Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-10 / 8. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. január 10., szerda GAZDASÁG—TÁRSADALOM 3. Döntsön a helyi önkormányzat — Egyetemi kar, nyelvoktatás — Világkiállítás — Évi öt millió forint — Eladott kollégiumok — Érvényes szerződés — Hitelrontás — Mínusz 2 millió svéd korona — Kártérítés Mi lesz veled oktatási igazgatóság,,.? Van egy épület Egerben, ami már nem először kavar viharokat, már épi'tésekor a tetőfokára hágott az ellenszenv. így nem is az eredeti terveknek megfelelően valósult meg. Elhagyták az alagsorába elképzelt szaunát, s a fürdőmedencét. Aztán — mivel külleme igazán megnyerő, mondhatnám tetszetős —, elült a „csatazaj”. Bár az egriek nem szerették soha funkciója miatt. Hívták késő esti egyetemnek, nép- buti'tó főiskolának, Sorbonne-nak, marxista-szenilistának, s ki tudja még mi mindennek. Az elmúlt év során aztán újra heves vita tárgyát képezte az épület. Dr. Vasas Joachim a ház akkori igazgatója ugyanis szerződést kötött a Skála Duett Kft.-vel, aminek értelmében a szállodai részt, valamint az éttermet ők üzemeltetik. Közben Kiss Sándor az MSZMP volt első titkára az egri főiskolával állapodott meg a tantermek használatáról. A főiskola azóta már az egész épületet akarja, a Skála Duett-nél pedig érvényes szerződés van. Utána jártunk, hogy végül is mi lesz a volt MSZMP Oktatási Igazgatósága épületének a sorsa. Elsőként dr. Asztalos Miklós megyei tanácselnök-helyettest kérdeztük, mivel ő az MSZMP felszabaduló ingatlanaival foglalkozó bizottság megyei vezetője. — Mivel a felsőoktatás beruházásaihoz a kormány nem biztosította a várt támogatást, így Glatz Ferenc művelődési miniszter 22 pártingatlanra jelentette be igényét — hallhattuk tőle. — Ebbe benne van az egri oktatási igazgatóság is. A felszabaduló pártingatlanokkal foglalkozó kormánybiztos azonban arról tájékoztatott, hogy a miniszter szándéka helyes, a módszer viszont nem. Bejelentésével ugyanis hátrányos helyzetbe hozta az egészségügyi tárcát valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot, akiknek szintén hasznosítási szándékaik vannak. — Akkor most teljes a patthelyzet? — A közeljövőben újabb érdemi tárgyalások lesznek. Viszont az még mindenképpen ide tartozna, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága december 22-én tárgyalta a témát. A művelődési tárca szándéka korábban ismert volt. Viszont a kereskedelmi, a művelődési osztály, a Skála Duett Kft.-vel, valamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolával közös pályázatot nyújtott be. Ennek lényege, hogy a megye sajátosságaihoz igazodó széles témakört átölelő idegenfogalmi elképzeléseik, programjuk van. Megoldanák idegenforgalmi szakemberek képzését, tankonyhát, éttermet, s szállodát üzemeltetnének. Mindezeket figyelembe véve a megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy konkrét javaslatot nem teijeszt a kormány elé. A legtisztességesebb álláspontnak azt tartjuk, ha a helyi önkormányzat, azaz a városi tanács dönthetne az ügyben. Orbán Sándor az egri tanárképző főiskola főigazgatója arról tájékoztatott bennünket az ügyben, hogy az egész épületre igényt tartanak. Mint mondta, itt rendeznék be nyelvi képzésük központját. A szállodái rész külföldi vendégoktatóik szálláshelyéül szolgálna. Elhelyezhetnék itt az évente több alkalommal megrendezésre kerülő tudományos konferenciáikra érkezőket is. Ez pedig már valutabevételt is jelentene. — Minderre nem lenne elegendő a Leányka utcában hasonló célokkal hamarosan megvalósuló új beruházásuk? — Sajnos nem. Jelenleg 300 nyelvszakos tanárt képezünk, öt éven belül pedig 800-900-ra lesz szükség. Ezen túl a két épület együttes hasznosítása módot adna arra, hogy Eger legyen Észak- Magyarország idegennyelvi képzéseitek központja. Köztudott az a törekvésünk is, hogy szeretnénk már 1990-ben többféle humán szakon egyetemi képzést megvalósítani. S mindez összhangban van a 8 osztályos gimnáziumban történő oktatási elképzelésekkel. Békési József Eger Város Tanácsának elnöke a testület állás- foglalását ismertette velünk, ami szerint az épületnek mindenképf ten a helyi önkormányzat keze- ésébe kell kerülnie. Egyetért azzal, hogy átmeneti időre az oktatás rendelkezésére álljon, de csak részben, s megfelelő bérleti díj ellenében. A kollégiumi rész pedig szolgáljon továbbra is idegenforgalmi célokat. Érdekes és megfontolandó Domán Imrének, a Mátra-Bükki Intézőbizottság főtitkárának véleménye: — Mindenek előtt azt az elképzelést tartom helyesnek — mondta —, hogy erről a kérdésről csakis a helyi önkormányzat dönthet. Méghozzá olyan formában, hogy erről a különböző egri szervezetek véleményét meghallgatja és figyelembe veszi. A döntést nem szabad elkapkodni. Ma Magyarországon az egyik legfontosabb megoldásra váró feladat a világkiállítás megszervezése. Tisztában kell lenni azzal, hogy mit jelenthet ennek sikere, avagy sikertelensége. Éppen ezért azt tartanám elfogadható döntésnek, ha 1995-ig mindenképpen idegenforgalmi célokat szolgálna. A közben lévő időszakban pedig lenne idő a beérkező pályázatokat megvizsgálni, azok várható hasznát sokoldalúan felmérni, s ezek után mondani ki a végső szót. Arról nem beszélve, hogy Eger idegen- forgalmát ilyen módon fejlesztve el lehetne érni azt a célt, hogy ez a város Észak-Magyarország regionális központjává váljon. így már a MEBIB több millió forinttal támogatná az elképzelés valóra válását. Aztán, ha számolunk — ami ma már elengedhetetlen —, gyorsan rájöhetünk, hogy melyik a helyes út. Az idegenforgalmi hasznosítással a város évi ötmillió forint tiszta bevételhez jut, amit arra fordít, amire a legnagyobb a szükség. Például uszodaépítésre. A főiskola viszont eladta a Klapka-, és a Széchenyi utcai kollégiumát jó pénzért, most pedig szívesen venné birtokba ingyen a volt oktatási igazgatóságot. Oláh Kálmánnak, a Skála Duett Kft. ügyvezető igazgatójának felháborodása is érthető: — Amikor az üzemeltetési szerződést megkötöttük, akkor még létezett az MSZMP KB. Ennek a szerződésnek az értelmében az épület szállodai részét kétmillió svéd korona értékben értékesítettük. Közben olyan pártbizottsági határozatok születtek — amelyekről csak az újságokból értesültünk —, amelyek teljesen jogszabályellenesek voltak. Hiszen az épület akkor is, most is a magyar állam tulajdonát képezi, a kezelői jog az MSZMP KB nevére szólt. Nekünk az MSZMP KB-val érvényes szerződésünk van. Ezzel szemben a különböző szintű megyei vezetők adták, vették az ingatlant, amihez nem volt joguk. — A bizonytalan helyzetet látva kénytelen voltam a svéd partnerral felbontani a szerződést az esetleges nagyobb botrány elkerülése érdekében. Erre ő benyújtotta kártérítési igényét, s csak a több éves kapcsolatunkra való tekintettel mondott le erről. Mindez nemcsak 20 millió forintnak megfelelő valutakiesést jelentett — a Duett hasznát nem is említve —, hanem olyan hitelrontással is járt, ami az üzleti életben felbecsülhetetlen kárt okozott. — Amennyiben megbízható bérbeadó partner kerülne, s az épület szállodaként üzemelhetne, a Skála Duett Kft. vállalná annak külföldi értékesítését. Kihasználva a gyógy-idegenforgal- mat, a kongresszusok szervezési lehetőségét, az idegenforgalmi szakemberek képzését. A jelenlegi huzavona azonban 1990-re is jelentős veszteséget okoz. Az épület a gazdasági szakember szemével nézve, a lehető legkisebb ráfordítással azonnal üzemeltethető szállodaként. — Ezek után mégis mire számít? — Az eddigi bizonytalanságból származó kiesés több millió forint veszteséget jelentett a városi tanácsnak. Optimista vagyok, még akkor is, ha a megyei tanács vezetői nem támogatták a város érdekeit. Már léteznek olyan erők, akik a helyi érdekek szem előtt tartásával munkálkodnak. Nekünk pedig 1990. december 31-ig érvényes szerződésünk van. Mivel tavaly jelentős tőkét invesztáltunk, aminek most kellene megtérülnie, ezért ehhez ragaszkodunk.. Ha pedig másnak ítélik az épületet, azt is tudomásul vesszük, ha az elmaradt hasznot az új bérlő megtéríti. Ezek után nem nehez eldönteni a jelenlegi állás szerint kinek van igaza... Kis Szabó Ervin Vállalkozók országa Nyilatkozat a Vállalkozók Pártjának gazdaságpolitikai törekvéseiről A Vállalkozók Pártja elengedhetetlennek tartja az ország gazdaságának gyökeres átalakítását. Ebben elsődleges szerep jut a vállalkozások gazdaságban betöltött szerepe növekedésének — mondotta Szűcs György, a Vállalkozók Pártjának szóvivője az MTI munkatársának a párt programjáról. Szűcs György kiemelte: pártjuk célja, hogy hazánk a vállalkozók országává váljék. Véleményük szerint az ország gazdasági átalakulása után a vállalkozók számának több százezerre kell növekednie. Elengedhetetlen, hogy olyan termelési szerkezet alakuljon ki, amely a termékek előállításához a leggazdaságosabban működő gazdálkodó egységeket hívja életre, és a tulajdonos, valamint az alkalmazott a lehető legnagyobb jövedelmet tudja elérni. A mostani gazdasági érdekképviseletek nem alkalmasak a törvényhozásban, a jogszabályok megalkotásánál a kellő erélyű fellépésre, a Parlament pedig jelenlegi összetételében nem alkalmas a vállalkozásokat serkentő törvények alkotására. — Az elmúlt év októberében alakult Vállalkozók Pártjának ezek szerint van konkrét gazdaságpolitikai koncepciója, s világos kibontakozási programja? — Programunk fő csomópontjai már kialakultak. Szakemberekből álló munkacsoportunk azon fáradozik, hogy rövidesen teljes egészében kidolgozott programot vitathasson meg a januárban megrendezendő első kongresszuson, amelynek feladata lesz a program kiegészítése, a gazdaságpolitikai elképzelések végleges kialakítása is. — Melyek a program legfontosabb elemei? — Elfogadhatatlannak tartjuk a munkanélküliséget; olyan feltételeket szeretnénk megteremteni, amelyek révén mindenki biztonságban és nagy eredményességgel tud dolgozni. Ehhez elengedhetetlen, hogy kapjanak szabad utat az ipari, mezőgazda- sági, kereskedelmi és a szellemi innovációs kezdeményezések. Mindez olyan alulról szerveződő, önfenntartó gazdaságot eredményezne, amelyben az egyéniés a csoportérdekek érvényesülnek, és a vállalkozók uralják a piacot, szemmel tartva azt, figyelembe véve minden változását. Az állam pedig csak az általa befektetett, illetőleg működtetett tőke arányában részesülne a jövedelemből, az adók révén. Adót csak az tud fizetni, aki normális gazdasági környezetben gazdálkodik, és kiadásai, valamint bevételei között olyan többlet keletkezik, amit el lehet vonni. A jelenlegi termelési környezetben az állam nem egykét, hanem 10-12 helyen avatkozik a gazdasági életbe; minden pénzügyi mozgásnál adóztat. Ez elviekben nem kifogásolható, de az adó mértéke túlságosan magas, ami gátolja, lehetetlenné teszi a bővített újratermelést. Ráadásul az elvont összegeket gyatra hatékonysággal fekteti be az állam, ezért — a Vállalkozók Pártja szerint — a jelenlegi 20 milliárd dollárnyi államadósság ilyen gazdaságpolitika mellett nem csökkenni, hanem inkább nőni fog. — Harcolunk azért is, hogy a jelenlegi 53 százalékos társadalombiztosítási elvonás — amely jelenleg mint pótadó sújtja a vállalkozókat — mérséklődjék, és megváltozzon tartalma is. Fontosnak tartjuk, hogy a jelenlegi rendszert, a kötelező minimális társadalombiztosítás mellett — amely fedezi az általános orvosi ellátást és a legkisebb nyugdijak havi összegét — önkéntes alapon szerveződő biztosító társaságok hálózata váltsa fel. — Céljaikat milyen eszközzel kívánják elérni? — Valószínűleg sohasem válunk tömegpárttá. Arra számítunk, hogy jelenlegi ötezres létszámunk 25 ezerre nő. Ez pedig elegendő ahhoz, hogy jól működő pártszervezeteink legyenek, és programunk segítségével több százezer szavazót tudjunk mozgósítani. Részt kérünk a helyi hatalomból, fontosnak tartjuk, hogy képviselőink legyenek a tanácsokban, hiszen csak így kísérhetjük figyelemmel, hogy a befizetett adókat mire fordítják. Az Országgyűlésbe, a törvényalkotás fontossága miatt szeretnénk 8-10 képviselőt bejuttatni — ösz- szegezte a Vállalkozók Pártjának programját Szűcs György. A tüntető tömegből a tanácselnöki székbe A forradalmár-színész A forradalom Romániában szinte elmosta a régi rend embereit, s az új hatalom mostanság szerveződik lépésről-lépésre. Aradon, ahol Temesvár után másodikként „mozdult meg a föld”, Valentin Voici- la, egy jóvágású fiatal színész került a Nemzeti Megmentési Front megyei tanácsának élére. Miképpen került erre a magas posztra, és hogyan képzeli el a jövőt — többek között erről faggattuk. — Milyen mozgatórúgók vitték önt az aradi tüntetésre? — Mélyen megrendítettek azok a hírek, melyek a temesvári megmozdulásokról érkeztek. Először úgy éreztem, azonnal el kell mennem oda, és fegyvert ragadva a barikádokra állnom. Aztán úgy gondoltam, hogy itt Aradon is meg kell majd vívni a magunk harcát, és úgy döntöttem, hogy ebben mindenképpen részt veszek. Hosszú éjszakákon át nem aludtam, párbeszédet folytattam magammal, és gyakran sírtam is az elkeseredéstől. Szinte rátapadtam az angol és a magyar rádióra, figyeltem a híreket, hiszen a román sajtóból semmit nem lehetett megtudni. Az igazi szerepem akkor kezdődött, amikor december 21-én fölhangzottak itt is az első lövések, és az emberek megzavarodva, vezető nélkül szaladgáltak. Farmert, tornacipőt húztam, és leszaladtam a tanácsháza elé. — Hogyan állt itt a tüntetés élére? — Ahogy a tömegbe kerültem, valamilyen óriási erő kerített a hatalmába, amely csak Istentől származhatott, és ez késztetett arra, hogy minden gondolkodás nélkül átvegyem az irányítást. Úgy láttam, hogy ez a harc a régi vezetéssel és a hadsereggel elsősorban lélektani lesz, és talán sikerül elkerülni a vérontást. Erőszak nélkül átvenni a hatalmat, ez volt a legfőbb törekvésem. Igyekeztem párbeszédet kialakítani a tömeg és a hadsereg között, megpróbáltam lecsendesíteni azokat, akik szélsőségesen tüntettek, és megkértem az embereket, ne fogyasszanak alkoholt, viselkedjenek civilizáltan. A többezer ember annyira spontán verődött össze, hogy még csak transzparensek sem voltak. Ezeket ott, a tanácsháza előtt készítettük el trikókból, világos színű kabátokból, pelenkákból. Rúzzsal írtuk föl a szabadságot és demokráciát, a Ceausescu- klán lemondását követelő, a hadsereg és a nép barátságát éltető feliratokat. A megyei első titkárnő demagóg ígéretekkel megpróbálta leszerelni a tömeget, majd eltökéltségünket látva elmenekült. Éjszakára csak pár- százan maradtunk, ám 22-én délelőtt legalább százezer ember gyűlt össze a főtéren és a környező utcákban. Én egy festőlétráról, egy hangtölcsér segítségével beszéltem velük. A tömeg térdre ereszkedett, és elmondtuk közösen a Miatyánkot. Arra kértük Istent, hogy legyen velünk. Ez fantasztikus pillanat volt, ekkor szűnt meg számunkra a félelem, és ekkor ingott meg igazán az eddig tétovázó hadsereg is. Az emberek ételt, meleg teát hoztak a katonáknak, és nyilvánvaló volt, hogy ők is a forradalom mellé állnak. — Hogyan került ön a tüntetőtársak közül a tanácselnöki szobába? — A tömeg kért föl arra, hogy én legyek a vezetőjük, és több társammal, akiket ott helyben delegáltak, vállaltuk azt, hogy immár hivatalosan is a forradalom élére állunk. Hangsúlyozni szeretném, hogy én színész vagyok és nem érdekel a hatalom. Addig maradok ezen a poszton, amíg használni tudok, és ameddig az emberek is úgy érzik, hogy fontos vagyok a számukra. — Melyek voltak a legnehezebb pillanatok itt Aradon? — Huszonkettedikén este a városba érkezett egy huszonkilenc főből álló Szekuritáte-kom- mandó. A speciálisan kiképzett katonákat valószínűleg egy, a végső eshetőségre elkészített országos terv alapján dobták le, s az lett volna a feladatuk, hogy foglalják el a középületeket, terrorakciókkal akadályozzák a folyamatos termelést, és félemlítsék meg a lakosságot. Egész éjszaka folyt a harc a hadsereg és a terroristák között, és akadt dolguk a katonáknak az ezt követő napokban is. A harcokban legalább húszán estek el, köztük sok civil. A kommandó két vezetőjét elfogták, és helikopterrel Bukarestbe akarták szállítani, ám útközben a gép felrobbant. Miután a zsoldosok vezető nélkül maradtak, taktikát változtattak, és beszüntették a fegyveres harcot. Sajnos nem tudjuk, hogy jelen pillanatban hol tartózkodnak, valószínűleg menekülnek valamerre. — Mikor érezte, hogy a harc eldőlt, s hogy nemcsak Aradon, de az egész országban győzött a forradalom? — Amikor a Ceausescu-há- zaspárt kivégezték. Hiszen ekkor a Szekuritáte számára lélektanilag a harc elveszett. — Hogyan szervezték meg az új hatalmat? — Igyekeztünk a megfelelő közigazgatási területekre megtalálni a kompetens, fiatal szakembereket. Olyanokat kerestünk, akiket az előző rezsim nem pisz- kított be, és az előző garnitúrából is fölhasználjuk azok szaktudását, akik meg tudták őrizni a tisztességüket. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy a nemzeti kisebbségek arányos képviseletet kapjanak, és ugyancsak delegáltuk a hatalomba a különféle vallási felekezetek képviselőit is, hiszen ebben a forradalomban az emberi jogok kérdése az első számú szempont. — Mi lett a sorsa azoknak, akik Ceausescu idején kompro- mitálták magukat? — Nem csuktuk őket börtönbe, de házi őrizetben vannak. Mindenkinek a szerepét külön- külön meg fogjuk vizsgálni, szükség esetén a bíróság dönt majd jogszerűen a sorsukról. Akik fegyvert fogtak a nép ellen és részt vettek a terrorakciókban, természetesen a hadsereg őrizete alatt állnak, és várják az ítéletet. Én továbbra is az erőszakmentesség híve vagyok. Az események úgy érzem, ezt a meggyőződésemet igazolták itt Aradon. Ha civilizált társadalmat akarunk felépíteni, nem használhatjuk az előző rezsim módszereit. — Új időszámítás kezdődik az új évvel Romániában is. Hogyan látja a jövőt? — Minden országnak a sajátosságaira kell építeni. Én úgy vélem, hogy mi elsősorban a mezőgazdaság és a turizmus fejlesztéséből tudunk viszonylag gyorsan profitálni. Az ipar helyzete katasztrofális, itt sok helytelen döntést kell felülvizsgálni, átcsoportosítani az iparágak között az erőviszonyokat. Mindez természetesen hosszabb, bonyolult folyamat lesz majd. Amit gyorsan el kellene érni: biztosítani a népnek egy alapszinten elfogadható európai életszínvonalat, hogy korlátozás nélkül hozzájuthassunk az élelmiszerekhez, az energiához, és hogy utazhassunk. A további lépéseket pontosan ma még nem lehet megjósolni, ezek majd mindig az adott helyzetből kell, hogy következzenek. — Engedjen meg egy személyes kérdést. Van önnek családja ? — Igen, feleségem van és egy huszonkét hónapos kislányom. — Nem gondolja, hogy túl sokat kockáztatott, amikor a fegyverekkel szemben is a tüntetők élére állt? — Őszintén mondom, hogy nem éreztem semmi félelmet, mert hiszek Istenben, és hiszem, hogy tőle kaptam az erőt, hogy ezt a harcot végigcsináljam. Nagyon pesszimistán, meghason- lottan éltem, és úgy éreztem, hogy Románia már nem Európához, hanem a harmadik világhoz tartozik. Ezzel a forradalommal ismét jogot nyertünk arra, hogy európainak nevezhessük magunkat. Kivívtuk a szabadságot, és megteremtjük a demokráciát. Ez volt az én karácsonyi ajándékom a kislányomnak. Ha pedig meghaltam volna? Legalább ha felnő, büszkén emlékezhetett volna rám... — Köszönjük a beszélgetést. — Még egy nagyon fontos mondandóm van: szeretném megköszönni a magyar népnek, hogy lélekben támogattak minket a forradalom kitörése előtti időkben, és hogy felmérhetetlen anyagi és erkóicS; segítséget nyújtottak és nyújtanak ahhoz 2 gyönyörű változáshoz, mely most nálunk zajlik! Koncz János
