Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-15 / 271. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. november 15., szerda Nem csodaszer, hanem gyógyszer — a csontritkulás ellen Egy népbetegség egri gyógyítói Dr. Gyetvai Gyula: — Megyénkben is rendelkezésünkre áll ez a szer Egyre több szó esik a csontritkulásról, arról a betegségről, amely mindinkább megktnozza a benne szenvedőket, különösen az időskorúakat. Néha fölröppen egy-egy hír arról, hogy ilyen vagy olyan módszerrel elejét lehet venni ennek a kórnak. De eközben a tudomány sem maradt tétlen, hosszú ideje kísérleteznek egy olvan gyógyszerrel, amely enyhülést, gyógyulást kínál a rászorulóknak. Egerben, a megyei kórházban a 3-as számú belgyógyászati osztály kapcsolódott be az utolsó stádiumig eljutott munkálatokba. Ennek vezetőjét, dr. Gyetvai Gyula főorvost kérdeztük meg tapasztalataikról. A fájdalomtól a mozgáskorlátozottságig — Azt hiszem, legtöbben úgy vagyunk a csontritkulással, hogy hallani már hallottunk róla, de nem tudjuk, hogy hogyan alakul ki, s milyen következményei vannak. Arra kérem, erről beszéljen bevezetőként! — Meghosszabbodott az átlagéletkor, ezért növekszik az idős emberek száma. Az életkorral kapcsolatba hozható csonttömegcsökkenés nőknél és férfiaknál egyaránt negyvenéves kortól kezdődik, és 0,3 százalékot tesz ki. A nőknél a menstruáció elmaradása után a csontrendszer mésztartalma 2-3 százalékkal csökken, de egyes esetekben 6-8 százalékkal is. A férfiaknál ez a változás a 65. év elérése után válik jelentőssé. Ezzel is magyarázható, hogy az ilyen korúaknái gyakoribbak a comb- és más végtagtörések. Nemcsak a csöves csontok, hanem a gerincoszlop is ilyen módon változik, ez is oka a sűrű csigolyatöréseknek. A mészszegénység önmagában is' fájdalmakat okozhat, mert a tartócsigolyák meggyengülnek, ezért a mellette lévő izomzat állandó görcsös összehúzódásba kerül. Ez szenvedéshez vezet, s emiatt még mozgáskorlátozás is kialakulhat. — Ezek szerint a csontritkulás „föliratkozott” a népbetegségek listájára? — Valóban, a nyugat-európai országokban már az egyik legfontosabb közegészségügyi kérdésnek tartják. Magam is tapasztaltam, hogy a szakkiállításokon a csontsűrűséget mérő izotópműszerek már döntő többségben voltak. E probléma nagyságára rávilágíthat az az adat, hogy a világon 1950-ben 200 millió hatvan év fölötti nő élt, 1975-ben már 350 millióan voltak, a becslések szerint 2000-re számuk 590 millióra növekszik. Azért hivatkozom a nőkre, mert az eddig elmondottakból is kiderülhetett, hogy ez a betegség őket sújtja a legjobban. Van remény — Arról már értesülhettünk, hogy különböző megoldási lehetőségeket kerestek a megelőzésre, a gyógyításra. A tudomány milyen választ ad erre a problémára? — A mészszegényedést korábban is gyógyították, de sajnos olyan nagy hatású, általában hormontartalmú gyógyszerekkel, amelyek hosszú távú adagolása mellékhatások miatt nem volt lehetséges. Elég, ha arra emlékeztetek, hogy mennyire elterjedt volt a Nerobol-kezelés az ilyen esetekben. A korábbi készítményeket hosszú éveken át nem lehetett büntetlenül szedni. Később viszont sikerült olyan természetes alapanyagot találni, egy úgynevezett flavonszárma- zékot, amely új utakat kínált. Ennek a szintézisét Magyarországon dr. Zemplén Géza professzor, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, illetve az ő kutatócsoportja indította el a húszas években. A következő lépés az volt: 1969-ben a Chinoin akkori fejlesztési mérnöke, Feuer László szintén kísérletezett az előállításával, s próbálkozásait siker koronázta. Ennek a természetes anyagnak az egyik származéka, amely gyógyszerként az Osteochin nevet kapta. Ez a szer éveken keresztül lényeges mellékhatások nélkül használható, kipróbálták már Japánban, Olaszországban, de Magyarország vezető belgyógyászati klinikáin is. Egyértelműen kimutatták, hogy ennek hatására a csontok mésztartalmának csökkenése megállt, sőt a helyzet javult, s ugyanakkor kevesebbszer fordult elő a kezelt csoportban csonttörés. S már egy hónap után az esetek jelentős részében a fájdalom is jelentősen csökkent. — Az egri kórházban mióta kísérleteznek ezzel a készítménynyel, s hogyan kapcsolódtak be ebbe a munkába? — Nem hivatalosan már három évvel ezelőtt módunk volt megkezdeni az első vizsgálatokat,^-közvetlenül a Chinointól kapott gyógyszerrel. Ez év nyarától az Országos Gyógyszerészeti Intézet már hivatalosan is felkérte osztályunkat, hogy nagyon kemény feltételek mellett mintegy ötven-hatvan betegnél alkalmazzuk ezt a szert. Ez a szakasz egy gyógyszer bevezetésének harmadik stádiuma. A negyedik az, amikor már patikákban árusítják. Ilyenkor még az intézet meghatározott feltételeket ír elő a használattal kapcsolatban, hogy rendszeres ellenőrzések mellett folyjon a vizsgálat. Az várható, hogy 1991 első felében válik általánosan elterjedtté ez a szer. De ennek ellenére a japánok már meg is vásárolták a li- cencét. Hosszú út a betegek érdekében — Mostanában a csodaszerek világát éljük. Ha híre megy, hogy egyik vagy másik készítmény a gyógyulást, az enyhülést hozhatja, az emberek gondolkodás nélkül rohannak, hogy megszerezzék. Önök azonban lassan két évtizede foglalkoznak ezzel a készítménnyel. Nem túlságosan lassú-e ez a folyamat? — A gyógyszerek bevezetéséhez éppen a betegek és az egészséges emberek érdekében egy hosszú, aprólékos folyamatra van szükség. Ez az előállítástól tart az állatkísérleten át a klinikai kipróbálásig, s a bevezetésig. Mostanában többször lehet erről hallani, például a Celladammal vagy más készítménnyel kapcsolatban. Magyarországon szigorú az a feltételrendszer, míg egy anyag gyógyszernek minősül. Az Osteochin is végigjárta ezt az utat, tulajdonképpen az 1970-es évektől folynak vizsgálatok vele kapcsolatban. Most már a befejezés előtt vagyunk, azért is nyílt mód arra, hogy megyei kórházak egy-egy kijelölt osztályán kipróbálják e szert, mert tudják, hogy lényeges mellékhatása nincs. — Ha így áll a dolog, mi következik ezután, miért nem történt már meg a törzskönyvezés? — Mint említettem, a gyógyszer kipróbálása megtörtént, s közre is adták a szakemberek kedvező tapasztalataikat. Tehát, ha jogilag még nem is, de gyakorlatilag lezárult a kísérletezés időszaka, a további törzskönyvezési eljárás következik, tulajdonképpen az húzódik el. De azt hiszem, már az is öröm számunkra, hogy a szer már ebben a megyében is rendelkezésre áll, enyhülést kínál azoknak a betegeknek, akiknek megnehezíti az életét a csontritkulás. — Óhatatlanul fölmerülhet ezek után a kérdés, hogy hogyan juthatnak el a megyei kórház 3-as belosztályára a rászorulók? — A körzeti orvos is beutalhatja a betegeket az osztályunkra. Mi elvégezzük az összes vizsgálatot, s egy ideig havonta egyszer, fél év után pedig negyedévente kontrollvizsgálatoknak vetjük alá őket — saját érdekükben —, a szer alkalmazása esetén. Gábor László Ikonok és papiruszok ihletésében Görög festő Magyarországon Görögországban, a Meteorák tövében Kalambaka városában, egy bazár kirakatában angol, francia, német, görög lapok között a Békés Megyei Népújság kivágatán akadt meg a szemem. Az újság, miként a többi lap is, egy görög festőművész, Nabil Shala kiállításáról tudósít. A bazárban a művésszel személyesen is találkoztam, s itt tudtam meg, hogy idei kiállítókörút- ján ismét útba ejti Magyarországot. Ausztriai kiállításáról október végén érkeznek képei Gyulára, az Erkel Ferenc Művelődési Házba, majd Békéscsabára. Innen Belgiumba, majd a francia- országi Vesaulba utaznak a képek. Száz ikon, ötven táblakép és ugyanennyi egyiptomi papiruszkép, s több görög stílusú váza — ez a kiállítás anyaga. Merthogy Nabil Shala igen sokoldalú művész. Sokféle stílusban, sokféle anyaggal dolgozik. Merít az antik ikonok és a klasszikus egyiptomi falfestészet hagyományaiból, felhasználja az európai szürrealizmus és a naív művészetek elemeit is. Mindezen hatásoktól megérintetten alakította ki sajátos, eredendően keleti indíttatású festői világát. Bravúrosan rajzol, számos akva- rell és szénrajz tanúsítja e készségét. S mivel Görögországban is nehéz a művészetekből megélni, Nabil Shala krokizást (gyors portrékészítést) is vállal. Bazárjában saját kiállítása mellett a szokásos turistakellékekkel, térképekkel, útikönyvekkel, képeslapokkal, helyi emléktárgyakkal is találkozhat a betérő. Nabil Shala apja egyiptomi, anyja görög, ő maga Egyiptomban született 1940-ben. Tanulmányait Kairóban végezte. Képzőművész-diplomáját a kairói Leonardo da Vinci művészeti főiskolán szerezte. Járt tanulmányúton Itáliában, Franciaországban, az NSZK-ban. Első kiállításait is külföldön, Olaszországban rendezte 1970-ben, s ezután mutatkozott be görögországi kiállításokon. 1976 óta feleségével és gyermekeivel Kalambakába költözött. Itt, az ősi bizánci kolostorok tövében kezdett el ikonokat festeni. Tanulmányozta a Meteo- ra-vidék kolostorainak freskóit, ikonjait, másolta a képeket, majd önálló művekkel is előállt. Különleges technikával, égetéssel, repesztéssel, zománcozással, aranyozással éri el képeinek régies hatását. S Nyugaton óriási sikert aratott ezekkel az antikizá- ló-modern ikonokkal. A papiruszképek készítésének technikáját Egyiptomból hozta magával. Sorra rendezi kiállításait Eu- rópa-szerte: az NSZK-ban, Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában. Az ikonok, a papiruszok üzleti vállalkozásának részei. A görög táj ihlette város- és tájképei, nagyalakos vásznai mutatják az igazi Nabil Shalát. Ezekből is hozott mostani, magyarországi kiállításaira. (kádár) Nabil Shala, egy ikonjával Petőfi és a konzervatívok Kedvelem a Bölcs István által szerkesztett Gondolat-jel programjait. Akkor is, ha a rádió kulturális hetilapjának számai csak az értelmiség szűk köréhez szólnak. Érdekelhetnék a szélesebb rétegeket is, ha az egyes riportokat kevésbé szakszerű stílusban tálalnák. Végtére is megkérhetnék a megszólaltatottakat, hogy fogalmazzanak világosabban, közérthetőbben, kerüljék a szakzsargont, amely néhány esetben egyébként is a fontoskodás látszatát kelti. Érdemes lenne eltöprengeni ezen a jó szándékú megjegyzésen, hiszen minden műsor alapvető törekvése az, hogy minél több emberre hasson. Ez a felesleges fennköltség jellemezte a november 12-i blokkokat is. Aztán jött a barguzini rejtélyt megoldók immár törvényszerűvé vált csakazértis támadása. A módszer és a gyakorlat ismerős. No nem innen, hanem jóval régebbről. Még a hamisítatlan posztsztálinizmus országlá- sának csömörszülő periódusából. De címkézés, vádaskodás helyett — az effajta szemlélet távol áll tőlem — nézzük a bizonyító erejű tényeket! Az apropót az MTA nem éppen friss közleménye szolgáltatta. Eszerint legalább két esztendő szükségeltetik ahhoz, hogy kiderüljön: a Megamorv — Pető- fi-expedíció tagjai valóban neves költőnk földi maradványait találták-e meg. A „koncepció” innen ered. Ez volt az eszmei mag, ami köré csoportosították a szándékosan megrostált hamisítatlan konzervativizmusra, csontmerev mara- diságra utaló féligazságaikat. Ezt a szándékot nem is leplezték, hiszen közölték: a kérdéskörrel utoljára foglalkoznak, a visszatérés időpontja az előbb már említett dátum lesz. Itt álljunk meg! Uraim, meztelen a király, ugyanis november 7-én — a bizottság szóvivőjeként — módom volt tárgyalni a Magyar Tudományos Akadémia illetékeseivel, többek között az egyik alelnökkel. Ezen a megbeszélésen az ügy javát szolgáló kompromisszum született, olyan egyezség, amely feltétlenül meggyorsítja a munkálatokat. November 20-án már Ulan-Udéba indul az a csoport, amelyben részt vesznek az MTA delegáltjai is. Ha a vizsgálódás napjai alatt mindnyájan kimondják azt az igen, akkor a csontok hazaszállításának, s az ezt követő további elemzésnek semmi akadálya. Ügy látszik, erről nem óhajtottak tudni, persze ha tájékozottabbak, akkor korszerűsítik hadrendjüket. Most viszont csak az a lóláb illetlenkedett. A nyitányt hasonló folytatás követte. „Előlépett” az a kandidátus, aki a szovjet levéltárak helyzetéről számolt be, s természetesen nyomatékolta, hogy teljes képtelenség ez a burját verzió. Aztán berobbant a slusszpoénnak szánt tétel. Előadta Balogh Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának volt munkatársa. Ő kardot rántott a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen dolgozó Szuromi Lajos és felesége ellen. Az indok: odáig merészkedtek, hogy a szibériai Bajkál című folyóiratban publikált két orosz nyelvű vers szerzőjének világhírű poétánkat nevezték meg. Az senkinek se jutott eszébe, hogy őket is meginvitálja erre a diskurzusra. Mindenekelőtt azért, hogy vitatkozzanak, hogy meghallgattassék a másik fél is, hogy ne csak a hajdani monolitikus pártgépezetben rögződött metódusok diadalmaskodjanak, így viszont semmi sem zavarta az ott megszokott kinyilatkoztatást, mármint azt, hogy tengernyi a bizonytalanság, hogy a kiváló lírikus karakterét nem árnyalta a melankólia, a kilátástalanság, az oblomovi mérlegkészítés. Ehhez a sztorihoz hadd szolgáljak még egy adalékkal. Nem éppen tegnap, de én kísértem az Egerbe látogatott két orosz kutatót— V. V. PagirjátésA. V. Tiva- nyenkót — a Duna-parti Fehér Házba, ahol a mára rideg ellenzővé vált egykori pártalkalmazott nagyra értékelte vendégei tevékenységét, s természetesen felajánlotta nemcsak a maga segítségét. Úgy látszik, szerencsésen túljutott a köpönyegfordításon. Meg aztán erre a csendes beszélgetésre csak négyen emlékezünk. Vele együtt öten lennénk, ám igen feledékennyé vált. Megértem, hiszen ez a divat járja kis honunkban. Tízezrek hódolnak neki, legfeljebb a Cas- sandrák zsörtölődnek. De ki figyel oda? A verdiktet viszont a jövő hozza. Memóriazavar nélkül. Azt azért megjósolhatom, hogy a cívisváros univerzitásának szakemberei nem lesznek a vesztesek között. Hozzáteszem még azt is, hogy a félrevezetésként tálalt csigatempó tiszavirágéletű. Akárcsak az a régvolt szocialista ígéret, amelynek summáza- ta: nesze semmi, fogd meg jól! Még az a jó, hogy mi már akkor tisztában voltunk ezzel! Pécsi István Luxemburgi művésznő képei Gyöngyösön Külföldi művész alkotásai ritkábban kerülnek a nézők elé. Ezért is üdvözölhetjük a Mátra Művelődési Központ igazgatójának, Bara- nyi Imrénének a lépését: helyet adott Germaine Hoffmann Luxemburgban élő művésznő szürrealista alkotásainak bemutatására. A kamarateremben megjelent érdeklődőket Patkós Magdolna művészeti előadó köszöntötte, és Angyal Mária művészettörténész, az Országos Közművelődési Központ osztályvezetője nyitotta meg a kiállítást. Germaine Hoffmann nem lehetett jelen a kiállítás megnyitásán. Köszönetét a művei iránt érdeklődőknek és üdvözletét a megjelenteknek magyarországi barátja, Ingusz János közvetítette. A kiállítás november 20-ig tekinthető meg. (m.l.) A kiállítás megnyitóján (Bárok András felvétele)