Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-13 / 11. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. január 13., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM ___________ 3. „A tejet még csak megveszem, de mi lesz, ha jönnek a lakbérért...? Hát, igen kérem, akárhogy felkészültünk rá lelkileg, mégiscsak hirtelen zúdult a nyakunkba az áremelés. Alig telt el egy kis idő, de úgy tűnik, régen volt a fizetés. A forint rohamosan fogy a pénztárcából. Aztán meg nem is tudunk nagyon mit kezdeni vele: az egyik boltban drágább a cigaretta vagy az élelem, mint a másikban. Kétségtelen tény, hogy az egyes cégek tevékenységének eredményességét alapvetően nem az határozza meg, miként is sikerül takarékoskodni az anyaggal, az energiával, a munkaerővel stb. Ám a pénzszűkös időkben — s a mostani időszak feltétlenül ilyennek tekinthető — minden forintot meg kell fogni, amit csak lehet. Hogyan is próbálkoznak meg ezzel szűkebb hazánk vállalatai? Alábbi körképünk során ezt igyekeztünk feltérképezni. Az Egri Vas- és Acélöntődében — amint azt Sós István igazgató elmondta — az idei esztendő a menetrendnek megfelelően kezdődött, a termelő berendezések kivétel nélkül beindultak. A cég 1990-re — a lehetőségekhez képeSt — felkészült. Legfontosabb célkitűzésnek tekintik a rendelkezésre álló kapacitások „lekötését”, azaz a szükséges megrendelések biztosítását. A pénzügyi helyzet javításának érdekében is tesznek erőfeszítéseket, főként ami az adós vevőket illeti. Ha szükséges, akkor még az is előfordulhat, hogy néhány, tartósan nem fizető vásárlónak nem szállítanak majd. Törekszenek a belső szervezettség színvonalának emelésére, az érdekeltségi viszonyok fejlesztésére. A tisztítóüzem után az olvasztómű és az üzemfenntartás is áttér az egységenkénti bértömeg-gazdálkodásra. Már az elmúlt év decemberében sor került két-két osztály összevonására, ami létszám-megtakarítást eredményezett, nem is szólva a belső kooperáció egyszerűsödéséről. Erőfeszítéseket tesznek a selejtveszte- ség mérséklésére is. Jelenleg zajlik a minőségi körök kialakítása, s a belső érdekeltséget is igyekszenek úgy módosítani, hogy az a legjobban szolgálja a minőségi munkát. Ehhez teremti meg a feltételeket a már folyamatosan dolgozó villamos olvasztómű. Az idén is csökkenteni szeretnék az anyagköltségeket: így növekszik az olvasztásnál az olcsó esztergaforgács és acélnyersvas aránya a betétanyagokon belül. Szűkítik az igen költséges héjformá- zás-technológiával gyártott termékek arányát. Szigorú energiafelhasználási menetrend révén akarják megvalósítani az energiaköltségek 10 százalékos fajlagos csökkentését. A Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál — a hatékonyabb gazdálkodás érdekében — már az elmúlt évben is több területen alkalmaztak takarékos, költségkímélő megoldásokat. Amint azt Molnár Gábor igazgató elmondta, a termelési vonalon korszerű technológiákat vezettek be. Mérsékelték a költségeket az állományjavító adalékanyagok használatával; illetve a Tumbler pácolási technológia bevezetésével. A hűtőház kapacitásának „lekötésére” bértárolást vállaltak. A határidőre történő fizetéssel sikerült elkerülni késedelmi kamatok fizetését. Az 1989-es feladatokat az azt megelőző évinél kisebb létszámmal oldották meg. Az idén befejeződő beruházás során — itt az új sertésvágóvonalról van szó — törekedtek új, költségkímélő módszerek kiválasztására és megvalósítására. így például a terület minimalizálásával — azonos műszaki tartalom mellett — alakították ki a sertésvágó épületét, s a szennyvíztisztító berendezés is kevesebb helyet foglal el, mint azt eredetileg elképzelték. Ezen túlmenően a kazánház létrehozatalánál is az olcsóbb, vagyis a forró vizes megoldást választották. A villamosenergiafogyasztók ésszerűbb átcsoportosítása révén feleslegessé vált a trafó bővítése. Az energiaköltségek is számottevően apadtak. A cégnél bíznak abban, hogy 1990- ben is eredményeket tudnak majd elérni az ésszerű takarékoskodás terén. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetre — tájékoztatott Báder Miklósné elnök — az elmúlt években is a takarékos gazdálkodás volt a jellemző, ezt kényszerítette ki az élet, ez volt az egyik feltétele annak, hogy a cég talpon maradhasson. Úgy vélik, hogy a költségek csökkentéséről továbbra sem mondhatnak le, s az e téren megspórolt forintok lehetővé teszik a tagság jövedelmének kiegészítését. Ma már bebizonyosodott, hogy az ottaniak tudnak és akarnak is dolgozni: ennek tudható be, hogy a kéziszövő és szőnyegrészlegeket — ha szerény mértékben is — nyereségessé tették. A szövetkezet 1990-ben növeli az össztermelésen belül a bérmunka arányát, mivel az alapanyagok árának emelkedése — ez egyébiránt előre aligha tervezhető — a nyereség egy részét „elviszi”. Rendszeressé teszik a maradék alapanyagok feldolgozását és értékesítését, ami növeli a forintban mért eredményt. A magas kamatok miatt mérsékelni kívánják a hitelfelvételeket, ha pedig ilyen forrásból jutnak pénzhez, azt mindenképpen gyorsan megtérülő gépi beruházásra fordítják. Tanulmányterv készült a gazdaságosabb energia-felhasználással kapcsolatosan, növelték az energiakímélő, speciális varrógépek számát. A takarékosság hangzatos szólam, elv helyett olyan mindennapos gyakorlattá vált, amelyhez mind a dolgozók, mind pedig a vezetők igyekszenek alkalmazkodni. A szomszéd fiatalasszony elkeseredetten mondja: — Tegnap semmi mást nem vettem, mint két és fél liter tejet, meg egy fonott kalácsot. Hatvannyolc forint 80 fillért fizettem ki. Nem tudom mi lesz, de az biztos, úgy nem lehet élni, hogy az ember kicentizze a gyereknek, mekkora kalácsot vágjon reggelire, és épp csak megijessze a vajjal. Abba már beletörődtünk, hogy nem telik új ruhára, az ember legfeljebb mindig ugyanazt a cuccot veszi fel. De enni., azt ugye mindennap kell! Összeszorul a torkom, pont a gyerekeimen spóroljak? Mandarint meg narancsot csak karácsonykor láttak, de sonkát, sajtot se tudjak nekik venni? Á tejet, kiflit még csak hazaviszem, de mi lesz ha jönnek a lakbérért? Nem volt könnyű az átállás a kereskedelemben dolgozóknak sem. Hatvanban, a Tolbuchin úti ABC Áruház vezetőhelyettese, Zeke Sándorné mondja: — Január 6-án, szombaton délután zárás után csináltuk a leltárt,az árváltozásokra felkészülve. Majdnem mind a harminc dolgozónk itt maradt, s teljes erőbedobásra volt szükség, hogy elkészüljünk. Főleg az italok és a cigaretta átárazása jelentett nagyobb munkát, de több vegyiáru is drágább lett. A különböző samponok, a borotválkozó szerek ádagosan 10-15 százalékkal lettek drágábbak, de többe kerülnek az autóápoló készítmények is. — Az áruválasztékot megfelelőnek tartják? — Az olaj ma is hiánycikk. A Füszértnél hónapok óta kitérnek a válasz elől, hogy miért. Mire megérkezik a vagonnal, kamionnal, mi többnyire lekésünk róla. Az év végén negyven karton étolajat kaptunk, de kérdem én, nyolcvan flakon meddig tart egy ilyen forgalmas ABC-ben? Január 8-án például 600 ezer forint értékű árut kaptunk, de olajat egy grammot sem; kilátásba helyezték, kapunk majd importból: 120 forint lesz litere. No, most táplálkozzon egészségesen az ember! — A forgalom megsínyli az áremelést? — Észrevehetően. Kétszáz liter tejet már az első napokban visszamondtunk. Bár szerintem ez nem lesz hosszú életű, mert akinek szüksége van rá, meg kell, hogy vegye. No, de mit kezdjünk a sajttal? Hat cikk Csárdás 40 forint 20 fillér. Egy doboz Mackó 45. Ijesztő árak. De hát sajnos olcsóbban nem tudjuk adni, és a gyerekekre rá kell szánni a szülőknek a pénzt. Egyelőre még kigyűjteni sem tudjuk, melyik az a termék, amelyik jobban fogy, ehhez kell egy-két hónap, míg kialakul a vásárlók szokása. Hozzánk a környező falvakból járnak többnyire vásárolni, s az ottani emberek a lisztet jórészt már fölvásárolták. Negyven-ötven kilójával vitték. Ez inkább a falusiakra jellemző, a városiak tárolni sem igen tudják hol, no meg ezer felé kell az a kis fizetés. — Találkoztak-e az első napokban a vásárlók elégedetlenségével? — Sajnos, igen. Kétszer-há- romszor is utána kell számolni, a vevő nem akar hinni a szemének, hogy apróságokat vett csak, és 200 forintot kifizetett. Összeadjuk újra, de sajnos ugyanoda lyukadunk ki. Való igaz, hét végére már nem lehet 500 forinttal betérni a boltba. Ha meg vendégeket vár az ember, különösen nem. Pedig jóformán inkább már csak a sört viszik. Zúgolódnak az emberek, de nem mi tehetünk erről. Ugyanolyan vevők vagyunk egy másik boltban, és nem kell újra meg újra elmondani, hogy a kereskedelemben dolgozóknak milyen alacsony a bére. A hatvani forgalmas téren az üzletben alig van vendég. — Ez nemcsak az év eleji pangás — mondja a fodrásznő —, szilveszter előtt is alig jöttek. A legtöbben otthon ünnepeltek, kinek van pénze elmenni szórakozóhelyre? A szomszédos Rózsa presszó ki se nyitott, nemhogy még rendezvény lett volna. A frizura most mellékes, luxus lesz lassan. De ha bemegyek a boltba, engem is kiráz a hideg. Az ember nem is bánná, ha a szesz drágább. Bár, ha belegondolok... Egy családfő dolgozik 10-12 órát, este a két üveg sörét se igya meg? Akinek meg mindennap kell, úgy is megissza a magáét,és kevesebb jut a családnak. Tudja, azért szörnyű: éljünk krumplin meg lecsókolbászon? Hát minek is gürizzen az ember, jóformán csak a munkáról nem mondhatunk le, minden egyébről igen. Itt az üzlet is. Szerződéses. Drágább lesz a melegvíz, a villany, ezt magunknak kell kifizetni. Szerintem csak úgy lehet, ha a fodrász is drágábban dolgozik. Akkor meg még kevesebb lesz a vendég. A vevő a boltban nem ért hozzá, csak retteg, mi következik még, ha elszabadulnak az árak... Az egri Ráckapu téri ÁBC vezetőjétől, Lendvai Sándortól halljuk: — Nekünk, kereskedőknek is nehéz volt az átállás. Vasárnap egész nap és hétfőn is leltároztunk, s áraztuk a termékeket. Szabadárak? Az ipar kiadja az ajánlott fogyasztói árat, aztán az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat az árrés kiegészítés miatt még rátesz. Ezért van hogy egyik boltban drágább mint a másikban. Még jó, hogy a kenyeret, a péksüteményt, a tejet beszabályozták . De már a első napon visz- szaesett a forgalom, sokkal kevesebb kakaó fogyott. — Nincs könnyű dolguk a pénztárosoknak... — Képzelheti. Eddig is mindig új meg új árat kellett megtanulniuk, most meg millió meg egy terméké változott. Nagyon oda kell figyelniük, s vigyázni arra, hogy pontosan üssék be az ösz- szeget. Különösen, ha hosszú a sor. S akkor még váijuk az újabb emelést, a tészták, a fűszerek árváltozását. — Legalább mindent megtalál a vevő, amit keres? — Nincs réteslisztünk, búzadaránk, mokka- és porcukrunk. No és nevetséges: tegnap tíz karton olajat kaptunk, tíz perc alatt elfogyott. A húsárakon meg csak szömyűlködni tudnak. Én bízom abban, hogy hamarosan olcsóbb áruféleséget tudunk kínálni. Például Zagyvarékasról várunk olcsóbb baromfiárut: liba far-hátat, májat. Hiába no, egyre kevesebb embernek lesz pénze megvenni a 250 forintos sertéshúst... Mikes Márta Az energiafelhasználás felét hazai források fedezik Mennyi energiát fogyasztottunk tavaly, milyenek a kilátások erre az esztendőre, s van-e lehetőség további energiatakarékosságra? — erről érdeklődött az MTI munkatársa az Ipari Minisztérium illetékeseinél. Az elmúlt évben az ország ösz- szes energiafelhasználása — becsült adatok szerint — egy százalékkal mérséklődött az előző évihez viszonyítva, seza csökkenés 300 ezer tonna kőolajjal egyenértékű mennyiségnek felel meg— mondotta Horváth J. Ferenc, az Ipari Minisztérium főosztályvezetője. A csökkenés részben annak tudható be, hogy két százalékkal mérséklődött az ipari termelés, továbbá az elmúlt fűtési időszakban az átlagos középhőmérséklet jóval magasabb volt a megszokottnál. Ennek ellenére a lakossági fogyasztás kis mértékben növekedett, az összes fel- használáson belül inkább a termelőszféra mérsékelte a felhasználást. Összességében tehát szerkezeti elmozdulás tapasztalható: csak motorbenzinből 10 százalékkal többet fogyasztottak az autósok, mint egy évvel korábban. Az energiafelhasználáson belül a villamosenergia-fogyasztás csekély mértékben — mintegy 0,3 százalékkal — növekedett az előző évi 40,2 Twh értékhez képest. Ezen belül az ipar villamos- energia-felhasználása mintegy 2 százalékkal mérséklődött, a lakosságé pedig csaknem 4 százalékkal nőtt. A felhasznált energiának mintegy 48 százalékát itthon termelték meg, 52 százaléka származott importból. A 20 millió tonna körüli széntermelés, a kétmillió tonnát megközelítő kőolaj és a 6 milliárd köbmétert meghaladó földgáztermelés, valamint a 13,9 milliárd kilowattóra körüli atomerőművi villamosenergia-termelés, továbbá az energiahordozó-import egész évben, összességében biztonságos és kiegyensúlyozott energiaellátást tettek lehetővé. Csupán a vegyipari benzinnél adódtak ellátási problémák, ezek azonban idén várhatóan megoldódnak, hiszen ez évtől kezdődően erre a termékre is vonatkozik az importliberalizálás. Az év végén meglévő készletek mennyisége, ezek szerkezete — átlagos téli hőmérsékleti viszonyok között — megfelelő biztonságot nyújt az idei első negyedévi energiaellátáshoz, feltételezve természetesen a folyamatos termelést és az import beérkezését. A minisztérium arra számít, hogy az idén is mérsékelten növekszik az energiafogyasztás. Az energiaszükséglet felét importból fedezik; ennek nagyobb részét 1990-ben még államközi szerződések biztosítják, ám valószínűleg kiegészítő behozatalra is szükség lesz, részben konvertibilis relációból. A minisztériumi főosztályvezető szerint arra van szükség, hogy mind több magasan feldolgozott terméket állítson elő a hazai ipar, így csökkenthető lenne a fajlagos energiaráfordítás. Az ipari technológiáknál is lehetőség van néhány százalékos energiamegtakarításra, alapvetően azonban akkor válik olcsóbbá az energia, ha — egyebek között — az alumíniumipar, a műanyagfeldolgozó ipar nem az alapanyagokat és félkész termékeket, hanem a jó minőségű, magasan feldolgozott késztermékeket exportálja. A minisztérium pályázatokkal igyekszik serkenteni a vállalatokat az energiafogyasztás csökkentésére. Személyi, illetve kollektívjutalmakat tűz ki azoknak, akik korszerű módszereket, technológiákat javasolnak. Azt tervezik, hogy mindinkább vállalkozási alapon támogatják az energiaracionalizálási elképzeléseket; azok, akik ebbe fektetik pénzüket, nyereségadó-kedvezményben részesülnek. Leltár után nyitottak — Számlázás számítógéppel — A Domus és partnerei Nem áremeléssel kezdtek Leltárral kezdték az új esztendőt Heves megye legnagyobb bútoráruházában, az egri Do- musban. Kiemelkedő évet zártak 1989-ben, hiszen 360 milliós árbevételt értek el. Mezei Sándor igazgató érdeklődésünkre elmondta, hogy az áruház kollektívája tavaly teljesítette ellátási feladatát, bár az év végén, főleg december utolsó napjaiban az erőteljes felvásárlási lázat nem tudták kivédeni. Nagy volt az igény a bútoroktól a műszaki cikkekig, amelyeket nem voltak képesek maradéktalanul kielégíteni. Az elmúlt esztendőben főleg az áruház műszaki osztályán volt a legerőteljesebb fejlődés. Különböző típusú színes televíziókból és hűtőládákból folyamatos választékot biztosítottak. Mindez a közvetlen gyári kapcsolataiknak köszönhető. A bútorok közül több volt a hazai és kevesebb az import. Lakástextilekből is megfelelő választékot kínáltak. A 360 milliós forgalomhoz hozzájárult az is, hogy a különböző gyártókkal kiállításokat és vásárokat rendeztek közösen a Domusban. Emellett saját hatáskörükben is kedvezményes akciókat szerveztek. A január 8-i nyitáskor kibővített áruválasztékkal jelentek meg, ami a nagykereskedelmi vállalatokkal való szoros együttműködésüknek köszönhető. Semmilyen áremelést nem hajtottak végre egyelőre, de az új áruk beszerzésekor, a következő hetekben, hónapokban, miután a gyártók is emelik az árakat, így ezeket a változásokat ők is érvényesítik. Üzletpolitikájukat egyébként igyekeznek úgy alakítani, mint 1989-Ben tették. Tehát különféle árengedményes akciókra is készülnek. Legközelebb például a január második felében kezdődő téli vásárra. Újdonságuk az idei évtől a számítógépes számlázás és ámyilvántartás. Ezeket várhatóan a bútomyilvántartásra is kiterjesztik majd. Munkájuk gyorsítását és egyszerűsítését várják tőle. Tanácskozás az önkormányzati törvény koncepciójáról Február elején széles körű politikai és társadalmi vitára bocsátják az önkormányzati törvény koncepcióját — közölték az önkormányzatokról szóló törvényjavaslat előkészítésére alakult bizottság tanácskozásán a Belügyminisztérium Közigazgatási Főcsoportfőnökségén. A Verebély Imre BM-miniszterhe- lyettes vezetésével működő bizottság munkájában több párt és érdekvédelmi szervezet képviselői, a leginkább érintett szakminisztériumok munkatársai, illetve a közigazgatás elméleti és gyakorlati szakértői vesznek részt. A vita során áttekintették az önkormányzatiság általános kérdéseit, a különböző önkormányzati típusok rendeltetését, feladat- és hatáskörét, szervezetét és működését, valamint az ön- kormányzati testületek alakításának kérdéseit, illetve a tisztség- viselők helyzetének, hatás- és jogkörének alakulását. Foglalkoztak a különböző településtípusok sajátos problémáival, s a főváros különleges helyzetét figyelembe vevő szabályozás kidolgozására albizottságot hoztak létre. Az ülésen a szabályozási koncepció alapvonásainak és megerősítése mellett számos olyan újszerű megállapítás, kiegészítés hangzott el, amelyet a szerkesztők a társadalmi vitára bocsátás előtt beépítenek a koncepcióba. A bizottság véleménye szerint az önkormányzati törvény koncepciójának társadalmi vitája, politikai megmérettetése garanciát adhat arra, hogy a lakosság véleményét tükröző, s egyben a közigazgatás-tudomány legjobb hazai és külföldi hagyományait ötvöző önkormányzati törvénytervezet kerüljön az új Országgyűlés elé.
