Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-09 / 7. szám
NÉPÚJSÁG, 1990 január 9., kedd _________ KALEIDOSZKÓP____________ _____________5. É rdekességek a nagyvilágból Az Európai Parlament új épülete Brüsszel: Az Európai Parlament új épületet nyitott meg 1989 októberében Brüsszelben. Az új szárny egy híddal kapcsolódik a régi központhoz, és a tervek szerint 1993-tól itt fogják megtartani a havi plenáris üléseket, amelyeket jelenleg Strasbourgban rendezik. A háttérben az Európai Közösségek miniszteri tanácsának épülete látható, amelyet szintén most építenek. A Polgár lányok ösztönző példája "wr TB Tí ~ "Sj __®"SÍ I qu bolgár sakkozok sikerei Katrin Aladzsova, a kétszeres világbajnok (Fotó: Sofia-Press-MTl) Van-e olyan magyar, aki ne hallott volna a Polgár lányok sakksikereiről, szüleik ambícióiról, hogy lányaikat nemcsak a nők, de a férfiak között is e játéktudomány csúcsára juttassák. De azt már biztosan kevesen tudják, milyen népszerű Zsuzsa, Zsófia és Judit Bulgáriában. És azt pláne nem tudják, hogy mindhárom lány beszél bolgárul. Ez nem véletlen. A három testvér éppen Bulgáriában talált jó edzési és kibontakozási lehetőségeket, ott mutatkozott meg tehetségük is. Zsuzsa például 18 tornán vett részt Bulgáriában, és ott teljesítette először a Nemzetközi Sakkszövetség mesterfoko- zati normáit és a nemzetközi férfi mesteri szintet. Várnában, Albe- nában, Tetevenben, Ivajlovgrád- ban, Targovistében húgai is több versenyben indultak. Mindenhol meleg szívvel, elragadtatással fogadták őket, és bolgár kollégáik mindig készen voltak támogatásukra. Az ő példájuk is ösztönözte a bolgár sakkozók legfiatalabb nemzedékét, akik számára az 1989-es év nagyon sikeresen zárult. S bár az országban egy tucat nagymester van, akik jelentős helyeket harcoltak ki a sakkolimpiákon, mégsem ők, hanem éppen a céltudatos lányok és fiúk ösztökélték a sakkvilágot arra, hogy elismeréssel szóljanak hazájukról, Bulgáriáról. Az első örömteli hír hat évvel ezelőtt érkezett, amikor Kiril Georgiev a 20 évnél fiatalabbak között megszerezte a világbajnoki címet. Néhányan ezt véletlenként könyvelték el, de ő a mai napig a legjobb bolgár sakkozó, háromszoros nemzeti bajnok, az Élő-pontszám alapján a világ- ranglista 25. helyén áll. Kora — alig 23 éves — arra ad reményt tisztelőinek, hogy igazi sikerei még csak most következnek. (Érdekes megjegyezni, hogy Georgiev 1988-ban villámjátszmában 2,5 — 1,5 arányban legyőzte a világbajnok Garri Kaszparo- vot, idén pedig ezt az eredményt megismételte az exbajnok Ana- tolij Karpov ellen is.) Három évvel később, 1986- ban a 15 éves Katrin Aladzsova lett az első bolgár kislány, aki a 16 éven aluli lányok közt világ- bajnoki címet szerzett. Ezúttal senki sem tartotta ezt véletlennek, de még a legnagyobb optimisták sem gondoltak arra, hogy 1989-ben még jobb eredményeket érnek el az ifjú bolgár sakkozók. A Puerto Rico-i világbajnokságon a 10 bajnoki címből hármat a bolgárok szereztek meg. Legfényesebben Antoane- ta Sztefanova szerepelt a legkisebbek csoportjában (10 év alatt): „fischeri” eredménnyel lett világbajnok: 11 parti = 11 győzelem. A Polgár lányokhoz hasonlóan Antoaneta edzője is az édesapja, akinek szavai szerint a kis bajnok mostantól csak női és férfitornákon fog versenyezni, korcsoportjának tagjaival csak a világbajnokságokon találkozik majd. Világbajnok lett Veszelin Topalov is. A 14 év alatti fiúk csoportjában 10 pontot gyűjtött a lehetséges 11-ből, 1,5 ponttal megelőzve a szovjet sakk nagy reménységét, Kramnyikot. A Duna-parti Ruszéban élő Veszelin már nemzetközi mester — talán a legfiatalabb a világon (ha nem számítjuk Polgár Juditot a nőknél). A harmadik világbajnoki címet Katrin Aladzsova mondhatta magáénak, aki megismételte 1986-os sikerét, de ezúttal a 18 év alattiak kategóriájában. Eredménye: 7 győzelem, 4 döntetlen és egyetlenegy vereség sem. Kiril, Katrin, Antoaneta, Veszelin... Néhány név talán feledésbe merül, mások éppen most fognak teljes erővel betömi a köztudatba. De egy vitathatatlan: a közeljövőben Bulgáriának lesz kire számítania a sakkolimpiákon! Szemuel Franszesz Francia űrrepülőgép-rendszer tervezete Párizs: Fantáziakép a Star — H vízszintes helyzetből felszálló, kétlépcsős űrrepülőgép-rendszerről, amelyet 1989 októberében hozott nyilvánosságra a Dassault francia repülőgépgyártó vállalat. A hőlég- sugaras meghajtású első fokozat 40 kilométeres magasságba képes felemelkedni, maximum hatszoros hangsebességgel. Innen a második, kriogénikus fokozat emelkedik tovább, hogy mintegy 20 tonna súlyú terhet, pl. a képen látható Hermes űrrepülőgépet állítsa alacsony, Föld körüli pályára. A Star — H program illeszkedik az egyéb európai (HÓTÓL), amerikai (NASP) és japán (JASP) űrprogramokhoz. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) A türelmes eb Amszterdam: Ha már én nem tudok olvasni, legalább gazdám tudjon művelődni, tartja Peter, Johannes Sommers használtcikk- kereskedő kutyája. Brüsszel: Ez az óriási, üveggyapotból készült elefánt, a francia forradalomjelképe, körútja során Brüsszelbe érkezett, és a Cinquantenai- re parkban tekinthetik meg az érdeklődők. A francia forradalom két- századik évfordulójára készített elefántszobor belsejében felállított képernyőn a forradalom eszményeiről, a szabadság, egyenlőség és testvériség jelképeiről vetítenek képeket egy audiovizuális műsor keretében. Új cipőipari vegyes vállalat a Szovjetunióban s A Belveszt szovjet — nyugatnémet vegyes vállalatot 1988-ban a vityebszki Vörös Október Cipőgyár bázisán alakították meg. Német részről az alapító Európa legnagyobb cipőipari cége — a Salamander — volt. A Belveszt 5 millió valutarubeles alaptőkéjéből 60 százalékot a szovjet fél biztosított. Az új vegyes vállalat NSZK-importberendezést és felszerelést használ. A nyersanyag viszont szovjet, ezt nemegyszer a cipők minősége sínyli meg, s emiatt jelentős összegű keményvalutát kell nyersanyagimportra is költeni. A Belorussziában létesített szovjet — nyugatnémet vegyes vállalat jelenleg 15 női és férficipő modellből évente 526 ezer párat állít elő. Termelése novemberben elérte az 1 millió pár cipőt, 1990-ben pedig már 2 millió párat gyárt. A vállalat adminisztratív létszáma a teljes személyzet 6 százaléka, míg a szovjet cipőgyárakban ez az arány általában 12 százalék. Mivel az itteni bérek is 1,5 — 2-szer meghaladják az átlagos szintet, az emberek szívesen jönnek ide dolgozni. A futószalagok nélkül dolgozók a többi szovjet vállalathoz képest sokkal termelékenyebben és jobb minőséggel végzik munkájukat. Ami a minőségi normákat illeti, azok megfelelnek a Salamandernél érvényes követelményeknek. A norma teljesítése esetén a munkásnak 50 százalékos prémium jár, ha viszont nincs rendben a minőség, még mennyiségi túlteljesítés esetén is levonnak a béréből. Híján Lolov: A fa tetején Hárman beszélgettek a vállalat udvarán. Ketten az öreg tölgy ágain kucorogtak, a harmadik pedig kérdéseket intézett hozzájuk odalentről. — Hé, maguk, odafönt — kiabálta lentről. — Minek másztak fel, és mit művelnek ott? — Várjuk az előadót! — integettek le a fáról. — Hamarosan kezdődik a beszámoló, és tapsolni akarunk. — Miért nem mennek inkább az ebédlőbe, ahelyett, hogy ott gubbasztanak a fa tetején? — Megtiltották, hogy ott tartsuk az összejöveteleket — lógatta bánatosan a fejét az egyik. — Olyan idők járnak, amikor okosabb, ha a fa tetején ücsörög az ember — mondta a másik. — Miért? — Azért, mert az ebédlőben mindenki azonnal elszundított, mihelyt az előadó kinyitotta a száját — magyarázta, az egyik. — Megpróbáltak kávéval ébren tartani bennünket, de hiába — tette hozzá a másik. — Hogyhogy hiába? — Hát mert úgyszólván tiszta vizet kaptunk kávé helyett — mondta az egyik. — No és a fa tetején nem lehet szundikálni? — De nem ám, mivelhogy jó magasan vagyunk! — szólt elkeseredve a másik. — Szándékosan levagdalták az alsó ágakat — mutatta az egyik. — Miért? — Azért, hogy inunkba szálljon a bátorság, és ne másszunk le. — Ha megpróbálnánk, a nyakunkat törnénk menten. — No és hogy tudják így megtapsolni az előadót? — kérdezte a harmadik odalentről. — Pofonegyszerű. Nézzen csak ide! — mondta az egyik, és néhányszor összeütötte a tenyerét. — Mivel kapaszkodik tapsolás közben? — A farkammal. És megmutatta a farkát. — Mindegyikünk kapott egy-egy papírfarkat, melyet biztosítótűvel erősítettünk magunkra. A másik is meglengette a farkát. — Csak egyszer-két- szer tudjuk összeütni a tenyerünket, aztán ismét meg kell kapaszkodnunk. — Miért? — csodálkozott a harmadik odalent. — Mivel könnyen szakad ez a vacak farok. — Aztán zsupsz! — kiáltotta rettegve a másik. — Képzelheti, mekkorát zuhannék! Még rágondolni is rossz. — Kapnak ezért fizetésemelést? — kérdezte a harmadik odalentről. — ígérgetik, egyelőre azonban csak fenyőtobozokat kapunk. — Műanyag tobozt — magyarázta a másik. — Nehogy nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozzunk az előadónak. — Fölmásszak én is? — kérdezte amaz odalentről. — No, ezt okosan tenné — tanácsolta az egyik. — Különben még megütheti a bokáját az igazolatlan hiányzás miatt. — Aztán megnézheti magát — mondta a másik. — Csak egyszer forduljon elő, és mehet magához az atyaúristenhez is! — Csak nem tennék ki a szűrömet? — kérdezte amaz odalentről. — Sosem lehet tudni — csóválták meg a fejüket odafent. — Jobb félni, mint megijedni. Gondolom, nyugodtan szeretne aludni? — Az viszont könnyen előfordulhat, hogy nem kapna fizetésemelést — töprengett a másik. — De hisz maguk se kapnak! — Ez igaz, bár ki tudja — lehet, hogy mégiscsak kapunk. — A remény, a remény — mosolygott bölcsen az egyik —, ez hozott minket a fa tetejére. — No, akkor szorítsanak nekem is egy kis helyet! — mondta amaz odalent. — Illa berek, nádak, erek! Fölmászom én is. — Az előadó, az előadó! — kiáltották mindhárman. — Tapsoljunk! Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán A francia forradalom jelképe Brüsszelben