Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-27 / 281. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. november 27, hétfő iszssoaec r w Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban — J. O. Kesselring: Arzén és levendula diszkrét bája Néhány elemző szerint Kesselring Arzén és levendula című bűnügyi bohózata mindig akkor kerül színpadra, amikor sok szörnyűség történik a világban. Ilyenkor ugyanis a nézők szívesen elandalodnak a darabbéli gyilkosságok diszkrét báján, azon a humoron, amellyel a szerző a tízparancsolat első tiltásának megszegőit is emberszabásúvá változtatja. Sok mindennel magyarázták már e mű népszerűségét, de talán ebben rejtezik az igazi ok: a nagy világégések, felfordulások idején, a futószalagon elkövetett tömeggyilkosságok árnyékában valahol még elfogadhatóak Kesselring hősei is. Az egri Gárdonyi Géza Színház társulata nem rendhagyó módon állította színre ezt az alkotást. A Megyei Művelődési központ színpadán hagyományos a díszlet, s nemcsak a külsőségek idézik a polgári színjátszás hagyományait. A színészek is „békebeli” módon alakítják szerepeiket, szinte túlzások, harsányságok nélkül. Csupán a Jonafhant megformáló Várhelyi Dénes, s a dr. Einsteinként feltűnő Szatmári György nyűi szélsőségekhez. Szabó Ágnes rendezése egy átlagos polgári otthont állít elénk. Éppen ennek a belső lényegéből indulhatna ki a kesserlingi logika szerint a szörnyűségek sorozata. Ezzel a sajátos kettősséggel nem tudott teljesen megbirkózni az együttes. Ha az elrugaszkodás pontját gondosan ki is jelölik, hiányzik az a lendület, amellyel az egészségesnek mondottból a természetellenesbe, az őrületbe lépnek át a szereplők. Mert szép fokozatosan kiderül mindenkiről, hogy távol áll attól, amit normálisnak nevezhetünk, például a jótékony öreg hölgyek eszelős gyilkosok, vagy a rendőr dilettáns drámaíró. A konvenciók mögött felsejlik valami más: az egyetemes tudathasadás állapota. Ennek megragadásában nem elég bátor a társulat, így nem lépnek át egyik világból a másikba, a néző nemigen érzékeli, hogy bármi megtörténhet, a nyugalom és rend itt csupán vékony jégkéreg, amely beszakad, ha valaki arra téved. Pedig a darab belső felépítése lehetőséget ad arra, hogy fokozatosan jussanak el a mindennapi élet ábrázolásától az abszurdig, a megszokottól a fenyegető szélsőségig. Ám ezt az esélyt akkor lehet igazából kihasználni, ha a szereplők erőteljes módon formálják meg az alakokat, teszik hihetővé a hihetetlent. Ilyen szempontból a főszereplők közül inkább Bókái Mária képes Abbyként következetesen végigvinni az alak értelmezését, Váli Zita Marthaként már kül- sődlegesebb eszközöket alkalmaz. Kár, hogy párosuk egysége így megbomlik, a vérbő komé- diázásra ezért kevesebb a lehetőségük. Nem utolsó ötlet az sem Joseph Kesselring részéről, hogy a darab egyik kulcsfigurája színikritikus. Ezzel „bebiztosította” magát, mert ki írna rosszat erről a figuráról, ki kockáztatná meg a sértődöttség látszatát Ugyanis a szerző jól odamondogat fajtánknak, s ezzel a közönség cinkos nevetését is kiváltja. Balogh András nagy igyekezettel ad arcot Mortimemek, azonban néha csupán gesztusaival, s nem belső válságaival próbál célt érni. A lendület pedig nem mindig képes pótolni a belső átélést, az értelmezést. Már említettem Várhelyi Dénes és Szatmári György nevét: ziccerszerepüket megfelelő módon használják ki, mulatságos és viszolyogtató párosuk jelenti ennek a darabnak a legszórakozta- tóbb részét. Kissé ki is lógnak ebből a közegből, mert saját fellépésükre koncentrálnak, s le is aratják azt a sikert, ami ezért kijár nekik. Hasonlóan él lehetőségeivel Solymosi Tibor is. Kellemes meglepetés Kéner Gabriella jelentkezése, aki nagy belső energiával alakítja Elainet, Mortimer menyasszonyát. A rendőri kar megformálói többnyire eleget tesznek a szerep diktálta követelményeknek, bár Czvetkő Sándor eleve a könnyebb megoldás felé ment el, 0 Haraként egyértelműen a megszállott drámaírót formálja meg, még látszat szerint sem a rend hű őrét. Ebben a sorban még meg lehet említeni Ittes József, Tasi István és Bódi Zsolt nevét. Jó epizódszerep jutott Réti Árpádnak is. Mindezekkel együtt, vagy mindezek ellenére kellemes, könnyed szórakozást nyújt az Arzén és levendula. Ha nem is gondolkoztak el a társulat tagjai arról, milyen mélyebb belső logikája lehet ennek a darabnak, azért a művelődési központ színpadán él a játék. Ebben a közegben talán feleslegesnek is tűnnek ezek a hiányérzetek, mert a néző hajlamos elfelejtkezni ezekről a belső ellentmondásokról is. Lehet, hogy igazuk van azoknak az elemzőknek, akik azt állítják: akkor arat sikert ez a darab, ha felbolydult a világ. Most is jóízűen nevet a közönség, mert közben elfelejti másfajta félelmeit. A két főszereplő, a két gyilkos vénkisasszony: Abby és Martha (Bókái Mária és Váli Zita) Gábor László Jonathan és dr. Einstein alakjában nagy sikert arat Várhelyi Dénes és Szatmári György-ú J&tm mm* lityik Három napig etettek bennünket Romániába! Az Erdélyi Tudósítások négy számának megjelenése után a közelmúltban megjelent az ötödik is, de valamelyest más címen. A lap űj címe: Erdélyi Tudósítás. De nemcsak a lap címe változott meg, hanem mostantól az újságot a lap által létrehozott alapítvány adja ki. így lehetőség nyűik állami és magáncégeknek, szervezeteknek vagy magánszemélyeknek is adománnyal támogatni az újságot. Az előző négy számhoz hasonlóan a lap ezúttal is érdekes, izgalmas írásokat ad közre. Rögtön az első oldalon Nico Gross Jean belga újságíró tollából érdekes anyag található: "Három napig etettek bennünket Romániában ” címmel. A tollforgató leírja, hogy egy belga falu, Waimes testvérkapcsolatot létesített Szentkatolnával. Belga küldöttség kereste fel a községet, ahol az ottani és megyei vezetők mindent elkövettek, hogy rajtuk kívül a belgák lehetőleg senkivel sem találkozzanak. Megtekinthettek egy régi termálfürdőt — beutaltak nélkül —, egy játszóteret — gyerekek nélkül —, egy templomot, amelynek lelkésze éppen egy másik parókián tartózkodott. Enni- és innivalókban azonban nem volt hiány. A vendéglátók mindkettőről bőven gondoskodtak. Kézdivásár- helyen vég nélkül folyt a pálinka — úja az újságíró —, de hát barátok közt ez természetes. A vacsora nemcsak bőséges volt, hanem meglehetősen hosszú is. „Annyira hosszú, hogy ne legyen lehetőségünk átmenni a szálloda másik éttermébe, ahol lakodalom volt. Képes diáklexikon Ám az egyik újságíró mégis átlopakodott a „valóságba”, és szóba elegyedett egy fiatal franciatanárnővel, aki Párizsról, a francia irodalomról, a szabadságról, álmairól és csalódottságáról beszélt. A nyilvánvaló kockázat ellenére megegyeztek, hogy másnap újra találkoznak, de a nő nem jött el. Távolmaradása annál is inkább nyugtalanított, mert „véletlenül” néhány rejtélyes szót hallottam, amelyeket nem nekem címeztek, és mégis kitörölhetetlenül megmaradt az emlékezetemben: Femea kaputt (”A nőt elintéztük”). Rendkívül érdekes az az írás is, amelyet Tőkés László, a meghurcolt református lelkész D. Papp László püspökről fr. „Ezzel szemben D. Papp László Király- hágó-melléki (nagyváradi) püspök személyi kultusza lényeg- és módszerbéli, a rá osztott szerepet személyes alakítássá egyéinti. „Óvatos duhajként” igyekszik elkerülni szerepe buktatóit, de maximálisan kihasználja a szerep adta hatalmi lehetőségeket. Vérbeli játékosként azonosul azzal —a saját érdekében. Míg kolozsvári hivatali kollégája foglya, Papp László ura kiosztott szerepének, s mint ilyen, sokkal ártalmasabb egyházunkra nézve. Nehéz eldönteni, hogy Papp Lászlót „rendhagyó” egyházi vezetőnek, vagy egyházi beosztású főfunkcionáriusnak tartsuk-e inkább. „Ordinációja ugyan legitim, egyházi jogfolytonosságot biztosít számára, de autoritását valójában az abszolút állami hatalom forrásából eredezteti. Jellemző e tekintetben alkalmankénti teljes szerepazonosulása az állam vezetőjével. Egyházmegyei lelkészértekezleteken nem egy esetben ezekkel a szavakkal záija látogatását: „Nicolae Cea- usescu államelnök megyei munkalátogatásai befejeztével azzal a jókívánsággal szokott elköszönni, hog$ az illető megye minél jobb eredményeket éljen el az országos munkaversenyben. Ugyanezt kívánom én is a ti egyházmegyéteknek, a törvénytisztelet terén”... — mondta például az aradi értekezleten nem kevés demagógiával, ami a törvénytiszteletet illeti.” A lap A bukaresti Bastille cím- mel riportot közöl az épülő bukaresti kormánypalotáról, a kormányzati negyedről. „A brigád másik része azokat a tömbházakat építette, amelyek a Szocializmus győzelme (a nép fölött — tettük hozzá) sugárutat szegélyezik. Ezekben a tömbházakban állítólag a kormány, az államapparátus, a belügyminisztérium és a fegyveres erők tagjai fognak lakni. Minél magasabb rangja van az illetőnek, annál közelebb van a lakása a palotához... Egy speciális, az elnöki megrendelések teljesítésére hivatott brigád dolgozik ott, a Kárpátok Tröszt. Ez húszezer emberből áll, akiket rendesen megfizetnek, normális körülmények között laknak, külön üzleteik, éttermeik vannak. Egyszer egy barátom segítségével sikerült bejutnom az épületbe — mert ehhez külön engedély szükséges. A munkások Bastille-nak „becézték”, annyira masszív a szerkezete. A belső kiképzést végezték hihetetlen gondossággal. Az egész országból ide küldenek mindent, és mindenből a legjobbat — a cementtől a fáig. A legjobb példa az őrület szemléltetésére: az épület legdrágább részei az ablakok. Belülről a keretet egy különleges alumíniumötvözet borítja, amely nem változtatja méretét a hő- mérsékleti ingadozásokra. A külső rész pedig valamilyen nepáli fából készül — ez a legdrágább fa a világon —, amelyet kézzel faragnak, és különleges lak- .. kokkal kezelnek. Egy ilyen ablak 500 ezer lejbe kerül. Az épületnek több ezer ablaka van. Egyszer kiszámoltam, hogy a palota árából — körülbelül 60 milliárd lej — öt, harmincezer lakosú várost lehetett volna építeni, mozival, üzletekkel, mindennel...” Á kivonatos tartalom bizonyítja, hogy az érdekesen szerkesztett lapot mindenképpen érdemes támogatni. Kaposi Levente A sorozat első darabja a Technika című kötet. A szerkesztőbizottság tagjai, a szócikkek szerzői, a könyvkiadás és a könyvtárak szakemberei elmondták: a diáklexikon további köteteivel a világról alkotott eddigi fogalmainkat szeretnék felfrissíteni. Az összesen 8000 szócikkre tervezett vállalkozás tehát enciklopédikus tudás átadását tűzte ki célul. Készülőben van két kötet a természetről és három a társadalomról; ezeket a fiatalabb korosztályon kívül felnőtteknek is ajánlják. A technikai ismereteket tartalmazó kötet 1300 szócikke mintegy 70 szerző közös munkája. A szerzők javarészt a Budapesti Műszaki Egyetem tanáraiból, az ELTE technika és más tanszékeinek tudományos dolgozóiból, illetve technikai profilú múzeumok munkatársaiból kerültek ki. Rimma Csernavina: Az ürge, a tehén és nagyanyó Az ürge ehető kis állat, és a mezőn él. Hogy megehessük, meg kell fogni. Ez általában így szokott történni: a lyukba egy veder vizet kell önteni. Néhány másodperc múlva a lyuk tulajdonosa kidugja a fejét. Ekkor nyakon csípjük és kihúzzuk. És ettől kezdve az ürge rendelkezésünkre áll. Bőre az állam tulajdona, de a húsa személyes felhasználásra kerül. A nagyanyó is a mezőn élt, és volt egy tehene. Ennek ellenére ürgével táplálkozott. Miért evett ürgét, ha egyszer tehene volt? Ennek is megvan a maga oka. Ha nem lett volna ürge, talán eszé- ; be jutott volna, hogy a tehenet is megeheti. Vajon miért részest'- 1 tette előnyben az ürgét táplálkozás szempontjából? A nagyanyó ! ugyanis logikusan gondolkodott. Először: a tehén tejet ad, és a nagyanyó mindig megfejte, hogy tejet ihassunk. Az ürge nem ad tejet, így a nagyanyó nem fejhette meg. Másodszor: az ürge ga- I bonaszemekkel táplálkozik. Amikor nagyanyó kiirtott egy-két | I rágcsálót, gabonával is jóllakott. A tehén viszont nem tartott ; ? igényt arra, hogy a nagyanyó eledele legyen. Harmadszor: a nagy- ? ? anyó és a tehén szerették egymást. Az ürgék viszont nem szeret- ' ték a nagyanyót, és mindig elrejtőztek előle. Ezért is fogdosta na- j gyanyó az ürgéket. Negyedszer: a tehén nagy, kissé körülményes volna felfalni. Az ürge viszont kicsi, így könnyű megenni. Végül: tehén csak egy van, ürge meg rengeteg. Ebből következik: ha a nagyanyó megenné a tehenet, ezentúl kizárólag ürge lenne a menüje. Nagyanyó azonban bölcs volt, a tehén is megmaradt, és na- gyanyónak is mindig tele volt á hasa. Nagyanyókánk már régen nem él. A tehén sem. Az ürgék viszont azóta is egyre szaporodnak. Mizser Lajos fordítása
