Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-18 / 15. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. január 18., csütörtök CSALÁD — OTTHON — ISKOLA 5. Mennyit ér a szerelem? Horkolók, van remény! „Az emberiség számos nagy bajára előbb-utóbb találni fognak valami megoldást. Kivéve egyet: a horkolástól nem tudják megszabadítani”. A mondást S. Maugham angol írónak tulajdonítják, szkepticizmusának oka azonban ismeretlen. Ha megérhette volna, bizonyára jobb kedvre derül a Manchester Herald hírére. Ebből ugyanis kiderül, hogy a helyi kórház, pontosabban a „Wythennshave hospital” speciális klinikai részleget hozott létre a horkolás gyógyítására. Ez egyben a legelső olyan intézmény Európában, amely e sajátos társadalmi beilleszkedési zavar megszüntetését tekinti kizárólagos feladatának. Az alkalmazott terápia röviden a következő: szigorü diétával kezdik, melynek során radikálisan megszabadítják sűlyfölöslegétől a pácienst. Ezt követően, az alvás idején olyan légmozgást teremtenek a kórteremben, amely az említett lap szerint már-már szélviharra emlékeztet. A gyógyulást dokumentáló adatok egyelőre ismeretlenek. Am az figyelemre méltó, hogy a klinika létrehozását a brit társadalombiztosítási szervezet és egy ágyakat gyártó nagyüzem finanszírozza. A cikkből nem derül ki, hogy a betegek önként, rábeszélésre, beutalóval, vagy netán feljelentés alapján kerülnek az intézménybe. Mennyit ér a házastársi jog gyakorlása? Mennyit számoljanak akkor, ha erre valamelyik fél hibájából nem kerülhet sor? A kérdés komoly. Olyannyira, hogy a választ az olaszországi Treviso bírósága fontolgatta egy mindeddig példátlan ügy kapcsán. Mint a La Repubblica megírta, egy trevisói házaspár pert indított az ottani SZTK ellen, mondván, hogy orvosi hibák miatt nem élvezhették a házastársi örömöket. A történet: 1984- ben, a városi kórházban műtétet hajtottak végre egy 38 éves asz- szonyon. A kényes orvosi beavatkozás nem volt sikeres, újabb két műtétre került sor. Az asszony azonban így sem érezte gyógyultnak magát. Féijével ügy döntöttek, hogy a trevisói kórház után egy padovai magánklinikával kísérleteznek. Egy hónap múltán egészségesen távozott. Következtetés: a gyógyulást a trevisói orvosok késleltették. Ám nemcsak ezért felelősek, hanem az elmaradt szexuális kapcsolatokért is. Márpedig ezek hiánya idegileg is megviselte mind a feleséget, mind a férjet. Tehát mindketten kártérítési pert indítottak az orvosok ellen. A beadvány alapja az olasz Btk-nak az a paragrafusa, amely kimondja, hogy büntetendő cselekedet „az a szándékosan elkövetett vagy gondatlanságból eredő magatartás, amely bármelyik házastársat alkalmatlanná teszi a szexuális kapcsolatok fenntartására.” A bíróság kényes helyzetbe került — írta az újság —, hiszen nem tudhatta, milyen viszonyítás alapján határozza meg a fizetendő összeget. Napi, heti kapcsolatot számítson ? Netán a fáradhatatlan szeretkezést vegye figyelembe? Az objektivitás nagyon nehéz ezen a téren, hiszen mindeddig egyetlen olasz bíróságnak sem kellett ítélkeznie hasonló ügyben. És akkor még nem szóltunk arról, hogy a példán fellelkesülve hány olasz házaspár indítana kártérítési pert a szexuális kapcsolatai bűnös elmaradása miatt?! Mindenesetre a pénzügyi összeomlás veszélye fenyegetné — a biztosítókat. Több funkció — egy légtérben Előfordul, hogy bizonyos lakásokban egy nagyobb helyiségben kell helyet biztosítani az étkezőnek — átadó ablakkal a konyhához csatlakoztatva — és a nappalinak. Ehhez nyújtanak segítséget a praktikusan kialakított térelválasztók. Ábránkon szekrénysor biztosítja az elválasztást, amelyben nagyon sok holmi elfér: könyvek, lemezek, magnó, rádió, zárt ajtók mögött ruhaneműk, és így tovább. Ezt a szekrénysort úgy helyezzük el, hogy közötte biztosítjuk az átjárási lehetőséget is. A szekrénytestek és a mennyezet között légrés van, tehát az elemek nem érnek a mennyezetig. Mielőtt azonban ilyen megoldást választunk, a típuselemek felhasználása előtt mérjük fel a helyiség pontos méretét, papíron helyezzük rá az elemeket, hogy a legjobb elrendezést kapjuk. B. K. Ritka whisky típust mondhat magáénak az NSZK-beli, Hannoverben élő Jürgen Holtmann szakács. A fiatalember egy ötvenéves Macallan-whisky tulajdonosa. A gyűjtők körében akár 10 ezer márkát is megérő nemes italból mindössze kétezer üveggel palackoztak. Felvételünk hannoveri otthonában készült. (Fotó: Szántó György) Egészségünkért Harc az „évgyűrűk” ellen Gondot okoz Önnek a nyaka és a dekoltázsa? Száraz és sprőd a bőre? Ezt el lehet kerülni! Rendszeres ápolásra és egyszerű gyakorlatok elvégzésére van csupán szükség. A mindennapi arcápolás ma a legtöbb nő számára természetes, de a nyak és a dekoltázs bőrének ápolása nem. A szem alatt megjelenő első ráncocskákat általában igyekeznek a nők fokozott kezeléssel eltüntetni, de elfeledkeznek a nyak bőréről. Ennek az a következménye, hogy a finom, apró ráncocskák mélyebbek lesznek, egész észrevétlenül kialakulnak a keresztirányú „évgyűrű” ráncok. A dekoltázs és a nyak bőre ugyanolyan gondos ápolást igényel, mint az arc, tehát gondosan tisztítani, mosni és ápolni kell. Ehhez vannak speciális krémek, amelyek a kötőszövetet erősítik, és ezáltal megelőzhető az idő előtti „aszalódás”. Nyakgimnasztika segítségével a tokaképződés is megelőzhető. Tehát fejet fel, s íme a gyakorlatok: 1. Húzzuk fel az alsó állkapcsunkat előre és felfelé, majd forgassuk fejünket felváltva balra és jobbra, közben támasszuk alá ajkunkat kezünkkel, hogy a mutató és középső ujjunk az ajkunkon, a gyűrűs- és kisujjunk pedig az áll alatt legyen. 2. Simítsuk végig nyakunk bőrét. A jobb kézzel a nyak bal oldalát, fülünktől kiindulva a kulcscsonton keresztül egészen a vállig. Majd bal kézzel a nyak jobb oldali részét. 3. Tegyük mindkét kezünket a nyakra. Ujjaink felfelé nézzenek (a nyak középső részét hagyjuk szabadon), és körkörös mozdulatokkal masszírozzuk a nyakat felfelé az áll irányába. 4. Ismét helyezzük mindkét kezünket a nyakra, annak szélső oldalára, és körkörös mozdulatokkal masz- szírozzuk a nyak oldalsó és hátsó részét a kulcscsonttól kiindulva a fül tövéig. 5. Helyezzük mindkét kezünk ujjhegyeit az áll alá, és masszírozzuk lassan lefelé a nyak középső részéig, majd bal, illetve jobb oldala felé egészen a vállig. 6. Szintén felváltva bal, illetve jobb kézzel: a mellcsonttól kiindulva keresztirányban a vállakig (jobb kézzel a bal váll felé, bal kézzel a jobb váll felé) végezzünk masszírozó mozdulatokat. Kikészítés: az alapozó festést és a púderozást nem szabad az állnál befejezni. A dekoltázst elég egy kevés pirosítóval és leheletnyi púderrel bekenni, a dekoltázs színe az arc színénél mindig világosabb legyen. K. E. WdT% H n a történelemben A Sztori című újság múlt év decemberi száma szinte egyetlen anyagból áll: írást közöl Étel a történelemben címmel. Közhelyszerű megállapítás — úja a lap —, hogy az embert a munka tette emberré. No igen, de miért dolgozott? Azért, hogy egyen. Szóval, végső soron az embert az evés tette emberré. A kissé humoros megállapításon lehet ugyan gondolkodni, mosolyogni, de az tény, hogy az étkezés régen is és ma is meghatározó szerepet töltött be az ember életében. Hiszen sem őseink, sem mi nem bitjük egyetlen napunkat sem elképzelni betevő falatok nélkül. Persze, a korai és a mostani ételek között igen nagy különbség van. Az emberek kezdetben nyersen ették az elejtett vadak húsát, emellett még különféle bogyók, rügyek voltak táplálkozásuk alapjai. Az étkezés forradalmát a tűz jelentette az ember életében. Valószínűleg nem szándékos vívmány volt ez kezdetben, elképzelhető, hogy a villámcsapás vagy az erdőtüzek során keletkezett hőt használták fel a sütésre. Valószínűleg egy-egy darab húst véletlenül ejtettek a tűzbe, kivették, s akkor jöttek rá, hogy sülve a hús is ízletesebb. Aztán később rájöttek a só, a fűszerek használatára. Később felfedezték a szárítást és a fagyasztást is, mint tíz ételek tartósításának módját. Az étkezés már az ősidőkben sem volt elképzelhető kenyér nélkül. Persze, a kenyér alatt nem azt kell értenünk, amit ma, de a tibetiek mai kedvenc elesé- ge, a tsampa, nagyon nagyon hasonlít arra az ételre, amely a neolitikus ember „kenyere” lehetett. S hogy ez milyen? Nos, aki kíváncsi rá, ki is próbálhatja, hiszen elkészítése nem jelent különösebb nehézséget. Vegyünk 15 dkg durva rozslisztet, keveijük bele 2 dl teába, adjunk hozzá 3 dkg vajat, csipetnyi sót, és az egészet mutatóujjunkkal keveijük össze. De nemcsak az ujjúnkat kell mozgatnunk, hanem közben tálat is körbe-körbe kell forgatni, és aki ügyes, a darából és a vajból kis gombócokat formálhat. A gombóc fogyasztható frissen is, szántva is, és mellé kortyolhatjuk a teát is. Az európai ember számára ez kevésbé jelent gasztronómiai élményt, mint egy tibeti számára, de a vállalkozó kedvűek egyszer megíz- lelhetik. Ez az étel egyébként kedvence volt neves Kelet-kutatónknak, Körösi Csorna Sándornak, aki aTibetben eltöltött hosz- szú évek alatt máshoz nem is igen juthatott hozzá. Természetesen az ételek mellé italok is kerültek, először sör, később bor, majd pálinkafélék is. S hogy milyen lehetett az ókori Mezopotámiában, Egyiptomban a sör, arra is van írásos feljegyzés. A következőképpen lehet elkészíteni: végy félkilónyi búzaszemet, nedves vattán csíráztasd ki. Papírra rakva, napon szántsd ki. Daráld le, és vízzel keverve csinálj belőle kenyértésztát. Süsd meg félig. Ha készen van, törd el darabokra, és tedd egy liter vízbe. Meleg helyen tartva két-három nap alatt megerjed. Ekkor le lehet szűrni, és a némileg zavaros folyadékot ülepíteni kell. A folyadékot át kell önteni tiszta edénybe úgy, hogy az alja ne kerüljön át. Némi hűvösön való pihentetés után készen is van a sörital. Az őskortól jó időnek el kellett telnie, amíg az ember feltalálta egyik legfontosabb mai táplálékunkat, a levest. Az ókori Görögországban már ezt is fogyasztották. Hogy mit ettek a görögök, arról Homérosz ír. Amikor Achilleus vendégül látta Odüsszeiuszt Trója falai alatt, Patroclus nagy asztalt állított a tűz mellé, rárakott egy fél bárányt, egy kövér kecskét és egy igen zsíros kost. Achilleus a húst apróbb darabokra vágta, miközben Patroclus vegyesen váltogatva, nyársra tűzte ezeket. A húst „szent sóval” meghintették, tűz fölött megsütötték, majd az ételt tányérokra helyezték. Patroclus kosarakban kenyeret hozott, és néhány olajbogyót. Körülbelül ez volt az ókori lakoma csúcsa. Persze, az ízlések már akkor is eltértek egymástól. Az athéniak kételkedve nézték a spártaiak híres „fekete levesét”. Számukra nem lehetett valami nagy élvezet ezt fogyasztani. Ez az étel sertéshúsból készült, ecettel és sóval fűszerezve. Athéneusz feljegyzi, hogy egyszer egy Szibariszból való férfi — akik különösen kényes, kifinomult emberek voltak — vendégségben volt Spártában. Amikor megkóstolta a fekete levest, azt mondta, megérti a spártaiak bátorságát. Hiszen bárki, aki csak egy kicsit is normális, inkább bátran szembeszáll bárkivel, inkább száz halált hal, minthogy ilyen levest kelljen ennie. A görög konyha után a római következett hatalmas, nagy lakomákkal. A római főurak lakomáiról írva kifejti, hogy előbb egy nyulat tálaltak föl, amelyre galambszámyakat szereltek. Majd egy sült ökröt, amelyből — amikor a hasát felvágták — élő pacsirták röppentek ki. A sült csigákba tüskéket szúrtak, hogy úgy nézzenek ki, mintha tengeri uborkák volnának. A sült kandisznóban bél helyett füstölt kolbász volt, a sült malac húsából pedig halakat formáztak. Az ókori Rómában a fűszereknek megdöbbentően hosszú útjuk volt. A fahéj például a mai Malaysia területéről érkezett 6000 kilométeres tengeri úton Madagaszkárba, onnan karavánok vitték végig Afrikán az arabokhoz, és azok szállították tovább Rómába. Hogy milyen értéke volt a fűszereknek, arra csak egy példa: mai áron becsülve egy fél kiló borsért mintegy 2500 forintot fizethettek. A világ ma is vitatkozik azon, hogy a klasszikus kínai vagy indiai konyha a leghíresebb-e? Szakértők sem tudják eldönteni, inkább mindenki az egyéni ízlésére hallgatva foglal állást valamelyik mellett. Az indiai konyhára jellemző, hogy sem sertés-, sem marhahúst nem fogyasztanak vallási megfontolásból. Viszont rengeteg zöldségfélét fogyasztanak. Búzát, árpát, rizst, kölest, borsót, babot, lencsét, cukornádat, szezámot, mangót, ta- mariszkuszt. Az alapvető ízesítő fűszerek korábban a következők voltak: bors, gyömbér, karda- mómi (ez egy kámforos ízű mag). Később megismerték a szerecsendiót, a szegfűszeget, valamint a chilit, ami ma a legel- teijedtebb fűszer Indiában. S ugyancsak, mint a kínaiaknál, náluk is az egyik legfőbb táplálék a rizs, amelyet a legkülönbözőbb módon készítenek el. Az indiai és kínai konyha mellett világszerte híres a francia is. De Gaulle mondta, hogy nagyon nehéz egy olyan népet kormányozni, amely a sajtból is több mint 300 félét szeret. Egyes francia gasztronómusok szerint egy igazi francia ínyenc az év minden napján másfajta sajtot fogyaszt. S akkor még nem is beszéltünk a különböző fajta halakról, vadakról, zöldségfélékről, amelyek káprázatos gazdagságban fordulnak elő a francia konyhán. És az ételek mellől nem hiányozhatnak a híres francia borok, pálinkák sem. S végül ejtsünk szót a szigetországról, Angliáról is. Egon Ervin Kisch, a száguldó riporter szerint az angol konyhában a jó konyha a francia. Az angolok viszont mesterien értenek ahhoz, hogy a világ legjobb nyersanyagaiból a világ legrosszabb ételeit készítsék el. Persze, azért ebben is van túlzás. 1911-ben V. György angol király koronázási ebédjén nem nagyon panaszkodhattak a résztvevők. Bár ami igaz, igaz, a királynak francia szakácsa volt, s ő készítette a kitűnő ételeket. S hogy mi volt a menü? Előételként kaviárt és kantalup dinnyét szolgáltak fel. Leves kétféle volt: teknősbéka-, illetve hideg csir- ke-veluté. A főétel a következőkből állt: sült csirke a la V. György, walesi báránygerinc angol borsókörettel, portói boros kacsamell aszpikban és szőlős fütj. Saláták: salada oriantale, articsókatalp Grand Duc módra. Desszertként pedig süteményt, gyümölcsöt, sajtot kínáltak fel, s pudingot Mária királynő módra. Nézzük, hogyan készült a sült csirke V. György módra: egy csirkét, egy nagy hagymát és egy óriási sárgarépát apróra vágva, együtt zsíron megpirítunk, majd 45 percig főzzük 2 dl bor hozzáadásával. Ezt követően a zöldséget és mintegy 50 db kagylót ösz- szedolgozunk, és töltelékként belehelyezzük a csirke belsejébe. Sütőben fél óráig sütjük, majd petrezselyemmel megszórva tálaljuk. S végezetül, hogy magunkról, magyarokról is szóljunk. A magyar konyha is méltán híres kitűnő ételeiről. Nálunk jellemző a paprika és a zsír használata, hiszen a jó pörköltet vagy gulyást el sem tudjuk enélkül képzelni. S hogy mi sem szégyenkezhettünk soha az ételek bőségében, arra csupán egy példa: annak idején, ha Mátyás király királyi vagy főúri vendéget fogadott, a felszolgált ételek száma 70 és 100 között mozgott. Az anyagot összeállította: Kaposi Levente Akár tízezer márkát is érhet Ötvenéves skót whisky
