Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-09 / 266. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. november 9., csütörtök Budapest vendége Felipe González Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök, tegnap a Parlament Munkácsy Termében fogadta Felipe González spanyol miniszterelnököt. A megbeszélésen, bal oldalon Felipe González, jobb oldalon Szűrös Mátyás és Kovács László külügyminisztériumi államtitkár (MTI-fotó: Varga László felvétele) Tőkés lelkész ügyében Külügyminisztériumi tiltakozás Őszi István külügyminiszterhelyettes szerdán a Külügyminisztériumba kérette a budapesti román nagykövetet, és szóbeli jegyzék alapján ismertette a Tőkés László temesvári református lelkész nyugtalanító helyzetével kapcsolatos magyar álláspontot. Ezzel összefüggésben a miniszterhelyettes rámutatott, hogy a magyar közvélemény megdöbbenéssel értesült a lelkész és családja ellen a múlt hét végén elkövetett merényletkísérletről. A Külügyminisztérium aggodalmának ad hángot a történtek miatt, és felemeli szavát a Tőkés Lászlóval szemben alkalmazott sorozatos jogsértések ellen. Emlékezteti az RSZK külügyminisztériumát, hogy a Román Szocialista Köztársaság az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten résztvevő államok sorában kötelezettséget vállalt az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok hatékony gyakorlásának biztosítására. Az EBEÉ bécsi záróokmányára hivatkozással a magyar Külügyminisztérium hivatalos tájékoztatást kér Tőkés László és családja helyzetéről, mert megítélése szerint a lelkészt a román hatóságok korlátozzák személyes szabadságához és biztonságához, a szabad mozgáshoz és tartózkodási helye szabad megválasztásához, a magánélet, a család, az otthon, a levelezés sérthetetlenségéhez, a gondolat, a vallás és a lelkiismeret szabadságához, a szabad véleménynyilvánításhoz, a zaklatásokkal szembeni védelemhez, a békés gyülekezéshez, vallásának szabad gyakorlásához fűződő elidegeníthetetlen jogainak gyakorlásában. A magyar közvéleményben mindez jogos aggodalmat vált ki, és arra utal, hogy Romániában az emberi jogok érvényesítése és a nemzeti kisebbségeket megillető jogok gyakorlása korlátokba ütközik, ami ellentétes a helsinki folyamat szellemével. A Külügyminisztérium a kormány nevében felkéri az RSZK kormányát, hogy nemzetközi kötelezettségeivel összhangban biztosítsa Tőkés László és családja emberi jogai maradéktalan érvényesülését. Egyben tájékoztatja, hogy a Tőkés-ügyben tett diplomáciai lépését haladéktalanul az EBEÉ-n résztvevő országok tudomására hozza. (Folytatás az 1. oldalról) A több mint egyórás eszmecserén elsősorban a két ország, helyzetéről, illetve a magyarországi folyamatokról, azok nemzetközi feltételrendszeréről volt szó. Elégedetten állapították meg, hogy a kontaktusok élénkülnek, s egyetértettek abban, hogy a látogatás űj szakaszt nyithat meg az együttműködésben. Mindkét részről az ipari kapcsolatok fejlesztésére helyezték a hangsúlyt, ezen belül kiemelték a termelő beruházások, a kis- és közepes üzemek közötti együttműködés fontosságát. Az együttműködési lehetőségek új területeként vetődött fel a tárgyaláson a környezetvédelem, a vízgazdálkodás és a szakember- képzés, illetve a szakemberek cseréje. Szorgalmazták a hagyományos kapcsolatok további fejlesztését a kultúra, az oktatás és a turizmus területén. A találkozón mindkét fél azonosan vélekedett arról, hogy a magyar-spanyol együttműködés szempontjából is jelentős esztendő lesz 1992, amikor Spanyolország olyan rendezvényeknek ad otthont, mint a sevillai világkiállítás, a barcelonai nyári olimpia és a Madridban megrendezésre kerülő Európai Kulturális Fórum. Magyar részről kifejezték a készséget, hogy Magyarország szívesen részt venne e nagy rendezvények létesítményeinek beruházásaiban, s érdeklődik a világkiállítás, illetve a madridi fórum tapasztalatai iránt. Egyetértettek abban is, hogy tovább kell bővíteni a két ország közötti egyezményes kapcsolatokat. így célszerűnek ítélték megállapodás kötését a beruházások kölcsönös védelméről, támogatásáról, az egyetemi diplomák elismeréséről, valamint az ipari együttműködésről. Spanyol részről üdvözölték azt a magyar kezdeményezést, amely szerint egyszerűsíteni kell a vízumok kiadását. Szintén azonos véleményt képviseltek abban, hogy különösen nagy figyelmet kell fordítani a mostani látogatás eredményeinek, az itt született megállapodásoknak az „utógondozására”. Németh Miklós kifejtette, hogy hazánk számára fontosak a spanyol demokratizálódási folyamat tapasztalatai, s kifejezte a magyar kormány köszönetét azért a támogatásért, amelyet Spanyolország mint az európai közösségek, illetve a magyar és a lengyel reformfolyamatot támogató 24 ország egyike nyújtott. A spanyol miniszterelnök biztosította vendéglátóját arról, hogy e támogatásra Magyarország a jövőben is számíthat. A déli órákban Szűrös Mátyás, ideiglenes köztársasági elnök fogadta Felipe Gonzálezt az Országház Munkácsy Termében, tájékoztatta a következő időszak várható politikai fejleményeiről, így a népszavazásról, a köztársaságielnök- és a parlamenti választásokról, majd ebédet adott a magas rangú vendég és a kíséretében lévő személyiségek tiszteletére az Országház Vadász Termében. * Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Párt köztársaságielnök- jelöltje kereste fel elsőként Felipe Gonzálezt. A magyar politikai reformokról tájékoztatva kiemelte, hogy a változások motorját az uralkodó párton belüli reformerők jelentik, ők a kezdeményezők. Hangsúlyozta: az MSZP szabad választásokat kíván, annak ellenére, hogy tisztában van vele, a választásokon fizetnie kell az elődpárt által elkövetett hibákért. Kulcsár Kálmán, a Hazafias Népfront elnökjelöltje a demokratikus átalakítás jogi feltételeivel ismertette meg a magas rangú vendéget. Hangsúlyozottan szólt a módosított alkotmány szerepéről a többpártrendszer garanciáinak megteremtésében. Utalt arra, hogy a jövő évi parlamenti választások után új alkotmány elfogadása lesz napirenden. Tájékoztatást adott a reformfolyamat és az igazságszolgáltatás összefüggéseiről, s arról a jogi munkáról, amely annak érdekében folyik, hogy létrejöjjenek az Európa Tanácshoz történő magyar csatlakozás jogi feltételei. Az SZKP-étól független programot, szervezeti szabályzatot Önállósulni akarnak a litván kommunisták Önállósulni akarnak a litván kommunisták. A Litván KP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén a résztvevők többsége szorgalmazta: a pártnak legyen saját, az SZKP-étól független programja és szervezeti szabályzata. A Központi Bizottság ki is dolgozta mindkettő tervezetét, és megvitatásukra decemberre rendkívüli kongresszust hívott össze. Az elképzelések szerint a Litván KP az SZKP-hoz tartozna, de csak akkor fogadná el annak határozatait és vezető szerveinek Utasításait, ha azok nem ellenkeznek saját programjával és szervezeti szabályzatával, s lényegében maga dönthetné el, hogy miben akaija, és miben nem akarja követni az SZKP-t. így a látszólagos összetartozás ellenére a litván párt teljesen önállóvá válnék. A litván kommunisták ráadásul célszerűnek tartják az SZKP föderatív átszervezését, ami azt jelentené, hogy valamennyi köztársaság pártja önálló lenne, csak vékony szálak fűznék össze őket, és a koordináló szerepet betöltő központnak nem lenne felhatalmazása az irányításukra. A balti népek önállósulási törekvései már hosszabb ideje napirenden vannak. Nemzeti nyelvüket államnyelvvé tették, megszületett a litván állampolgárságról szóló törvény, Észtországban 4» pedig szó van nemzeti valuta bevezetéséről. A litván kommunisták újabb kezdeményezése azonban nem egyszerűen egy újabb szem az események láncolatában. E függetlenedési törekvést a litván kommunisták elbizonytalanodása motiválja. Úgy érzik, hogy lépéskényszerben vannak. Litvániában magasra csapott a nemzeti érzelmek hulláma, amely a tagköztársaság önállóságáért síkraszálló erőket emeli magasba. Ezt tanúsítják a tavaszi választások is: a szovjet népi küldöttek kongresszusába a litvánok nagyobbrészt a Sajudis nevű litván népfront képviselőit választották. A Litván Kommunista Párt tavaszi választási veresége azonban még nem érintette a köztársaságon belüli hatalmi viszonyokat. Jövőre azonban köztársasági és helyi választások lesznek, s maguk a kommunisták is úgy ítélik meg a politikai helyzetet — erről tanúskodnak a legutóbbi KB-ülésen elhangzott felszólalások —, hogy a Sajudis esélyesebb. Márpedig, ha a Sajudis többséget szerez a köztársasági parlamentben és a helyi tanácsokban, akkor mivé lesz a Litván KP vezető szerepe? A párt többé már nem adhat utasításokat az állami és a tanácsi vezetőknek, nem szólhat bele az államapparátus káderállományának alakításába sem, márpedig ez a legerősebb aduja. Sokan a Litván KP felbomlásának rémképét is felidézik. Attól tartanak, hogy nagy választási vereségek esetén a tagság jelentős része hátat fordítana a pártnak. A litván kommunisták tehát nem látnak más kiutat, mint felvenni a választók kegyeiért folyó versenyt. Manapság azonban egyetlen mozgalom vagy párt sem számíthat politikai sikerre ebben a balti köztársaságban, ha nem írja zászlajára a litván önállóság követelését. A Litván KP úgy érzi, hogy amíg az SZKP-hoz tartozik, meg van kötve a keze. A demokratikus centralizmus alapján kötelezik őt az SZKP KB határozatai, a felső pártapparátus döntései. Márpedig Litvániában mostanság nem jó ajánlólevél „a központ képviselőjének” lenni. A litván emberek gazdaságuk tengődését is jórészt a központ számlájára írják. így a nemzeti érzelmek és a szociális feszültségek egyaránt a központtól való távolodás irányába hatnak. A litván kommunistákra lényegében az a döntés vár, hogy vállalják-e a további tekintélyvesztést, és ezzel politikai befolyásuk csökkenését szűkebb hazájukban, vagy felrúgják a pártfegyelmet, és példátlan igényükkel megbontják az SZKP sorait. A litván kommunisták egy része a párt ideológiai arculatának megváltoztatását is szükségesnek tartja ahhoz, hogy pártjuk az új viszonyokhoz alkalmazkodó, politizáló párttá válhassék, és sikerre számíthasson a további választásokon. Az legutóbbi KB- ülésen szóba került a szociáldemokrata értékek átvétele is. Ennek mértékét különbözőképpen képzelik el az átalakulás szorgalmazói. A legradikálisabbak azt akarják, hogy a Litván KP vesse el a marxizmus — leninizmust, és nyugat-európai típusú szociáldemokrata párttá váljék. E követelés felvetését Algirdas Bra- zauskas köztársasági pártvezető egyebek között a magyar váltó; zások hatásával magyarázta. Az SZKP föderatív átalakításának gondolatát a központi pártvezetés elítéli. Úgy véli, hogy az államszervezet demokratizálása, a köztársasági és helyi államhatalmi szervek befolyásának növekedése a szétforgácso- lódás tényezője lehet a nemzetiségi feszültségekkel terhes országban. E széttartó erők legnyomósabb ellensúlya a demokratikus centralizmus elvére épülő egységes SZKP. A tét tehát nem csekély, így ez ügyben kemény tusa várható. Könnyen megjósolható, hogy a szócsatákban az önállósulás híveit gyakran illetik majd a „szélsőséges” és a „szakadár” jelzőkkel. Barát György Újabb amerikai önkéntesek Magyarországon ? Ha a magyar kormány igényli, lehetőség van rá, hogy az amerikai békeszolgálat a nyelvtanárok után másokat: környezetvédelmi, gazdasági és egyéb szakembereket küldjön Magyarországra, tájékoztatta az MTI tudósítóját a szolgálat szóvivője. A korábban „békehadtestként” emlegetett Peace Corps, amelyre kétségkívül jobban illik a „békeszolgálat” elnevezés, John Kennedy elnök kezdeményezésére jött létre, 1961-ben. Az ötlet mögött Kennedy híres mondata állt: „ne azt nézd, mit tesz érted az ország, hanem azt, mit tehetsz te Amerikáért”. A demokrata párti elnök idealista fiatalokat keresett, akik hajlandóak külföldre, a fejlődő országokba menni dolgozni — de nem pénzért, az érvényesülés érdekében, hanem azért, hogy segítsenek, s így hazájuk jó hírét költsék. Az első önkéntesek, még abban az évben, ghanai középiskolásokat oktató tanárok voltak. Akárcsak utódaik, akik jövőre, 29 évvel később, magyar gimnazistákat tanítanak majd angolra. Ami egyúttal jelzi, hogy a békeszolgálat új, eddig ismeretlen területre lépett: az elmúlt évtizedekben Latin-Amerikában, Afrikában, Ázsiában dolgoztak önkéntesei. Elmaradott országokban, ahol elemi mezőgazdasági, ipari ismeretekre oktatják a lakosságot. Magyarországgal a békeszolgálat először jelenik meg Európában, mégpedig olyan területen — a nyelvtanításban —, amelyen fejlett országokban is hasznos szerepet tud játszani. A szolgálat alapelve az önkéntesség — és a szerénység... Elsősorban fiatal emberekre számítanak: idén csaknem 4000-en dolgoznak a világ 65 országában, átlagos életkoruk 30 év. 93 százalékuk felsőfokú végzettségű, s csak 11 százalék családos. A jelentkezők gondos kiválasztása után általában alapos, néhány hónapos felkészítés következik: kívánatos a fogadó ország nyelvének, szokásainak ismerete, ezen túl természetesen a szakterülettel kapcsolatos tudnivalók szerepelnek az előzetes programban. Az önként vállalt szolgálat általában két évre szól, amely kívánságra — és sikeres munka esetén — meghosszabbítható. A békeszolgálat munkatársai távolról sem élnek „amerikai színvonalon” a kiküldetésben: illetményüket úgy szabják meg, hogy arányban legyen az adott országban dolgozó szakmai kollégáik élet- színvonalával. Emellett havi 200 dolláros tiszteletdijat kapnak, ami amerikai viszonylatban igencsak szerény összeg. Az önkéntesek tehát bizonyosan nem a meggazdagodás reményében vállalják a munkát, gyakran isten háta mögötti afrikai, délamerikai vidékeken, szigeteken. Általános tapasztalatuk, hogy ők gyakran többet tanulnak, mint tőlük tanítványaik: egy fejlett, gazdag ország polgáraiként szembesülnek a valósággal, amely a világ országainak túlnyomó többségét jellemzi, az elmaradottsággal, a szegénységgel. Ez az emberi tapasztalat életreszólóan formálja a fiatal amerikaiakat — amint ez Kennedy elnök célja is volt. Hasonlóképpen érvényesül persze a másik, nem titkolt cél is: hogy a világ nem az irigyelt, sok helyütt ellenszenvvel figyelt gazdagság szuperhatalmát lássa az Egyesült Államokban, amely multinacionális vállalataira és katonai erejére támaszkodik, hanem olyan nagyhatalmat, amelyre ugyancsak a keményen dolgozó emberek a jellemzőek, amely tisztában van felelősségével — és segít is. A békeszolgálat poljtikamentes, tevékenységét a törvényhozás mindkét pártja összhangban támogatja. A szervezet 1961 óta 120 000-nél több amerikait küldött a világ 99 országába. Magyarország a 100-ik, egyúttal az első Európában. A nemrég aláírt megállapodás értelmében a 2000 jelentkezőből kiválasztott 60 nyelvtanár jövőre valamennyi megyeszékhelyen, általános és középiskolákban lát az angol nyelv oktatásához. A legjobbkor, hiszen az orosz kötelező oktatásának eltörlésével nagy a hiány a legnépszerűbb idegen nyelv oktatóiban. A hatéves program, amelynek keretében a tanárcsoportok kétévenként váltakoznak, a kölcsönösségen alapul: a felkészítésről, az útiköltségről, az orvosi ellátásról az amerikai, szállásról, megélhetési költségekről a magyar fél gondókkodik. A békeszolgálat washingtoni központjában nagy várakozással tekintenek a magyarországi tapasztalatok elé, hiszen máris napirendre került a békeszolgálat tevékenységének kiterjesztése Lengyelországra is. Heltai András Prága aggódik a keletnémet fejlemények láttán „ Sok érdek rulettje forog" Leplezetlen aggodalommal figyeli Prága az NDK-beli eseményeket. A CSKP lapja, a Rudé Právo szerdai kommentárjában azt fejtegette, az ország történetében eddig példátlan társadalmi erjedés közepette olyan érdekek is jelentkeznek, „amelyeknek semmi köze az ország szocialista jellegéhez”. Az újság szerint ugyan az elmúlt évek krónikájában „nem mindig voltak világos oldalak” de azt sem lehet állítani, hogy minden, amit eddig csináltak az NDK-ban, helytelen volt. Prágában több szempontból is figyelemre méltónak tartják az NDK-beli eseményekkel foglalkozó Rudé Právo-kommentárt. Az írásból ugyanis nemcsak az tűnik ki: Prága aggódik amiatt, hogy Csehszlovákiában is a szomszédos országban tapasztalható folyamatok indulnak be, és azok szétfeszítik a régi politikai rendszer kereteit, hanem bizonyos áthallásokkal arra is emlékeztet: a jelenlegi csehszlovákiai politikai állapotok majdhogynem megegyeznek a tömeg- tüntetések előtti NDK-beli helyzettel. Megfigyelők e véleményük igazolását látják abban,/ hogy a Rudé Právo a Junge Weitet idézve azt írta: megmutatkozik, hogy a látszólag sima és mozdulatlan felszín mögött különböző megoldatlan problémák szuny- nyadtak és kezdtek ébredezni, a hangzatos jelszavak elleplezték a dolgok valódi, a látszólagosnál bonyolultabb állapotát. A riasztó jelzéseket nem vették tudomásul, elmerültek a rutinos meddő sztereotípiákban, meggyengült és fokozatosan szertefoszlott az embereknek a NSZEP, az egyszerű kommunistáknak a volt vezetés iránti bizalma. Az újság Egon Krenz gondolatsorát idézte arról, hogy a keletnémet párt az elmúlt hónapokban nem értékelte elég reálisan a társadalmi fejlődés lényegét, és nem vonta le időben a megfelelő következtetéseket. Az NDK történetében eddig példátlan társadalmi erjedés közepette „sok érdek rulettje forog” — folytatta a CSKP lapja -, az állampolgárilag becsületes érdekek rulettje mellett olyan érdekeké is, amelyeknek semmi közük sincs az ország szocialista jellegéhez. Egy bizonyos, zárta kommentárját a Rudé Právo, az NDK olyan új korszakba lépett, amely nem lesz könnyű, s amelyben sok a kérdőjel.
