Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-11 / 292. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. december 11., hétfő Bulgária Még a köszönetét is visszavonták „Az országban kialakult új, dinamikus helyzet és a BKP által november 10-ikén választott irányvonal megköveteli és a jövőben is meg fogja követelni a párt káderállományának gyökeres és bátor megújítását. Ez nem csupán természetes, de abszolút szükségszerűség is, hogy a BKP az az élenjáró és tekintélynek örvendő politikai erő lehessen, amely sikerrel konszolidálhatja Bulgária összes társadalmi erőit az átalakítás, az igazi szocializmus, a nép boldogulása jegyében.” így kommentálta maga Petar Mladenov, a BKP KB főtitkára a pénteki központi bizottsági ülésen a párt vezetésében végrehajtott újabb személyi változásokat. Két momentum érdemel figyelmet a pénteki változások közül. Az egyik, hogy Todor Zsiv- kov csak most került ki a Központi Bizottságból, viszont ezúttal még a „lemondásakor’ neki címzett köszönetét is visszavonták. Ez előrevetíti későbbi fele- lősségrevonását, amelynek része lehet akár a bírósági felelősség- revonás is. A másik dolog: sokan feltételezik, hogy Alekszander Lilov politikai bizottsági tagsága és KB-titkársága az értelmiségnek tett gesztus. Lilov a hetvenes évek egy részében ugyanezt a posztot töltötte be, s viszonya az értelmiséggel állítólag példásan jó volt. Az elmúlt napokban egyébként az országszerte megtartott szabad pártnapokon a BKP Központi Bizottsága Titkárságának egy olyan levelét olvasták: fel, amelyet még a szófiai rádióban elhangzott egyes kommentárok is a leningrádi Nyma Andrejevna hírhedt leveléhez hasonlítanak. Azzal a különbséggel azonban, hogy ez bizonyos rejtett fenyegetést is tartalmaz, amikor hangoztatja: a vezetés nem fogja megengedni az olyanfajta fejleményeket, amilyenek az NDK-ban és Csehszlovákiában végbemennek. Az efféle megnyilvánulások — helyi megfigyelők szerint — kétségtelenül csak károkat okozhatnak ott, ahol az ellenzék ilyen mértéktartó és lojális. Jellemző, hogy szervezetei nem is ellenzékinek, hanem csak „függetlennek” nevezik magukat, megmozdulásaikat nem tüntetésnek, hanem „menetnek” vagy „nagygyűlésnek” minősítik. Segítség Kelet-Eurőpánah Befejeződött a strasbourgi csúcs Intifáda: két év tragédia — számokban Az Európai Közösségek állam- és kormányfőinek évadzáró csúcs- értekezlete Szombaton, nem sokkal dél után, befejeződött az Európai Közösség álam- és kormányfőinek strasbourgi csúcsértekeáete, amely döntött az Európai Gazdasági és Pénzügyi Unió kidolgozására szolgáló kormányközi értekezlet 1990 végéig történő összehívásáról, elfogadta a közösség dolgozóinak szociális jogairól szóló chartát — mindkettőt Anglia ellenére —, és nagy horderejű elvi állásfoglalást dolgozott ki a kelet-európai reformok támogatásáról, valamint a német egység kérdéséről, továbbá több konkrét intézkedést hozott. A záróközlemény megállapítja, hogy az Európai Közösség minden rendelkezésére álló eszközzel támogatni fogja a szükséges gazdasági reformokat a kelet - európai országokban az európai megosztottság túlhaladása érdekében. A legjelentősebb döntés ezzel kapcsolatban Európa Bankjának (Bank of Europe) független intézményként törté- nofelállítása azzal a céllal, hogy elősegítse a hatékony és verseny- jellegű beruházást Közép- és Ke- let-Európa államaiban, segítse az átmenetet egy piacorientált gazdaság irányába és felgyorsítsa a szükséges szerkezeti átalakításokat. Közép-Kelet-Európa államai részt vesznek majd — kisebbségi partnerként — a bank tőkéjében és irányításában, a többségi részesedés pedig az Európai Közösségé lesz. A felállítás időpontja: amilyen gyorsan csak lehet. A megbeszélések januárban kezdődnek. Az Európai Beruházási Bank, amely a közösség belső struktúrajavító, kedvezményes tőkebefektetéseinek fóruma, kulcsszerepet játszik majd az új intézmény létrehozásában, amelynek elvét a tizenkettek november 18-i párizsi csúcsvacsoráján fogadták el. További konkrét döntés alapján az állam- és kormányfők felkérték a Miniszterek Tanácsát, hogy a bizottság által kidolgozandójavaslatnak megfelelően a jövő ev elején hozzák meg a szükséges döntéseket az európai szakmai képzési alap felállítására. Ez az előzetes tervek szerint elsősorban a reformokhoz, a piacgazdaság működtetéséhez szükséges szakemberek, menedzserek képzését támogatná. A zárónyilatkozat megerősíti, hogy az Európai Közösség kész a tervezett egymilliárd dolláros összeg több mint felével hozzájárulni a lengyel stabilizációs alap hoz, majd Magyarországról szólva ismét megerősíti, hogy a Magyarország és a Nemzetközi Valutalap között kötendő megegyezés után kész ugyanolyan összegű kölcsönt nyújtani Magyarországnak. A csúcsértekezlet résztvevői felkérték a Miniszterek Tanácsát, hogy hamarosan hozzon döntést a bizottság erre vonatkozó javaslatáról. A magyar kölcsön összegéről szombat délután sem az elnökség, sem a bizottság nem tudott pontos felvilágosítást adni az MTI tudósítójának. A párizsi és a strasbourgi csúcs egymilliárd dollárt emlegetett, a bizottság javaslata — amelyre a zárónyilatkozat Strasbourgban szintén utal — egymilliárd ECU-ról szól, ami napi árfolyamon több mint egy- milliárd-százmillió dollár. Igaz, a bizottság javaslata szerint a jövő év első negyedévében csak az összeg első reszlete lenne esedékes az IMF-el kötendő megállapodás után. A konkrét intézkedésekről szólva, a zárónyilatkozat hangsúlyozta a Nyugat által nyújtandó segítség összehangolásának fontosságát. Ezzel kapcsolatban kiemelte annak szükségességét, hogy a 24-ek szerdán Brüsszelben sorra kerülő miniszteri értekezlete, amelyre Magyarország és Lengyelország magas szintű képviselőit is meghívták, hozza meg a szükséges lényegi és eljárási döntéseket, hogy elősegítsék a lengyelországi és magyarorszáf i, illetve megfelelő esetben más özép- és kelet-európai országokban zajló átalakulás támogatását. A tizenkettek támogatták azt a javaslatot is, hogy a közép-ke- let-európai országok állampolgárai vehessenek részt a közösség belső programjainak mintájára létrehozandó különleges oktatási-képzési programokban. A Szovjetunióval kötött szerződés nyomán az állam- és kormányfők támogatásukról biztosították a Szovjetuniónak azt az igényét, hogy kapjon megfigyelői státust a GATT-ban. A zárónyilatkozat emlékeztet arra, hogy az Európai Gazdasági Közösség és a Szovjetunió szerződését még az idén aláírják. Roland Dumas külügyminiszter ezzel kapcsolatban már bejelentette, hogy ebből az alkalomból ő is és Sevardnadze szovjet külügyminiszter is Brüsszelbe utazik és személyesen úja alá az okmányt. Mihail Gorbacsov az SZKP oroszországi irodájának elnöke Mihail Gorbacsov lett az SZKP oroszországi irodájának elnöke. Egyebek között erről döntött szombati ülésén az SZKP Központi Bizottsága. Az ülés eredményeiről Vagyim Medvegyev kb-titkár, a Politikai Bizottság tagja tartott szombat este sajtóértekezletet. Az ülésen a középpontban a népi küldöttek kedden kezdődő második kongresszusával összefüggő kérdések álltak. Erről Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnöke tartott beszámolót. A szovjet televízió közlése szerint ennek szövegét a sajtóban teszik majd közzé. A napirendi pont másik előadója Nyikolaj Rizskov kormányfő volt. Keddi nap volt 1987. december 8-án, mikor a gázai Dzsabalja menekülttábor mellett egy izraeli kamion eltiport két kis, palesztin munkásokkal zsúfolt autót: négyen meghaltak, tucatnyian megsebesültek. Percek alatt elterjedt a híresztelés, hogy szándékos gázolás történt — és ez volt a gyutacs a lőporos hordóhoz... Másnap az áldozatok temetése tömegtüntetéssé alakult a megszállók ellen. Az izraeli vezetés utasítja a hadsereget: törje le ezeket. Az első halott Gázában Hatem Alszisz, a 17 éves fiúval fejlövés végez. Másnap már van egy 10 éves halott is — és Ciszjordánia első halottja, a nábluszi Ibrahim al-Haklik: szintén 17 éves. Az ő korosztályuk — a palesztin lakosság 60 százaléka — a katonai megszállás intézményén kívül semmilyen más életet nem ismer. És sorra az újabb emberéletek... • A 350 négyzetkilométeren 660 ezer ember él rendkívül riasztó körülmények között, felük 1967 óta menekültként. A munkaalkalmat csak töredék népességnek kínáló gázai övezet a világ egyik legnépesebb agglomerációja, több mint 1800 fő/négyzetkilométer sűrűséggel. Az elmúlt két év tragikus mérlege, a többé-kevésbé hivatalos adatok alapján: Az izraeli fegyverek 640 palesztint öltek meg. A halottak átlagos életkora 18 év. A sebesültek száma a humanitárius szervezetek szerint 70 ezer. Harmincezren lőszertől (éles lőszerek, vagy gumi és plasztik bevonatú, vasmagos lőszerek), a másik negyvenezer ember pedig az ütlegelésektől szenvedett sérülést. 3500-4000 a marandó rokkantságot szenvedők száma, másfélszázan vesztették el teljesen vagy félig szemük világát. Az izraeli hadsereg ennek jóval kisebb számról „tud”: hivatalosan 15 ezerre teszik a sérülteket. A különbség lehetséges oka, hogy a kórházakban is folytatódó letartóztatások miatt a többség nem fordul orvoshoz. Az Izraellel való együttműködés vádjával 152 palesztint öltek meg környezetükben. Izraeli veszteségek: 19 halott, közülük 10 katona. A polgári áldozatok többsége egy palesztin támadó által a szakadékba irányított je- ruzsálemi busz katasztrófájában vesztette életét. A sebesültek száma — többségükben a kavicsdobálástól — a katonák között 1500, a polgári lakosok között 800. A humanitárius szervezetek szerint az izraeli hadsereg és a titkosz- szolgálat 52 ezer palesztint vitt börtönbe vagy a sivatagi börtön táborokba — a hivatalos izraeli adat „20 ezer körüli”. Minden bírósági eljárás nélkül, „adminisztratív őrizetbe”, immár akár egy évig is 13 900 embert vettek, közülük legalább négyezren még mindig börtönben vannak. Átlagos ítéletek: izraeli állampolgár meggyilkolásáért életfogytiglani börtön. Sérülést nem okozó kődobálásért három hónaptól két és fél évig terjedő börtön. Benzinpalack-dobálásért, ha nincs sem áldozat, sem kár: 8-15 évi börtön. Izraeliek büntetése: a kéttucatnyi esetből, amikor izraeli telepesek agyonlőttek egy vagy több palesztint, csupán egyetlen támadót ítéltek el: 3 évi börtönt kapott, ezt utóbb 17 hónapra csökkentették. A négy katonából — akik tavaly augusztusban agyonvertek egy palesztint — hármat ítéltek el: 9 és 6 hónapi börtönt kaptak, utóbb kedvezménnyel mind kiszabadult. A jogellenes parancsot kiadó főtisztek közül senkit nem állítottak bíróság elé; Jahuda Mein— aki 1988 januárjában utasította katonáit, hogy fegyvereikkel törjék össze 220 ciszjordániai csontjait — hivatalnokká nevezték ki leszerelése után. Anyagi veszteségek: Hivatalosan 999 palesztin házát rombolták le vagy falazták be, körülbelül 10 ezer ember vált emiatt hajléktalanná. A lerombolt épület tulajdonosa további 500 dollárt köteles fizetni a „bulldózer-díjért”. A palesztin földeken a hadsereg büntetésként 65 ezer fát tövestől kilépetett. Izraeli oldalon az Egged-társaság 3800 buszát érte kisebb-na- gyobb kár a kődobálók, esetenként a benzinespalackok miatt. Jeruzsálemben 170 személyautót is felgyújtottak — ezt „nacionalista palesztinok” számlájára írják. Az Intifáda miatti gazdasági veszteségeket — a palesztin áruvásárlási bojkott, az Izraelben dolgozó palesztinok sztrájkai, a turizmus visszaesése stb. — Izrael állam bankja évi 600 ezer és egymilliárd dollár közé teszi, a hadsereg költsége évi 250 millió dollárral nőtt. A politikai károkat-következményeket eleddig senki nem számszerűsítette. Eszes Tibor Kína: Villámlátogatás a 919-es támaszponton NSZEP-kongresszus Az elnök: Gregor Gysi Hajnalok hajnalán indulunk, hogy megkeressük Szecsuán tartomány negyei között a délnyuf ati reaktortervezési és -gyártási özpontot. Menet közben derül ki, nogy nem könnyű feladatra vállalkoztunk. Az ötvenes évek végén Mao Ce-tung személyesen rendelte el, hogy olyan helyekre telepítsék a kínai nukleáris ipán, amelyek megközelíthetetlenek az ellenség számára. Nos, a terv olyannyira sikeres volt, hogy még kínai házigazdáink számára is gondot okoz a központot rejtő nevesincs város, a katonai térképen 919-es támaszpontként szereplő objektum megtalálása. Jó egyórás késéssel futunk be, mert meg azok a kínaiak sem tudnak a hatalmas nukleáris kutató- és gyártótelep létezéséről, akik egy-két kilométernyi távolságra élnek tőle. Végül is egy előzékeny biciklis vezet bennünket célunkhoz. A hatalmas hegyek ölében meghúzódó völgyben terül el a 919-es bázis, amelyet hosszú éveken át kínai tengerészgyalogosok őriztek, s amelybe nemhogy az ellenség, de a madár is nehezen jutott be. A tetemes késés ellenére Csien Csi-hui, a nukleáris kutatóközpont igazgatója és egyben főmérnöke kedvesen fogad bennünket. Teát és frissen szedett mandarint szolgálnak fel a messziről idetévedt külföldi vendégeknek. A magas növésű, szemüveges, szokatlanul fiatalnak tűnő igazgató ismertetőjéből kiderül, nogy az annak idején Szecsuán- ba telepített hadiipari — főleg nukleáris ipari — bázisokon ösz- szesen 300 000 ember dolgozik, s közülük több mint 70 000 tudós, mérnök és technikus. A kutatóközpontot magában foglaló, teljesen önálló életet élő kisvároska lakosainak száma meghaladja a tizenötezret. Itt él Kína talán műszakilag legképzettebb lakosainak a kremje. Évente vagy száz frissen képzett tudóst és mérnököt telepítenek ide Kína távoli tartományaiból, hogy ily módon gondoskodjanak a tudományos és a műszaki színvonal karbantartásáról. A nevesincs városnak saját rendőrsége, katonasága és szolgáltató hálózata van. A központ épületeit szuro- nyos katonák őrzik, s a városka bejáratainál naponta igazoltatják azokat a környékben parasztokat, akik zöldségféléket és gyümölcsöt termesztenek a nukleáris szakemberek és családjaik részére. Errefelé nem lehet baj a tömegkapcsolatokkal, mert az igazgató — Kína egyik legképzettebb atomtudósa — séta közben agronómust megszégyenítő precizitással tájékoztat bennünket az édesburgonya szaporításának módozatairól. Ugyanolyan szakavatottan, mint arról, hogy milyen eredményeket értek el az elmúlt több mint két évtizedben a nukleáris hadiipar fejlesztésében. Nem kis büszkeséggel meséli, hogy ők tervezték meg és készítettek el Kína első nukleáris tengeralattjáróját, amelyet a Jangce folyón úsztattak le a tengerhez. Megtekintünk egy most épülő — tudományos kutató és tesztelési célokra szánt — kis reaktort, és "körsétát teszünk abban a reaktorban is, amely a kulturális forradalom éveiben készült. Ez szolgáltatta a robbanófejet Kína első atombombájához. Az igazgató tévhitet oszlat el, amikor elmondja, hogy az atomtudósok is ki voltak teve a vörösgárdisták zaklatásainak. Nappal hagyták őket dolgozni, estenként viszont alaposan megleckéztették őket. Nekik is kívülről kellett fújniuk a kis vörös könyvecske Mao-idé- zeteit. Az is tény, hogy a Lin Piao vagy a Csou En-laj által aláírt ipari megrendeléseket maradéktalanul teljesítették a sanghaji és más üzemek. Az igazgató arca pesszimizmust tükröz, amikor a jelenről faggatjuk. — A mai vezetők — különösen a júniusi „sajnálatos események”^ óta — nem keresnek fel bennünket. Megvonták a korábbi — szinte korlátlan — pénzügyi támogatást, s azt hajtogatják, hogy mutassuk meg, mire vagyunk képesek pénz nélkül, csaknem kizárólag a tehetségünkre támaszkodva. Nemköny- nyű ilyen helyzetben dolgozni. És persze az is nehezíti a munkánkat, hogy a nyugati országok — köztük az Egyesült Államok — megszakítottak az együttműködést Kínával a nukleáris ipar fejlesztésében. Kénytelenek vagyunk saját erőből előállítani mindazt, ami az úi típusú reaktorok berendezéséhez kell. A mi üzemeinkben készül a Csocsiang tartományban épülő Csinsan reaktor teljes berendezése. De ha elkészül, ez lesz a békés célú kínai nukleáris erőműipar első igazán nagy vívmánya. Mi látjuk el Kína nagy részét gyógyítási célokra szolgáló izotópokkal, de gyártunk motorkerékpárokat, hűtőszekrényeket és fényképezőgépeket is. — Ezt is mi palackozzuk — mutat az igazgató az asztalon sorakozó ásványvizes üvegekre, s felkacag, amikor hangot adunk annak a félelmünknek, hogy esetleg nehézvizet töltögetnek a 919-es bázis palackjaiba. Némi megilletődéssel, ha úgy tetszik, szorongással sétálunk az igazgató szerint immár tizenegy eve teljesen biztonságosan működő reaktor gyéren kivilágított folyosóin. Zavar bennünket, hogy a kapcsolóterem — ahogyan egyikünk megfogalmazza — az utcáról nyílik. Sugárfertőzéstől azonban valóban nem kell tartanunk, men a reaktor áll, azaz feltöltés alatt van. Nem tudni mióta, men manipulációs kamrájába tekintve poros téglatörmeléket látunk. Mégis megkönnyebbüléssel lépünk ki Kína valószínűleg első atomreaktorának kapuján. Az igazgató, akivel közelebbről is megismerkedtünk a központ éttermében felszolgált, sok- fogásos kínai ebéd közben, szívélyesen búcsúzik tőlünk. Jöjjünk el máskor is, mondja, próbáljuk elérni, hogy kooperáció alakuljon ki a kínai és a magyar atomtudósok között. A busz ablakából visszapillantva megakad a szemem a 919-es támaszpont őrtornyán. A toronyban gép- pisztolyos, rohamsisakos or vigyázza a hegyes-völgyes szecsuáni tájat. Az őrtorony oldalán a lenyugvó nap fénysugarai bearanyozzák az ott felejtett feliratot: „Tízezerszer tízezer évig éljen Mao elnök”. Éliás Béla A párt feloszlatása ellen, de nevének megváltoztatása mellett foglalt állást az NSZEP rendkívüli kongresszusa szombaton hajnalban. A tanácskozáson részt vevő mind a 2753 küldött a párt feloszlatása ellen szavazott. A név megváltoztatását 647 küldött ellenezte. Döntöttek arról is, hogy az elnök és a 100 tagú elnökség szombat reggeli megválasztása után elnapolják a kongresszust, és jövő szombaton folytatják. Ezen a második fordulón döntenek majd a párt új nevéről is. A pénteken este hét órakor kezdődött rendkívüli kcmgresz- szus alaphangját Hans Modrow miniszterelnök beszéde és Gregor Gysinek, a kongresszust előkészítő bizottság tagjának részletes előteijesztése adta meg. Mindketten leszögezték, hogy a pártnak egyszer és mindenkorra szakítania kell a sztálinista rendszerrel, és modern szocialista pártként a demokratikus szocializmus építéséért kell küzdenie. Modrow miniszterelnök felvázolta a párt és az ország válságos helyzetét, és arra szólította fel a küldötteket, hogy ne hagyják széthullani a pártot, hanem tisztítsák meg és tegyék erőssé. Az előkészítő munkabizottsághoz érkezett javaslatok alapján Gregor Gysi a párt alapvető megújításának szükségességéről beszélt. Az újjáalakuló pártnak egy olyan szocialista fejlődési utat kell választania — mondta —, amelyet a demokrácia, a jogállamiság, a humanizmus, a szociális igazságosság és a környezetvédelem jellemez. A vitában felszólalók éles szavakkal bélyegezték meg a korábbi pártvezetést, amely visszaélt hatalmával, becsapta, félrevezette a párttagokat és az egész népet. Többen szóltak arról, hogy az elmúlt hetekben kiábrándult párttagok egész sora adta vissza tagkönyvét. Mint később a mandátumvizsgáló bizottság jelentéséből kiderült, a néhány hónapja még 2,3 millió tagot számláló pártnak jelenleg 1,78 millió tagja van. A felszólalásokban nagy teret szenteltek annak, hogy feloszlassák-e pártot és új nevet válasszanak-e. Több ízben hosszas ügyrendi vita bontakozott ki arról, hogy folytassák-e a politikai vitát, vagy azonnal kezdjenek hozzá a párt vezetőinek megválasztásához. Egy ilyen elhúzódó vita után úgy döntöttek a küldöttek, hogy az addig nyílt tanácskozást — amelyet az NDK televíziója egyenesben közvetített — zárt ajtók mögött folytatják. Szombaton reggel fél hatkor kezdtek hozzá a választási eljáráshoz, amelyben a párt elnökének és 100 tagú elnökségének összetételéről döntöttek. Elnökké Gregor Gysit választották.
