Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-20 / 300. szám
2. MUNKÁBAN AZ ORSZÁGGYŰLÉS DECEMBERI ÜLÉSSZAKA NÉPÚJSÁG, 1989. december 20., szerda (Folytatás az 1. oldalról) tértés van belső pénzügyi egyensúlyunk további javításában, ennek megfelelően javasoljuk az állami költségvetés körülbelül 10 milliárd forint deficittel való jóváhagyását, és az Állami Fejlesztési Intézet által finanszírozott állami feladatok ellátására az írásos előteljesztésben jelzett 29 milliárd forintos előirányzat helyett 24 milliárd forintra csökkentését. A kormányzat a valutaalap részvétele nélkül sem tud más gazdaságpolitikát ajánlani — szögezte le. Ezután az inflációról elmondotta: az nem egyszerűen árkérdés, hanem a gazdaságpolitika egészének kell antiinflációs jellegűnek lennie. A kormány antiinflációs törekvéseinek egyik kulcseleme a kínálat élénkítése és a piaci verseny erősítése. Nagy jelentősége van az infláció fékezésében a szigorú monetáris politikának, a fizetési fegyelem megszilárdításának és a megtakarítási hajlandóságot növelő pozitív reálkamatot biztosító kamatpolitikának is. A hosz- szabb távú antiinflációs politika fontos eleme a valóságos érték- viszonyokat, a világpiaci árarányokat is kifejező árrendszer kiépítése. Ennek kialakulása azonban rövid távon nagyobb árnövekedést eredményez. Ezért a kormány a világpiaci árakat csak fokozatosan érvényesíti; ez jellemzi az 1990-es programot is. Belső kockázataink egyik legveszélyesebbje az infláció elszabadulása. Ezért a kormányzat alaptörekvése, hogy a gazdaság folyamatos irányításában minden területen biztosítékokat építsen ki az árak elszabadulásával szemben. Szeretném bejelenteni: kemény árellenőrzést kívánunk érvényesíteni, s ehhez kérjük a társadalmi érdekképviseleti szervezetek és a társadalmi nyilvánosság támogatását is. A kormány javasolt életszínvonal és szociálpolitikai törekvéseiről Kemenes Ernő elmondta: kedvező esetben — a fogyasztás szinten maradása esetén — is egészen biztosan az eddigiektől eltérően alakulnak az összes jövedelem körülbelül 60 százalékát jelentő munkajövedelmek. A termelésben végbemenő kemény differenciálódás a kereseteknek a megszokottnál sokkal nagyobb szóródását fogja előidézni. Törvényileg a keresetek minimális szintjét garantáljuk, a bérek és keresetek alakulásának minden más kérdése a munkáltatók és a munkavállalók együttes gazdasági eredményességének függvénye, illetve egyezkedésük következménye. A strukturális átalakulás periódusában a munkanélküliség is elkerülhetetlen. A kormány a munkaerőpiac intézményrendszerének és kontrolljának a továbbfejlesztésével és aktív foglalkoztatáspolitikával, munkahelyteremtési programokkal, át- és továbbképzési rendszerek kiépítésével, munkaerő-gazdálkodási rendszerünk továbbfejlesztésével kíván úrrá lenni a gondokon. A szociálpolitikai program a védtelen rétegek, a nyugdíjasok, a fiatalok, a munkanélküliek, a legrászorultabb egyének, csoportok, hátrányos helyzetűek, elmaradott térségben élők biztonságának megteremtésére, megőrzésére irányul. E célokat részben az átfogó szociális, szociálpolitikai intézményi ellátások — nyugdíj, gyermekneveléshez kapcsolódó ellátások, stb. — differenciált emelésével kívánja biztosítani. — Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy mindennek ellenére a családok széles körében nehezednek az életfeltételek, nőnek a terhek. Ennek elkerülésére 1990-ben azonban nincsenek reális esélyeink és lehetőségeink — mondotta végezetül a napirend előadója, majd kérte a képviselőket, támogassák a programjavaslatot, és hatalmazzák fel a kormányt a program megvalósítására. Az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztéséhez Gágyor Pál, a reformbizottság előadója fűzött megjegyzéseket. A napirendi pont vitájában ezután nyolcán kértek szót, köztük Kócza Imre, megyénk egyik képviselője. „Az élénkítés lehetőségei nem teremtődtek meg” Tisztelt Országgyűlés! A jövő évre kidolgozott gazdaságpolitikai programnak és az erre épülő költségvetésnek, bármilyen szorongatott helyzetben is született, szerintem tartalmaznia kellene több olyan megoldást is, melyek érezhető előremozdu- lást biztosítanának a jövő szempontjából lényeges területeken. Számolnia kellene azzal is, hogy az elképzelések végrehajtása csak annyi feszültséget hoz-e, mint amennyit prognosztizál. Az előző ülésszakon megtárgyalt adótörvények és a jelenlegi előterjesztések is világossá teszik, hogy a kisvállalkozások részére biztosított bizonyos mértékű könnyítéseken túl a gazdaság egésze számára az élénkítés lehetőségei nem teremtődtek meg. Ha a jelenlegi helyzetben általános élénkítő megoldások nem is alkalmazhatók, nagyobb lehetőséget biztosítani arra, hogy egy megfelelő termékszerkezettel és még elfogadható piaccal rendelkező gazdálkodó vállalat fejlődése meggyorsuljon. Nem elég csak arra várni, hogy majd a külföldi tőke bekapcsolódásával javulnak a körülmények, hanem a belsőfeltételeket is javítani kellene. A rubelexportot sújtó egyre növekvő elvonások veszélybe sodornak olyan már régebben működő, tőkés viszonylattal is összefüggő nemzetközi kooperációkat is, melyeknek egyik célja az együttműködésbe vont termékek magyar és KGST piacon való forgalmazása is volt. Megnehezítik több vegyes vállalati megoldás létrehozását is. Az is ismert, hogy a folyamatosan romló életkörülmények és a korlátozott jövedelem növelési lehetőségek miatt fokozódnak a vállalatokon belüli feszültségek, olykor egész szélsőséges helyzeteket teremtve. Gond az is, hogy a kialakult helyzet és a jövő bizonytalanságai miatt nagyon kevés hosszabb távú elképzelés és Kócza Imre felszólalását tartja döntés születik a gazdálkodó egységeknél. Mondjuk, hogy az átmenetet békésen szeretnénk megoldani. Ezért történnek egyeztetések a főbb kérdésekben, a pártok, szervezetek és a kormány között. De meg fogunk-e tudni egyezni az emberekkel? Ahogy folyamatosan napvüágra kerültek az adóval, az infláció tervezett mértékével, a reáljövedelem további csökkenésével, a lakbérek és a lakáshitelkamatok emelésével kapcsolatos elképzelések, úgy vált feszültebbé, elkeseredettebbé a polgárok hangulata. Én is hallgattam az illetékesek több alkalommal is megismételt figyelmeztetését, hogy ha nemet mondunk, akkor még rosszabb helyzet alakulhat ki, és a kormány újabb programot és költségvetést nem tud készíteni. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy ne hívjuk fel a figyelmet és ne számoljunk azokkal a veszélyekkel, melyek az elképzelések megvalósításából következhetnek. * A vita befejeztével Kemenes Ernő válaszolt az elhangzott képviselői felvetésekre, majd határozathozatal következett. A képviselőkelfogadták a kormány 1990. évi gazdaságpolitikai programjáról szóló tájékoztatót. A határozat leszögezi: az Országgyűlés az 1990. évi gazdaságpolitikai programról szóló tájékoztatót, továbbá a Miniszter- tanácsnak a gazdasági átalakulás érdekében esedékes teendőit tudomásul veszi. Egyetért azzal, hogy a Minisztertanács széles körű nemzetközi gazdaságdiplomáciai tevékenységet folytasson. Szükségesnek tartja a Nemzetközi Valutaalappal való hitelmegállapodást, a Világbankkal új szerkezetátalakító kölcsönszerződés előkészítését, az Európai Gazdasági Közösséggel és a OECD-országokkal a gazdasági együttműködés javításáról, valamint ehhez kapcsolódóan konkrét megállapodások és hitelszerződések előkészítéséről folyó tárgyalásokat. Fontosnak tartja a KGST tagországaival kötendő 1990. évi államközi megállapodások létrehozását, az együttműködés piaci feltételeinek kiszélesítését. Ezután az Országgyűlés áttért a lakásgazdálkodási rendszer reformjára és a jövő évi intézkedésekre tett javaslatok megtárgyalására, valamint a lakás célú állami kölcsönök utáni, 1990. évi adófizetési törvényről szóló előterjesztés megvitatására. Javaslat: 50 százalékos lakbéremelés Az elnöklő Jakab Róbertné javasolta, hogy a lakáskoncepciót, valamint a törvényjavaslatot a képviselők együttesen tárgyalják, ám külön-külön határozzanak majd róluk. Ezzel a Tisztelt Ház is egyetértett. Elfogadták azt is, hogy a törvényjavaslat általános és részletes vitáját együttesen folytassák le. E napirend előadója a kormány részéről ismét Kemenes Ernő volt. Hangsúlyozta: a jelenlegi lakásrendszer szociálisan elfogadhatatlanul igazságtalan, s gazdaságilag sem tartható fenn. A kormány sokoldalúan és rendkívül sokféle reformjavaslatot mérlegelt. Javaslatának véglegesítésekor olyan kompromisszumokra törekedett, amely a lehetőségek figyelembe vételével a legközelebb visz egy valóban működő piaci alapú lakásrendszer kialakításához. Ezzel egyenrangú célként szerepel, hogy az új rendszer a jelenlegihez képest lényegesen igazságosabb, pozitívabb megoldásokat alkalmazzon elsősorban a lakásnélküliek és a társadalmilag rászoruló rétegek támogatására. A kormányzati javaslatok lényege, hogy a lakásrendszerben is elkerülhetetlen a piaci viszonyok kialakítása, a valóságos keresleti és kínálati viszonyok megteremtése. Ezzel egyenrangú követelmény, hogy az állam aktív és kiterjedt szerepet vállaljon a jövedelmi és szociális viszonyokhoz igazodó támogatások kidolgozásában. Mindezek alapján a jövőre nézve a kormány két stratégiát lát lehetségesnek: az egyikben a hangsúly inkább a klasszikus bérlakáspiac kialakításán, a másikban pedig a klasz- szikus tulajdon dominanciáján van. A kormány a bérlakás-szektor átalakításának alapvető megoldását az önkormányzati tulajdon mielőbbi létrehozásában látja — folytatta Kemenes Ernő. Meggyőződése, hogy csak az önkormányzatok képesek a település tényleges helyzetének ismerete alapján differenciáltan, saját hatáskörben dönteni a lakbérekről, az ingatlankezelés mikéntjéről és a bérleti feltételekről. Ä kormány azzal is tisztában van, hogy az önkormányzati rendszer csak a szükséges feltételek kialakítását — ezen belül is elsősorban az önkormányzati törvény megalkotását — követően, legkorábban 1991-től működhet teljeskörűen. A kormány olyan lakbéremelési megoldásokat szorgalmaz, amelyek igazodnak a lakás minőségéhez és a lakók szociális helyzetéhez. Nem kívánják emelni a komfort nélküli és a fél- komfortos lakások bérét, ám a kiemelt övezetekben lévő összkomfortos, jó minőségű lakások bére azonban'az átlagot jóval meghaladva növekedne. Ugyanakkor a bérlők a család jövedelme, az eltartottak száma alapján differenciált támogatáshoz is juthatnak. A bérlakás-szektor átalakításának alapvető eleme — mondotta az OT elnöke —, hogy a központi lakbéremeléssel egyidejűleg a bérlőknek valóságos választási lehetőséget kínálnak. Dönthetnek abban, hogy a magasabb lakbért fizetik, vagy megvásárolják lakásuk tulajdonjogát, illetve bérlőközösségeket, szövetkezeteket alakítanak. A tulajdonviszonyok változásával párhuzamosan indokolt elkezdeni az ingatlankezelés mai szervezetének alapvető racionalizálását is. A kormányzat javaslata szerint a lakáshasználati dijak 1990. január 1-jétől átlagosan 50 százalékkal emelkednek. Ettől eltérően alacsonyabb lakbéremelést tart indokoltnak az illetékes bizottság — mondotta Kemenes Ernő —, de ez azzal a veszéllyel jár, hogy nem képződik elegendő fedezet a fiatal .családok lakáshoz jutásához. A kedvezményes kamatozású hitelek differenciált átrendezéséről az OT elnöke indoklásként kifejtette, hogy az állami költség- vetés az idén 42 milliárd forintot fordít kamattámogatásra. Ha nem változik meg a lakásgazdálkodási rendszer, ez az összeg több mint tízmilliárd forinttal nő jövőre, ami évi 5-6 ezer új lakás értékének felel meg. A kormány teherátrendezési javaslata nem a kamattámogatás teljes összegének azonnali megszüntetését célozza — húzta alá Kemenes Ernő —, hanem csak azt, hogy 1990-ben a kamattámogatás összege ne haladja meg az idei 42 milliárd forintot. Jelzésként megemlítette, hogy a kormány elfogadhatónak tartja az országgyűlési bizottságok vitáin felmerült javaslatot, miszerint ne egységes, hanem a törlesztés összegéhez kötött, és ezáltal megfelelően differenciált kamatadót állapítsanak meg. Az állami kompenzáció kialakításánál figyelembe veszik, hogy a 70 évesnél idősebbek, a többgyerekesek, illetve az alacsony jövedelműek terhei ne növekedjenek. Mindez a társadalom legrászorultabb rétegeinek — ez a teljes lakosság egyharmadát jelenti — nem okoz többletterheket, ám az átlagjövedelmet meghaladók esetében — azaz a társadalom kétharmadánál — kétségtelenül növekednek a terhek mind a bérlakásban élők, mind a lakástulajdonosok körében. Kedvező eleme a rendszernek, hogy a lakás nélküli fiatal családok 150 ezer forint vissza nem térítendő támogatáshoz jutnak. A kormány nevében kérte a képviselők megértő támogatását. Nagyiványi András az építési és közlekedési bizottság nevében véleményezte a lakásgazdálkodási koncepciót. Elmondta: ami a lakbéremelést illeti, a bizottság elfogadhatatlannak tartja a kormány javaslatát, s azt ajánlja az Országgyűlésnek, hogy a lakbér- emelés mértéke 1990. február 1-jétől átlagosan 35 százalék legyen. A lakbéremelést differenciáltan célszerű végrehajtani úgy, hogy a komfort nélküli és fél- komfortos lakások bére ne változzon, a jobb minőségű lakásoké azonban az átlagosnál nagyobb mértékben nőjjön. A lak- béremeléssel egyidőben indokolt a kiemelt övezetekbe tartozó lakások lakbértöbbletének felső határát kétszeresére növelni. A bizottság indokoltnak tartja a kedvezményes kamatozású hitelek támogatásának fokozatos csökkentését, azonban egy olyan megoldást javasol, amely kisebb terheket jelentene a hiteladósoknak. A testület ajánlása szerint a 4 százaléknál alacsonyabb kamatozású hitelek adósainak február 1-jétől kellene adót fizetniük azzal, hogy az öt éven belül felvett kölcsönök adómentesek, a 6-10 éven belüli kölcsönök adója a törlesztőrészlet 50 százaléka, all évnél régebbi kölcsönök adója a havi törlesztőrészlet 100 százaléka. A bérlakások felújítására, korszerűsítésére felvett kedvezményes kamatozású hitelek adómentesek. Amennyiben az egy főre jutó jövedelem a létminimum háromszorosát meghaladja, az adófizetési kötelezettség az összes fennálló kedvezményes kamatozású hiteltartozásra vonatkozik. A többi családnál a legmagasabb törlesztésűre vonatkozna. E javaslatokkal Nagyiványi András elfogadásra ajánlotta a lakásgazdálkodási rendszer reformintézkedéseit az Ország- gyűlésnek. Az ezt követő vitában 23-an kaptak szót. Nincs ösztönzés a visszafizetésre Nagy Endréné (Heves m., 12. vk.) megjegyezte, ha a falun élők számára még rászorultsági alapon sem volt állami lakás, azért az állami és pártvezetőknek ez az ország mindig juttatott megfelelő otthont. lüfogásolta, hogy a beteijesztett javaslatok nem ösztönöznek a kölcsönök mielőbbi visszafizetésére. Megosztotta képviselőtársaival azt a feltételezését, miszerint a valutaalappal folytatott megbeszéléseken a magyar tárgyalófél részéről merült fel, hogy a feltételek közé vegyék be a lakáskoncepció megváltoztatásának szükségességét is. Ha ez a feltételezése nem lenne igaz, akkor viszont — véleménye szerint — a magyar küldöttek azért marasztalhatok el, mert nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy ez ne kerüljön bele a megállapodásokba. El kellett volna mondaniuk, hogy ebben az országban olyan rendszer alakult ki, amelyben az állam nem csupán lakást ígért az embereknek, hanem ennek ürügyén a bérük egy részét is visszatartotta. Sikerül-e meggyőzni a miniszterelnököt? Ezután az elnöklő Horváth Lajos kérte, hogy a vitában is elhangzott és írásban benyújtott módosító javaslatokat véleményezze az építési és közlekedési bizottság. Éz azonban elhúzódott, s így ma hozza meg a lakásgazdálkodási javaslatokról az Országgyűlés a határozatát. Az Országgyűlés szerdán újabb nagy horderejű témát tűz napirendjére: várhatóan ezen a napon kerül sor az 1990. évi költségvetésről szóló törvényja- (Fotó Perl Márton) vaslat megtárgyalására.
