Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-24 / 20. szám
2 MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS NÉPÚJSÁG, 1990. január 24., szerda (Folytatás az 1. oldalról) — A gazdaság helyzete kemény, súlyos terheket jelentő, népszerűtlen, de halaszthatatlan lépéseket követelt — emlékeztetett a továbbiakban. — A kormány kész volt ezeket megtenni, s elszántságát csak növelte, hogy a pártok többsége kifejezetten szorgalmazta is: a kormány ne hagyja a kellemetlen operációkat utódjára, vállalja el azokat, s cserébe a pártok nem használják fel pártpolitikai célokra a gazdasági, szociális feszültségeket. Egyidejűleg óriási erőfeszítéseket tett a diplomáciai kapcsolatokban, hogy megfelelő támogatást szerezzen, nem magának, hanem az ország gazdaságának és leendő kormányának. Manapság azonban vajon miért akarják az emberekre szugge- rálni, hogy a rendszerváltás általunk választott békés, konszenzusokra épülő, jogi garanciákkal alátámasztott módszere miatt a reformok élvonalából a hátsó vonalba kerültünk? Én ügy vélem, igaztalan és kishitűséget tükröző az a szemrehányás, hogy Magyarországon megtorpant az átmenet folyamata, és felelőtlen az a törekvés, mely a tömegek indulatának felszításával akarja rohanóvá tenni az eseményeket, szétverni a múltat és jelent, gyalázva boldogboldogtalant. A gondokon nem lehet úgy úrrá lenni, ha fokozzák a feszültséget, ha tovább szítják az elégedetlenséget, ha megingatják a működő intézmények iránti bizalmat, azaz szétzilálják a demokratikus átalakulás esélyeit. Mi azon dolgozunk, hogy ezeket az esélyeket megőrizzük, és ezekből mind többet valóra váltsunk. Azt mondják, de hát rengeteg a sár, ami összegyűlt! Ez igaz. De n kérdezem: muszáj érte folyton- folyvást lehajolni és egymás arcába vágni? Ez lenne az eltakarítás egyetlen módja? Én nem hiszem, és szerencsére a nép többsége sem hiszi ezt. A miniszterelnök a továbbiakban leszögezte: — Kormányom két dolgot vállalt, és tudta, hogy az nem kevés: a gazdaság működőképességének megőrzését, és az átmenet, a rendszerváltás békés jellegének biztosítását. Arra számítottunk — mégpedig sokoldalú konzultációk alapján —, hogy a hatalomért kezüket kinyújtó pártok és más társadalmi szervezetek ehhez partnerek lesznek, és nem ellenségek. Keveseket leszámítva, ebben csalatkoznunk kellett, de gazdagabbak lettünk egy felismeréssel: ma Magyarországon a pártok nem programjaik hirdetésével és mellette szóló érveléssel versenyeznek egymással, hanem a még működőképes kormányzat ■ elleni kíméletlen támadásokkal. A kormány — mint tudják — elvállalta a halaszthatatlan intézkedések meghozatalát, de megkérdem: komolyan gondolják, hogy eközben szemrebbenés nélkül tűrni fogja tisztességének, őszinteségének, szakértelmének kétségbe vonását, sokszor tagjai emberi méltóságának megtiprá- sát, a gusztustalan gyalázko- dást?! — Őszintén örülök, hogy az ellenzék leghangosabb és eszközökkel legjobban ellátott erői már képesnek érzik magukat a kormányzásra. Mert egyre rövi- debb az idő, amin belül ezt igazolniuk kell, ha bizalmat kapnak a választóktól. S nyilván nem fognak majd azzal érvelni, amit ettől a kormánytól nem fogadtak el, hogy évtizedek alatt felgyülemlett problémákat nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Azt mondom tehát: előre a szabad választások utáni koalíciós kormányzásért! Csak minek ez a nagy sietség? Nem tudják kivárni, hogy normális mederben és ütemben jusson el az ország a szabad választásokig, s ott higgadtan, hisztéria és pánik nélkül fejezze ki szavazatával akaratát? Nem a kormány vagy magam számára kérek kíméletet! Az ország és népének érdeke a kímélet, hogy ne sodorják felelőtlenül kormányozhatatlan állapotba a társadalmat. Igazán csak a magyar állam növekvő függetlensége és a kormány növekvő önállósága, a pártállam lebontása tette lehetővé, hogy a kormányzat érdemben foglalkozzon a belügyi munka koncepcionális kérdéseivel. A kormány abból indult ki: a titkosszolgálatok elsődleges feladata, nemzeti kötelessége, hogy szolgáltassa azokat az információkat, amelyek szükségesek, de az élet nyitott szféráiban nem hozzáférhetők. Vitathatatlan, hogy kémelhárításunk és katonai elhárításunk működőképességének fenntartása az egész nemzet érdekében áll. Különös jelentősége van ennek az instabillá vált magyar belső helyzetben. Hasonló a helyzet a polgári és a katonai hírszerzéssel. A viharosan változó nemzetközi helyzetben létfontosságú ugyanis, hogy a kormány és annak egyes tagjai megbízható információhoz jussanak a hazánkkal kapcsolatos politikai, gazdasági elképzelésekről, valamint a bennünket érintő katonai, katonapolitikai szándékokról és törekvésekről. A belbiztonság területén kialakult válság természetesen hozzájárult ahhoz, hogy a tervezett és nagyrészt kidolgozott lépéseket az átszervezésben gyors ütemben megtegyük. — A legkézenfekvőbb cél az, hogy véglegesen múljon el a félelem korszaka, vagyis titkosszolgálati eszközöktől többé ne féljen a törvénytisztelő állampolgár e hazában—szögezte le. A titkosz- szolgálati szervezeteket természetesen depolitizálni keli A pártirányítás megszüntetése, a párt kivonulása ezen helyekről teljes egészében megtörtént. Meggyőződtem arról, hogy ezen szolgálatok úton vannak afelé, hogy politikamentes, funkcionális szakszolgálatokká váljanak, amelyek a törvényességi előírások szerint parlamenti ellenőrzés mellett, a mindenkori legitim magyar kormány közvetlen irányítása alapján működnek. — A régi belbiztonsági szolgálat elvesztette funkcióját, és már korábban elvesztette a társadalom bizalmát. Megszüntettük. De el kell ismerni, hogy 1989- ben az átmenet békés jellegének biztosításában pozitív szerepet játszott. Nincs kétségem az iránt, hogy az új nemzetbiztonsági hivatal sem kapja meg automatikusan a társadalom bizalmát. Ezért úgy gondolom, hogy az új szervezetnek az eddigi belbiztonsági funkciókból — legalábbis az átmenet idejére — csak az elengedhetetlenül szükséges feladatot, a legszűkebben vett alkotmányvédelmet szabad és kell átvenni. — A vonatkozó jogszabályok mielőbbi kidolgozása és a parlamenti felügyelet felállítása mellett is nagyon fontos, hogy az újonnan létesítendő speciális szervek elvégezzék az elkerülhetetlen belső önvizsgálatot munkájuk tartalmát, eszközrendszerét és állományuk beállítottságát illetően. Elengedhetetlennek tartom, hogy — ahol még ez nem történt meg — demokratikus szellemű, nemzeti érzelmű vezetők kerüljenek a kulcspozíciókba, az állományt pedig tehetséges és tisztességes fiatalokkal frissítsék fel, függetlenül azok pártállásától. A kirobbant botrány egyik tanulsága: abban szerepet játszott az is, hogy a koncepcióváltás gyakorlati végrehajtása az indokoltnál lassabban haladt. Ebben a magam felelősségét is érzem. Horváth István belügyminiszter lemondását érintve a kormányfő kijelentette: az adott helyzetben elkerülhetetlen volt. A hazánkban tartózkodó szovjet csapatok kivonásával A tisztségéről lemondott Horváth István volt belügyminiszter búcsúzik Németh IVfiklós miniszterelnöktől a Parlament első napi ülésén (Népújság-telefotó MTI) kapcsolatos kormányzati álláspontra térve rámutatott: a kormány — a közvélemény és a parlament támogatását élvezve — aktívan szorgalmazza a Magyar- országon állomásozó szovjet csa - patok teljes kivonását. Rizskov miniszterelnökkel tárgyalva egyetértettek abban, hogy a szovjet csapatok magyarországi állomásoztatása egy korábbi, ma már minden tekintetben meghaladott politikai és katonai koncepció következménye, s ma már sem politikai, sem katonai szempontból nem indokolt. Magyar- ország stratégiai és katonaföldrajzi helyzete lehetővé teszi, hogy biztonságunk bármiféle veszélyeztetése nélkül a lehető legrövidebb időn belül teljes mértékben kivonják hazánkból a szovjet csapatokat. A miniszterelnök felszólalását követően Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter emelkedett szólásra. A miniszter a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényjavaslatot ismertette a képviselőkkel Röviden vázolta — a hatályos rendelkezések kritikai értékelésével — a jelenleg fennálló ellentmondásokat és hiányosságokat, amelyek mind az állampolgárok és az egyházak, mind pedig a jogalkalmazók számára teljes bizonytalanságot teremtenek. Kulcsár Kálmán rámutatott: a javaslat átfogóan szabályozza a lelkiismereti és vallásszabadsággal, valamint az egyházakkal kapcsolatos kérdéseket, meghatározza a jog tartalmát, jogi szabályozással biztosítja a szabadságjog érvényesülését. Rendezi az állam és az egyház egymáshoz való viszonyát, rendelkezik az egyházi gazdálkodás legfontosabb témáiról. Jellege és tartalma összhangban áll az alkotmánynyal, az emberi szabadságjogokat érintő más törvényekkel, így például az egyesülési jogról szóló törvénnyel, a készülő új sajtótörvénnyel, valamint egyéb, az egyházak működését érintő magas szintű jogszabályok — az oktatási törvény, a Polgári Törvény- könyv, az államháztartással és az adókkal kapcsolatos jogszabályok — rendelkezéseivel. A kodifikációs munka megalapozása érdekében számba kellett venni nemzetközi kötelezettségvállalásainkat is — jelentette ki Kulcsár Kálmán. A továbbiakban a törvényjaUjabb szabad demokrata képviselő a Parlamentben Választóinak mintegy száz emberből álló lelkes csapata kísérte el az Országházig Tamás Gáspár Miklóst, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivőjét, akit január elején választottak meg országgyűlési képviselővé a főváros V. kerületében megtartott időközi választáson. Az új képviselő az ülésszak első szünetében röviden minősítette Horváth István belügyminiszter lemondását. Omondta: a szabad demokraták helyesnek tartják Horváth István lépését. A továbbiakban pedig azoknak a feltételeknek a megteremtését várják, amelyek lehetővé teszik, hogy a magyar demokrácia épületét aláásó Állambiztonsági Szolgálatot ezentúl valóban a Parlament ellenőrizze. vaslat néhány alapvető rendelkezését ismertette, jelezve egyúttal azokat a vitás kérdéseket is, amelyek az egyházakkal és a politikai szervezetekkel történt megbeszélések során felmerültek, s amelyek az egyeztetések alapján megoldódtak. A törvényjavaslat rögzíti: a lelkiismereti és vallásszabadság az embert születésétől fogva megillető, alapvető szabadságjog, amelyet nem az állam vagy más hatalom adományoz. Ezektől senki nem fosztható meg, és mindenkit — bármilyen feltétel és jogi, nemzetiségi, nyelvi vagy más megkülönböztetés nélkül — megillet. E jogok gyakorlásának keretében mindenkinek joga van ahhoz, hogy vallását vagy más lelkiismereti meggyőződését szabadon, minden kényszer nélkül megválaszthassa, ateista vagy hívő lehessen, utóbbi esetben pedig szabadon követhesse bármely vallás előírásait. Emellett mindaddig, amíg az nem jár mások jogainak vagy szabadságának sérelmével, bárki bírálhat-« ja mások meggyőződését, ilyen értelmű propagandát folytathat, és összefüggésben a véleménynyilvánítás szabadságával, illetve a tanszabadsággal, ateista vagy vallásos nevelésben, oktatásban részesíthet másokat. A javaslat szerint vallása, meggyőződése és azok kinyilvánítása, illetve gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illet meg. Nagyon fontos előírás az is, hogy állami, hatósági nyilvántartásba, vallási és más meggyőződésre vonatkozó adatot nem szabad felvenni. Garanciális szabály — szögezte le a miniszter —, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni. A jog gyakorlásával kapcsolatban rögzíti a javaslat, hogy lelkiismereti szabadságra hivatkozással — törvényi kivétel hiányában — nem lehet megtagadni az állampolgári kötelezettségek — például a honvédelmi munkakötelezettség, a közteherviselési kötelezettség — teljesítését. Kulcsár Kálmán szólt arról, hogy a közjogi alanyi jog tartalmának meghatározásakor több egyház képviselője célszerűnek tartotta annak kimondását, hogy a vallás szabad gyakorlását lehetővé kell tenni a szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekben gondozottak, a büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartottak és a hadkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítők számára. A kényszertartózkodási helyeken történő vallásgyakorlat „alárendelt” azonban az említett intézmények, szervezetek működési rendjének, mert az kizárólag azzal összhangban, illetve annak sérelme nélkül történhet. A javaslat a szociális, egészség- ügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekben, büntetés-végrehajtási intézetben az egyéni és a közösségi vallásgyakorlat, a katonai létesítményben pedig az egyéni vallásgyakorlás lehetőségét rögzíti, emellett azonban kimondja: a katonai létesítményen kívül a katona vallásgyakorlásáAláírták a választási etikai kódexet Megegyezés született a választási etikai kódexről kedden Budapesten. A dokumentumot, amelynek kidolgozását és elfogadását a Független Jogász Fórum szorgalmazta a választásokon indulni kívánó pártok számára, 12 szervezet — az Agrárszövetség, a Hazafias Választási Koalíció, a Nemzeti Kisgazdapárt, a Független Szociáldemokrata Párt, a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Szocialista Párt, a Magyar Liberális Párt, a Keresztény- demokrata Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Fidesz — képviselője, valamint dr. Salámin András független képviselőjelölt látta el kézjegyével. A nyilatkozatban részes politikai szervezetek és személyek kinyilvánítják azon meggyőződésüket, hogy csak akkor jöhet létre a nép valódi akaratát képviselő olyan országgyűlés és kormány, amely képes a magyar társadalmat az erkölcsi, gazdasági és politikai válságból kiemelni, ha az ország lakosai átérzik a négy évtized óta első szabad parlamenti választások történelmi jelentőségét, és hajlandóak tevékenyen részt venni azokban. Ebből kiindulva és az önkorlátozás szükségességét felismerve az aláírók kötelezőnek fogadják el a választási etikai kódexben megfogalmazott szabályokat. Az aláírók kötelezettséget vállaltak arra, hogy maradéktalanul betartják a Magyar Köztársaság törvényeit, tartózkodnak a választójogi törvény bírálatától. A kódex szabályai a választások mindazon résztvevőjére — jelöltet állító szervezetek, független jelöltek, sajtó, rádió, televízió és egyéb szervezetek — kötelezőek, akik, illetve amelyek a Független Jogász Fórumhoz eljuttatott nyilatkozatukkal azokat elfogadják. A választási etikai kódex rendelkezései a felekre nyilatkozatuk megtételének napjától a választás végleges eredményének közzétételéig hatályosak. Felelősséget vállalnak azért, hogy tagjaik, megbízottaik a kódexben foglaltakat betartják. A nyilatkozat aláírói vállalják, hogy az érdekükben megvalósított etikai szabálysértést kivizsgálják, az elkövetőt felelősségre vonják, súlyosabb esetben a megbízást tőle visszavonják, illetve a választásban való további közreműködéstől eltiltják, és az intézkedésről a sérelmet szenvedett felet tájékoztatják. ban nem korlátozható. Hangsúlyozni kell — mutatott rá a miniszter —, hogy az egyéni joggyakorlat kategóriájába beletartozik: a katonák, ha azonos hitelveket vallanak, összegyűlhetnek, de szervezett közösségi vallásgyakorlatot nem folytathatnak. A javaslatban foglaltakat tovább részletezve Kulcsár Kálmán rámutatott: a tervezet a lelkiismereti és vallásszabadság jogának részeként értelmezi az egyházalapítás jogát. Meghatározza az alapítás (a nyilvántartásba vétel), a működés és a — meghatározott törvényi feltételek fennállta esetén biztosított — nyilvántartásból való törlés szabályait. Az állam és az egyházak kapcsolatára vonatkozóan Kulcsár Kálmán kifejtette: az egyházak olyan autonóm szervezetek, amelyek ügyeibe az állam nem avatkozik — azok belső törvényei sem szorulnak állami megerősítésre —, a különböző egyházakat azonos jogok illetik és kötelezettségek terhelik, azaz egyenjogúak; és az állam semmilyen belső egyházi szabály végrehajtásához nem nyújt segítséget kényszerítő eszközeivel. A miniszter ezután kitért arra is, hogy az esetben, ha az egyház olyan tevékenységet végez, amelyet jogszabály rendez, rá ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint más szervezetekre. A miniszter végezetül hangoztatta: lehetővé kell tenni, hogy a kártalanítás nélkül állami tulajdonba vett, egykor egyházi tulajdonú oktatási, egészségügyi, szociális és hitéleti célt szolgáló épületeket igényeik szerint ismét az egyházak használhassák ilyen jellegű tevékenységre. A probléma rendezéséhez szükséges jogszabály előkészítés alatt áll. Kulcsár Kálmán expozéjához a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében Czoma László fűzött kiegészítést. Az előadó hangoztatta: a törvény megalkotásával végre minden ember magánügyévé válhat hite, vallása, amivel méltóságát nyerheti vissza, vállalhatóan, minden félelemtől, előítélettől mentesen. Tizenhároman mondták el véleményüket a napirend vitájában. Az elnöklő Jakab Róbertné délután háromnegyed ötkor berekesztette az Országgyűlés januári ülésszakának első munkanapját. Az SZDSZ feljelentést tesz cédulák egy egri szeméttartály mellett Tegnap délután az SZDSZ egyik aktivistája mintegy 25-30 darab — az értesítő rész szempontjából kitöltött — kopogtatócédulára bukkant Egerben, az Egészségház utca egyik szemét- tárolójában, illetve mellette. A hivatalos papírok közül — mellesleg ezek zöme a felleléskor sáros, tépett volt — öt, jó állapotban lévő kopogtatócédulát az SZDSZ képviselői szerkesztőségünkbe is behoztak, így magunk is meggyőződhettünk állításuk igazáról. Az SZDSZ-esek felkerestek néhányat azon személyek közül, akikhez az említett papíroknak el kellett volna jutniuk. Nos, az érintettek megerősítették, hogy a cédulákat nem ők dobták el, a történtek előtt maguk is értetlenül állnak. Amint megtudtuk, a mai nap folyamán az SZDSZ egri szervezetének képviselői az Egri Városi Ügyészségen feljelentést tesznek ismeretlen tettes ellen választás rendje elleni bűncselekmény (Btk. 211. paragrafus) elkövetése miatt. A büntetőeljárás megindítása után az SZDSZ a még használható kopogtatócédulákat az érintett választópolgárokhoz eljuttatja. (E lap más helyén e sorok írójának vitáját olvashatják — kopogtatócédulaügyben — dr. Jakab Istvánnal, Heves Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottságának titkárával. Minden tiszteletem dr. Jakab Istváné, ám ő szép elveket hangoztat, miközben a tények mást mutatnak.) (MTI) (sárhegyi)
