Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-09 / 7. szám

6. SPORT NÉPÚJSÁG, 1990. január 9., kedd A vérfrissítést nem halogathatták Muskétások Budapestről Hárman az újak közül. Lőrincz György: „Itthon mele­gen, barátsággal fogadtak.” Varga Zsolt: „...bevallom eb­ben magam is ludas vagyok.” Pulay Gábor: „Még csak né­hány hete szívok egri levegőt.” (Fotó: Gál Gábor) Köztudomású, hogy napjaink vízilabdáját már nem hét ember játssza. A felpörgetett ritmus, a megnövekedett játékidő már nem teszi lehetővé, hogy egy mérkőzésen végig ugyanazok „cipeljék a zongorát.” A menőbb csapatok — hasonlóan a jégko­ronghoz —, szinte már sorokat cserélnek, hiszen ahogy telnek- múlnak a percek, egyre inkább élkel a friss erő. Az egriek tavaszi mérkőzésein feltűnt, hogy csak nagyritkán (mukkan fel új arc a medencében, i a kispadon csak két-három, az OB I-re bizony még nem eléggé érett fiatal ücsörgött. Az uszoda- ! hiány miatt „lyukas” korosztá- i! lyok a vártnál is előbb okoztak j gondokat. Azt a szakvezetés jól látta, hogy ez a helyzet sokáig ; nem tartható, előbb-utóbb elke­rülhetetlenné válik a vérfrissítés. ]• Igen ám, de ki olyan meggondo- i latlan, hogy pontosan Egert vá­ll lassza? Amikor bárhová menjen az elsőosztályú csapatok közül, mindenütt fedél lehet a feje fö­lött télen is. Nos — bármilyen s meglepő, —akadtak ilyen vállal­ja kozókedvűek.Ráa'dásutmidany- nyian a fiatal évjáratok képvise­lői, és kivétel nélkül a fővárosból Nérkeztek. Azt, hogy milyen meg­gondolások alapján, meséljék el ;Á>k maguk. í Varga Zsolt (21 éves):—Tízé- !; vés koromban fogtam először ví- j zilabdát a Ferencvárosban, és i egészen a serdülő válogatottsá- : gig vittem. Szép emlék a Fradival j azMNK-bronzéremis. Az ősszel , Szegeden jött ki leginkább a lé- s pés, a Népsport is kihozott a jók i között. Jóformán minden bejött, lőttem három gólt. A folytatás már nem volt ilyen fényes, s be­vallom ebben magam is ludas va- , gyök. Néha túlságosan is köny- nyedén veszem az edzéseket. Ezen változtatni kell, hogy a for­mám ne legyen olyan ingadozó. Újévi fogadalmaim egyike ép- ' penséggel ez, és májusi ittlétemig szeretnék „maradandó nyomot" hagyni magam után. Egyébként úgy érzem, gólerős vagyok, de a védekezésem az katasztrofális. Májusban térek vissza az anya­egyesületemhez, ugyanis köl- csönjátékosként tartózkodom Egerben. Pulay Gábor (20): — Mielőtt a vízilabdára adtam a fejem, úszóként róttam a hosszakat a Bp. Volánnál. Mivel nincs igazán kedvező alkatom ehhez a sport­ághoz, a sikerélmények elma­radtak. Úgy negyedik osztályos lehettem, amikor átnyergeltem a pólóra, és a Fradihoz kerültem. Itt sokat köszönhetek Németh Gábornak, aki a serdülő és az if­júsági csapatnál volt a mesterem. Még csak néhány hete szívok eg­ri levegőt, s a bajnokságban az őszi szezon utolsó mérkőzései­nek egyikén, Tatabányán mutat­koztam be az ESE színeiben. Hogy mi vonzott ide? Egyetlen szóval lehet rá válaszolni: a já­téklehetőség. Lőrincz György (23): — Ta­lán tudják a sportág barátai, hogy Egerben „esküdtem fel” a pólóra, Rüll Csaba invitálására. Kácsor László és Mátyás László irányításával az ifjúsági bajnok­ságban ezüst- és bronzérmet sze­reztünk. Máig hálával gondolok rájuk, hiszen ezek az évek felejt­hetetlenek voltak. Aztán felvet­tek a Kertészeti Egyetemre, majd következett a katonaság Cegléden, ahol az OB II-es gár­dában játszottam. Mikor elkezd­tem a tanulmányaimat a főváros­ban, az OSC-hez vitt az utam, az Egert is megjárt edzőnél, Bodnár Jánosnál jelentkeztem. Magam is meglepődtem azon, hogy mindjárt az első, évben bekerül­tem a csapatba. Utána — úgy hi­szem indokolatlanul — mellőz­tek, s ezt nem tudom mással ma­gyarázni, mint a pesti „farkastör- vénnyel”, a vidéki egykönnyen körön kívül kerülhet. Megelé­geltem a kispadot, már az is meg­fordult a fejemben, hogy abba­hagyom. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy Utolsó próbálkozásként jöttem haza. Itthon melegen, ba­rátsággal fogadtak, és érzésem szerint az őszi idény derekáig ment is a játék. Utána egyik be­tegség követte a másikat, nem­egyszer begyógyszerezve vállal­tam a játékot. Nincs mit csodál­kozni azon, hogy a végére elpá­rolgott az erőm. Remélem a ta­vasszal másként lesz, annak elle­nére, egyelőre a tanulásra is oda kell figyelnem, mert még csak negyedéves vagyok. Horváth Jánosról (19) Gyula­vári Zoltán edző mondta el a vé­leményét: — Jancsi azért nem ér­kezett vissza Egerbe, mert futás közben megsérült a térde, és Me­cseki doktorhoz ment kivizsgá­lásra a sportkórházba. A KSI- ből került hozzánk, korábban if­júsági válogatott is volt. Tehetsé­gesjátékos, de képességeit az ősz­szel még nem igazán tudta ki­bontakoztatni. Még szoknia kell az OB I. légkörét. Rutintalansá­ga gyakran kiütközik, nemegy­szer sípszóra vár, és közben el­lopják tőle a labdát. Ez abból adódik, hogy a sportiskolások az ifjúsági bajnokságban 8-10 góllal is jobbak voltak ellenfeleiknél, nem kerültek olyan kiélezett szi­tuációkba, mint a felnőtteknél. Erényei közé tartozik, hogy jól úszik, pontosan lő, de a lábtem­póján még javítani kell. Dr. Irmes Ferenc (25): — Ti­zennyolc éves koromig a KSI- ben „űztem az ipart”, s miután felvettek az orvosi egyetemre, akkor igazoltam az OSC-hez. Tudni kell, hogy két egri csapat­társam is volt, Denk Zoli és Lő­rincz Gyuri személyében. Első­sorban az vonzott Egerbe, hogy itt valószínűleg többször jutha­tok szóhoz, mint a lassan már ka­otikus állapotba kerülő orvos­egyetemista klubnál. Jóllehet, „bedolgozóként” foglalkoztat­nak az ESE-nél, az edzéseket többnyire az Ú. Dózsánál vég­zem, mivel a fővároshoz köt a munkám. Jelenleg a SOTE kon­zerváló fogászati klinikáján dol­gozom. Jelszavam: többet ésszel, mint erővel. Nem vagyok egy gó­lját, mindössze 173 centiméter a magasságom, s az ebből adódó hátrányokat valahogy ellensú­lyozni kell, T^yőerőben és lab- dabiztcmságban szeretnék javul­ni. Tavasszal az 5-6. helyre vá­rom a csapatot. Még mielőtt bárki krőzusi gazdagsággal gyanúsítaná meg az ESE vízilabda-szakosztályát, leírjuk, hogy mindössze 110 ezer forintért vásárolták az öt játé­kost. Vargáért egy árva garast se kellett fizetni, Pulayért és Hor- váthért 30-30 ezer forint, dr. Ir- mesért pedig 50 ezer forint erejé­ig nyúltak a kasszába. A vásár előnyösnek tűnik, de igazából csak tavasszal derül ki, hogy mit is kóstál az öt muskétás. » Az Eger SE pólósai január 3-án kezdték meg a felkészülést. Vasárnap a csapat egyhetes sítá­borba utazott a Tátrába. Ezután sűrített program vár rájuk, mivel február 17-18-án már Magyar Kupa mérkőzést vívnak a Tipog­ráfiával a nyolc közé jutásért és a tavaszi idény is a szokásosnál ha­marább, március 10-én rajtol. Addig még játékba is kell lendül­niük, s ezt jól szolgálhatná a feb­ruár 1-13. között tervezett izraeli edzőtáborozás. Meghívásuk ér­telmében csak az útiköltséget kell megfizetniük, csakhogy ez is tetemes összegre rúg. Szegény az eklézsia, s az utazás fedezetét még elő kell teremteniük ahhoz, hogy élni tudjanak az egyébként előnyös meghívással. Mit lehet ehhez még hozzáfűzni? Napja­ink nyomorúsága... Buttinger László Utánpótlás-labdarúgás Az NB ll-es ifjúsági bajnokság őszi végeredménye Keleti-csoport 1. Szolnok 11 3 1 37- 5 36 2. Kecskemét 10 3 2 41-11 33 3. Baja 9 4 2 21-10 31 4. Eger 9 3 3 39-12 30 5. Szegedi D. 9 1 5 23-12 28 6. Szeged SC 8 3 4 30-18 27 7. Debreceni K. 7 4 4 30-17 25 8. Nyíregyháza 6 5 5 47-23 23 9. BVSC 6 4 S 28-23 22 10. DVTK 5 3 7 23-22 18 11. Metripond 5 2 8 19-32 17 12. DMTE 3 7 5 15-29 16 13. Mezőtúr 3 1 11 12-41 10 14. K.-barcika 2 2 11 16-34 8 15. Sarvas 1 3 11 12-47 6 16. S. Síküveg 1 2 12 7-54 5 Az NB II-es serdülőbajnokság őszi végeredménye Keleti csoport 1. Szeged SC 14 1 ­79- 5 43 2. Szolnok 12 3 ­57- 2 39 3. BVSC 10 2 3 49- 7 32 4. D. Kinizsi 9 3 3 48- 13 30 5. Nyíregyháza 9 2 4 47- 14 29 6. KSC 8 2 5 40- 31 26 7. DVTK 7 4 4 38- 15 25 8. Szegedi D. 7 2 6 28- 29 23 9. Eger SE 7 — 8 34- 26 21 10. Szarvas 3 9 3 27- 19 18 11. S. Síküveg S 3 7 22- 47 18 12. Metripond 3 5 7 14- 34 14 13. K.-barcika 2 3 10 15- 32 9 14. Mezőtúri H. 2­13 7- 74 6 15. DMTE 1 1 13 11-131 4 16. Baja­2 13 8- 45 2 ők huszonnégyen Egyesült Államok Röplabda- program Torma Ágnes irányításával ja­vában készül a februári bajnoki folytatásra az Eger SE NB I-es női röplabdacsapata. Mint arról már korábban beszámoltunk, a válogatott elfoglaltsága miatt kellett módosítani az eredeti programot, így januárban a klub­csapatoknak nem kell pályára lépniük. Az ESE a hátralévő öt mérkő­zést a következő időpontokban vívja: február 7-én: ESE — Va­sas (17.30), 10-én vagy 11-én: Almásfüzitő — ESE, 14-én: ESE - DVSC (17.30), 16-án: DVSC - ESE, 18-án: ESE - BSE (15.30). A rájátszás márci­us elsején kezdődik. Egy kellemetlen hírt is kap­tunk az együttes házatájáról. Fé­sűs Erzsébet azért nem tudott a válogatottal az NSZK-ba tartani, mert az útlevele eltűnt a postán... Totónyeremények A Sportfogadási és Lottóigaz­gatóság tájékoztatása szerint a Totó 1. játékhetén a nyeremé­nyek: 13 plusz egy találatos szelvény 78 darab, nyereményük egyen­ként 78 296 forint, 13 találatos szelvény 1075 da­rab, nyereményük egyenként 7343 forint, 12 találatos szelvény 17 428 darab, nyereményük egyenként 324 forint, 11 találatos szelvény 115 805 darab, nyereményük egyenként 49 forint, 10 találatos szelvény 454 393 darab, nyereményük egyenként 23 forint. 1989. november 19. igen fon­tos nap volt a tengerentúli gárda tagjainak életében. Az Egyesült Államok válogatottja a jelzett napon l:0-ra nyert Trinidad és Tobago csapata ellen, és — Costa Rica társaságában — eljutott Itá­liába az úgynevezett Concacaf- zónából. A magyar származású szövetségi kapitány, Bob Gans- ler felettébb büszke lehet, mert ha nehezen is, de létfontosságú vb-fellépés lehetőségéhez juttat­ta hozzá az amerikai játékosokat. 1990 elején végleges: az idei és 1994-ben sorra kerülő vb-dön- tőben az Egyesült Államok az egyetlen, amely két, egymást kö­vető világbajnoki szereplés előtt áll. A magyarázat egyszerű. A csillagos-sávos színek reprezen­tánsai 1994-ben házigazdaként indulhatnak harcba. Hogy idén milyen sikerrel? Ezt igen nehéz megjósolni, mert egy jó válogatotthoz „illik” egy viszonylag erős, kiegyensúlyo­zott hazai bajnoki sorozat is. Nos, ebben viszont hiány van. Az amerikai játékosok három le­hetőség között válogathatnak, ha huzamos szabadtéri bajnoki szereplésre van igényük. Az első: külföldi szerződés, szereplés. Ezen az úton jár például Hugo Perez, a francia Red Star 96 tá­madója, továbbá Vermes Péter, aki a Rába ETO színeit nem is olyan váltotta fel a holland Vo- lendam csapatával. A Trinidad és Tobagónak lőtt „aranygól” szerzője, Paul Caligiuri az NSZK-ban gyűjtött rutint. Mi a második megoldás? Fut­ballozni a fedettpályás bajnok­ságban, azaz teremben. Aminek persze nem sok köze van egy „igazi” játékhoz, hiszen egészen más felkészültségű játékosokat hív pályára. A harmadik esély egy jó előkészülethez a külföldi bajnokságok kicsiny szüneteit kihasználva csatlakozni Gansler edzőtáboraihoz. Ez különös edzőtábor, a kapitány összedo­bolja az éppen ráérő kerettago­kat, és igyekszik olyan taktikai arzenállal „ellátni” őket, ami majd segíthet Olaszországban. Hogy az Egyesült Államokban nem nagy üzlet a labdarúgás, vi­tán felüli. Vermesék mindössze tízezer dollárt kaptak a döntőbe jutásért. Maga az egyévi fizetés sem csillagászati egy amerikai já­tékos számára, a kerettagok úgy 25 ezer dollárt kapnak átlagban. Persze a Gansler-legényeket nem a pénz érdekli. Jószerével szemtelenül fiatal- lók, egyetemisták, s az az álmuk, hogy az olasz földön megszerzett tudást (vereségek árán is lehel tudáshoz jutni) majd 1994-beS kamatoztatják igazándiból. Ügyes egyéniség a kapus Tony Meola (20 éves, Virginia Egyel­tem), a védőtársak (Doyle, Trittschuh, Windischmann, Krumpe) is 23-25 év közöttiek. Gansler kényszerű módon azzal főz, amije van. Jobb lenne, ha az egész országra kiterjedő bajnok­ságból verbuválhatná olaszor­szági jelöltjeit, de ennek hiányár ban valóságos „könyörgőt” inté­zett az országos népszerűségi lis.- tán mindössze hetedik helyen lé­vő futball iránt szimpátiát táplá­lókhoz: ha látnak egy tehetséget felbukkanni, azonnal szóljanak neki... • Csak hitet ad Nem erősít a szteroid ? „A szteroid nem erősít, az egész nem más, mint önbecsa­pás” — jelentette ki a brit BBC televíziós társaság műsorában AI Oerter, a diszkoszvetés négysze­res olimpiai bajnoka. Az egykori nagyszerű atléta beismerte, hogy rövid ideig maga is szedett tiltott szereket, de orvosi tanácsra. Oerter 1976-ban, 40 évesen tért vissza a dobókörbe, s ekkor ki­sebb sérülését kezelték sztero- idokkal. Magas vérnyomása mi­att két hónapon belül leálltak a „kúrával”. — Nagyon károsnak tartom azt a legendát, miszerint ezek a szerek növelik a teljesítményt — mondta. — Hogy ez nem igaz, sa­ját példámmal tudom bizonyíta­ni: életem egyik legjobb eredmé­nyét 44 évesen, „tisztán” értem el. A műsorban megszólalt Chris Thau, aki valamikor román kala­pácsvetőként szerzett tapaszta­latokat a szteroidok hatásáról. Szerinte az izomfejlesztők időn­ként valóban segíthetnek, de hogy milyen mértékben, az egyé­nenként változó. A BBC egy különös kísérlet­ről is beszámolt. A New Mexico állambeli alberquerque-i egyete­men kilenc hónapon keresztül vizsgáltak sportolókat. Voltak, akik valódi szteroidot kaptak, mások viszont csak hatástalan tablettákat, úgynevezett „place- bót” szedtek — de valamennyien úgy tudták, hogy kemény dop­pingkúrán vesznek részt. Dr. Douglas Christ, az egye­tem orvosa számolt be az ered­ményekről. Eszerint a két cso­port, a „placebósok” és az igazi „kokszolók” között nem fedez­tek fel lényeges különbséget sem a teljesítmények, sem az izomköte- gek felmérésénél. Csupán az érintettek vallották egybehang­zóan, hogy a kísérlet eredménye­inek ellenére ők bizony erősebb­nek érzik magukat... Ezt az álláspontot erősítette David Jenkins egykori brit atlé­ta, akit az Egyesült Államokban hétéves börtönbüntetésre ítéltek tiltott szerek csempészése miatt. A 400 méteres síkfutás volt Eu- rópa-bajnoka nem titkolta, hogy az 1976-os montreáli olimpia előtt doppingolt, de a szerek ha­tása nem mutatkozott meg idő­eredményeiben. Ben Johnson hírhedt szteroid- botránya a BBC adásában is szó­ba került. Arra a kérdésre, hogy a szöuli olimpia 100 méteres dön­tője után megbukott kanadai rö­vidtávfutó mire lett volna képes „koksz” nélkül, a téma legneve­sebb tudorai sem adhattak vá­laszt. A meghívott szakértők mindenesetre azzal búcsúztak a nézőktől: a szteroid hitet adhat, de erőt nem. Bicskei hatoldalas felmondólevelet kapott s Amint azt dr. Laczkó Mihály, a Magyar Labdarúgó-szövetseg elnöke pénteken jelezte, hétfőig kellett arra várni, hogy Bicskei Bertalan, a válogatott szövetségi kapitánya megkapja felmondó­levelét. Néhány perccel azután, hogy a Magyar Labdarúgóedzők Testületé elnökségének soros, hétfői ülése befejeződött, Berzi Sándor, a szövetség főtitkára hi­vatali szobájába kérette Bicskeit, és hat gépelt oldalnyi felmondó- levelet adott át neki. Ismeretes, hogy az 1989-ben kilenc válogatott mérkőzésen a kapitányi posztot betöltő Bicskei Bertalan helyére az MLSZ el­nökségének tavaly december 19-i szavazása eredményeként Mészöly Kálmánt kiáltották ki szakvezetővé. Mészöly 1990. ja­nuár elseje óta hivatalban lévő kapitány, ámde az is tény, hogy Bicskei nem hagyta és hagyja any- nyiban a dolgot. Már az említett MLSZ elnökségi ülésen is han­goztatta: nem ismeri el szerződé­sének egyoldalú felmondását. Miután Bicskei Berzi Sándor­tól átvette a felmondólevelet, ezt nyilatkozta az MTI munkatársá­nak: — A főtitkár szobájában gyorsan átfutottam a hat oldalt, s valami olyasmit vettem ki belőle, hogy velem, mint a szövetség munkavállalójával nem voltak megelégedve, pontosabban munkám minősége nem felelt meg nekik — jelentette ki Bicskei Bertalan. — A felmondólevelet átvettem, de közöltem Berzi Sándorral: annak tartalmával nem értek egyet. A felmondás átvétele után a volt kapitány továbbra is úgy nyi­latkozott, jogi útra viszi a dolgot, a munkaügyi döntőbírósághoz fordul. A végsőkig kitart, hiszen ő 1992 nyaráig, tehát a 7. Euró- pa-bajnokság döntőjének befe- jeztéig kötött szerződést a szö­vetség korábbi elnökségével. Ezek szerint kedden délelőtt már nem is megy be dolgozni a szövetségbe? — kérdezte Bicske­itől az MTI munkatársa. — Ha ügyvédem, dr. Török Ferenc úgy dönt, akkor nem. Folytatás áprilisban Rába ETO - MTK-VM a Magyar Kupában Hétfőn az MLSZ-ben megtar­tották a labdarúgó Magyar Kupa negyeddöntőjének sorsolását. A legjobb nyolc között a legérde­kesebbnek a Rába ETO és az MTK-VM összecsapásai ígér­keznek. — A párosítás: április 18.: Bp. Honvéd — Sió­fok, 17 ó Rába ETO - MTK- VM, 17 ó PMSC — Dunaújvá­ros, 17 ó Vác — Ú. Dózsa, 17 ó április 25.: Siófok — Bp. Hon­véd, 18 ó MTK-VM - Rába ETO, 18.30 ó Dunaújváros — PMSC, 16.30 ó Ú. Dózsa - Vác, 18.30 ó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom