Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-27 / 304. szám

6 NÉPÚJSÁG, 1989. december 27, szerda „Nem villogni, versenyezni akarok...” A bodonyi Farkas János (Hi- teka SK) az idén érte el eddigi legjobb eredményét a magyar ra­libajnokságban. Kategóriában második lett, míg az abszolút ér­tékelésben a nyolcadik helyen zárta a szezont. Korábban ver­senyző társai a nem éppen hízel­gő Totál Király nevet akasztották rá, hiszen többször is a roncstele­pen kötött ki az autója. Ez vi­szont már a múlté. Az idén a baj­nokság valamennyi futamát pontszerzőként fejezte be, és a hófehér Lada VFTS néhány kar­colással megúszta ezt az eszten­dőt. A pilótát arra kértük, hogy ké­szítsen rövid számvetést az évről, amely hatéves rali I-es pályafutá­sának legsikeresebb idényének bizonyult. — A nyitó versenyen csupán ismerkedtünk az autóval, és ki­mondhatatlanul örültünk Bakó István navigátorommal együtt a harmadik helynek. Megmon­dom őszintén, nem számítottam arra, hogy ez a B-s kocsi ilyen jól viselkedik. Következett a Salgó- rali. A hazai pályán szerettünk volna kirukkolni egy nagyon jó eredménnyel, már csak azért is, mivel a terep java részét úgy is- meijük, mint a tenyerünket. Par­tiban is voltunk a győzelemért, ám egy aprócska műszaki hiba miatt két gyorsasági szakaszt egyesben kénytelenek voltunk megtenni. Emiatt aztán vissza­csúsztunk a hatodik helyre. Veszprémben kifogástalanul működött a Lada, másodikok lettünk. Kaposváron győztünk, s ennek az értékét az is emelte, hogy magunk mögé utasítottuk Hideghéket és Budaiékat, akik odavalósiak. Pedig mindössze háromszor nyílt lehetőségünk a tréningre. Kerepestarcsát sokáig nem felejtem el. A Mikron-rali ezen szakaszán 18 kilométert au­tóztunk hátsó defekttel. Amikor megálltunk, az alumíniumfelni­ről cafatokban lógtak a gumi megmaradt darabjai. De így is harmadik helyen fejeztük be a versenyt, s ez egyben annyit is je­lentett, hogy a kategóriában át­vettük a vezetést. Az Elkonon az ötödik helyről gyűrtük fel ma­gunkat a másodikra. Az egész év során itt vétettem egy komo­lyabb vezetéstechnikai hibát, aminek az lett a következménye, hogy ugyancsak Kerepestarcsá- nál beugrottunk az erdőbe, s mi­re kievickéltünk a fák közül, ösz- szeszedtünk jó fél percet. Az utolsó futamra, Pécsre úgy utaz­tunk, hogy ez lesz a döntő. Ugyanis Lajtaiékat, Hideghéket és bennünket csekély különbség választott el egymástól. Végül is Lajtai győzött, s ezzel a bajnok­ság is az övé lett. — Az A-s Ladával beneveztél a Mitropa-kupára is, ám, ha jól tudom, mindössze két futamon indultál. Ennek mi volt az oka? — A magyarázat rettentően egyszerű: nem bírtuk pénzzel. Ehhez csak annyit, hogy a két verseny abszolút értékelése alap­ján a népes mezőnyben a 18. he­lyet foglaltam el. Sajnáltam, hogy fel kellett adnom, de a pénz nagy úr. — 1990 a VFTS-ek utolsó éve. Ha csak a szövetség nem enyhül meg, és valamilyen formában to­vábbra is engedélyezik ezeknek a gépeknek az indulását. Látva ezt a bizonytalanságot, nem fordult meg a fejedben az, hogy autót válts, netán egy nyugati márkájú kocsival állj rajthoz? — A gondolat nem idegen, csak ha higgadtan mérlegelem a lehetőségeimet, akkor arra a megállapításra kell, hogy jussak: egy nyugati csoda irreális álom a számomra. Tudniillik arról van szó, hogy a géppel nemcsak rajt­hoz kell állni, hanem azt fel kell készíteni, s ez szerintem az autó árának kétszeresét is kiteszi. Ne­kem erre nincsenek millióim. Sőt úgy is fogalmazhatnék, hogy én nem villogni, versenyezni aka­rok, engem az nem elégítene ki, hogy akár egy Lanciával vagy egy Mazdával megmutatom ma­gam, és közben csak két verseny­re futja az erőmből. Ennek sem­mi értelme, nem beszélve arról, hogy a VFTS kiforrott autó, s a mi eredményeink is azt bizonyít­ják, hogy az abszolút első ötben van a helye. Nemcsak én, mások sem örülnek annak, hogy a ma­gyar szövetség csak a nemzetközi elvárásoknak szeretne megfelel­ni, s fittyet hány arra, hogy mi a hazai versenyzők érdeke. Ha a MAMSZ bennünket képviselne, kitalálna egy megoldást arra, hogy a VFTS-eknek ne kelljen eltűnniük a porondról. — Az eltelt hat év alatt egy tu­catnyi mitfárert „fogyasztottál” el. Ha jól tudom, a tizenkettedik­kel is megszakadt a kapcsolatod. Ki lesz a tizenharmadik? — Kiss Róbertnek hívják, s az idén már beült mellém. Most is csak azt mondhatom, mint amit az év elején, remélem, hogy a na­vigátorgondjaim végre megol­dódnak. Bakó Pistinek pedig szívből kívánom, hogy verseny­zőként állja meg a helyét. — Bizonyára foglalkoztat már a következő bajnoki év. Milyen előjelekkel várod az új esztendőt? — Ami megnyugtató, az az, hogy a csapat együttmarad. Rendkívül sokat köszönhetek Kollár Károlynak és a szervizelő teámnak: Fejes Pálnak, Kovács Endrének, Farkas Gábornak és Varga Istvánnak, akiknek mun­kája nagyban hozzájárult a siker­hez. Meg kell említenem Juhász Sándort is, aki a bivalyerős mo­tor tunningolását végezte. Erre a csapatra tehát bizton számítha- t9k. Úgy tűnik, a Hitekától és az Észak-magyarországi Vegyi Mü- vektől)ö\ŐTe is megkapom a rek­lámtámogatást, de sajnos, ez még nem elég. A szponzorok fel­kutatása jelenti most a fő foglala­tosságot. A következő bajnok­ságban jó lenne legalább megis­mételni az idei eredményt. De ha sikerülne még egy lépcsővel fel­jebb lépni, az sem lenne baj. Budai Ferenc Az európai futballranglistán Magyarország a huszonkettedik Graf a legjobb A TASZSZ szovjet hírügy­nökség a hagyományokhoz hí­ven idén is megkérdezte a külföl­di szakembereket: kit tartanak az év legjobb sportolójának? A kérdőívre 25 ország 28 hírszol­gálati irodája küldte el a választ. Az 1989-es esztendő legjobb sportolója ezpt .szerint Steffi Graf nyugatnémet teniszezőnő, mögötte holtversenyben két fér­fi, az amerikai profi kerékpáros világbajnok, Greg Lemond és honfitársa, a 110 m-es gátfutás világcsúcstartója, Roger King­dom végzett. Graf, aki tavaly csak bronzér­mes volt a TASZSZ listáján, hét első helyet kapott, míg Lemond 6, Kingdom 3 első hellyel végzett az élen az összesítésben. A szakí­rók 12 ország 18 sportolóját (10 sportágban) sorolták fel, köztük volt két szovjet versenyző is: Garri Kaszparov sakkvilágbaj­nok és Rogyion Gataullin rúd­ugró. Az APA osztrák hírügynök­ség — szokásához híven — össze­állította a labdarúgó-válogatot­tak európai és dél-amerikai éves ranglistáját. A szorgalmas oszt­rák ilisáoirnt óc s\U­iaR J --0 ____ ^uojvn.11 T VJ OU jek tív rangsorral is szolgáltak: az elsőnél az eredmények értékét is figyelembe vették, az utóbbinál egyszerűen az elért pontszámot osztották a mérkőzések számá­val. A két sorrend az európai lis­tán jó néhány eltérést mutat, a dél-amerikai együtteseknél azonban jobbára megegyezik a kettő. így például az öreg konti­nens „szubjektív” legjobbja, Anglia, csak ötödik a tisztán ma­tematikai alapon összeállított sorrendben, míg az utóbbiban él­re került Belgium csak második az előbbiben. Ami Magyarországot illeti, az egyik rangsorban a 22., a máso­dikban a 21. helyet „szerezte meg” a harminchárom figyelem­be vett válogatott közül, s ez így is, úgy is igen gyenge produkció. A tavalyi helyezéshez képest is V-r>mr>lv a visszaesés. e.pv évvel UV/»>v»jr — ■ —--------) -CV - • --­ezelőtt ugyanis még 16. volt Ma­gyarország négy győzelemmel, négy döntetlennel és három ve­reséggel, idén viszont két győze­lem, négy döntetlen, három ve­reség a mérleg. Tavaly ilyenkor Hollandia nyerte a versengést az NSZK és a Szovjetunió előtt, s 1988-ban egyetlen európai válogatott sem maradt veretlen. Idén Dél-Amerikában Brazí­lia toronymagasan végzett az élen, igaz, három vereség is be­csúszott a „cariocáknak” , míg Európában Anglia, Belgium, Ír­ország és az NSZK egyszer sem kapott ki. Lendvai Zsuzsanna — Halló, FTC-csarnok? Lendvai Zsuzsanna ké­zilabdázóval szeretnénk beszélni. — Azzal az egri kislánnyal, aki a nyáron jött hoz­zánk? — Igen. — Tessék, Lendvai Zsuzsanna vagyok. — A Népújságtól érdeklődünk, hogyan érzi ma­gát a zöld-fehér színekben? — Már megszoktam az új környezetet, amit megkönnyített, hogy jó hangulatú társaságba ke­rültem, jó a közösségi szellem is. — És a játék? — A 10. helyen állunk a bajnokságban, ami nem nagy dolog, de lesz ez még jobb is. Sokszor görcsö­sen akar bizonyítani a csapat, és az nem párosul jó eredménnyel. Ami engem illet, kaptam megfelelő játéklehetőséget mindkét átlövőposzton. Szíveseb­ben játszom a bal oldalon, de mivel Hesz Ági nem ment külföldre, nehezebb a feladatom. Annak vi­szont külön örülök, hogy egy tavaszi tornára ké­szülve tagja lettem Budapest juniorválogatottjá­nak. — Hogyan sikerült a főiskolai áthelyezés? — Egyelőre az egri főiskolán kell megszerezni az első félévi vizsgákat, ezért sokat ingázom a főváros és Eger között, ami nagyon fárasztó. — Általában milyen a kézilabda helyzete az FTC-nél? — Jól jött, hogy összevonták a Fradit és a Hercz SC-t. Növekedett a szakosztály költségvetése. A közelmúltban kaptunk egy svájci meghívást, amit februárban teljesítünk majd. Örömmel tölt el az is, hogy együtt lakom Pádár Ildivel, aki még ifjúsági játékosként, engem is megelőzve jött el Egerből az FTC-be. — Hallott róla, hogy megalakult az Egri Vasas? — Igen. És lesz-e kézüabda? — Úgy hírlik, nem kizárt, bár alighanem elölről kell majd mindent kezdeni. — Az sem baj, csak legyen már valaki, aki szívén viseli ezt a játékot Egerben. Biztos vagyok abban, hogy lesz eredménye a Vasas újjáalakulásának. Biz­tos jobb lesz a birkózóknak is a régi környezetben. Kár, hogy a kézüabda nem érte meg ezt a fordula­tot. — Köszönjük a beszélgetést, további sok sikert kívánunk. — Én is köszönöm az érdeklődést, ami jólesett. Végtére is zöld-fehér és Hercz-feliratos mezben is egrinek tartom magam... (fesztbaum) Expressz — IRC váltó A szupercsapat Bécsig úszott Szombaton 18 óra 45 perctől ismét Egerben van a folyamatos úszóváltó-rekord, amelyet szep­temberben hódítottak el Darnyi- ék Hódmezővásárhelyen. Ah­hoz, hogy ez sikerüljön, már de­cember 19-én délben vízbe szállt a 15 csapat első embere, hogy ezt követően öt napon át éjjel-nap­pal^), egymást váltva, megállás nélkül sportoljanak a Demisz újabb 100 órás versenyén az egri nyitott uszodában. Többen akadtak olyanok is, akik szabadságot vettek ki, csak­hogy részt vehessenek ezen a sa­játos, de most már túlzás nélkül állítható egri úszóünnepen. Ami igaz, .az igaz, a napi kétszer egy­órás penzum teljesítését nem könnyű úgy megoldani, hogy közben a munka is haladjon, de nem kevesen még így is „bele­mentek a játékba.” Persze, a rendkívüli élmény nagy vonzerő. Ezt csak azok tudják, akik most, vagy az előző két év valamelyi­kén megpróbálták. A résztvevő csapatok között a legprofibb amatőrgárda arra vál­lalkozott, amire eddig még soha mások. Kalmár Ferenc, Thum- merer Ildikó (Wolsky Éva), Lá­zár Rita, Zombori József, Lő- rincz Attila (Renn Gábor) és Buttinger László fejenként napi négy órát tempózva, összesen 338,5 kilométert tett meg. A103 órát — ami 15 perccel több a ko­rábbi rekordnál — egyébként raj­tuk kívül még négy csapat teljesí­tette, úgy, hogy egyetlen váltása sem hiányzott. Tehát az új rekord társtulajdonosa még a Székesfe­hérvári Flóra Fauna, a Hatvani Generál, a Lajosvárosi Ifiklub és a Dobó István Laktanya csapata is. Még mielőtt bárki azt a követ­keztetést vonná le, hogy a többi csapat eredménytelenül indult, fontos megjegyezni, hogy a cél elsősorban nem a rekordjavítás, hanem a sportolási lehetőség biztosítása volt. A megszakítás nélküli folyamatosság pedig egy jó közösséget összetartó erő, és nem utolsósorban a rendszeres­ségre szoktat. A 3-400.résztve­vőnek sajnos csupán töredéke jut pályához az esztendő többi nap­ján, és még többen vannak, akik szintén szeretnének naponta úszni, ha lenne hol. A télvíz ide­jén lebonyolított rendezvény egyben igényt is hirdetett, de a kérdés továbbra is ugyanaz: meddig kell még télen is a szabad ég alatt úszni Egerben? (honfi) Van Basten másodszor Aranylabdás Vasárnap Párizsban megtar­tották a France Football című lap által 1956-ban meghirdetett Eu­rópa legjobb labdarúgója cím, il­letve az ezzel járó Arany labda díjkiosztó ünnepségét. A sport­ággal foglalkozó újságírók és kommentátorok elsöprő fölény­nyel az AC Milan és a holland vá­logatott játékosát, Marco van Bastent választották az 1989-es év legjobb európai labdarúgójá­nak. Van Basten ezzel „megvéd­te” tavalyi címét. Az elmúlt esz­tendőhöz (van Basten, Ruud Gullit, Frank Rijkaard) hasonló­an ezúttal is három milánói fut­ballista állhatott a képzeletbeli dobogóra, s ezzel a szakemberek az AC Milan triplázását, BEK-, Szuperkupa- és Világkupa-győ­zelmét ismerték el. A tavalyi ér­mesek közül van Basten és Rij­kaard ismételt, míg az egész év­ben sérüléssel bajlódó Gullit — érthetően — nem tudta megőriz­ni helyét, csak hetedik lett. A díj­átadó ünnepségen jelen volt a 63 esztendős Älfredo di Stefano, aki 1957-ben és 1959-ben nyerte el az Aranyiabdát, ezúttal a „Szu­per Aranylabdát” vehette át. Ez­zel a díjjal minden idők legjobb­iát iiitplmaTtálr a Q7aWrnk Az Aranylabda-választás he­lyezettjei: 1. Marco van Basten (holland, AC Milan) 119, 2. Franco Baresi (olasz, AC Milan) 80, 3. Frank Rijkaard (holland, AC Milan) 43, 4. Lothar Matt­haus (nyugatnémet, Internazio- nale) 24, 5. Peter Shilton (angol, Derby County) 22, 6. Drágán Sztojkovics (jugoszláv, Crvena Zvezda) 19,7. Ruud Gullit (hol­land, AC Milan) 16, 8. Gheorge Hagi (román, Steaua Bucuresti) és Jürgen Klinsmann (nyugatné­met, Internazionale) 11-11, 10. Jean-Pierre Papin (francia, Mar­seille) és Michel Preudhomme (belga, ' FC Mechelen) 10-10 ponttal. Totóeredmények X, 1, 2, 1, X, 1, X, 1, 1, 1, 1, 1, X, +1: X az év utolsó hetén Molnár György, az Egri Finomszerel­vény gyár személyzeti előadó­ja tippel. Hatfős kollektívá­ban 15 éve kísérti a szerencsét. Eddig 12-es volt a legnagyobb találata. Elsősorban a német mérkőzéseket kedveli. 52. hét 7 Bari-Milan x ?, 3. Atalanta-Fiorent __ ___1 4. Vprona-f esena 1 5. Bologna-Roma X 6. Ancona-Reggina__ _ 1 X 7. Catanz.-Pescara— _ x 2 1 9. Triest.-Cagliari X 10. Monza-Foggia 1 11. Pisa-Padova 1 13. Messina-Torino— _x 2 + 1 mérkőzés 14. Lazio-Napoli X A Népújság kérdése: Idegenben hány alkalommal hagyták el győztesén a pályát az ősz folyamán az ESE labdarúgói? 1 négyszer 2 háromszor X kétszer A válaszokat a lapból kivágott ESE-emblémával felragasz­tott levelezőlapon kéijük a következő hét keddjéig lapunk címé­re (Eger, Beloiannisz u. 3.) beküldeni. A helyesen válaszolók kö­zött háromszor hat darab kéthasábos totószelvényt sorsolunk ki, amelyet a nyertesek az ESE-totózóban vehetnek át. Ismételten felhívjuk a játékban résztvevők figyelmét, hogy a totózó átköltö­zött a Csuvas étterem bejárata melletti helyiségbe. Az elmúlt heti kérdésünkre a helyes válasz: az őszi szezont 21-20-as, tehát pozitív gólkülönbséggel zárták az ESE labdarú- gói. Nyerteseink: Sumi László (Nagytálya, Petőfi út 32.), Szuro- mi Nikoletta (Andomaktálya, Rákóczi út 37/1.), Szalai László (Eger, Olasz út 11.). A nyerteseknek gratulálunk, a totószelvényeket személyi igazolványuk felmutatásával vehetik át. Hat év legjobb eredménye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom