Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-21 / 250. szám

POLITIKAI NAPILAP SZÉLESRE TÁRJÁK A KAPUKAT „Azt szeretnénk, ha mindenki tudná, hogy rendezvényeink teljesen nyitottak...” (3. oldal) BETEG-E AZ EGÉSZSÉGÜGY? „Napi gondokkal küszködve...” A GELLÉRT-HEGY TITKA „Formája olyan, mint egy óriási kőszív...” (4. oldal) (7. oldal) BEDŐLTÜNK A SZÖVEGNEK - MONDJA A MAMA „Az ügyvezetőelnök-helyettes cáfolja a felelőtlen átigazo­lást...” ' (10. oldal) Elfogadták a képviselők és a köztársasági elnök választásáról szóló tör­vényjavaslatokat — Tárgyaltak a pártvagyonról — Döntések a megbékélés jegyében — Megszűnt a Munkásőrség Hétfőn kikiáltják a Magyar Köztársaságot Történelmi jelentőségű határozatok után október 30-án folytatja munkáját az Országgyűlés Az eredetileg tervezett 9 órához képest egyórás csúszással, dél­előtt 10 órakor kezdte munkáját pénteken az Országgyűlés. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavas­latról kialakult csütörtöki hosz- szas vitában az elvi kérdések fel­vetésén túlmenően a képviselők számos módosító indítványt tet­tek. Ezeket a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság csütörtök esti, illetve péntek reggeli ülésén mérlegelte — ez utóbbi megbe­szélés volt az oka, hogy csak ké­sőbb kezdhette meg tanácskozá­sát a plénum. A vita-összefoglaló előtt Pozsgay Imre államminiszter kért szót. Emlékeztetett arra, hogy a vá­lasztási törvénytervezet kemény politikai küzdelmek eredménye­ként került az Országgyűlés elé. Kérte a képviselőket: próbálják szemléletileg beleilleszteni ezt a kérdéskört a már elfogadott, a Parlament által jóváhagyott al­kotmány szellemébe. Kifejtette: ha a Tisztelt Ház elfogadja a kor­mány által előterjesztett javasla­tot, akkor valóban a békés átme­net erőivel fog össze, azokkal, amelyek felül tudnak emelkedni pártszempontjaikon, és együtt­működést ajánlottak fel aláírá­sukkal, támogatást adva a békés átmenethez. E megállapodás szellemében gondolkodva nem a Tisztelt Ház lealacsonyítása, ha­nem emelkedése következik be — tette hozzá. Ezután Horváth István bel­ügyminiszter kapott szót, hogy válaszoljon a vitában felvetődött kérdésekre, javaslatokra. Előre­bocsátotta: él benne a remény, hogy nem volt hiábavaló a képvi­selők igyekezete, s végül bölcsen döntve elfogadják a beterjesztett törvényjavaslatot. Az előterjesztő vita-összefog­lalóját követően Kállai Ferenc (országos lista) képviselő kért szót. Az ezt követő hozzászólások után határozathozatal követke­zett. A képviselők a törvényjavas­latról — a már elfogadott módo­sításokkal együtt — részleteiben és egészében szavaztak. Az Or­szággyűlés a képviselők válasz­tásáról szóló törvényjavaslatot 286 igen, 20 nem szavazattal, 24 tartózkodás mellett elfogadta. Ezt követően megkezdődött a köztársasági elnök választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Horváth István belügyminisz­ter az előterjesztéshez kapcsoló­dó expozéját még csütörtökön megtartotta. így a most kezdődő vita előtt nem kívánt szólni. Kereszti Csaba, a jogi, igazga­tási és igazságügyi bizottság elő­adója elmondotta: a bizottság mindenben egyetértett az előter­jesztéssel, s így nincs kiegészíte- nivalója. Az általános vitában egyedül dr. Czoma László (Zala m., 5. vk.), a keszthelyi Helikon Kas­télymúzeum igazgatója szólalt fel. A részletes vitában elsőként dr. Séra János (Komárom m., 10. vk.), Kisbér főállatorvosa kért szót, őt követte Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), Roszik Gábor (pest m., 4. vk.) A módosító javaslatokat ismét a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság mérlegelte, majd dr. Horváth István belügyminiszter — Roszik Gábor javaslatával szemben — -fenntartotta azt az előterjesztésben is megfogalma­zott indítványt, hogy a köztársa­sági elnök személyéről most népszavazás döntsön. Király Zoltán kérdésére pedig azt felel­te, hogy a köztársasági elnöki in­tézmény létrehozása, az államfő mostani megválasztása és a nép­szavazás-kezdeményezés közöt­ti ellentmondásra az Országgyű­lés október 30-ai ülésén tér visz- sza a kormány. Ezután határozathozatal kö­vetkezett. Ennek során elvetet­ték Roszik Gábor javaslatát, mely szerint a törvénytervezet­nek a köztársaságielnök-válasz­A szünetben: Pozsgay Imre és dr. Horváth István (Fotó: Perl Márton) tás második fordulójára vonat­kozó bekezdését úgy módosít­sák, hogy amennyiben a második fordulóban sem választottak köztársasági elnököt, az államfőt az Országgyűlés válassza meg a képviselő-választás után. Ezt követően a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelenté­sében foglalt módosító javaslato­kat az Országgyűlés elfogadta. Az egyik szerint köztársasági el­nököt a választópolgárok és olyan társadalmi szervezetek je­lölhetnek, amelyek megfelelnek a pártok működéséről és gazdál­kodásáról szóló törvény rendel­kezéseinek. Ugyancsak egy mó­dosítás foglalkozik azzal, hogy a második választási fordulóban — melyet akkor kell megtartani, ha az elsőben a jelöltek egyike sem szerezte meg a szavazatoknak több mint a felét — az a jelölt in­dulhat, akire az első fordulóban a választók legalább 15 százaléka szavazott. Közülük az lesz a köz­társasági elnök, aki a legtöbb szavazatot kapja; feltéve, hogy a választók legalább fele szavaz. Az Országgyűlés ezután 312 egyetértő szavazattal egészében is elfogadta a köztársasági elnök választásáról szóló törvényjavas­latot. A kormány módosította a Munkásőrség megszűnéséről szóló törvényjavaslatot, s ezzel összefüggésben visszavonta a honvédelmi törvény módosítá­sára vonatkozó javaslatát — je­lentette be ezután Borics Gyula igazságügyi minisztériumi állam­titkár, aki a kormány nevében terjesztette elő e törvényjavasla­tot. Utalva a Munkásőrség létre­hozása óta eltelt három évtized­ben, s különösen az elmúlt más­fél esztendőben bekövetkezett társadalmi, politikai változások­ra, leszögezte: a Munkásőrség fenntartása ma már nem indo­kolt, ezért a kormány nevében ja- (Folytatás a 2. oldalon) Parlamenti tudósítónk jelenti; _____________________ A voksolás joga... MSZP-állás- foglalás a nemzeti megbékélésről Az MSZP Elnöksége felhívja a párt tagjait és szervezeteit, hogy a kongresszus állásfoglalá­sának szellemében emlékezze­nek meg a 33 éve történtekről, a barikád mindkét oldalán eleset­tekről, 1956 áldozatairól; java­solja október 23-a nemzeti em­léknappá nyilvánítását — hang­súlyozza a Magyar Szocialista Párt állásfoglalása a nemzeti megbékélésről, amelyet a párt elnöksége pénteki ülésén ha­gyott jóvá. A testület ülését követően az Elnökség két tagja, Kósa Ferenc és Vass Csaba nemzetközi sajtó- tájékoztatón találkozott az újság­írókkal, hogy válaszoljon azokra a kérdésekre, amelyeket a napi­rend egyik témájával, a nemzeti megbékéléssel összefüggő állás- foglalással kapcsolatban tesznek fel. A válaszokból kitűnt, hogy az MSZP újraértékeli a történel­mi eseményeket, s ennek folya­matában jutott el oda, hogy java­solja a nemzeti megbékélés nap­jaként október 23-át. Az MSZMP megszűnését két­ségbe vonó megnyilatkozásokra reagálva az elnökség tagjai úgy nyilatkoztak, hogy az MSZMP jogilag megszűnt. Ha egykori tagjai mégis az MSZMP-t kíván­ják pártjukként megjelölni, ez úgy lehetséges, ha jelzőt illeszte­nek a név elé, s ismét belépnek a pártba. Reggel 9 órára együtt volt pénteken a Ház, az ülésszak azonban csak 10 óra előtt 5 perc­cel folytathatta a közös munká­ját. Az történt ugyanis, hogy az előző nap későre nyúlt a válasz­tási törvény vitája, s a jogi és igaz­ságügyi bizottság nem tudta be­fejezni még az éjszaka során sem a módosítások egyeztetését. A képviselőknek ugyanis számos megjegyzésük volt, s szinte már- már végeláthatatlanná vált a fel­szólalások sora. Ezek közül is emlékezetes marad a zalai új képviselő, Dr. Marx Gyula szűz­beszéde, amely olyan hosszúra nyúlt, hogy a képviselők kétszer közbetapsoltak, egyszer figyel­meztetőül megszólalt az elnöki csengő is, végül Szűrös Mátyás— így vonva meg a szót — egyszerű­en kikapcsoltatta a bőbeszédű honatya mikrofonját. A helyeslésen túl nagy derült­séget váltott ki ez a „megzabolá- zás”, legalább olyan tetszést ara­tott, mint tegnap reggel a rend­hagyó kezdés, amikor az elnöklő Dr. Fodor István bejelentette, hogy a miniszterelnök a terem bejáratánál egy aranygyűrűt ta­lált. Mondták is utána, bárcsak megtalálta volna vele az ország szerencséjét is... A meglehetősen nagy napiren­di csúszás miatt már nem lehet kiszámítani, hogy mikor mi kö­vetkezik az ülésteremben. így történt meg, hogy a választási törvényjavaslat vitájában szinte az utolsó pillanatban kapott szót Zsidei Istvánná, aki egyebek kö­zött azzal foglalkozott, hogy nem egyértelmű a megfogalmazás: „A választójog általános és egyenlő.” — Ez nem így van — mondta-, mert a paragrafus a választható­ságot nemcsak választójoghoz, hanem a magyarországi állandó lakhelyhez köti, azaz a választó­jog gyakorlását ettől teszi függő­vé. S ezzel együtt a szavazásban akadályoztatottnak minősíti a külföldön tartózkodót, vagy azt akinek nincs állandó lakhelye Magyarországon. Tehát fel kell oldani, meg kell oldani, jogilag rendezni, szabályozni kell ezen jogosultságból való kizárást. Mert, ha egy szűk körről lenne szó, talán más lenne a megítélés, de amikor százezres nagyságren­dű, választójoggal rendelkező ál­lampolgárt érint, akkor már bi­zony szóra érdemes.... Ezután a képviselői tevékeny­ségről beszélt, az úgynevezett „kijáró” képviseletről. — Az én értelmező szótáram­ban a „kijáró és kiálló” között különbség van. Ugyan ki kérdő­jelezi meg a „kijárást”, azaz a ki­állást, ha például a képviselő egy nyugdíjas példáján mutat rá a több mint 2 és fél millió nyugdí­jas gondjaira. De azt is hallom, hogy más vezetőink szemére azt vetik: Nem „jártak ki”, mert ha többet jártak volna a területü­kön, érzékelték volna, hogy mi­lyen nagy itt-ott a baj... Képviselőnő javaslatait — egy kivétellel — mind a bizottság, mind pedig az Országgyűlés el­fogadta. Ennek az ülésszaknak a fel­adata, dönteni a Munkásőrség sorsáról. A napirend előtt kértem szóra Kárpáti Ferenc honvédel­mi minisztert, aki elmondta, hogy előteijesztette javaslatát az illetékes bizottságban, s ez a hon­atyák elé került. Arról, hogy szó esett korábban a Munkásőrség­nek a területi véderőhöz való csatolásáról, ezt mondta: — A területvédelmi munka honvédelmi feladat volt, ezután is az marad, hogyanis tudna en­nek eleget tenni egy önkéntes szervezet. A fegyvereiket is a honvédség veszi át, ennek azon­ban a hadsereg szempontjából semmi jelentősége nincs, mert jelentéktelen könnyű fegyverek­ről van szó.... A megyeszékhely legújabb üzemében, az egri Finomszerel- vénygyárban is működik egy munkásőregység. A gyár képvi­selő-vezérigazgatóját, Kócza Imrét kérdeztem a mostani vál­tozások kapcsán: — Tudomásom szerint nem fogadták örömmel a megszünte­tés hírét — válaszolta —, de mint minden, rájuk vonatkozó dön­tést, ezt is fegyelmezetten tudo­másul vették. Tiszteltük őket, mert szíwel-lélekke! kiálltak egy ügy mellett, jól dolgoztak és dol­goznak a munkahelyükön, ahol számítunk is rájuk. Tudni kell ehhez, hogy nem ők, az egyes munkásőrök, hanem a politikai intézményrendszer „járatta” le a testületet. Ami pedig a megszün­tetést illeti: a most kialakult hely­zetben a békés átmenet érdeké­ben nem hiszem hogy más dön­tést hozhatnánk... Képzeletben már „voksolnak” a képviselők. Egymás között megbeszélik, hogy ki melyik cí­merváltozatra szavaz majd, s me­lyik jeles napot választja szíve szerint nemzeti ünneppé. Igaz, ez lényegében magánügy, de Nagy Endréné és Csongrádi Csaba nem titkolja a döntését. — Hozzám minden tekintet­ben március 15-e áll közel, tu­dom, sokan osztják véleménye­met, amikor ezt tekintem igazi ünnepünknek. Ami a címert ille­ti, nehéz a választás a koronás, il­letve a Kossuth-címer között. Talán az utóbbit találom inkább kifejezőbb jelképünknek... — mondta a képviselőnő. Csongrádi Csaba erről így vé­lekedett: — Engem a 48-as márciusi események forradalmisága fo­gott meg mindig is. Érthető hát, hogy március 15-e mellett szava­zok, illetve a Kossuth-címer használatával szimpatizálok. A szándékban bizonyára az sem elhanyagolható, hogy ezek az elhatározások nem máshol, mint a Parlament történelmi falai között születtek meg... Szilvás István Helmut Kohl hazánkba látogat Helmut Kohl, a Német Szö­vetségi Köztársaság kancellárja, Németh Miklós miniszterelnök meghívására, december közepén hivatalos látogatást tesz Magyar- országon. Hans Klein szövetségi minisz­ter, az NSZK kormányának szó­vivője péntek délelőtt szintén hi­vatalosan bejelentette, hogy Helmut Kohl szövetségi kancel­lár ez év december 16-a és 19-e között hivatalos látogatást tesz a Magyar Köztársaságban. A bonni politikus hozzátette: a nyugatnémet kormányfő előző nap levelet kapott Németh Mik­lóstól, s ebben kifejezte kormá­nyának azt az eltökéltségét, hogy következetesen továbbviszi a re­formfolyamatot. A magyar kormányfő egyben megköszönte a kancellár októ­ber 4-én kelt levelét. Ebben a kancellár arra is rámutatott: az 1987-ben folyósított egymilliárd márka hitelre vonatkozó kor­mánygarancia után a több mint egyéves hiteltárgyalások kereté­ben ismételten kiállt azért, hogy Baden-Württemberg tartomány és a bajor szabadállam hitelakci­óját a szövetségi kormány kiegé­szítse. Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács — hétfőn megkezdett, de a bő napirend miatt be nem fejezett ülését foly­tatva — megvitatta a Magyar Nemzeti Bankról, a társadalmi- gazdasági tervezésről és az ál­lamháztartásról szóló törvények téziseit. A kormány határozatot hozott a banktevékenység folytatásá­nak feltételeiről és az Állami Bankfelügyeletről. A Minisztertanács tárgyalt az 1990. évi gazdaságpolitikai program és a jövő évi költségve­tés irányelveiről. Előterjesztést hallgatott meg az egészségügyi és szociális vállalkozások szabályo­zásáról, a kritikus helyzetben lé­vő mezőgazdasági nagyüzemek működőképességének, jövede­lemtermelő képességének javí­tásáról, továbbá az élelmiszer­kiskereskedelem helyzetéről. (MTI) A rendőrség kérése A nemzeti megbékélés ünnepére Olvasóink előtt ismeretes, hogy október 22-én és 23-án me­gyénk településein — a városok­ban és a falvakban egyaránt — ünnepségekre és megemlékezé­sekre kerül sor. A szervezőkkel — előzetes megbeszélés alapján — teljes egyetértésben a rendőr­ség közreműködik a közúti for­galom irányításában, továbbá se­gítséget nyújt a rendezvények za­vartalan megtartásában. Egyszersmind a Heves Me­gyei Rendőr-főkapitányság ve­zetője kéri a lakosságot, az ün­nepségeken résztvevőket, hogy a megemlékezéshez illő méltóság­gal, a nemzeti megbékélés jegyé­ben segítsék elő az említett ünne­pi események lebonyolítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom