Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-02 / 286. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. december 2., szombat 4. ___________ GAZDASÁG — TÁRSADALOM „ Amerre járunk, megterem a győzelem, a győzelem...” Van már helyük a cserkészeknek? Emlékek... Fekete, piros, fekete, szürke, drapp, sötétkék, piros, piros... Nézem a csizmákat. Lányok állnak katonás sorban előttem, majdnem minden egyforma rajtuk, a kalapjuk, az ingjük, a szoknyájuk — csak a lábbelijük „magasságában” színesedik ki a világ — milyen jó, hogy mégsem any- nyira egyformák, hogy mégsem annyira tökéletes minden, hogy mégsem annyira gépies, hogy nem minden csizma barna... például. Újabb esemény az egy éve megalakult egri, 212. Számú Bornemissza Gergely Cserkész- csapat történetében. November 25-én, egy nappal a népszavazás előtt ünnepélyes csapatgyűlést tartottak a Balassi Bálint (régebben 6-os számú) Általános Iskolában. Azt mondják, ez az iskola híres a nyitottságáról, itt fogadták el az új mozgalmat először, s azóta is teljesen természetesnek tekintik, hogy az egyik gyerek úttörő, a másik meg cserkész. A mai ünneplésnek két oka is van: az egyéves jubileum, illetve, hogy most avatják otthonukat, a Kisboldogasszony Plébánia udvarában. Egy romos raktárhelyiséget hoztak rendbe — a plébánia jelentős anyagi támogatásával, az egri Tanép, valamint jó szándékú kőművesmesterek és lelkes, idősebb cserkészek segítségével. „Amerre járunk, megterem a győzelem, a győzelem”... Valamivel harsányabban és határozottabban hangzik az indulójuk, mint néhány hónappal ezelőtt, az alakuló közgyűlésen. Majd Erényi Márton, a bomemisszá- sok parancsnoka emelkedik szólásra, hogy a cserkészek hajdani nagy múltjáról beszéljen. El- csuklik a hangja, amikor ezt mondja: „1948. szeptember elsején kaptam meg a levelet, amelyben arról értesítenek, hogy a magyar cserkészet beolvad az úttörőmozgalomba... Dr. Surján László a szövetség országos elnöke először a jelvény, a liliom jelentőségét méltatja. Néhány soros bevezető után frappánsan fogalmazza meg az egész mozgalom lényegét, miszerint: Isten nélkül, kötelességteljesítés nélkül és mások szolgálata nélkül nincs cserkészet. Az ünnepség után rövid beszélgetésre kértük az elnököt. — Milyen erőt képviselnek a cserkészek a többi párt, mozgalom, szervezet mellett? — Február óta az országban 120 cserkészcsapat alakult, s közel 6000 tagunk van. Ez mind reménységre adhat okot, csak az a baj, hogy néhány problémát nagyon nehezen tudunk megoldani. Rosszul állunk anyagilag. Nem igazak azok a pletykák, hogy külföldről dől hozzánk a pénz. Annyi segítséget kaptunk, hogy hetven — nyolcvan fiatal cserkészvezető képzését vállalÁrvalányhajak ták a nyugaton élő magyarok, az ottani cserkészcsapatok. Kellene egy komputer, amivel a nyilvántartást vezetjük, egy iroda, egy titkárnő, telefon; jelenleg saját magunk fedezzük a postaköltségeket, s az otthoni telefonszámláink is 800 — 1200 forint körül mozognak, hiszen mindent a lakásunkból kell megszervezni. — Az egri, illetve a Heves megyei cserkészek — szervezettségük alapján — hol állnak a hazai „ cserkészrangsorban ”? — Úgy tudom, itt nagyon hamar léptek az emberek — az elsők között keltették életre a hajdani csapatot, és mára már elég sokan is vannak. De ellenpéldaként azt is el kell mondani, hogy az országnak számos térségében semmiféle mozgást nem tapasztalunk ez irányba. Egyetemi városokban — ahol pedig élénkebb a politikai színpad — halvány jel sem mutat a cserkészek létére. Debrecenben például... teljes csend van... A Széchenyi út elején rendőr posztói. Néhány percre leállítja a forgalmat, addig csak, amíg a csapat elér az alig száz méterre lévő Kisboldogasszony Plébániához. Itt szenteli fel a cserkészotthont Antalóczy Lajos plébános. Azt mondja, a cserkészek nem vendégek — lakótársak lesznek itt... (doros) Filmievél Pink Floyd — The Wall A fal és rendezője Az amerikai film sajátos alakja Alan Parker. Művei mindig meglepik nézőjét szokatlan nézőpontjukkal, eredeti filozófiájukkal. Első nemzetközi elismerést kapott munkája a Bugsy Malone, egy régi gengszterfilm felújítása volt — gyerekekkel a főszerepben. Következő darabja, az Éjféli expressz (Midnight Expressz) — két Oscar-dijban részesült — egy kábítószer-csempészet miatt letartóztatott fiú börtönbeli körülményeit taglalja. Ezután a FAME következett, amely egy amerikai középiskola fiatal művészpalántáinak életét és álmait jeleníti meg. A Fal volt a következő filmje, amely most végre Magyarországra is eljut. Nagy vitákat váltott ki a Birdy (A madárka) is, a vietnami háború újszerű bemutatása. Utolsó mozidarabja az Angyalszív volt, első horrorfilmje, két zseniális színész, Robert de Niro és Mickey Wour&e főszereplésével. Ez a történet csak látszólag „rémfilm”, valójában a fájdalom útját járhatjuk, egy földi elkárhozás Odüsszeiájának vagyunk a tanúi. A Fal Pinkről szól, egy rockelőadóról, aki Los Angelesben ül, egy hotelszobába bezárva. Túl sokat lépett fel, túl sokat kábítózott, túl sok volt a sikere. Kiégett, nem él, az események sodorják. A tévében egy ismerősnek tűnő háborús filmet vetítenek. Megkezdődik a fiatalember látomássorozata. Vele együtt mi is bejárunk különböző tereket és idősíkokat, összekeveredik a mi számunkra is a valóság és a lidércnyomás. Felfedezzük Pink fájdalmas emlékeit, amelyek téglái annak a falnak, amit ő maga köré épített. A főhős lassan tökéletesen visszavonul abból a világból, amelyikben él, és a lidércnyomása keríti őt teljesen a hatalmába. Sajátos gondolatiságot valósít meg — meg akarja mutatni hatalmát a nem gondolkodó közönség felett. Újra tanúja egykori életének, s még egyszer látja azokat az embereket, akik őt a körülötte lévő fallal elzárták, s ők most ellene vallanak... A főhős apja a második világháború idején pusztult el. A félárva fiú iskolakerülő, eljut a deviancia határáig. Ezután popénekesi karriert fut be, de a kábítószer rabja lesz, s csak elpusztulni akar... A végén talán életben marad... A történetet szavakkal szinte lehetetlenség visszaadni: vannak itt ál-dokumentumjelenetek, szimbolikus érvényű emlékképek, vad szürrealista látomások. Parker azt hirdeti, a fal nemcsak Pinket veszi körül, valamennyiünket fogva tart, egészen halálunkig. így válhat a fal általános érvényűvé, mindenféle rabság kitörölhetetlen képi megjelenítésével. Bár videón már sokan láthatták ezt a filmet, a legendás történet — évtizednyi késéssel — a magyar mozik műsorára is került. Teljesen más, intenzívebb élményt kapunk, ugyanis a lüktető Pink Floyd-zene, a szélesvásznon megjelenő lidércnyomások szinte sokkolják a nézőt. Hernádi Ferenc Mikor és mivel zárjuk a napot? Évszázadok óta oktatnak bennünket arra, hogy nyugtával dicsérjük a napot. Mi tagadás: ritkán jönnek olyan napok, amelyeket egyértelműen csak dicsérni lehet. Akkor legalább próbáljuk magyarázni — ez volt az alap- gondolatuk azoknak, akik kitalálták a televízió Napzárta műsorát. S ha nem is mindent — hiszen olyan sok történik a nagyvilágban és a kis hazában 24 óra alatt —, legalább egy-két fontosabb dolgot, amin el-elvitatkozgat- hatnak szakemberek és laikusok, bármilyen hosszan. Mert aki fennmaradt az éjszakai órákig, hogy megvárja a Napzártát, most már csak rászánja még azt a fél, háromnegyed vagy éppen teljes órát. Csakhogy közbeszólt a néző- közönség. Éppen azok, akiknek kezdetim fogva tetszett ez a műsor, de azért éjszakai nyugodalmukat sem szívesen kurtították meg. Kifogásolták, hogy a Napzárta olykor a késő éjszakai órákba nyúlik, s ez a figyelemnek, a feífoghatóságnak a rovására megy. Hiszen egész napi munka után — ami ugyebár nálunk mostanában nemcsak nyolc órát jelent — csökken a koncentrálóképesség, ha mégoly érdekes témát feszegetnek is a tévében. De — éppen, mert általában érdekesnek találták — senki nem vonta kétségbe a Napzárta létjogosultságát. Mindez bizonyára elgondolkoztatta a Napzárta szerkesztőit. Először is létrehozták a Tv-2-ben az állandó szerkesztőséget: Baló György, Sárdi Anna, Kóthi Judit szerkesztő és két gyártásvezető készíti a Napzártát hétfőtől vasárnapig. Legújabban azonban — megfogadva a közönség kritikáját — nem mindig ezzel zárják a napot. A témák olykor kimeríthetet- lenek. A Napzárta szerkesztői nem „a gombhoz a kabátot” keresik, de mindenesetre a témához a leginkább hozzáértőket. Ha pedig politikáról van szó (és leggyakrabban mostanában arról), a pártokat és más, új és régi szervezeteket kérik fel: megfelelően vitakész képviselőiket küldjék a stúdióba. Az már a szervezetek belső ügye, hogy kit tartanak erre alkalmasnak, vagy éppen ki ér rá, ki vállalja a késői vitatkozást. No, meg az is: ki tud röviden és velősen érvelni. A műsoridőt — megint csak a kritikákat megszívlelve — korlátozták. Általában háromnegyed óra. Pszichológusok véleménye szerint — és a különböző közvélemény-kutatások is ezt látszanak alátámasztani — ennél hosszabb ideig csak egészen különleges esetekben, nagyon közérdekű vagy személyre szólóan izgalmas témákkal lehet az emberek figyelmét, érdeklődését fenntartani. S azt sem akármikor. A Napzárta szerkesztői ezért döntöttek úgy, hogy este fél tíz, tíz óra körüli időpontra teszik a népszerű műsort a hét öt munkanapján. Szombaton és vasárnap aztán lehet akár éjfél után is, előtte vagy utána kipihenheti magát résztvevő és közönség (de még a szerkesztőség is). A kulcskérdés: kik vezessék a vitákat? Eleinte a televmó berkeiből hívtak műsorvezetőket, aztán néhány rádiós került sorra, de a keresés tovább folytatódik. Azt szeretnénk, hogy a legjobb — a dolgok természetéből adódóan fővárosi — újságírók vállalnák a Napzárta vezetését. Ám nem elég, ha valaki jól tudja megfogalmazni gondolatait: a vitavezetés külön műfaj, amelyben nemhogy napra, de percre készen kell lennie annak, aki többféle nézet, álláspont ütközésének középpontjába, a kamerák elé ül. S az sem mellékes, hogy — elfogulatlanul vezesse a műsort. Lehet neki egyik vagy másik vitapartner rokon- vagy ellenszenvesebb, ezt nem éreztetheti a nagy nyilvánosság előtt. A Napzárta természeténél fogva élő műsor, hiszen mindig az „itt és most”-tól kell kiindulniuk, az éppen legidőszerűbb kérdésekkel foglalkozott eddig is, s így akarják a szerkesztők a jövőben is. Olykor — egyáltalán nem véletlenül — az események elé mennek. Mint például az úgynevezett sarkalatos törvények javaslatai esetében, amelyekről előbb zajlott vita a Napzártában, mint az Országgyűlésen. Ugyanakkor az is kívánatos — s a közönség szereti —, hogy a viták közben egy-két film- vagy riportrészletet játsszanak be. Ez színesíti, élénkíti a műsort. Kétségtelen, hogy az egymással szemben vagy egy asztal körül ülő emberek látványa egy idő után már fárasztó, bármennyire igyekszik az operatőr egyik arcról a másikra vagy magyarázógesztikuláló kezekre irányítani a kamerát. Ma még a Napzárta keresi helyét. Lassanként kialakult állandósága, már van saját díszletük, mindig ugyanott ülnek, vitatkoznak a műsorok meghívottai. Az első idők parttalan, hosszúra nyúlt vitái helyét mindinkább elfoglalják a tartalmas, továbbgondolkodásra késztető műsorok. Létjogosultságát ma már senki sem vitatja, hiszen napjainkban oly sok a fontos kérdés, a nyilvánosság előtt megtárgyalni való téma. (V. E.) Otthonszentelés (Fotó: Gál Gábor)
