Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-02 / 1. szám

6.

NÉPÚJSÁG, 1990. január 2., kedd

Mit vár 1990-től?

A sport végül is játék, ha komolyan veszik akkor is az. Az ember szellemi és testi megújulását kell szolgálnia, ennél nemesebb eélt nem is tűzhet zászlajára. Épp ezért felettébb szomorú, hogy a pénzforrások bedugulásával előre láthatúan nehéz esztendő elé néz sportéletünk, bizony a puszta létért is meg kell majd küzdenie.

Mivel kiváncsiak voltunk arra, hogyan vélekednek helyzetükről, egyáltalán a jövő kilátásairól a legilletékesebbek, megyénk sportjának irányítói, az e területen dolgozók, ezért arra v állalkoztunk, hogy körkérdés formájában járjunk utána: mit remélnek az előttük álló esztendőtől. Ügy hisszük, a válaszok arra is alkalmasak, hogy belőlük képet formálhasson az olvasó: mi foglalkoztatja leginkább sportvezetőinket a sporthoz közel állókat mostanában.

Kovács János, a megyei tanács ifjúsági és sportosztályának vezetője:

— A nehezedő gazdasági körülmények között már annak is örülnék, ha az idén hasonló szinten tarthatnánk megyénk sportéletét, mint tavaly. Nagyon bízom abban, hogy a még működő egyesületeink közül egyetlen egy sem szűnik meg, átvészelik a következő időszakot. Az űj évben az első 'teendőm az lesz, hogy kiharcoljam ja tanácstestülettől a megyei sportéletnek legalább a korábbi mértéket megközelítő támogatását. Ezt ■,az ügyet jó pár tanácstag támogatja, de sajnos, egyelőre úgy tűnik, 'hogy még

nem vagyunk nyert helyzetben.

, A tanács ugyanis az elmúlt évi 14 millió forintos támogatás helyett csupán négymilliót akar a versenysportra áldozni. Ez pedig .egyenlő a nullával, megyei szinten ennyi pénzből nem lehet sportot csinálni. Ennek következményeit is látni kell, mert szerintem, ha a tanács mégis pálcát tör a sport felett, az akár öt-tíz évre is visszaveti a megyét. Úgy hiszem, ezt nem szabad megengednünk.

Pető Miklós, Eger Város Tanácsa ifjúsági és sportosztályának vezetője:

— Mint minden sportvezetőnek, nekem is csak az lehet a vágyam, hogy a klubok az idén is megőrizzék működőképességüket. Bár mindenre kevesebb pénz jut, ám a meglévő sportlétesítményeink állagát szeretnénk megőrizni, és a feltételek javítására törekszünk. Egerben kulcskérdés, hogy megkezdődik-e az űj 50 méteres fedett uszoda építése. A megvalósítás a műszaki szakemberek kezébe került, és én megmondom őszintén, nem vagyok derűlátó. Félek attól, hogy előbb vagy utóbb valaki kimondja: a városnak elsődlegesen nem uszodára van szüksége, másutt sokkal inkább szorít a cipő. Ezt azért is látom így, mert a múltban is mindig elismertük a sport fontosságát, de amikor a vonalat meg kellett húzni, a sport mindig ez alá került. Bár ezúttal ne legyen igazam.

Grósz Lászlóné, az ESE úszóinak vezető edzője:

— Annyi hátrányt szenvedtünk már, és annyit fagyoskodtunk, hogy azt hiszem természetes, ha az új fedett uszoda alapkőletételét áhítom a leginkább. Ütána pedig azt, hogy minél előbb tető alá kerüljön, és megkezdje működését. Az sem mellékes, hogy legyen elegendő pénz úszóink versenyeztetésére, és arra, hogy minél több gyerek járhasson úszni. Élsportról az adott körülmények között nagy merészség lenne beszélni. Az új uszoda nem csupán a verseny- sportnak jelentene nyereséget, hanem sokak számára, akik „csak” az egészségüket szeretnék megóvni. Az úszás ugyanis kiválóan alkalmas arra, hogy rendszerességre és önfegyelemre neveljen. Annak aki nap mint nap rója a hosszakat, előbb-utóbb bele ivódik az életformájába a sport. Meggyőződésem, hogy többen is választanák ezt a sportágat a megyeszékhelyen, ha a körülmények nem lennének ennyire mostohák.

Várkonyi Ferenc, a megyei labdarúgó-szövetség új főtitkára:

— Személy szerint sikeres évet tudhatok magam mögött, ennél rosszabb sose legyen. Szeretett sportágamra is nagyon ráférne már egy valamicskével jobb esztendő, de ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy megelégeljük

az üres szavakat,

a fedezet nélküli fogadkozásokat, és végre a tettek mezejére lépjünk. Az utánpótlás-nevelés új alapokra helyezése nélkül — hitem szerint — csak látszateredményeket érhetünk el. Épp ezért minden erőnkkel azon leszünk, hogy a diákság figyelmét a foci felé irányítsuk, újra fellendítsük az iskolai labdarúgást. Ezen a téren nem tagadom, hogy öles léptekkel szeretnénk előre haladni. Annak ellenére, hogy minden jel szerint a pénz méginkább hiánycikk lesz, mint az idén, jó volna ha a klubok foggal- körömmel ragaszkodnának szakosztályaikhoz, nem szüntetnének meg még többet. A felsőbb vezetéstől, az MLSZ-től nem várok világmegváltó dolgokat, mert még mindig a főváros és a válogatott az első számú kedvenc. Nekünk magunknak megyei szinten kell lépnünk ahhoz, hogy több sikert tartogasson a jövő. Lényegesnek gondolom, hogy szűnjön meg az évek óta tapasztalható érdektelenség és tétlenség. Az önállósulás kapujában áll a megyei labdarúgószövetség. Az lenne a kívánatos, hogy olyan emberek kerüljenek a kulcsfontosságú pozíciókba, akik értenek a dolgukhoz, és szívvel, lélekkel cselekedni akarnak.

Bízom benne, hogy az ESE a lehetőségekhez képest jól helytáll a másodosztályban, és hogy a következő pontvadászatnak is négy NB III-as csapatunk vág neki. Szeretném, ha a megyei bajnokságban a kiélezett küzdelem mellett a sportszerűség is polgárjogot nyerne.

Bogdány János, az Egri Vasas elnöke:

— Bár több évtizedes hagyományai vannak a finomszerel- vénygyári sportéletnek, az Egri Vasas ismételt megalakulásával új helyzet állt elő. A birkózás visszavétele az Eger SE-től számos gyors intézkedést igényel már az új év első napjaiban. Szeretnénk, ha ez a sportág zökkenőmentesen biztosítaná az eredményeket, folytatná a korábbi esztendők sikeres szereplését. Az a célunk, hogy a sporton keresztül emberi kapcsolatok alakuljanak ki a gyár dolgozói között. A klub irányítása a kimondottan szakmai jellegű tennivalók kivételével társadalmi munkában történik. Minden kérdéssel az „asztal fölött” akarunk foglalkozni. Sok függ attól, hogy a vállalaton belül népszerűvé válik-e az újjáalakult sportegyesület. Számolunk a nehézségekkel, de bízunk abban, hogy már az első évben stabilizálódik a helyzetünk.

Dr. Estefán Géza, a megyei asztalitenisz szövetség elnöke, az egri Kolacskovszy SE szakosztályának vezetője:

— A mostani helyzetben aligha lehetnek túlzottan nagyratörő terveink. Az idén is azt a szintet szeretnénk tartani, amit a sportág már elért eredményekben és financiális téren. Némi előrelépést azért persze csak bekalkuláltunk. Kívánatos lenne, hogy a megyei bajnokságban szereplő csapatok fogyatkozása megálljon. Az asztalitenisz bázisául szolgáló városi csapatbajnokságokban viszont épp ellenkező tendencia figyelhető meg, és az is üdvös lennej ha ez folytatódna. A megyében tovább akarjuk

népszerűsíteni a pingpongot,

s ebben sokat segítene a Kolacs- kovszky SE férfi asztaliteniszezőinek dobogós helyezése a másod- osztályban. Személyes jellegű kívánságom, hogy néhány hónapja hozzánk került kínai játékosunk

minél hamarabb megkapja játék- engedélyét, és magánemberként is találja meg a számítását.

Bitskey Aladár, egykor főiskolai világbajnoki ezüstérmes és világcsúcstartó úszó, a Pro Agria-díj újdonsült birtokosa:

— Elsősorban mi mást is kívánhatnék, mint az új fedett uszoda építésének megkezdését a megye- székhelyen, persze a megszavazott helyen. Addig is nagyon szeretném, ha a régi Bárány-uszodában, ahol végül is mindennapjainkat töltjük emberibb körülményeket teremtenének. Úgy hiszem nem kerülne töméntelen sok pénzbe, csak egy kis odafigyelésbe, például egy olyan fedett hely létesítése, ahová az edzők behúzódhatnának amikor esik vagy fúj. Ez mégiscsak elviselhetőbbé tenné a téli viszontagságokat. Aztán az öltözőkre is ráférne egy kis csinosítás. Emellett arra számítok, hogy a vízilabdázók megtartják helyüket az első osztályban. Mivel nem szeretnék elrugaszkodni a valóságtól, ezért az úszóknál arra vágyom, hogy az Olimpiai Reménységek Versenyén valamelyik csapat a döntőbe kerüljön, és hogy az utánpótlás valamennyi korosztályban a tavalyinál jobban szerepeljen.

Pádár Béla, Hatvan Város Tanácsa ifjúsági és sportosztályának vezetője:

— A város és környékének diáksportja úgy hiszem, élen jár a megyében. Negyvennégy sport- csoport működik az iskolákban, és ez annak köszönhető, hogy nemcsak a testnevelő tanárokkal sikerült szót értenünk, hanem az intézmények vezetői is a sport mellé álltak. Bízom abban, hogy az idei esztendő még nagyobb nyüzsgést hoz a diáksportban, amelyhez a szerény keretek között még megpróbáljuk biztosítani az anyagi fedezet egy részét. Hasonló módon terebélyesedett ki nálunk a szabadidősport is. Számítunk a lakosság önálló kezdeményezésére, hogy csak példaként a Homokgödör környékén élők összefogását említsem, akik körülbelül egymillió 200 ezer forint értékű sportlétesítményt építettek meg maguknak. A társadalmi aktívák megbecsülése a jövőben még nagyobb szerepet kap, hiszen az ő elkötelezettségük nélkül sok elképzelés, terv befulladna. Ezért szeretnénk megoldani azt, hogy amikor bejönnek az osztályra, nyugodt körülmények között intézhessék az ügyeiket, ne féllábon állva kelljen dolgozniuk.

Dr. Sike József, az Eger SE elnökségének tagja:

— A legfontosabb, hogy mielőbb rendeződjön az ESE sorsa, és ennek függvényében a meglévő sportágak továbbélésének, megújulásának lehetősége is tisztázódjék. Ami a röplabdázókat illeti, úgy tűnik, biztos háttérrel vághatnak neki ennek az évnek, hiszen a fővárosban székelő Dohészk biztosítja a működéshez szükséges pénz javát. ígéretet kaptunk arra is, ha a csapat továbbra is eredményes marad, a vállalat megtartja szponzorálási szándékát. Természetesen mi azt szeretnénk elérni, hogy két éven belül az egri röplabdát valóban egrivé tegyük, vagyis helyi vállalatok, akár kisiparosok, magánemberek tartsák fenn az együttest. Már megkértük a szövetséget, hogy tekintettel a körülményekre, engedélyezze azt, hogy Torma Ágnes játékos-edzőként szerepeljen a csapatnál. Bízunk abban, hogy a MRSZ megérti helyzetünket, és támogatja a kérésünket.

Páldiné Pál Ilona, a megyei atlétikai szövetség elnöke:

— Az elképzeléseink mindmind a pénz függvénye. Egy-két támogatót már sikerült megszereznünk az atlétikának, de ma még nem tudjuk, hogy ez az összeg mire lesz elég. Az idén három célt szeretnénk megvalósítani.

Először is a legfontosabb, hogy az országos ifjúsági csapatbajnokságon hosszú távoliét után ismét ott legyenek megyénk utánpótláskorú versenyzői is. Másodsorban teljesen az alapoknál szeretnénk újra indítani az atlétizálást, s ennek sarkalatos pontja a kiválasztás. Minden évben tehetségkutatást tartanánk az általános iskolák 6. osztályosainál. Végezetül pedig az egri atlétikai életet akarjuk feléleszteni, mert az mégiscsak áldatlan állapot, hogy a megyeszékhelyen ott, ahol egymást érik az iskolák, jószerivel csak vegetál a sportágGyulavári Zoltán, az Eger SE vízilabda-csapatának edzője:

— Nehéz dolog jósolni, mert minden olyan bizonytalan manapság. Nemcsak körülöttünk, hanem egyáltalán a város, a megye sportéletében. Leginkább azt szeretném, ha stabilizálódna a sport helyzete, ha megfelelő anyagi háttérrel és játékos állománnyal rendelkezhetnénk. Egy város ugyanis — megítélésem szerint — nem lehet meg élsport nélkül, főképp nem egy megyeszékhely. Azt is látni kell, hogy legjobban a csapatjátékok vonzzák a közönséget, de ezek fenntartása pénz nélkül hiú remény. Ezen a téren kellene rövid időn belül megnyugtató megoldást találni, hogy

ne lógjon minden

a levegőben, és tényleg a sporttal tudjunk foglalkozni. Még ebben a szituációban is azt várom a fiúktól, hogy helyet követeljenek maguknak az OB I. középmezőnyében. Sőt, egy jól sikerült alapozással még ennél előrébb is végezhetünk.

Rezsnyák András, az Apci Vasas sportköri elnöke:

— Mivel tudjuk, hogy gazdasági téren még a tavalyinál is nehezebb év elé nézünk, ezért annyival is beérném, ha focistáink megőriznék NB III-as tagságukat. Erre igény van a településen és környékén, de azt is be kell látni, hogy egyre nehezebb bármiféle eredményt produkálni. Ez már teljes embert kíván a vezetésben, a pályán és a kispadon egyaránt. Természetjáróink tavaly remek évet zártak, s jó volna, ha az idén sem adnák alább. Nem feledkezünk meg a szabadidősportról sem. Igyekszünk gazdag és érdekes programokkal mozgásra csábítani a falu lakóit. Mi tagadás, ez nem mindig egyszerű feladat a mostani időkben.

Az említetteken kívül gazdasági vállalkozással is próbálkozunk. A totózó mellett szeretnénk egy fut- ballstopli gyártással foglalkozó kft.-t összehozni. Kelendő cikkről lévén szó, évente 100-150 ezer forint tiszta bevételre számítunk. Ugyebár, a kis pénz is pénz...

Dr. Seress Gábor, az Egri Ko- lacskovszky SE elnöke:

— Ebben az évben ünnepli a sportegyesületünk fennállásának 25 éves évfordulóját. Hogy ez alkalommal mit kívánhatnék? Mindössze annyit, hogy bázisszervünk, a megyei tanács teremtse meg a fennmaradásunk minimális feltételeit. Ez a legtöbb. Ugyanis 1989-ben is a működésünkhöz szükséges összeg felét mi magunk „szállítottuk”. Úgy gondolom, szakosztályaink olyan eredményeket értek el az elmúlt évben, hogy például csak az RSG-seket, a sakkozókat említsem, hogy megérderülik a patronalást. Az idén talán az asztaliteniszezők előtt nyűik meg a kiugrási lehetőség, s mivel náluk nagyszerű utánpótlás-nevelés folyik, ezt mindenképpen kamatoztatni kell a jövőben.

Utassy Sándorné, egykor ismert egri úszó, nyugdíjas úszóedző:

— Békességet és összefogást szeretnék az ország, a megye és a város sportéletében, mert az áská- lódás semmi jót nem szül. A személyemmel kapcsolatban jól esett a bizalom, amikor beválasztottak a Vidéki Úszó Liga elnökségébe. Jó érzés volt tapasztalni, hogy nyugdíjba vonulásom óta

nem felejtettek el.

Az ünnepek kellemesen teltek, csak egy kissé zajosan, mivel szeretett rokonaim meglátogattak Ausztráliából.

A tavaszt már nagyon várom, mivelhogy ekkorra ígérték az új fedett uszoda építésének megkezdését. Továbbá az is valószínűnek látszik, hogy egy év után újra visz- szatérek a medence partjára. Úgy érzem többé- kevésbé sikerült feltöltődnöm, és újult erővel láthatok munkához. Ott segítek, ahol szükség lesz rám.

Keresztesi Lajos, a Gyöngyösi SE társadalmi ügyvezető elnöke:

— Sportegyesületünk rendkívül nehéz évet zárt. Komoly erőfeszítésekkel és fokozott takarékossággal tudtuk csak biztosítani valamennyi szakosztályunk működését. Hogy ez sikerült, abban döntően a bázisvállalatok és szponzorok vállaltak szerepet. A szakosztályok értékelték munkájukat és többnyire a kitűzött célok megvalósítását vehették számba. Reméljük, egyesületünknek sikerült megőriznie előkelő második helyét a megyei sportklubok rangsorában.

Ami az előttünk álló esztendőt illeti, nagyon sok a bizonytalansági tényező, ezért nem számítunk zökkenőmentes évkezdésre. Az egyesület vezetése igyekszik megteremteni a biztonságos működéshez szükséges feltételeket, de ehhez szükség van a korábbi mértékű támogatásra. Sportolóink 1990- ben eredményeikkel még több örömöt kívánnak szerezni sport- szerető közönségünknek. Sportolóink, szakosztályaink és az egyesület elnöksége köszöni a közönség kitartó buzdítását, a bázisvállalatok és szponzorok eddigi támogatását, és arra ebben az esztendőben is számít.

Budai István, a Hevesi SE labdarúgó szakosztályának elnöke:

— Legfőképpen azt várom a soron következő esztendőtől, hogy a hevesi labdarúgó-szakosztály helyzete stabilizálódik. Válságos

időszakon vagyunk túl az NB Iliből való kiesés után. Túlzott reményeket ugyan nem táplálunk, de kiindulásként a 7-9. hely valamelyikét szeretnénk elfoglalni a megyei labdarúgó-bajnokságban. A későbbiek folyamán alapvető cél lesz a saját nevelésű tehetséges fiatalok beépítése. Ez már tovább

nem halogatható,

mivelhogy az idősebbeket foglalkoztatja a visszavonulás gondolata. Az év folyamán négy játékosunk leszerel, őket szeretnénk Hevesen tartani. Azt sem titkoljuk, hogy vissza akarunk kerülni a harmadosztályba, de nem olyan gyatra előkészítéssel, mint három évvel korábban. Meg kell teremteni a biztos hátországot, ahhoz, hogy helytállhassunk a magasabb osztályban. Ez az év talán még nehezebb lesz, mint az előző, könnyen megeshet, hogy a fennmaradásunk is veszélybe kerül.

Lauben István, az idén júliusban alakult Hevesi SC elnökhelyettese:

— Nagyon szeretném, ha ez a lelkesedés — ami a mostani klubtagokat jellemzi — továbbra is töretlenül megmaradna. Természetesen célkitűzéseink is vannak, a tekézőkkel megpróbálkozunk az NB Ill-ba jutással. A teniszezők is a III. osztályba szeretnének felkerülni. Kispályás labdarúgóinkat pedig a városi bajnokságban a harmadik helyre várjuk. Mi azt valljuk, hogy csakis szívvel lehet a sportban előre jutni. Köszönet támogatóinknak, akikre a jövőben is számítunk: a Hanyi-Sajfoki Vízgazdálkodási Társulatnak, az Afész Tarantella Üzemének, a Hevesi Állami Gazdaságnak és a Forg-Org Kisipari Társulásnak.

Keskeny László, egri szurkoló:

— Közönségcsalogató, támadószellemű, gólokban gazdag labdarúgást várok megyénk NB Il-es csapatától. Olyan mérkőzésekre lenne szükség, ahol hazai környezetben nyugodtan ülhet az ember a lelátón, ne kelljen idegeskednie azért, hogy az ellenfél vezet. Ha erőtől duzzadó, élvezetes támadójáték valósul meg, akkor több lesz a néző is. Nem lepődnék meg, ha ebben az évben néhány játékos munka mellett vállalná a labdarúgást. Talán így kevesebb pénzt emésztene fel a labdarúgás, és olyan sportágakra is jutna, ahol a sportolók több energiát fektetnek be, mint a focisták. Morális változást is várok, és adjanak több bizonyítási lehetőséget a saját nevelésű fiataloknak. Jó lenne, ha nem csalódnánk annyit, mint az elmúlt őszszel.

Összeállították:

Budai Ferenc Buttinger László Fesztbaum Béla

(Fotó: Szántó György)