elismerve a látottakat —, ígéretet tett: legközelebb születendő fiú gyermekét Istvánnak, a leányát Gizellának kereszteli majd, ezzel is tisztelegve a magyarok nagyszerű munkája előtt... Manapság ismét napirenden van — száz évvel később — a magyar-osztrák világkiállítás. Természetesen teljesen más környezetben és körülmények között, de mindenesetre napirenden van tehát a várakozásra, céltalan meditációra aligha van időnk. A történelem folyamán a magyarok már számtalanszor bebizonyították, hogy van bennünk szervezőerő, akarat, elszántság. És pénz? Nos, a pénz lényeges kérdés, de nem minden! A közel száz esztendővel ezelőtti budapesti kiállításnak — úgy tűnik sokkal több lelkes támogatója, híve volt mind a két ház, mind a nép széles rétegeiben. A „leltárt” készítők összegezéséből kiderül, hogy akkor 1885-ben elemi erővel tört fel a népakarat arra vonatkozóan, hogy ennek a kiállításnak sikerülnie kell; ’’Közembereket, szekereseket, mestereket és tervezőket, építőket és építtetőket valamilyen csodálatos belső erő hajtotta a siker felé...” Hiába! Lelkesedésre, közakaratra nekünk is szükségünk lesz, ha sikert akarunk... (Sz. I.)