Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-13 / 11. szám
4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1990. január 13., szombat Új néven az egri kábeltévé Bővíti szolgáltatásait a Telesztár Ez év januárjától új helyen és új néven működik tovább az egri kábeltévé társaság. A HÁÉV egri Lenin úti irodaházában Réti György ügyvezető igazgató elmondta, hogy most már Telesztár Kft. néven működnek. Tovább folytatják az egri kábeltévé kiépítését a megeszékhelyen, valamint az ország egész területéről várnak megrendeléseket egyedi és közösségi antennarendszerek kiépítésére. Ezenkívül újdonságnak számít, hogy szakembereik elektronikai szolgálatáso- kat és javításokat is elvégeznek. Az első negyedévben pedig új, korszerű, speciális műszerek segítik majd munkájukat. Felvételünk már az új irodában készült, ahol az erősítőket állítják be a műszerészek. (Fotó: Szántó György) Megkérdeztük: Mire szövetkeztek az egri képzőművészek ? Hírét vettük, hogy még a múlt év novemberében az egri Dobos cukrászdában megalakították a helyi képzőművészek egyesületét. Az elhatározás tehát már korábban megfogalmazódott, de csak a napokban jegyezték be hivatalosan is az Ars Agriát, az egri képzőművészek egyesületét. — Milyen céllal hozták létre ezt a közösséget? — kérdeztük Kishonthy Jenő képzőművészt, az egyesület ügyvezető elnökét. — Az utóbbi időben előfordult, hogy közösen elhatároztunk valamit, s amikor érvényesíteni akartuk a jogainkat, kiderült, hogy ez akadályokba ütközik. Az egyesület megalakulása alkalmat ad arra, hogy közösen kiállításokat szervezzünk, képviseljük az érdekeinket különböző fórumokon (például a város vezetése előtt), kapcsolatokat építsünk. Más művészeti ágak képviselői például rendszeresen kapnak alkalmat arra, hogy bemutatkozzanak a testvérvárosokban. Ezt a lehetőséget mi is szeretnénk megkapni. — Ha jól tudom, a Képzőművészek Szövetsége vagy a Művészeti Alap — melynek van Heves megyei tagszervezete is — hasonló funkciókat töltött be. — Sokan vannak közöttünk olyan alkotók, jó művészek, akik nem tagjai az Alapnak. A területi szerveződés más szempontból is hasznos. Nem titkoljuk, hogy támogatókat, szponzorokat keresünk. A mai pénzszűke világban a képzőművészek sincsenek könnyű helyzetben, hiszen a munkánkhoz anyagokra van szükség, amelyek egyre drágábbak. Külföldön már egyáltalán nem ritka, hogy egy-egy nagy- vállalat támogassa a helyi művészeket, akik ezért viszontszolgáltatásképpen „ reklámozzák ”a céget. — Milyen konkrét formái lehetnek ennek? — Például egy-egy igényes katalógusban szerepelhetne a szponzoráló neve, emblémája, de az ipari társadalmakban bevált formái vannak a művészet és a gazdaság „együttélésének”. Gyakori, hogy például bankok előterében képzőművészeti munkákat állítanak ki. — Nem panaszkodhatnak, hiszen az egri SZOT-szálló már menedzseli a helybeli művészeket. — Jó kapcsolatot alakítottunk ki az üdülő vezetőivel, s nem tagadjuk, mi is jól járunk, hogy ott árusíthatjuk munkáinkat, de nekik is megéri. — Jogosan vetették fel eddig is képzőművészeink, hogy a városban kevés a méltó kiállítóhely, s az alkalom. — Kötöttünk egy szóbeli egyezséget még korábban a helyi közművelődési intézmények vezetőivel, hogy azokban az esztendőkben, amikor nincs akva- rellbiennálé, rendeznek nekünk csoportos kiállítást, legalább egyet évente. — Ez a múlt esztendő végén az egri színház aulájában meg is valósult. Bár engedjen meg egy szubjektív megjegyzést: eléggé hevenyészettre sikeredett... — Ezzel a véleményével nincs egyedül. Az utolsó pillanatban kaptuk a felhívást az alkotások beadására. A tárlat nem volt előkészítve, s megrendezve sem. Érthetetlen, hogy mind a mai napig hiányzik egy megállító tábla a színház előtt, amely felhívná a figyelmet arra, hogy odabent mi látható. Ha az egyesületünk tényleg munkához lát, ilyen többé nem fordul elő. (jámbor) A bonvívátt új tenorszerepe „Bűvös erő volt e virágban” — hangzik majd Don Jósé ajkáról a Debreceni Csokonai Színház Carmen-előadásában. Bűvös erőre — különösen ilyenfajtára — oly nagy szükségünk van, hisz a világ haddal tele. Ezt minden Don Jósé elénekli. Ebben nincs semmi rendkívüli. Kivételes élményt az énekes személye és hangja ígér. Erre a szerepre Jan- kovits József, a Fővárosi Operettszínház népszerű bonvivánja készül. — Nem ez lesz az első operafellépésem, mert ugyancsak Debrecenben énekeltem már Hunyadi Lászlót is — mondja. — Ez a felkérés is olyan csábító volt, hogy nem tudtam ellentáll- ni. Az operaéneklés egyre kevéssé titkolt vágyam. Az Operettszínház stúdiószínpadán előadtam már a Levéláriát is Puccini Tosca-jából. — Miközben november 24-én a Cirkuszhercegnő kirobbanó sikerű premierjén a Fővárosi Operettszínházban főszerepet énekelt. — Ez az az operett, amit sikerrel játszott a társulat Münchenben ezen a nyáron, ahova már különböző darabokkal ötödik éve járunk. Szeretem Mister X szerepét, igényes feladat minden énekes számára, és kitűnő partnerekkel játszom. — Táncdalénekesként indult, aztán az operettszínház karában énekelt. Mikor kezdődött a szólókarrier? — A Fővárosi Operttszínház- ban már énekeltem kisebb szerepet a Kabaréban, amikor Pál Tamás 1979-ben Szegedre hívott. Csodálatos két év volt, és csodálatos szerepek a Lili bárónőben, a Bajadérban és a Bob hercegben. Innen hívtak a Margitsziget Víg özvegy előadására a beteg Leblancz Győző helyett három előadáshoz, 1980-ban volt a Kálmán Imre emlékműsor nemzetközi hírű szereplőgárdával, amiben a Mondd el, hogy imádom a pesti nőket című dalt énekelhettem. Utána még sokszor. 1987-ben a Vigadóban Jelena Obrazcovával is felléptem egy koncerten. — A Fővárosi Operettszínház? — Szegedről 1981-ben jöttem vissza. Először vendégként énekeltem Edwint a Csárdáskirálynőben. Aztán Bocaccio, a Cigányszerelem, a Marica grófnő... — Úgy tudom, nemcsak Münchenben énekelte... — Sokáig volt műsoron Nyu- gat-Berlinben, és ezzel a darabbal szerepeltem a Belga Királyi Opera társulatával Antwerpenben és Genfben. Sokáig volt műsoron. Koncerteztünk Norvégiában, Izraelben, Ausztráliában, de énekeltem Velencében, Bécs- ben, és remélem a Gartnerplatz Theater társulatával (München) eljutok jövőre Japánba is. — Most operaszerepre készül... — Én nem teszek különbséget Jankovits József az operettszínpadon a zeneileg igényes feladatok között. Tíz évig Raskó Magdához jártam tanulni, 1986-tól Kapitányáé Katona Magdához. Aki színpadra áll, annak magából a legtöbbet kell nyújtania. Azért merem elénekelni Don Jósét, mert a Hunyadi Lászlót már elénekeltem. És színpad és színpad között nincs különbség. Jó és rossz darab van, jó és rossz előadás. Józsa Ágnes Tinik tisztelete A TINIK FORRADALMA volt a romániai — emlegetik a szomszéd országban és nálunk. Mert többnyire fiatalok vívták meg győztes harcukat az önkényuralommal, terrorral, a megdönthetetlennek vélt és hirdetett Ceausescu-diktatúrá- val. Diákok és katonák. Hívő ifjak, akik nemcsak a temesvári gyülekezetben, hanem Tőkés László templomán túl is tudtak, mertek álmodni a jövőről. S tenni is akartak, képesek voltak, vérük hullatásával, életük feláldozásával, a maguk sajátos módján bizonyították az ige igazságát. Azt, hogy a gonoszon igenis felülkerekedhet a jó, a reményt a legelesettebbeknek sem szabad soha feladni. Tisztelet a tiniknek! Gyász feketéjén átderengő szivárvány, romból kibúvó virág képe őrzi az elesett hősök emlékét szíveinkben, a határokon túl is. Azoknak pedig, akik itt maradtak — a kezünket nyújtjuk. Abban bízva, hogy nyúlnak érte, s szorításukban hosszú idő után újra érezzük talán a közösséget, legalább a jószomszéd barátságát. Az így vagy úgy együvétartozást, amit nem szakíthat többé szét sem fegyveres szigor, sem pedig oktalan nemzetgyűlölet, féktelen nacionalizmus. Merjük remélni, hogy ezek a tinik tényleg szakítani akartak, akarnak a sötét történelmi múlttal, minden olyan módszerrel, cselekedettel, ami eddig elszakította a romántól a magyart, s a többi népet, egymás ellen hangolta nemcsak az ismerőst, hanem a barátot, rokont és családtagot is. A nyíltság, az őszinteség lép a sunyiság, alattomosság helyébe falun és városon. Az összefogást, összetartást hirdetik, szorgalmazzák az országhatárokon belül, kívül egyaránt. S e fiatalok magukkal ragadják a bizonytalanabb, bátortalanabb idősebbeket is, visszadják nekik az ellopott, kipusztított hitet, friss erőt öntenek beléjük. SZÖVETSÉGESEKRE, BARÁTOKRA, testvérekre szeretnénk találni bennük. Akik a históriában és jelenünkben is inkább azt keresik, ami összeköt, mintsem ami szétválaszt bennünket. Mert ellenségként nem élhetünk többé egymás mellett, a holnapért együttes a felelősségünk. Egymással szemben állva aligha sikerülhet a közeledés, a felzárkózás a derűsebb, fejlettebb, gazdagabb világhoz, lehetetlen felépíteni a határ mindkét oldalán vágyott „Európa-házat”. Nagy lehetőség kezet szorítanunk olyan korosztállyal, amely a kíméletlen agymosás ellenére sem veszítette el értelmét, józan és erős tudott maradni a hírhedett diktátor elpusztíthatatlan hatalmának szétzúzásához, nemcsak egy kontinensnek, hanem az egész világnak példát mutatott rettenthetetlenségével, kemény kitartásával, következetességével. Jó lenne minél többet profitálnunk ebből, őszinte akarattal őriznünk kellene kezeink, szíveink melegségét nagyon sokáig. Ha lehet, örökre. Legyen a közeledés a holnap ígérete, lépjünk a csodálkozásból a megszokásba, váljék természetessé, ami most, ma még rendkívüli, meglepő. Sem ifjú, sem öreg ne akarjon mást itt és ott, váljék kölcsönössé a tartós tisztelet. Az anyaországtól távolabb is érezze otthon magát minden közösség s háborítatlanul, jó szívvel, tiszta lelkiismerettel vallhassa magáénak mindig azt a földet, ahová élete sodorta, kötötte, amelynek rögjeihez ősi emlékei fűzik ezernyi szállal. S HA ÍGY LESZ, tízezrek halála ellenére is vallhatjuk, hihetjük, örökül hagyhatjuk az utókorra: megérte az áldozat. Gyóni Gyula Vállalkozó kutatók a KFKl-ban Igazodva a világban végbemenő folyamatokhoz, a közelmúltban jelentős változások történtek a hazai számítástechnikában is. Mint ismeretes: liberalizálták az importot; s előretört — anyagi okok miatt is — az úgynevezett professzionális mikroszámítógépek használata. Továbbá a nagy külföldi — főleg távol-keleti gyártóbázisok — olyan nagy számban és viszonylag elérhető áron, jó minőségben állítanak elő ilyen szerkezeteket, hogy a számítástechnikai eszközök gyártása itthon már-már értelmetlenné válik. Ezek a hatások érezhetők a számítástechnika egyik legnagyobb hazai fellegvárában, a KFKI Mérés- és Számítástechnikai Kutató Intézetében is. Szlankó János igazgató az MTI munkatársának a részletekről elmondta: az új társasági törvény hatására az elmúlt évben kezdődött meg, és gyorsult fel az a folyamat, amelynek eredményeként az idén január 1-jétől öt kft. működik az intézethez kapcsolódóim. Ezek a korlátolt felelősségű társaságok az intézet tevékenységi körének egy-egy részterületével foglalkoznak. így van olyan, amely számítógéppel segített tervező rendszereket épít és kereskedőház jellegű, vámszabadterületű vállalkozásként működik. Egy másik csoport korszerű gyártástechnológiával felszerelt számítástechnikai részegységek gyártására alakult. Létezik olyan munkacsoport is, amely folyamatirányítási, illetve banki információs rendszereket munkál ki, vagy éppen különféle számítástechnikai eszközök gyártására és szervizszolgálatának ellátására szakosodott. Majd mindegyik gazdasági egység, amelyet most hoztak létre a Mérés- és Számítástechnikai Kutatóintézetben, külföldi vállalatokkal működik együtt. A 30-50 főt foglalkoztató társaságokba a KFKI tagonként megközelítőleg 1 millió forintos alaptőkét fektetett be, a külföldi vállalkozók szintén több százezer dollárt invesztáltak. Valamennyi kft. legalább fele részben a Központi Fizikai Kutatóintézet tulajdonában marad. A Mérés- és Számítástechnikai Kutatóintézet további újdonságai közé tartozik, hogy előreláthatóan még az év első felében megalakul a CED elnevezésű közös vállalat, amelyet a Számaikkal és az amerikai DEC (Digital Equipment Corporation — céggel közösen hoznak tető alá, a DEC cég által gyártott számítógépek magyarországi forgalmazására. Ezáltal feltehetően könnyebbé válik a nagy teljesítményű legmodernebb amerikai gyártmányú számítógépek magyarországi forgalmazása. Az MSZKI árbevétele tavaly egyébként tetemes mértékben nőtt, megközelítette a 2 milliárd forintot.
