Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-19 / 299. szám
HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 299. szám ÁRA: 1989. december 19., kedd 4,30 FORINT POLITIKAI NAPILAP KELL-E NEKÜNK A CSÓKOS ASSZONY? ezt a portékát jól eladni csak briliáns ének- és tánctudású művészekkel lehet.” (4. oldal) CSODÁK A TENYÉRBEN „...a kislány egész este késeket, villákat, könyveket akasztott a tenyerére—” (5. oldal) A HAJRÁRA LEERESZTETTEK Gyöngyösi futballmérleg: ami a feljutást illeti, az már egyre inkább a távolba veszni látszik. (6. oldal) VOLT FA, NINCS FA „Felháborító! Kinek volt ehhez hatalma?” (8. oldal) Kohl kancellár bátorságra biztatta a honatyákat Népszerűtlen intézkedésekre van szükség Megkezdődött az Országgyűlés decemberi ülésszaka Az ülésszak tárgysorozata: I. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi-V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megszavazása; 2/a A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 2/b A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 2/c A büntetésekről és intézkedésekről szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 3. Az illetéktörvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 4. A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetéséről szóló törvény- javaslat megtárgyalása; 5. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról törvényjavaslat megtárgyalása; 6. Az Állami Számvevőszék szervezeti felépítéséről, létszámáról és költségvetéséről szóló javaslat megtárgyalása; 7. Az 1990. évi gazdaságpolitikai programról szóló tájékoztató megtárgyalása; 8/a A lakásgazdálkodási rendszer reformjára és az 1990. évi intézkedésekre tett javaslat megtárgyalása; 8/b A lakásgazdálkodás 1990. évi intézkedéseihez törvényjavaslat(ok) megtárgyalása: 9. Az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 10. A fogyasztási adókról és a fogyasztói árkiegészítésekről szóló törvényjavaslat megtárgyalása; II. A Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló 1968. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 12. A postáról és a távközlésről szóló 1964. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 13. A nemzetiségek országgyűlési képviseletéről szóló törvényjavaslat előkészítésével, illetve az országgyűlési képviselők választásáról szóló 14.1 vaslat; 15. A népszavazással összefüggő kérdésekben történő határozathozatal; 16. Az egészségügyi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtár17. A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 18. Bizottsági személyi javaslatok megtárgyalása; 19. Interpellációk, kérdések megtárgyalása; 20.1 ‘ ' ■** megőrizhető-e az ország kormányozhattísága...? Nem sokkal 10 óra után hétfőn megkezdődött az Országgyűlés decemberi ülésszaka. Az ülés sorsdöntőnek ígérkezik, hiszen a képviselőknek ezen a plénumon kell dönteniük a kormány által beterjesztett jövő évi költségvetés tervezetéről, a kormány egyéves programjáról. A tét: megőrizhető-e az ország kormá- nyozhatósága, fenntartható-e a békés átmenet, és sikerül-e a gazdasági válság továbbmélyülé- sét megakadályozni, a fizetés- képtelenséget elkerülni. A képviselők várhatóan arról is határoznak, hogy idő előtt feloszlassák-e az Országgyűlést. Az ülésszakot Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke nyitotta meg, s bejelentette, hogy két képviselő, Bodorné Danka Márta (Bács-Kiskun m., 2. vk.) és Simon Béla (Borsod-Abaűj- Zemplén m., 6. vk.) lemondott mandátumáról. A Parlamentben így a mandátummal és szavazati joggal rendelkező képviselők száma 376-ra csökkent. Ezután köszöntötte a miniszterelnök meghívására hazánkban tartózkodó Helmut Kohlt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárját, aki megjelent az Országgyűlés hétfői ülésén. Ezután Helmut Kohl beszédet mondott a Tisztelt Ház tagjai, valamint a nagy számban megjelent vendégek előtt. A Parlament ülésszakára utalva Kohl kancellár hangoztatta: tudja, hogy nehéz lépések megtétele vár a Magyar Országgyűlésre, de — saját tapasztalatai alapján — arra figyelmeztette a törvényhozókat, hogy az ország jövőbeni fejlődése érdekében a Parlamentnek, a képviselőknek is bátorságot kell tanúsítaniuk, még akkor is, ha népszerűtlen intézkedésekre van szükség. A magyar reformok sikere egész Európa számára is felmérhetetlen jelentőséggel bír. E nehéz úton — húzta alá ismételten a kancellár — Magyarország számíthat nyugati barátaira, mindenekelőtt a németekre. — A németek rendkívül nagy hálával tartoznak Magyarországnak. A két népet összekötő ezer éves történelmi múltban kiemelkedő helyet foglal el az idei év, amikor Magyarország az NDK-állampolgárok tízezrei előtt nyitotta meg a szabadság felé vezető utat. Magyarország ezzel döntő lökést adott az ország határain túl zajló reformtörekvéseknek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: síkra fog szállni azért, hogy minél gyorsabban megkezdődjék a vízumkötelezettség megszüntetéséről, és az ezzel kapcsolatos kérdésekről m szóló tárgyalások sorozata. — A két nép közötti hídépítésben fontos szerepet vállalhatnak a Magyarországon élő németek is. Az a példaszerű és iránymutató nemzetiségi politika, amely Magyarországon a helsinki záróokmány alapján kialakult, lehetővé teszi, hogy a magyarországi németek könnyű szívvel úgy döntsenek: ittmaradnak szülőföldjükön, itt építsék fel egzisztenciájukat, gyermekeik jövőjét. A kancellár emlékeztetett arra is, hogy 1990. január 1-jétől kezdve a magyar áruk szabad utat kapnak a Közös Piac felé. E nyitás a nagy „belső piac” 1992- ben esedékes kiteljesedése szem(Fotó: Perl Márton) pontjából szinte beláthatatlan jelentőséggel bír. Ezen kívül igen jelentős az Európai Közösségnek az a szándéka, hogy 1 milliárd dolláros középtávú szerkezet- átalakítási kölcsönnel segíti Magyarországnak a tervgazdaságból a piacgazdaságba vezető nehéz átmenetét. Helmut Kohl „okosnak és előretekintőnek” ítélte a magyar külpolitikát, mert felismerte a helsinki folyamatban Európa mai nemzedékének nagy lehetőségét, a világrész békés jövője érdekében: — Magyarország a nehéz időkben is újra és újra a jövő(Folytatás a 2. oldalon) Romániában éles tölténnyel lőnek a tüntetőkre A hadsereg páncélosokkal fogta körül Temesvárt A brémai rádió 300-400 halottról adott hírt A román katonáknak és a biztonsági erőknek a tüntetők elleni bevetése állítólag sok halálos áldozatot követelt Temesvárott. A brémai rádió adásában William Tötök, Romániából származó német író szemtanúkra hivatkozva háromszáz-négyszáz halottról tett említést. A brémai rádiót délután a Deutschlandfunk, az NSZK országos rádióállomása idézte. "Temesvár belvárosa, ahol sok magyar él, fel van dúlva. A hadsereg páncélosokkal fogta körül a várost. Állítólag vasárnap dél óta éles tölténnyel lőttek a tüntetőkre"- hangzott a Deutschlandfunk hétfő délután többször elhangzott jelentése. Aradon is volt tüntetés szombaton az osztrák televízióban vasárnap este idézett szemtanúk szerint. A hírek szerint a romániai biztonsági erők körülzárták a hétvége többezres tüntéseitől felbolydult Arad városát is. , Temesvárról érkezett jugoszláv utazók az AP amerikai hír- ügynökségnek Belgrádban arról számoltak be, hogy vasárnap (Folytatás a 2. oldalon) Parlamenti tudósítónk jelenti Az ünnep már bevonult a T. Házba. A kupolacsarnokban pompás díszében áll az óriásfenyő, amely a veszprémi erdőgazdaságból került ide. A több, mint 14 méter magas fán egymázsa szaloncukor függ, s várja, hogy az ország különböző részéből meghívott 2400 gyermek kóstolhasson belőle az ülésszakot követő karácsonyi ünnepségen. Addig viszont a képviselők veszik körül a hatalmas fenyőt, amely alatt — képletesen — ott vannak a „kemény napirendek”. Ami azt illeti, nem valami „fényes” ajándékok, vegyük csak a csőddel jelzett költségvetést, vagy a lakásgazdálkodási tervezetet, amely már eddig is élénk vitát, tiltakozást, petíciósorozatot váltott ki. Az viszont a következő napokban derül ki, hogy a mindenki karácsonyfája alól kinek-ki- nek mi — jó, vagy rossz intézkedés, döntés — jut majd az év végére, illetve a jövő esztendőre. Azt már az ülésszak első óriában érezni lehetett a T. Házban, hogy a várható, elkeseredett költség- vetési vitában ezt a fát érheti majd a legkevesebb bírálat... A jelenlevő 342 képviselő egyszerre felcsattanó tapssal köszöntötte a hazánkban vendégeskedő Helmut Kohl kancellárt, az NSZK kormányfőjét, aki élve az alkalommal, beszédet intézett a Parlamenthez. — ... Üléseik napirendje arról tanúskodik, hogy önök nagyjelentőségű — főleg gazdaságot érintő — reformlépések előtt állnak... Ez nemcsak az ország polgárainak jövendő jóléte szempontjából bír felmérhetetlen jelentősséggel, hanem valamennyi reformállam és ezzel egész Európa számára is. Ezen a nehéz úton számíthatnak nyugati barátaikra, s köztük elsősorban ránk, németekre... Hiszen az önök országa honfitársaink tízezrei előtt nyitotta meg a szabadság felé vezető utat... — mondta, majd kiemelte: — A Magyar Országgyűlésre fontos feladat vár. Nem utolsósorban mélyreható, s esetleg népszerűtlen törvényhozói intézkedések formájában... Elhatározásaikba beavatkozni természetesen senkinek sincs joga. De arra kérem önöket, fogadják el baráti tanácsomat: bátor és messzirelátó határozatokkal tárjanak ajtót országuk gazdaságának strukturális megújhodása előtt... Lám, egy köszönet és egy jó tanács már ott van a fa alatt... S akik még le akatják tenni a „csomagjukat” a közös döntések fája alá: Zsidei Istvánná, Kócza Imre és Kovács András. A siroki és az egri képviselő felszólalásra készül, a selypi csoportelnök pedig interpellálni a pénzügyminiszterhez. Várhatóan Kócza Imre kap először szót, a jövő évi gazdaságpolitikai programhoz lesz mondandója. — Több probléma is foglalkoztat ezen belül — mondta. — Már az elmúlt ülésszakon felvetettem javaslatként, most is arra hívom fel a figyelmet, hogy hátrányba kerültek a nagyobb hatékonyságú vállalatok, mert az intézkedések csupán a kisvállalkozóknak kedveznek. Ha nem tudjuk adókedvezménnyel, piaci lehetőségekkel, termékskálával élénkíteni a nagyvállalati tevékenységet, akkor a jelenlegi pozíciójukat sem tudják majd megtartani. Nézzük csak a szocialista forgalom visszaszorítását: jogos, mert nem kifizetődő, nehéz az együttműködés. De ha végiggondoljuk: egy nagyvállalat csökkenő szocialista piaca úgy hat ki a gazdaságra, hogy nehéz helyzetbe hoz egy sor „bedolgozó” kisüzemet, amely a nagyipar árnyékában él. De nehézségeket okozhat ez a piaci visszaszorítás a nyugati kooperációban is, mert a tőkés cégek még nem Japánba akarnak innen betömi, hanem elsősorban magyar területen keresztül a KGST-piacra „kacsingatnak „... — Ez a feszültség bizonyára érződik majd a munkahelyeken is... — Hát, persze, s ezt is el kívánom mondani. Az infláció, az áremelkedések, az adóterhek miatt egyre nehezebb a dolgozókkal a békés átmenetről beszélni. Úgy látom, hogy neheztelnek, mert a döntéseket az illetékesek megvitatják a különböző pártokkal, szervezetekkel, bizottságokkal, de — kérdik egyre türelmetlenebbül —, "ki egyezik meg az emberekkel... ?" A kérdés ma még nyitott, talán remény van arra, hogy a felszólalás után vállalkozik valaki a kormányból, hogy meg is válaszolja. Erre az emberi igények ugyanis meglehetősen nagyok... Kovács András azzal állt fel az ülésteremben, hogy nem találja a napirendi listán az interpellációja jelzését. Rövid elnöki keresgélés után Fodor István bejelentette: tudnak a képviselő készülő felvetéséről, amely a hazai cukorrépatermelők, feldolgozó gyárak és a költségvetés védelmében hangzana el. — A hazai cukorrépa jugoszláviai feldolgozásáról van szó — részletezte később a témát a képviselő. — Ez a bérmunka még 1984-ben kezdődött, évente mintegy 9-10 ezer hektár területről ott dolgozzák fel a termést. A veszteségek levonása után a cukor 70 százalékát kapjuk visz- sza, a többi, valamint a répaszelet, a melasz ott marad nekik. Ezt úgy tüntették fel eddig itthon, hogy egy jó üzlet az országnak, holott nem az, mert ha azt a 30 százalékot, s a melléktermékeket mi exportálhatnánk, akkor nekünk hozna hasznot a kedvező világpiaci ár. A jugoszlávok a jó üzlet ismeretében már nemcsak feldolgoznak, hanem a többletet is felvásárolják, s jóval drágábban, mint a hazai cukorgyárak. Ezzel megosztják a termelőket, szétzilálják a hazai cukorgyári vertikumot, s csupán szűk kör jár jól az üzlettel. Olyannyira, hogy ■ még a költségvetésnek is ráfizetést jelent... — Itthon is fel tudnák dolgozni ezt a répát? — Nem mondom, hogy optimális kampánnyal, kicsit hosz- szabb idő alatt, de fel tudnánk dolgozni. S még annyi haszonnal is járna, hogy folyamatosan korszerűsíteni lehetne a gépparkunkat, mert most csak az elöregedés felé haladunk... — Mit vár a felvetéstől? — Abban bízom, hogy a költségvetés védelme érdekében a pénzügyminiszter hasonló feltételeket teremt a hazai termelésnek, feldolgozásnak is, mint a ju- goszlávnak... * S még egy apró „érdekesség” a Parlament folyosójáról. Vasárnap jelentette be a Minisztertanács ülése kapcsán a kormány- szóvivő, hogy Kárpáti Ferenc miniszter katonai rangjának megtartása mellett kéri a tartalékos állományba helyezését. Civilként irányítja a továbbiakban a honvédelmi tárcát. Tegnap uniformis nélkül jelent meg az ülésszakon, alig ismertünk rá. Amikor körülvettük, mosolyogva mondta: — Kérem, mi komolyan vesz- szük a katonai létszámcsökkentést és a leszerelést... Szilvás István „Ki egyezik meg az ?9’
