Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-27 / 304. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. december 27, szerda KÖZLEKEDÉS 5. Tájékozódás a térben A téli autózás egyik nagy nehézsége, hogy a kedvezőtlen látási viszonyok miatt bizonytalanabbá válik a kocsi irányban tartása. A jármű vezetője ugyanis igen széles környezetből szerzi be azokat az információkat, amelyek alapján a mozgó kocsit belehelyezi a közlekedési térbe, s abban a saját haladásának megfelelően a szabályos, biztonságos, a másoktól kellő távolságot tartó, a más partnerek által lefoglalt mozgási sávot tisztelő módon foglalja el a saját helyét. Minél több a tájékozódási pont, annál jobban meg lehet találni a forgalom optimális rendjét, minél kevesebb, annál bizonytalanabb az elhelyezkedés. És mindehhez még hozzájárul az út állapota is, ami nemegyszer belekényszerít bizonyos térfoglalásba, mert az út pontosan ott járható biztonságosabban, ahol az elhelyezkedés éppen nem ideális, mert a járművek túl közel kerülnek egymáshoz, mert elvész a manőverezéshez, de akárcsak a felálláshoz, besoroláshoz szükséges hely stb. A tájékozódás téli zavarait tetézi, hogy a szorosan az útszakaszhoz tartozó jelzések (útburkolati jelek, szegélysáv, középvonal, haladási irányt jelző nyű stb.) nem láthatók, illetve csak töredékesen és időnként észlelhetők. Fennáll annak a lehetősége, hogy az autós rossz elhelyezkedést választ, a folyamatos mozgás közben eltájolódik, s ezzel magának és másoknak teremt veszélyhelyzeteket. Hogyan lehet biztonságosabban tájékozódni a télies térben? Legelőször is különös gonddal kell ügyelni arra, hogy valóban jobbra tartsunk! Ez a szabály ilyen körülmények között sokszorosan fontossá válik. A vezetőnek — főként, ha országúton közlekedik — fel kell mérnie az út szélének vonalvezetését, s arra kell támaszkodnia, nem pedig az út középvonalára. Az út mentén elhelyezett szegélylécek, a jelzőtáblák oszlopai, de akár a távírópóznák vagy a kísérő fák, bokrok sora, vagy éppen az út mellett a padkán felhalmozódó, s más jellegű hó kitűnő iránymutató. A másik támaszpont már a forgalmi sávban van: az előttünk haladók keréknyoma, amely meglehetősen széles. Ennek is mindig a jobb oldalára kell „rátartani” a kocsit. Ilyen tájékozódással aztán nem is annyira a középvonal, mint inkább az út túlsó, bal oldala (s annak az előbbiekhez hasonló jelei) válik fontossá. E két információs forrás figyelmes felhasználásával a járművezető szélesíti a tájékozódásra alkalmas teret, s hamarabb megtalálja a saját megfelelő nyomsávát, és ezzel csökkentheti a baleseti veszélyhelyzeteket! Nem mindegy, hol hagyom a kocsit! Városainkban, de ugyanúgy az üdülőhelyeken, sportcentrumokban a tél csak megsokszorozza a parkolás gondjait. Még kevesebb a hely, s ami van, az is szűkös, beállni, elindulni nem egyszerű dolog. S a nehézségeket növeli, hogy sokan gondolkodás nélkül teszik le, hagyják ott az autójukat, anélkül, hogy mérlegelnék a helyzetet. Az ösztönös cselekvés, ami szerint „itt van egy kis hely, itt hagyom,” sok bonyodalmat okoz. Az már közismert, hogy a legpongyolább leállási mód: úgy állni a másik mellé, hogy az szinte be sem tud szállni a volánhoz. A másik: úgy állni, hogy nem tud tőlünk elindulni. A harmadik — s erre gondolnak a legkevesebben —az, hogy be is tud szállni, el is tud indulni, csak éppen lehetetlen manőverezgetésekkel, sokszoros nehézségekkel képes csak kikapaszkodni a saját várakozóhelyéről... A figyelmetlenek és szabálytalankodók nem veszik figyelembe a különféle felállások, pozíciók adottságait, az alapkérdést, miszerint a kiálláshoz, elinduláshoz hely kell. Pedig elegendő volna „autós” szemmel körbetekinteni, máris értékelni lehetne a többiek lehetőségeit. Minimális követelmény ez a felmérés! A furcsa az, hogy ez a terjedő rossz szokás visszafizet! Aki miatt gondja lesz az egyiknek, annak fog okozni hasonló bajt, nehézséget — később, másutt — a másik. A tél sokféle jelenségével (hóbuckák, jeges felületek, stb.) tetézi a szabálytalan várakozásból eredő autósproblémákat. Sajnos a kocsik — a helyhiány miatt — éppen közelebb kerülnek egymáshoz, akkor amikor pedig az elindulás nem megy simán. A szoros közelség miatt aztán kocsik csúsznak egymásba, kisebb- nagyobb károk egész sokaságát okozva, hiszen akár csak a megmozdulás, az első gázadás oldal- farolással járhat, s ez az előre- hátra mozgatás centiméteres fékútjai nem számíthatók ki, hiába próbálkozik valaki gondosan, ha nincs meg az a plusz helye, amit az útfelület állapota megkíván. Nem mindegy, hogy hol hagyom a kocsit! A gondolatnak másik szempontja az, hogy téli időszakban erre is jobban kellene ügyelni: ott hagyjam, ahonnan el tudok indulni! Nem emelkedőn felfelé, nem a meghajtott kerekekkel a mély hóban, nem hóbuckáknak támaszkodva. Ahonnan azután még akkor sem lehet elindulni, ha történetesen senki nem akadályoz. E néhány jó tanácsot érdemes megszívlelni, hogy elkerüljük a bosz- szúságokat, károkozásokat, és a közlekedési baleseteket! Az aszfalt-lobby keménysége nem olvad Száguldás a korlátok közé? Ha autópályadijjal nem is, az életükkel mindenképpen fizetnek a korlátlan száguldásért a nyugatnémet autósok. Sebesség- korlátozás nem lévén, joggal érezhetik magukat az „utak királyának”: a maximumot „hozhatják ki” kedvenc járművükből, maguk pedig a határtalan szabadság érzetét kapják ajándékba. Csak a környezetvédők és a politikusok tiltakoznak, mindeddig eredménytelenül: az aszfalt-lobby keménysége nem olvad. A nyugatnémet politikai élet személyiségei a liberális centrumtól balra elsősorban biztonsági okokból szeretnék megzabolázni a rohanást. „Az utak arénává változtak” — véli Észak- Rajna Vesztfália belügyi államminisztere. A közvélemény-kutatások adatai azonban azt mutatják, hogy maguk az autósok határozottan ellenzik a sebességkorlátozás gondolatát — s a kormányzat is őket támogatja. Az autóklubok, amelyek a kérdésben politikai szerepvállalásra kényszerülnek, szintén a korlátlan száguldásra voksolnak. A józan ész érvei ellenére a halálesetek száma a sztrádákon nem olyan magas, hogy ezzel hatást lehetne gyakorolni a vezetőkre. A kormányzat is éppen ezt használja ki: Zimmermann szövetségi közlekedési miniszter statisztikákat lobogtat, amelyek szerint a nyugatnémet autópályák ma is a legbiztonságosabbak közé tartoznak Európában. Tavalyi 8213-an haltak meg közlekedési balesetben az NSZK-ban, ám ebből „csak” 714-en az autópályákon. Ezer közúti balesetre az NSZK-ban 39 haláleset jutott, míg Nagy-Britanniában, ahol a sebesség felső határa 112 km/ óra, ez a szám 51, FranciaországA hosszabb fékút hónapja Magunk és a többi közlekedő biztonsága érdekében télen fokozottan figyeljünk a gépkocsink műszaki állapotára is. A sáros, havas, ködös idő megköveteli a világító- és jelzőberendezések gyakoribb ellenőrzését. Az ellenőrzés mellett' többször tisztítsuk meg a fényszórókat, az irányjelzőket és féklámpákat, hogy az általunk adott jelzéseket a többi közlekedő kellő távolságból észlelhesse. A száraz útburkolathoz viszonyítva a havas, jeges út tapadási tényezője ötödére-tizedére csökkenhet. Ezért az autó kívánt nyomvonalon tartása csak igen alacsony sebességgel lehetséges. A hirtelen gázelvételre fellépő motorfék hatására is megcsúszhat a kocsi. A megszokott, erős kormányel- fordításokra a kocsi alig reagál, csak igen lassú kormánymozdulatokra változtatja az irányát. A lassúbb sebesség mellett is — mert a fékút így is hosszabb lehet, mint a száraz úton — fokozottan ügyeljünk a gyalogosokra. A biztonságos gyalogláshoz szükséges tapadás ugyanúgy csökkenhet, mint a gépjárművünké. Ezért a gyalogos is, ha hirtelen szeretne megállni, nem tud, elesik. Az ünnepekre készülődés fokozza a bevásárlóhelyek zsúfoltságát. Ezek környékén gyakori a szabálytalan parkolás, illetve gyakran meg sem lehet állni. Ne hagyjuk, hogy az idegesség, a türelmetlenség a közlekedés biztonságának rovására menjen. Legyünk türelmesek, elnézőek a másikkal szemben akár járművezetőként, akár gyalogosként közlekedik. Nagyobb üzemekben, telepeken a közúton is használt jelzőtáblákat célszerű elhelyezni. Egyéb jelzések használata több bajt és zavart okoz, mint hasznot. A kisebb közúti balesetek ütést, zúzódást okoznak. A fej sérülésekor gondoljunk arra, hogy az ütés agyrázkódást is előidézhetett. Ragaszkodni kell ahhoz, hogy a sérültet orvos vizsgálja meg. Kérdések: 1. Zártpályás villamos útját nyílt, kanyarodó pályán folytatja. Kié lesz az elsőbbség? A) A villamosé. B) A közúton haladó egyéb járművé. C) Egyiké sem, meg kell egyezniük a továbbhaladás sorrendjében. 2. Az alábbiak közül melyik járművel kell lakott területen kívül olyan követési távolságot tartani, hogy legalább egy előzést végző személygépkocsi biztonságosan besorolhasson? A) Amelyik hossza 7 m. B) Amelyik hossza 10 m. C) Amelyik hossza 5 m. 3. Az alábbi állítások közül válassza ki a helyeset! A) A fékút a jármű sebességnövekedésével egyenes arányban nő. B) A fékút a jármű sebességnövekedésével négyzetes arányban nő. C) A fékút a jármű sebességnövekedésével négyzetes arányban csökken. 4. Az úttestre kényszerülő gyalogos annak melyik oldalán köteles haladni? A) Lakott területen belül és kívül egyaránt a bal oldalon. B) Lakott területen belül a jobb oldalon, kívül a bal oldalon. C) Lakott területen belül lehetőleg a bal oldalon, kívül mindig a bal oldalon. 5. Melyik irányba kell kitérni a szemből érkezők elhaladásának biztosítása érdekében? A) Általában jobbra. B) Mindig jobbra. C) Akár jobb, akár a bal oldalra. 6. Mikor szabad előzni éles, be nem látható útka- nyarulatban, illetve bukkanóban? A) Sohasem. B) Akkor, ha az úttestre terelővonal van felfestve. C) Akkor, ha az úton egyirányú forgalom van. 7. Mi a fékkésedelmi idő? A) Az akadály észlelésétől a megállásig eltelt idő. B) A fékpedál benyomásától a fékhatás kialakulásáig eltelt idő. C) Az akadály észlelésétől a fékhatás kezdetéig eltelt idő. 8. Az alábbiak közül melyiket nehezebb felmérni éjszaka lakott területen kívüli közlekedés esetén?* A) Az előttünk haladó jármű sebességét. B) A helyes követési távolság nagyságát. C) A szemből érkező jármű sebességét. Vezetési stílus vérnyomás szerint ban pedig, ahol a korlátozás 130 km/óra, 102. A nyolcezer kilométeres sztrádarendszer valóban meglehetősen biztonságos: váza még a hitleri Németország hadiszállítmányai számára épült, mai mércével mérve is alaposan. így, nem is a biztonság, sokkal inkább a pusztuló környezet és hanyatló egészségük rémével lehelne) jobb belátásra bírni az autósokat. De ez sem elég, mert úgy vélik, katalizátorokkal minden megoldható: maga Kohl kancellár is inkább ezek beszerelése, mint a sebességkorlátozás bevezetése mellett áll. A bölcs érvek és ellenérvek csatájában azonban a legfőbb tényező a vezetők feltételezett magatartása, hiszen a korlátozó intézkedéseket nem lenne elég bevezetni, be is kellene tartani. Erre pedig a szabadsághoz szokott nyugatnémet autósok közül a többség nem vállalkozna. A magas vérnyomás nem kedvező előfeltétele a vezetésnek. Az orvosi vizsgálatok szerint egyrészt hajlamosít a kockázatosabb manőverek véghezviteléhez, másrészt pedig testi kísérő- jelenségeivel is befolyásolja az autóst. A fellépő szívdobogás, szédülésérzet a viszonylag gyorsan kialakuló koncentrációs zavarok adott közlekedési helyzetekben komoly gondot okozhatnak. A megfelelő gyógyszerezés nyilvánvalóan fontos, s emellett ajánlott az életmód kisebb-nagyobb mértékű megváltoztatása is. Érdekes, hogy az orvos a vezetési mód átalakítását is javasolja. Az orvosi recept szerint: első és legfontosabb a súlyosan terhelő, kockázatos vezetési helyzetek elkerülése. Nyilván ez másokon is múlik, ám mégis a gyakorisága csökkenthető, ha a vezető előrelátó, s nem vállalkozik akárcsak kevésbé kétséges manőverekre. Ne feledjük: pusztán az előzési helyzet emeli a pulzusszámot, s ha bonyolultabb, még szívritmusváltozásokat is jelent. A higgadtság ez esetben tehát nemcsak közlekedésbiztonsági szempontból, hanem egészségvédelmi okokból is fontos. Akinek problémái vannak a magas vérnyomással, az szabjon magának hosszabb, kényelmesebb utazási időket, s ezzel küszöbölje ki a belső sürgetést, amely ugyancsak rossz hatású. A maga részére keresse a nyugalmasabb körülményeket, sőt teremtse meg azokat. Amit akkor el kell viselni másoktól, az lesz a kevesebb... Jutalom — balesetmentes közlekedésért A Heves Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács jutalomban részesítette Adler Sándor autóbusz-vezetőt, Makovics Miklós tehergépkocsi-vezetőt, Juhász Miklós autóbusz-vezetőt, Besze József tehergépkocsivezetőt és Szabó János autóbusz-vezetőt, a Mátra Volán Vállalat dolgozóit, akik balesetmentes közlekedésükkel hozzájárultak a megye közlekedésbiztonságának szilárdításához. A jutalmakat december 21-én Huszár Mihály r.alezredes, az MKBT titkára adta át. Forgalmirend-változás Egerben A városgondozási üzem és a Miskolci Közúti Igazgatóság felhívja a gépjárművezetők figyelmét, hogy Egerben, a Kertész u.- Maklári u. kereszteződésében (a iengyeipiacnai) iy»9. december 29-én 0 órától megváltozik a jelenlegi forgalmi rend. Megszűnik a Kertész út alárendeltsége a Makiári úttal szemben. Helyette a Makiári úton Ostoros-Novaj íeié érkezőknek kell elsőbbséget adniuk a Kertész útról a Sas út irányába közlekedőknek, illetve a Sas útról a Kertész út felé haladóknak. A változásról jelzőtáblák is tájékoztatják a közlekedőket. A HEVES MEGYEI KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI TANÁCS
