Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-15 / 271. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. november 15., szerda FIATALOKRÓL. — FIATALOKNAK 5. I Szemléleti szemlélődés A második üveg bor után megnyílik a hallgatag vállalkozó. Mondja, hét évbe került, mire megtanulta: csak magára számíthat, s hogy minden körülmények között bíznia kell abban: egy jó ötlettel a legmélyebb gödörből is ki lehet mászni. Kétszer vált el, s mindkét alkalommal a semmiből kellett újrakezdenie. Tetemes gyerektartást fizet, a kétszer ösz- szegürizett lakás a feleségeké maradt. Most építkezik. A harmadik ház majdnem kész, az autó nyugati márka. Tudja: mendemondák keringenek arról a városban, hogyan csalta-lopta ösz- sze a pénzt, arról, milyen ügyesen halászott a zavarosban. Ezt beszélik, de azt kevesen tudják: az elmúlt években három szakmát tanult meg, és kétszer került a kórházba gyomorfekély- lyel. Éjjelente szakirodalmat forgat, s ha hajnalban „bepattan” valami új ötlet, az ágya melletti füzetbe firkantja, nehogy reggelre elfelejtse. Az üzlet köti le minden gondolatát. Amikor nyugateurópai körútra indult kikapcsolódni, lépten-nyomon azzal foglalkozott: mitől megy ott jobban a bolt. — Beülhetnék egy kényelmes irodába, és keresnék havi 15 ezer forintot. Kockázatmentes dolog lenne, de ez már nem megy — mondja. — Hogy milyen az én szemléletem? — kérdezi magától. — Tudom, hogy egyik percről a másikra padlóra kerülhetek. A vállalkozáshoz ugyanis ez is hozzátartozik. Épp ezért vagyok rákényszerítve, hogy állandóan valami új dolgon töijem a fejem. Ez az egyetlen biztos értékem. Az ingóságaim bármikor köddé válhatnak, ezért nem ragaszkodom semmihez sem túlzottan. Szívóssá váltani, mint egy macska. Nem tudnak kinyírni az irígyeim. Az ötletfüzetem lassan betelik. Ha elkoboznák a vagyonom, egy-két éven belül újra ott tartanék, ahol most. A gondolataim ugyanis senki nem lophatja el. És ezen az sem változtat, hogy egy tökéletlenül gazdálkodó társadalomban élek. * Ha apróhirdetést adna fel a társkereső rovatban, körülbelül ezt tartalmazná a szöveg: 29 éves, jó megjelenésű, káros szenvedélyektől mentes értelmiségi férfi keresi ilyen és ilyen nő ismeretségét... De ő nem ad fel hirdetést, nincs is erre szüksége, hiszen így is ragadnak rá a nők. Házasságra azonban nem gondol. — Nem nősülök — mondja magabiztosan. — A fizetésem a hobbimat is alig fedezi. Imádom a hegyeket. Télen rendszeresen síelek, nyáron nagyokat túrázok. A nő ilyenkor többnyire fölösleges kölönc. Túl sokat fecseg, és örökké van valami nyűge. No, persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretnék családot, gyerekeket..., de az is biztos, hogy nem tudnám őket tisztességgel eltartani. Ha megnősülnék, albérletben kezdenénk... Folytassam? Lassan harmincéves leszek, és soha nem töprengtem azon, hogy máshol próbáljak szerencsét. Itt születtem, ilyen körülmények közé. Itt akarom leélni az életem, a lehetőségekhez képest jól. Nincs arra időm, hogy bármit elmulasszak, s épp ezért azt a luxust sem engedhetem meg magamnak, hogy ölbe tett kézzel váljak egy szerencsésebb korszak eljövetelére. Csak magamért tartozom felelősséggel. Lehet, hogy önzés? Egy előnye mégis van: nem keserítem meg mások életét. Keserű ráncok barázdálják az 55 éves férfi arcát. Minden szavából, gesztusából érződik: amolyan „nekem semmi sem sikerül” emberrel beszélgetek. — Én megpróbáltam mindent — sóhajt. — Úgy akartam élni, ahogy egy tisztességes emberhez illik. Húszéves se voltam, amikor megnősültem. Míg a házat építettük, állandóan zsíros kenyeret et tünk. Egy életen keresztül ku- porgattunk, gürcöltünk. Jöttek a gyerekek, és mi ugyanúgy hajtottunk tovább, most már értük. Egyszer voltunk vállalati üdülőben a Balatonnál, azt is megbántuk. Bántott a lelkiismeret, amiért annyi pénzt elköltöttünk. Ez volt az első, s az utolsó üdülésünk. A gyerekek felnőttek, rendes lakodalmat rendeztünk nekik, aztán a megspórolt pénzzel elindítottuk őket. Már unokáink is vannak, de alig látjuk őket. Félévente, ha hazajönnek, akkor is rohannak. Az asszony beteg egy ideje. A múltkor fölvetettem neki, mi lenne, ha befizetnénk egy útra. Kár volt, mind a ketten zavarba jöttünk. Nem is beszéltünk róla többet. Vasárnap délutánonként, ha kiülök a verandára, egyre többet gondolkozom azon: hol rontottuk el, mit csináltunk rosszul? Úgy öregedtünk meg, hogy alig éltünk. Nem voltunk soha külföldön, s hiába dolgoztunk, gazdagabbak se lettünk. Éveken át robotoltunk, s magunkra, egymásra alig jutott időnk. Néha elszégyellem magam, mert a feleségemnek a karikagyűrűn kívül nincs más ékszere. De ha most vennék neki ilyesmit, bolondnak nézne. Lejegyezte; Barta Katalin Európai módon élni, európai módon gondolkodni — ezt szeretnénk, de egyelőre csak beszélünk róla. Mindez akkor jutott megint eszembe, amikor nemrégiben a Tátrában töltöttünk néhány napot. Nem vásárolni mentünk, nem üzletelni, „csak” gyönyörködni a tájban, kirándulni, túrázgatni. Egyszóval ki akartunk kapcsolódni, jól akartuk magunkat érezni. Nem is lett volna baj addig, amíg nem kellett segítséget kérnünk egyszerű dolgok miatt „szomszédainktól.” Hiába volt pénzünk, hiába igyekeztünk udvariasan felvilágosítást kérni erről-arról, lépten- nyomon elutasító, megvető gesztusokba ütköztünk. így volt ez akkor is, amikor tíz deka salátát kértünk reggelire az eladótól, de ezt tapasztaltuk akkor is, amikor szállást kerestünk. „Lerítt” rólunk, hogy magyarok vagyunk, s „lerítt” a vendéglátóinkról, hogy haragszanak ránk ezért. Félreérthetetlen megjegyzéseket tettek ránk a sétálgató szlovák polgárok is. Bárhogy is van, rosszulesett. Azon töprengtem, miért van az, hogy „ennyire nem szeretnek bennünket.” S azon, mi az oka annak, hogy gyakran mi sem viselkedünk másként, ha lengyel, csehszlovák, vagy éppen NDK- beli vendégek tartózkodnak nálunk. Nyomorúságos dolog, hogy épp azok között az emberek között keletkezett ilyen feszültség, akik hosszú éveken keresztül mást sem hallottak, hogy mi barátok, sőt testvérek vagyunk. A jelek szerint nem vagyunk azok, legalábbis egyáltalán nem úgy viselkedünk. Nem, mert jó ideig arra kényszerültünk, hogy a másik országot azért keressük fel, hogy olcsó lepedőt, cipőt stb. vásároljunk. S a baráti országokból is sokan azért érkeznek hozzánk egyelőre, hogy „üzletet csináljanak.” A hiány az oka mindennek. Az a fajta hiány, amelyet a rosszul működő gazdaságok, az összehangolatlan piac, a kizárólagos ideológiából táplálkozó együttműködés okozott. Tragédia ez, hiszen európai módon élni és gondolkodni akaró embereket távolított el egymástól Európában. S hogy ez a folyamat valahol hibádzik és természetellenes, erre is van konkrét példa. A határtól néhány kilométerre jártunk már. A benzinjegyünk elfogyott, s félő volt, hogy kifogy a tank. Az egyik szlovák benzinkútnál megálltunk, és koronáért próbáltunk kérni egy kis üzemanyagot. A benzinkutas szomorúan és tehetetlenül tárta szét a karját. „Nem merek adni. Még nagyon új ez a rendelkezés, és szigorú az ellenőrzés. Félek, hogy megbüntetnek” — mondta. Es mi megértettük az érthetetlent. Azért, mert ez a ránk nézve diszkriminatív intézkedés nem a benzinkutastól származott, ó ugyanis boldogan segített volna rajtunk, de nem mert. ő személy szerint nem haragudott ránk, és akkor ott a kút- nál nem tudtuk megállapítani, melyikünk van nehezebb helyzetben. Mi, akik nem tudtuk, hogyan érünk haza, vagy ő, akit arra kényszerítettek egy rendelettel, hogy ne segítsen a bajba jutottakon. Mindenesetre a Tátra csodálatos volt. Elmegyünk oda máskor is. (barta) változat A franciák idén nyáron ünnepelték nagynak méltán nevezett forradalmuk bicentenáriumát; könnyű nekik, náluk jó ideje nem változik a sorsfordító történelmi események megítélése. Itthon kicsit más a helyzet, dúlavita, ünnep, munkaszüneti nap vagy sem, egyáltalán, felszabadítás vagy megszállás, persze nem mindegy, hogy honnan nézzük, milyen szempontbóL Például az 1848-49- es szabadságharc kétszáz éves évfordulója, attól függően, ki erősít bele, lehet egész éven át tartó, nagyszabású rendezvénysorozat, de egyszerű hétköznap is. A főszereplő legyen — mondjuk — X, aki fiatalkorú, az időpont pedig 2048. március 15., reggel 7 óra. Míg a szülei el nem indulnak munkába, X nem akart felkelni, tekintettel arra, hogy egy ideje rendszeresek voltak a reggeli szóváltások (azért reggel, mert este már mindenki fáradt volt hozzá). Egy kétszobás lakásban, ahol öten élnek együtt, anyja, apja, nagyszülei, amúgy is elkerülhetetlen a súrlódás, de ezek az újak más természetűek voltak, politikaiak. Olyan dolgokról vitatkoztak, amitő nem értett, úgyhogy inkább nem is figyelt oda, viszont a kiabálás, az állandó feszültség idegesítette. Tehát X feküdt tovább az ágyban. Kinn valószínűleg minden épületet zászlók díszítenek, s ha nem lenne ma tanítás, meg ünnepség se lenne, amit általában nagyon unt, szóval, akkor őis kitenne egyet az ablakba, vöröset vagy trikolórt, ezt nem tudta eldönteni. A történelem nem volt az erőssége, persze azért ismerte Kossuth, Petőfi nevét, de hogy ők ki ellen harcoltak, saze harcról való megemlékezés milyen színű lobogót igényel, hiába, nememlékezett. Egyébkénhis, mindegy, zászlókitűzésről szó sem lehet, mert vár az iskola. Az órák után X-nek osztálytársaival együtt le kell majd vonulnia az udvarra, ott sorba állni, elénekelni a Himnuszt és még néhány dalt, ezeket X kedveltefeszes, pattogó ritmusuk miatt. Amit már nem kedvelt, az ezután következik, az igazgató beszéde, amely évek óta szinte egyforma, és X ugyanúgy nem értette, mint az otthoni vitákat. Kezdve onnan, hogy "...mindnyájan ismerjük és átérezzük a mai nap jelentőségét." X, bár szerette volna, mégsem érezte át, sőt —ezt szé- gyellte — azt sem igazán tudta, hogy kéne átérezni, és főleg miért. Az igazgató—ebben Xegészen biztos volt — úgynevezett "történelmi visszatekintéssel"fogja folytatni Vagyis, hogy senki sem feledkezhet meg arról, hogy nem mindig ünnepelhette e jeles eseményt ilyen boldogan és szabadon a magyar nép, s hogy az akkori eszmék, szabadság, demokrácia, mára valósággá váltak. A direktor azt is elmondja majd, hogy két válságot vészelt át a rendszer, először 92 éve, mikor "letűnt korokról ábrándozó reakciós körök szították az ellenforradalom parazsát, megtévesztve a tisztességes hazafiak tömegeit. "Á rulók vezetésé vei akarták megdön - teni a néphatalmat, de a barátok segítségével sikerült legyőzni őket, szerencsére. (X, eddig jutva gondolataiban, elkezdett erősen töprengeni, mi a fene lehet az a reakció. A kcióról már hallott, például egy burgonyavásárlási akcióról, mikor olcsóbban adták a krumplit. A reakciósok bizonyára drágábban adnák, jött rá a megoldásra kis idő múlva.) A tavalyi beszédnek a második válságról szóló részéből X csupán címszavakra emlékezett: pártérte- kezlet, reform, független, alternatív, reprivatizálás. Na meg hogy újra győztek az igaz eszmék, így minden ember munkával adózhat a 48-as hősök emlékének, múltévbena 199., mosta200. évfordulón. Reform, meg alternatív? X úgy döntött, mégis inkább felkel, mielőtt túlságosan belebonyolódna a dologba. Kénes Marcell Tíz a csúcson No vem béri slágerlistáink Pódiumon a Neoton família Itt a hamisíthatatlan ősz, mi is hamarosan elérkezünk sikerlistánk születésnapjához, hiszen még egy hónap, s a Népújság és a Heves megyei lemezbemutatók közös munkájából létrejött slágerlista kereken egyéves lesz. Ebben a hónapban is szerepelnek újdonságok a legjobbak között: egy nagy európai siker a harmadik helyen egy új táncról, melynek neve Lambada, az előadója pedig egy héttagú együttes, a Kaoma. Listánk kilencedik helyére „ugrott” egy régi olasz sláger Acid-remix változata, a Marina. Új csapat új sikerrel a tizedik helyen: Technotronic + Felly — Pump up the jam. Mind- w amellett továbbra is népszerű a Jive Bunny t Mastermix rock and roll-összeállítása. A magyar listán nincs különösebb változás, csupán az érdemel említést, hogy egy régi Hungá- ría-szám, az „örökzöld” Fenyő egykori rock and roll-ja ismét az elsők között kapott helyet. Ha minden igaz, ez a lista bekerül a diszkósok országos lapjába, a Disco-lnfóba, mint az egyetlen megyei napilapban megjelenő összeállítás. Ezek után lássuk hát a novemberi sikereket (zárójelben a múlt havi helyezések): Külföldi sikerek: 1. (1.) SWING THE MOOD 2. (10.) LONDON NIGHTS 3. (-.) LAMBADA DANCE 4. (7.) BOOM BOOM DOLLAR 5. (4.) FUNKY COLD MEDINA 6. (2.) HEART TO HEART 7. (3.) SEALED WITH A KISS 8. (-.) MARINA (ACID-REMIX) 9. (5.) AMERICANOS 10. (-.) PUMP UP THE JAM Jive Bunny t Mastermix London Boys Kaoma King Kong D. Jungle Girl Tone Loc Sweet Connection Jason Donovan Rocco Granata Holly Johnson Technotronic + Felly Hazai sikerek: 1. (1.) ÁLMODJ, KIRÁLYLÁNY 2. (2.) AZOK A BOLDOG, SZÉP NAPOK 3. (3.) INDULJON A BANZÁJ 4. (5.) TWIST 5. (4.) ÁBRÁNDOS, SZÉP NAPOK 6. (8.) ANNA R-GO 7. (9.) HAZUDTUNK EGYMÁSNAK 8. (lO.)SZEXY LADY 9. (-.) CSAVARD FEL A SZŐNYEGET 10. (6.) HA VOLNA MÉG IDŐM Homonyik Sándor Beatrice Bonanza Banzai Csepregi Éva Dolly Roll Proletars Bikini Marcellina PJT Hungária Bikini Sallai Ferenc lemezbemutató ét V Országos hálózatban műküdö „Tér és Forma” Kisszövetkezet — 1990-től Rt — kimagasló képességű vezető és irányító szakembereket keres vidéki irodáiba az alábbi területekre irodavezetői és munkatársi beosztásba: — Építéstervezés — Nagykereskedelem, külkereskedelem — Építőipari vőfállalkozás, kivitelezés — Szállítmányozás, fuvarszervezés — Ingatlanközvetítés, kapacitásközvetítés, — Számítástechnika vállalkozás szervezés — Reklám Teljesítményarányos, felső határ nélküli jövedelmet biztosítunk. A pályázatokat írásban kérjük benyújtani budapesti központunkhoz, 1141 Budapest, XIV. Miskolci u. 37. a megjelenéstől számított 15 napon belül. % J
