Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-18 / 15. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1990. január 18., csütörtök Nesze neked, „egri” egyetem! Pécs, Győr, Miskolc, Debrecen Az Amadinda Reich-koncertj ei Az Amadinda . együttes A január 10-i Népújság "Mi lesz veled, oktatási igazgatóság..." cikke azonnali reflexióra késztet. Egyrészt, mert az újságíró néhány fontos mondatot kihagyott az általam telefonba elmondottakból, s ez azt sugallja, hogy az intézményt elsősorban bevételi forrásnak tekintenénk, másrészt egyik testület sem tartotta fontosnak, hogy mint pályázó, részt vegyünk az ülésen és ismertessük főiskolánk helyzetét, az oktatási igazgatóság számunkra való fontosságát. így ezt az alkalmat használom fel arra a célra — ha már a demokratikus önkormányzati testület nem volt kíváncsi véleményünkre — (és másokéra sem), legalább a közvélemény megismerje azt. Öt éve — amikor ez még szentségtörésnek számított — kértük először az oktatási igazgatóság átadását a főiskola számára. Végül több évi folyamatos kérés nyomán 1989. július 1-jén kötöttünk szerződést az MSZMP megyei bizottságával arra, hogy két lépcsőben átvesszük az oktatási igazgatóságot, első lépésben az összes tantermet és tanári szobákat, majd szerződésünk szerint január 1-jével a teljes objektumot. Az MSZMP KB és a Művelődési Minisztérium is megegyezett ebben a kérdésben. Ennek megfelelően júliusban tehát 3 tanszékünk 52 oktatója átköltözött, és használatba vettünk 15 tantermet. Természetesen az átvétel nem „ingyen” történt, hanem az évek óta használt tantermekért az MSZMP által megállapított bérleti díjat fizettünk — évi félmilliót —? júliustól pedig az üzemeltetését biztosítottuk az épület csaknem felének. A tárgyalások a Művelődési Minisztérium és a megyei tanács között úgy alakultak, hogy szinte biztosra vehettük az oktatási igazgatóság átvételét. Akkor nem gondoltuk, hogy különböző eredetű erők hatására a megyei tanács vb (ülése december 22-én volt) nem fogja magára vállalni a döntést, és átadja az ügyet a városi tanácsnak, amely tudomásom szerint már december 21- én(!) döntött is a kérdésben. Ebből csupán annyi jutott tudomásomra, amennyit Békési József közölt Kis Szabó Ervinnel, s e néhány mondatban a főiskola szóba sem került. Jogos a felháborodásunk, hiszen sokáig a főiskola volt az egyetlen pályázó, de fel sem merült más, és a nyilvánosságot teljesen kizárva olyan döntés született, mely nemcsak a főiskolának, de az egész város prezstízsének is árt. Bár a kérdés még a Minisztertanács elé kerül, és bízunk annak az országos érdekeket figyelembe vevő megoldásában. Ügy érzem, az egész huzavona felhívja a figyelmet a közvéleményben a városi tanács és a főiskola között tátongó szakadékra. A tanács állásfoglalását nem tudjuk elfogadni, mivel az oktatási igazgatóság hiányában tanítási feladatainkat nem tudjuk teljesíteni, hiszen több mint 1600 hallgató évfolyamonkénti 25 szakpáron folyó óráit kell beosztani. Mielőtt az épületbe költöztünk, a város 2-3 intézményében kellett órákat tartanunk, sokszor olyan termekben is, melyek oktatásra nem is alkalmasak. A jövőben pedig évente 20 százalékkal kell növelni hallgatóink létszámát. Ha egy néhány éves bérlet után meg kell válnunk az itt használt termektől, nemcsak a főiskolai oktatást nem tudjuk teljesíteni, de az egyetemmé válásban sem tudunk továbblépni. Jelenleg hallgatóink 35 százaléka lakik kollégiumban. A Hámán Kató Kollégiumban az oktatási igazgatóságra átköltöztetett orosz tanszék helyén 25 férőhelyet tudtunk berendezni, ez a bérelt épület kollégiumi részének átvételével közel 100 kollégiumi férőhelyet jelentene, így 40 százalékra nőne kollégista hallgatóink száma. A nemrég végzett országos NEB-vizsgálat is szorgalmazta a kollégiumi helyek növelését, javasolta az oktatási igazgatóság kollégiumi részének átvételét. Mindemellett néhány szoba lenne csupán, melyet vendégoktatók részére fenntartanánk. Az a célunk, hogy az egész épületet átvéve, azt rendeltetésének megfelelően használjuk, és centruma legyen az egri egyetem megalapozásának. Minisztériumunk támogatja az egyetemi képzés megindítását a főiskolán, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen feltételekkel kezdünk hozzá. Mindezek után szükségesnek látok néhány megjegyzést tenni a cikkben megszólalókhoz. Magam is elkezdtem számolni a bevételeket, s ennek eredménye az lett, ha a város az évi tiszta 5 millióból — mely az idegenforgalmi hasznosításból származik — az uszodát építené, az kb. 100 év múlva készülne el, ugyancsak komolytalannak tartom az épület 80 férőhelyes szállodarészére alapozni a világkiállítás egri rendezvényeit. Azt sem hiszem el, hogy erre az épületre építve érhetjük el, hogy Eger Eszak-Magyarországon regionális központtá váljon, sokkal inkább egy kulturált idegenforgalmi hálózat kiépítésén múlhat egy ilyen centrum kialakítása. A kollégiumok eladásával kapcsolatos valótlan állítást visszautasítom. A Széchenyi úti, életveszélyessé vált régi Kun Béla Kollégiumot 10,5 millió forintért vette át az ATI, mivel már nem volt pénzünk a felújításra 1975-ben. így épített a Művelődési Minisztérium 22 millió forintért egy új Kun Béla Kollégiumot a Leányka úton, a Klapka utcai kollégiumunkat pedig ma is használjuk, és nincs szándékunkban eladni. A Skála Duett Kft.-t sem sajnálom, hiszen ha valaki labilis, tisztázatlan helyzetben köt szerződést, pontosan tudja azt is, mekkora a kockázat, s ezt saját magának kell vállalnia. A cikkben megszólalók érveiből kivehető, hogy egyéni és szűkebb csoportérdekeket kívánnak „városi” és közérdekként feltüntetni, és nagyon sajnálatos, hogy ehhez a városi tanács honatyái asszisztenciát nyújtanak és vállalnak. És amíg Miskolc város és Borsod megye vezetői egyértelműen kiállnak bölcsésztudományi egyetem alapítása mellett, addig úgy látszik, az egri városi önkormányzat támogatását nem élvezhetjük egyetemi céljaink eléréséhez. Ha most egy egyetemnek épített objektumból vendéglátóipari, azaz szebben fogalmazva idegenforgalmi egységet csinálunk, abból sohasem lesz újra és igazi egyetem! Dr. Orbán Sándor főiskolai főigazgató Az Amadinda együttest nem kell bemutatni: négy, harmincon aluli zenészből áll: Rácz Zoltán, Sárkány Zsolt, Bojtos Károly és Váczi Zoltán. Még főiskolások voltak, amikor elhatározták, hogy együttest alakítanak, noha „csak” ütőhangszereken játszanak: dobokon, gongokon, xilofonon, marimbán, harangjátékon — és az együttes neveként szimbólummá vált afrikai fa ütőhangszeren, az amadindán. Évek óta koncerteznek itthon és külföldön, nagy sikerrel, két lemezük is kapható, és most óriási vállalkozásba fogtak. Steve Re- ichnek az összes jelentős művét eljátsszák. Mégpedig nagyon rendhagyó módon, koncertkör- utakon bemutatva az egyes műveket. A budapesti Zeneakadémián kívül négy, vidéki nagyvárosunkban is. Az első körön már túl vannak: ebben a fővárosi koncert volt az utolsó az időbeli sorban. A következő kört viszont a Zeneakadémián kezdik január 26-án és február első felében folytatják a korábbi négy vidéki helyszínen: Pécsett, Győrött, Miskolcon és Debrecenben. Steve Reich amerikai zeneszerző, 1936-ban született, filozófiát és zeneszerzést tanult, többek közt Darius Milhaud-tól és Luciano Beriótól, századunk európai zenéjének két óriásától. Afrikában is tett zenei tanulmányutat. A repetitív vagy minimál zenei stílus egyik megalapítója és egyúttal legnagyobb művelője, alkotója. Néhány éve hazánkban is járt, amikor a 180- as csoport néhány művét lemezre játszotta. Most pedig az Amadinda népszerűsíti életművének kimagasló darabjait. Rácz Zoltán elmondta, hogy azért választották éppen Reich műveit, mert egyre többen vannak, akik ismerik és kedvelik munkáit: vidéken éppúgy, mint a fővárosban, s akik még nem, azok majd ezután válnak a híveivé. A következő koncertkörút a budapesti kezdés után Debrecenben folytatódik február 7-én, az ottani Zeneművészeti Főiskola termében, 8-án Miskolcon a Rónai Művelődési Központban, 12-én Pécsett, a Nevelési Központban, majd Győrben zárul 14-én a Bartók Művelődési Központban (a régi színházban). A programban szerepel a Tehilim, az egyik legerősebb hatású Re- ich-mű, és a Music for Mailéit Instruments, Voices and Organ (Zene orgonára, énekhangokra es — az angol nyelvben mailen instruments néven illetnek minden olyan ütőhangszert, amelyen dallamot lehet játszani: például xilofon, vibrafon, marimba, harangjáték, stb.) Ekkor adják elő a New York Counterpoint című, szóló klarinétra és magnószalagra komponált művet is. Március 26-án Budapest, 27- én Miskolc, 28-án Debrecen, április 2-án Pécs, 3-án Győr lesz a következő kör helye és ideje, műsora pedig a Sextett, az Octett (előadja a 180-as csoport, vendégként), a Vermont Counterpoint (szóló fuvolára és magnószalagra), valamint a magyarországi bemutatóknt is jelentős Music for a Large Ensemble (Zene nagyzenekarra). Az utolsó kör májusban indul 7-én Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én Debrecenben, 14-én Győrött és 16-án Budapesten. Műsora: Six Pianos (Hat zongora) és a Music for 18 Musicians (Zene 18 muzsikusra). Lehetséges, hogy maga Reich is jelen lesz néhány koncerten, ha el tud jönni a Tavaszi Fesztivál idején. Kérdésemre, hogy mi a véleménye a pop és rock zenéről és zenészekről, Rácz Zoltán ezt felelte: — Soha nem éreztem különbséget a komolyzene és a színvonalas könnyűzene közt. Véleményem szerint sok komolyzenész, akadémiai műveltséggel, aki fitymálva szólt a beatről, két hangot sem tudna lejátszani, ha könnyűzenei szituációba kerülne. A repetitív vagy minimál zene ezer szállal kapcsolódik a pop-rock-beat zenéhez, amaz a dzsesszhez, a dzsessz pedig az afrikai folklórhoz, s itt összeér a kör, mert Reich és e zenei irányzat művelői az afrikai népzenéből mentették sok invenciójukat. A világon mindenütt nagy sikere volt a repetitív vagy minimál zenének, s most van felívelő korszakában Kelet-Európá- ban is. Kenessei András Hogyan balzsamozlak be Sztálint? Amikor a Sztálin állapotáról kiadott közleményekben megjelent, hogy az ismételten jelentkező légzési zavarok a periodikus légzés jellegét öltötték tartós szünetekkel (Cheyne — Stoks- féle légzés), az orvosok előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Sztálin órái meg vannak számlálva. Abban sem kételkedtek, hogy a mauzóleumban fogják eltemetni. Hisz mindenki tudta: Sztálin a ma Leninje. Amikor tehát a Le- nin-mauzóleum mellett működő tudományos kutatólaboratórium munkatársai olvasták a márciusi lapokat, tisztában voltak vele, hogy hamarosan nagy és felelősségteljes munka vár rájuk. Mardasev professzor, a laboratórium vezetője magához hívatta Szergej Gyebov kandidátust, és szigorú titoktartás mellett közölte vele: — Ellenőrizze, hogy minden meglegyen, ami kell. Elsőfokú készültségre van szükség. De senkit se avasson be a dologba, és vésse jól az eszébe: ha bárkinek is a tudomására jut, semmi jóra nem számíthatunk. Mardasevnek nyomós okai voltak arra, hogy ezt mondja. Mi lesz, ha kitudódik, hogy ők már előre készülnek Sztálin elvtárs halálára? Egyébként nem sokkal előbb tartóztatták le a „kártevő A legszigorúbb titoktartás mellett (11/2.) orvosok” egy csoportját. Annak előtte pedig a laboratórium többszörösen kitüntetett régebbi vezetőjét fogták le, kémkedés vádját akasztva a nyakába. Ötödikén este, nem sokkal 9 óra 50 perc után Mardasev a lakásán hívta fel Gyebovot: „ Azonnal öltözzön, és menjen le az utcára. A ház előtt gépkocsi fogja várni.” A kapu előtt álló páncélozott ZISZ — Sztálin egyik autója — a laboratóriumba vitte Gyebovot. Addigra már a holttestet is a laboratórium bonctermébe szállították. A boncolás során számos apró üreget (cisztát) találtak az agyszövetben, amelyek arról tanúskodtak, hogy Sztálint előzőleg több kisebb agyvérzés érte. Ezek az elváltozások a Sztálin karakterét meghatározó, alkati eredetű despotikus alapra rétegeződve erősítették zsarnoki hajlamát. Ismeretes, hogy a jellem torzulása nem ritkán a kezdődő agyér-el- meszesedés első megnyilvánulása. A boncolási zárójelentést érthető okokból nem tették közzé teljes terjedelmében. A laboratóriumban feszült hangulat uralkodott. Sztálin testőrségének tagjai senkit sem engedtek a telefonhoz, és árgus szemekkel figyelték az orvosok munkáját. Miután elkészültek a balzsamozással, hozzáláttak a halott felöltöztetéséhez. A generalisz- szimuszi díszegyenruha szöges ellentétben állt a halott töredezett bőrű, ócska cipőjével. — Új nincs? — kérdezte Gyebov az őrség egyik tagját. — Nem volt másik cipője — hangzott a tömör válasz. Reggel egész autókaraván indult a laboratóriumból a Szak- szervezetek Házához. Az oszlopcsarnokban emelvényre állított, nyitott koporsót koszorúkkal díszítették. A virágok eltakarták a kitaposott cipőt. A fejrészt gyenge oldalfénnyel világították meg, így Sztálin arca félhomályban maradt. Már nem volt olyan fenséges, ahogy a népben élt a hivatalos portrék és a retusált fényképek nyomán. Arcán himlőhelyek és pigmentfoltok látszottak. Megjelent Hruscsov, a temetés előkészítésére alakult bizottság elnöke. Rövid időre megállt a koporsó mellett, a gondolataiba mélyedt, azután szétnézett és intett: minden rendben, lehet kezdeni... Gyebov azt is elmondta, hogy a temetés napjáig csak egyszer ugorhattak haza, akkor is rövid időre — fehérneműt váltani. Készenlétben kellett lenniük, mert A vezér koporsója elhagyja a Szak- szervezetek Házának oszlopcsarnokát. Balról jobbra: Svernyik, Ka- ganovics, Bul- ganyin, Molotov, Vaszilij Sztálin, Malenkov, Berija fennállt annak a veszélye, hogy az óriási tömeg, az elektromos megvilágítás esetleg valami kárt tesz az ideiglenes balzsamozásban. A gyászszertartásra március 9-én került sor a Vörös téren. Sztálin testét bevitték a mauzóleumba. Aztán nyolc hónapra bezárták a látogatók előtt: a végleges bebalzsamozás procedúrája több mint fél évig tartott. 1953. november 17-én újból megnyitották a mauzóleumot. Lenin és Sztálin egymás mellett pihentek vadonatúj szarkofágjukban. Leninen sötét öltöny, hófehér inggallér, szerény nyakkendő. Sztálin pompás genera- lisszimuszi egyenruhában, a mellén kitüntetésszalag. Mivel a díszes uniformisból származó por- és párarészecskék árthattak a holttestnek, a gombokat és a váll-lapokat aranyból, a kitüntetésszalagot pedig platinából készítették el. És a testet úgy helyezték el, hogy senki sem láthatta a kitaposott cipőket, amelyeknek a vezér szerénységét kellett volna reprezentálniuk... A laboratórium munkatársait 1961. október 31-én este újból a mauzóleumba hívatták. Közölték velük, hogy a XXII. kongresszuson elfogadott határozat értelmében Sztálin holttestét eltávolítják a mauzóleumból. A medikusok kiemelték Sztálin tetemét a szarkofágból, és koporsóba helyezték, amelyet speciális kormánybizottság vett át. 22 óra 25 perckor katonák vitték ki a mauzóleumból a koporsót, és a Kreml fala mellett előre megásott sírba helyezték örök (?) nyugalomra. Zahemszky László
