Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-08 / 290. szám (291. szám)

HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 290. szám ÁRA: 1989. december 8., péntek 4,30 FORINT POLITIKAI NAPILAP AZ ATOMBOMBÁK MEGBÍZHATÓAK... „Mind a 697 szerkezet működött, egyetlen egy sem mon­dott csütörtököt” (2. oldal) A NYUGATI PIAC MÉRCÉJÉVEL Görög étterem nyílik Egerben a Széchenyi utcán (3. oldal) A JÓTÉKONY DISZKÓS „...a 11 ezer forint tiszta bevételt már át is utalták az egri Gyermekváros lakóinak...” (8. oldal) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 31, 37, 64, 70, 78 Politikai párbeszéd a nemzet jövőjéről (Egyelőre zárt ajtók mögött) Nemzeti csúcstalálkozók sorozata kezdődik meg pénteken, majd szombaton és vasárnap is folytatódik — a Parlament egyik tanácstermének zárt ajtaja mögött. A párbeszéd az Országgyű­lés és a kormány, illetve politikai pártok és az érdekképviseleti szervek vezető tisztségviselői között zajlik, a nemzet jövőjét alapvetően befolyásoló legsürgetőbb tennivalókról. A tanács­kozásokat Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke ve­zeti. A politikai párbeszédsorozat célja az ország kormányozható- ságának megőrzéséhez szüksé­ges minimális konszenzus meg­teremtése. Ennek jelentőségéről — a belpolitikai helyzetet ele­mezve és a gazdaság állapotát nyíltan feltárva — szólt Németh Miklós miniszterelnök az Or­szággyűlés novemberi üléssza­kán. Akkor hangsúlyozta: alap­kérdés, hogy a békés átmenet je­lenlegi szakaszában sikerül-e törvényes, alkotmányos úton el­vezetni az országot a választáso­kig vagy sem. Erre van esély, de ehhez a Parlamentnek és kormá­nyának szüksége van a különbö­ző pártok segítségére is. A miniszterelnök ekkor azt mondta: az előzetes konzultáci­ók alapján reményt lát arra, hogy az Országgyűlés, a kormány és a pártok vezetői párbeszédet foly­tassanak a választások időpont­járól, az addig terjedő időszak politikai menetrendjéről, a gaz­dasági alkotmányosság megte­remtésére és intézményeinek ki­építésére irányuló legfontosabb gazdasági sarkalatos törvények­ről, a gazdaság működőképessé­gének, külső és belső pénzügyi egyensúlyának fenntartását és megszilárdítását alátámasztó rö­vid távú konkrét akciókról, to­vábbá a szociális intézmény- rendszer olyan korszerűsítésé­ről, amely alkalmas a tömegessé váló szegénység enyhítésére. Várhatóan tehát elsősorban ezekről a kérdésekről esik majd szó a három napon át tartó csúcs­találkozókon is. Az MTI értesülése szerint az Országgyűlés és a kormány — a párbeszéd kezdeményezői — a hét végén zajló tanácskozásokat lényegében előzetes konzultáci­óknak tekintik. Ez az oka annak, hogy a megbeszéléseket zárt aj­tók mögött folytatják. A közvé­leményt természetesen minden nap informálják, s elképzelhető, hogy megállapodás születik a tárgyalások jegyzőkönyveinek nyilvánosságra hozásáról is. Nem kizárt tehát a lehetőség, hogy a hétvégi tárgyalások foly­tatódnak, esetleg olyan nemzeti fórum formájában is, amelynek munkájában valamennyi érde­kelt fél részt vesz. (MTI) A tartozások mértéke meghaladja a 100 milliárd forintot Csődközeiben ötven vállalat, szövetkezet Kormánydöntés a fizetésképtelenné vált vállalatok felszámolásának gyorsításáról A Magyar Távirati Irodát tájé­koztatták a kormány gazdasági kollégiumának állásfoglalásáról, melyet a Minisztertanács no­vember 30-a és december 2-a között megtartott ülésének fel­hatalmazása alapján hozott. A kormány gazdasági kollégiuma szerint a vállalatok szélesedő kö­re nem képes eleget tenni fizetési kötelezettségeinek, ami egyre in­kább elviselhetetlen helyzetet te­remt a pénzügyi rendszerben. A pénzügyi restrikciót csak akkor válthatja fel rugalmasabb szelek­tív finanszírozás, ha ezzel párhu­zamosan helyreáll a fizetési fe­gyelem, és felgyorsul a gazdasági szerkezet átalakítása. Ezért a nyereséges vállalkozások fejlő­désével egyidejűleg a rosszul gazdálkodóknak szembesülniük kell a szükségszerű következ­ménnyel: a csőddel. Ennek érde­kében a kormány támogatja mindazokat a kezdeményezése­ket, amelyek az eddigi gyakor­lattal szakítva a fizetési kötele­zettségeiket nem teljesítő vállal­kozások felszámolását szolgál­ják. Az ilyen népszerűnek aligha mondható feladatokra vállalko­zó szervezeteket — köztük a ke­reskedelmi bankokat — a kor­mány erkölcsileg támogatja, kö­vetkezetes kormányzati maga­tartással, szanálási tevékenysé­gének a legszükségesebbre kor­látozásával és felgyorsításával segíti. Pénzügyi eszközeivel már a felszámolási eljárás kezdetén érzékelhetővé teszi a befagyott követelések felszabadításából keletkező forrásbővülést. * * * A döntéssel kapcsolatban Matkó István kormány-főtaná­csos az MTI munkatársának el­mondotta: mintegy 50 vállalat, szövetkezet csődje szinte megbé­nítja az egész gazdaság normális működését, pénzügyi kapcsola­tait. Fizetésképtelenségük miatt a jól dolgozó, nyereséges vállala­tok sem jutnak hozzá megérde­melt pénzükhöz, kénytelenek sorban állni a kereskedelmi ban­kok pénztárainál. Az ilyen jelle­gű tartozások mértéke már meg­haladja a 100 milliárd forintot. A kormány válaszút előtt állt. Vagy az egész társadalomra ter­heli a fizetésképtelenek veszte­ségeit, s így konzerválja a jelenle­gi helyzetet, vagy részérdekek sérelme árán orvosolja a bajt. A kormány az utóbbi megoldást választotta, mivel az egész társa­dalom előrehaladását, a válság­ból való kilábalást előnyben kell részesíteni egyes vállalati érde­kekkel szemben. Ez azt jelenti, hogy a kormány támogatja a már megindult felszámolási eljáráso­kat; olyan feltételeket teremt a kereskedelmi bankok — elsősor­ban a Magyar Hitel Bank, vala­mint a Budapest Bank — számá­ra, hogy a felszámolásokat gyor­(Folytatás a 2. oldalon) Minden ötödik levél visszajön... Elmegyünk-e tüdőszűrésre? m a Ik. .. .. Ä Kormányrendelet írja elő az évenkénti kötelező tüdőszűrést. Felvételünk az egri Klapka utcai tüdő­szűrő állomáson készült. (Fotó: Szántó György) A fiatalabbak fülének már nem ijesztő a szó: tbc. így aztán, ha kézhez kapják a behívót, hogy ekkor és ekkor menjenek el tüdő­szűrésre, előfordul, Rogy szórakozottan félredobják. Majd egy­szer... Később... Vajon megengedhetjük magunknak ezt a hanyagságot? A kérdésre dr Pusztai Jánostól, a megyei tüdőgyógyász szakfőor­vostól kértünk választ. Kétségtelen, hogy ma már nem népbetegség a tbc, de el­szórtan létező fertőző kór — hangsúlyozta. A lakosság hét százalékának tüdején találnak olyan elváltozást, mely arra utal, hogy az illetőt megfertőzte már a bacilus. Fele részük valóban be­teg lett, a másik fele pedig lábon hordta ki, és talán észre se vette. Mindez függ a szervezet ellenálló képességétől, és attól, milyen masszív volt a kórokozók táma­dása. Azt tudni kell, hogy akik BCG oltásban részesültek, azok nagy valószínűséggel védekezni képesek a fertőzéssel szemben. Most harmincas éveik közepén járnak azok, akik először kaptak ilyen oltást, így az ennél idősebb korosztályban gyakoribb a kór. Abszolút védettség azonban nin­csen, azt a BCG sem adhat. A tü­dőszűrésre mindenképpen szük­ség van, hogy kezdeti stádium­ban ismerjék föl az esetleges bajt. A megyében évente 120-130 új megbetegedést fedeznek fel. Ez ugyan nem sok — hiszen a hatvanas évek közepén ezer kö­rül járt ez a szám — de azt mutat­ja, hogy a tbc-vel még számolni kell. A tüdőszűrés dacára a friss betegek fele már maga is fertőző­képes volt, amikor felfedezték, így nem tudni, környezetében mennyi ideig terjesztette már a bacilust. A korszerű gyógysze­reknek köszönhetően a korai szakaszban orvoshoz kerülő tbc- sek egy éves kezelés után rend­bejönnek, az elhanyagolt esetek­nél ez két évig is elhúzódhat, sőt számolni kell azzal, hogy esetleg nem is következik be teljes gyó­gyulás. Tavaly megyénkben tíz személyt nyilvánítottak rokkant­nak tuberculózis miatt. Leginkább a rossz szociális körülmények között élők, és azok körében van több fertőzés, akiknek egészségi kulturáltsága alacsony, nem tartják be a lega­lapvetőbb higiénés szabályokat sem. A férfiak azért kapják meg gyakrabban a kórt, mert erősebb fizikai terhelés alatt állnak, így szervezetük kevésbé tud véde­kezni. Manapság, amikor az em­berek egyre többet dolgoznak, hajtják magukat, félő, hogy ellen­állóképességük csökkenni fog, s ez kedvez a fertőzéseknek. Ugyanakkor különösen a váro­sokban élők készsége van fogyó­ban, hogy megjelenjenek a tüdő­szűrésen. A tbc-s betegek száma az utóbbi években nem növek­szik ugyan, de stagnál, ami most még jó, de vigyázni kell arra, ne­hogy újra megemelkedjen. Egy 1960-as kormányrende­let írta elő az évenkénti kötelező tüdőszűrést. Ezt a kedvező jár- ványtani helyzetnek megfelelő­en megyénkben 1980-ban két­évenkéntire változtatták, s ez elegendőnek is bizonyult. A kö­telező jelleg elvileg azt jelenti, hogy meg is büntethetnék azt, aki a behívót nem veszi komo­lyan és nem jelenik meg. A gya­korlatban azonban nincs bünte­tés, és a megyei tüdőbeteg-gon­dozó szakemberei nem is tarta­nák ezt járható útnak. Mennyien mennek el és meny­nyien nem?Tavaly 103 ezer szű­rést végeztek a megyében — öt tüdőgondozóban és liárom moz­gó szűrőállomáson. A falusi la­kosság 75-80 százaléka megjele­nik, ha hívják, a városiaknál rosz- szabb a helyzet. A nagyobb tele­pülésekről minden huszadik ér­tesítőlap azzal jön vissza: a cím­zett ismeretlen. Elköltözött, meghalt — nehéz kideríteni, hogy hova küldjék a következő behívót. Akik a városban mégis kézhezkapják, azok húsz száza­léka nem jelenik meg. Egy ré­szük remélhetően kórházban, rendelőintézetben volt röntgen- vizsgálaton. A tüdőgondozósok várják a népszámlálást, azután egy ideig legalább pontos lakcí­meket tudnak majd. Az egri Klapka úti tüdőgon­dozóban nemcsak a tüdőbajt, hanem más betegségeket is igye­keznek kiszűrni: cukorbajt, ma­gas vérnyomást. Várakozni sem kell, és aránylag ideális körülmé­nyek közt tudnak fogadni. Nem rónak bírságot arra, aki „kihagyja” a tüdőszűrést, de ha valaki elgondolkodik, belátja: saját jól felfogott érdekében rá­szánhat erre is egy kevés időt. Kétévente egyszer. Mark Palmer az OKISZ-ban Egy-egy megyét egy-egy nyugati ország karol fel? A forint legutóbbi, 10 százalékos leértékelése ellenére a magyar gaz­daság számára a dollárért kínált amerikai eredetű áruk — viszonylag — még mindig olcsók a nyugat-eu­rópaiakhoz képest, s ezt nem sza­bad figyelmen kívül hagyni, főként most, amikor folyamatosan javul­nak a magyar-amerikai kereskedel­mi kapcsolatok — mondotta Mark Palmer csütörtökön, az Ipari Szö­vetkezetek Országos Tanácsának ülésén. Az Egyesült Államok budapesti nagykövete ezután arról szólt, hogy Magyarország azért vonzó a külföl­di, és így az amerikai befektetők számára is, mert a gyors politikai változások mellett nagy figyelmet fordítanak a gazdaság gyors megre­formálására is. A nagykövet ezután arról szólt, hogy az Egyesült Államok kormá­nya 60 millió dollárt ítélt meg a ma­gyar magánvállalkozások segítésé­re. Ebből az ipari szövetkezetek is részesedhetnek, feltéve, ha az ipari szövetkezetek vagyona valóban a tagok birtokában, illetőleg tulajdo­nában van, és azzal szabadon ren­delkezhetnek. Az alapítvány fel- használásáról a Független Beruhá­zók Tanácsa fog rövidesen dönteni; a szervezetnek egyébként magyar résztvevője is lesz. Mark Palmer ezután kérdésekre válaszolva elmondta: felvetődött az is, hogy Magyarország gazdasági fellendítését jól segítené, ha egy- egy megyét egy-egy nyugati ország karolna fel. Áz ötlet fogadtatása egyelőre azonban vegyes... (MTI) Metódusok Lehet, hogy Gál Jolán sor­sára jutok. Lehet, hogy engem is ■ megköveznek majd (e sorok í végére érve) a hajdan alter- ' natív, aztán ellenzéki, most , pedig már egyre inkább jel- I zőtlenné vált PÁRTOK. A dolog ugyanis úgy tű­nik, a visszájára fordult. Ma már, ha valami visszásnak tű­nik — nem az MSZP, vagy az MSZMP házatáján — jobb, ha háromszor is meggondol­ja az ember, mielőtt egyszer bírálni merészel. Könnyen a nyakába sózzák a toliforga­tónak, hogy elfogult, hogy régirendszerpárti, hogy „nem európai”, hogy vissza­él a monopóliumával .— merthogy az írógép még mindig az ő asztalán van, és a nyomda is neki nyomja több­ezer példányszámban a la­pot. Csakhát a demokráciával bajban leszünk így. Mert olyan mindegy, hogy melyik oldalról fogják be a szánkat, ha egyszer befogják. No nem direkt módszerek­kel, csak óvatosan, célozgat­va, netán nyílt levelekkel ele- gánsabbá téve a rendszert. Szőrmentén. Avagy jogilag megfelelően alátámasztva. S a hajdan sokat emlegetett, az író ember lelkét megtépázó „öncenzúra” kajánul vigyo­rog a fehér papír — jobb he­lyeken számítógépes képer­nyő — felett: hát itt vagyok, nem tudsz legyőzni, igenis gondold meg újra, igenis fo­galmazz óvatosabban. Örülök én, persze, örülök annak, hogy színesedik a po­litikai paletta, hogy lesz, aki megvédje az érdekeimet, van aki kiborítja a bilit (amit ed­dig nem mert senki), boldog vagyok, hogy van választási lehetőségem, mert ha az egyikben nem találom meg az elveimhez illő társakat, a másikban talán lehet erre esélyem. Csak attól nem re- pesek, hogy a módszerek — azok valahogy nem akarnak megváltozni. Itt van például a 168 óra című rádióműsor. Nyilatko­zik az MDF egyik vidéki tag­ja — s nem pont ugyanazt mondja, amiben a vezetőség megegyezett. (Állítólag a de­mokráciában helye van a más véleményeknek is). Mit tesz erre az egyik vezető MDF-es? Berohan a rádió­ba, és kérdőre vonja a műsor felelős szerkesztőjét. Mert­hogy őket miért nem kérdez­te meg. Vagy más. Nekem nagyon szimpatikus a szoci­áldemokrata párt vezetője. (Nemcsak azért, mert nő, mert okos is). De úgy látszik, néhány beidegződésen neki sem sikerül mindig változtat­ni, másképpen hogyan utal- gatna arra, hogy a pártból látványosan kivonuló fiatal ügyvéd talán ne hőbörögjön annyira, mert van róla egy s más a tarsolyukban... Itt vagyunk hát, szegény kis magyar nép, tele politikai párttal. Tele megújulási szándékkal, s tele óhajjal, hogy „felzárkózzunk” végre. Csak óvatosan merek céloz­gatni (Gál Jolán is megjárta a szókimondásával): a mód­szerek... nem lehetne egy ki­csit azokon is csiszolni? Doros Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom