Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-28 / 305. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1989. december 28., csütörtök Változatlanul tart a gyűjtés, indulnak a szállítmányok megyénkből is Támogatás a Romániában szükséget szenvedőknek Az „antikrisztus” halott Karácsonyi énekek csendültek fel a bukaresti rádióban, majd egy bemondó következett: „Milyen csodálatos hír ezen a karácsonyestén: az antikrisztus halott!”. A román vezetők előtte jelentették be, hogy népirtás és egyéb súlyos cselekmények vádjával elítélték és hétfőn kivé­gezték Nicolae Ceausescut és feleségét. Azóta a televízió mutatta a hadsereg által kivégzett dik­tátor holttestét is. „Vége van hát. Huszonöt éve szenvedtünk... azt szerettem volna, ha lassú halált hal, és annyit szenved, amennyi nekünk kijutott” — mondta a hír után egy román újságíró. Néhány hír kiszivárgott a Ceausescu házas­pár utolsó óráiról. Egyikük sem volt hajlandó együttműködni a bírósággal, és azt mondták, hogy az nem illetékes felettük ítélkezni. Köve­telték, hogy a román parlament mondja ki a verdiktet. Elutasították azt is, hogy védőügyvéd képviselje ügyüket. Együtt akartak meghalni, nem kértek kegyelmet. Ez nem a megvető bátorság jele, hanem a biz­tos tudaté: az ítélet nem lehet kétséges. Ceausescu azonban tagadta, hogy felelős len­ne emberek tízezreinek haláláért, mint ahogy azt is, hogy családja egymilliárd dollárt sikkasz­tott volna. Az ország mai állapota, az előkerült holttes­tek, s azok is, akik még most is nap mint nap halnak meg — az elmúlt negyedszázad —, ele­gendő bizonyítékok. Amikor a kivégző osztag felvezette a házas­párt, Elena Ceausescu szólt hozzájuk: „Olyan voltam hozzátok, mint az anyátok”. Egy katona válaszolt: „Miféle anya az olyan, aki megölte a mi anyánkat?” — ezt egy szemtanú mesélte el. Az ítélet-végrehajtáshoz önkénteseket kér­tek — mindenki jelentkezett, sorshúzással vá­lasztották ki a háromtagú osztagot. Románia nem tört ki örömrivalgásban, de senki sem titkolja, hogy mély megnyugvással fogadta azt, ami történt. Ceausescu Kelet-Európábán a második kommunista vezető, akit kivégeztek; az első Nagy Imre volt. A kivégzésnek akadnak bírálói is — másként szerettek volna ítéletet mondani, bár az ítélet jogosságában kevesen kételkednek. A gyors ítélethozatal — és ítélet-végrehajtás -- azonban Románia új vezetőit látszik igazol­ni: minél gyorsabban le kell zárni az elmúlt 25 évet, és hozzá kell látni végre Románia átépíté­séhez, mert a „Ceausescu-éra” szinte csak ten­nivalót hagyott maga után. Mindinkább körvonalazódik az új hatalmi szerkezet, s tény, hogy az induláshoz kedvez a nemzetközi környezet is: Magyarország volt az első, amely elsőként ismerte el a Nemzeti Meg- mentcsi Frontot, és napok alatt Románia új ve­zető testületé széles körű elismerésben része­sült Keleten és Nyugaton egyaránt. Alig néhány órával az ítélet-végrehajtás beje­lentése — és öt nappal a forradalom kezdete — után megszilárdult a Nemzeti Megmentési Front. A vezető testület elsődleges célja kétség­kívül most az, hogy kitöltse a hatalmi vákuu­mot, kezébe vegye és megszervezze a múlhatat­lanul szükséges intézkedéseket. Az elmúlt öt nap alatt Románia végered­ményben központi akarat nélkül maradt, s ami­lyen mértékben normalizálódik a helyzet, úgy válik egyre szükségesebbé a feldúlt ország min­dennapi életének normalizálása és a normális politikai, társadalmi, gazdasági élet előfeltéte­leinek megteremtése. Az Ion Iliescu vezetése alatt álló front elsődleges támasza — az összné­pi támogatás mellett — ma még a hadsereg, de Romániában is egyre-másra alakulnak a politi­kai pártok, szervezetek, közöttük a magyar nemzetiség szervezetei is. (Folytatás az L oldalról) Az utóbbi időben talán egyetlen kérdésben sem volt olyan egysé­ges a magyarság, mint abban, hogy segítséget kell nyújtani a Romániában szükséget szenve­dő népnek. Közös a felelősség- érzet, pártállástól függetlenül különböző politikai mozgalmak tagjai s pártonkívüliek ajánlják föl támogatásukat. Szinte min­den település megmozdult me­gyénkben is, sorra érkeznek a hírek arról, hogy milyen módon igyekeznek az emberek támaszt nyújtani a bajbajutottaknak. Mint már tegnapi lapszá­munkban jeleztük, Egerben is nagy erővel indult meg a szerve­zés. Az első vállalkozók már pénteken elindultak, szombaton konvoj eredt neki, de másokról is kaptunk értesüléseket. A köz­pont a Széchenyi út 18. szám alatt van (tel: 10-833), ahol az egri és a környékbeli lakosság több mint tíz tonna értéket adott össze. Ezenkívül különböző vál­lalatok, termelőszövetkezetek készpénzzel, áruval siettek segí­teni. Ennek köszönhetően ma újabb kocsioszlop lépheti át a ha­tárt az itteni küldeménnyel, mint előzőleg jeleztük, az úticél a Szé­kelyföld. Annak szívében, Ma­rosvásárhelyen igyekeznek eny­híteni a szükséget. A most szer­vezés alatt álló kocsikaraván este nyolckor indul, remélhetően mi­nél több teherautót sikerül sze­rezni. A szállítmányban gyógy­szer és élelmiszer szerepel, nagy mennyiségű krumpli, liszt, cu­kor, búza, s még sok minden. A konvojt Biharkeresztesen már várják, útvonala biztosítva van. A Vöröskereszt Gyöngyösi Városi Szervezeténél Majoros Jánosné titkár érdeklődésünkre elmondta, hogy nagy segítőkész­ség mutatkozik meg város- és környékszerte a romániaiak megsegítésére. Atkárról két teherautónyi élelmiszert, tisztítószert és ele­meket ajánlottak fel. Gyöngyö­sön pénzt gyűjtenek, a szakszer­vezetek városi bizottsága pedig tartós élelmiszert és vért küld Er­délybe. A Hazafias Népfront vá­rosi szervezete 50 mázsa lisztet indít útnak, a szállítást maga szervezi meg. Élelmiszer-fel­ajánlásról tudnak Adács, Vison- ta esetében, de ugyanígy élelmi­szert ajánlott fel a Thorez bánya­üzem, ahonnan még pénzado­mányok is érkeznek. A Gyöngy- szöv Áfész igazgatóságán pénzt gyűjtenek a szakszervezettel együttesen. Szűcsiből, Domoszlóról és Markazról ugyancsak tartós élelmiszert gyűjtenek, és várha­tóan a mátraalji községekből csütörtökön indítják el az első szállítmányokat. A MÁV üres vagonokat tartalékol az állomá­son, és amennyiben ezek megtel­nek, rögtön továbbítják őket. A Volán-tehertaxisok szintén ön­ként vállaltak fuvart, és a Vörös- kereszt megyei szervezete koor­dinálja tevékenységüket. A vá­rosi szervezetnél, Gyöngyösön, mihelyt összeáll egy szállítmány­ra való, azonnal a vasútállomásra küldik. Füzesabonyban is napok óta folyik a gyűjtés a román lakosság megsegítésére. A településen az MSZP, a Demisz helyi szerveze­tei ez idáig 87 ezer forint összegű támogatást indítottak útnak a Vöröskereszt segítségével. To­vábbi adományokat várnak a Baross út 12. és 14. szám alatt, valamint az MHSZ Rákóczi úti irodahelyiségeiben. Hatvanból az MDF és az SZDSZ helyi csoportjai felhívá­sára mozdult meg először a la­kosság. Innen az első nagy tételű szállítmányok már meg is érkez­tek a rendeltetési helyükre. A cu­korgyár 2 tonna cukrot, a kon­zervgyár pedig több tonna kon- zervet ajánlott fel, s juttatott el a rászorulóknak. A sütőipari üze­mekből 6 tonnányi kenyérszállít - mány ugyancsak átjutott már a határon. Dr. Baranyai Miklós, a hatvani kórház osztályvezető fő­orvosa szemtanúként számolt be a küldemények megérkezéséről és fogadtatásáról. — Kitörő örömmel fogadtak bennünket már az első alkalom­mal is, december 23-án. A szent­estét a határon töltöttük, és 25- én indult az újabb szállítmány. Többen kértek tőlünk kenyeret és élelmiszert, azonban a hivata­los, nagy tételű élelmiszercsoma­gokat a központi elosztóhelye­ken várják, ahol az arra kijelölt emberek döntenek az igazságos elosztásról. így a körülöttünk ál­ló polgároknak a saját ételünket adtuk oda. Viszonzásképp lyu­kas román lobogót, egy negyed­évre szóló lejárt kény érj egyet, karszalagokat és a Jelen című új­ság első, friss, magyar nyelvű számát kaptuk ajándékba. Segít­séget nyújtottunk a Fekete do­boz forgatócsoportjának is. Hatvanban egyébként to­vábbra is számítanak a jóindula­tú emberek adományaira. Az MDF és az SZDSZ helyi képvi­selői az ifjúsági házban, a kór­házban és a könyvtárban veszik át a segélycsomagokat. Ugyancsak Hatvanból kaptuk a hírt, hogy a Lenin Tsz 50 darab élő sertést ajánlott fel segítség­ként, s hogy a tsz-tagok között külön gyűjtést szerveztek. Vágó József tsz-elnök arról is beszá­molt, hogy a szövetkezet vadász- társasága legutóbbi ülésén 50 ezer forint azonnali pénzsegélyt szavazott meg a román lakosság­nak. Az elnök felhívja a megyei és az országos vadásztársaságok figyelmét, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt a ne­mes cél érdekében. * Több felhívást is kaptunk még, így például az egri áfész igazgatósága Heves megye szer­vezeteihez fordult, hogy járulja­nak hozzá Románia hősi népé­nek boldog új évéhez és boldog jövőjéhez. Á szakszervezetek Heves megyei képviselete is ké­réssel fordul a megye szervezett dolgozóihoz és szakszervezeti szerveihez, hogy intézményesen vegyenek részt a segítségnyújtás­ban. Azt kérik, hogy pénzgyűj­tést szervezzenek, ajánljanak fel pénzbeli támogatást az önkén­tesség elvének szigorú betartásá­val. Ázt javasolják, hogy a szak- szervezeti költségvetésekből, a tagság egyéni felajánlásaiból, il­letve munkahelyi és vállalati pénzeszközökből történjen meg ez. Az összegeket az OTP Heves Megyei Igazgatósága által veze­tett SZMT 359 9800 7007 141- 8-as egyszámlára, „Románia megsegítése” jelzéssel kérik át­utalni. Az összegek felhasználá­sát a Vöröskereszt megyei szer­A szombati egri nagygyűlés után öt teherautóval indult útnak Bak István kisiparos vezetésével az öt teherkocsiból álló egri kon­voj . Már a vezetők és kísérők ösz- szetétele is bizonyította, hogy ösz- szefogás bontakozott ki: külön­böző pártok tagjai és pártonkí­vüliek egyaránt csatlakoztak a menetoszlophoz. Viszontagsá­gos útjukról vezetőjük számolt be szerencsés visszaérkezésük után: — Azzal a céllal indultunk, hogy a szegedi Zalka laktanyá­ban rakodunk le, de azt beszél­tük meg, hogy az eseményektől tesszük függővé úticélunkat. Azt tudtuk, hogy annál kisebb a ve­szély, minél nagyobb a menet­oszlopunk. Csatlakozott hoz­zánk még néhány más város kül­deménye is. Azt a hírt hallottuk, hogy már Magyarországon is fi­gyeli a segélyek mozgását a Se- curitate. Mi is találkoztunk egy gyanús autóval. Ezért, s az új hí­rek hallatán a nagylaki határát­kelő felé fordultunk Szeged előtt. Csak saját felelősségünkre engedtek volna el bennünket, s éjszaka nem is indultunk el. Har­vezetén keresztül tervezik, s min­denről tájékoztatást nyújtanak. A megyei polgári védelmi pa­rancsnokságit, felhívott bennün­ket, mely szerint a különböző gazdálkodási egységeknél RDV- csomagjaik vannak, amelyből a Vöröskereszt útján szeretnének eljuttatni többfajta gyógyszert Romániába. A Polivitaplex-8, a Reasec, a Ridol, a Florecan és Tetran tablettákat. December 29-én 9 órakor vizsgálják át eze­ket az illetékes városi parancs­nokságon, majd továbbítják. Változatlanul él az egri rádió­amatőrök által kiépített rádió­lánc, amely rejtjelezve szolgáltat különböző információkat a me­netoszlopok irányításához, a családok felkutatásához, s más­hoz. Mint elmondták, külföldi társaikkal is kapcsolatban áll­nak, valóságos nemzetközi háló­zat alakult ki a romániai helyzet miatt. Mint beszámoltak róla, még mindig harcokról szólnak az éterben a hírek. Olyan menet­oszlop is visszaérkezett, amelyet cokról beszéltek ugyanis. Sokan ennek hallatán nem is mentek to­vább, valóságos raktárrá válto­zott már a környék. Reggel fél 9 körül a Máltai Szeretetszolgálat konvojjá szervezett bennünket, s így léptük át a határt. Nekiindultunk. Csodálatos volt, ahogy fogadtak bennünket. Mindenki kint állt az út szélén. Éltették a magyar — román ba­rátságot, s térden állva kérték Is­ten, hogy óvjon meg bennünket. Útközben, bár az úgynevezett szisztematizálás eredményeit is láthattuk, az épülő nagy kaszár­nyákat és az átmeneti szállást: üzemen kívüli hizlaldákba köl­töztették a kilakoltatott embere­ket. Arad előtt fokozottan ellen­őriztek mindenkit, a külföldi au­tókat is, mert egy francia sze­mélygépkocsiból kilőtték a so­főrt, s egy darabig abból öldökölt a Securitate. Aradon kíséretet kaptunk, hogy kikerüljük a ve­szélyes városközpontot. Temes­váron kiégett trolibuszok, laká­sok fogadtak bennünket, 10 óra után nem sokkal értünk oda. A lerakodóhelyen néhány perccel azelőtt még tűzharc volt: páncé­alaposan kilyuggattak, csupán csodával határos módon mene­kültek meg a sofőrök. Ennek alapján tanácsosnak látszik a na­gyobb menetoszlopokhoz kap­csolódni, nem személygépkocsi­val nekivágni a nagy útnak. Kü­lönösen az látszik viszonylago­san biztonságosnak, ha előre megszervezik a védelmet, mint a ma Székelyföldre induló egri szállítmány esetében. Ugyan­csak óvnak az olyan egyéni akci­óktól, mint a romániai gyerme­lozott harcjármű védett bennün­ket. A temesvári központi kór­házhoz mentünk először, ahol visszaküldték bennünket a Sza­badság térre. Ott kommandós egyenruhás arabokat is láttunk fogságba esve. Aztán megint visz- szairányítottak bennünket a kór­házhoz, ahol az orvosok segítsé­gével — civilben voltak, mert lő­nek a fehér köpenyesekre — ra­kodtunk le. Közben öt katonát hoztak be, kettő közülük meg­halt az orvlövészek golyójától. Aztán végül helyet találtunk an­nak a nagy mennyiségű élelmi­szernek, olajnak, száraztésztá­nak, lisztnek, margarinnak, cu­kornak, leveskockának stb., ami az egriek adományából szárma­zott, s a gyógyszereknek. Siet­tünk vissza, hogy a sötétedés ne­hogy ott találjon bennünket, de a temetőnél még megálltunk: ott megéreztem, hogy milyen lehe­tett a hitleri fasizmus. Aztán rá­tapostunk a gázra, mert Aradon már kezdték eltorlaszolni az uta­kat éjszakára. Infratávcsövekkel és páncélöklökkel készültek fel a védekezésre. Szentestén éjfélre értünk haza, még menet közben kék hazánkba hozatala, mert ez is sok veszélyt rejteget a jelenlegi, szinte átláthatatlan szituációban. Egyébként naplót vezetnek az adásokról, ezért a későbbiekben olvasóinkat tájékoztatják majd tapasztalataikról. Mivel több helyi élménybe­számoló, gyűjtésről szóló értesí­tés befutott hozzánk, arra kérjük kedves tájékoztatóinkat, illetve olvasóinkat, hogy csak egy-két jellemző részletet adhassunk közre azokból. meg kellett állni, hogy kibeszél­jük magunkból mindazt, amit át­éltünk, amit vissza sem lehet ad­ni. — Úgy láttam, hogy gyors se­gítségre van szükség. Nem értem a Magyar Vöröskereszt várako­zó álláspontját. Az emberek egy szál pulóverben, lilára fagyva, a felgyújtott gépkocsik tüzénél melegedve éltették a szabadsá­got. Kisgyerekeim vannak, de úgy érzem, az életveszély ellené­re bármikor visszamennék, vagy akár ott is maradtam volna, ha kell. Nagyon nagy szükség van ott mindenre. * Több beszámoló befutott még hozzánk, de úgy érezzük, ez a jel­lemző a mostani helyzetre. Nem azt mondják akik visszajöttek, hogy nem féltek, hiszen az előző nap Egerből ott járt busz utasai is csak hajszál híján menekültek meg egy Daciából tüzelő titkos­ügynököktől. De mégis úgy ér­zik, hogy szükség van rájuk, ezért halálmegvető bátorsággal indultak és indulnak el újra. (gábor) Véradókat várnak Mint a hírügynökségek jelentették, útnak indultak az. el­ső vérkészítményeket tartalmazó szállítmányok is. Ezért mind nagyobb szükség van a fogyóban lévő készletek pótlá­sára. Már tegnap megindultak a véradások, de arra kérik az önkénteseket, hogy minél nagyobb számban jelentkezze­nek a véradóállomásokon. Azokért, akik vérüket adták a szabadságért, mi is megkockáztathatunk egy tűszúrást! „Az életveszély ellenére bármikor visszamennék’y Akik a segélyekkel megjárták Romániát Egy vita — az igazi vitáról Folytatódott — mert nem dőlt el tegnap sem — a vita a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságában a Litván KP-nak ar­ról a döntéséről, amellyel kimondta az SZKP-tól való függetlenségét. Ez az egyetlen mondat is érzékelteti a helyzet képtelenségét: egy önmagát függetlennek deklarált párt — amelynek sorsáról mások dönte­nek. Valószínű, hogy a vita formai­lag lezárul — de hogy nem fejeződik be, az biztosra vehető. A Litván Kommunista Párt né­hány nappal ezelőtt rendkívüli kongresszusán döntött úgy, hogy ki­válik a szovjet kommunista pártból. Mihail Gorbacsov, az SZKP fő­titkára (és államfő) hétfőn kemény szavakkal ostorozta a litvánok dön­tését: kijelentette, hogy a jelenlegi párt- és állami vezetés nem tűr el semmiféle szakadár lépést. Mint mondotta, az egységes, szilárd szov­jet állam a nemzetközi biztonság el­engedhetetlen feltétele, s ez forog kockán. Különben is, az SZKP szer­vezeti szabálya nem tesz lehetővé hasonló egyoldalú döntést, a litván KP határozata tehát törvénytelen — „szakadár”. Ráadásul Vilnius lépé­se a haladó erők szétesését jelzi, csa­pás a peresztrojkára. Nyomban in­dítványozta is: alkosson a Szovjetu­nió törvényt mindenféle szeparatis­ta szervezet ellen. Ha átlépjük ezt a vonalat, akkor azt lehet mondani, hogy szándékosan törekszünk a Szovjetunió felbomlasztására — mondotta. Látható, a litván KP vállaira nem kevés teher nehezedik: a nemzetkö­zi biztonság, az egységes Szovjetu­nió, a peresztrojka sorsa, a haladó erők egysége — a pártegységről nem is szólva. Gorbacsov főtitkár (és nem mellékes, az államfő) egyál­talán nem leplezte, hogy nem „párt­ügyről” van szó. Az éles szavak azt is jelzik, hogy Moszkva — legalábbis most — óriási jelentőséget tulajdo­nít a vita kimenetelének. Az izgalom és a vita hőfoka ért­hető: a tét nagy — de mindkét olda­lon az. Gorbacsov felszólalása érzékel­tette, hogy mi forog kockán: a nagy­betűs Központ és az egyes köztársa­ságok viszonya — tulajdonképpen a Szovjetunió jövőbeni létformája. Ezen belül csak másodlagos kérdés, hogy milyen viszonyban lesznek majd az egyes köztársaságok kom­munista pártjai a központi párttal, de ha most a litván kommunisták független útra lépnek, akkor megin­dul egy olyan folyamat, amelynek a vége egyelőre beláthatatlan. El lehet tűnődni azon is, hogy mi­lyen kapcsolatban áll a Htván KP függetlenedési törekvése a balti ál­lamok önállósági törekvéseivel. Voltaképpen már tény, hogy a balti köztársaságok gazdasági autonómi­ájának fejlődése megindult, sőt, ezt Moszkva szentesítette is, hiszen be­leillik a „peresztrojka” gazdasági törekvésébe. Hogy ez az autonómia politikai tekintetben milyen messzi­re j ut, az ma még egyáltalán nem vi­lágos — az egyik oldalon a véglet mindenképpen az, hogy az egyes balti államok teljes függetlenségre törekednek. Ennek a törekvésnek az az alapja, hogy még a szovjet par­lament is elítélte, semmisnek nyil­vánította a Molotov — Ribbentrop paktum titkos záradékait, de odáig már nem ment el, hogy megkérdője­lezze a balti államok Szovjetunió­hoz való „csatlakozási szándéká­nak” törvényességét. Ha pedig a Litván KP most füg­getlen lesz, akkor eggyel több ok, indok és alap kínálkozik a függet­lenségi folyamat továbbvitelére. A másik oldalon: hogy képzelhető el az egyre önállóbb Litvánia úgy, hogy eközben pártja egy központi akaratnak van alárendelve — s nem­csak a pártja, hiszen egyelőre a Szovjetunióban alkotmányosan is a párté a vezető szerep, az egyetlen párté. Olyan abszurd helyzet ala­kulhat ki, hogy miközben az ilyen­olyan formában autonóm Litvánia meghozza állami-gazdasági dönté­seit (a pártügyeiről nem is szólva), a „vezető párt” Moszkvában e dönté­seket akármikor megkérdőjelezheti — az autonómia pedig marad egy papírfecni. Nem túlzás azt állítani — ahogy erre Gorbacsov is világosan rámu­tatott —, jóval többről van szó, mint a Litván KP függetlenségéről. Ez a döntés nemcsak kihívás a központi akarat ellen, de a sokat emlegetett pluralizmus kézzelfogható bizonyí­téka, az egypártrendszer törvényes­ségének megkérdőjelezése, az „egy- párt” vezető szerepének a sutba do­bása. S ez még csak a kezdet. A Szovjetunió sokszínű nemzet. Olyan kérdésekről van szó, amelye­ket nem zárhat le az SZKP központi bizottságának egyetlen ülése. En­nek a vitának — éppen a peresztroj­kából következően — folytatódnia kell. Ez a vita már „igazi" vita. (fodor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom