Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-18 / 15. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. január 18., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Szakértő találtatik Ha ön gyárigazgató, vállalkozó, aki új termék gyártásával akar betömi a piacra, ha szeretne átfogó elemzést kapni vállalata, vállalkozása helyzetéről, ha szervezési tanácsra van szüksége, ha meg akar ismerkedni külföldi piaclehetőségekkel, ha szaktanácsadót akar találni új vállalkozásához, ha egyáltalán valamiben gazdasági, műszaki, pénzügyi tanácsra van szüksége — miért nem vesz igénybe francia szakembert, mégpedig ingyen? 3600, szakmája kiváló szakértőjének számító, pályája csúcsán előnyugdíjba vonult pénzügyi, műszaki, ipari és más szakértő — a nyugdíjas bankigazgatótól kezdve a vezető geológuson át az öntözési szakértőig és a csomagolástechnika tudoráig készséggel áll rendelkezésére, ha kell, pár napig, ha kell, hónapokig. Ezt a ECTI elnöke, Francis-Lo- uis Closon üzeni Párizsból mindenkinek, akit ez érdekel Magyarországon. Aki úgy gondolja, hogy a tudósító tréfál, forduljon nyugodtan az ECTI nevű, párizsi székhelyű szervezethez. Az „Echan- ges et Consultations Techiques Internationaux”, a nemzetközi szaktanácsadói szervezet szívesen ad felvilágosítást. S hogy az immár jó néhány év óta fennálló szervezet mit tud, azt — a még nem végleges tavalyi adatok híján — a tavalyelőtti mérleg is bizonyítja. Az ECTI szakértői külföldön 890, Franciaországban 726 esetben nyújtottak ingyenes szaktanácsadást, adták át sok évtizedes tapasztalataikat. Marokkóban egy öntöde felépítéséhez, Kamerunban a paradicsomsűrítmény gyártásához, Indiában háztartási elektromos gépek előállításához, Törökországban energiatakarékos gyártási módszerek megszervezéséhez, Brazíliában egy szállítószalaggyár megnyitásához, Spanyolországban egy biztonsági rendszer kialakításához, Jugoszláviában minőség-ellenőrző rendszer kialakításához kértek és kaptak segítséget az ECTI-től. Levelek százai fejezik ki a helyi és a francia vállalkozók, üzemek háláját a segítségért, a szaktanácsadásért, a magas színvonalú munkáért, mert a szervezet 3600 tagja összesen vagy ötezerféle szakmában tud tanáccs- csal, szervezési, műszaki tapasztalattal hozzájárulni az eredményes tevékenységhez. Az ECTI tagjai azokból a nyugdíjas, vagy a francia helyzet következtében idő előtt nyugdíjba helyezett vezető szakemberekből kerülnek ki, akik nem akarják tapasztalataikat, hosszú évek alatt összegyűjtött tudásukat parlagon hevertetni, s meg is engedhetik maguknak, hogy önkéntes munkát végezzenek. Hasonló szervezet már több országban működik, így az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, az NSZK-ban. A francia szervezet főként abban tér el a többitől, hogy tevékenységéhez elsősorban francia nagyvállalatok nyújtanak támogatást. A szervezet nem profitra dolgozik, célja az, hogy elősegítse a technikai haladást az országon belül, de külföldön is. Külföldi munkája nagy részét eddig főként a fejlődő országokban végezte, de most kész hasonló segítséget nyújtani azoknak a kelet-európai országoknak, így Magyarországnak is, amelyek a gazdaság átalakításában igénylik a náluk nem elérhető tapasztalatot. A francia szakértők különösen a kis és közepes nagyságú vállalatok létrehozásában, működtetésében szereztek nagy gyakorlatot, de mivel kapcsolatban állnak a legkülönbözőbb nemzetközi pénzügyi és gazdasági szervezetekkel, ezeket a kapcsolataikat is jól tudják hasznosítani. Természetesen nem az a céljuk, hogy tartósan bekapcsolódjanak egy-egy vállalat munkájába, hanem az, hogy tapasztalatátadással segítsék az erre rászorulókat. Munkájukat a fejlődő országban a kormányzati intézmények is igénybe veszik. Ezért a munkáért nem kérnek ellenszolgáltatást, csupán az egyes szakértők költségeinek megtérítését, a repülőjegyet, a szállást és minimális napidíjat. Akár néhány hónapig is készek a helyszínen dolgozni, de azt is lehetségesnek tartják, hogy otthon, a hozzájuk eljuttatott problémákat tanulmányok elkészítésével segítsenek meg<>ldani, vagy Franciaországban nyújtsanak helyszíni segítségei például az üzleti kapcsolatok kiépítésében, a helyi szabályok megismertetésében és mindenekelőtt a piackutatásban, a finanszírozás felkutatásában. Segítséget tudnak nyújtani a szakemberképzésben, a betanításban is. — Ha valaki hozzánk akar fordulni, készségesen állunk rendelkezésére, s nem kell levelét feltétlenül franciául fogalmaznia. Címünk: ECTI, 3, Rue de Lo- gelbach, 75847 Paris, Cedex 17, France— mondja Closon elnök. — És ne felejtse el azt is megírni, hogy van vagy tucatnyi olyan tagunk is, aki magyarul is tud... Kis Csaba Az egri Fidesz-csoport állásfoglalása Eger városban megközelítőleg 33 ezer 35 éven aluli fiatal él, tehát a város lakosságának több mint a fele ezt a korcsoportot képviseli. Mindenki tudja, hogy korosztályunknak rohamosan romló létfeltételek között kell élnie, de sem az országos, sem a helyi döntések nem irányulnak ezek javítására. Éppen ezért közérzetünké s helyzetünk jelenlegi rossz állapota miatt követeljük: 1. Eger Város Tanácsa állítsa vissza az ifjúságpolitikával foglalkozó szakigazgatási szervezetét. Ebben a szervezetben az ifjúság problémáit képviselni tudó szakembereket alkalmazzon. 2. Eger Város Tanácsa az ifjúság katasztrofális lakáshelyzetének megoldására hozzon átfogó intézkedést. A tanácsi bérlakások eladásából származó bevételt hozza nyilvánosságra, s helyezze el egy ifjúsági lakástámogatási alapítványra. 3. Tarthatatlan állapotnak tartjuk, hogy Egerben egyes óvodák, általános iskolák és középiskolák számunkra érthetetlen okok miatt lényegesen jobb anyagi, tárgyi, személyi feltételek között működnek. Eger Város Tanácsa 1990. évi költségvetésében biztosítsa a hátrányban lévő oktatási-nevelési intézmények színvonalának emelését, így az oda járó gyermekek és fiatalok esélyegyenlőségét. 4. Heves megyei állami gondozott és állami gondozásból kikerülő fiatalok problémái Egerben sűrűsödnek össze (itt található a Gyermekváros és a GYIVI). Sajnálatos módon az állami gondozás alanyaiból egyre többen válnak a rendőrség és a bíróság alanyaivá. Ennek megakadályozása és megelőzése érdekében sürgősen létre kell hozni a városban a hajléktalan fiatalok szálláshelyét. 5. Az Ifjúsági Ház a város egyetlen olyan intézménye, amely azért épült, hogy a fiatalok és közösségeik számára szórakozást és művelődést biztosítson. Éppen ezért követeljük, hogy hozzák nyilvánosságra az Ifjúsági Ház 1989. évi részletes költségvetését (mire ment el kb. 7 millió forint?) — és társadalmi vezetőségének tagjait. A társadalmi vezetőséget meg kell szüntetni, s helyette egy fiatalokból álló, ifjúsági érdekeket szem előtt tartó testületet kell létrehozni, amely a társadalmi kontrollt látja el az intézmény felett. Jan Palach Fidesz-csoport Fidesz egri csoportja Mit akar a szakszervezet? Hálapénz vagy fizetés? Hazánkban az elmúlt hónapokban a szakszervezet is válságba került, hiszen az utóbbi negyven évben csak a nevében volt szakszervezet, és deklarált feladata — a dolgozók érdekvédelme — helyett tulajdonképpen az egyetlen párt érdekeinek feltétel nélküli kiszolgálója volt. Mivel az egészségügyi dolgozók sem voltak megelégedve az EDSZ munkájával, önálló szakmai szakszervezeteket alakítottak a mentősök, az orvosegyetemek, a bölcsődék, a szociális ellátásban, a közegészségügyben-járvá- nyügyben es a gyógyító-megelőző ellátásban dolgozók. Ezt követően ezek az önálló szakmai szakszervezetek létrehozták az Egészségügyben Dolgozók Szakszervezeti Szövetségét, az EDSZSZ-t, a közös erdekek képviseletére és érdekegyeztetésére. Ennek a szövetségnek legnagyobb taglétszámú egyesülete az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, mely a gyógyító-megelőző ellátásban dolgozókat tömöríti, és mintegy százharminc-száznegy- venezer tagja van. Az EDDSZ programjának alapgondolata, hogy a magyar egészségügy jelen helyzete a betegek számára elfogadhatatlan, a benne dolgozóknak tűrhetetlen. Egészségügyünk az ún. szocialista táboron belül is az egyik legkisebb részesedést kapja a nemzeti jövedelemből. Ezen, bármilyen nehéz helyzetben van is az ország, na- yon sürgősen változtatni kell. A épmutató pártállam hirdette mindenkinek a jogát a legmagasabb szintű orvosi ellátásra. Ezzel azonban az állampolgár ugyanúgy nem megy semmire, mint ahogy az orvos nem kap tíz dekagramm tökmagot sem a piacon a hivatástudatáért. Tehát mindkettőnket csúful becsaptak. Mélységesen elítéljük a mindany- nyiunkat megalázó hálapénzt, amelyet a szocialista sajtó változó lendülettel ostorozott eddig is, és a pártállam tartott fenn a mai napig, fejét a homokba dugva kényszeríti ki a hálapénzt a betegek zsebéből, hiszen orvosainak nem fizetést, hanem kegydíjat ad. Az adórendszer bevezetésével rögtön kiderült, hogy az állam fizetésünket borravalónak szánja, és a valódi fizetést a betegektől várta és várja el, hiszen az adóügyi szakemberektől folyamatosan sulykolják az emberek fejébe, hogy mesés jövedelmek lapulnak az orvosok zsebében adómentesen. Biztosan van ilyen is, ugyanúgy, mint a népgazdaság sok más ágazatában, de a nagy többség az értelmiségre jellemző átlagosan rossz körülmények között él és dolgozik. Nem borravalót kérünk az amúgy is nehéz helyzetbe került beteg emberektől, hanem fizetést az államtól. Hivatástudatunkat bizonyítja, hogy mindezek ellenére még mindig a pályán vagyunk. Azért, hogy ne kényszerüljünk elvtelen hálapénzek elfogadására, huszonkét éves gyakorlattal a hátunk mögött, két főorvosi fizetés ellenére kis telkünk mellett még a tsz-től szőlőt vettünk bérbe és dolgozzuk a családommal. Mindezt nem hobbiból, hiszen arra az egynegyede is elég lenne. Nem tartom szégyellni valónak a fizikai munkát, de azt hiszem, beteg és orvos akkor járna jobban, ha az orvos kapálás helyett többet foglalkozhatna a saját tudományával. Ugyanez vonatkozik a taxizó vagy ablakot tisztító mérnökökre és pedagógusokra is. Az egészségügy kiemelt ágazat, tudomásom szerint a Parlament 30 százalékos béremelésről döntött. Már a múlt évben a népgazdaság átlagától mintegy 40 százalékos volt bérle- maradasunk. Tehát még mindig nem történik meg az átlagra hozásunk sem, és közben valószínűleg ebben az évben is tovább nőtt az a bizonyos 40 százalék. Nem beszélve a jelenlegi és várható infláció reálérték-csökkentő hatásáról. Egyes vállalati vezetők a tudatosan alultervezett teljesítmények, exporttervek túlteljesítése esetén milliós nagyságrendű prémiumokat vesznek fel. Ugyanakkor a kétezer-ötszáz dolgozót foglalkoztató megyei kórház főigazgató főorvosának ennek egyhuszad részét sem kitevő jutalma sem nyert elfogadást. Tehát, a takarítónőktől a főigazgató főorvosig messze alá vagyunk becsülve. Nem termelő ágazattá degradáltak bennünket, pedig a termeléshez nemcsak vas és acél — aminek az országa lettünk, és ezt nyögjük a mai napig —, hanem termelőerő is szükségeltetik. Márpedig ennek az újratermelődésnek a biztosítása, karbantartása és javítása az egészségügy feladata, és enélkül nincs értéktermelés. Ugyanúgy, ahogyan nincs értéktermelés anélkül sem, hogy a kor színvonalán álló, jól képzett utánpótlást neveljenek pedagógusaink a gyermekeinkből, akik egy magasabb szintű termelőmunkára lesznek képesek. Veszélyes üzem vagyunk A betegápolás és gyógyítás közben ki vagyunk téve a fertőzés lehetőségének, a röntgen és izotóp egészségkárosító hatása közismert. Évente válnak munkaképtelenné vagy halnak meg egészségügyi dolgozók foglalkozási betegség következtében, tehát ugyanolyan életveszélyes munkát végzünk, mint például a bányászok. Hol van ez elismerve fizetésünkben? Minket a rettegett AIDS nem szexuális kielégülés közben fenyeget, hanem mindennapi munkánk során. Több hozzászólás elhangzott a parlamenti ülész- szakon kötelező kényszermunkánk, az ügyeletek adómentessége ügyében. A pénzügyi kormányzat ettől mereven elzárkózott, mondván, hogy ezek a kedvezmények felbontanák az adórendszert. Szerintünk a megoldás az ügyeleti dijak felemelése. Amennyiben ez így van, kérjük külön keret biztosítását az ügyeleti dijak minimum háromszorosára történő emelésére. Vajon el tudja-e képzelni valaki, aki ezt nem csinálja, hogy mit jelent az átlagosan teljesített havi hét ügyelet? Azt, hogy az orvos havonta nem százhatvan órát, hanem ennek csaknem a dupláját, kétszázhetvenkét órát dolgozik. Vannak, akik tíz, vagy ennél több ügyelet ellátására is kényszerülnek havonta, ez pedig már embertelen kizsákmányolás. A kislányom két-három eves korában megkérdezte: „Anyuci, apuci rokon nekünk, hogy néha vasárnap itt ebédel?" Ez a kérdés — minden jópofasága ellenére — elkeserítő. Több budapesti kórházban már évekkel ezelőtt kórtermeket kellett bezárni, ápolónőhiány miatt. Ez a helyzet máig sem oldódott meg, sőt egyre rosz- szabbodott. A tragikus szintű nővérhiány következtében sok helyen a betegek egymást kénytelenek ápolni, vagy a hozzátartozójár be gondozni, megetetni a beteg rokonát. Bár Egerben jóval kevesebb az egyéb munkalehetőség, mint Budapesten, az utóbbi hetekben már kórházunkban is hasonló helyzet alakult ki. Akkor, amikor fenyegető és tényleges munkanélküliség van Magyarországon, ez egyértelműen azt mutatja, hogy a végzett munka nehézsége mögött messze elmarad az anyagi megbecsülés. Gyógyszereszeink, egyéb diplomásaink, a műszaki és gazdasági területen dolgozó munkatársaink fizetése is hasonló módon elmarad az iparí átlagtól, pedig az ő lelkiismeretes és jó munkájuk nélkül sem képzelhető el a betegellátás. Kórházaink állaga, az osztályok műszerezettsége messze a kívánatos szint alatt van, ezért mondjuk, hogy az egészségügy csődágazat. Anyagiakban jelentőségének megfelelő helyére tett, erkölcsében tiszta egészségügyben akarunk dolgozni. A társadalombiztosítási alapokra helyezés ne csak pénzügyi forráscserét jelentsen, hanem mindennek legyen meg a reális ára, ne csak az egyszer használatos fecskendőnek és tűnek, hanem az orvos által végzett beavatkozásoknak, gyógyítómunkának, a nővér ápolási munkájának, a gazdasági-műszaki apparátus teljesítményének is. A végzett munkánk után kapjuk meg a megérdemelt fizetésünket. Betegnek és orvosnak egyaránt érdeke a hálapénz megszüntetése és a szabad orvosválasztás bevezetése. Jelenleg a társadalombiztosítási járulék, amit a munkáltató fizet, és mindannyiunk bruttó fizetésének 43 százaléka, plusz a dolgozóktól levont 10 százalékos nyugdíjjárulék elkülönített kezelése folyamatban van, most fog kiderülni, hogy ez mire elég. Ezen összeg felhasználásának korrekt felügyeletét és pontos elszámolását kéri a szakszervezet. Ez az összeg, plusz a nemzeti jövedelemből való nagyobb részesedés teremtheti meg egy valóban a kor színvonalán álló, a mainál lényegesen jobb ellátást nyújtó, hálapénztől mentes egészségügy alapjait. Ez ugyanúgy érdeke minden állampolgárnak, mint az egészségügyben dolgozóknak. Tudomásul kell venni, hogy a modern gyógyítóeljárások igen drágák — pl.: egy művesekezelésre járó beteg egyéves kezelési költsége közel egymillió forint minden állampolgárnak alapvető érdeke, hogy ha bármilyen drága legyen is egy gyógyítóeljárás, amivel ő életben tartható vagy meggyógyítható, az állam ezt garantálja számára, hiszen senkinek nincs joga ezt megtagadni tőle. Nyugati példákból es az OTI háború előtti működéséből következik, hogy ennek a rendszernek a mainál sokkal jobb tárgyi és anyagi feltételeket teremtve, még nyereségesen is kell működnie. Ha ez megvalósul, az egészségügyben dolgozóknak nemcsak néhány százalékos béremelést kell kapniuk, hanem a mai fizetésüknek a többszörösét. Ezekért a célokért küzd az EDDSZ. Akik ezekkel egyetértenek, akkor sem lépnek ki a szakszervezetből, ha netalán nem kapnak üdülőjegyet. Ha ennek a szakszervezetnek bármely szintű vezetője nem úgy végzi a munkáját, ahogyan az elvárható tőle, fel kell menteni tisztségéből, nem várva a következő választásig. Dr. Misz Mihály Esztétikus hatás — dekoratív festéssel Óriások vasbetonból Világszerte mind több és több település épít víztároló berendezéseket, hogy a hálózati ellátás számára elegendő tartalékokkal rendelkezzen, s ehhez megfelelő nyomást is tudjon biztosítani. Síkvidéki településeknél e célra csak a víztornyok jöhetnek szóba, amelyeknek minél magasabbaknak, minél nagyobb befoga- dóképességűeknek kell lenniük. Kezdetben a víztornyok téglaépítmények voltak, a legmagasabb pontjukon elhelyezett nagy fémtartállyal. Később a rácsos vasszerkezettel megépített változatok terjedtek el. Az acélgyártás fejlődése, továbbá a hegesztett szerkezetek előtérbe kerülése új lehetőségeket kínált az acél- szerkezetű víztornyok esztétikus kialakítására. A modem acél- szerkezetű hidroglóbuszok tárolókapacitása azonban egy bizonyos határon túl már nem növelhető. A szerényebb igények kiszolgálására — kis települések, mezőgazdasági üzemek ellátására stb., — szolgáló hidroglóbuszok 50 —100 köbméter befoga- dóképességűek. Kivételesen 500 — 700 köbméteres acélszerkezetű víztornyok építésére is lehetőség van. Napjainkban sok esetben a modem városrészek, lakónegyedek közvetlen közelében kell elhelyezni minél nagyobb víztornyokat, amelyeknek már tetszetőseknek kell lenniük. Ilyenek megépítésére a mind korszerűbb vasbetontechnika nyújt lehetőséget, olyan gyors építésmódok segítségével, mint amilyen például a csúszózsaluzás. A modem víztornyoknál az esztétikus hatást a külső felületek dekoratív festésével fokozni lehet. (A víztornyokra reklám- feliratokat festenek fel). Képünkön Kuvaitban épült sivatagi víztárolókat láthatunk. A mintegy 180 méter magas építmények egyenként 3 ezer köbméter víz — a tengervíz sótalanítása útján előállított ívóvíz — tárolására alkalma' sak. (MTI Külföldi Képszerkesztőség)
