Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-20 / 300. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. december 20., szerda GAZDASÁG TÁRSADALOM 3. Élénkség a bűne színhelyén. A tőkekínálók és -keresők adatait számítógépekbe táplálták be. Újabb börzenapok Jelentős szerep jutott a vidékieknek Kovács Attila—Koncz János Egy kis New York IX. Három magyar vevő Kövesdy Pál Alkotások a galériában... Három napig nagy élénkség uralkodott a Pesti Vigadóban, ahol valamikor Liszt Ferenc zongorázott, ott most üzleteket kötöttek. A Nemzetközi Befektetési Börze újdonság nálunk és mutatja az új idők szelét, netán a viharát is. Előtérbe kerül a magántőke, kezdeményezésével alakult ki ez a lehetőség is december 4-6 között. A rendezők is érezték, hogy nem köznapi feladatra vállakoztak, ezt mutatja az is, hogy nemzeti színű szalagot vágott el Horn Gyula külügyminiszter. Ez a mozzanat is jelezte a Nemzetközi Befeketetési Börze megnyitásának hangulatát. Eszünkbe juthatott ebben a pillanatban, amikor az olló kettévágta a piros- fehér-zöldszalagot, hogy ma különösen időszerű gróf Széchenyi István példája, aki nyugatra utazott tanulmányútra és igyekezett azután itthon meghonosítani azt, amit odakint látott: a hajózást, a hídépítést, a lótenyésztést és egyáltalán, az Angliában látottakat. Napjainkban nagyjából ugyanez a helyzet, ajánlatos átvenni a nyugati formákat eszközöket, módszereket, anélkül, hogy behúnynánk a szemünket és kritika nélkül tennénk ezt vagy pedig megfeledkeznénk a helyi sajátosságokról a különleges magyar viszonyokról. Mindenki tudja, hogy a mi lehetőségeink nem azonosak például Angliáéval vagy akár az Egyesült Állmokéval. Amit lehet azonban érdemes meghonosítani, ezek közé tartozik a befektetési börze is, ahol összetalálkozhattak a nyugatról érkező tőketulajdonosok, vagy azoknak budapesti képviselői mindazokkal, akik tőkét vagy technológiát keresnek. Voltak standok, diszkréten el- függönyzött tárgyalótermek, nem minthogyha itt titkolózni kellett volna, de az üzleti tárgyalás időnként megkívánja azt, hogy négyszemközt beszéljenek és az ajánlatok, ha úgy tetszik, alkudozások nem mások füle hallatára történjenek. Megjelentek tehát külföldiek és honiak, közéjük tartozik például Maász Imre, aki Bajáról érkezett és élénk érdeklődést mutatott minden lehetőség iránt. Ő valóban vállalkozó szellemű üzletember, ahogy nyugaton nevezik, ő olyan, aki önmaga „csinálja meg” saját magát, illetve alakítja ki vevőkörét, üzletmenetét és hoz létre olyan vállalkozást, amelyet nemcsak itthon, hanem egyre inkább külföldön is megismernek. Kezdte a kerámiával, mint a Bajolika Kft. ügyvezető igazgatója, majd folytatta a használt autók kereskedésével, Baja belvárosában sokan megállnak autószalonja előtt, ahol nemcsak valutáért, hanem forintért is lehet nyugati gyártmányú autókat vásárolni. Legújabban kiteijesz- tette tevékenységének választékát és beszerzett külföldről szórakoztató elektronikát, televíziót, rádiót, videót, csodálatos telefonokat, amelyek oázisok a magyar hazai telefonálás sivatagában, mert nemcsak külsejük tetszetős, hanem rendkívül praktikusak is. Maász Imre foglalkozik a Tefal gyártmányok népszerűsítésével és árusításával is, ezek különféle háztartási gépek, eszközök, a villanyvasaló éppúgy megtalálható, mint a hősugárzó vagy a rendkívül hasznos háztartási berendezések, kisgépek, edények. — Itt a befektetési tőzsdén is felismertem azt, — mondja Maász Imre —, hogy az a kereskedő, az a vállalkozó, aki megáll, az máris olyan hátrányba kerül a vetélytársaival szemben, hogy azt nem lehet behozni. Mindig újítani kell, mindig új kapcsolatokra kell törekedni, ezért jöttem el erre a Nemzetközi Befektetési Börzére. — Kikkel sikerült itt kapcsolatot teremtenie? — Megemlíthetem egy francia kiadóvállalatot, amely keres partnereket, kínál nyomdagépeket és különféle együttműködési lehetőségeket. Érkeztek ide a Vigadóba az ország különböző részeiből, van, aki mezőgazdasági termékeket kínált megvételre és ehhez keresett mielőbb nyugati partnert. Amikor megkérdezték, hogy mi van eladó, az illető, aki egy termelőszövetkezetet képviselt, így válaszolt: — Annyi eladó termékünk van, hogy órákon keresztül írhatnám. Lehet, hogy ebben van némi túlzás, de nyilván van alapja is. Később elkallódtunk egymástól a nagy forgatagban, és nem tudjuk, hogy sikerült-e értékesíteni ezeket a termékeket. Voltak jelen osztrák bankok képviselői is, köztük olyanok is, akik rangrejtve tartózkodtak a börze termeiben, kapcsolatot is teremtettek, de nem tették ki lapjaikat az asztalra, azt sem tudni, hogy ötszázezer vagy ötmillió schillinget hajlandók befektetni valahol az országban. Mindenesetre kértek az úgynevezett információs csomagból, amelyben benne szerepelt a börze valamennyi résztvevőjének minden objektuma és így mód nyílik arra, hogy a tárgyalásokat folytassák és eljussanak az üzletkötésig is. Stílusosan csak annyit, hogy a nyitány jól sikerült, ha már a Vigadóban vagyunk, akkor ilyen zenei hasonlatot használjunk, a M. A.U.S. kft. alaposan megszervezte ezt a börzét, amelyen a sebtiben elkészített statisztika szerint 118 magyar vállalat, cég, magántőkés vett részt és 45 külföldi. Pontosan még nem lehet megállapítani az üzletkötések nagyságát, de ez minden bizonnyal több mint kétmillió dollár. Folytatódik a börze, a tervek szerint január végén újra találkozhatnak a tőkét keresők a tőkét kínálókkal. Érdemes a börzenaptár 1990- es dátumait feljegyezni. 1990- ben minden hónap utolsó keddjén 10-14 óra között börzenapot rendeznek, cím: NBB Szervezési Iroda, 1023. Budapest, Borbolya út 3. Telefon: 11-58-610. A Pesti Vigadóban pedig március 5-6-7. a Nemzetközi Befektetési Börze rendezésének újabb dátuEgy nyári napon rongyos ruhájú nénike kereste fel az egyik New York-i galériát. Az eladó természetesen kedvesen kalau- zolgatta, annak ellenére, hogy tudta, úgysem köttetik semmiféle üzlet. A látogatás végén a néni rábökött a legértékesebb képek közül kettőre, s megkérdezte, hogy azok mennyibe kerülnek. A tulajdonos mosolyogva megmondta a milliós összeget, majd kis híján az arcára fagyott az, ugyanis az idős hölgy kitöltött egy csekket, s kérte küldjék el neki a festményeket, s őt Rocke- fellernének hívják. Ezt a történetet Kövesdy Pál meséli, akinek New York legjelentősebb galériáinak a környékén, a Madison avenuen van üzlete. Igaz nála ilyen nem történhet meg, mert az egész kollekciója kétmilliót ér, amit máshol egy képért is elkérnek. Hogy magyar a galéria, az a vásárlókörön nemigen látszik, hiszen huszonhét év óta, amióta kinyitott, három honfitárs vevője volt. Persze mindez nem meglepő, ha tudjuk azt, hogy az óhaza hogyan bánt azokkal a képekkel, amelyeket ő árul. Többségükben a magyar avantgárd alkotásairól van szó, Kádár Béla, Scheiber Hugó műveiről. A Magyar Nép- köztársaság álláspontja az volt, hogy nem kellenek ezek semmire, vigye őket Kövesdy ahová akaija. ő ezt nem is bánta, hiszen így fillérekért juthatott értékes munkákhoz. — A mű és a kép között óriási a különbség — mondja.- Szász Endre például tökéletesen ismeri a mesterséget, de mégsem művész. Magyarország viszont óriási tehetségeket adott a világnak, a klasszikus avantgárd legnagyobb alakjai magyarok voltak. Büszke vagyok arra, hogy ezeknek egy jelentős részét én tettem rá a térképre. Ez persze nem jelenti azt, hogy nagy a forgalmam. A világon a legnagyobb középosztály az USA-ban van, s ez korántsem jelenti azt, hogy lenne az embereknek intellektuális érdeklődésük. Ahogy Magyarországon szűk az a réteg, úgy itt is az. Itt aki magyar és van pénze, az többnyire a Horthy-rendszer híve, s nem vesz avantgárdokat, mert azok baloldaliak. — Eredetileg operaénekes vagyok, s ebből is tudtam pénzt szerezni, amikor kijöttem, hiszen én tudtam kelet-európai élő szerzőket megszólaltatni. De dolgoztam én mást is, mostam halottat, árultam virslit, tanítottam. Mindig csak nagyvárosban éreztem jól magam, nem tudok vidéken élni. Ott kimegyek az utcára, még az sincs aki hátbadöf- jön. A galériát nagyon szeretem. Általában csak nézelődni jönnek be az emberek, mert kíváncsiak, hogy micsodák itt ezek, s akkor el kell nekik magyarázni, hogy ezeket a képeket a történelem leverte a polcról. így mindjárt érdekesebbek nekik a művészi értéken túl is. Kénytelen voltam kisebb üzletbe költözni, mert a másiknak elviselhetetlenül magas volt a bére. Két blokkal arrébb lakom, ott van a többi kép, ha érdeklődőbb vevő jön, őt elviszem oda is. Ezen a környéken csak az értékes galériák tudnak megélni, aki szélhámos, és kóklerségeket árul, annak nincs itt közönsége és tönkremegy. — Magyarország néhány hete az én országom, amikortól kikiáltották a köztársaságot. Most már jogom van azt mondani, hogy Kádár le van szarva, mint ahogy itt mindig is meg volt az a lehetőségem, hogy a mindenkori elnökről nyilvánosan mondjam ugyanezt. Csak sajnos az itteni emigráció teljesen szétszórt, nincs egy olyan kiadvány ami rendszeresen tájékoztatna bennünket a magyar programokról. Múltkor volt itt egy magyar zongorista lány, s csak az újság kritikájából tudtam meg. Magyar irodalmat szerintem alig van, aki olvas, a Magyar Házról meg ne is beszéljünk, ott fasiszták vannak. Természetesen ellátogatunk Kövesdy Pál lakására, ahol szinte egy múzeum fogad. Kortyolgatjuk házigazdánk whiskyjét, s elámulva barangolunk a képek között, amelyek padlásokról, -szekrények mögül kerültek ide. ma. Molnár Károly A Pesti Vigadó a Nemzetközi Befektetési Börze napjaiban ...és otthon (Folytatjuk)
