Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-25 / 21. szám

2. AZ ORSZÁGGYŰLÉS NÉPÚJSÁG, 1990. január 25., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról) alkotmányban is rögzített jogo­kat. Ez azonban nem minősíthe­tő alkotmányellenesnek, mert a katonai szolgálat teljesítése is al­kotmányból következő kötele­zettség, s természetszerűleg ma­gával hoz a polgári életben nem jelentkező korlátozásokat. A bizottság a kormánnyal együtt nem javasolja elfogadni Tamás Gáspár Miklósnak azt a szövegszerű módosítását, hogy a vallásszabadság gyakorlásának törvényességi feltételeinél ele­gendő csak a Büntető Törvény- könyv megfelelő szakaszára utalni az alkotmány helyett. Mint Kulcsár Kálmán megje­gyezte: a képviselőnek elviekben igaza van, de a törvény sajátos arculata, stílusa miatt furcsán hatna a vallás- és lelkiismereti szabadsággal összefüggésben a bűncselekmény fogalmát emle­getni. A miniszter nem javasolta a témával összefüggésben külön is meghatározni az állam és intéz­ményei ideológiai semlegessé­gét, mert az alkotmány és a tör­vény következetes végrehajtásá­val ez a kitétel üressé válik. Nem értett egyet azzal a javaslattal sem, hogy helyezzék hatályon kí­vül a Vallásügyi Tanácsról szóló jogszabályt, mert azzal megszün­tetnék a Minisztertanács egyik tanácsadó szervét. Kétségtelen, az Országos Vallásügyi Tanácsot az emberek általában a korábbi szervezetek tevékenysége alap­ján ítélik meg, s úgy vélik, hogy az az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenységének átmentését szolgálja. A miniszter szerint er­ről szó sincs. A tanács semmiféle külső jogosultsággal nem rendel­kezik, viszont olyan demokrati­kus szervezet, amely megfelelő­képpen segítheti a kormány munkáját. Kulcsár Kálmán végezetül is­mételten hangsúlyozta: ez a tör­vény nemcsak állami, hanem tár­sadalmi értelemben is elismeri az egyházak tevékenységét. Hozzá­tette: kiküszöbölendő mindaz, ami ezzel kapcsolatosan történt az utóbbi 40 évben egy rossz, té­ves vagy bűnös politika követ­kezményeként; mind szellemi, mind pedig anyagi értelemben szükség van a dolgok helyretéte­lére. Ez igaz az egyház különbö­ző, éppen egyházi tevékenysé­gük politikai értékelése miatt el­ítélt személyiségeire is. Ezzel össszefüggésben kifejezte azt a reményét, hogy az a törvény, amelyet a koncepciós perekkel kapcsolatos ítéletek semmissé­géről csaknem egy évvel ezelőtt mint feladatot vállalt a kormány, még ez elé a Parlament elé kerül­het, s abban kiemelt helyen sze­repelnek majd azok az egyházi személyek — elsősorban Mind- szenty József bíboros — akik ár­tatlanul szenvedtek üldöztetést az elmúlt időszakban. Mielőtt sor kerülhetett volna a határozathozatalra, Tóth Károly (országos lista) református püs­pökjelentkezett szólásra, aki ne­hezményezte, hogy módosító in­dítványaival nem foglalkozott a jogi bizottság. Hangoztatta: ja­vaslatai közül egyet feltétlenül továbbra is fenntart, nevezetesen azt, hogy egyházat ne a javaslat­ban foglalt tíz személy, hanem legkevesebb százan alapíthassa­nak. Az elnök szünetet rendelt el, hogy a jogi bizottság állást foglalhasson ebben a kérdésben. A szünetet követően Bölcsey György, a jogi bizottság elnöke ismertette a bizottság vélemé­nyét, előrebocsátva, hogy az elő­ző napi ülésen is megtárgyalták ezt a javaslatot, s figyelembe vé­ve Tóth Károly püspök érvelését, a bizottság úgy foglalt állást, hogy indokolt százban megjelöl­ni azok számát, akik egyházat alapíthatnak. A bizottság állás- foglalásával a miniszter is egyet­értett, s az Országgyűlés is elfo­gadta azt. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés a már elfo­gadott módosító indítványokkal együtt 304 szavazattal elfogadta a törvényjavaslatot. Ezután az Országgyűlés megbízza a Mi­nisztertanácsot, hogy mindazo­kat a megállapodásokat, ame­lyeket az állam a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény hatályba lépése előtt az egyhá­zakkal kötött, velük együttmű­ködve 1990. december 31-ig vizsgálja felül. Gál Zoltán belügyminisztéri­umi államtitkár tájékoztatta a Tisztelt Házat a Duna-gate néven ismertté vált lehallgatási botrány néhány tapasztalatáról, illetve előterjesztette a különleges tit­kosszolgálati eszközök és mód­szerek engedélyezésének átme­neti szabályozásáról szóló tör­vénytervezetet. Emlékeztetett ar­ra, hogy az egész állambiztonság, ezen belül a belső biztonsági szolgálat tevékenységét olyan titkos rendelkezések szabták meg, amelyek összhangban vol­tak Magyarország akkori politi­kai, gazdasági berendezkedésé­vel, az uralkodó ideológiai felfo­gással. Ennek megfelelően a bel­ső biztonsági szolgálat feladata az volt, hogy információkat gyűjtsön mindazon csoportok­ról, személyekről, akik, amelyek tevékenységét, világnézetét az akkori politika nemkívánatos­nak minősítette. A többpárt­rendszerre épülő társadalmi be­rendezkedésre áttérve a helyzet alapvetően megváltozott; a szol­gálat tevékenységének módosí­tása a pártállam lebontásának el­ső lépéseivel együtt megkezdő­dött. Gál Zoltán értékelése sze­rint a szolgálat tevékenységének iránya alapvetően megváltozott, az alacsonyabb szinteken azon­ban olyan információgyűjtés is fennmaradt,, ami nem felelt meg az új direktíváknak. Ennek az volt az oka, hogy a szolgálat munkáját meghatározó jogsza­bályok, előírások nem változtak. A problémát bonyolította, hogy a titkosszolgálati eszközök és módszerek körére és alkalmazá­sára vonatkozó szabályokat ál­lamtitoknak minősített kor­mányhatározatok, illetve azokra épülő miniszterelnök-helyettesi utasítás szabályozta. Jellemző, hogy az említett kormányhatáro­zat teljes tartalmát és szövegét még a Minisztertanács tagjai kö­zül sem ismerte mindenki. Az állambiztonsági szervek ilyen titkosított normák tucatjait szem előtt tartva hajtották végre feladataikat. Különösen tarthatatlanná tet­te a helyzetet az, hogy időközben megszületett az új alkotmány, amelynek előírásaival ezek a normák ellentétbe kerültek. Gál Zoltán ennek kapcsán kiemelte, hogy ezért a jogi tisztázatlansá­gért a szolgálat munkatársai nem felelősek. A törvényes alapok tisztázá­sában nagy lépés volt, hogy a Mi­nisztertanács vasárnapi ülésén az említett kormányzati normákat hatályon kívül helyezte, s ugyan­így járt el a belügyminiszter az ezekre épülő belső szabályokkal. Jelenleg az állambiztonsági szer­vezetnek nem állnak rendelkezé­sére olyan normák, amelyek alapján tevékenységét végezhet­né. Ebből a szempontból külön­leges jelentősége van a most be­terjesztett törvényjavaslatnak, amely a különleges titkosszolgá­lati eszközök és módszerek en­gedélyezésének átmeneti szabá­lyairól szól. A törvény addig lesz hatályban, amíg az átfogó nem­zetbiztonsági jogszabályokat meg nem alkotják. Az erről szóló törvénytervezet lényegében már elkészült. Az államtitkár kiemelte, hogy a titkosszolgálati eszközök enge­délyezésének jogát a tervezet a szolgálattól független személyre kívánja bízni. Nem kevésbé fon­tos, hogy a tervezet körülhatá­rolja azokat a feladatokat, ame­lyeknél egyáltalán titkosszolgá­lati módszerek igénybe vehetők. A Belügyminisztérium állás­pontja szerint a kialakult hely­zetben a bűnügyi szervek sem mondhatnak le arról, hogy a bű­nözéssel szemben a megelőzés és a felderítés érdekében különleges eszközöket és módszereket is al­kalmazzanak. A tervezet fontos eleme az is, hogy az állambiztonsági szolgá­latokat kiveszi a belügyminiszter hatásköréből, és a Miniszterta­nácshoz, illetve annak elnökéhez rendeli. Szimbolikus jelentőségű, hogy megváltozik a szolgálat el­nevezése is: a javaslat értelmé­ben az állambiztonsági szolgálat helyébe nemzetbiztonsági szol­gálat lépne. Az elnöklő Horváth Lajosbe- jelentette, hogy a jogi, igazgatási és‘ igazságügyi, valamint a hon­védelmi bizottság is elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot, ám a napirendhez nem állítanak elő­adót. Mivel több képviselő nyúj­tott be módosító javaslatot, ezért elrendelte a törvényjavaslat fe­letti általános és részletes vita megtartását. Elsőként dr. Szíjártó Károly, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze kért szót. Részletesen beszámolt a lehallgatási botrány­nyal kapcsolatos vizsgálat eddigi eredményeiről. Elmondotta, hogy 1990. január 5-én a Fidesz és az SZDSZ feljelentést tett a Belügyminisztérium III/3 cso­portfőnökségének alkotmányel­lenes tevékenysége miatt a fővá­rosi főügyésznél, aki azt még ugyanazon a napon a Katonai Főügyészséghez továbbította. A Katonai Főügyészség főosztály- vezetője még ugyanezen a napon személyesen felkereste a BM III/ 3 csoportfőnökségének ve­zetőjét, és intézkedett annak ér­dekében, hogy ne kerülhessen sor további iratmegsemmisítés­re. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a feljelentéshez csatolt na­pijelentés valóban a Belügymi­nisztériumban készült, hivatali visszaélés bűntette miatt isme­retlen tettes ellen a Katonai Fő­ügyészség január 8-án nyomo­zást rendelt el. A Katonai Fő­ügyészség munkáját azonban nagyban nehezíti az, hogy az ál­lambiztonsági szervek tevékeny­ségéről korábban semmilyen in­formációval nem rendelkezett, sőt nem ismerte azokat a jogsza­bályokat sem, amelyek alapján munkájukat végezték. A rendelkezésre álló adatok szerint a csoportfőnökségnél ko­rábban is rendszeresen semmisí­tettek meg iratokat az érvényes belső utasításoknak megfelelő­en. Amikor a Budapesti Rendőr­főkapitányság III/3 osztályának hasonló tevékenységével kap­csolatban január 11-én bejelen­tés érkezett, a Katonai Fő­ügyészség haladéktalanul elren­delte az erre vonatkozó iratok le­foglalását az ország valamennyi rendőr-főkapitányságán. A továbbiakban Szíjártó Ká­roly elmondotta, hogy a BM III/3 csoportfőnökségének napi jelentéseit megkapták a csoport­főnökség vezető munkatársai, s annak egy példányát megküldték a belügyminiszter állambizton­sági helyettese titkárságának. A titkárságon a többi csoportfő­nökség által küldött jelentéseket is felhasználva összesítő jelentést készítettek. Ezeket a Belügymi­nisztérium egyes vezetőin kívül a vonatkozó terület irányításával foglalkozó más állami vezetők is megkapták. A jelentésekből ki­tűnik, hogy az állambiztonsági főcsoportfőnökség nemcsak a Fidesz-szel, az SZDSZ-szel, il­letve ezek egyes vezetőivel kap­csolatos információkat gyűjtöt­tek, hanem az MSZP, az MSZMP, a Kádár János Társa­ság és más politikai szervezetek­kel kapcsolatban is gyűjtöttek adatokat. A feljelentést tevő szervezete­ket január 17-én levélben arra kérték, hogy a BM III/3 csoport- főnökség tevékenységével kap­csolatos náluk lévő dokumentu­mokat bocsássák az ügyészség rendelkezésére. Ezek e kérésre mind ez idáig nem reagáltak. Megállapították: az állambiz­tonsági főcsoportfőnökség mun­káját több mint száz belső utasí­tás szabályozta. Az ügyben szer­dára idézést kapott tanúkihallga­tásra Végvári József rendőrőr­nagy is, aki a BM III/3 főcso­portfőnökségének dolgozója­ként szigorúan titkos dokumen­tumokat szolgáltatott ki, ame­lyek a Fidesz és az SZDSZ egyes tagjaihoz is eljutottak. Szíjártó Károly szerint az eddigi vizsgála­tok alapján ma még nem lehet választ adni arra: terhel-e és ki­ket büntetőjogi felelősség, az adott magatartás a Büntető Tör­vénykönyv melyik pontjába üt­közik. A politikai felelősség tisz­tázása viszont nem a vizsgálat feladata. Átfogó vizsgálatra egy ország- gyűlési bizottság lenne képes. Ugyanakkor szükség van az át­meneti kérdéseket szabályozó törvény elfogadására is. Ennek rendelkezései ugyanis elősegítik a végleges törvény megalkotását is. Az ügyben a Katonai Fő­ügyészség nyomozást folytat. A nyomozás azt igyekszik felderí­teni, hogy a BM vezetői, beosz­tottai követtek-e el bűncselek­ményt, illetve a törvénysértő gyakorlat folytatásáért terhel-e valakit jogi felelősség. A hivatali visszaélésen túl vizsgálják az ál­lamtitoksértés gyanúját is. Az el­járás során nemcsak a gyanúsí­tottak terhére írható tényeket, hanem a mentő körülményeket és az indítékokat is pontosan fel­derítik. Arra törekednek, hogy a nyomozást mihamarabb befejez­zék, s azt követően a nyilvános­ságot tájékoztatni fogják a vizs­gálat eredményéről. Sólyom László, az Alkot­mánybíróság helyettes elnöke emlékeztette a képviselőket, hogy a testület is foglalkozott a lehallgatási botránnyal. Hivatal­ból kezdeményezte az eljárást, élve azzal a jogával, hogy meg­vizsgálja: a belső utasítások össz­hangban állnak-e a nemzetközi szerződésekkel, a belső jog meg­felel-e a Magyarország által alá­írt emberi jogi szerződéseknek. Tamás Gáspár Miklós (Buda­pest, 14. vk.) kritikus hangvételű és heves ellenérzésekkel is foga­dott hozzászólásában kijelentet­te: mély csalódást keltett benne a lemondott belügyminiszter be­széde, mert nem tartotta szüksé­gesnek, hogy a sajnálkozásnak akárcsak egyetlen szavát is intéz­ze azokhoz, akiknek emberi, sze­mélyiségi jogait a fennhatósága alá tartozó szervezet munkatár­sai folyamatosan megsértették. Hangsúlyozta, hogy ez nemcsak az érintettek, hanem a magyar közvélemény megsértése is. Horváth István beszédéből csak egyetlen mondat volt számára el­fogadható, az, amely a lemondá­sáról szólt. Ugyancsak nagy csalódást keltett benne Németh Miklós miniszterelnök beszéde is, mert — emlékezete szerint — arról be­szélt: ma Magyarországon az a fő veszély, hogy a főbb politikai mozgalmak, illetve a közvéle­mény egyes részei anarchiába kí­vánják sodorni az országot, félel­met keltenek, és „ködgéppel kö­döt fújnak, és mérges gázokat szivattyúznak a légtérbe”. Tamás Gáspár Miklós véleménye sze­rint ez a helyzetkép elfogadha­tatlan. Visszatérve a lehallgatási bot­rányra, a képviselő leszögezte, hogy a szabad demokraták az ügy kirobbanása óta annak loka­lizálására törekedtek, de ez azért nem sikerült, mert Horváth Ist­ván nem mondott le idejében. Miután ez most megtörtént — mondotta —, itt az ideje ennek a valóban a politikai egyensúlyt és a békés átmenetet veszélyeztető helyzetnek véget vetni. Leszö­gezte azt is: az állampárton belüli reformerőknek jelentős szere­pük volt abban, hogy lesz de­mokrácia Magyarországon. Végezetül Tamás Gáspár Miklós röviden ismertette két törvénymódosító javaslatát. Hámori Csaba, országos listán megválasztott képviselő azzal kezdte az előző felszólalással vi­tázó mondanivalóját, hogy ő sze­mély szerint a miniszterelnök szavaival ért egyet. Úgy vélte: belpolitikai életünk újabb fordu­lópontjához, kritikus szakaszá­hoz értünk, s nem túlzás megál­lapítani, hogy kormányzati, sőt belpolitikai válság fenyeget. Né­hány párt tudniillik elérkezett­nek látja az időt ahhoz, hogy a békés átmenet politikai eszköze­it és módszereit elvetve, a létező konfliktusokat ütközésig vigye. A békés átmenet szabályait fel­rúgva — mivel számukra kevés, amit eddig elérhettek —, radiká­lis hatalomátvételre törnek, egy újabb diktatúra rémét idézik fel. Kifejtette: a kormányzat szétve­rése céljából szervezett akciók mellett megkezdődött a közigaz­gatás lehetetlenné tétele is. Horváth Lajos az általános, majd újabb hozzászólók hiányá­ban a részletes vitát lezárva, szü­netet rendelt el, mert több képvi­selő nyújtott be a törvényterve­zethez módosító indítványt. Ezek megvitatására, véleménye­zésére az ebédszünetben össze­hívták az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, vala­mint honvédelmi bizottságát. A szünet után Gál Zoltán rö­viden válaszolt a törvényjavaslat vitájában elhangzott észrevéte­lekre. A vélemények tanúsága szerint nem folyik támadás az ál­lamapparátus ellen, nincsenek próbálkozások annak szétzilálá­sára — összegezte a felszólaláso­kat az államtitkár, hangoztatván, hogy tapasztalatai szerint ennek éppen az ellenkezője az igaz. Ezután Tömpe István pénz­ügyminiszter-helyettes részlete­sen ismertette az Állami Vagyon­ügynökségről szóló törvényja­vaslatot. Az Országgyűlés januári ülés­szaka második munkanapján az elnöklő Horváth Lajos nem sok­kal 6 óra után berekesztette az ülést. A képviselők ma az Állami Vagyonügynökségről és az álla­mi vállalatokra bízott vagyon vé­delméről szóló törvényjavasla­tok vitájával folytatják a munkát. (MTI) Heves megye választó­polgá­raihoz Az alábbiakban két me­gyénkben működő párt felhí­vását olvashatják, amelyeket választópolgáraikhoz intéznek. Egyúttal tájékoztatjuk a Heves megyében tevékenykedő vala­mennyi politikai szervezet kép­viselőit, hogy egy hasonló tar- talmiL közleményüknek a vá­lasztásokkal kapcsolatban az esélyegyenlőség jegyében díj­mentesen helyt adunk. A Magyarországi Szociál­demokrata Párt felhívása A Heves megyei szociálde­mokraták kérik a megye szoci­áldemokrata érzelmű választó- polgárait, hogy az aláírásukkal ellátott jelöltajánló szelvényt személyesen vagy levélben jut­tassák el az MSZDP címére. Ez a következő: Eger, Széchenyi út 18., 22. szoba. A postacím: 3301 Eger, Pf. 187. Tarjányi Gyula titkár A Szabad Demokraták felhívása Tisztelt Honfitársaink! Az első szabad választások közeledtével Önök is kézhez kapták a jelölőszelvényeket. A polgárok felesleges zaklatását elkerülendő, ezúton kérjük a politikai, gazdasági céljainkkal egyetértőket, és az országgyű­lési képviselőjelöltjeinket tá­mogatni kívánókat, hogy jelö­lőszelvényeiket juttassák el vá­lasztási központjainkba. Ezek a következők: 1- es számú választókerület Egerben: Széchenyi u. 18. I. em. 27., telefon: 13-835, 10- 833, 10-870. 2- es számú választókerület: Bélapátfalván: Berecz Lász­ló, Szabadság u. 2., telefon: 54- 192. Szilvásváradon: Horváth László, Egri u. 8. Sírokban: Baranyiné Török Emma, Rákóczi u. 51. 3- as számú választókerület: Gyöngyösön: Vöröshadse­reg u. 35., telefon: Tóth Attila: 11-887, Lévai Ferenc: 13-601. 4- es számú választókerület: Hatvanban: Grassalkovich­kastély, művelődési ház, tele­fon: 12-383. 5- ös számú választókerület: Hevesen: Árvái István, Fő u. 19., telefon: 11-391. Tarnaszentmiklóson: Tóth Lénárd, Kömlői u. 18. 6- os számú választókerület: Füzesabonybatj: Vincze Zsuzsanna, Tüzér u. 42/a. Makiáron: Molnár József, Petőfi u. 8. Sarudon: Kiss Károly, Kos­suth u. 213., telefon: 20. Hívásukra szervezőink sze­mélyesen felkeresik Önöket! Heves Megyei Szabad Demokraták RMDSZ A Romániai Magyar Demok­ratikus Szövetség Ideiglenes In­téző Bizottságának képviselői benyújtották a szövetség műkö­désének engedélyezésére vonat­kozó kérelmet. Nem pártként kí­ván működni, képviselni kíván­ják a romániai magyarság érde­keit a közélet fórumain. Dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter Dr. Gál Zoltán államtitkár (Fotó: Perl Márton)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom