Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-13 / 11. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1990. január 13., szombat Ki meri Nagy Imrét Ceausescuhoz hasonlítani? 1989. december 28-án, csütörtöki számukban megjelent „Az antikrisztus halott” című szerkesztőségi cikküket meglepetve és mély felháborodással olvastuk azt, hogy a Heves megyei Népújság azonosította az 1956-os magyar forradalom világszerte első emberként tisztelt Nagy Imre miniszterelnököt a román nép hóhérával, Ceauses- cuval, az eléggé el nem ítélhető alábbi megállapítás szerint: „Ceausescu Kelet-Európábán a második kommunista vezető, akit kivégeztek; az első Nagy Imre volt.” A Heves megyei Népújságnál még mindig nem tudják, amit a jelenlegi hivatalos politika is már jó ideje „népfelkeléseként ismer el, az a magyar nép szívében az első perctől, mindvégig — a szörnyű megtorlás éveiben is — forradalom volt?! 1956 őszén a magyar népnek volt elegendő bátorsága és ereje ahhoz, hogy megkísérelje magáról lerázni az orosz megszállást, az embertelen kommunista diktatúrát, megkísérelje elérni a nemzeti függetlenséget, a politikai szabadságot és a nyugati fejlődés útjára lépve, a gazdasági jólétet. E szabadságharc és forradalom első embere lett a felkelt nép akaratából a kommunista Nagy Imre, aki azonosult a magyar társadalom akaratával, ezért leszámolt a kommunista tabukkal, az idegen hatalom szolgálatával és az állampárt diktatúrájával. Nagy Imre volt az a magyar államférfi, aki az akasztófa árnyékában sem árulta el a benne bízó magyar népet, élete árán is egy maradt nemzetével, nem vállalt közösséget a magyar társadalmat megtizedelő gyilkosokkal. A magyar forradalmat vérbefojtották — éppen a Ceausescuhoz hasonló diktátorok — a magyar pártállam vezetői a fegyvertelen békés tüntetőkbe lövettek — miként Ceausescu is tette, — és idegen hatalommal együttműködve ítélték hosszú börtönbüntetésre és halálra az ártatlan hazafiak ezreit, köztük saját elvtársaikat, a miniszterelnök Nagy Imrével együtt. Ceausescut, a gyűlölt diktátort a felkelt nép Ítélte halálra, Nagy Imre miniszterelnököt éppen a nép forradalmát eltipró pártállam végezte ki! Nagy Imre a magyar nép függetlenségéért és szabadságáért áldozta életét, kivégzése Európa háború utáni történelmének legvisz- szataszítóbb jogtiprása, Ceausescu kivégzése pedig a népirtásért, az emberek tízezrei haláláért a jogos népítélet! Azért is emeltük fel szavunkat, mert Románia népei bizonnyal tiltakoznának e gyalázatos párhuzam miatt. Meghajtjuk fejünket a győztes romániai forradalom előtt! Magyar Politikai Foglyok'Szövetsége Heves Megyei Szervezete nevében Széli L ászióné Tisztelt Asszonyom! Az ön érzelmeinek nem szándékos megsértéséért elnézését kérjük. Egyúttal szeretnénk arra felhívni a figyelmét, hogy az ön által kifogásolt szöveg az MTI közlése, és abban a megfogalmazásban — korántsem áthárítva a felelősséget az MTI-re — az ön helytelen logikai megítélését bizonyítja. Lévén, hogy két különálló gondolatról van szó, és inkább erre á logika szabályai szerint az argumentum a contrario elv érvényes, ami magyarul azt jelenti: az ellentétből való következtetés. Mivel ön túlzottan egysíkon ítéli meg az általunk közölteket, azért az előbbi elv alapján bizonyítható, hogy az adott szövegkörnyezetben arról van szó: amíg a népirtó, fasiszta terrort alkalmazó Ceausescu volt a második kivégzett kommunista, ugyanakkor a humánus reformokat akaró Nagy Imre volt sajnos az első. A továbbiakban örömmel vennénk, ha a Politikai Foglyok Szövetsége olyan személyek véleményét tartaná fontosnak, akik maguk is áldozatai voltak a korábbi jogsértéseknek. (A szerk.) A Heves megyei Rendőrfőkapitány Állambiztonsági helyettesének! Eger Tisztelt Főkapitány-helyettes Ur! Mi, egri szabad demokraták és Fidesz-tagok is valljuk, hogy az épülő szabad Magyarországnak szüksége van népéhez hű, szabad rendőrségre. Olyan belügyi apparátusra, amely az adófizetők pénzén nem a megbukott kommunista rendszert, a pártállamot szolgálja, hanem mindenfajta pártpolitikai érdektől elhatárolódva, mindnyájunk érdekében közrendünk biztosítására fordítja erejét. A Független Rendőr Szakszervezet nyilatkozatával egyetértve tudjuk: a magyar rendőrök becsületes többsége nem vállal közösséget az Állambiztonsági Szolgálat alkotmányellenes tevékenységével: Közös érdekünk, hogy a magyar rendőrség megtisztuljon a visszahúzó elemektől, és a népelnyomó rendszert kiszolgáló erőszakapparátusból az ország fel- emelkedését, népét szolgáló apparátussá váljon. Ennek érdekében követeljük: 1. A rendőrség és az Állambiztonsági Szolgálat tevékenységét titkos utasítások helyett nyilvános törvértyek szabályozzák. 2. Az Állambiztonsági Szolgálat szervezetileg és helyileg is váljon el a rendőrségtől, szűnjön meg az Állambiztonsági Szolgálat rosszemlékű III/III. (belbiztonsági) ügyosztálya. 3. Mondjanak le mindazok a vezetők, akiknek tudtával a belbiztonsági ügyosztály törvényellenes tevékenységét folytathatta. 4. A választási kampány megindulása előtt nyújtson a Főkapitány-helyettes Úr nyilvános és meggyőző garanciákat arra, hogy Heves megyében felszámolták a megfigyelő ügynöki hálózatot, megszüntették a postai küldemények felbontását és a telefonok lehallgatását. A biztosítékokat legfőképpen abban látjuk, hogy: a) hozza nyilvánosságra a belbiztonsági ügyosztály apparátusának megyei létszámát és vezetőinek nevét; b) tárja nyilvánosság elé a törvénytelen eljárások helyszíneit, technikai eszközeit és archívumait; c) állítsa helyre a megfigyelt személyek emberi méltóságát az által, hogy őket megfelelő módon és formában tájékoztatja a megfigyelés tényéről. Reméljük, hogy követeléseink meghallgatásra találnak, és nem lesz szükség arra, hogy a példaként mellékelt 11-50/236/1989. sz. napi jelentéshez hasonló dokumentumokat tárjunk a jövőben is a nyilvánosság elé. Eger, 1990. január 12. SZDSZ Egri Szervezete Fidesz Egri Csoportja * A fentebbi szervezetek egyben azt is közük, hogy az Állambiztonsági Szolgálat által készített napi jelentések jó néhány példánya megtekinthető — munkanapokon 10 és 18 óra között — az SZDSZ Egri Szervezetének irodájában, a Széchenyi út 18. szám alatt, az I. emelet 27-es helyiségében. A HÉTEN TÖRTÉNT Szombat: Bukarestben tárgyalt az új román vezetéssel Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter — párttanácskozások kezdődtek az NDK- ban — a LEMP rendkívüli kongresszusának előkészítéseként ülést tartott Varsóban a központi bizottság — folytatódtak a nacionalista tüntetések Bulgáriában — élesen támadt az Afrikai Nemzeti kongresszus (ANC) főtitkára Pik Botha budapesti látogatását — Dublinban ülésezett az Európai közösségek Bizottsága — megtartotta első ülését a CSKP új központi bizottsága Vasárnap: háromnapos hivatalos látogatásra Izraelbe érkezett Horn Gyula magyar külügyminiszter- A párttá alakulás ellen foglalt állást a keletnémet Új Fórum ellenzéki szervezet országos küldöttértekezlete Hétfő: Kelet-európai (Magyarországot is érintő ) látogatásra indult Kaifu Tosiki japán kormányfő — Romániában megkezdődtek az elfogott terroristák ügyeiben a bírósági tárgyalások — Vilni- usba utazott az SZKP KB küldöttsége — Csádba érkezett Jasszer Arafat- Horn gyula Jeruzsálemben Samir kormányfővel és más kormánytagokkal találkozott Kedd: Kuvaitban találkozott Mesut Yilman török és Bojko Dimitrov bolgár külügyminiszter — a török határ mentén is feszültté vált a helyzet a Nahi- cseváni ASZSZK területén — Szófiában megkezdődött a KGST 45. ülésszaka — Egyiptomba érkezett Jasszer Arafat Szerda: Megalakította új kormányát Patricio Aylwin, Chile új elnöke — Bukarestben kezdte meg "kelet-európai körútját Roland Dumas francia külügyminiszter — Kaifu japán miniszterelnök Brüsz- szelben tárgyalt — jmegszüntették pekingben a rendkívüli állapotot — Gorbacsov-ellenes tüntetések voltak Litvániában — Sevardnadze fogadta EzerWeizman izraeli tudományos és fejlesztési minisztert — Helmut Kohl fogadta Horn gyula magyar külügyminisztert, aki egy nyugatnémet kitüntetést vett át az NSZK-ban Csütörtök: Vilniusba érkezett Mihail Gorbacsov — Cavaco Silva portugál miniszterelnök Washingtonba látogatott — Párizsban tárgyalt Kaifu japán kormányfő — Bajorországban tárgyalt Horn Gyula Péntek: Kaifu Londonba érkezett — Budapesten tárgyalt Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter — vidéken folytatódott Gorbacsov litvániai látogatása. Horn Gyula külügyminisztert az NSZK-beli Mainzban a tekintélyes Straseniann-társaság aranyérmével tüntették ki. Képünkön a kitüntetési ceremónia után Horn Gyula Hans-Diet- rich Genscher külügyminiszter társaságában látható Kolozsvár: A járókelők egy könyvesbolt elé kitett újságot olvasnak egy Ceausescut karikírozó plakát alatt január 9-én az erdélyi városban Kennedy-űrközpont, Florida állam, USA: Ötfőnyi személyzettel a fedélzetén útnak indult a Columbia amerikai űrrepülőgép január 9-én. Az év első űrutazása a tervek szerint 10 napig tart majd. (Népújság-telefotó — MTI) „Szétverték a televízió Híradóját” Ahogyan Aczél Endre látja eltávolításának körülményeit Tény, hogy az ország közvéleményét alaposan megmozgatta a Magyar Televízió újonnan létrejött elnökségének az az intézkedése, amellyel elmozdította addigi pozíciójából Aczél Endrét, az intézmény két — talán legnézettebb — műsorának, a Híradónak és A Hétnek a főszerkesztőjét. A miértet csupán találgatni lehetett. Annál is inkább, mivel a hajdani főszerkesztő a keddi leváltását követően § tegnapi napig egyetlen lapnak sem volt hajlandó nyilatkozni kényszerű távozásának körülményeiről, az ezzel kapcsolatos véleményéről. Nos, tegnap délután sikerült őt elérni, s egy telefoninteijú erejéig szólásra bírni. — Bizonyára emlékszik arra, hogy amikor lapunk számára a közelmúltban interjút készítettem önnel, akkor azt is elmondja — noha ezt a részt utóbb nem engedte megjelentetni —, hogy megtudta, ön is szerepel a — hogy a szavait idézzem — „fejbelöven- dők listáján”. A dolog bekövetkezett. Ha ezt ennyire előre lehetett látni, akkor itt valamiféle koncepciós ügyről van szó. Vagy tévedek? ’ — Nem. Pontosan így van. A Reformnak is azt mondtam, hogy koncepciós per készül ellenem. Hogy ennek mi volt az alapvető oka, a mozgatórúgója? Nos, ezt mindenkinek a politikai fantáziájára bízom... Engem mindenesetre ebben a minőségemben arra sem méltattak, hogy két elfogadható szóval megmagyarázzák, ugyan, miért is váltanak le. Nagyon Iürelmet- len volt az elnökünk is, s szeretett volna minél előbb túljutni az ügyön. A televízió újonnan létrehozott elnökségének döntése formailag támadhatatlan, mert e testületnek kollektív munkáltatói jogköre van, azaz nekem is felmondhat. De ehhez mindenképpen kellett volna mellékelni indoklást is. Ez elmaradt'. — A Mai Napnak korábban elmondta, hogy a mostani fő- szerkesztő, Pálfy G. István, már akkor próbált a szerkesztőségben irányítani, amikor ön külföldön volt. Akkor még szó nem volt a leváltásról... — Az urak ízlését és tapintatát talán ez jellemzi a legjobban. Persze, hogy mi az előre eldöntött dolog, azt nem tudhatom. De például Pozsgay Imrének a Népszabadságbeli nyilatkozatából tudtam meg, hogy a kuratórium javaslatára történt ez velem . A kuratóriuméra, amivel kétségkívül folytattam egy beszélgetést... Bizonyára nem meglepetés, ha most azt mondom, hogy az ott ülő urak sem jelezték egy árva szóval sem, hogy valamilyen aggályuk lenne velem kapcsolatban. Kérdéseket tettek fel a televízió egészére vonatkozóan, hogy hogyan lehetne a tévé „egészségét” helyreállítani, illetve, hogy a jelenlegi helyzetben hogyan tudunk egyensúlyt tartani a politikai pártok között. Ezekre én feleltem... — Miért döntött úgy, hogy két napig nem ad interjút? — Úgy véltem, néhány dolgot végig kell gondolnom, és néhány fejleményt ki kell várnom. — Egyesek azt rebesgetik, hogy az ügyét a tévé elnöksége hétfőn újratárgyalja* Igaz ez? — Nem tudok erről. Illetve azt tudom, hogy ezzel nem foglalkozik. — Hogyan értékeli a kollégáknak az ehhez az ügyhöz való viszonyát? — Rendkívül pozitívan. Figyelemmel követem a sajtót, s a legkevesebb, amit mondhatok, hogy egyfelől totális értetlenség tapasztalható, másfelől pedig — mivel itt kollégáról van szó — minden írásból kitűnik az eljárás elfogadhatatlansága. Elég sok gúnyos cikk is megjelent, hogy az alakuló, szép, új világunkban egyesek hogyan is képzelik el a káderkérdések megoldását. — Nézete szerint jutnak-e mások is az önéhez hasonló sorsra? — Erről spekulálni nem fogok. Ezt nem kívánom senkinek, de — természetesen — előfordulhat". Hogy aztán ez a televízió szekerét nem lendíti előre semmiféle értelemben, az egészen bizonyos. Ennek az elnökségnek eddig egyetlen kézzelfogható ténykedése van: hogy szétverték a televízió Híradóját. Ezt sikerült elérni. Na, aki ezek után nekem be tudja bizonyítani, hogy ebből a tévének és az országnak haszna van, annak én szép jutalmat kínálok fel. Még a köztörvényes bűnözőknek is elmondják — ha ne adj isten hivatalt vállalnak —, hogy miért alkalmatlanok politikailag, szakmailag, emberileg, erkölcsileg. Hogy mi az, ami valakit alkalmassá vagy alkalmatlanná tesz. Ezt a tartozásukat velem szemben biztos, hogy ki kell egyenlíteni. Nem lesz könnyű... — Tudja-e már, hogy a jövőben mihez is kezd majd? — Nem, de annyit igen, hogy nem lesznek egzisztenciális gondjaim... S annyit hadd tegyek hozzá, hogy Heves megye is sokat mozgolódott az érdekemben, onnan is kaptak az elöljáróim sok petíciót, tiltakozó leveleket, telefonokat. Tucatszám mennek a tiltakozó levelek a miniszterelnökhöz, a tévé elnökéhez, Pozs- gayhoz... Sárhegyi István
