Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-02 / 260. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. november 2., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 A T. Ház döntött (1.) Elnöki Tanács helyett köztársaság! elnök A tehótól az illetékekig Adók és adózók A magyar Országgyűlés ez év októberében tartott ülésszakán új alkotmányos berendezkedést fogadott el. Ennek sorában Ma­gyarországot köztársasággá kiál­totta ki, és új intézményként lét­rehozta a köztársasági elnököt. Az államfő körüli viták, annak választása és hatásköre ezzel aligha zárultak le. A tisztánlátás érdekében ennek néhány alkot­mányjogi vonatkozását kívánjuk most érinteni. Egyesek a 40 éve nem igazán szerencsés elnevezést vitatva, de a kollektív, többszemélyes testü­let mellett érvelnek, mások a ha­gyományok alapján az egysze­mélyes államfő, a köztársasági elnök mellett teszik le a voksot. De végül is kinek van igaza, an­nak, aki testületiségben nagyobb demokráciát lát, vagy annak, aki egyetlen nagytekintélyű, közéle­ti súllyal rendelkező, vagy egye­nesen pártok felett álló és a la­kosság teljessége által választott személyben látja a kibontakozás garanciáját. A kérdés ugyan ebben a for­májában élesen van feltéve, tudo­mányos meggyőződésem szerint azonban mégis rosszul. Spanyolfal Kezdjük talán az európai fej­lődés elemzésével. Az abszolút királyi hatalommal szemben az európai polgári átalakulás a XVIII. században a hatalmi ágak megosztása alapján meghirdette a király hatalmának korlátozá­sát. A királytól elvette vagy el kí­vánta venni a törvényalkotást, és azt a képviseleti szervre bízta. De elvette az igazságszolgáltatást is, kimondva, hogy ezt az állami fel­adatot a végrehajtó hatalomtól el kell választani, és független, csak a törvénynek alárendelt bírósá­gokra kell bízni. Az államfő a végrehajtó hatalom letéteménye­seként fogalmazódott meg. Egész más funkciót töltött be a Szovjetunió prezídiuma (elnök­sége) mintájára létrehozott El­nöki Tanács. Ez elvileg az Or­szággyűlés szűkebb körű testüle­té volt (21 képviselőből állt), amelynek fő funkcióját abban je­lölték meg, hogy az Országgyű­lés együtt nem léte alatt néhány, az alkotmányban kizárt hatás­körtől eltekintve az Országgyű­lés kompetenciáját gyakorolja. Az Országgyűlést viszont az 1949. évi alkotmány korlátlan hatáskörrel ruházta fel. Ez a korlátlan hatáskör, benne a kormány megválasztása és an­nak teljes Országgyűlés előtti fe­lelőssége, a hatalom egységének elvét reprezentálta, amely tagad­ta az előbb jelzett hatalommeg­osztás koncepcióját. A valóság­ban persze az ORSZÁGGYŰ­LÉS KORLÁTLAN HATÁS­KÖRÉNEK ELVE POLITI­KAI SPANYOLFAL VOLT, hi­szen az egypártrendszer, az egyetlen politikai centrum léte, a párt vezető szerepének értelme­zése az Országgyűlést is, de a kormányt és más állami szerve­ket is ennek a pártnak, gyakorla­tilag annak apparátusának ren­delte alá. Ilyen körülmények kö­zött az Országgyűlést helyettesí­tő, jogosítványokkal ellátott El­nöki Tanács a kormány (gyakor­latilag a párt központi szervei) kezében arra volt jó, hogy ezzel megkerülje az Országgyűlés na­gyon korlátozott, de az Elnöki Tanácshoz viszonyítottan mégis szélesebb nyilvánosságát. AZ ELNÖKI TANÁCS MEGSZÜNTETÉSE TEHÁT NEM A TESTÜLETI ÁL­LAMFŐ FELVÁLTÁSA EGY­SZEMÉLYES ÁLLAMFŐ­VEL. Másról van szó, arról, hogy az állami berendezkedés­nek egy más alapállása valósul meg. AZ ÁLLAMFŐ ITT NEM ÁZ ORSZÁGGYŰLÉS HE­LYETTESE, hanem egy másik hatalmi ág, a végrehajtó hatalom létrehozását jelenti. Több párt, több politikai köz­pont A kérdés csak az, hogy ilyen szerkezeti váltásra miért van szükség? Leegyszerűsítve a vá­laszt, azért, mert megszűnik az egypártrendszerű politikai struktúra, mert több politikai centrum jön létre, mert AZ EGYPÁRTRENDSZERT TÖBBPÁRTRENDSZER VÁLTJA FEL. Anélkül, hogy most a párt- rendszerben bekövetkezett vál­tozás okait elemeznénk, csak a tényt szögezzük le. De ez A TÖBBPÁRTRENDSZER­STRUKTÚRA ÚJ HELYZET­BE HOZZA A KÖZHATAL­MAT MEGVALÓSÍTÓ ÁL­LAMOT. Eddig az egyetlen po­litikai párt az állam szinte min­den szervét akaratának végre­hajtójává tette, hiszen politikai akarat — legalábbis legálisan — csak egyetlen centrumban szü­lethetett. Most több politikai párt, politikai központ szervező­dik, amelynek mindegyike társa­dalmi támogatottságának mérté­kében vindikálja magának azt a jogot, hogy az egyetlen közhata­lomra hatást gyakoroljon. Az ál­lam politikailag sehol nem neut­rális, a különbség nem ebben van, hanem abban, hogy a politi­kai pluralitás vagy az egypárt­rendszer alapján szerveződik a politizáló társadalom. Ez a váltás az állam, annak működése, politikai befolyásolá­sa szempontjából új „játékszabá­lyokat” feltételez. Á „régi” játék- szabály az egyetlen párt vezető szerepén nyugodott, az új olyan játékszabályokat követel, amely a politikai folyamatok többköz­pontúságán nyugszik. A HATALOMMEGOSZ­TÁS JOGI, SZERVEZETI KONSTRUKCIÓJÁT NEM AZÉRT KELL MEGVALÓSÍ­TANI, MERT AZ DEMOK­RATIKUSABB, MINT A HA­TALOM EGYSÉGE, HANEM AZÉRT, MERT A POLITIKAI PLURALIZMUS IRÁNYÁBA VÁLTOZOTT A TÁRSADA­LOM. Az új szabályoknak a kö­zéppontjában a hatalommegosz­tás szervezeti elve áll, amely a törvények végrehajtása alapján ad hatalmat az államfőnek és az államigazgatási szerveknek. Elnöki hatalom, függetlenség A parlament és az államfő eb­ben a rendszerben egymás mellé és nem egymás fölé van rendelve. Az államfő csak a parlament ál­tal hozott törvényekkel kaphat hatalmat, viszont jogokat kap a politikai pártképviseleten nyug­vó parlamenttel szemben. Ilyen jogok különösen, hogy az Or­szággyűlés által elfogadott tör­vényt újabb megfontolás érdeké­ben visszaküldheti a parlament­nek (vétójog), meghatározott feltételek mellett elnapolhatja és feloszlathatja az Országgyűlést. NAPJAINK VITATOTT KÉRDÉSE, HOGY A PARLA­MENTTŐL KÁPJA-E AZ EL­NÖK A MEGBÍZÁST, VAGY AZ ÁLLÁMPOLGÁROK KÖZVETLENÜL VÁLASZ­SZÁK? Mindkét megoldás mel­lett lehet érveket és ellenérveket felhozni. A KÖZVETLEN VÁ­LASZTÁS KÉTSÉGTELE­NÜL DEMOKRATIKUSABB, DE AZ ELNÖK TÚLZOT­TAN FÜGGETLENEDHET A PARLAMENTTŐL, hiszen ő egyedül ugyanúgy az állampol­gárok szavazata alapján jut tiszt­ségéhez, mint a parlament egé­sze. Történelmi tapasztalat, hogy az elnöki rendszer általá­ban közvetlen választást alakít ki, míg A PARLAMENTÁRIS KORMÁNYZÁS ESETÉN AZ ELNÖK ÁLTALÁBAN A KÉPVISELETI SZERVTŐL KAPJA MEGBÍZÁSÁT. Ha nem így lenne, akkor a parla­mentnek és nemcsak az elnök­nek, felelős kormány esetén fel­oldhatatlan ellentmondás kelet­kezhet a többpártrendszerű par­lament és az egyetlen párt politi­káját támogató elnök között. Az új alkotmányos berendez­kedés ezért egyértelművé teszi, hogy a parlamentáris rendszer­nek megfelelően az elnököt az Országgyűlés választja. A POLI­TIKAI EGYEZTETŐ TÁR­GYALÁSOKON MEGEGYE­ZÉS SZÜLETETT, HOGY A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKI INTÉZMÉNYT AZONNAL BE KELL VEZETNI. Politikai­lag viszont a mai Országgyűlés társadalmi elismertségének ala­csony foka miatt nem lenne he­lyes, ha a mostani Országgyűlés elnököt választana. így született a kompromisszum, amely szerint egy alkalommal az állampolgá­rok útján közvetlenül kapja az el­nök megbízatását. Ezt a megol­dást politikailag csak a Szabad Demokraták Szövetsége vétózta meg azzal, hogy a közvetlen vá­lasztás felett népszavazást kez­deményezett. A megoldás még várat magá­ra, de valószínűnek látszik, hogy vagy a hitelesített aláírások alap­ján a népszavazást el kell rendel­ni, vagy az Országgyűlést fel kell oszlatni, és ki kell írni az általá­nos választásokat. Az utóbbi esetben természetesen nincs szükség közvetlen választásra sem. Heves Megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a közel­múltban tárgyalta meg a tanácsi adóhatóságok lakossági adói­gazgatási tevékenységét. Leg­utóbb egyébiránt 1983-ban ke­rült terítékre ez a téma. Ám az azóta eltelt időszakban e terüle­ten — szervezeti átalakulással já­ró — jelentős változások történ­tek: adónemek szűntek meg vagy módosultak, illetőleg újak léptek hatályba. A legjelentősebb mó­dosulás az általános jövedelema­dó kiiktatása, s ezen „kör” átke- rülése az APEH szervezetéhez. A gépjármű-, a borforgalmi és a telekadó továbbra is változatlan rendben funkcionál. A közel­múltbeli változások okán épp ezért csak az elmúlt két és fél év adatait elemezték. Lássuk a megállapításokat... Tudvalévő, hogy az illetékes hatóságok ténykedésének sarka­latos művelete a behajtás, mert nem elég az adót csak megállapí­tani, be is kell szedni azt. E mun­ka nem mindenütt következetes, mert nem mindenhol indítják meg időben a végrehajtást, ha az önkéntes teljesítés elmarad. így aztán tapasztalhatók késések, s annak is fennáll a veszélye, hogy a hátralékosok egyáltalán nem fizetnek. Ugyanakkor az e terü­lettel kapcsolatos tervek teljesí­tését számottevően befolyásolja a méltányossági jogkör gyakor­lása. Az állampolgárok — a gaz­dasági körülmények nehezedése miatt — egyre nagyobb számban kérik, hogy tartozásaikat részle­tekben törleszthessék, esetenként mérséklésért, illetve törlésért fo­lyamodnak. A tanácsi adóható­ságok 1988-ban például több mint 430 ezer forint megállapí­tott adót „semmisítettek” meg olyanoknál, akiknek megélheté­sét tartozásuk rendezése veszé­lyeztette. A tapasztalatok szerint egyébként az illetékesek gondo­san mérlegelik a kérelmezők sze­mélyi és vagyoni viszonyait, s en­nek alapján a jogpolitikai irány­elveknek megfelelően humánu­san döntenek. Elszomorító adatokat hallot­tunk néhány napja azon a sajtó- tájékoztatón, amelyen a Heves Megyei Tűzoltó-parancsnokság vezetői tartottak számunkra. El­öljáróban mindenképpen meg kell említenünk, hogy az ország tűzvédelmi helyzetére vonatko­zó statisztikai mutatók egyértel­műen a tűzvédelmi helyzet rom­lására utalnak. Tűzoltóinknak az elmúlt évben például 25 ezer esetben kellett tűz- és káresetek­hez kivonulniuk. A tüzek okozta közvetlen veszteség pedig meg­haladta a 770 millió forintot. Megyénkben tavaly 222 tűz- és 79 káresetben hívták a hivatásos tűzoltókat segítségül. A kedvezőtlen folyamat egyik oka, hogy a gazdaságban egyre több tűz- és robbanásveszélyes anyagot, energiahordozót hasz­nálnak, s a termelés méreteinek növekedésével egy-egy tűz lénye­gesen nagyobb értéket fenyeget, mint korábban. A másik ok az állampolgárok hiányos tűzvédel­mi ismeretszintje, a tűzveszély lebecsülése és a fegyelmezetlen, felelőtlen emberi magatartás. A fentiek ellenére azonban megyénk tűzbiztonsági állapota még mindig kedvezőbb az orszá­gos átlagnál. Ezt a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága álla­pította meg a legutóbbi megyei vizsgálatot követően. Ezt a A házadó korszerűsítésének első lépcsőjeként vezették be a nem lakás céljára szolgáló épít­mények adóját. Elrendelték a zártkertekben a présház, szer- számoskamra stb. címén létesí­tett — a valóságban azonban hét­végi házként használt — épüle­tek felmérését, s ennek következ­tében megnőtt a kivetések száma. Csökkenést mutat viszont azok száma, akik telekadót fizetnek. Az állampolgárok ugyanis több­letingatlanaikat elidegenítik, s vállalt beépítési kötelezettségei­ket teljesítik. Ami a gépjárműa­dót illeti... Az elmúlt évhez ké­pest az idén 1669 darabbal több az adóköteles gépjármű. Az emelkedést egyrészt az magya­rázza, hogy a külföldről beho­zott, dízelüzemű közlekedési eszközöket is adóztatják, más­részt pedig az, hogy — a rendőr- kapitánysággal történő adate­gyeztetés alapján — teljes körűvé vált ez az adóztatási forma. A helyi önkormányzati tevé­kenység önállóságának, hatás­körének növelését elősegítő in­tézkedésként szűnt meg a lakos­ság községfejlesztési hozzájáru­lása, s lépett hatályba a település- fejlesztési hozzájárulás. E konst­rukció azonban nem felelt meg az elvárásoknak, azaz e kötele­zettség nem töltötte be rendelte­tését. Az ebből származó ala­csony bevétel a jelentős beruhá­zásokra nem nyújt fedezetet, ugyanakkor a lakosság körében élénk ellenállást váltott ki. Az az elgondolás, mely szerint népsza­vazás hoz létre adóterhet, eleve elhibázott. A jelenlegi adatok szerint szűkebb hazánk négy vá­rosában maradt meg még a tehó, de jövőre e településeken is an­nak megszüntetését tervezik. A legjelentősebb változás az illetékeket érintette. Egyebek mellett bővült a vagyonszerzési illetékköteles tárgyak köre. A dolgot nehezíti, hogy a helyi ta­nácsok nem követik a magánfor­galmi értékeket, emiatt gyakori a konfliktus az ügyfelek és a hiva­tal között. Utóbbi feladata a ma­tényt az alábbi adatokkal tá­masztották alá a szakemberek. Idén az első kilenc hónapban 183 tűzesethez riasztották a tűz­oltókat, s ebből 169 esetben ki­sebb-nagyobb kárt is regisztrál­tak. Ezen károk összértéke 12 millió 449 ezer forint volt. Ez az adat az előző év hasonló idősza­kában jóval szerényebb volt, több mint 3 millió forinttal. Em­lítést érdemel továbbá, hogy eb­ben az évben két alkalommal 1 millió forint feletti, huszonhá- romszor pedig 100 ezer forint fe­letti tűzkárral járó esethez hívták ki a tűzoltókat. Leggyakrabban a lakóházakat érte kár, de sűrűn kaptak jelzést a mezőgazdasági létesítmények rongálódása miatt is. A tűz keletkezésének fő okai között szerepel az elektromos áram, a dohányzás, és a szabad­ban való tüzelés. Itt hívjuk fel ol­vasóink figyelmét, hogy a téli tü­zelési szezon megkezdése előtt alaposan vizsgáltassák át szak­emberekkel a tüzelési berende­zéseket, s a hamarosan elkövet­kező disznóvágási időszakban fokozottabban ellenőrizzék a füstölőket. Az ezeken a területe­ken tapasztalható gondatlanság ugyanis az előző években is ren­geteg balesetet és kárt okozott. Sajnálatos tény: szűkebb ha­zánkban idén 9 halálos áldozatot követelt a tűz, s hogy többen gánforgalomban kialakult árak követése, nem pedig annak alakí­tása. Mint ismeretes, az adózási fegyelem javításának fontos esz­köze az ellenőrzés. Ennek létjo­gosultságát az adja, hogy az ál­lampolgárok egy része nem telje­síti bejelentési, bevallási kötele­zettségeit. Megállapítható, hogy az ellenőrzés színvonala, eredmé­nyessége javulást mutat. Sokan talán nem tudják, hogy 1980-tól bevezették a lakossági adók elekt­ronikus feldolgozását. Ennélfog­va e munka zökkenőmentesebbé vált. Az illetékhivatal mellesleg az elkövetkező esztendő január 1-jé- től tervezi a számítógépes ügyvi­teli rendszerre való áttérést. A megyei tanács pénzügyi osztálya a felügyeleti és irányítási jogkörét gyakorolva törekedett a helyi ta­nácsi lakosságadóztatás tevé­kenységének, valamint az illeték- hivatal munkájának megfelelő színvonalon történő ellátására. Folyamatosan biztosította a helyi adóügyi dolgozók szakmai képzé­sét, továbbképzését. Erre annál is inkább szükség van, mert a ta­pasztalatok azt mutatják, hogy az adóügyi apparátus személyi felté­telei — elsősorban a kisközségek­ben — nem kielégítőek. Tudott, hogy készülőben van az adórendszer reformja, s a ter­vek szerint 1991-től bevezetik majd a helyi adózást. Az új elgon­dolás arra épül, hogy törvény biz­tosítja majd az önkormányzatok adómegállapító jogát. A tanács­testület tehát jogalkotó funkciót kap, a végrehajtásról pedig az adóhatóság gondoskodik. Mel­lesleg a törvényalkotással a köz­ponti beavatkozás lezárul. Az ön­kormányzatok gazdasági önálló­ságának — erről fentebb már volt szó —, illetve a helyi bevételek­ben való érdekeltségének erősíté­sét természetesen a személyi fel­tételek oldaláról is meg kell ala­pozni. Minthogy végeredmény­ben a tanács gazdasági alapját a helyi adóapparátus biztosítja majd, így utóbbinak alkalmassá is kell válnia az új típusú tennivalók ellátására. (sárhegyi) súlyosan megsérültek. Ugyanak­kor azt is tudnunk kell, hogy az idejében történő riasztás és a tűz­oltók összehangolt munkája so­rán több millió forint értéket si­került megmenteni. Épp ezért említést érdemel annak a 250 hi­vatásos, s több mint kétezer ön­kéntes tűzoltónak az áldozatos tevékenysége, amely lehetővé tette a további tragédiák elkerü­lését. A megyei parancsnokság mun­kájának szerves része a megelőzést segítő propagandatevékenység is. Ennek keretében szervezték meg szeptemberben á tűzvédelmi hóna­pot, amelyen belül 285 alkalom­mal tartottak különböző helyeken ellenőrzést. Ezek során több sze­mélyre róttak ki helyszíni bírságot, 45 esetben pedig szóban figyel­meztették a mulasztást elkövetőket a hiányosságok megszüntetésére. Két személyt eltiltottak a munka­végzéstől, mivel nem ismerték a tűzvédelmi előírásokat, s a tűzoltó­készülék kezelését. Ezenkívül szá­mos vállalatnál, intézménynél tar­tottak előadásokat a tűzvédelem­mel kapcsolatosan. Az eseményso­rozat kimagasló rendezvénye volt az Eger — Hevés — Hatvan váró-“ sok lakótelepein és iskoláiban vég­rehajtott tűzoltási és életmentési gyakorlat, valamint technikai be­mutató, amelyeket több mint 50Ö tanuló tekintett meg. (Folytatjuk) Nemzetközi autókíállítás A 28. nemzet­közi autókiál­lítás egyik sztárja, az Isu- zu 4200-R sportkocsi a sajtóbemuta­tón, 1989. ok­tóber 25-én, két nappal a megnyitás előtt. A gép­kocsi nyolc- hengeres V-motorja 4,2 literes. A két­évenként meg­rendezett se­regszemlén 15 ország 333 au­tó- és motor­gyára 818 ter­mékkel mutat­kozik be. Egyre nagyobb értéket fenyeget a tűz Etetni érdekünk a nagyobb óvatosság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom