Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. november 4., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM Tábor a földrengéskárosult örmény gyerekeknek Kislány, aki három napig volt a romok alatt Látogatás a parádi Cifraistállóban Örményország neve sajnos egy hatalmas katasztrófa következtében vált ismertté a világ előtt. A földrengés utáni segélyakciókba Magyarország is bekapcsolódott, például gyermek- táborok szervezésével, amelyek közül az utolsónak megyénk adott otthont. A táborvezetővel, a Vöröskereszt Hatvan Városi Szervezetének titkárával, Juhász Gáborral még jóval zárás előtt, a fiatal táborlakók Parádfürdőn tett látogatásakor beszélgettünk: — Az anyagi forrást az a pénz biztosítja, amelyet a magyar nép gyűjtött a földrengés sújtotta örmények számára. Nyolc hónappal ezelőtt volt az első tábor az örmény gyerekeknek, ez a mostani a nyolcadik, egyben az utolsó, október 6-tól november 2-ig tartott. A Leninakánból és Spitak- ból ide utazott száz kis vendég közül ötvenen a Magyar Tudományos Akadémia mátrafüredi üdülőjében, ötvenen a galyatetői SZOT-üdülőben kaptak szállást. Megérkezésük másnapján a Gyöngyszöv Aruház a Vöröskereszt költségére mindegyikőjüket tetőtől talpig felöltöztette. — Szabadidős programok? Gondolom, felkeresték szőkébb hazánk nevezetességeit. — A Vöröskereszt megyei és városi szervezetei állították össze a „műsort”. A táborvezetők társadalmi munkában dolgoznak. A megye minden városában el- töltöttünk egy-egy napot, jártunk Szilvásváradon, mátrai kirándulásokon, iskolákat látogattunk, a magyar úttörőkkel közös táncházakat szerveztünk. Emellett a táboron belül is folyamatos programot biztosítottunk részükre. Sportfoglalkozások (futball, futás, tenisz, pingpong), egészségügyi továbbképzés, rendszeres orvosj vizsgálat; színes a skála. — Nem lehet könnyű vidámnak lenni egy ilyen szörnyű katasztrófa után... — Szerencsére sikerült őket fellazítani, felvidítani. Most már nevetni is tudnak. Pedig van közöttük olyan kislány, aki három napig volt a romok alatt. Másikuk saját kezével kaparta ki halott szüleit házuk ledőlt falai alól. — Mint emberek, milyenek az örmények? — Nagyon büszke nép. Múltjuk a magyarokéhoz hasonlít, nagy ország voltak, egyfajta hősi kultusz él náluk, tudatában vannak saját értékességüknek. Hirtelen vérmérsékletűek, hirtelen haragúak, hamar fellobbannak, gyorsan eljár a kezük. A történtek persze kitörölhetetlen emlékeket hagytak bennük: gyakran egyik percről a másikra mélabússá válnak. Ugyanakkor jó alkalmazkodóképességük van, udvariasak, mindent megköszönnek, amit kapnak. A földrengés után, ahogy a világ segített — büszkék lehetünk rá, hogy a Magyar Vöröskereszt küldte az első élelmiszer-szállítmányt az éhezőknek —, szóval, hagyományaik közé betört az idegen kultúra, s ez megzavarja őket. Itt, Magyarországon például olyan dolgokat keresnek, ami náluk még nincs, ami újdonság. Mikor megérkeztünk egy városba, első útjuk kivétel nélkül a „lengyelpiacra” vezetett; a legtöbben sétálómagnót vásároltak, ez Örményországban elérhetetlennek számít. Természetesen az otthon maradt testvéreknek is vettek ajándékot, amíg csak futotta kevéske pénzükből. (rénes) Séta... (Fotó: Gál Gábor) Górcső alatt a kisipar Stabilitás, esélyegyenlőség szükségeltetik Heves Megye Tanácsa előtt a közelmúltban hangzott el tájékoztató arról, hogy a kisipar milyen szerepet is tölt be Heves megye gazdaságában. Nos, e szerepet az elmúlt időszakban a különböző gazdaságpolitikai felismerések módosították, befolyásolták. Mint ismeretes, a gazdasági rendszer alappillére változatlanul a nagyüzemi szektor, ugyanakkor a kisvállalkozások jelentősége erőteljesen nőtt. A kisipar alkalmas az egyéni, közösségi igények kielégítésére és a legkorszerűbb tömegtermelési technikához való kapcsolódásra is. Ez a szféra a lakossági szolgáltatások vonalán szűkebb hazánkban a hetvenes évek elejétől vált meghatározóvá. A nekilendülés magyarázható a működési feltételek bővülésével, illetőleg a jogszabályok kedvező irányú módosulásával. A megyei székhelyű ipar termelési értékének 11,5 százaléka a kisiparosokhoz fűződik. A kisiparosok létszáma az elmúlt időszakokban többször is a figyelem középpontjába került. Mellesleg e réteg igen gyorsan reagál a gazdaságirányításban bekövetkező változásokra. Az elmúlt év elején bevezetett jövedelemadó és egyéb jogszabályok hatására tömegessé vált az iparengedélyek visszaadása, illetve az ipar szüneteltetése. Jelenleg már a létszám növekedését lehet regisztrálni, jóllehet, a szakmai összetételt tekintve továbbra, is élnek a negatív tendenciák. Folytatódik a hagyományos mesterségek elsorvadása. Az idei esztendő első felének végére az országban mintegy 164 ezer kisiparos működött, míg megyénkben jelenleg majd 6 ezer. Nőtt a főfoglalkozásúak száma, ugyanakkor az is tény, hogy kevesebben tevékenykednek a munkaviszony megtartása mellett, mint korábban. Hevesben a kisiparosok 50 százaléka a községekben munkálkodik, ám a kistelepülések ellátottsága a lakossági szolgáltatás terén továbbra is meglehetősen hiányos. A szűkebb hazánkbeli kisipart ma még az jellemzi, hogy a tevékenység főleg a saját munkán alapul. Pillanatnyilag a kisiparosoknak mintegy ötödé tart alkalmazottat, segítő családtagot, illetve nevel szakmunkástanulót. Sajnos, e téren a szabályozók nincsenek összhangban a törvény adta lehetőségekkel, így a gyakorlatban legfeljebb 3-4 segítő alkalmazásáról lehet beszélni. Ennek egyfelől az az oka, hogy a jogszabály módosítására csak a közelmúltban került sor, másfelől pedig az, hogy a kisiparosok többsége bizalmatlan, ennélfogva fél nagyobb vállalkozásokba kezdeni. Pozitívum, hogy a szakmunkástanulók száma — noha csak elenyésző mértékben — növekedett. Bár a tanácsi szervek javasolják, hogy a tanulók a hiányszakmák felé orientálódjanak, sőt a Kiosz a tanulóképzést az elnéptelenedő mesterségeknél ösztöndíjjal is támogatja, ám így is fennáll a veszélye egyes szakmák „kihalásának”. A kisipari műhelyek műszaki felszereltsége rendkívül heterogén. Ezt részben a munkák eltérő jellege indokolja, ám még az azonos foglalkozásokon belül is számottevőek az eltérések. Mindez tízért baj, mert magától értetődő, hogy magas színvonalú termékeket csakis korszerű egységekben lehet előállítani. Utóbbiak létrehozásának forrása az adózott jövedelem, s ezt lehet bővíteni banki szolgáltatásokkal, valamint hitelekkel. Az állami támogatások mellett a tanácsok — lehetőségükhöz mérten — igyekszenek segíteni a kisiparosokat: így meg lehet említeni a közületi helyiségek bérbeadását, újak kiutalását stb. A gazdasági társaságokról szóló törvény életbelépése nem váltott ki különösebb érdeklődést a kisiparosok körében. A személyi jövedelem- adó és a vállalkozási nyereségadó cseppet sem ösztönzi őket arra — noha adott esetben a kapacitások teljes egésze még nem lekötött —, hogy bizonyos ösz- szeghatáron felül munkát vállaljanak. Az adatok azt mutatják, hogy a kisiparosoknak Csak igen kis százaléka nem tett eleget határidőre adóbevallási kötelezettségének. Problémák inkább a szükséges papírok kitöltésénél mutatkoztak, s sokan megjegyezték, hogy ennek oka a túlzott adminisztráció. A kisipari tevékenység fejlesztésére továbbra is szükség van. Épp ezért meg kell vizsgálni, hogy miként növelhető a magán- vállalkozások — ezen belül a kisipar — szerepe. A ma még érvényben lévő jogszabályok fékezik a szektor fejlődését, s a nagyfokú bizonytalanság sem ösztönzi arra a mesterembereket, hogy vagyonukat különféle vállalkozásokba fektessék. Szükséges, hogy a helyi tanácsok az elkövetkező időszakokban is segítsék a különböző magánvállalkozásokat, ezzel a helyi ellátás magasabb szintre történő emelését. Kívánatos lenne egy olyan, egységes törvényi szintű szabályozás, amely a kisipart és a magánkereskedelmet is átfogná. Olyan új, az eddigiektől eltérő jogi előírások kellenek, amelyek hosszú távon biztosítják a magánvállalkozások stabilitását, valamint az esélyegyenlőséget... (sárhegyi) Külföldi kenyéren Heves megyéből idegenben — távoli hazából nálunk Másfél-két évtizede még ritkaságnak számított a külföldi munkavállalás állampolgáraink részéről. Honfitársaink idegenben történő nagyobb tömegű foglalkoztatására úgyszólván csak a meglehetősen vegyes — mindkét szerződő fél számára sajnos sok esetben kellemetlen — tapasztalatokat hozott, államközi szerződésben rögzített keretszámok alapján történt NDK-s „kirándulás” a példa. Csupán a ’80-as esztendők elején, egészen pontosan az 1983-ban született jogszabály alapján nyílt jobban is mód „szerencsét próbálni” távol az otthontól. Ám, hogy a világ a magyarok előtt is szélesebbre nyílt, a korábbiaknál jóval nagyobbak lettek a lehetőségek, inkább csak a későbbiekben kezdték felismerni. Legalábbis szűkebb hazánkban, ahol az első szervezett munkavállaló neve 1984-ben került hivatalos nyilvántartásba. Tamasi Györgyné, a megyei tanács munkaügyi osztályának főelőadója úgy emlegeti az esetet, hogy az illető akkor is elsősorban családegyesítési szándékkal utazott vissza az Amerikai Egyesült Államokba. Kimondottan kereseti céllal, többnyire az utána következők jelentkeztek a hivatalban. — Az NDK mellett zömmel Ausztria és az NSZK iránt mutatkozott érdeklődés, de megfordultak megyénkből Angliában is — mondja. — Főleg a vendéglátás területén dolgozók mozognak. Ugyanekkor autójavító, gépkocsivezető, mérnök, borász, lakatos, gépész, villanyszerelő, kőműves és segédmunkás is akad közöttük, hogy csak néhá- nyukra utaljak. Jelenleg mintegy ötvenen vannak „kinn” a tud- tunkkal. — Hogyan juthat az ember határainkon túl is álláshoz? — Akár szakember az illető, akár pedig csak ért valamihez, vagy éppenséggel csupán kedve van a külföldi munkához, feltétlenül kell, hogy bemutassa nekünk az idegenbeli ajánlatot, illetve a kinti munkaügyi hivatal garanciáját is a foglalkoztatáshoz. Mindezeken kívül pedig — az idei év elejétől — egészségügyi alkalmasság, s erről orvosi igazolás is, nem utolsósorban pedig erkölcsi bizonyítvány szükséges számára. Mindeddig előírták továbbá, hogy a munkavállaló a fizetésének egy bizonyos részét átutaltassa a Magyar Nemzeti Banknak, amely ebből az adót és a társadalombiztosítási hozzájárulást rendezi. Hangsúlyozom ez utóbbinál, hogy így volt, mert októbertől változott a helyzet. S mindjárt azt is hozzáfűzhetem még, hogy kedvezőbbé teszi a lehetőségeket. — Nálunk vannak-e külföldiek? — Igen. S jobbára az utóbbi időktől. Tavaly 184, míg az idén 205 külföldi állampolgár számára adtunk munkavállalási engedélyt. Túlnyomóan romániai menekültek, át- és letelepedők. Szomszédaink között a kisebbség, akiknek felsőfokú végzettségük, képzettségük van, orvosok, pedagógusok, műszakiak. Leginkább fiatalok kopogtatnak nálunk, sok a 17-18 éves, a tanulmányait szinte éppen csak befejező. Szerencsére, eddig a szakképzetlenségük sem okozott különösebb gondot, sikerült elhelyezni mindegyiket. Az igazán széles körű szimpátia, a szinte példátlan társadalmi összefogás számos esetben még a lakáshoz jutásban is gyorsan segítette őket. Más dolog, hogy meddig tudjuk ezt így folytatni, kell-e any- nyi idegen gépszerelő, cipőfelsőrész-készítő, vagy történetesen olajbányász, mint amennyien közülük magukat nevezték, amikor az idevalósiak alkalmazása is egyre nehezebb... Ami pedig a máshonnan jöttékét illeti: dolgozik már megyénkben állandó jelleggel letelepedett szovjet zenetanár-házaspár, s él köztünk kínai pingpongedző, ide nősült í véí/főiskolás fiatalember, Csehszlovákiából hozott feleség, algériai agrármérnök és szíriai autószerelő is. Egyszóval kölcsönös az érdeklődés. Honfitársainkat és a külföldieket egyaránt támogatjuk abban, hogy hazájuktól messzi is boldoguljanak, vagy történetesen jobban éljenek. Gy. Gy. Villából irodaház Szombathelyen, az egykori Brenner-villában megnyílt a Radi- us-Hungaricus Rt. új irodaháza, amelyben egyúttal kialakították a szombathelyi tőzsde termét is. A Kelet — Nyugat Értéktőzsde-alapítvány alapító okiratát öt gazdálkodó szervezet vezetője írta alá, és ezzel megkezdődött a szombathelyi tőzsde működésének megszervezése. Az alapítvány ötmillió forintos induló tőkével rendelkezik. A felújított Brenner-villa, mely a Radius-Hungarians Rt. új irodaháza Az irodaházban (MTI-fotó: Czika László)
