Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-13 / 11. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. január 13., szombat PANORÁMA 5. Szilvásvárad csendes, újra csendes : ■ ■ A stadion többnyire üresen tátonglaP Túlzás nélkül mondhatjuk, néhány évvel ezelőtt Szilvásváradra figyelt az egész ország, hiszen az 1984-ben megrendezett fogathajtó világbajnokság elemi erővel vonzotta a vendégeket, az érdeklődőket. Ma is igaz, hogy ha a megyébe magas rangú vendégek érkeznek, a falu és az itt lévő nevezetességek potenciális protokollállomásnak számítanak. A népszerűség nem véletlen, hiszen páratlan természeti környezet övezi a települést. Az idelátogatóknak szinte kivétel nélkül feltűnik a község „rendezettsége”, tisztasága. Az itt élők közül sokan azonban másként vélekednek, s többen állítják: a tisztaság, a kulturáltság csupán látszat, hiszen a szilvásváradiak egyik legnagyobb sérelme, hogy a szemétszállítás diját rendszeresen fizetik, az elszállítás ennek ellenére meglehetősen rendszertelen. Ez a panasz felvetődött a legutóbbi falugyűlésen is, ám a meghívott illetékes nem egészen a várt módon reagált, ugyanis azt tanácsolta a jelenlevőknek, hogy vállalkozzon valaki a faluból a szállításra, hiszen ebből gyorsan meg lehet gazdagodni. A javaslatot azonban érthetően nem fogadták túl lelkesen. A kulturáltságról pedig csak annyit — mondja az itteni polgár —, hogy művelődési ház nincsen, így jobb híján a mozifilmeket is a helyi Lipicai Szállóban vetítik, ami ugyebár nem éppen optimális. Az idilli összképet más problémák is zavarják. Beszélgetéseink legalábbis ezt támasztják alá. Koncz Lajos tanácselnök mindenesetre a jó hírekkel kezdi a beszélgetést. Azzal például, hogy idén októberben írták alá az együttműködési megállapodást Nyugat-Berlin zehlendorfi kerületével, amelynek értelmében szeretnék elmélyíteni a két település közti baráti kapcsolatot, beleértve a gazdaságot, a turizmust is. A tervek szerint már jövő tavasszal egy népesebb delegáció érkezik a kerületből, nem sokkal később pedig a magyarok viszonozzák majd a látogatást. — Szilvásváradot idegenforgalmi centrumként tartják számon nemcsak a megyében, hanem az országban is. Ez a tény speciális feladatok elé állítja a helyi tanácsot. Ön hogy vélekedik erről? — Valóban rengeteg turista megfordul itt, a világbajnokság óta pedig jelentősen emelkedett a nyugati vendégek száma. A kemping, a szálláshelyek így a nyári hónapokban szinte teljesen kihasználtak. A gond inkább az, hogy a nagy összegeket felemésztő sportlétesítmények, például a szabadtéri lovasstadion az év nagy részében üresen tátong. A versenyek megszervezése és lebonyolítása sokba kerül, épp ezért idén már nem is volt ilyen rendezvény, csak egy bemutató. De erről többet tudna mondani a MEFAG vezetője, hiszen az övék a létesítmény. — A falura visszatérve: nem dicsekvésképpen, de a lakások 90 százalékában vezetékes víz van, szinte minden út kövezett, a közlekedési viszonyok az átlagosnál jobbnak mondhatók, a kereskedelmi ellátás is kielégítő. A tervezett új óvodát hamarosan építeni kezdik. Az én gondom inkább az, hogy ajövőben hogy alakul a sorsunk. Érvényes tanácsi és önkormányzati döntés hiányában kell dolgoznunk. Furának tartom azt is, hogy az államigazgatási feladatok ellátásából a megyéket ki akarják iktatni, ugyanakkor az önkormányzati törvény véleményezésekor elsősorban a megyeiek véleményét kérték. Még mielőtt belemélyednénk az ellentmondások és következetlenségek sorolásába, elköszönünk. Ott Jánoshoz, a Mátra — Nyugat-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatójához indulunk, akinél a sokat emlegetett kihasználatlan sportlétesítmények sorsáról érdeklődünk. *- Nézzék — mondja az igazgató erőltetett nyugalommal, amiből érezni: nem mi tettük fel ezt a kérdést először. — Egy konkrét célra épült létesítményt arra lehet használni, amire készült. Egy 8 — 10 ezer ember befogadására alkalmas lovasstadiont képtelenség optimális módon kihasználni. A világbajnokság után évente egy- egy alkalommal rendeztünk nemzetközi hajtóversenyt, de a bevétel csupán töredékét képezte a kiadásoknak. Két éven keresztül az ország erdőgazdaságai s az IBUSZ szponzorálták ezeket a rendezvényeket, de egy idő után világossá vált: ez nem megoldás. Egy-egy verseny 1,5 millió forint körüli összegbe került, míg a bevétel nem haladta meg a 200 ezer forintot. Idén épp ezért már csak egy bemutatót rendeztünk. Természetesen állandóan töljük a fejünket, miként lehetne hasznosítani, de nem tudtunk igazi választ találni a kérdésre. Gondoltunk már arra is, hogy zenekarok adhatnának koncertet itt, de ahhoz propagandára és közönségszervezésre lenne szükség, ami ugyebár egy erdőgazdaságnak nem elsőrendű feladata. De ez a probléma csak egy a sok közül, hiszen a gazdaságnak 110 épülete van, amiket rendben kell tartani, meg kell óvni az állagát. Ezekre rengeteg pénzt költünk minden évben, nem hanyagolhatjuk el őket, hiszen értéket képviselnek. — Az igazság az — mondja Ott János —, hogy bár páratlan adottságú, gyönyörű természeti környezetben lévő tájegységet birtokolunk, nem tudjuk kellőképpen kiaknázni a lehetőségeket. Az infrastruktúra fejlesztésére sokat kellene költeni, ám az ehhez szükséges pénzzel mi nem rendelkezünk. Ezért próbálkoztunk már számos céggel, utazási irodával, külföldi és belföldi partnerekkel megállapodni, de bármilyen hihetetlen is, az érdeklődésen kívül nincs komolyabb szándék. Nyitottak vagyunk mindenki számára, hiszen elemi érdekünk az új utak keresése. Az alaptevékenység, a fakitermelés egyre inkább háttérbe szorul, ezért minden új ötlet érdekelne bennünket. Szerencsére a lótenyésztés költségeit fedezi a lovasszolgáltatásból származó bevétel. Szóval lépni szeretnénk, lépnünk kell. A legszerencsésebb talán egy vegyes vállalat létrehozása lenne, nyugati tőke bevonásával, de az egyelőre csak elképzelés. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a hazai idegenforgalommal foglalkozó vállalatok, irodák nem hajlandók közös kockázatot vállalni, márpedig enélkül, idegenforgalmi közvetítés nélkül nem lehet tőkét befektetni. Szilvásvárad csendes. A téli, sokak szerint holt szezonban valóban a faluban élőké a falu, nem kell osztozni a turistákkal. Többen úgy vélekednek az itt élők közül, jobb lenne, ha ez az állapot tartós maradna, ha nem háborgatnák idegenek a tájat. Mások változásra várnak, gyors és mindent megmozgató, felforgató változásra. Vágyaik szerint Szilvásvárad hamarosan nyüzsgő, a szó valódi értelmében vett idegenforgalmi centrummá válik majd. Ez azonban egyelőre csak álom, mert a falu egyelőre derűs csendben bóbiskol a téli napfényben. Azt is hallottuk itt, hogy ebben a faluban minden a lovakért van, nem az emberekért. Érzésünk szerint azonban ez az állítás így nem egészen igaz. A lovaknak ugyanis sokat köszönhet a szilvási ember. S elnézve a csuda ménes legszebbjeit, ezen nincs mit csodálkozni. Ezeknek az állatoknak ugyanis amellett, hogy szépek és szabadok, tartásuk is van. S ezen a téren van mit tanulnia az embereknek, nemcsak Szilvásváradon, hanem mindenütt e hazában. Szöveg: Barta Katalin Kép: Gál Gábor Itt minden a lovakért van A tanácselnök szerint a faluban nincsenek gondok A lovas emlékparkot sokan felkeresik t *»x\- -V 4 Szépek, szabadok, tartásuk van Ott János: „Minden új ötlet előtt nyitottak vagyunk” Ragyogó adottságok, kiaknázatlan lehetőségek
