Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-02 / 286. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. december 2., szombat PANORÁMA 5. A földért — pénzt vagy semmit? A föld kényes dolog. Értéket jelent, időtállóságot. Akinek földje van, az biztonságban érezheti magát, lehet rá házat épi'teni, betelepíteni szőlővel — vagy eladni. Akinek földje van, az időnként pórul jár. A hajdani téeszesités fájdalmas sebei még ma is felszakadoznak néhanapján. Egy ilyen esetnek jártunk utána Gyöngyössolymoson. Megkérdeztük... Harangozó Terit (MTl-fotó: Keleti Éva) Húsz házhely az özvegy földjén Nekünk kissé korai még a reggel nyolc óra, amikor a faluba érünk. Az itteniek szemében nem látni már az álmos nyűgöt — megszokták, hogy a nap hajnalban kezdődik, és kora este ér véget. Nagy Vilmosnénak viszont éppen fordítva. Éjszakás volt a mátrafüredi szállóban, úgyhogy amikor becsöngetünk, az ágyból ugrasztjuk ki. Sérelméről beszélgetve hamarosan eltűnik a fáradtsága — csak a szomorúságán látszik: nem pillanatnyi, gyorsan múló fájdalomról van szó. És nemcsak az övéről... — Tudják, annak idején a férjem az én földemmel lépett be a téeszbe — mondja szaggatottan. — Ezerkilencszáz négyszögöl volt a miénk, itt, a Kishegyen. Én magam nem lettem tsz-tag, s amikor a féljem 1971-ben meghalt, azt mondták, hogy majd lafizetnek a földem fejében. Ez nem történt meg, a járadékot viszont kaptam: 4000 forintot egy évre. A tulajdonjog az enyém maradt, a téesz használati joggal rendelkezett. így aztán, mint a derült égből a villámcsapás, úgy ért a hír, hogy a hajdani földünkön telkeket oszt a tanács. A miénken is lett vagy húsz házhely. — A kisajátítás megszokott dolog a faluban, nem? — Történt már ilyen — de nem ennyire durván. Én ugyanis egyetlen sor értesítést nem kaptam a változásról. Azt se mondták, milyen jogon osztanak ott házhelyeket-, vagy kapok-e kártérítést ennek fejében. Odamentünk, régi tulajdonosok a Kishegyre, amikor a téeszelnök is kint volt. Ránk szólt, hogy menjünk innen, nekünk semmi köSajnálatosan kevesen tudják, ki volt Kőris Kálmán. Pedig sokoldalú tevékenysége révén több okból is rászolgált neve fennmaradására. Volt néprajzkutató, publikált társadalomtudományi, etnográfiai könyveket, tanulmányokat, foglalkozott a magyar őstörténettel, a török — magyar kapcsolatokkal. Volt múzeumigazgató (igaz, csak a Tanácsköztársaság két és fél hónapja alatt), dolgozott moszkvai múzeumokban, részt vett Közép-Ázsia-ku- tató és .kaukázusi expedíciókban. És eközben fényképezett. Tudományos igénnyel és művészi meglátással. Ezekből a felvételekből mutat be most a Néprajzi Múzeum Kőris Kálmán fényképeicímmel december végéig egy teremre valót. Életművét, miként életrajzát zünk ezekhez a földekhez, minden a téeszé. Aztán hiába szóltunk vissza, hogy te, Jani ne beszélj már, hát még mindig a mi nevünkön van a föld... — elzavartak onnan. — Ügy tudom, önök más okok miatt is felháborodtak. Egy másik kisajátításnál a hajdani tulajdonosok jobban jártak... — Igen, 1979-ben, amikor a falu elején lévő területet vette el a tanács. Hogy, hogy nem, a téesz akkor lemondott a használati jogáról, a tulajdonosok javára, így a tanács az embereknek fizette ki a pénzt. Lehet, hogy véletlen, de a mostani téeszelnöknek is ott volt földje. Ha tetszik, ha nem, kártalanítanunk kell — majd... Nyilas János, a gyöngyössoly- mosi téesz elnöke nem titkolja, hogy ő maga sem tartja igazságosnak ezt a fajta kisajátítást. Igazságosnak nem — viszont jogszerűnek igen. — Ez a téma sohasem volt igazán rendezett. 1964-ben történt az első kisajátítás, a téesziroda mögötti területnél. Akkor senki nem kapott ezért pénzt, se a téesz, se a tulajdonosok. Annyi történt, hogy a tulajdonjogukat átvezették az állami tartalék terhére — és ezért továbbra is kapták a földjáradékot. Az 1979-es kisajátításnál viszont belterületet vett el a téesz — ezért kapták a pénzt maguk a tulajdonosok. — Köztük Ön is... — Az édesanyámnak volt azon a részen földje. Tudom, hogy többen erre hivatkoznak, amikor az 1984-es, kishegyi kiis, töredékesen ismerjük. A kortársak háromezer felvételéről tudtak, ám ebből csak fele, harmada maradt meg. (1944-ben egy bombatalálat pusztította el törökországi útjának jegyzeteit, kéziratait, fényképeit.) A miskolci születésű Kőris Kálmán (1878 - 1967) a budapesti Műegyetemen kezdte meg tanulmányait, de egy év után átiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Közben Tardon, Szent - istvánon és Mezőkövesden tanulmányozta a népi díszítőművészetet, a népéletet, amelyről leírásokat, fényképeket készített. Iskoláit befejezve tovább folytatta falukutatásait, mint a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának gyakornoka. Az általa gyűjtött tárgyak vetették meg a Borsod — Miskolci Múzeum sajátítást emlegetik. Csakhogy a kishegyi rész külterületként szerepelt, ezért jogszerű, hogy a téesz, mint használó kapjon érte kártérítést. — Azt nem találja furcsának, hogy a külterületként kisajátított tíz hektárt egy hónap múlva belterületté nyilvánítja a tanács, és házhelyként értékesíti — jóval drágábban ? A rról nem is beszélve', hogy ugyanekkor a tulajdonosok egy fityinget se kapnak? — Ez a dolog már a tanácsra tartozik. Azzal viszont egyetértek, hogy a tulajdonosoknak is kapni kell kártérítést. Valószínűnek tartom, hogy az új földtörvény kikényszeríti majd belőlünk az ilyen ügyek korrektebb rendezését. Vagy megváltást, vagy jóval magasabb földjáradékot — bérleti dijat — fizetünk majd, esetleg más területet ajánlunk fel érte. A tanács nem üzletelt a földekkel — Nyolcvanöt, illetve százhúsz forintot fizettünk a kishegyi terület egy négyzetméteréért a termelőszövetkezetnek — tájékoztat Lukács László tanácselnök. — Ekkora összegben állapította meg a forgalmi értéket a gyöngyösi városi tanács illetékes osztálya. — Házhelyként pedig ma már 350forintot kérnek ugyanezért a négyzetm éterért. — Nem ugyanazért. Kifizettük ugyanis a területen keletkezett zöldkárt, az ez évi termést, s a telkeket közművesítettük, ami manapság elég drága mulatság. Minimális haszna van legfeljebb a tanácsnak — de rajtunk keresztül ez a haszon a községet gyarapítja. — Azt beszélik a faluban, hogy a helybélieknek már nem jutott itt házhely, miközben 60 százalékban idegenek vették birtokukba a Kishegyet. Nem mond ez ellent az Ön előbbi állításának? néprajzi gyűjteményének alapjait. Új látásmóddal írt tanulmányaiban össze tudta kötni a leíró néprajz tényrögzítéseit a társadalomelemzés módszereivel. A szociális problémák iránt érzékeny, baloldali érzelmű fiatalember alapító tagja lett a Gali— Én nem tudok olyanról, hogy aki igényelt, az ne kapott volna telket. Még most is van két házhelyünk, amit direkt helybéliek számára tartunk fenn. Az tény, hogy főleg Gyöngyösről sokan jöttek — vonzó a község fekvése, és nagyon közel van a városhoz —, de ez nem a falubeliek rovására alakult így. Magánmotívumok Nem tudom megállni, hogy személyes vonatkozású érzéseimet ne tegyem oda az ügy végére. Annak idején a nagyapám belehalt egy ilyen kisajátítási ügybe: nem tudta elviselni, hogy azért a földért, amiért évekig kínlódott — potom pénzt kínált a helyi tanács. Bíróságra került a dolog, ahol egy fiatal tisztviselő deres hajú nagyapám arcába vágta: „Az államtól akar több pénzt bevasalni, szégyellheti magát!” Nem szólt akkor az öreg semmit, csak elvörösödött, és keményebben markolta az asztal sarkát. A falu nagy hatalmú vb- titkára is csapott rajta egyet, amiért szembe mert szállni „az állammal” — valami pitiáner tyúkpert indított, mert szemetes volt az udvar. A nagyapám meg csak magában őrlődött, egészen addig, míg néhány nap múlva „el nem vitte a szíve”. S hogy miért írtam le mindezt? Annak idején, gyerekfejjel nem nagyon értettem, miért kell egy darab földért ennyit harcolni. Olvastam én Móricz- novellákat, s az irodalomkönyvben is voltak ilyen-olyan sablontörténetek a parasztemberről, akinek a föld az élete. De csak mostanára értettem meg, mennyire az... És a hideg fut rajtam végig minden szomorú öregember láttán. lei-körnek. Előadásokat tartott az építő- és vasmunkásszervezetekben, cikkeket írt a Huszadik Század, a Szocializmus című folyóiratokba. Bekapcsolódott a Társadalomtudományi Társaság munkájába. Szoros barátság fűzte Szabó Ervinhez. Az I. világháború, majd a Tanácsköztársaság idején vállalt közszerepléséért mellőzés, üldöztetés lett a sorsa. 1925-ben Bécsbe emigrált, majd Moszkvába ment, ahol múzeumi vonalon dolgozott egy évtizedig. Megbecsült munkatársa volt a Moszkvai Néprajzi és a Forradalmi Múzeumnak, a múzeumi központnak, mégis hazavágyott. Itthon azonban nem kapott szakmájában állást, tisztviselőként kereste a kenyerét, míg 1947-ben nyugdíjba vonult. Még részt vett a ti- szalöki ásatásokban, mint építésztörténész. 1959-ben a Tanácsköztársaságért emlékéremmel tüntették ki. Fényképeiben feltáruló töredékes életműve nemcsak szociális érzékenységéről, néprajzi szaktudásáról ad bizonyosságot, de Kőris Kálmán kivételes vizuális kultúrájáról is. (kádár) Egy éve különböző budapesti szórakozóhelyeken, bárokban lép fel éjszakánként. Meg sokfelé, ahová hívják, mindenhova elmegy: vállalatoknál, kultúrhá- zakban énekel. Régi, fülbemászó, kellemes dallamú slágereit szívesen hallgatják. A hangja, a külseje mit sem változott, most is olyan, mint amikor — immár több mint két évtizede — a törékeny, vidéki kislány feltűnt a pódiumon. Tizennyolc éves koráig Bátya községben élt, ott is született, Kalocsán érettségizett. Szülei nagyon egyszerű emberek, földművelők. — Ők igazából nem is örültek énekesi karrieremnek — mondja az énekesnő. — Tudod, nekem tényleg nagyon nehéz volt az indulásom, mert egyedül, teljesen naivan, tisztán és védtelenül érkeztem a fővárosba. Szinte gyerek voltam még. Azt is elárulom, hogy csak itt, Pesten, huszonkét éves koromban csókolóztam először... Nagyon későn érő típus voltam. Hittem mindenben, ami szép, és reménykedtem, bíztam az emberékben... Aztán rettenetesen csalódtam... És egyszerűen félelmetes volt egyedül küzdenem. De nagyon akartam, és akkortájt szinte az egész falum megmozdult, hogy én Budapestre kerüljek, hogy engedjenek el a szüleim, hogy megpróbáljam ezt a nehéz, rögös pályát... Nem is tudom, hogyan bírtam ki az elején. Nyűglődtem rettenetesen, még lakásom sem volt, ágybérlet meg albérlet... Már majdnem megfutamodtam, de szerencsére nagyon szívós és alapvetően optimista természet vagyok. Szép lassan aztán — keserű tapasztalatok árán — rájöttem, hogy sokkal vagányabbnak kell lenni, mert sokkal több csalódás éri az embert, ha naiv, ha mindent „mellre szív,” és nem tud kiverekedni a hullámvölgyekből... — Hogyan élsz? Mostanában milyen fellépéseid lesznek? — Két házasság után még keresem az Igazit, bár nem vagyok magányos... Egy olyan társra vágyom, aki valamivel magához vonz, akire fel lehet nézni, aki tehetséges, okos, erős, bátor, ápolt, jóképű. És még egy nagyon lényeges dolog: nekem igazán fontos, hogy olyan férfi legyen az illető, akinek lelke is van. Aki őszinte, akiben bízni, hinni lehet. Akinek én vagyok a legfontosabb. Szóval, keresem, de érdemtelen kapcsolatokra nem pazarolom el az energiámat. — Ami a fellépést illeti, Budapesten a demokratikus dalfesztiválon Dobos Attila Mama, úgy szeretlek én című dalát énekeltem, decemberben pedig Ausztráliába indulok. Még nem jártam ott, ezért a turnét nagyon várom. Közös fellépésre készülök egy Magyarországon még nem ismert, erdélyi származású, Nyu- gat-Németországban élő tehetséges énekessel, Szabó Dániellel. Duettet fogunk énekelni. (E. E.) Reagan memoárjai orosz nyelven Ronald Reagan, az Egyesült Államok volt elnökének két könyve jelenik meg a Szovjetunióban oroszul. A szerződést az APN és az amerikai Simon and Shuster kiadó írta alá a közelmúltban Moszkvában, a hagyományos nemzetközi könyvvásáron. — Amerikai részről a párbeszéd Ronald Reagannel vette kezdetét. Úgy vélem, a szovjet olvasók nagy érdeklődéssel fogják olvasni emlékiratait — mondta az aláírás alkalmából A. G. Ejgyi- nov, az APN-kiadó képviselője. Linn Franklin, az amerikai fél képviselője az APN-nek adott interjújában többek között ezt mondta: I — Ez lesz a volt elnök emlékiratainak egyik legelső külföldi kiadása. Eddig egyetlen európai ország sem jelentetett meg ha- ; sonló könyvet. — Az aláírt szerződés különlegessége, hogy Reagan még nem fejezte be momoárjainak írását — tette hozzá A. G. Ejgyinov. — : így a könyv, amelyben az emlékiratokon kívül az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb elnökének nevezetes beszédei is olvashatók lesznek, 1991-ben jelenik meg. Részét képezi annak a sorozatnak, amelyhez ”Politikusok emlékiratai és portréi” címmel nemrég kezdtünk hozzá. A sorozat első darabja Sztálin politikai portréja címmel nemrég jelent meg. Az APN-kiadó a könyvre eddig 3 millió példányos megrendelést kapott. Kőris Kálmán fényképei Kj Kőkapu Csik- m szentimrén Asszony és leány (Csikszent- imre, 1911)
