Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-16 / 13. szám

HEVES MEGYEI IXL. évfolyam, 13. szám ÁRA: 1990. január 16., kedd 4,30 FORINT BÖRTÖNBŐL A VEZÉRIGAZGATÓI SZÉKBE A váltóbotrány politikai csapda volt (2. oldal) MAROSVÁSÁRHELYI BESZÉLGETÉS KIRÁLY KÁROLLYAL „Románia első igazi, nagy forradalma zajlott le...” (3. oldal) KI HŰTLEN PETŐFIHEZ? „Feleslegesen erőlködnek...” (4. oldal) NEM MEGSZÍVTÁK, DE „MEGFÚJTÁK” „...eltulajdonítottak több mint kétmillió forint értékű már­kás dohányárut.” (8. oldal) Vendégünk Kaifu Tosiki, Japán miniszterelnöke: „Emelem poharam az Magyar Köztársaság felvirágzására Kaifu Tosiki japán miniszter- elnök hétfőn délután népes kül­döttség élén hivatalos látogatás­ra Budapestre érkezett. A mi­niszterelnököt felesége és leánya is elkísérte Magyarországra. Na- kajama Taro külügyminiszter is tagja a több mint 50 fős küldött­ségnek. A kormányfő gépe nem sokkal hat óra előtt szállt le Feri­hegyen. A japán kormányfőt és feleségét Németh Miklós minisz­terelnök és felesége fogadta, majd a himnuszok elhangzása után a két miniszterelnök ellé­pett a díszszázad előtt. Ezután a vendégek és a fogadóbizottság tagjai gépkocsikon a japán mi­niszterelnök szállására hajtattak. (Folytatás a 2. oldalon) A lektor szerint: a hadseregben sok dolog ma sincs másként Czinege-villa: 4 vagy 40 millióért Hálás fegyverkereskedelem Hazánk milyen mértékű katonai segítségben részesítette Vietnamot, Kambodzsát, Etiópiát és Jement, kik hozták a döntéseket? — kérdezték a képviselők. Borbándi János össze­gekre nem emlékezett, szerinte nagyságrendileg nem jelentős tételekről volt szó. A katonai segélyezés olyan hadieszközök­ből áll, amelyek amúgy is selejtezésre vártak. Ösztönözte-e a segélyezést a Szovjetunió? — firtatták a bizottság tagjai. Bor­bándi Jánosnak konkrét ösztönzésről nem volt tudomása. El­mondta viszont, hogy a hadieszközökön csak a licenctulajdo- nos hozzájárulásával lehetett túladni, s e fegyverkereskedelem nem kevés pénzt hozott az országnak. Újabb, ezúttal csaknem más­fél évtizede keltezett feljegyzés részleteivel ismerkedhettek meg a Honvédelmi Vizsgáló Bizott­ság tagjai hétfőn a Parlament­ben. Borbándi János nyugalma­zott miniszterelnök-helyettes, a kormány egykori Honvédelmi Bizottságának volt vezetője a bi­zottság előtt feltárta: 1975-ben ajánlotta, Fock Jenőnek Czinege Lajos honvédelmi miniszter esetleges felmentését és más, szá­mára is megfelelő beosztásba he­lyezését. A hat évvel ezelőtt nyug­állományba helyezett miniszter­elnök-helyettes mindezt annak kapcsán mondta el, hogy a Parla­mentben folytatódott a Magyar Néphadseregben feltételezett visszaélések vizsgálata, amelyet Bokor Imre: Kiskirályok mun­dérban című könyve kapcsán az Országgyűlés rendelt el. A bizottság tagjai — közöttük is elsősorban Raffay Ernő Csongrád megyei, Tallósy Fri­gyes budapesti, Reidl János So­mogy megyei, Sebők János Veszprém megyei és Király Fe­renc Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei képviselő számos kérdést intéztek Borbándi Jánoshoz. A kaszópusztai építkezés híre eljutott-e a Honvédelmi Bizott­sághoz? —- érdeklődött az egyik képviselő. Borbándi János kö­zölte: a bizottság e témáról nem tárgyalt. Borbándi János a terü­leten kétszer vadászott, mindkét alkalommal magányosan. A nap másik meghallgatott személyisége Lázár György nyugalmazott miniszterelnök volt, aki 1975 májusától 1987jú­niusáig töltötte be e tisztséget. Lázár György előrebocsátotta, hogy Bokor Imre könyvét nem olvasta, a fejleményeket a tö­megkommunikációs eszközök­ből ismeri. Emlékeztetett arra, hogy megválasztásakor Czinege Lajos már hosszú ideje miniszter volt. A személyi kérdésekben a kollektív döntés híve volt, de az esetleges tévedésekért, hibákért természetszerűleg őt is felelősség terheli. Elismerte ugyanakkor: egyszer sem emelt olyan kifogást bárkivel szemben, amely a vétó- (Folytatás a 2. oldalon) Az MTV Elnökségének nyilatkozata A Magyar Televízió Elnöksé­ge az alábbi nyilatkozat közzété­telére kérte fel az MTI-t: A Magyar Televízió Elnöksé­ge a továbbiakban nem óhajt saj­tónyilatkozatokban foglalkozni azokkal a belső szervezeti és sze­mélyi változásokkal, amelyek a mostani időszakban szükségsze- rűek. Sajnálatos módon az elmúlt másfél évben a sajtó hasábjain és a képernyőn a magyar közönség mind többet találkozhatott a kü­lönböző rendű és rangú televízi­ós vezetők és személyiségek köz­gondként megjelenő magánköz­leményeivel. A továbbiakban az elnökség nem nyilatkozatok fogalmazásá­val, hanem műsorok készítésé­nek ösztönzésével és elindításá­val kíván foglalkozni. A Híradó és A Hét felmentett főszerkesztőjével kapcsolatban az elnökség méltatlannak tarta­ná mind önmagával, mind a fel­mentett főszerkesztővel szem­ben, hogy a nagyközönség előtt vitassa meg a volt főszerkesztő emberi tulajdonságait és vezetői gyakorlatát, mely — képességei­nek elismerése mellett — arra késztette az elnökséget, hogy fel­mentse. (MTI) Mexikó! Dél van. Az ízlésesen berendezett másodosztályú étteremben a csillogó poharakkal és virágokkal is feldíszített két asztal kivételével telt a ház. A vendég­sereg többsége már eszik, s beszélget. Megszámolom a tányérokat. Harminckettő. Né­zem, hogy mi van benne. Hétben főzelék, a többi­ben tészta. Hallgatom a megjegyzéseket. Igen, is­merős valamennyi. Éveken át mondták, mondtuk, kérte a tudomány. íme néhány a visszaköszönök közül: ne együnk sok tésztát, mert-hizlal... Fogyasz- szunk kevesebb kenyeret... A zsírt váltsuk fel olajra, a szalámit, a zsíros húst sajtra, vajra, túróra. Mert ez utóbbiak nemcsak egészségesebbek a csülöknél, a karajnál, a kolbásznál, hanem jóval olcsóbbak is... Közben körbeülik a díszes asztalokat is. Májga­luska levest, frissensültet, savanyút, kávét, különfé­le szomjúságoltó italokat kérnek. Nem nehéz kita­lálni, valakinek a valakijük... Valószínű, hogy egy delegáció a sok közül. Később kiderült: nem téved­tem. Az egyik üzem vendégei. Vagyis nem ők fizetik az ebédet. Kérdezem a pincért: milyen a forgalmuk? Árad belőle a panasz. Ilyesmiket mond: bevételünk a ne­gyedére csökkent. Én megértem az embereket, ilyen árak mellett kinek jut ma 110 forint egy cigánype­csenyére. Az új árak óta csak a főzelék, meg a tészta fogy. Elsősorban a tészta. Abból is a túrós és a krumplis. Meg a kenyér... Eddig nem nagyon szá­moltuk a szeleteket, de most már muszáj lesz... Köz­ben tudja mire gondolok? Hát persze, hogy emlék­szik a mexikóifutball-világbajnokságra. Ott a ma­gyar csapat éppen a tészta miatt roggyant össze. Gondoljon bele, ha a fél ország is erre a sorsra jut. Ez senkinek sem jutott eszébe odafönt? Gondolkodom. Az az érzésem, hogy eszébe ju­tott. Talán csak Mexikó nem. Pedig már valóban csak az hiányozna, ha megint a tészta győzne. Ha így haladunk, nincs kizárva... Koós József Nem épülnek az új lakások Otthontalan Heves megye A budapesti Déli pályaudvar központi váró­termében már jó ideje heverésznek azok az ott­hontalanok, akiknek a Magyar Néppárt hordja a pokrócokat, s próbálja őket egyéb úton is tá­mogatni, hogy lehetőleg ne fagyjanak meg és ne haljanak éhen. Nem régóta egy tábla is hirdeti felettük hitvallásukat: mi is emberek vagyunk. És tegyük hozzá, hogy nemcsak ők azok, hanem azok is valamennyien, akik ugyan nem de­monstrálják azt, hogy nincs saját fedél a fejük fölött, de mégis elég régen küszködnek azzal, hogy saját kis lakásban meghúzhassák magu­kat. Igényük nem valami földöntú­li, hiszen az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában is azt ol­vashatjuk, hogy mindenkit meg­illet az otthon, így szinte mind­egy, hogy valaki albérlőként él, a családtagjaitól veszi el a helyet, vagy a vasútállomáson fetreng — megalázó helyzete ez egy ország­nak. Hogy az előttünk álló évben mire számíthatnak azok, akik még mindig reménykednek, s van a tanácsoknál lakásigénylé­sük, arról megyénk nagyobb te­lepülésein érdeklődtünk. Eger az egyetlen olyan telepü­lés ezek közül, ahol új tanácsi la­kásokat is átadnak, igaz csak ha­tot, amelyeket a Csebokszári-la- kótelep Vallon utcáján emelet- ráépítéssel hoztak létre. Ezenkí­vül ötvennégy OTP-lakás kiuta­lása tartozik a jogkörükbe — ezek a Tihaméri-lakótelepen vátják egyelőre gazdáikat. Az el­múlt évek átlagát figyelembe vé­ve arra lehet „számítani”, hogy hozzávetőlegesen harminc lakás üresedik majd meg, így talán száz igénylő gondja megoldódik majd. Ez a szám azonban már sokkal kevésbé hangzik biztató­an, hogyha tudjuk, hogy mintegy kétezren várnak új vagy a legelső otthonukra. Gyöngyösön egyáltalán nem épül állami lakás, a tanács az OTP-beruházások nyolcvan szá­zalékával rendelkezik. Ez azt je­lenti, hogy az idén harminckét lakást adnak át, a további hat­A garzon csak rész- megoldás vanba pedig előreláthatóan csak jövőre lehet majd költözni. A mátraaljai városban körülbelül hatszáz igénylő van jelenleg, így könnyen kiszámítható, hogy egy részük talán az ezredfordulóig is várhat. Ez pedig, mondani sem kell, hogy a fiataloknak egyálta­lán nem kedvez, hiszen a legjobb esetben is legkevesebb három- százezer forintot le kell tenniük, s ezt összegyűjteni sokuknak szinte lehetetlen feladat. Olyany- nyira, hogy sokan jogos igénylő­ként már megkapták volna a la­kást, ám képtelenek voltak kifi­zetni a részüket. A hatvani remények sem jo­gosítanak fel senkit optimizmus­ra. ók szinte csak arra tudnak tá­maszkodni, hogy várhatóan húsz lakás megüresedik majd, s eze­ket néhány szerencsésnek kiutal­ják. Hogy ez nem enyhít érdem­ben a gondokon, az biztos, ugyanis hétszáz család várakozik fogyatkozó türelemmel, s közü­lük körülbelül háromszáznak égetően fontos lenne a mielőbbi megoldás. Ez azonban a kor­mány felettébb ifjúságellenes la­kásgazdálkodási politikája miatt várat magára. Itt is visszacseng a korábban már hallott mondat: ennyi szociális támogatással képtelenség az új életet megala­pozni. Hevesen sokan már be sem adják az igénylést, annyira re­ménytelennek érzik a helyzetü­ket. Talán már hangsúlyozni sem kell, hogy ott sem épülnek új la­kások, a helyi tanács is csak azzal a tíz-tizenöt bérleménnyel tud gazdálkodni, amely megürese­dik. (Borzasztó esély: hátha töb­ben halnak meg az idén. K. A.) Jelenleg nyolcvanhatan várnak, de a kilátás egyre kevesebb arra, hogy a helyzet jó irányban vál­tozna. A szabadpiaci árak olyannyira magasak, hogy aki az állami la­káséval sem tud megbirkózni, az örökre lemondhat erről. (Eger­ben például több mint egymillió forint egy garzon.) Az albérleti dijak változóak, Gyöngyösön ötezer forint körül van a maxi­mum, Egerben viszont itt kezdő­dik a tarifa, így nem igazán ez a legalkalmasabb tulajdonforma a pénz kuporgatására. Egyébként érdekes, hogy ab­ban az NDK-ban, ahol két-há- rom éve egy ifjúsági szállodában dolgozó tizenkilenc éves kultúr- felelősnek természetes módon volt lakása, egy népfelkelés elsö­pörte az ország vezetését. A mi kormányunk — dacolva száz ve­széllyel — erősebb lábakon áll. ... és egy másik részmegoldás (Fotó: Gál Gábor) (kova) Pénzhamisítókat keres a rendőrség Hamis százmárkások Csongrádban Pénzhamisítók, illetve hamis pénzzel üzletelők után nyomoz a rendőrség Csongrádban. Az el­múlt hetekben összesen hét da­rab hamis nyugatnémet száz­márkás került a Csongrád Me­gyei Rendőr-főkapitányság gaz­daságvédelmi osztályára. A bankjegyek közül öt azonos sor­számú. December 23-án hívták fel a rendőrség figyelmét négy gyanús bankjegyre, amelyek Szegeden a piacon cseréltek gaz­dát, darabonként 5.000 forin­tért. Öt nappal később az egyik pénzintézettől kapott informáci­ót a rendőrség arról, hogy egy lí­biai állampolgár 4.000 márkát akart elhelyezni a bankban, ám a pénz átvizsgálásakor egy hamis bankjegyet találtak. Ennek sor­száma megegyezett a piacon el­adott négy közül kettőével. Az újabb időpont január 4-e, amikor egy idős szegedi asszony 6.000 márka értékű bankjegyei közül a pénzintézet ugyancsak kiszűrt egy százmárkást. Ez volt a negyedik azonos sorszámú pénz. Január 7-én Hódmezővá­sárhelyről érkezett a hír, hogy egy ottani lakos egy százmárkást vizsgáltatott meg az OTP-ben. A bankjegy hamis és az előzőekkel azonos sorszámú volt. A rendőrségi vizsgálat kiderí­tette: a százmárkások utcán, pia­con keltek el, 50forintos egység­áron. Olyan nyomdatechnikai eljárással készültek, hogy a hoz­zá nem értő nem tudja megállapí­tani, valódiak-e vagy sem. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom