Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-11 / 292. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. december 11., hétfő Bulgária Még a köszönetét is visszavonták „Az országban kialakult új, dinamikus helyzet és a BKP által november 10-ikén választott irányvonal megköveteli és a jö­vőben is meg fogja követelni a párt káderállományának gyöke­res és bátor megújítását. Ez nem csupán természetes, de abszolút szükségszerűség is, hogy a BKP az az élenjáró és tekintélynek ör­vendő politikai erő lehessen, amely sikerrel konszolidálhatja Bulgária összes társadalmi erőit az átalakítás, az igazi szocializ­mus, a nép boldogulása jegyé­ben.” így kommentálta maga Petar Mladenov, a BKP KB főtitkára a pénteki központi bizottsági ülé­sen a párt vezetésében végrehaj­tott újabb személyi változásokat. Két momentum érdemel fi­gyelmet a pénteki változások kö­zül. Az egyik, hogy Todor Zsiv- kov csak most került ki a Köz­ponti Bizottságból, viszont ezút­tal még a „lemondásakor’ neki címzett köszönetét is visszavon­ták. Ez előrevetíti későbbi fele- lősségrevonását, amelynek része lehet akár a bírósági felelősség- revonás is. A másik dolog: sokan feltételezik, hogy Alekszander Lilov politikai bizottsági tagsága és KB-titkársága az értelmiség­nek tett gesztus. Lilov a hetvenes évek egy részében ugyanezt a posztot töltötte be, s viszonya az értelmiséggel állítólag példásan jó volt. Az elmúlt napokban egyéb­ként az országszerte megtartott szabad pártnapokon a BKP Köz­ponti Bizottsága Titkárságának egy olyan levelét olvasták: fel, amelyet még a szófiai rádióban elhangzott egyes kommentárok is a leningrádi Nyma Andrejevna hírhedt leveléhez hasonlítanak. Azzal a különbséggel azonban, hogy ez bizonyos rejtett fenyege­tést is tartalmaz, amikor hangoz­tatja: a vezetés nem fogja megen­gedni az olyanfajta fejleménye­ket, amilyenek az NDK-ban és Csehszlovákiában végbemen­nek. Az efféle megnyilvánulások — helyi megfigyelők szerint — két­ségtelenül csak károkat okozhat­nak ott, ahol az ellenzék ilyen mértéktartó és lojális. Jellemző, hogy szervezetei nem is ellenzé­kinek, hanem csak „független­nek” nevezik magukat, meg­mozdulásaikat nem tüntetésnek, hanem „menetnek” vagy „nagy­gyűlésnek” minősítik. Segítség Kelet-Eurőpánah Befejeződött a strasbourgi csúcs Intifáda: két év tragédia — számokban Az Európai Közösségek állam- és kormányfőinek évadzáró csúcs- értekezlete Szombaton, nem sokkal dél után, befejeződött az Európai Közösség álam- és kormányfői­nek strasbourgi csúcsértekeáete, amely döntött az Európai Gaz­dasági és Pénzügyi Unió kidol­gozására szolgáló kormányközi értekezlet 1990 végéig történő összehívásáról, elfogadta a kö­zösség dolgozóinak szociális jo­gairól szóló chartát — mindket­tőt Anglia ellenére —, és nagy horderejű elvi állásfoglalást dol­gozott ki a kelet-európai refor­mok támogatásáról, valamint a német egység kérdéséről, továb­bá több konkrét intézkedést ho­zott. A záróközlemény megállapít­ja, hogy az Európai Közösség minden rendelkezésére álló esz­közzel támogatni fogja a szüksé­ges gazdasági reformokat a kelet - európai országokban az európai megosztottság túlhaladása érde­kében. A legjelentősebb döntés ezzel kapcsolatban Európa Bankjának (Bank of Europe) független intézményként törté- nofelállítása azzal a céllal, hogy elősegítse a hatékony és verseny- jellegű beruházást Közép- és Ke- let-Európa államaiban, segítse az átmenetet egy piacorientált gazdaság irányába és felgyorsítsa a szükséges szerkezeti átalakítá­sokat. Közép-Kelet-Európa ál­lamai részt vesznek majd — ki­sebbségi partnerként — a bank tőkéjében és irányításában, a többségi részesedés pedig az Eu­rópai Közösségé lesz. A felállítás időpontja: amilyen gyorsan csak lehet. A megbeszélések január­ban kezdődnek. Az Európai Be­ruházási Bank, amely a közösség belső struktúrajavító, kedvez­ményes tőkebefektetéseinek fó­ruma, kulcsszerepet játszik majd az új intézmény létrehozásában, amelynek elvét a tizenkettek no­vember 18-i párizsi csúcsvacso­ráján fogadták el. További konkrét döntés alap­ján az állam- és kormányfők fel­kérték a Miniszterek Tanácsát, hogy a bizottság által kidolgo­zandójavaslatnak megfelelően a jövő ev elején hozzák meg a szükséges döntéseket az európai szakmai képzési alap felállításá­ra. Ez az előzetes tervek szerint elsősorban a reformokhoz, a pi­acgazdaság működtetéséhez szükséges szakemberek, mene­dzserek képzését támogatná. A zárónyilatkozat megerősíti, hogy az Európai Közösség kész a tervezett egymilliárd dolláros összeg több mint felével hozzájá­rulni a lengyel stabilizációs alap hoz, majd Magyarországról szól­va ismét megerősíti, hogy a Ma­gyarország és a Nemzetközi Va­lutalap között kötendő megegye­zés után kész ugyanolyan össze­gű kölcsönt nyújtani Magyaror­szágnak. A csúcsértekezlet résztvevői felkérték a Miniszte­rek Tanácsát, hogy hamarosan hozzon döntést a bizottság erre vonatkozó javaslatáról. A magyar kölcsön összegéről szombat délután sem az elnök­ség, sem a bizottság nem tudott pontos felvilágosítást adni az MTI tudósítójának. A párizsi és a strasbourgi csúcs egymilliárd dollárt emlegetett, a bizottság ja­vaslata — amelyre a zárónyilat­kozat Strasbourgban szintén utal — egymilliárd ECU-ról szól, ami napi árfolyamon több mint egy- milliárd-százmillió dollár. Igaz, a bizottság javaslata szerint a jö­vő év első negyedévében csak az összeg első reszlete lenne esedé­kes az IMF-el kötendő megálla­podás után. A konkrét intézkedésekről szólva, a zárónyilatkozat hang­súlyozta a Nyugat által nyújtan­dó segítség összehangolásának fontosságát. Ezzel kapcsolatban kiemelte annak szükségességét, hogy a 24-ek szerdán Brüsszel­ben sorra kerülő miniszteri érte­kezlete, amelyre Magyarország és Lengyelország magas szintű képviselőit is meghívták, hozza meg a szükséges lényegi és eljá­rási döntéseket, hogy elősegítsék a lengyelországi és magyarorszá­f i, illetve megfelelő esetben más özép- és kelet-európai orszá­gokban zajló átalakulás támoga­tását. A tizenkettek támogatták azt a javaslatot is, hogy a közép-ke- let-európai országok állampol­gárai vehessenek részt a közös­ség belső programjainak mintá­jára létrehozandó különleges ok­tatási-képzési programokban. A Szovjetunióval kötött szer­ződés nyomán az állam- és kor­mányfők támogatásukról bizto­sították a Szovjetuniónak azt az igényét, hogy kapjon megfigye­lői státust a GATT-ban. A záró­nyilatkozat emlékeztet arra, hogy az Európai Gazdasági Kö­zösség és a Szovjetunió szerző­dését még az idén aláírják. Ro­land Dumas külügyminiszter ez­zel kapcsolatban már bejelentet­te, hogy ebből az alkalomból ő is és Sevardnadze szovjet külügy­miniszter is Brüsszelbe utazik és személyesen úja alá az okmányt. Mihail Gorbacsov az SZKP oroszországi irodájának elnöke Mihail Gorbacsov lett az SZKP oroszországi irodájának elnöke. Egyebek között erről döntött szombati ülésén az SZKP Központi Bizottsága. Az ülés eredményeiről Vagyim Medvegyev kb-titkár, a Politikai Bizottság tagja tartott szombat este sajtóértekezletet. Az ülésen a középpontban a népi küldöttek kedden kezdődő második kongresszusával össze­függő kérdések álltak. Erről Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára, a Legfelsőbb Tanács el­nöke tartott beszámolót. A szov­jet televízió közlése szerint en­nek szövegét a sajtóban teszik majd közzé. A napirendi pont másik előadója Nyikolaj Rizskov kormányfő volt. Keddi nap volt 1987. december 8-án, mikor a gázai Dzsabalja me­nekülttábor mellett egy izraeli kamion eltiport két kis, palesztin mun­kásokkal zsúfolt autót: négyen meghaltak, tucatnyian megsebesültek. Percek alatt elterjedt a híresztelés, hogy szándékos gázolás történt — és ez volt a gyutacs a lőporos hordóhoz... Másnap az áldozatok temetése tömegtüntetéssé alakult a megszál­lók ellen. Az izraeli vezetés utasítja a hadsereget: törje le ezeket. Az első halott Gázában Hatem Alszisz, a 17 éves fiúval fejlövés végez. Másnap már van egy 10 éves halott is — és Ciszjordánia első halottja, a nábluszi Ibrahim al-Haklik: szintén 17 éves. Az ő korosztályuk — a palesztin lakosság 60 százaléka — a katonai megszállás intézményén kívül semmilyen más életet nem ismer. És sorra az újabb emberéle­tek... • A 350 négyzetkilométeren 660 ezer ember él rendkívül riasztó kö­rülmények között, felük 1967 óta menekültként. A munkaalkalmat csak töredék népességnek kínáló gázai övezet a világ egyik legnépe­sebb agglomerációja, több mint 1800 fő/négyzetkilométer sűrűség­gel. Az elmúlt két év tragikus mérlege, a többé-kevésbé hivatalos ada­tok alapján: Az izraeli fegyverek 640 palesztint öltek meg. A halottak átlagos életkora 18 év. A sebesültek száma a humanitárius szervezetek sze­rint 70 ezer. Harmincezren lőszertől (éles lőszerek, vagy gumi és plasztik bevonatú, vasmagos lőszerek), a másik negyvenezer ember pedig az ütlegelésektől szenvedett sérülést. 3500-4000 a marandó rokkantságot szenvedők száma, másfélszázan vesztették el teljesen vagy félig szemük világát. Az izraeli hadsereg ennek jóval kisebb számról „tud”: hivatalosan 15 ezerre teszik a sérülteket. A különbség lehetséges oka, hogy a kór­házakban is folytatódó letartóztatások miatt a többség nem fordul or­voshoz. Az Izraellel való együttműködés vádjával 152 palesztint öltek meg környezetükben. Izraeli veszteségek: 19 halott, közülük 10 katona. A polgári áldo­zatok többsége egy palesztin támadó által a szakadékba irányított je- ruzsálemi busz katasztrófájában vesztette életét. A sebesültek száma — többségükben a kavicsdobálástól — a katonák között 1500, a pol­gári lakosok között 800. A humanitárius szervezetek szerint az izraeli hadsereg és a titkosz- szolgálat 52 ezer palesztint vitt börtönbe vagy a sivatagi börtön tábo­rokba — a hivatalos izraeli adat „20 ezer körüli”. Minden bírósági el­járás nélkül, „adminisztratív őrizetbe”, immár akár egy évig is 13 900 embert vettek, közülük legalább négyezren még mindig börtönben vannak. Átlagos ítéletek: izraeli állampolgár meggyilkolásáért életfogytig­lani börtön. Sérülést nem okozó kődobálásért három hónaptól két és fél évig terjedő börtön. Benzinpalack-dobálásért, ha nincs sem áldo­zat, sem kár: 8-15 évi börtön. Izraeliek büntetése: a kéttucatnyi esetből, amikor izraeli telepesek agyonlőttek egy vagy több palesztint, csupán egyetlen támadót ítél­tek el: 3 évi börtönt kapott, ezt utóbb 17 hónapra csökkentették. A négy katonából — akik tavaly augusztusban agyonvertek egy palesz­tint — hármat ítéltek el: 9 és 6 hónapi börtönt kaptak, utóbb kedvez­ménnyel mind kiszabadult. A jogellenes parancsot kiadó főtisztek közül senkit nem állítottak bíróság elé; Jahuda Mein— aki 1988 ja­nuárjában utasította katonáit, hogy fegyvereikkel törjék össze 220 ciszjordániai csontjait — hivatalnokká nevezték ki leszerelése után. Anyagi veszteségek: Hivatalosan 999 palesztin házát rombolták le vagy falazták be, kö­rülbelül 10 ezer ember vált emiatt hajléktalanná. A lerombolt épület tulajdonosa további 500 dollárt köteles fizetni a „bulldózer-díjért”. A palesztin földeken a hadsereg büntetésként 65 ezer fát tövestől kilé­petett. Izraeli oldalon az Egged-társaság 3800 buszát érte kisebb-na- gyobb kár a kődobálók, esetenként a benzinespalackok miatt. Jeru­zsálemben 170 személyautót is felgyújtottak — ezt „nacionalista pa­lesztinok” számlájára írják. Az Intifáda miatti gazdasági veszteségeket — a palesztin áruvásárlási boj­kott, az Izraelben dolgozó palesztinok sztrájkai, a turizmus visszaesése stb. — Izrael állam bankja évi 600 ezer és egymilliárd dollár közé teszi, a hadsereg költsége évi 250 millió dollárral nőtt. A politikai károkat-következményeket eleddig senki nem számszerűsítette. Eszes Tibor Kína: Villámlátogatás a 919-es támaszponton NSZEP-kongresszus Az elnök: Gregor Gysi Hajnalok hajnalán indulunk, hogy megkeressük Szecsuán tar­tomány negyei között a délnyu­f ati reaktortervezési és -gyártási özpontot. Menet közben derül ki, nogy nem könnyű feladatra vállalkoztunk. Az ötvenes évek végén Mao Ce-tung személyesen rendelte el, hogy olyan helyekre telepítsék a kínai nukleáris ipán, amelyek megközelíthetetlenek az ellenség számára. Nos, a terv olyannyira sikeres volt, hogy még kínai házigazdáink számára is gondot okoz a központot rejtő nevesincs város, a katonai térké­pen 919-es támaszpontként sze­replő objektum megtalálása. Jó egyórás késéssel futunk be, mert meg azok a kínaiak sem tudnak a hatalmas nukleáris kutató- és gyártótelep létezéséről, akik egy-két kilométernyi távolságra élnek tőle. Végül is egy előzé­keny biciklis vezet bennünket cé­lunkhoz. A hatalmas hegyek ölében meghúzódó völgyben terül el a 919-es bázis, amelyet hosszú éveken át kínai tengerészgyalo­gosok őriztek, s amelybe nem­hogy az ellenség, de a madár is nehezen jutott be. A tetemes ké­sés ellenére Csien Csi-hui, a nukleáris kutatóközpont igazga­tója és egyben főmérnöke kedve­sen fogad bennünket. Teát és frissen szedett mandarint szol­gálnak fel a messziről idetévedt külföldi vendégeknek. A magas növésű, szemüveges, szokatlanul fiatalnak tűnő igaz­gató ismertetőjéből kiderül, nogy az annak idején Szecsuán- ba telepített hadiipari — főleg nukleáris ipari — bázisokon ösz- szesen 300 000 ember dolgozik, s közülük több mint 70 000 tu­dós, mérnök és technikus. A ku­tatóközpontot magában foglaló, teljesen önálló életet élő kisvá­roska lakosainak száma megha­ladja a tizenötezret. Itt él Kína ta­lán műszakilag legképzettebb la­kosainak a kremje. Évente vagy száz frissen képzett tudóst és mérnököt telepítenek ide Kína távoli tartományaiból, hogy ily módon gondoskodjanak a tudo­mányos és a műszaki színvonal karbantartásáról. A nevesincs városnak saját rendőrsége, kato­nasága és szolgáltató hálózata van. A központ épületeit szuro- nyos katonák őrzik, s a városka bejáratainál naponta igazoltat­ják azokat a környékben parasz­tokat, akik zöldségféléket és gyümölcsöt termesztenek a nuk­leáris szakemberek és családjaik részére. Errefelé nem lehet baj a tö­megkapcsolatokkal, mert az igazgató — Kína egyik legkép­zettebb atomtudósa — séta köz­ben agronómust megszégyenítő precizitással tájékoztat bennün­ket az édesburgonya szaporítá­sának módozatairól. Ugyan­olyan szakavatottan, mint arról, hogy milyen eredményeket értek el az elmúlt több mint két évti­zedben a nukleáris hadiipar fej­lesztésében. Nem kis büszkeséggel meséli, hogy ők tervezték meg és készí­tettek el Kína első nukleáris ten­geralattjáróját, amelyet a Jangce folyón úsztattak le a tengerhez. Megtekintünk egy most épülő — tudományos kutató és tesztelési célokra szánt — kis reaktort, és "körsétát teszünk abban a reak­torban is, amely a kulturális for­radalom éveiben készült. Ez szolgáltatta a robbanófejet Kína első atombombájához. Az igaz­gató tévhitet oszlat el, amikor el­mondja, hogy az atomtudósok is ki voltak teve a vörösgárdisták zaklatásainak. Nappal hagyták őket dolgozni, estenként viszont alaposan megleckéztették őket. Nekik is kívülről kellett fújniuk a kis vörös könyvecske Mao-idé- zeteit. Az is tény, hogy a Lin Piao vagy a Csou En-laj által aláírt ipari megrendeléseket maradék­talanul teljesítették a sanghaji és más üzemek. Az igazgató arca pesszimiz­must tükröz, amikor a jelenről faggatjuk. — A mai vezetők — különö­sen a júniusi „sajnálatos esemé­nyek”^ óta — nem keresnek fel bennünket. Megvonták a koráb­bi — szinte korlátlan — pénzügyi támogatást, s azt hajtogatják, hogy mutassuk meg, mire va­gyunk képesek pénz nélkül, csaknem kizárólag a tehetsé­günkre támaszkodva. Nemköny- nyű ilyen helyzetben dolgozni. És persze az is nehezíti a mun­kánkat, hogy a nyugati országok — köztük az Egyesült Államok — megszakítottak az együttmű­ködést Kínával a nukleáris ipar fejlesztésében. Kénytelenek va­gyunk saját erőből előállítani mindazt, ami az úi típusú reakto­rok berendezéséhez kell. A mi üzemeinkben készül a Csocsiang tartományban épülő Csinsan re­aktor teljes berendezése. De ha elkészül, ez lesz a békés célú kí­nai nukleáris erőműipar első iga­zán nagy vívmánya. Mi látjuk el Kína nagy részét gyógyítási cé­lokra szolgáló izotópokkal, de gyártunk motorkerékpárokat, hűtőszekrényeket és fényképe­zőgépeket is. — Ezt is mi palackozzuk — mutat az igazgató az asztalon so­rakozó ásványvizes üvegekre, s felkacag, amikor hangot adunk annak a félelmünknek, hogy esetleg nehézvizet töltögetnek a 919-es bázis palackjaiba. Némi megilletődéssel, ha úgy tetszik, szorongással sétálunk az igazgató szerint immár tizenegy eve teljesen biztonságosan mű­ködő reaktor gyéren kivilágított folyosóin. Zavar bennünket, hogy a kapcsolóterem — aho­gyan egyikünk megfogalmazza — az utcáról nyílik. Sugárfertő­zéstől azonban valóban nem kell tartanunk, men a reaktor áll, azaz feltöltés alatt van. Nem tud­ni mióta, men manipulációs kamrájába tekintve poros tégla­törmeléket látunk. Mégis meg­könnyebbüléssel lépünk ki Kína valószínűleg első atomreaktorá­nak kapuján. Az igazgató, akivel közelebb­ről is megismerkedtünk a köz­pont éttermében felszolgált, sok- fogásos kínai ebéd közben, szí­vélyesen búcsúzik tőlünk. Jöj­jünk el máskor is, mondja, pró­báljuk elérni, hogy kooperáció alakuljon ki a kínai és a magyar atomtudósok között. A busz ablakából visszapillantva megakad a szemem a 919-es támasz­pont őrtornyán. A toronyban gép- pisztolyos, rohamsisakos or vigyázza a hegyes-völgyes szecsuáni tájat. Az őrtorony oldalán a lenyugvó nap fénysugarai bearanyozzák az ott fe­lejtett feliratot: „Tízezerszer tízezer évig éljen Mao elnök”. Éliás Béla A párt feloszlatása ellen, de nevének megváltoztatása mellett foglalt állást az NSZEP rendkí­vüli kongresszusa szombaton hajnalban. A tanácskozáson részt vevő mind a 2753 küldött a párt fel­oszlatása ellen szavazott. A név megváltoztatását 647 küldött el­lenezte. Döntöttek arról is, hogy az elnök és a 100 tagú elnökség szombat reggeli megválasztása után elnapolják a kongresszust, és jövő szombaton folytatják. Ezen a második fordulón dönte­nek majd a párt új nevéről is. A pénteken este hét órakor kezdődött rendkívüli kcmgresz- szus alaphangját Hans Modrow miniszterelnök beszéde és Gre­gor Gysinek, a kongresszust elő­készítő bizottság tagjának részle­tes előteijesztése adta meg. Mindketten leszögezték, hogy a pártnak egyszer és mindenkorra szakítania kell a sztálinista rend­szerrel, és modern szocialista pártként a demokratikus szocia­lizmus építéséért kell küzdenie. Modrow miniszterelnök felvá­zolta a párt és az ország válságos helyzetét, és arra szólította fel a küldötteket, hogy ne hagyják széthullani a pártot, hanem tisz­títsák meg és tegyék erőssé. Az előkészítő munkabizottsághoz érkezett javaslatok alapján Gre­gor Gysi a párt alapvető megújí­tásának szükségességéről be­szélt. Az újjáalakuló pártnak egy olyan szocialista fejlődési utat kell választania — mondta —, amelyet a demokrácia, a jogálla­miság, a humanizmus, a szociális igazságosság és a környezetvé­delem jellemez. A vitában felszólalók éles szavakkal bélyegezték meg a korábbi pártvezetést, amely visszaélt hatalmával, becsapta, félrevezette a párttagokat és az egész népet. Többen szóltak arról, hogy az elmúlt hetekben kiábrándult párttagok egész sora adta vissza tagkönyvét. Mint később a mandátumvizs­gáló bizottság jelentéséből ki­derült, a néhány hónapja még 2,3 millió tagot számláló párt­nak jelenleg 1,78 millió tagja van. A felszólalásokban nagy teret szenteltek annak, hogy feloszlassák-e pártot és új ne­vet válasszanak-e. Több ízben hosszas ügyrendi vita bontako­zott ki arról, hogy folytassák-e a politikai vitát, vagy azonnal kezdjenek hozzá a párt vezető­inek megválasztásához. Egy ilyen elhúzódó vita után úgy döntöttek a küldöttek, hogy az addig nyílt tanácskozást — amelyet az NDK televíziója egyenesben közvetített — zárt ajtók mögött folytatják. Szombaton reggel fél hatkor kezdtek hozzá a választási eljá­ráshoz, amelyben a párt elnö­kének és 100 tagú elnökségé­nek összetételéről döntöttek. Elnökké Gregor Gysit válasz­tották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom