Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-09 / 7. szám

NÉPÚJSÁG, 1990 január 9., kedd _________ KALEIDOSZKÓP____________ _____________5. É rdekességek a nagyvilágból Az Európai Parlament új épülete Brüsszel: Az Európai Parlament új épületet nyitott meg 1989 októ­berében Brüsszelben. Az új szárny egy híddal kapcsolódik a régi köz­ponthoz, és a tervek szerint 1993-tól itt fogják megtartani a havi ple­náris üléseket, amelyeket jelenleg Strasbourgban rendezik. A háttér­ben az Európai Közösségek miniszteri tanácsának épülete látható, amelyet szintén most építenek. A Polgár lányok ösztönző példája "wr TB Tí ~ "Sj __®"SÍ I qu bolgár sakkozok sikerei Katrin Aladzsova, a kétszeres világbajnok (Fotó: Sofia-Press-MTl) Van-e olyan magyar, aki ne hallott volna a Polgár lányok sakksikereiről, szüleik ambíciói­ról, hogy lányaikat nemcsak a nők, de a férfiak között is e játék­tudomány csúcsára juttassák. De azt már biztosan kevesen tudják, milyen népszerű Zsuzsa, Zsófia és Judit Bulgáriában. És azt plá­ne nem tudják, hogy mindhárom lány beszél bolgárul. Ez nem véletlen. A három testvér éppen Bulgáriában talált jó edzési és kibontakozási lehe­tőségeket, ott mutatkozott meg tehetségük is. Zsuzsa például 18 tornán vett részt Bulgáriában, és ott teljesítette először a Nemzet­közi Sakkszövetség mesterfoko- zati normáit és a nemzetközi férfi mesteri szintet. Várnában, Albe- nában, Tetevenben, Ivajlovgrád- ban, Targovistében húgai is több versenyben indultak. Mindenhol meleg szívvel, elragadtatással fo­gadták őket, és bolgár kollégáik mindig készen voltak támogatá­sukra. Az ő példájuk is ösztönözte a bolgár sakkozók legfiatalabb nemzedékét, akik számára az 1989-es év nagyon sikeresen zá­rult. S bár az országban egy tucat nagymester van, akik jelentős helyeket harcoltak ki a sakkolim­piákon, mégsem ők, hanem ép­pen a céltudatos lányok és fiúk ösztökélték a sakkvilágot arra, hogy elismeréssel szóljanak ha­zájukról, Bulgáriáról. Az első örömteli hír hat évvel ezelőtt érkezett, amikor Kiril Georgiev a 20 évnél fiatalabbak között megszerezte a világbajno­ki címet. Néhányan ezt véletlen­ként könyvelték el, de ő a mai napig a legjobb bolgár sakkozó, háromszoros nemzeti bajnok, az Élő-pontszám alapján a világ- ranglista 25. helyén áll. Kora — alig 23 éves — arra ad reményt tisztelőinek, hogy igazi sikerei még csak most következnek. (Érdekes megjegyezni, hogy Ge­orgiev 1988-ban villámjátszmá­ban 2,5 — 1,5 arányban legyőzte a világbajnok Garri Kaszparo- vot, idén pedig ezt az eredményt megismételte az exbajnok Ana- tolij Karpov ellen is.) Három évvel később, 1986- ban a 15 éves Katrin Aladzsova lett az első bolgár kislány, aki a 16 éven aluli lányok közt világ- bajnoki címet szerzett. Ezúttal senki sem tartotta ezt véletlen­nek, de még a legnagyobb opti­misták sem gondoltak arra, hogy 1989-ben még jobb eredménye­ket érnek el az ifjú bolgár sakko­zók. A Puerto Rico-i világbaj­nokságon a 10 bajnoki címből hármat a bolgárok szereztek meg. Legfényesebben Antoane- ta Sztefanova szerepelt a legki­sebbek csoportjában (10 év alatt): „fischeri” eredménnyel lett világbajnok: 11 parti = 11 győzelem. A Polgár lányokhoz hasonlóan Antoaneta edzője is az édesapja, akinek szavai sze­rint a kis bajnok mostantól csak női és férfitornákon fog verse­nyezni, korcsoportjának tagjai­val csak a világbajnokságokon találkozik majd. Világbajnok lett Veszelin To­palov is. A 14 év alatti fiúk cso­portjában 10 pontot gyűjtött a le­hetséges 11-ből, 1,5 ponttal megelőzve a szovjet sakk nagy reménységét, Kramnyikot. A Duna-parti Ruszéban élő Vesze­lin már nemzetközi mester — ta­lán a legfiatalabb a világon (ha nem számítjuk Polgár Juditot a nőknél). A harmadik világbaj­noki címet Katrin Aladzsova mondhatta magáénak, aki meg­ismételte 1986-os sikerét, de ez­úttal a 18 év alattiak kategóriájá­ban. Eredménye: 7 győzelem, 4 döntetlen és egyetlenegy vereség sem. Kiril, Katrin, Antoaneta, Ve­szelin... Néhány név talán fe­ledésbe merül, mások éppen most fognak teljes erővel betömi a köztudatba. De egy vitathatat­lan: a közeljövőben Bulgáriának lesz kire számítania a sakkolim­piákon! Szemuel Franszesz Francia űrrepülőgép-rendszer tervezete Párizs: Fantáziakép a Star — H vízszintes helyzetből felszálló, kétlép­csős űrrepülőgép-rendszerről, amelyet 1989 októberében hozott nyilvánosságra a Dassault francia repülőgépgyártó vállalat. A hőlég- sugaras meghajtású első fokozat 40 kilométeres magasságba képes felemelkedni, maximum hatszoros hangsebességgel. Innen a máso­dik, kriogénikus fokozat emelkedik tovább, hogy mintegy 20 tonna súlyú terhet, pl. a képen látható Hermes űrrepülőgépet állítsa ala­csony, Föld körüli pályára. A Star — H program illeszkedik az egyéb európai (HÓTÓL), amerikai (NASP) és japán (JASP) űrprogra­mokhoz. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) A türel­mes eb Amszter­dam: Ha már én nem tudok olvasni, lega­lább gazdám tudjon műve­lődni, tartja Peter, Johan­nes Sommers használtcikk- kereskedő ku­tyája. Brüsszel: Ez az óriási, üveggyapotból készült elefánt, a francia forra­dalomjelképe, körútja során Brüsszelbe érkezett, és a Cinquantenai- re parkban tekinthetik meg az érdeklődők. A francia forradalom két- századik évfordulójára készített elefántszobor belsejében felállított képernyőn a forradalom eszményeiről, a szabadság, egyenlőség és testvériség jelképeiről vetítenek képeket egy audiovizuális műsor ke­retében. Új cipőipari vegyes vállalat a Szovjetunióban s A Belveszt szovjet — nyu­gatnémet vegyes vállalatot 1988-ban a vityebszki Vörös Október Cipőgyár bázisán alakították meg. Német rész­ről az alapító Európa legna­gyobb cipőipari cége — a Sala­mander — volt. A Belveszt 5 millió valutaru­beles alaptőkéjéből 60 százalé­kot a szovjet fél biztosított. Az új vegyes vállalat NSZK-importbe­rendezést és felszerelést hasz­nál. A nyersanyag viszont szov­jet, ezt nemegyszer a cipők mi­nősége sínyli meg, s emiatt je­lentős összegű keményvalutát kell nyersanyagimportra is köl­teni. A Belorussziában létesített szovjet — nyugatnémet vegyes vállalat jelenleg 15 női és férfici­pő modellből évente 526 ezer pá­rat állít elő. Termelése novem­berben elérte az 1 millió pár ci­pőt, 1990-ben pedig már 2 millió párat gyárt. A vállalat adminisztratív lét­száma a teljes személyzet 6 szá­zaléka, míg a szovjet cipőgyárak­ban ez az arány általában 12 szá­zalék. Mivel az itteni bérek is 1,5 — 2-szer meghaladják az átlagos szintet, az emberek szíve­sen jönnek ide dolgozni. A futó­szalagok nélkül dolgozók a többi szovjet vállalathoz képest sokkal termelékenyebben és jobb minő­séggel végzik munkájukat. Ami a minőségi normákat illeti, azok megfelelnek a Salamandernél érvényes követelményeknek. A norma teljesítése esetén a mun­kásnak 50 százalékos prémium jár, ha viszont nincs rendben a minőség, még mennyiségi túltel­jesítés esetén is levonnak a béré­ből. Híján Lolov: A fa tetején Hárman beszélgettek a válla­lat udvarán. Ketten az öreg tölgy ágain kucorogtak, a har­madik pedig kérdéseket intézett hozzájuk odalentről. — Hé, maguk, odafönt — ki­abálta lentről. — Minek mász­tak fel, és mit művelnek ott? — Várjuk az előadót! — in­tegettek le a fáról. — Hamaro­san kezdődik a beszámoló, és tapsolni akarunk. — Miért nem mennek in­kább az ebédlőbe, ahelyett, hogy ott gubbasztanak a fa te­tején? — Megtiltották, hogy ott tartsuk az összejöveteleket — lógatta bánatosan a fejét az egyik. — Olyan idők járnak, ami­kor okosabb, ha a fa tetején ücsörög az ember — mondta a másik. — Miért? — Azért, mert az ebédlőben mindenki azonnal elszundított, mihelyt az előadó kinyitotta a száját — magyarázta, az egyik. — Megpróbáltak kávéval éb­ren tartani bennünket, de hiába — tette hozzá a másik. — Hogyhogy hiába? — Hát mert úgyszólván tisz­ta vizet kaptunk kávé helyett — mondta az egyik. — No és a fa tetején nem le­het szundikálni? — De nem ám, mivelhogy jó magasan vagyunk! — szólt el­keseredve a másik. — Szándékosan levagdalták az alsó ágakat — mutatta az egyik. — Miért? — Azért, hogy inunkba száll­jon a bátorság, és ne másszunk le. — Ha megpróbálnánk, a nyakunkat törnénk menten. — No és hogy tudják így megtapsolni az előadót? — kér­dezte a harmadik odalentről. — Pofonegyszerű. Nézzen csak ide! — mondta az egyik, és néhányszor összeütötte a te­nyerét. — Mivel kapaszkodik tapso­lás közben? — A farkammal. És megmutatta a farkát. — Mindegyikünk kapott egy-egy papírfarkat, melyet biz­tosítótűvel erősítettünk ma­gunkra. A másik is meglengette a farkát. — Csak egyszer-két- szer tudjuk összeütni a tenye­rünket, aztán ismét meg kell kapaszkodnunk. — Miért? — csodálkozott a harmadik odalent. — Mivel könnyen szakad ez a vacak farok. — Aztán zsupsz! — kiáltotta rettegve a másik. — Képzelheti, mekkorát zuhannék! Még rá­gondolni is rossz. — Kapnak ezért fizetéseme­lést? — kérdezte a harmadik odalentről. — ígérgetik, egyelőre azon­ban csak fenyőtobozokat ka­punk. — Műanyag tobozt — ma­gyarázta a másik. — Nehogy nyolc napon túl gyógyuló sé­rülést okozzunk az előadó­nak. — Fölmásszak én is? — kér­dezte amaz odalentről. — No, ezt okosan tenné — tanácsolta az egyik. — Külön­ben még megütheti a bokáját az igazolatlan hiányzás miatt. — Aztán megnézheti magát — mondta a másik. — Csak egyszer forduljon elő, és mehet magához az atyaúristenhez is! — Csak nem tennék ki a szűrömet? — kérdezte amaz odalentről. — Sosem lehet tudni — csó­válták meg a fejüket odafent. — Jobb félni, mint megijedni. Gondolom, nyugodtan szeretne aludni? — Az viszont könnyen elő­fordulhat, hogy nem kapna fi­zetésemelést — töprengett a másik. — De hisz maguk se kapnak! — Ez igaz, bár ki tudja — le­het, hogy mégiscsak kapunk. — A remény, a remény — mosolygott bölcsen az egyik —, ez hozott minket a fa tetejére. — No, akkor szorítsanak ne­kem is egy kis helyet! — mond­ta amaz odalent. — Illa berek, nádak, erek! Fölmászom én is. — Az előadó, az előadó! — kiáltották mindhárman. — Tap­soljunk! Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán A francia forradalom jelképe Brüsszelben

Next

/
Oldalképek
Tartalom