Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-24 / 20. szám
HEVES MEGYEI IXL. évfolyam, 20. szám ÁRA: 1990. január 24., szerda 4,30 FORINT A BOLGÁROK UTÁN A LENGYELEK IS ELMARADTAK „A vendégek pénze fogyóban van, a programokat, szolgáltatásokat jobban a zsebükhöz kell igazítani” (3. oldal) ÚJRA A KOPOGTATÓCÉDULÁKRÓL „Hogyan lehet bizonyítani, hogy valaki a kérdéses időpontokban otthon volt-e?” (3. oldal) ÚJABB ÁLDOZAT A KULTÚRLOBBYK KERESZTTÜZÉBEN? „Holtpontra jutott a Feszty-körkép ügye” (4. oldal) A ROMÁNIAI FALUROMBOLÁS KÁROSULTJAINAK „Kőta Imre egri mérnök vállalta, hogy két-két családi ház építési és engedélyezési tervét ingyen elkészíti” (8. oldal) Napirenden a lelkiismereti és a vallásszabadság Lemondott a belügyminiszter Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka 1. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló alkotmányerejff törvényjavaslat. 2. A nemzet biztonsága érdekében alkalmazható különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslat. 3. A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. 4. Az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló törvényjavaslat. 5. A Nemzeti Vagyonügy nökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása. 6. A földről szóló 1987. évi I. törvény és a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. 7. Az egyéni vállalkozásról szóló törvényjavaslat. 8. Az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapír-tőzsdéről szóló törvényjavaslat. 9. Az országgyűlési képviselők jogállásáról, tiszteletdijáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló alkotmányerejű törvényjavaslat. 10. A hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvényjavaslat. 11. A családjogi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. 12. Az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti gyógykezelésének megszüntetéséről szóló törvényjavaslat. 13. A Kossuth-díjról szóló törvényjavaslat. 14. A gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényjavaslat. 15. A Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. 16. Az Állami Számvevőszék létszámáról és éves költségvetéséről szóló törvényjavaslat. 17. Az 1989. évi állami költségvetés hiányának átmeneti finanszírozásáról szóló országgyűlési határozattervezet. 18. Az országgyűlési képviselőjelöltek állami költségvetési támogatására szóló országgyűlési határozattervezet. 19. A Nagykanizsai Sörgyár államigazgatási felügyelet alatt álló vállalattá történő minősítéséről szóló országgyűlési határozattervezet megtárgyalása. 20. Népi kezdeményezés megtárgyalása. a/ országgyűlési határozattervezet az érdek- képviseleti törvény megalkotására, b/ országgyűlési határozattervezet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény, valamint a vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. évi XI ,IV. törvény módosításáról. 21. Király Zoltán, dr. Raffay Ernő és Hámori Csaba önálló indítványa egy országgyűlési különbizottság létrehozására. 22. Személyi javaslatok megtárgyalása. 23. Interpellációk, kérdések. Kedden délelőtt, néhány perccel 10 óra után megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka. A plenum határozathozatal nélkül tudomásul vette Bognár Rezsőnek, Hajdú-Bi- har megye 6. választókerülete országgyűlési képviselőjének lemondását. Tudomásul vette, hogy Borsod-Abaűj-Zemplén megye 6. választókerületének törvényesen megválasztott képviselője Hegedűsné Hargitai Ágnes—akit 1985-ben választottak pótképviselővé -; és Budapest 14. választókerületének törvényesen megválasztott képviselője Tamás Gáspár Miklós. Ezután Horváth István soron kívül kért szót. Mint mondotta: funkciójából és politikai meggyőződéséből eredő kötelességének érzi, hogy a hangulatkeltéssel, a félremagyarázással, a közvélemény sokkolásával, és hovatovább az egész államapparátust is egyre inkább szétziláló fenyegettetés áradásával szemben józanságra, megfontoltságra, realitásra intsen. Felidézte a Belügyminisztérium, az állambiztonsági szolgálat és a személye ellen indított kampányt, amelynek során a Szabad Demokraták Szövetsége, valamint a Fiatal Demokraták Szövetsége törvénysértéssel vádolta meg a BM belső biztonsági szolgálatát, és feljelentését eljuttatta az ügyészséghez. Ezzel összefüggésben kifejtette: a Belügyminisztérium állambiztonsági szolf álatának belső elhárító részlege étségtelenül a pártállam egyik terméke és egyben tartóoszlopa volt. Horváth István röviden ismertette az állambiztonsági munka átalakításának folyamatát, amely 1989 elején kezdődött meg, s — a politikai egyeztető tárgyalások megállapodasa alapján — a biztonsági terület átszervezésével, a nemzetbiztonsági törvény megalkotásával zárult volna, már az új parlament plénumán. A miniszter sajnálattal állapította meg, hogy elfogadta ezt a helyzetet, és saját mulasztásként csupán azt rótta fel, hogy nem követelte meg erőteljesebben e törvény mielőbbi megalkotását, és nem ellenőrizte kellőképpen a pártállam idejéből eredő szabályok hatályon kívül helyezését. Véleménye szerint az egész ügy politikai kérdéssé vált, a gondosan megkomponált támadások arra irányulnak, hogy egyes politikai erők még' a választások előtt döntésre vigyék a hatalom kérdését. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kormány egyes tagjainak lejaratása és lehetetlen helyzetbe hozása az egész kormányzati és államigazgatási tevékenység megbénítását célozza. Horváth István szerint ahelyett, hogy a békés átmenet az európai normák szerint, toleranciával, bosszúállás és leszámolás nélkül folytatódna, az általános anarchia veszedelmes jelei láthatók, amikor a nemzet újabb balsorsa fenyeget, s választási programmá válik milliók boszorkányüldözése. Ahogyan fogalmazott: lassan itt állunk egy olyan áttekinthetetlen helyzetben, amiben már nem pillanatnyi dráma, hanem egy nagy történelmi veszedelem fenyeget: a nemzet — „mint oldott kéve” — szétesik. Az igazi kérdés tehát az — hangsúlyozta —, hogy értelmetlen pártharcok áldozata lesz-e Magyarország, vagy azok, akik csakugyan békésen akarják az átmenetet, képesek-e ezt megvalósítani? Horváth István annak a félelmének adott hangot, hogy a jelenlegi kampány újabb „inkvizíció” nyitánya. Végezetül — saját szerepéről is szólva — hangoztatta: akik a távozását követelik, nyűtan kimondják: zavarja őket, hogy az egykori MSZMP tagjai, vezetői, akik a fordulatot Magyarországon elindították és ma a szocialista pártban vagy a kormányban tevékenykednek, éppen korábbi teljesítményük és a jövőre vonatkozó terveik révén az új magyar demokráciának is hiteles szereplői lehetnek. S mindegy, hogy milyen eszközzel, milyen áron, de ezt akarják megakadályozni. Horváth István — mérlegelve eddigi tevékenysége és „a most kierőszakolt botrány” súlyának arányát —, arra az elhatározásra jutott, hogy lemond miniszteri megbízatásáról, mert egy jogállamban, egy demokráciában ez így szokás. Horváth István leköszönő beszédét követően Fodor István bejelentette, hogy a plénum a második napirendi pontként tárÖ a miniszteri tájékoztatót a gatási botránnyal kapcsolatban. Ezért arra kérte az Országgyűlést: a belügyminiszter lemondását azzal vegye tudomásul, hogy az üggyel összefüggő hozzászólásokra e napirend tárgyalásakor kerül sor. Az Országgyűlés előbb képviselői önálló indítványok megtárgyalásáról, majd az ülésszak tárgysorozatáról döntött. Tizenhat törvényjavaslatot, három országgyűlési határozattervezetet, két népi kezdeményezés megtárgyalását, személyi javaslatokat, valamint interpellációkat és kérdéseket tűzött napirendjére. Immár nem múlik el parlamenti esemény a T. Ház előtti sztrájk, tüntetés nélkül. Néhány nappal ezelőtt még egy sátor állt a főbejárat közelében lévő parkban, rajta a felirat: ”Éhségsztrájk az igazságért”. A budapesti Római fürdő kempingboltjának két dolgozója, Gönczi Péter és neje sztrájkolt a munkahelyi sérelmek, s az egyre több munkavállalót érintő kilátástalan jövő miatt. Ezúttal az Országház egy másik kapujánál várta a képviselőket a „magányos tüntető”, egy idős asszony, akinek a tábláján rövid mondat sürgette: ”Le a magas árakkal!” A mindennapi élet gondjai egyre fojtogatóbban ölelik körül az ország házát... + A belpolitikai élet viharai a patinás falak között sem csitulnak. Mi több: egyre zajosabb napokat él meg a törvényhozó testület. Az esztendő első ülésszaka a nagy botrányt kavart lehallgatási ügy „utózöngéivel” kezdődött. Maróthy László, egykori környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter után a belügyi tárca vezetője kényszerült az „utolsó szó” jogán a mikrofon elé állni. Dr. Horváth István tömören fogalmazott: — A BM állambiztonsági szolgálatának belső elhárító részlege kétségtelenül a pártállam egyik terméke és egyben tarEzt követően Roszik Gábor Í Pest megye 4. vk.) bejelentette, logy a demokratikus ellenzék parlamenti csoportja ezentúl mint a Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja kíván működni. Dr. Bállá Éva (Budapest 46. vk.) elmondta, hogy megalakult a Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója, miután Tamás Gáspár Miklós megválasztásával duplájára nőtt — vagyis kettőre emelkedett — az SZDSZ képviselőinek száma a parlamentben. tóoszlopa volt — mondta. — Az alkotmány módosításakor a Parlament a szükségessé váló új jogszabályok megalkotásának határidejét 1990. április 30-ban szabta meg. A mi előkészítő munkánk — a kormány jóváhagyásával — ehhez igazodott. Ha volt mulasztásom, akkor az az, hogy nem követeltem erőteljesebben e törvény mielőbbi megalkotását, és bár beindítottam, de nem ellenőriztem kellőképpen a pártállam idejéből eredő szabályok hatályon kívül helyezését. Végiggondolva mindazt, ami az elmúlt hetekben és napokban ért, arra a következtetésre jutottam, hogy felállók, lemondok miniszteri megbízatásomról, mert egy jogállamban, egy demokráciában — amit mindany- nyian akarunk — ez így szokás... A tudósító végigtekint az egyre „foghíjasabbá” váló miniszteri széksoron, s arra gondol — mert ezt sugallták a leköszönő Horváth István szavai —, vajon várható-e, hogy a kormány, s netán a nemzet „mint oldott kéve”: szétesik... + Ezen az ülésszakon több téma is szólásra készteti képviselőinket. Zsidei Istvánné a nemzeti vagyonügynökség létrehozásáról, illetve a vagyonkezelés várható problémáiról gyűjtötte ösz- sze mondandóját. Árvái László- né a családjogi törvény módosíBánffy György (Budapest 4. vk.) örömmel szólt arról, hogy január 22-e, Kölcsey Ferenc Az első napirendi pont előtt Németh Miklós kért szót. A Minisztertanács elnöke beszédében közvetlenül az ország népéhez is szólva hangsúlyozta: — Nemcsak az utóbi időszak eseményei, hanem méginkábbaz tását szorgalmazza felszólalásában, míg Sebők József a földről, valamint a termelőszövetkezetekről alkotott törvényi változásokhoz fűz véleményt. Igaz, eredetileg nem készült hozzászólni, de dr. Tallóssy Frigyes képviselő- társának korábbi javaslata egy kissé „kihozta a sodrából.” — A fővárosi képviselő azt javasolta, hogy a szövetkezetek az úgynevezett „megváltott” földet is adják ki a volt tulajdonosok kérésének megfelelően, az 1947- es állapotokat figyelembe véve. Ez a javaslat véleményem szerint egy átgondolatlan, bolsevista intézkedés lenne, mint egykoron maga a szövetkezetesítés is volt, mert nem az élet diktálta szervezés történt, hanem egy erőszakos kollektivizálás... A javasolt földkiadatás most egy újabb erőszakos és igazságtalan cselekedet lenne, már azért is, mert nem mérték fel hozzá a következményeket. — Mik lennének ezek? — Először is: a szövetkezetek zöme „padlón” van, tehát képtelen lenne a hatalmas összegű haszonbéreket kifizetni a mégis bent hagyott területek után. Másodszor: a kivitt földekkel megkérdőjeleznék a szövetkezetek létét, ezzel egy sor kapcsolódó termelési ág szükségességét, mint például az állategészségügyét, a mezőgazdasági vegyészeiét, illetve velük együtt a szakemHimnusz-ának születésnapja végre a magyar kultúra napja lett. előttünk álló hetek megjövendölhető fejleményei indítanak arra, hogy felszólítsam az ország lakosságát: közös cselekvéssel kerüljük el azt, ami a legközelebbi múltunk alapján keserűen megjövendölheberképzést. Továbbá: ezzel nem mondanánk ki politikailag a téeszek felszámolását, de a gyakorlatban erre kényszerítenénk őket... Végezetül: kinek jó ez? A téesztagok zömének nem, mert veszélybe kerülne a megélhetési lehetőségük, az államnak sem, mert elesik egy valutát termelő adózó ágazat összes befizetésétől. S ami a legkeményebb: az ország kenyeréről van szó, ugyanis egy ilyesfajta átalakulás egy ideig termelési gondokat okoz, s addig is élni kell... ■ A téeszelnök a képviselői székben is a földről gondolkodik, s nem véletlen, hogy kemény vitába száll — miként fogalmazott — a „flaszteren született” agrár- politikai elképzelésekkel. + A napokban négy megye — Borsod, Hajdú, Heves és Szabolcs — tanácsi vezetői fordultak a helyi képviselőcsoportok tagjaihoz, hogy az Országgyűlés mostani ülésszakán emeljenek szót a régió érdekében. A megyei vezetők azt a közös felvetést fogalmazták meg, hogy az országnak ez a térsége is arányosan részesüljön a rendezendő világkiállítás programjaiból és hasznából, tehát a velejárófejlesztési lehetőségekből A felhívást lapunk is közölte, így érdekelt hát bennünket, mit intéztek a képviselőcsoportok vezetői Kovács András mondta el ezzel kapcsolatban: Az újságírók összefogást sürgetnek Végső esetre szövegsztrájk! A megyei lapok gazdasági és politikai függetlenségéért A Zalai Hírlap szerkesztősége és a Zala Megyei Lapkiadó Vállalat kollektívája kedden táviratot intézett Fodor Istvánhoz, az Országgyűlés megbízott elnökéhez. Ebben megismételték azt a korábban már előterjesztett kérésüket, hogy a megyei lapoknak, amelyek, mint hangoztatják, az országos sajtóhoz hasonlóan nemzeti érdekeket képviselnek, a nemzeti szolgálatot megtestesítő Minisztertanács, illetve annak illetékes szerve, a Minisztertanács Hivatala legyen a felügyeleti szervük, szakmai munkájához pedig — mint minden jogállamban — a tájékoztatási törvény betűje és szelleme legyen az irányadó. A zalai vállalat szakszervezeti bizottsága és újságírócsoportja egyidejűleg levelet intézett a sajtószakszervezethez és a Magyar Újságírók Szövetségéhez is. Kezdeményezik: a megyei lapok képviselői még ezen a héten üljenek össze és vitassák meg annak lehetőségét és módját, hogy közösen lépjenek fel gazdasági, politikai függetlenségükért. Végső esetre úgynevezett szövegsztrájk indítását javasolják, ami azt jelenti, hogy a politikai jellegű írásoknak csak a címe jelenne meg a lapokban. — Mindenekelőtt egyeztettük a megyék álláspontját, hogy egységes szemlélettel képviseljük a felvetést. Nos, annyit tudtunk elérni, hogy az ígéretek szerint figyelembe veszik az infrastruktúra tervezésénél a régió elképzeléseit. Konkrét tárgyalásra a februári ülésszakon kerülhet sor, akkor „viszik” ugyanis a törvényhozók elé a világkiállítás előkészítésének helyzetéről, a rendezés kérdéséről szóló napirendet... + Az első nap hangulatára rányomta a bélyegét a belügyminiszteri beszéd és lemondás. Talán ezért is kért szót — menetrenden kívül — Németh Miklós miniszterelnök, aki megpróbálta „felrázni” a képviselőket, s újra a régi kerékvágásba terelni a T. Ház munkáját, hiszen a választásokig sürget az idő. — Azt kell felelősen végiggondolni mindenkinek — mondta —, hogy sem ultimátumokkal, sem támadásokkal nem lehetett és nem lehet előrehaladni. Olyan korrekt együttműködésre van szükség, am ikor a politikailag jelentős tényezők a nehéz lépések felelősségéből is vállalják a rájuk eső terhet... Szilvás István (Folytatás a 2. oldalon) Parlamenti tudósítónk jelenti:________________________________ Közös utunk: „mint oldott kéve...” Németh Miklós beszéde
