Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-16 / 272. szám

4, _____ KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. november 16., csütörtök F elgyorsultak a politikai és tár­sadalmi változások. Egyre bo­nyolultabb a helyzet, ezért mind sóink minél több oldalról tájé­kozódhassanak. Ezért csütör­tökönként olyan összeállítással jelentkezünk, amelyben külön­böző megnyilatkozásokat, ál­lásfoglalásokat, nyílt leveleket közlünk, köztük olyanokat is, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet. Remél­jük, segítséget nyújthatunk ah- több információra van szükség hoz, hogy teljesebb képet alkot- az eligazodáshoz. Szeretnénk hassanak magukban különbö- hozzájárulni ahhoz, hogy olva- ző kérdésekkel kapcsolatban. 99 S csak az hívjon magával, aki vezetni mer!” Válasz Sándor Andrásnak Váci Mihály címbeli igazságát mindannyian szívből átérezzük. Hívjuk is magunkkal honfitársa­inkat — azért, mert próbálunk és merünk demokratikusan „vezet­ni”, s nem diktatúrát diktatúrá­val felváltani! Sándor Andrásnak az Egri Újság 1989/14. számában meg­jelent írása (’’Merjünk magyarok lenni!”l a népfrontkongresszus­ról tudósító beszámolóként in­dul, s két nagy pofonban végző­dik (egyet balra a már nem létező (?) MSZMP-nek, egyet „jobbra” (?) az SZDSZ-nek). Megvalljuk, már a jól hangzó címet sem egészen értjük! Miféle elvont magyarság melletti kiál­lást kér Sándor András? Az írás erre nem ad választ! Viszont ke­rek perec kijelenti: MDP — MSZMP, SZDSZ egy kutya, jö­hetnek „balról” avagy „jobbról”, ’’magyarfojtogató céljuk kö­zös”!!! Állítását nem támasztja alá (sem okos, sem oktalan) ér­vekkel, bizonyára azért, mert ilyen durván általánosító és elpa- rentáló állítást bizonyítani sem lehet. Ha pedig a dolgoknak ki­csit is a felszíne alá hatolnánk, azonnal kitűnne állításának ha­mis volta — és demagógiája! Merjünk magyarok lenni! — hangzik Sándor András jelszava! Megkérdeznénk: milyen magya­rok? Magyar keresztények? Ma­gyar zsidók? Gazdag magyarok vagy szegények? Vidékiek vagy „pestiek”? Magyar kommunis­ták? Netán magyar szabadde­mokraták? A „Magyar” nem pi- ros-fehér-zöld színű homogén „massza” (ezt Sándor András is nagyon jól tudja), hagyományok, hitek, kultúrkörök, gazdasági és egyéb érdekek tarkítják Nemze­tünket, már amikor ezt engedik. Mindezek megjelenése és érvé­nyesítése felett persze van — s itt és most különösen kell, hogy le­gyen közös cél: Nemzetünk lété­nek jobbra fordítása! Ám a közös cél több úton is elérhető, vagy le­galábbis megcélozható! Hogy melyik út a legrövidebb (s a leg­kevésbé fájdalmas), arról lehet, s — itt és most — kell vitatkozni! S ha e vitában mi, szabaddemokra­ták kemények és türelmetlenek vagyunk, higgye el Sándor And­rás, nem hatalomvágytól való megittasodás vezet minket! Csu­pán hajt minket a 24. óra előtti utolsó perc kényszerítő ereje! Ha Sándor András az SZDSZ-t keménynek és türel­metlennek mondta volna, véle­ményét megköszönve, meglátá­sait alaposan megfontolnánk! Ám a „magyar fojtogatást” és az „SZDSZ-diktatúra” sándorand- rási vízióját kikérjük magunk­nak! Kérjük Sándor Andrást, ne vonja kétségbe a Nemzet feleme­léséért végzett munkálkodásunk értelmét, ne vonja kétségbe tisz­tes jó szándékunkat, miként mi sem vontuk kétségbe Sándor András jó szándékait (sőt, mellé­álltunk) „Sztálinváros'’ ügyében. Persze tudjuk, fél év alatt a po­litikai erőviszonyok némileg át­rendeződtek. De nem szeretnénk hinni, hogy jelszavainkat Sándor András ezért látja már „vezény­szavaknak”! Kívánunk Sándor Andrásnak jó egészséget, további hasznos munkálkodást, s ajánljuk kitün­tető figyelmébe az SZDSZ 160 oldalas szociál-liberális prog­ramját!! SZDSZ Egri Szervezete képviseletében Horváth Anikó A ló másik oldala reformkori mozgalom nagykanizsai tanácskozásának nyilatkozata Valamikor lovas nemzet vol­tunk, és őseink tudták: a lóra úgy kell felszállni, hogy a lovas a nye­regben kössön ki. Lovaink jó ré­sze tervszerűen elpusztult, így a ma élő kései utódok már ezt a gyakorlatot nem szerezhetik meg, így nem csoda, hogy gya­korlatlanságunk révén egyre- másra átesünk a ló túlsó — vagy szebben — másik oldalára. Nem akarom a fenti eszmefut­tatást alkalmazni napi politikai csatározásainkra (bár ráillene), csupán a Magyar Köztársaság ki­kiáltásának napján történtekre alkalmaznám. Az ideiglenes államfő, Szűrös Mátyás kikiáltotta a köztársasá­got, majd beszédében említést tett a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink zavartalan és ki­egyensúlyozott fejlesztéséről, amelyre az előző orkánszerű tapsviharok helyett viharos fütty volt a válasz. Este a televízió Kossuth téri Ön panaszkodik, hogy nem győzik meg a Szabad Demokra­ták érvei a köztársasági elnök vá­lasztásával kapcsolatban. Ezen nem is csodálkozunk írását ol­vasva, melyben megpróbálja té­telesen megcáfolni a tényeket. Igaza van, amikor bírálja a megfellebbezhetetlen igazságo­kat osztogatókat. Eszmefuttatá­sának különösen a következő ré­sze ragadott meg bennünket: „A szervezet szerint a „köztársasági elnöki posztot a mostani kor­mányzó párt jelöltjére szabták, afelől ne legyenek kétségeink.” Hogy miért ne kételkedjünk? Mert az SZDSZ állítja...” Áz Ön egyik csattanós ellenérve Pozs- gay kijelentése, miszerint: nem tartja magát kommunistának. S hogy ebben miért ne kételked­jünk? Mert Pozsgay állítja..! Ön azt javasolta — más, ha­sonlóan okos elképzelései mel­lett —, hogy a jelöltünket vonzó programmal ismertebbé kell ten­ni. Igaza van! Hogy ez nekünk eddig nem is jutott eszünkbe! Balga módon azt hittük, elég, ha közvetítésének „alaphangját” is a „Ruszkik haza” szavalókórus monoton kántálása tette „színe­sebbé”. Ha valami rontotta a 23-i események színvonalát, akkor ez a véleménynyilvánítás feltétlen. Rontotta azért, mert a véle­ménynyilvánítók jó része túl fia­tal volt ahhoz, hogy reálisan így vélekedjen, másrészt vélemény- nyilvánításuk, szerintem, min­den alapot nélkülözött. Nem rendelkeztek az ésszerű politikai állásfoglalás alapjaival sem. Tudniillik, a Szovjetunió, ha tet­szik, ha nem, a szomszédunk volt és marad. Tudni kellene azt is, hogy gazdasági kapcsolataink ezután is lesznek, azonban mind­két ország egyértelmű törekvése, hogy ezeket a kölcsönös előnyök alapjaira helyezzék. Azt is tudni kellene, hogy a szovjet csapatkontingens csök­kentése is közös cél, de nem kép­zelhető el az európai egyensúly biztosítása nélkül. Utoljára, de a reprezentánsaink a bűnügy ro­vatban szerepelnek, mint „huli­gán elemek”. Bizony, Demszky Gábor is, ahelyett, hogy egy sza­kasz rendőrt összevert (de úgy, hogy ebbe majdnem belerok­kant!), inkább vonzó programo­kat tett volna közzé a Népújság­ban. Da akadtak olyanok is szép számmal, akiket a vonzó progra­mok hirdetésétől, netán megva­lósításától az tartott vissza, hogy közben kivégezték vagy börtön­be zárták őket. Látszólag a kriti­ka tehát jogos! Csakhogy Ön, kedves Kozák Úr, csupán kiragadja az érvrend­szer néhány gondolatát, s ezeket próbálja cáfolgatni. Árról az apróságról azonban, fájdalom, de megfeledkezik, hogy ha akár egyetlen érv is a köztársasági el­nök parlamenti választásának előtti megválasztása ellen szól, akkor bizony azt megtartani több mint bűn, hiba lenne. No, de érv nem egy van ellene, hanem számtalan. Még akkor is, ha ez Önnek fájó. Érveinket nem újuk le ismét, de leszögeznünk köte­nem utolsósorban, ezek a beszó­lások a szovjet konzervatív erők malmára hajtották a vizet. Bizo­nyítva látják, hogy a kemény kéz politikája idején ilyesmi nem for­dult volna elő. Vagy éppen ez volt a cél? Vagy, ha ez nem volt szándékos, akkor legalább azt kellett volna mérlegelni, hogy annak a Gorbacsovnak (akit egyébként éltettek) a pozícióját gyengíti, aki eddig többet tett a reális szovjet — magyar kapcso­latokért, mint az elmúlt 45 év ve­zetői együttvéve. Nem áll szándékomban senkit kioktatni és nézeteit befolyásol­ni, csupán azt szerettem volna ér­zékeltetni, hogy úgy szálljunk fel arra a bizonyos lóra, amely elvisz a független Magyar Köztársaság felé, hogy ne mindjárt az elején essünk át a másik oldalra, mert — az esés okozta „fájdalmon ” túl — megint később tudunk tovább­menni. Erdész Miklós lesség: a háromoldalú tárgyalá­sokon az ellenzék mindvégig azt az álláspontot képviselte, misze­rint a köztársasági elnököt csak a szabad választások után kell megválasztani. Az elnök megvá­lasztását csakis és kizárólag az MSZMP akarta. Fejti György mondotta: „...Sziklaszilárdan fel kell sorakozni Pozsgay Imre mö­gött, mert személyében jó esélye van a pártnak arra, hogy jelöltje kulcsfontosságú pozícióba ke­rüljön. Ez pedig kihatással lehet a képviselő-választások eredmé­nyére is.” (Magyar Nemzet IX. 27.) Nem mi mondjuk, ő mond­ta. Ön, kedves Kozák Úr, mester­kélt értetlenségével olyan szeke­ret tol, amely nemhogy kátyúba, hanem szakadékba igyekezne vezetni a nyomában haladó nemzetet. Mi erre a négy IGENNEL mondunk nemet! Magyar Elemér Weil Zoltán Szabad Demokraták Egri Szövetségének tagjai Megalakult... A Kereszténydemokrata Néppárt gyöngyösi szervezete november 8-án megalakult. Többek között állást foglalt a választásokkal kapcsolatban. Helyesnek tartja a nemzeti keré­kasztal-tárgyaláson született megállapodást. Ennek megfele­lően elfogadja a köztársasági el­nök közvetlen úton, népszava­zással történő megválasztását. Jelöltet állítani nem kíván. Meg­ítélése szerint a köztársasági el­nök kiválasztásánál felül kell emelkedni rövid távú pártérde­keken. Csak olyan személy meg­választását tudja javasolni, eset­leg támogatni, aki bizonyítottan, kezdettől elkötelezettje a társa­dalmi megújulási folyamatnak. Élvezze a nemzet túlnyomó többségének bizalmát. Lényeges szempontnak tartja, hogy sze­mélye mind hazánk, mind Kelet- Európa politikai rendszerválto­zásának átmeneti időszakában a stabilitást szolgálja. Ennek meg­felelően a köztársasági elnök olyan politikus legyen, aki úgy Keleten, mint Nyugaton elfo­gadható. A KDNP Gyöngyösi Szerve­zete kinyilvánítja, hogy állás­pontja nem zárja ki az ettől eltérő nézeteket valló ellenzéki pártok­kal való későbbi együttműködést az országgyűlési választásokon. Reisz István ügyvezető titkár Válasz a „SZIM” Tiltakozás című cikkére (a Népújságban megjelent: 1989. november 2.) Igen Tisztelt SZIM-BIÓZIS Egri Szervezete! A Mátra — Nyugat-bükki Er­dőgazdaság területe 90 ezer ha. Ennyi területen lehet és szabad kirándulni. Engedtessék meg az erdőgazdaságnak és az MHSZ sportlövő klubjának, hogy a saját területén a 90 ezer ha-ból 1,5 hektár területet a lövészsport céljaira felhasználjon, annál is inkább, mivel az erdészek söré­tes szolgálati fegyverrel rendel­keznek, és kötelező számukra a lövészet gyakorlása. A további­akban, ha a tisztelt levélíró újsá­got olvasó lenne, talán arra is emlékezne, hogy az egri erdész MHSZ-sportlövőcsapat min­tegy 8 éve sorra nyeri mind az or­szágos csapatbajnokságokat, mind az egyénieket. Tájékoztatásul szeretném még megemlíteni, hogy a lövészetek áprilistól szeptemberig (tehát csak 5 hónap) tartanak, és csu­pán egy héten egyszer. Mindez, gondolom, elviselhető mind a tu­rizmust kedvelők, mind a kibicek számára, ugyanis a szarvasok, őzek, vaddisznók már elviselik, hiszen ennyi idő alatt megszok­ták. A fegyverropogás nem tu­dom kinek a nyugalmát zavarja, mikor a közelben település nincs, hiszen a Berva is legalább 5 kilométer távolságra van. Ha netán Önt, kedves Tiltakozó, za­varná, szíveskedjen az úton egy túrát tenni, és 200 méter után már nem is hallja a fegyverropo­gást. Önök egy mozgalom égisze alatt — úgy gondolják — min­dent „követelhetnek, még sport­pályát is megszüntethetnek, még egy országosan is kiemelkedő eredményeket elért egyesületet is eltörölhetnek, mert most ép­pen ezt találták ki. Azt javaslom, ha mindenáron kötözködni akarnak, ne a sporttal kötözköd- jenek. Egyébként az ország min­den erdőgazdasága rendelkezik skeet-pályával, nem is eggyel, de még sehol nem emeltek kifogást ellene. Eddig azt hittem, lehet úgy is élni egymás mellett, mint ahogy azt a nevük is — SZIM-BI- ÓZIS — kifejezi, mert ha vala­hol, akkor a Les-réten elfér a sport is, meg a turizmus is. Polónyi György szakosztályelnök Eger, Csákány u. 27. A reformkörök nagykanizsai tanácskozásának résztvevői egyetértettek abban, hogy tevé­kenységük legfőbb eredménye az állampárt megszüntetése az októberi pártkongresszuson. Az új párt megítélésében a reform­korok tagjainak véleménye meg­oszlik. A megjelentek többsége szerint a létrejött MSZP kiindu­lópontja lehet egy erős szocialis­ta párt megteremtésének. A má­sik csoport számára a kongresz- szusi kompromisszumok miatt az új párt nem vállalható. A je­lenlévők egyetértettek abban, hogy a baloldal újjászületésére egy erős szocialista párt nélkül kevés esély van. Ezért fontosnak tartják azon reformkörösök te­vékenységét, akik az MSZP-t szervezik, és annak reformszö­vetségi platformjához tartoznak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az MSZP önmagában nem ele­gendő a baloldali erők integrálá­sához. így fontosnak tartjuk azon reformkörösök tevékeny­Aki hallgat, beleegyezni lát­szik. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Heves Megyei Szer­vezete nem hallgathat, felemeli szavát a Magyar Demokrata Fó­rum egri szervezete: Emlékez­zünk 1956. december 12-re! — a Heves Megyei Népújságban 1989. november 9-én megjelent felhívásában foglaltak miatt. Azért emeljük fel szavunkat, mert az igazság mindennél fon­tosabb, nem akarjuk lesütni sze­münket azért, mert nem mond­tuk ki, ami elemi kötelességünk. Az MDF egri szervezete most is eltért az alapítólevelében ki­nyilvánított szándékától: „támo­gatja az 1956-os forradalom va­lósághű értékelését.” Az egri sortűz áldozatairól va­ló megemlékezésre közzétett fel­hívásukban foglaltak: „a meg­gondolatlanság, az eltévesztett mérték vezette félelem... stb.” nem ezt a célt szolgálja, ellenke­zőleg, mentegeti és ezzel igazolja a gyilkosságot!” Történelmi tény, hogy sem az egri, sem szerte az országban több helyen eldördült sortűz, ahol ártatlan magyarok vére hullt, nem meggondolatlanság­ból, de nem is a hatalom félelme miatt dördült el. A gyilkos sortüzek legfelsőbb parancsra történtek, megtorlási és megfélemlítési céllal tízért, hogy a szabad, demokratikus Magyarországot kívánó — még az idegen tankok árnyékában is tenni kész — magyar nép akara­tát megtörjék, hogy megadásra ségét is, akik pártonkívüliként vagy más párt baloldali tagjaként kívánnak politizálni. A tanács­kozás résztvevői ezért kinyilvá­nítják szándékukat, hogy a ha­gyományokkal rendelkező re­formkori mozgalmat e nézetkü­lönbségek ellenére is fenn kíván­ják tartani. A reformkörök nagykanizsai tanácskozása üdvözli a berlini fal lebontását eredményező moz­galmat, amellyel az NDK népe megszüntette az Európát mes­terségesen, fizikailag is kettévá­lasztó építményt. A fal lebontói történelmi szolgálatot tettek azért, hogy létrejöjjön közös cé­lunk: az egységes, demokratikus, békés Európa, amely nem ad több lehetőséget a népek termé­szetellenes elszigetelésére. A reformkori mozgalom nagykanizsai tanácskozásának résztvevői támogatják Pozsgay Imre köztársasági elnökké jelö­lését, és annak kampányában ak­tívan részt kívánnak venni. kényszerítsék. Felhívjuk ezért az MDF egri szervezetét, hogy ala­pítóleveléhez híven legyen hű az igazsághoz, emelje fel az embe­rek lelkét, egyenesítse megtört ge­rincét, az igazmondással segítsen elfelejtetni a félelmeket minden­kiben, a hozzátartozókkal, mert velük megtanították, hogy sem a nem létező, sem a megtalált sí­rokhoz nem szabad gyászolni járni, emlékezni, sírni sem sza­bad, kérdezni sem, ha élni aka­runk, és akik félnek, akiket meg sem ütöttek, akik megúsztak minden bajt, csak látták, amit láttak, tudták, amit tudtak, de akiknek az if így elég volt, hisz félni csak egyszer kell megtanul­ni életreszólóan. Hivatkozunk éppen az MDF Válassz! című választási újság­jában közölt Albert Camus- írásra, amelyre a hivatkozás vé­leményünk szerint nem csupán választási fogás. „A leigázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármely nép a világon az elmúlt esztendőben. Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket ad­ták, és soha sehol — még köz­vetve sem — nem igazoljuk a gyilkosokat.” A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Egri Szervezete nevében Széli Lászlóné A meggyőződéses meggyőzhetetlen Válasz Kozák Lászlónak a Népújság november 9-i számában megjelent levelére Nyűt levél az országgyűlési képviselőkhöz Gyöngyös és vonzáskörzete szakszervezeti testületéi a tagságunk véleménye alapján tiltakozunk a központi szervek tervezett intézke­dése ellen, mely szerint a szakszervezeti tagdíj adóalapot képezne. A világon sehol nem képez adóalapot a szakszervezeti tagdíj! Különösképpen jogtalannak tartjuk abban az esetben, amikor a tagdíjbevételek nagy részét alapszervezeteink jóléti és szociális prob­lémák enyhítésére fordítják. Kérjük képviselőinket, hogy a szakszervezeti tagság ezen vélemé­nyét az Országgyűlésben érvényre juttatni és támogatni szíveskedje­nek! Szakszervezetek városi bizottsága Gyöngyös Aki hallgat, beleegyezni látszik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom