Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-25 / 21. szám
HEVES MEGYEI IXL. évfolyam, 21. szám ÁRA: 1990. január 25., csütörtök 4,30 FORINT NEM KELL A2ÚJ HŐERŐMŰ! „Meg-megújuló erővel folynak a tüntetések...” (3. oldal) BEZÁRT A FÜZESABONYI FLEX-XEL „...állnak a gépek, nincs termelés, s ez naponta több mint egymillió forint árbevételi kiesést jelent.” (3. oldal) ISKOLA A TŰRÉSHATÁRON „A klíma egészségtelen, a vaskályhákban szénnel tüzelnek, s emiatt száll a por és a füst.” (8. oldal) LEHALLGATTÁK AZ ÜGYVÉDSÉG TELEFONJÁT? „Azt már megszoktam, hogy 1973 óta lehallgatják a lakás- telefonomat...” ( 8. oldal) Václav Havel Magyarországra látogat Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének meghívására ma hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Václav Havel, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. (MTI) Esküt tettek a választott tagok — Kétértelmű rendelkezések — Kopogtatócédulák — Vizsgálják az egri ügyet — Kevés az információ Országgyűlési választásokra készülve Szerdán délelőtt a Heves Megyei Tanács épületében tettek esküt az egyéni választókerületi választási bizottságok választott tagjai. Lehet, hogy körülményes ez utóbbi megfogalmazás, de a későbbiek során bizonyára több ilyen fogalommal megismerkednek az állampolgárok. Az ünnepélyes aktust követő beszélgetésen — amelyen a városi tanácsok vb-titkárai is részt vettek — már több olyan probléma felmerült, amely nehezíti a munkát. Pedig talán nem kell bizonygatni, hogy milyen fontos ez: hazánk sorsa, a hatalom kérdése dől el az országgyűlési választásokon. Elfogadták a lelkiismereti és a vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényjavaslatot — Napirenden a Duna-gate — Vita a békés átmenetről Fakultatív tárgy lett a hitoktatás Ülésezik az Országgyűlés A választójogi törvény értelmében Maróti Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettese előtt tették le az esküt, amely a következőket tartalmazza: ”... becsületemre esküszöm (fogadom ), hogy az alkotmány és a választási törvény rendelkezéseit megtartom és megtartatom. Tisztemet és megbízatásomat hazám javára, legjobb tudásom szerint, lelkiismeretesen teljesítem. ” Ezt követően dr. Jakab István, a megyei tanács vb-titkára, a megyei választási iroda vezetője adott számot az eddigiekről. Mint elmondta, a választójogi törvénynek nincs végrehajtási utasítása, egyes rendelkezései homályosak, s még az országos választási iroda sem tud mindenben egyértelmű információkat nyújtani. Ilyen feltételek között történik a választás technikai előkészítése. Ennek ellenére eddig megfelelően sikerült értelmezni az ellentmondásos pontokat, s megfelelően végrehajtani. Az elmúlt időszak legnagyobb feladatának azt nevezte, hogy a kopogtatócédulákat, illetve az ajánlószelvényeket kellő időben és módon kijuttassák a választó- polgárokhoz. A szoros határidő nagy gondot jelentett. A kézbesítőhálózatot a helyi tanácsok döntése szerint vagy a postásokból, vagy a tanácsi apparátus dolgozóiból alakították ki. Megbízási szerződést kötöttek mindenkivel, aki ebben feladatot vállalt. Az előírás az volt, hogy ahol csak lehet, személyesen adják át ezeket a választópolgároknak, aláírás ellenében. Sok változat alakult ki, a szabályos átadástól kezdve a házmesterek segítségének igénybevételén át az eléggé el nem ítélendő eljárásig, hogy postaládába dobták be ezeket. Mint hangsúlyozta, ez az elszámolásnál, január 25-én (tehát ma) már minden nyomon követhető lesz. Nagy megdöbbenést keltett a tanácsi körökben az SZDSZ egri szervezetének bejelentése, mely szerint Egerben, az Egészségház utcai szeméttárolóban és környékén mintegy 20-25 kidobott kopogtatócédulát találtak. Mint hangsúlyozta, az ügyet kivizsgálják, mert minden cédulának név szerint megvan a felelőse. (A vizsgálat eredményéről lapunk hírt ad.) A bizottságokba a törvény alapján három tagot választott a megyei tanács, de hamarosan kiegészülnek ezek a testületek, a jelölteket állító pártok delegált képviselőivel. A feladataik ellátásához határidők is jelentek meg a belügyminiszteri rendeletben. De ez a mai napig nincs kihirdetve. Állítólag a 4. számú Magyar Közlönyben kapott helyet, de ez körülbelül egy hét múlva ér el a megyébe. A pártokat ugyan értesítették, hogy január 24-e előtt ne gyűjtsék az ajánlási szelvényeket (mint köztudomású, 750-et kell gyűjteni ahhoz, hogy valaki képviselőjelölt lehessen). Ennek ellenére már többen hozzákezdtek az ösz- szeszedésükhöz. Ez csak adalék ahhoz, hogy milyen nehéz a feladat. Ráadásul semmiféle szankcionálási lehetőség sincs a bizottságok kezében az ilyen jelenségek megakadályozására. Erről is elfelejtett rendelkezni a törvény. A megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára részletekbe menően szólt több gondról, majd kérdések, vélemények hangzottak el. Többen megfogalmazták, hogy az emberek telítődnek: gyors egymásutánban előbb népszavazás, majd nép- számlálás következett, aztán jöttek az OTP kérdőívei, az adóívek, s végül most a kopogtatócédulák. Kevés a gyakorlat, az információ. Ellentmondásként említették, hogy bár a szavazás alkotmányos jog, mégis lakóhelyhez kötött. Azt sem tudják sokan, hogy az ajánlás nem korlátozza az egyént, később másra is adhatja a voksát. A megyei tanácson olyan irodát alakítanak ki, amelyben az érdeklődők megismerkedhetnek a jogszabályokkal. Arra is felhívták a figyelmet, hogy ezek a bizottságok nem etikai kérdésekről foglalnak állást, hanem a törvénysértést bírálják el. Összességében megfogalmazódott, hogy ez a választás minden korábbitól különbözik, sok olyan gond jelentkezhet, amelyekre konszenzusos megoldást kell találni. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló alkotmányerejű törvényjavaslat tárgyalásával folytatta munkáját szerdán az Országgyűlésjanuári ülésszaka. Az előző napi vitában elhangzottakra Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter válaszolt. Elöljáróban utalt arra, hogy a módosító javaslatokat a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kedden este megtárgyalta, jelentését elkészítette. Kulcsár Kálmán elsőként azokra a felvetésekre reagált, amelyek megkérdőjelezték annak szükségességét, hogy az alkotmányban deklarált alapvető emberi jogokat kell-e még külön, részletes jogszabályokban is rögzíteni. A miniszter szerint a külön törvényi szabályozást szükségessé teszi az is, hogy hazánk egy olyan időszakot tudhat maga mögött, amelyben az alkotmányban deklarált jogok távolról sem voltak maguktól érthetően végrehajthatók, s amikor gyaHa egy „átlagosnak” nevezhető nap kezdődik a Parlamentben, akkor a reggeli csengetés előtti órában a jelenléti ívek asztalánál találkoznak egymással a képviselők. Akik a korai órákban — mint például a kulturális vagy a jogi-, igazságügyi bizottság tagjai — nem voltak éppen csoportüléseken, tegnap is ott beszélgettek. A vissza-visszatérő téma a belügyminiszteri és a kormányfői beszéd volt. Sokan úgy vélték: megkezdődött az ellenzék nyílt „inkvizíciója.” Mások azt találgatták, hogy ki lesz a következő „kipécézett” miniszter. Jól értesült forrásokra hivatkozva jegyezték meg „háttér-információként”, hogy nem biztos már Horn Gyula, Kulcsár Kálmán és a miniszterelnök széke sem, pedig jó másfél hónap van még a választásokig. Ezekre a jelzésekre utalt — véleményem szerint drámai hangú — beszédében Németh Miklós, amikor a következőket mondta: — „...gazdagabbak lettünk egy felismeréssel: ma Magyarországon a pártok nem programjaik hirdetésével és mellette szóló érveléssel versenyeznek egymással, hanem a még működőképes kormányzat elleni kíméletlen támadásokkal... hogy elgyengülve ne jussunk el a tiszta képet mutató s teremtő szabad választásokig...” Hogy hová vezet mindez, azt ezek után nem nehéz találgatni. * Elfogadott ténnyé vált immár, hogy egy-egy téma vitájában erősen megoszlanak a vélemények. Az azonban még így is felkeltette a tudósító figyelmét, hogy a lelkiismereti és vallásszabadsággal kapcsolatos törvény- javaslat tárgyalásakor más-más nézetének adott hangot egy-egy lelkészképviselő, egyházi vezető. korlatilag külön előírások jelentek meg szabályozásukra, pontosabban akadályozásukra. A továbbiakban arról szólt, hogy változás történt az emberi jogok és az állam viszonyában, s a törvény a korábbiakkal ellentétben valójában az államhatalom korlátáit jelöli ki, s az állam számára olyan feladatokat határoz meg, amelyek nem adódnak köz vétlenül az alkotmány megfelelő szakaszának értelmezéséből. A miniszter hangsúlyozta: a törvényre szükség van, s nem átmeneti jelleggel. Ez a törvény nagyon is történelmi jelentőségű a magyar fejlődést tekintve, s hatása is az lesz — mondta Kulcsár Kálmán. Kitért azokra a felszólalásokra is, amelyek a módosító javaslatok sokasága miatt megkérdőjelezték az előzetes egyeztető tárgyalások alapossságát. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: a törvény vitája egy-másfél évvel ezelőtt megkezdődött, s annak során mind az egyházakkal, Tóth Károly református püspök, valamint az MDF parlamenti csoportjának nevében szóló Ro- szik Gábor úgy fogalmazott: nincs meggyőződve arról, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény szükséges, csorbítaná ugyanis az egyházak szabadságát. Egy folyosói beszélgetés során Kocsis Elemér református püspök viszont kijelentette: „...erénye a törvényjavaslatnak, hogy kimondja az egyház értékhordozó erejét. ” Ezek között az értékek között — szögezték le végül is a parlamenti állásfoglalásban — mindenképpen prioritást kaphat az egyház nevelési-oktatási feladat- vállalása. — Hogyan illeszkedik ez bele a jelenlegi oktatási struktúrába? — kérdeztem a gyakorló pedagógust, a hevesi iskolaigazgatóképviselőt, Barcsik Jánost. — A választ valahol ott kell kezdenem, hogy abból a generációból származom, amelyik a fel- szabadulás előtti időszakban egyházi iskolában tanult, jómagam egy nyolcosztályos evangélikus iskolában jártam. Vannak emlékeim az egykori egyházi iskoláról, s elgondolásaim is arról, hogy miként térhet vissza a hitoktatás az iskoláinkba — mondta. — Éppen ma reggel volt egy kulturális bizottsági ülés a Házban, ahol a kultuszminiszter úr kérte a véleményünket. Hogyan tovább...? Azt kérdezte, látjuk-e szükségét annak, hogy a jelenlegi oktatási törvényt átdolgozzuk, s határozott igen volt a válaszunk, hiszen 1988 óta jelentős változásokon ment át az ország, az élet. Ezt az egész európaisághoz való igazodás követeli meg, benne természetesen az egyházi oktatással, neveléssel. — Milyen jeleit látja ennek? — A társadalom többsége az elmúlt iskolarendszerekkel elémind pedig a politikai pártokkal egyeztették elgondolásaikat. A miniszter ezt követően azokra a módosító indítványokra reagált, amelyeket sem a jogi bizottság, sem pedig a kormány nem tud elfogadni. így nem jött létre megegyezés Roszik Gábornak arról a javaslatáról, hogy a gyermek vallásos nevelése ügyében a szülő és a gyám mellett a tényleges gondviselőnek is joga legyen dönteni, mert a magyar jogrendszer nem ismeri a tényleges gondviselő fogalmát. Ugyancsak nem értettek egyet több képviselőnek azzal az indítványával, hogy a katonai létesítményekben a katonai szolgálatot teljesítők vallásukat ne csak egyénileg, hanem együttesen is szabadon gyakorolhassák. A miniszter itt hivatkozott a katonai intézmények sajátos belső rendjére, amely olyan kényszerítő magatartásszabályokat is tartalmaz, amelyek bizonyos értelemben valóban akadályozhatják az (Folytatás a 2. oldalon) gedett volt, értékeinek hasznosításával kell vállalnunk most egy átmenetet, amely nem lesz köny- nyű dolog. Szerény lépés volt a nyár folyamán, amikor a vallásgyakorlatnak, a hitoktatásnak tágabb lehetőséget adtunk, a szülők egy bizonyos része kérte a beíratást. Felhívtam a kollégáim figyelmét, hogy a régi beidegző- döttségek nehogy gátat szabjanak ennek, mint emberi jogot vegyük tudomásul: ez az Ország- gyűlés ezt is „meglépte”, a kormányzat ezt is lehetővé tette. A mai határozat még ennél is tovább lépett: fakultatív tárggyá avatta a hitoktatást. * Várhatóim napirendre kerül ezen az ülésszakon a családjogi törvény módosítása is, amely Árvái Lászlónérégi szívügye. Hogy miért, arról némi „önkritikával” kezdte a beszélgetést. — Csaknem három évvel ezelőtt módosította az Országgyűlés a családjogi törvénynek azt a paragrafusát, amelyik az örök- befogadásról rendelkezik — említette. — Elhamarkodottan döntöttünk akkor, mert nem hallgattuk meg a gyámügy és a hasonló intézmények szakembereit, s csak később érzékeltük: nem döntöttünk helyesen annyiban, hogy az örökbefogadást két hónapról hatra növeltük, s így az apróságokról lemondó anyák kerültek előtérbe a gyermek jogaival szemben. Amikor erre rájöttünk, Bánffy György az egészségügyi miniszterhez interpellált, én pedig az igazságügyi miniszter segítségét kértem. A válasz: a mostani törvénytervezet, amelyik várhatóan rendbe hoz majd mindent. — Mi a lényege a javaslatuknak? — Az, hogy az anya várakozási idejét illetően elegendő a két A Miniszter- tanács tárgyalta A Minisztertanács Hivatala közli: A Minisztertanács szerdán — az Országgyűlés aznapi tanácskozásának befejeztével — ülést tartott. A kormány elfogadta a családi pótlék teljeskörűvé tételéről szóló törvényjavaslatot. A családi pótlék alanyi jogon járó juttatás, tehát mindazokra vonatkozik, akik Magyarország területén háztartásukban gyermeket nevelnek. Az 1990. április 1-jével életbe lépő törvény hatálya tehát azokra is kiterjed, akik nem magyar állampolgárok, de nemzetközi egyezmény szerint jogosultak családi pótlékra, vagy állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkeznek. Az előirányzott családi pótlék javasolt összege havonként egy gyermek után 1770 forint, két gyermek után gyermekenként 2070 forint, három és minden további gyermek után fejenként 2200 forint. A Minisztertanács előterjesztést fogadott el a büntetőjogszabályok módosításáról, és ezzel kapcsolatban törvényjavaslatot terjeszt az Országgyűlés elé. A kormány újraszabályozta a haditechnikai eszközök és szolgáltatások kivitelét és behozatalát. hónap a lemondás eldöntésére, vagyis ez után az idő után már nem tarthat igényt az örökbe adott gyermekre. Van azonban még egy vitatható része ennek a tervezetnek, miszerint a gyámhatóság helyett a bíróság hatáskörébe kívánják utalni az örök- befogadási eljárást. Ez azért nem kedvező, mert a bírósági procedúrák, mint az általában tapasztalható, meglehetősen elhúzódnak, s ezzel ismét csak az arra rászorult gyermekek elhelyezését hátráltatnánk. A kérdéses variációk vitájára várhatóan holnap kerül sor, s remélhetőleg rendeződik végre az érintett kisgyermekek „emberi joga” is... * Engedje meg a kedves olvasó, hogy egy kicsit „haza is beszéljünk”, s a tervezett sajtótörvénymódosítás kapcsán a megyei napilapok gondjáról is szóljak. Lapunk kollektívája is támogatta azt az állásfoglalást, amelyet a szolnoki kollégák és a MÚOSZ juttatott el Fodor Istvánhoz, az Országgyűlés megbízott elnökéhez. Ebben elhangzott: „Kérjük a Tisztelt Országgyűlést, hozzon olyan döntést, amelynek alapján a megyei napilapok önállósága nemcsak deklarált lesz, hanem tényleges. Teremtsen olyan helyzetet, hogy a megyei napilapok ne legyenek egyetlen párt politikájának a kiszolgálói sem, a lapkiadó vállalatok pártoktól független,- önálló gazdálkodást folytathassanak...” A házelnök — érdeklődésünkre — egyelőre annyit válaszolt, hogy egyetért a lapok törekvésével, de ennek tolmácsolását bízzuk két szakmabeli képviselő kollégánkra, Király Zoltánra és Sztrapák Ferencre. Hát, most aztán rajtuk a szemünk, azaz: „így akasztják a hóhért...” Szilvás István Parlamenti tudósítónk jelenti: ______________________________ E mberi jogok „kicsiben és nagyban...”
