Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-28 / 305. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. december 28., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A nyugdíjas tanár és a reflexológia Egy ősi gyógymód mai tudora Az emberek természetes módon élnek a gyanúperrel, ha csodálatos gyógymódokról és hihetetlen gyógyulásokról hallanak. Oly sokszor bizonyosuk be, hogy csupán vaklárma, múló divat a felkapott eljárás. Meg aztán ott van az orvostudomány, amely gyógyszerek és műszerek arzenálját vonultatja fel. Hogy jön ahhoz egy „civil”, hogy azt állítsa: képes szembeszállni azokkal a kórokkal, amelyek előtt megáll a tudomány. De ha jobban megnézzük a dolgot, sok olyan természetes gyógymód merült feledésbe, amely jó szolgálatot tett az emberiségnek az elmúlt évezredek során. Ezek egyike a reflexológia, amely a test különböző zónáinak masszírozását jelenti — persze nem akárhogy. Ennek a módszernek egyik egri képviselője Hopka Béla nyugdíjas magyar — történelem szakos tanár. Tőle érdeklődtünk tapasztalatairól. Segíteni a hozzátartozón — Hogyan került kapcsolatba a reflexológiával, mi késztette arra, hogy elsajátítsa a fogásait? — A feleségem 1971-ben beteg lett, asztmás egy fertőző, vírusos megbetegedés után. Nagyon sok helyre jártunk, próbáltuk meggátolni a kór kialakulását, de sajnos nem sikerült. Majd Pesten 1972-ben egy kezelése alatt beszélgettem két idős emberrel, akik felhívták a figyelmemet erre a gyógymódra. Azt javasolták, hogy szerezzek valamilyen szakirodalmat, s majd magam is meggyőződöm róla, hogy milyen csodálatos eredményt lehet ezzel elérni. Megkerestem a hozzáférhető könyveket, s annak alapján hozzákezdtem feleségem kezeléséhez, természetesen az orvosokhoz továbbra is mentünk. Sikerült nemcsak meggátolni a betegség kialakulását, hanem a rohamok egyre csökkentek, s már hosszú évek óta tünetmentes. — Ez nagyon jó érzés lehetett, mivel nincs annál rosszabb, ha az ember tehetetlenül nézi hozzátartozói szenvedését... — Valóban borzalmas dolog, ha a férj a feleség mellett vagy az édesanya gyereke mellett áll anélkül, hogy betegségén enyhíthetne. Ilyenkor az ember szeretne valamilyen formában segíteni. Én már azóta sokat gondolkoztam azon, hogy lényegesen többet kellene foglalkozni az egészséges életmóddal. Nemcsak az oktatási intézményekben, hanem a felnőttek között is. Külön szeretném megemlíteni itt az Egri Egészség- és Környezet- védő Egyesület programjait, ahol különböző embereket szólaltatnak meg, akik más és más módszerekről számolnak be. Kezdenek előtérbe kerülni a természetgyógyászat eljárásai, nemcsak az akupunktúra és az akupresszúra, de a bárki által elsajátítható reflexzóna-masszázs is. Ezzel hasonló eredményeket lehet elérni, mint társaival, de veszélytelenebb. Nem ismerik — Mennyi idő kellett ahhoz, hogy elsajátítsa és alkalmazza a reflexzóna-masszázst? — Először — mint elmondtam — könyvekből tájékozódtam, majd tanfolyam keretén belül. Erre a múlt év szeptemberében nyílt lehetőség, egy olyan volt ápolónő tartotta, aki már közel húsz éve foglalkozik ezzel a témával. Lehetőség nyílt arra is, hogy vizsgát tehessünk, s ez'89 április végén meg is történt. Egy főorvos volt a vizsgabizottság elnöke, aki maga is foglalkozik ezzel a gyógymóddal. Némileg csodálkoztunk is ezen, hogy nem veti el. Hogy teljes bizonyossággal fogjak hozzá, elsősorban családomon, rokonságomon belül próbálkoztam, hogy megfelelő gyakorlatot szerezhessek. — Tapasztalnak-e ellenérzést vagy tartózkodást az egészségügy hivatásos művelői részéről? — Nem annyira tartózkodásról van szó, inkább nem ismerik. Sokszor meglepődnek, ha hallják, hogy ilyen is létezik. — Szeretném arra megkérni, hogy néhány konkrét esetet is említsen, talán emeljen is ki egyet, amely a legnagyobb benyomást tette önre! — Most, mióta hivatalosan is foglalkozom ezzel a gyógymóddal, sok olyan beteg keres fel, akikről szinte már le is mondtak. Például H. L. 69 éves ember, aki nyugdíjazása óta egészségileg egyre lejjebb megy. Sorra következett nála az agyér-elmeszese- dés, magas vérnyomás, szívritmuszavar, vesebántalom. Felsorolni is sok, mert egy is elég volna ahhoz, hogy valaki rosszul érezze magát. Már évek óta nem beszélt, úgy viselkedett, mint egy élő halott, akinek mondani kell: kelj fel, ülj le, vedd fel a cipőd stb., anélkül, hogy ő valamit is válaszolna rá. A negyedik kezelés után megszólalt, s az erkélyről a felesége nevét kiáltotta le a térre. Az asszony a meghatottságtól alig tudott szóhoz jutni, a köny- nyei potyogtak. A tíz-tizenkettedik kezelés után orvosi felülvizsgálaton állapították meg, hogy a ritmuszavar megszűnt, a vérnyomás normális szintre állt be. Közben már emlékezik régi dolgokra, egykori kirándulásokra, néha már vitatkozik is. Ez egy példa. Sorolhatnék többet is, kisgyermekeknél talán még hamarabb lehet eredményt elérni, mint a felnőtteknél! Több kicsit fülbántalmakkal hoztak el, s néhány kezelés után javulás állt be, felszúrás, gyógyszerezés nélkül. Sok ezer éves tapasztalat — Szinte hihetetlen, hogy ilyesmi előfordulhat, ráadásul egy olyan egészségügy mellett, amely egyre korszerűbb gyógyszereket és műszereket vonultat fel. Hogyan lehetséges mindez? — Sok ezer éves múlt áll az eljárás mögött. A kínaiak 3 ezer év óta alkalmazzák, de már az egyiptomi falfestményeken is felfedezhető a reflexológia használata. Tehát hosszú évezredek tapasztalata áll emögött. S mi, akik elismerjük és alkalmazzuk ezt az eljárást, meg vagyunk győződve róla, hogy a gyógyulás a jó anyagcsere-folyamatok kialakulásával, a vérkeringés serkentésével következik be. A szerv, amelynek reflexzónáját masszírozzuk, jobb vérellátást kap, ezáltal működése tökéletesedik. — Persze, gondolom, ezt sem lehet megfelelő ismeretek nélkül gyakorolni, megvannak a veszélyei a módszer rossz alkalmazásának... — Gyakorlati és elméleti tudást ehhez is szerezni kell. Az a megdöbbentő, hogy az érettségizett emberek mennyire elfelejtik azt, amit az emberi testről valaha is tanultak. Pedig legalább középfokú szinten ismerni kell a szervezetet. Veszélyt jelenthet például az, hogyha gyulladásban van valamilyen szerv. Kérdéses az, hogy ilyenkor lehet-e egyáltalán alkalmazni a masszírozást, mert árthatunk is vele. Nem elégséges csupán a könyvből szerzett ismeret, kell egy tapasztalt, gyakorlati ember útmutatása is. Persze, nem feltétlenül fontos vizsgát tenni, a mi tanfolyamunkra is jártak olyanok, akik mindössze néhány foglalkozásra jöttek el, mert csak otthon akarták alkalmazni a reflexológiát. + Ez egy sok évezredes módszer tehát, amely újra életre kel. Nem igényel különleges képesítést, hosszas tanulást. Napi gondjaink, a betegségektől való már- már misztikus félelmeink között nem árt, hogyha felvértezzük magunkat ilyen ismeretekkel is, amellyel segíthetünk hozzátartozóinkon s más rászorulónkon. Gábor László Intézmény, mely a létért küzd... Szorítóban Amikor az embert hosszú-hosszú időre leveri lábáról a betegség, akkor tudja meg igazán, mit is jelent életében a munka. Az életerő, az akarat tudattalanul is működik, minél hamarabb egészségessé válni, dolgozni. Aki tétlenségre ítéltetett, fölöslegesnek érzi magát — talán ezt a legnehezebb elviselni. Szociális védőhálónknak nem véletlenül egyik legfontosabb eleme: lehetőséget biztosítani azoknak, akiknek megváltozott a munkaképességük. Az ország harminchét szociális foglalkoztatójának egyike a Hatvani Városi Tanácsé. Amikor Udvardy Béla igazgatóval beszélgetünk, számos ellentmondásra derül fény. Mint mondja, két telephelyükön 450 embernek adnak munkát, s elsődleges céljuk a megváltozott munkaképességűek rehabilitációja. Vagyis olyan tevékenységekre képezik okét, melyet állapotuktól függően el tudnak végezni, ugyanakkor arra is ügyelniük kell: maga a munka, a manuális foglalkozás gyógyítson. Ezért is, hogy ebben az intézményben az üzemorvos s az egészségügyben jártas részlegvezetők figyelemmel kísérik a betegek állapotát, fejlődését. — Hatvan és környéke, tizenkét község tartozik hozzánk — mondja az igazgató —, valamint munkát adunk a domonyi elmeszociális otthon lakóinak is. Két telephelyünkön 1200 fajta terméket készítenek, akiket foglalkoztatunk. Három nagy gyárral több tíz éves munkakapcsolatunk van, az ikladi Ipari Műszerf yárnak porszívóalkatrészeket, ábeleket szállítunk többek között. A szentesi Kontavill Vállalat részére villamosipari szerelvényeket készítünk. Kapcsolatban állunk a budapesti Fővárosi Műanyagipari Vállalattal is, s a Budapesti Lemezárugyárral. Tevékenységünk 50 százaléka e négy cég számára bérmunka jellegű, s 50 százalékban pedig önálló termékeket állítanak elő. — Ha egyszer a rehabilitáció a fő cél, nyilván nincs norma, órabéresek az itteni dolgozók. — Nos, ez a kérdés, ami miatt szorítóban vagyunk, ugyanis darabbéresek. Mindenfajta állami szubvenció megszűnt, intézményünk önfenntartó. Az áramot, a telefondíjat is saját magunknak kell fizetnünk. A legkülönbözőbb mértékben károsodott embereket foglalkoztatunk. Vannak olyanok, akik természetszerűen képtelenek az előírt teljesítményre, így kénytelenek vagyunk szabálytalan módon megoldani az ő sorsukat, s jogszabály ide, jogszabály oda, legalább nyolcvanuknál órabért alkalmazunk. Ezt természetesen a közösség béréből kell elvonni. De vallom, humánusnak kell lennünk, s a csaknem munkaképtelen embereknek is legalább 1200 forint szükséges ahhoz, hogy társadalombiztosításban részesüljenek. — Egyáltalán, kik kerülhetnek be ide? — A városi tanács egészség- ügyi osztálya irányítja hozzánk a dolgozókat, jómagam csak a leg- kivetelesebb esetekben dönthe- tek a felvételről. Amióta azonban növekedett a munkanélküliség, a különböző vállalatoktól is jöttek, s nyilván nem a legjobb munkaerők. Magyarul megmondva, a társadalom perifériáján lévőket is fel kell fogadnunk. S itt az újabb ellentmondás. Egy kimondottan termelőüzemben nehéz munkafegyelmet tartani és követelményeket is állítani. Vagyis eredményesnek kell lennünk, ha nem akarunk terhére lenni a városnak. Eddig nem került sor arra, hogy kritikus helyzet álljon elő, ám létünk labilis. Képzelje csak el, olyan pszichés sérültek is vannak nálunk, akik képtelenek a közösségbe beilleszkedni. Az ő számukra védő munkahelyet kellene teremteni, a városi főorvossal már hat éve munkálkodunk ezen. Mindeddig eredménytelenül. — Hogyan lehet ebből az ördögi körből kikerülni? — Új szerződéskötésekre készülök azokkal a vállalatokkal, amelyekkel munkakapcsolatban állunk. Nagyon remélem, sikerrel járok. Elsősorban azoknak az embereknek az érdekében, akikért úgy érzem, felelős vagyok. Mikes Márta Az első nyomdászszaklapunk alapítója volt Tóth István nyomdász Tóth István egri sírja Lovag Tóth István a múlt század neves egri nyomdásza volt. Pesten született 1832. november 4-én. A szakmát Trattner Károlynál, a híres könyvnyomtatónál tanulta ki. Fiatal nyomdászként harcolt az 1848 — 49-es szabadságharcban. A szomorú vég után az osztrákok bosszúja elől a csehországi Olmützbe menekült, ott évekig volt betűszedő. Ebben a városban nősült meg. Jelenleg nem tudjuk, hogy mikor tért haza Magyarországra. Annyi bizonyos, hogy már 1856- ban Pesten tartózkodott, és Szabó ky Adolffal együtt részt vett a Katolikus Legényegylet megalakításában. 1860. január 23-án került a fővárosból az egri lyceumi nyomdába, amelynek műszaki igazgatója lett. A nyomda vezetését 1897-ig látta el. Nagy érdemeket szerzett az 1754-ben Bar- kóczy püspök által alapított nyomda technikai fejlesztése terén. Például Szlammer nevű gépmesterével új típusú, a korábbinál tartósabb festékező- hengert készített. Az üzemben külföldről vásárolt gyorssajtót honosított meg. Talán legjelentősebb tette az első magyar nyomdászati szaklap megalapítása volt! 1865 októberében „Gutenberg” címen szaklapot alapított, amely 1867 végéig jelent meg. Szívügyének tekintette a nyomdászok szakképzését. Ennek érdekében 1897-ben 10 000 koronás alapítványt tett. Szakmai munkája mellett széles körű társadalmi tevékenysé-, get fejtett ki. 1860-ban Egerben is életre hívta a Katolikus Legényegyletet, amelynek célja az iparostanoncok nevelése volt. Évekig volt az egylet titkára. A tanoncok művelődésének előmozdítása érdekében megindította a Katholikus Legényegyleti Olvasótár sorozatot, amelynek 1865-ben és'66-ban 2 füzete jelent meg, gazdag tartalommal. Az értékes kezdeményezésről az Eger című lapban 1867. március 10-én ezeket olvashatjuk: „Egerben Tóth István, érseki nyomdász szerkesztése mellett új irodalmi vállalat indult meg Katholikus Legényegyleti Olvasótár cím alatt, amely díszes kiállításban Szabóky Adolf kőnyomatú arcképével. Ezen Olvasótár a program szerint oly olvasmány akar lenni, mely által főleg az iparűző ifjúság magának hasznos ismereteket szerezve, szabad óráiban lelket, s szívet nemesítő mulatságot találjon.” Az egylet könyvtárát időnként könyvadományaival gyarapította. Például 1881-ben 74 darab magyar és német nyelvű könyvet adományozott az egyletnek. 1877-ben az olmützi legény- egylet, amelynek fiatal korában tagja volt, tiszteletbeli védnökévé választotta meg. Mint városszerte ismert és tisztelt személyiséget, 1887 ja- nuáijában, alapításának időpontjában elnökévé választotta az Egri Keresztyény Iparoskor. E funkcióját az év augusztus 8-ig töltötte be. A kör alapításakor a legszükségesebb felszerelések beszerzése céljából 50 forintot adományozott az egyesületnek. Tudományszerető férfiúként élénken bábáskodott az orvosok és természetvizsgálók 1868-as egri vándorgyűlésének előkészítésén és lebonyolításán. A vándorgyűlésről készített kötetet a lyceumi nyomdában adták ki, s az érdeklődők azt nála szerezhették be. Sőt, részt vett az 1869- es fiumei vándorgyűlés előkészítésében is. Nem volt idegen tőle a tollforga- tás sem. Levelezője volt a Katholikus Néplapnak, a Hírnöknek, az Idők Tanújának. Sőt külföldi, német nyelvű lapok levelezője is volt. Ezenkívül különféle álnevek alatt cikkeket írt több hazai lapban is. A nyomdászat fejlesztése terén, a katolikus legényegyleti mozgalom hazai továbbfejlesztése érdekében végzett áldozatos munkájáért XIII. Leo pápa 1886-ban a pápai Szent Gergely- és a Szent Sír-rend lovagja címet adományozta neki. 1896- ban Répássy János, az egri római katolikus fiú tanítóképző egykori tanára kinyomtatott üdvözlő sorokat küldött neki. 1907-ben hunyt el Egerben. A Lenin út 46. szám alatt Egerben háza ma is látható. Szecskó Károly Horton gáz van ••• A horti TIGÁZ propán-bután gáz ellátási üzemében a téli hónapokban 4200 tonna gázt töltenek 320 ezer darab különböző űrtartalmú palackba havonta. Az idén mintegy 10 millió forint beruházással, import kiváltás- sa'l valósult meg a töltőüzem technológiai rendszerváltása, és a palack javító műszaki fejlesztése. (Szabó Sándor felvételei -MTI)
