Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-02 / 1. szám

NÉPÚJSÁG, 1990 január 2., kedd 5, Üzen a szerkesztő z.z. Nyílt levélnek is felfogható írását a recski internáltakhoz, a politikai foglyok tömörüléséhez intézi, aktualitása pedig a Tévé 2 Napzártájának egyik adása. Be­vezető sorait idézzük: „Nem tu­dok egyet érteni azzal a követe­léssel, kártalanítás címén, ami a Napzártában elhangzott, kér­dem, kitől követelik ezt az össze­get, a magyar néptől, mert nincs mástól követelniök, a magyar nép nem tehet a megtörténtek­ről, igaz, a számlát a kormánya nak nyújtják be. A kormány kitől tudja behajtani, csak a magyar néptől, attól a fiataltól is, aki ak­kor még nem élt, családot alapí­tott és most nehézségek között tengődik, attól az öregtől, akit kuláknak nyilvánítottak, gör­nyedt a súlyos terhek alatt s ne­tán azt túlélte, holott a bünteté­seket évekig viselte? Magyaror­szágon sok embert ért sérelem, sokan „benyújthatnák a szám­lát” a kormánynak címezve: a hadiözvegyek, a hadirokkantak, a hadifoglyok, pedig ezeknek semmi közük nem volt a háború­hoz? — Tudom, levelemre sokan felkapják a fejüket, elnézésüket is kérem levelemért”. Nem egyedül ön teszi fel eze­ket a kérdéseket, nem is baj, sőt a lelki tisztuláshoz indítást is ad cgy-egy ilyen megnyilatkozás. A dilemma, a válasz helyetti töp­rengés ott kezdődik és gyakran végződik is, hogy eljutunk Arany Jánoshoz, a bölcs és ritkán idé­zett költő alapigazságához: „a nép, mely minden idők jármán nyögni fog...” Magyarul: nincs összesítve — talán sohasem is si­kerül ezt megtudni —, mi is a végösszege annak az adósság­számlának, amit Sztálin és hazai hű tanítványai itt hagytak műkö­désük után. A megsemmisítésre ítélt aktákban lefektetve állnak a törvénytelenségek, a bűnök, amiket az egyes állampolgár el­len, de a nép közzösségével szemben is elkövettek. Ma már sok mindenre az a magyarázat, hogy az akkori törvények szerint jogsértés nem történt, hiszen például a közellátás érdekeinek a védelmében, a hadijog így vagy úgy értelmezett paragrafusa sze­rint, vagy Jaltában vagy máshol keltezett-keletkezett megállapo­dások alapján ezt vagy azt tehet­ték velünk, (fasiszta nép!) má­sokkal, az egyedekkel és a közös­ségekkel, mert a fegyver min­denre felhatalmazta azokat, akik a fegyver árnyékában elképesztő erkölcsi vakmerőséggel mertek az ország tetejére ülni, engedték elvéreztetni a politikai veszteség­ként kezelt tízezreket. Sőt akad­tak számosán, esetleg légiónyi- an, akik vérrel és vérben gázol­tak, míg az ember méltóságát si­került évtizedekre megsemmisí­teni. Számla nincs, pénztár nincs, ahol a kárra ma és holnap fedezet lenne. Sőt! Ma már tudjuk, hogy unokáinkat is beterhelték súlyos adókkal azok, akik képzettség és lelkiismeret nélkül szolgamun­kát végeztek ott, ahol irányítani és vezetni kellett volna. A fele­lősség és lelkiismeret szerint. Tessék végiggondolni a sort és marad a türelemreintés, a meg­nyugvás keresése. És a szorga­lom lehetősége, hogy ne enged­jük elveszni ezt a hazát és a nem­zetet. Z.J. Kérdezi: „Mik jönnek még a Bongó és a Csengő-bongó után, mert most meg egy Hollandiából indított szerencseláncolatot kap­tam”. A felfordult, így fejetetejé- re álló világban, ahol mindenki szeretne megszabadulni a sze­génység nyűgétől, sokan elhi­szik, hogy „a láncolat” a meggaz­dagodás módja. De csak utána kell számítania és kiderül, akár­milyen lelki és idegi erővel is tö­rekszünk elérni, megkapni a vá­gyott szerencse által a sors, a vég­zet adományát, annyi nincs, hogy minden megtízszerezett, vagy meghússzorozott szándék teljesülhessen. Vannak a valószí­nűségszámításnak szabályai, vi­szont az emberi hiszékenységnek nincsenek határai! Ennyi józanságot az új évre és az újabb évekre! * Márkus-zsömle, zelleres kenyér Magyar Pékség Gyöngyösön A Sütőipari Egyesülés, amely harmincnyolc vállalatot tömörít magá­ba, a Magyar Pékség üzletlánc első boltját nyitotta meg a Heves Me­gyei Sütő- és Édesipari Vállalat Gyöngyösön. A Köztársaság téren lévő üzletben naponta 2 ezer darab, húszfajta termék várja a vásárlót. A házias jellegű készítmények között érdekességeket is találunk, mint például a csontritkulás elleni Márkus-zsömlét, vagy a férfiak erőnlétét növelő zelleres kenyeret. Felvételeinken az átadás utáni pil­lanatokat örökítettük meg. (Fotó: Szántó György) Tisztelt Névtelen Alkotó­társ! Megrázó érzés számomra, hogy az egri Ifjúsági Ház Kísérle­ti Galériájában rendezett kiállí­tásom egyik festményét hiányos­nak találtad — és kiegészítetted egy horogkereszttel! Nem tudom, milyen indítékok vezettek, de módszered minden­képpen aljas és barbár. Valójá­ban azonban a horogkereszt döbbentett meg. Lehet, hogy ez számodra jó poén, az emberek nagy többsége ezt szerencsére nem így gondolja. Maga a jelen­ség számomra elszomorító. Kér­lek, ha nem tiszteled más mun­káját, tönkre ne tedd azt! Ducsai Zoltán Eger Gyógyításra szoruló gyógyüdülő — III. rész Lapunk 1989. december 15 és 16-i számában, két folytatásban jelent meg a „Gyógyításra szoru­ló gyógyüdülő” című cikk. A le­írtakra a következő észrevételek érkeztek: ”A Népújság 1989. december 15-16-i számában Rénes Marcell írásában megjelent „Gyógyítás­ra szoruló gyógyüdülő” című cikkében leírtakat — a műszaki vezető ellen — etikátlannak, rá­galmazásnak tartjuk. Eger SZOT-Gyógyüdülő, a műszaki terület dolgozói.” 15 aláírás * Kiegészítés a „Gyógyításra szoruló gyógyüdülő” című cikk­hez: — a SZOT Üdülési és Szana­tóriumi Főigazgatósághoz, vala­mint a Mátra-Bükkvidéki Üdü­lési Igazgatósághoz Rostás Pál­tól, illetve Pásztor Andrástól semmilyen panaszlevél nem ér­kezett, így arra az illetékesek nem is reagálhattak. — A név nélküli vélemény- nyilvánítást etikátlannak tartjuk. — A gyógyüdülő műszaki ve­zetője a cikkben közölt szakmai képesítésén felül három éves fel­sőfokú vezetőképző utolsó fél­évét végzi. — Meggyőződésem, hogy gyógyüdülőnkben van munka­helyi demokrácia. — A „besúgás”-ra kényszerí­tés az intézményben közel egy éve itt dolgozó munkatársak megkérdezése alapján nem iga­zolódott be, nem felel meg az ál­lításnak. — Dolgozóink kiválasztását kizárólag szakmai szempontok döntötték és döntik el.-A társadalmi tulajdon hűtlen kezelése tárgyában vizsgálatot indítottam, amelyet bizonyíték hiányában lezártam. — A műszakpótlékot hatá­lyos jogszabályok alapján szám­fejtik, annak mértékét a munka­helyi vezetőnek nincs módjában megváltoztatni. A dolgozó a je­lenléti ív valódiságát aláírásával igazolta. Az újságcikkben foglalt állítá­sok vizsgálatát befejeztem, lezár­tam. Megjegyezni kívánom, hogy 1989. évben az átlagjövedelem a „gyógyításra szoruló gyógyüdü­lőben” 25-30 százalékkal növe­kedett. Az 1989. évi feladatunk az volt, hogy a 350 millió forint értékű beruházással elkészült in­tézmény biztosítsa 6500 szak- szervezeti tag kéthetes pihené­sét, és vegye ki részét Eger város gyógy-idegenforgalmában; me­lyet tisztességgel teljesítettünk. Pető Béla üdülőigazgató * Válasz Pető Bélának, az egri SZOT-Gyógyüdülő igazgatójá­nak, és Farkas Imre műszaki ve­zetőnek: Tisztelt Igazgató Úr! Szeretnénk az önök Népúj­ságban megjelent nyilatkozatai­ra válaszolni. Úgy érezzük, hogy önök kitűnően meg- és félre tud­ják magyarázni a történteket. Ön azt válaszolta, hogy egy „kazán­fűtő” vizsgával rendelkező em­ber nem tudja megítélni, mit tud­hat egy gépésztechnikumot vég­zett vezető. Ezt úgy nyilatkozta, hogy önnek fogalma sem volt ar­ról, hogy az eltávolított embe­reknek milyen műszaki képzett­ségük, és alapszakmájuk van. Az ön által említett legmodernebb technika, ami az üdülőbe van be­építve, nem létezik. Legfeljebb néhány Opthermat automatika vezérlésű kazán, ami az üdülő légkondicionálását is szabályoz­za. Ehhez magasabb műszaki képzettség nem kell. A modern technikára visszatérve az üdülő kazánházának technikája az 1975-80-as évek szintjének felel meg, ma pedig 1990-et írunk. Az országban körülbelül 80 száza­lékban hasonló működik vagy modernebb. Néhány kollégánk praxisában előfordult számítás- technikai vezérlésű kazán, ahol a Farkas Imre által félremagyará­zott színes tévé és tartózkodó he­lyiség is volt. A tévéképernyő a számítástechnikához tartozott. Szeretnénk érzékeltetni, hogy a műszaki osztályról kiknek, mi­lyen alapszakmával rendelke­zőknek kellett eltávozniuk alkal­matlanság címén. Zárójelben az üdülőbeli foglalkozásuk: Mátyás László műbútorasztalos, Batki András műbútorasztalos, Henc László nyugdíjas, okleveles gé­pészmérnök (portás), Ambrózi Aladár nyugdíjas épületgépész­technikus (portás), Kincs László víz- és gázszerelő (kazánkezelő), Barta Gábor műszerész (kazán­kezelő), Rostás Pál marós, ka­zángépész (kazángépész), Pász­tor András általános lakatos (ka­zánkezelő), Nagy József érettsé­gizett gépkocsivezető (anyagbe­szerző). Igazgató Úr! A gyógyüdülő megnyitásától ott dolgozó két kazánkezelő azért van még ott, mert Tasi Józsefet ön hozta Mát- rafüredről, akit Farkas Imre azért nem tudott a helyéről el­mozdítani, mert nem találta meg a módját. A műszakon dolgozó és ott dolgozott emberek ugyanis már mind hallották Farkas Imre szájából, hogy addig nem nyug­szik, míg Tasitól meg nem szaba­dul. Sajnos ön erről sem tudhat. Molnár Sándor alkalmas, mert műszaki végzettsége nincs, el­lenben festő, és volt mikor jól jött valakinek. Molnár Sándor nyi­latkozik az újságírónak, hogy őt Farkas Imre nem környékezte meg, hogy besúgjon. Ezt mind­annyian állítjuk: őt nem is kellett megkörnyékezni, önkéntes volt. Volt olyan termelési tanácsko­zás, ahol vezetője és munkatársai előtt próbálta indokolatlanul le­járatni kollégáját, Tasi Józsefet. Molnár Sándor műszaki analfa­béta, csak „házismerete” és nyelvismerete van, amely jól jön külföldi vendégek fogadásakor. Hogy miért alkalmas, azt döntse el ki-ki maga. Ilyen ember tört pálcát munkatársai felett. Igazgató Úr azt is kijelentette, inkorrekt dolog azt állítani, hogy a műszaki vezető elvitte a felesle­ges építőanyagot. Mielőtt így nyilatkozott, tájékozódnia kel­lett volna a dolgokról, a jelenleg is ott dolgozó munkatársaktól, hogy amit önök vádnak nyilvání­tanak, indokolt vagy alaptalan, s rájött volna, hogy hogyan vitte be az erdőbe a „Farkas”. Először is, akik ott dolgoztak, és dolgoz­nak, szinte kivétel nélkül részt kellett venniük az építőipar által fel nem használt anyagok kiválo­gatásában, félrerakásában. Ezt az utasítást Farkas Imre adta. Az elszállítás részére akkor történt, amikor a „páva”-díszítőelemet leszállították az üdülőbe. Erre a tehertaxira kellett felrakni a ke­leti bejárat melletti építőanya­got. Kérnénk ezen tehertaxi számláját elővenni, és a dátumot ellenőrizni a szállítás időpontjá­ról. Amíg ennek az anyagnak az elszállítására nem került sor, ad­dig Farkas Imre szinte minden nap úgy távozott a kazánházon keresztül a munkahelyéről, hogy felhívta a kazánkezelők figyel­mét: „Arra az anyagra két sze­metek, mert az az enyém!” — és mi vigyáztunk rá éjjel-nappal. A jelenléti ív módosításáról: kérnénk szíveskedjen elővenni az irattárból az erre vonatkozó dokumentumokat, és próbálja egyeztetni az órák számát, a bér­lapra írt órákat, a műszakpótlék elszámolást, s tisztázzák a törlő­tintával áthúzott részt. A csúsz­tatást igenis be kell jegyezni a je­lenléti ívre. Nyilatkozott egy vezető be­osztású úr is, aki a nevét nem fed­te fel. A házban dolgozók közel 70-80 százaléka ugyanígy nyilat­kozna, ha megkérdeznék a Far­kas Imréről alkotott véleményü­ket. Sajnos, erre sem került sor. Néhány sort Farkas Imréhez: Itt sértődésről, rágalmazásról mint ahogy ön állította, szó sincs. Sajnos, az elmúlt időszakban ha valaki egy kicsit magasabb be­osztásba került, s ha visszaélt be­osztásával, ezt pedig egy alacso­nyabb beosztású szóvátette, az il­letőnek tovább nem volt mara­dása a munkahelyén. Ebben az esetben is ez történt. Ön úgy ma­gyarázta a hozzá nem értését, hogy igaz, hogy megvan az isko­lai végzettsége, a szakmája, de a hosszú évekig tartó kihagyás, amikor rendészként dolgozott, sajnos érezhető most. Kérdez­zük, hogy azok a műszaki dolgo­zók, akik a szakmában több évti­zedet eltöltöttek, ön szerint mi­ért voltak alkalmatlanok? Mert szerintünk személyi okok miatt. Ön több dolgozót is megkárosí­tott, mivel nem tudtak elhelyez­kedni, vagy megromlott az egészségi állapotuk. Ezt ugye nem kell megmagyarázni? Rostás Pál és Pásztor András, azok nevében, akik kénytelenek voltak távozni az említett okok miatt munkahelyükről, a gyógyüdülőből Csak tiszta forrásból (Válasz Eged Istvánná péter- vásári lakos december 4-i észre­vételére) Asszonyom! Levelét olvasva arra azonnal rá kellett jönnöm: Ön nem túl­zottan szimpatizál az MDF-fel. Ez szíve joga, s bármennyire is fájlaljuk, túl fogjuk élni. Ami azonban rágalmait illeti, határo­zottan visszautasítom. Az MDF ugyanis nem fizetett tagjainak napidijat, s nem fogadott a taná­csoktól sem el. Következéskép­pen nem volt mit jótékonysági célra felajánlani, bár ebben az el­szegényedett országban kétség­telen bőven lett volna mire. így vádja, hogy olcsó reklámfogás­ból jótékonykodtunk — célját vesztett támadás csupán. Hogy azt ne mondjam: nagyobb a füst­je, mint a lángja. Az öncélú rek­lámozásról — szeretném meg­nyugtatni — továbbiakban is böl­csen és örömmel lemondunk. Látva ugyanis, hogy a gazdaság szekere gyorsuló tempóval rohan a szakadék felé — s elvtelen do­lognak tartván abból kiugorva másokat sorsára hagyni — belát­ható, kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy napidij-osztogatás- sal, vagy más átlátszó módon hívjuk fel magunkra a figyelmet. Rossz helyre címezte vádját. Megjegyzendő, ha a mai, nem túl rózsás politikai és gazdasági helyzetben a levélben leírtak je­lentenek Önnek csupán gondot: Asszonyom, Ön Magyarorszá­gon az egyetlen ember, akinek összes gondja ezennel válaszle­velünkkel megoldódott. Annyit azonban még hadd jegyezzünk meg: tájékozatlannak lenni nem szégyen, annak maradni azon­ban igen. S, ha szervezetünk te­vékenységét a továbbiakban is minősíteni kívánja, nem ártana azt megismernie. Ehhez azonban, ha megkér­hetjük: információit a további­akban szerezze be ”csak tiszta forrásból” Andrényi Györgyné MDF-tag Pétervására Talento-alapítvány A környezetbarát közlekedésért A mindannyiunkat egyre in­kább veszélyeztető környezet- szennyezés egyik fő forrása a korszerűtlen közlekedés. Foko­zott erőfeszítéseket kell tenni an­nak érdekében, hogy a közleke­désben és annak háttériparában egyre inkább előtérbe kerüljenek a környezetkímélő megoldások. Sajnos az illetékes állami szervek az elmúlt években gyakorlatilag semmit sem tettek a közlekedés által okozott környezetszennye­zés csökkentéséért. Ezért a nyolc társadalmi szervezet (BME Zöld Kör, ELTE Természetvédelmi Klub, Eszperantista Természet- védők Szervezete, Mártírok útjai Környezetvédelmi Egyesület, MDF Budapesti Környezetvédő Csoport, SZDSZ Zöldek, TDDSZ Környezetvédő Cso­port, Zöld Párt) képviselőit tö­mörítő „Levegő” munkacsoport — a Talento-alapítvány és más intézmények támogatásával — megrendezi e témakörben az el­ső alternatív nemzetközi konfe­renciát és kiállítást „A környe­zetbarát közlekedésért” címmel. A rendezvényt 1990. január 26- tól 28-ig tartjuk Budapesten. Váijuk mindazok jelentkezését, akik a közlekedés környezet­szennyezését csökkentő megol­dásokat, műszaki eszközöket stb. tudnának a rendezvényen is­mertetni. Címünk: „EKOT- RANS”, Budaörs, Pf. 50, 2041. Telefon: 120-6791.

Next

/
Oldalképek
Tartalom