Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-24 / 20. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. január 24., szerda

GAZDASÁG TÁRSADALOM

Express-utak

A bolgárok után a lengyelek is elmaradtak

Új vendégek Tunéziából

Válasz

A Falufórum Yerpeléten című írásra

Ha Eger — akkor turisták

(Fotó: Szántó György)

A hivatalos mérleg ugyan az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodánál is még csak készül — Heves megyei kirendeltségén azonban lényegében már most összegezhetők az elműlt esztendő tapasztalatai.

Mint Pataki Sándor kirendelt- ségveze/ő/ő/megtudtuk: munkájuk a legutóbbi időszakról is meglehetősen vegyes képet mutat. Románia kivételével változatlanul minden közelebbi szocialista országba vittek csoportokat, nyugati útjaik során eljutottak turistáink Ausztria mellett az NSZK-ba, a franciák, spanyolok, angolok, olaszok földjére, s kirándulást tettek a törököknél, görögöknél is. Csupán három bérelt autóbuszuk több mint 200 ezer kilométert futott vendégeikkel. A külföldi látogatók között az NDK-sok, a csehszlovákiaiak vezetik a listát, de az említett nyugat-európaiak többsége, illetve szép számú szovjet, sőt — először — tunéziai vendég is megfordult vonzó vidékünkön. Ugyanekkor a régi barátokból a bolgárok után már a lengyelek is elmaradtak teljesen, ami vitathatatlanul hozzájárult ahhoz, hogy a legnagyobb hagyományú relációban a korábbinak harmadára esett vissza a szervezett beutazás.

Idegenben mindmáig Isztambul, Bécs, Graz, Berlin, München, Katowice, Krakkó a legnépszerűbb úticél, míg itthon különösen Kőszeg, Sopron, Szombathely, Pécs, Szeged, Budapest csábítja az útrakelőket. A hozzánk látogatók elsősorban Egerre kíváncsiak, de szívesen felkeresik a megyeszékhely környékét, Szilvásváradot, Parádot, Kékestetőt is.

Az érdeklődők körében erőteljesen fellendült a fiataloknak kedvezményeket biztosító igazolványok vásárlása, s a világjárás a valutaforgalmat is megélénkítette. Soha annyi idegen fizetőeszköz nem cserélt gazdát, mint tavaly, s ez kiváltképpen pótolta a hagyományos tevékenység kieséseit. így végső soron minden eddigit felülmúló, mintegy 230 m illió forintos árbevételre, s szin - tén tisztes nyereségre sikerült a ki- rendeltségnek szert tennie, ami most — a gondok ellenére is — bizonyos elégedettségre ad okot Egerben.

Mert teljes megelégedésről szó sincs.

Pataki Sándor hangsúlyozza: helyzetük továbbra sem könnyű. Akár csupán az elmúlt évi teljesítmények megismétlése is a tavalyinál nagyobb erőfeszítéseket követel tőlük. A vendégek pénze ugyanis — ahogyan közismert — fogyóban van, a programokat, szolgáltatásokat jobban a zsebükhöz kell igazítani. A belföldi kirándulások lehetőségeit — úgy érzik — még korántsem használták ki igazán. Megpróbálják hát — többi között — a diákok országjárásait még inkább népszerűsíteni, a megszokottnál előbb teszik az idén ajánlataikat a vakációk idejére, s olyan helyek iránt is iparkodnak figyelmet ébreszteni, ami eddig nem, vagy csak kevésbé jutott eszükbe. Télidőben például határozottabban szorgalmazzák a síbuszokat a közeli országokba, az első adandó alkalmat megragadják a romániai, erdélyi körutak újbóli szervezéséhez. Érdekesebb szakmai utazásokat hirdetnek Nyugatra, toboroznak az atlétikai Európa-bajnokságra, Jugoszláviába. Izraelbe olyan négyhetes utat ajánlanak, amelynek résztvevői biztosított munkaalkalom — napi hétórás mezőgazdasági, ipari, háztartási foglalkoztatás — mellett az ellátáson kívül szerény zsebpénzhez is jutnak, hogy szabadidejükben a szervezett kirándulásokon túl is jobban szétnézhessenek az érdekes országban.

Heves megyei üdültetéseiknél megkülönböztetett figyelmet fordítanak a belföldi gyermekekre és nászutasokra Egerben, Szilvásváradon és Noszvajon, a külföldieket — első alkalommal — andornaktályai és megyeszékhelyi szüretekre váiják komplett, változatos programokkal.

1989-ben több mint hétezer vendéget vitt az Express Heves megyéből, s 12 ezernél nagyobb számú látogatót fogadott szőkébb hazánkban. A kirendeltség feltétlenül szeretné megőrizni ezt a vendégkört továbbra is, de inkább azon van, hogy tovább növekedjék a forgalom.

(gyóni)

A Népújság január 18-i számában Sárhegyi aláírással cikk jelent meg „Kopogtatócédulák — anomáliákkal” címmel. Erre reagálva válaszunkat az alábbiak szerint szíveskedjék közzétenni:

A Népújság csütörtöki számában megjelent cikk az ún. kopogtatócédulák kézhezvételéről, illetve annak következményeiről szól. Az újságíró bevezetőjében kijelenti: „Isten őrizzen attól, hogy arról mondjak bírálatot, ami még nincs is”, ennek ellenére részletes bírálatot mond valóban arról, ami nincs is, és ami nem is lesz.

Kifejti, hogy azok a pártok jutnak majd az ajánlási szelvényekhez, akiknek „tippadó informátorai komolyabb pozícióban vannak” és akiknek „súgni tudnak.”

A valós helyzet az, hogy a kopogtatócédulák és ajánlási szelvények valóban folyamatosan készülnek, és külön ütemezés szerint a SZÜV részéről folyamatosan kerülnek átadásra a helyi tanácsoknak. Ez biztosítja azt, hogy külön felkészülés alapján ezek a cédulák határidőre a választók kezeihez jussanak.

Nem kérdés az, amit az újságíró feltett, hogy a pártok honnan is szerezzenek információt erről, már csak azért sem, mert valamennyi párt korábban információt szerzett a január 24-i határidőről az ajánlási szelvények gyűjtését illetően egyrészt tőlünk, másrészt pedig éppen a Népújság hasábjairól.

A tanácsok minden előkészületet szolgáló intézkedéseiről információval rendelkeznek a pártok, ezért is utasítjuk vissza azt a sanda megjegyzést, amely a pártok közötti differenciálásra és súgásra vonatkozik. Az is tény, hogy a kézbesítésnél az újságcikkel ellentétben nem „bárki” vállalhat munkát. Ez a közreműködés nem „zsebpénz” kérdése, hanem kiemelten fontos feladat. Az újságíró által „alkalmi postásnak” becézett, az esetek többségében tanácsi dolgozók megbízási szerződésben vállalják a feladatot, és külön kétoldalas ismertetőben foglalt kötelességeket.

A kopogtatócédulák és az ajánlási szelvények átadását mindenkinek aláírásával kell nyugtázni, tehát azokat sem eltépni, sem „a számára szimpatikus pártnak” átadni nem lehet. Ezekkel a cédulákkal tételesen el kell számolni.

Nem tudjuk, hogy az újságíró honnan vette információit, de a közreműködő tanácsi apparátus nevében kérjük, hogy hasonló cikkek előkészítésekor az újságíró alaposabban tájékozódjon, esetleg tőlünk is érdeklődjön, mert az együttműködésre mindig is készek voltunk és készek vagyunk.

Nem vitatjuk azt, hogy a választás előkészítésében, annak kapcsán voltak, vannak és lesznek hibaforrások, azt viszont állítjuk, hogy ezek okozói nem a tanácsi dolgozók.

Tisztelettel: Dr. Jakab István

Tisztelt dr. Jakab István!

Elolvastam írását, de a véleményem nem változott. Még azzal sem sikerült megnyugtatnia, hogy „...voltak, vannak és lesznek hibaforrások...”. Sőt, azzal sem, hogy a vállalt kötelességeket külön kétoldalas ismertető tartalmazza. Ha rövidke írásomat figyelmesebben olvassa el, nyomban rájön, hogy sehol sem állítottam, a hibák a tanácsi dolgozóktól erednek. Utóbbiakkal kapcsolatban egy apró megjegyzés: tekintve, hogy a tanácsi dolgozók a tanácson dolgoznak, alkalmi postásoknak „becézhe- tők”.

S még valami... Az ajánlási szelvény átvételét csak az nyugtázhatja, aki otthon tartózkodik. Kérdéseim: hogyan lehet bizonyítani, hogy valaki a kérdéses időpont(ok)ban otthon volt-e; hányszor kell próbálkozniuk a kézbesítőknek, s mi lesz a cédulával, ha — úgymond — egyszer sem jártak sikerrel? Egyben szíves figyelmébe ajánlom a Pártbeszéd című kiadvány — ez a Mai Nap választási hetilapja — 1989. évi 7. számának Az ajánlócédulák premierje és a Tanulság a parlamenti választásokra című cikkeit, amelyek a budapesti V. kerületi időközi képviselő-választásokkal kapcsolatos anomáliákat sorakoztatják fel. Főként azért, hogy a negatívumok ne ismétlődjenek meg újra...

Az On által is óhajtott együttműködés reményében:

Sárhegyi István

Szovjet környezetvédők felhívása

Veszélyben a Krím-félsziget

Elolvastuk a Heves Megyei Népújság 1990. január 15-én megjelent számában — sajnálatos módon névtelenül — közzétett „Falufórum Verpeléten” című újságcikket.

A falufórumról közölt tudósítással kapcsolatosan néhány észrevételt szeretnénk megtenni, mert úgy véljük, hogy Heves megye olvasó- közönségét nem pontosan tájékoztatták. A Verpeléti Takarékszövetkezet tagsága, vezetősége, valamint a magam nevében megköszönöm Önöknek, hogy szűkebb hazánkban reklámot fejtettek ki a takarék- szövetkezet érdekében. Őszintén reméljük, hogy mindez kedvezően hat majd ügyfélforgalmunkra.

Szeretném Önöket tájékoztatni arról is, hogy a magam részéről senkit nem küldtem — nem is küldhettem — a takarékszövetkezet vezetőségi tagjai közül az említett fórumra, mivel az igazgatóság döntött úgy, hogy hivatalosan nem vesz részt a falufórumon. Magánemberként viszont bárki részt vehetett azon.

A falufórumon semmilyen tájékoztatási kötelezettségünk nem volt. A takarékszövetkezet munkájáról, gazdálkodási tevékenységéről a szövetkezet tagsága előtt kell számot adnunk a részközgyűléseken és a küldöttgyűléseken. A takarékszövetkezet részközgyűlései nyilvánosak, azon önök is és tagjaik is részt vehetnek, s gondjaikat, problémáikat felvethetik.

■ A takarékszövetkezet igazgatóságának megválasztása a küldött- gyűlés feladata. Ügy tudom, önök között is vannak küldöttek a takarékszövetkezetben, de nem emlékszem, hogy a választások alkalmával valaki is szót emelt volna az igazgatóság korát vagy összetételét illetően. Felhívjuk a figyelmüket arra, hogy minden pénzintézetnél alapvető szabály a szigorú titoktartás. Alapszabály és szervezeti működési szabályzat alapján végezzük munkánkat, mely úgy a betétüzletágra, mint kölcsönklhelyezésre, valamint egyéb üzletági tevékenységünkre kötelezővé teszi a titoktartást. Ennek hatálya alól nem mentesül egyetlen dolgozó, vezetőségi tag sem következmények nélkül, még akkor sem, ha megválik a pénzintézettől mint munkatárs vagy megszűnik vezetőségi tagsága. E

Az ügyfeleink érdekében biztosított hivatali titoktartás a személyiségi jogok védelmében történt és történik. Őszintén sajnáljuk, hogy önök ezt nem tudják, holott voltak, remélhetőleg még lesznek is ügyfeleink. Ez alól a titoktartási kötelezettség alól csak az ügyfél maga adhat felmentést. Arról, hogy nálunk ki vett fel kölcsönt és milyen ősz- szegben, a bíróságnak sem szolgáltathatjuk ki. Ennek értelmében tehát, ha a falufórumon meg is jelentem volna, az önök által feltett kérdésekre konkrét választ nem adhattam volna.

A takarékszövetkezet tagsága, vezetősége, dolgozói és a magam nevében határozottan visszautasítom azt a rosszindulatú és ízléstelen hangulatkeltésre alkalmas gyanúsítgatást, hogy a hitelek és kölcsönök nyújtása során a politikai hovatartozás alapján differenciáltunk. A hitelek és kölcsönök folyósításánál a múltban, jelenleg és a jövőben is kizárólag azok a szempontok irányadóak, melyek a hitel- és kölcsönnyújtási feltételek körében előírtak. Ezen előírások között yi- szont nem szerepel, hogy ki a Fidesz, SZDSZ, MSZMP, MSZP, MDF vagy FKFPP, illetve más szervezetek tagja. Az ilyen szempontok szerinti különbségtétel nem egyeztethető össze a józan pénzpolitikával, de az emberi jogok védelmével sem. Ennek kpyetkezménye, hogy ha az igénylő fizetőképessége biztosított volt, egyetlen ügyfelünket sem zártuk ki a kölcsönfeítétel lehetőségéből. .->:.'rtsnv o ••>««,!. ■ .> - - Önök a választott testület szakmai hozzáértését is hiányolják és számon kérik. Mindez arra utal, hogy munkánkkal kapcsolatos tájékozottságuk nem reális, annak ellenére, hogy tudomásunk szerint szövetkezetünk minden területi tagja és dolgozója az alapszabály ps működési szabályzat betartásával, ügyfeleink érdekében végzi munkáját. j>

Igazgatóságunk ezen válaszát annak reményében adja közzé, hogy ügyfeleink tisztánlátása hozzájárul annak a bizalomnak a megerősítéséhez, amelyet takarékszövetkezetünk több évtized óta élvez.

Tisztelettel Az igazgatóság nevében: Polgár József né igazgatósági elnök

A Falufórum Verpeléten című írást lapunk csak közzétette. A hozzánk beérkezett cikket három párt — a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Független Kisgazda—, Földmunkás- és Polgári Párt — helyi szervezete szignálta. (A szerk.)

*

Uj gyógyszertár Petófibányán

A régi patikát Petőfibányán még évtizedekkel ezelőtt, egy lakásból alakították ki. Időközben az épület állapota leromlott, és a helyiségek szűkösnek bizonyultak. Az évek óta húzódó gond az idén januárban megoldódott: megnyitották az új gyógyszertárat a Lenin út 6. szám alatt. A megyei gyógyszertári központ beruházásaként adták át a korábbinál tágasabb, 147 négyzetméter alapterületű patikát. Itt korszerű körülmények között szolgálhatják

ki a betegeket, és bizonyára emeli a színvonalat, hogy a medicinák elkészítéséhez már külön laboratóriumuk van. Nemcsak Petőfibányáról, hanem a környező településekről, Selypről, Zagyvaszántóról, Apcról is ide járnak kiváltani a recepteket, és ahogy Nagy Arpádné, a megbízott gyógyszertárvezető elmondta, az ideálisabb viszonyoknak köszönhetően még nagyobb forgalomra számítanak.

Meg kell menteni a Krím-fél- szigetet — ez a gondolat uralta a szovjetunióbeli művészeti akadémia és az építőművész-szövetség együttes elnökségi ülését. Nem is olyan régen még a Fekete-tenger gyöngyszemének, országos gyógyüdülő-övezetének hívták ezt a tájat. Ma viszont a különböző minisztériumok és főhatóságok termelési hulladék- gyűjtőjévé vált. Továbbra is szeny- nyezik az egykor híres strandokat. Minden normát meghalad a tenger és a légkör szennyezése, pusztulnak az ősfák. Rendezetlenek a környezetvédelmi területek. Összeomlanak a hellén, a

szkíta, a szláv emlékek, a genovai erődök és az ősi örmény kolostorok, a tatár karaván-szerájok és a szkíta kurgánok. Még a szovjet időkben épült műemlékek is restaurálásra szorulnak. Siralmas állapotban van például Feodo- sziában a nagy orosz tengerfestő, Ajvazovszkij múzeumháza és a képtár.

Évente 8 millió ember keresi fel a félszigetet, közülük 6 millió egyéni turista. A Krímre fogyasztói szemlélettel tekintenek a nyaralni érkezők csakúgy, mint a félsziget lehetőségeit kizsákmányoló hivatalok. Mert ugyan

kormányhatározat tiltja a megyében a meglévő gyárak bővítését, újak építését, de Tauria néven szovjet — svéd kéntartalmú- festék-gyárat terveznek, pedig közismertek az ilyen termelés veszélyei. Vagy például a központi üdültetési tanács nemrég hozott létre egy szovjet — svájci közös vállalatot a Krim beépítésére. Ezt akár üdvözölni is lehetne, ha a svájci cég terveit egyeztették volna a távlati fejlesztési tervvel és az építészeti szakértőkkel.

Közben a Krím műemlékei pusztulnak, senki sem foglalkozik megóvásukkal és senki sem felelős értük. Az okok között szerepel a deklaratív törvényhozás erőtlensége, a helyi hatóságok voluntarista döntése, a hivatali érdekek és a kulturális örökség védelme közötti kibékíthetetlen ellentét. A műemlékvédelemnek nincs elegendő pénze. Az állami védelmet élvező, amúgy is kevés műemlékeknek évente legalább egy százaléka elpusztul, nem is szólva a nem védettekről.

A Krím szomorú állapotáról írnak a központi lapok. A műemlékek védelmében nemegyszer szót emeltek a művészeti szövetségek. Erről a legmagasabb szinten döntenek, de a helyi bürokratikus apparátus éppúgy figyelmen kívül hagyja a törvényt és a közvéleményt, mint a minisztériumok, amelyek csak tervfeladataikkal vannak elfoglalva.

Javasolták minden Krím-fél- szigeti városnak, hogy tudományos alapon jelöljék ki a védett övezeteket és a szabályozott beépítésű körzeteket, építészek és művészettörténészek bevonásával vegyék nyilvántartásba az építészeti és régészeti emlékeket.

Ma már nyilvánvaló, hogy a Krím ipari építési tilalma nem terjed ki a környezet és a műemlékek védelmére.

A múlt örökségének megőrzése nemcsak a hivatásos szakemberek teendője, s nem is csupán általános kulturális feladat, hanem politikai probléma is, — hangsúlyozta Dmitrij Lihacsov akadémikus, a szovjet kulturális alap elnöke.

A Krím nem a főhatóságoké, hanem a népé és a történelemé.

S ezt a legrövidebb idő alatt tettekre kell váltani.

UjrcM

a /i of j « £ o í* t* d m let h ro /