Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-04 / 262. szám

HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 262. szám ÁRA: 1989. november 4., szombat 5,30 FORINT A NÉPÚJSÁG SZERKESZTŐSÉGI MUNKATÁRSAINAK SZÁNDÉKNYILATKOZATA „... a lap szellemiségébe, konkrét munkájába beleszólni, beleavatkozni nem enged..." (2. oldal) STABILITÁS, ESÉLYEGYENLŐSÉG SZÜKSÉGELTETIK „...a nagyfokú bizonytalanság sem ösztönzi arra a mester­embereket, hogy vagyonukat különféle vállalkozásokba fek­tessék.” (3. oldal) MEGOSZTOTTSÁG NÉLKÜL, HIGGADTAN POLITIZÁLVA „Hazánkat az európai követelményeknek megfelelően kell átalakítani..." ' (4. oldal) FÜZESABONYI ÁLMOK „Bárhol is tartunk ma, én bizakodom.” . (5. odal) Németh Miklós Jugoszláviában Pénteken a déli órákban Jugo- szláviába utazott Németh Mik­lós, a Minisztertanács elnöke. A kormányfő Ante Markovicsnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság Szövetségi Vég­rehajtó Tanácsa elnökének meg­hívására kétnapos baráti munka- látogatsát tesz Belgrádban. A miniszterelnök kíséretében van Dunai Imre kereskedelmi mi­nisztériumi államtitkár és őszi István külügyminiszter-helyet­tes. Györke Sándor, hazánk ju- oszláviai nagykövete Belgrád- an csatlakozott a magyar kor­mányfő kíséretéhez. A látogatás forgatókönyve szerint mindkét napon egyaránt intenzív program várja a magar kormányfőt. Az előzetes tervek szerint Németh Miklós vendég­látóján kívül megbeszéléseket folytat a jugoszláv párt és állami élet más vezetőivel is. Még az esti órákban fogadta a magyar kor­mányfőt Janez Drnovsek, a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének el­nöke is. A tárgyalások megkezdése előtt — közvetlenül a megérke­zése után — Németh Miklós a Tito-emlékközpontba látoga­tott, ahol tisztelettel adózott a kiemelkedő jugoszláviai álla- mmférfí emléke előtt. A baráti munkalátogatás első napját díszvacsora zárta, amelyet a vendéglátó, Ante Markovics adott a magyar kormányfő tisz­teletére. A választási előkészületek jegyében Rendkívüli ülést tartott Heves Megye Tanácsa Alapvető követelmény: a törvényesség — Megalakult a területi választási bizottság — December 17-én időszaki tanácstagi választások Bodonyban — Markhot Ferenc nevét veszi fel a megyei kórház Társadalmi fejlődésünk jelenlegi időszakában olyan politikai kép­viselet kialakítása szükséges, amelyben a személyek alkalmassága, hitelessége és megbízhatósága mellett a különböző politikai pártok befolyásoló, politikai formáló szerepe, ereje növekszik — mottó­ként hangzott el ez a megállapítás a tegnap délelőttre összehívott rendkívüli megyei tanácsülésen, ahol a testület a választási előké­születekkel foglalkozott Schmidt Rezső elnök irányításával. Feladataival ismerkedik a testület (Fotó: Perl Márton) A lakosság képviselőinek dr. Jakab István, a megyei tanács vb-titkára tartott tájékoztatót a közelgő népszavazásról, illetve választásokról. Mint kiemelte: a választások előkészítésében és lebonyolításában fontos szerep vár a tanácsi szervekre, hiszen biztosítaniuk kell, hogy a válasz­tások törvényes kereteken belül, a törvényes előírások között tör­ténjenek. Alapvető kérdés, hogy valamennyi, jelöltet állító párt­nak egyenlő esélyt kell biztosíta­ni a választási munkában, s ugyancsak hasonló lehetőséget minden jelöltnek a választást megelőző kampányban. A taná­csi szervezet a nemzeti kerekasz- tal-megegyezések. alapján meg­kezdte az országgyűlési választó- kerületek, valamint az egyéni és a listás választási variációk kidol­gozását, s ezek egyeztetését a kü­lönböző pártokkal, szervezetek­kel. Megyénkben az Országgyű­lés döntése alapján hat egyéni és öt listás képviselői hely tölthető be, egy-egy választókerületben 60 ezer állámpolgár figyelembe vételével. Ugjpincsak megkezdődött a nemzeti kerekasztal megállapo­dásai alapján a köztársasági el­nökválasztáselőkészülete: októ­ber 20-30. között állították össze a választói névjegyzékeket, ezek kifüggesztési határideje novem­ber 10. A november 26-ára kiírt népszavazással összefüggésben folytatódik a január 7-re (illetve a második fordulóra kiírt január 14-re) tervezett elnökválasztás megszervezése is. A megyei tanács rendkívüli ülésén mindezek jegyében vá­lasztották meg a Területi vá­lasztási bizottságot. Titkára Koltai Ottó, az Észak-magyar­országi Regionális Vízmű dol­gozója, pártonkívüli egri lakos lett.. Tagjai: dr. Húgai Pál, a gyöngyösi ügyvédi munkakö­zösség nyugdíjas vezetője, pár­tonkívüli és Berecz István, a megyei tanács közlekedési osz­tályának vezetője, pártonkívüli egri lakos. Póttagnak választot­ták meg Bodó Lajos tsz-elnö- köt, tiszanánai, valamint Király Gábor iskolaigazgató, pétervá- sári lakost. A bizottság munká­jában a különböző pártok kép­viselői megfigyelői státusszal vehetnek részt a népszavazás alkalmával, a választásokkor pedig egy-egy tagot delegálhat­nak a testületbe ellenőrző fel­adattal. (Folytatás a 2. oldalon) Egy jubileumi tsz-közgyűiés Erdőtelken — Újra otthon a miniszter, a Népfront-elnök, a köztársaságielnök-jelölt — Nem kell az az érdek- képviselet, ami csak a politika szócsöve — Ha együtt, békésen, de keményen harcolva Az Új Élettől a Szabadságig — Jó napot kívánok! Engedje meg, hogy megszorítsam a kezét. Úgysem fogtam még miniszter­rel kezet... — Hogyan kezdődött az osz­tálynévsor? — Aux András, Bakos Gyu­la... — Tudja-e, hogy ki vagyok én...? — Hát persze! A volt szom­szédunk. A maga szalmakazlát gyűjtöttük fel a testvéremmel, no meg a maga deszkakerítését tet­tük tönkre örökké, hogy lerövi­dítsük az utat... — Él-e még a tanító úr, hogy megvan a tanító néni? — Anyám, a maguk tanító né­nije nagyon jól tartja magát, s apám is jól megvan, bár már 88 éves, s ha kissé gyengélkedik is, úgy engedett útnak: „Mondd meg fiam Erdőtelken mindenkinek, hogy senkit nem felejtettem el, s mindenkit üdvözlök, ölelek.” Kulcsár Kálmán igazságügy­minisztert, a Hazafias Népfront nemrégiben megválasztott elnö­két, köztársaságielnök-jelöltet, a falu szülöttét fogadták így Erdő­telken, a Szabadság Termelő- szövetkezet jubileumi közgyűlé­sén, amit a tsz megalakulásának 40 évfordulóján tartottak. Ő kapta ezeket a kérdéseket, s ő válaszolt rá szinte kapásból, em­lékei között alig egy-egy pillana­tot kutatva az esemény előtt, s utána szinte vég nélkül. Hogy mennyire népszerű ember ma is szülőfalujában azt jelezte már bent a teremben a nevének el­Emlékszik még miniszter úr? hangzását követő hosszantartó taps is. Ezt követően pedig Soltész László tsz-elnök tekintette át, elevenítette fel az elmúlt negy­ven esztendőt, miként lett az Üj Életből — ez volt első elnevezé­sük — Szabadság — merthogy ma ezt a nevet viselik. Mint han­goztatta a 40. születésnapon ala­pítók, nyugdíjas és aktív dolgo­zók képviselik a közösséget. Azt a társaságot, amelyik — bár hoz­hatott az elmúlt 4 évtized törté­nelme bármilyen fordulatokat, bármilyen politikai, ideológiai áramlatokat, hatalomtól megré­szegült, azt ezerféleképp fitog­tató politikai vezetőket, ember­életeket kioltó, emberek tíz- és tízezreit hazájából kitaszító, testvérgyilkos, bosszútól lihegő eseményeket— kitartott elha­tározása mellett. Megingott ugyan, de szét soha nem esett, mindig talpra állt, szolgálva azt a paraszti tisztességet, hogy ha valamit vállalok, azt véghez is viszem. Akkor alakult ez a kö­zösség — 1949. október 24-én —, amikor egy vesztett háború után, a semmiből kellett jövőt építeni. (Folytatás a 2. oldalon) Korompai János felszólalása Az egész magyarságot kell képviselni Megkezdődött a Magyarországi Szociáldemokrata Párt kongresszusa A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt kongresszusának több mint ötszáz küldötte pénte­ken délelőtt megkezdte három­napos tanácskozását Budapes­ten az Építők Rózsa Ferenc Székházában. A kongresszuson megjelent küldöttségek sorában üdvözölhették többek között az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ), a Francia Szocialista Párt (PS), a holland Munkapárt, a Svéd Szo­ciáldemokrata Munkáspárt (SAP), valamint a bolgár szoci­áldemokraták képviselőjét. Az ülésteremben jelen voltak a Bu­dapesten akkreditált diplomá­ciai képviseletek közül az auszt­rál, az indiai, a japán, a nyugat­német, a szovjet es a venezuelai nagykövetség képviselői. Meleg szeretettel üdvözölték a hazalá­togató magyar szociáldemokrata emigráció kis csoportját. A Himnusz elhangzását köve­tően a tanácskozást Ivanits Ist­ván csepeli veterán szociálde­mokrata nyitotta meg. Rövid be­szédében felelevenítette a II. vi­lágháború előtti magyar szociál­demokrata mozgalom jelentő­sebb állomásait. Ezt követően Baranyai Tibor, az MSZDP országos vezetőségé­nek tagja üdvözölte a küldötte­ket, a magyár és a külföldi ven­dégeket, valamint a sajtó képvi­selőit. Hangsúlyozta: több mint négy évtized után ültek össze kongresszusra a magyarországi szociáldemokraták, hogy ren­dezzék soraikat, megteremtsék a párt egységét, illetve meghatá­rozzák céljaikat a nemzet fel- emelkedése érdekében. A szó­nok kiemelte: a magyarországi szociáldemokratákban van eleg erő és meggyőződés ahhoz, hogy összeegyeztessék a párt százéves hagyományait az európai szoci­áldemokrata pártok korszerű el­képzeléseivel. Ezután a küldöttek határoza­tokat fogadtak el. Egyrészt dön­töttek arról, hogy a jelenlegi ta­nácskozás a Magyarországi Szo­ciáldemokrata Pártnak nem a 38., hanem a 36. kongresszusa. A határozattal ugyanis semmissé nyilvánították az MSZDP 1948 márciusában rendezett 36., ille­tőleg az ugyanabban az évben jú­nius 12-14-én megtartott 37. kongresszust, amelyen kimond­ták az SZDP és a Magyar Kom­munista Párt egyesülését. Egy másik határozat pedig semmissé nyilvánítja az 1948 februárjában megtartott nagy-budapesti vég­rehajtó bizottsági ülésen, illető­leg az 1948 márciusában rende­zett kongresszuson foganatosí­tott tagkizárási intézkedéseket. A szociáldemokrata párt négy évtizedes emigrációs tevékeny­ségét Bölcsföldi Andor össze­gezte. Megemlékezett arról a maroknyi szociáldemokrata cso­portról, amelynek tagjai 1948- ban hagyták el az országot, mert nem tudták elfogadni a fúziót a kommunista párttal. Felidézte az 1950-es stockholmi emigráci­ós pártértekezletet, majd a négy évtized számos emigrációs szoci­áldemokrata összejövetelét. A jövőre vonatkozóan azt hangsú­lyozta, hogy a most újjászervező­dő Magyarországi Szocidálde- mokrata Pártnak nem csupán egyetlen osztályt, hanem az egész magyarságot kell képvisel­nie. E gondolatokhoz kapcsoló­dott Korompai János is, aki a szociáldemokrácia múltját, jele­nét és jövőjét összefoglaló beszé­dében aláhúzta: a mostani kong­resszus ne csupán pártprogra­mot adjon, hanem az egész nép számára szóló politikai útmuta­tást dolgozzon ki. A kongresz- szus bevezető előadásait köve­tően — az ebédszünet ideje alatt — a pártkongresszus képvise­lői, valamint az emigrációból hazaérkezett szociáldemokra­ták a Hősök terén megkoszo­rúzták a Magyar Hősök Emlék­művét. Délután elsőként különböző pártok, szervezetek képviselői köszöntötték az MSZDP politi­kai fórumát. A voltaképpeni érdemi ta­nácskozás a délutáni órákban vette kezdetét, amikor a küldöt­tek rátértek a pártprogramjának elemzésére, megvitatására. Az MSZDP politikai arculatát vázo­ló előadásában Tóth Álpár emlé­keztetett a háború utáni első szo­ciáldemokrata kongresszusra, amelynek jelszavai politikai, azdasági és üzemi demokráciát irdettek. Az ezt követő előadások a szo­ciáldemokrata párt belpolitikai Céljainak és mozgásterének meg­fogalmazására tettek kísérletet. Benyó Pál kijelentette: az MSZDP baloldali párt, magáé­nak vallja a Szocialista Intemaci- onálé szocialista alapértékeit. A mai magyar átalakulásnak igenis szüksége van egy európai érte­lemben vett, hiteles baloldalra — mondotta. — Enélkül nem kép­zelhetőéi hosszú távon igazi par­lamentáris demokrácia. A hiteles baloldalt ma Magyarországon csak a történelmileg jogfolyto­nos, százéves Magyarországi Szociáldemokrata Párt — önma-. ga megújításával — teremtheti meg. A kongresszus ma folytatja munkáját. Nem várt... Most, hogy már túl vagyunk az októberen, magunk mögött hagytuk ezt a szép, inkább nyá­rias őszi hónapot, mind több szó esik a szüretről, az évjárat­ról. Az Eger környéki és a mát- raalji lankákon ugyan elnépte­lenedtek a szőlőtáblák, elvo­nultak a szedők, a puttonyo­sok, ám a présházakban még esténként lámpafény mellett is akad munka. A hordókban ér­lelik az új borokat, amelyek né­hány hónap múltán piacokra j j kerülnek. Most ezekben a novemberi! napokban érdemes felidézni az j idei, a szakemberek által nem I várt rossz évet, bár az évjárat j összességében nem is volt I j olyan rossz! Az már bizonyos, | j hogy a szőlőtermelők házatá- ■ j ján nem elégedettek, mert a ta-! s valyihoz képest harminc száza- ! lékkai kevesebb szőlőt takarít- j hattak be. Ez pedig értékben j I nem végleges becslések szerint j | legalább három-három és fél j milliárdos kiesést jelent. Ha I ! számba vesszük ennek okait,: • bizony van mit felsorolni. Tulajdonképpen nem a gaz- j j dákon múlott, hogy kevesebb j ! szőlő termett, hiszen szakmai- j | lag megtették, amit kellett, de a ! | természet nem fogadta kegyei- j j be őket. Kora tavasszal pedig j ! felsóhajtottak, hiszen három év i után nem volt fagykár a szőlők- ! ben, és az ültetvények szépen j fakadtak, sok fürtkezdeményt j hoztak. Aztán minden megvál- I tozott, viharok jöttek, és fiatal, zsenge hajtásokat pusztítottak, I amikor pedig virágzott a szőlő, j esőzés volt sorozatban. Úgy | mondják, hogy nyáron az utób- ! bi évtized legnagyobb pero- ; noszpóra járványa támadta | meg az ültetvényeket, amelyet I csak tetézett a szürkepenészes \ rothadás. Hiába permeteztek j tízszer, tizenkétszer, nem sok ? siker kísérte a gazdák áldozat- j kész munkáját. Tavaly például: mindössze négy-hatszori per- i metezés után hektáranként el- j érték Heves megyében a kilenc ! tonnás átlagtermést, most vi- j szont a többszöri védekezés j után csak 6,5 tonna termett \ egységnyi területen. Persze így sincs miért szé- \ gyenkezniük, hiszen az orszá- j gos átlag fölött termelték a sző- i löt ebben az évben is Eger kör- j nyékén és a Mátraalján. Persze rontotta a helyzetet az is, hogy közvetlenül a szüret megkez­dése előtt hűvös eső áztatta az ültetvényeket, így a korai fajtá­kat mintegy mentve, szedni kezdték. A szeptember vége és az október időjárása azonban rácáfolt a korábbi hetekre, és kegyeibe vette a szüretelőket is. Ennek köszönhető, hogy a szinte nyárias napokat kihasz­nálva, ahol csak tudták, elhúz­ták a szőlők szedését, így meg­várhatták, hogy a későbbi faj­ták is beéljenek. Érthető tehát, hogy még október utolsó nap­jaiban is több helyen szüretel­tek. Annyi már bizonyos, hogy aki várt és vállalta a kockáza­tot, az jól járt, hiszen különle­ges minőségű szőlőkből érlel- I hét borokat. Tehát a keveseb­ből, jobbat! És, hogy mennyi­ségben nem úgy sikerült ez az év szűkebb hazánk 22 szőlős­gazdaságában mint ahogy szá­mítottak rá, az pénzügyileg ér­zékenyen érinti helyzetüket. Ez viszont úgy véljük, nem szegte kedvét a nagyüzemeknek és a kistermelőknek, így jövőre is minden bizonnyal azon lesz- I nek, hogy tegyenek a több ter- j mésért. S ez nagyon fontos do- ; log. Mentusz Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom