Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-13 / 243. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. október 13., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. A sarkalatos törvények megalkotására készül az Országgyűlés (2.) Alternatívák a pártok működésének színterére Egy NEB-vizsgálat nyomán a Bélapátfalvi Cementgyárnál Már nem mostohagyerek a környezetvédelem A Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság előtt nemrégiben hangzott el jelentés arról a vizsgálatról, amelynek célja annak meg­állapítása volt, hogy az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény előírásai hogyan érvényesülnek az 1981-es alapvizs­gálat óta a Bélapátfalvi Cementgyárban. A pártok működéséről és gaz­dálkodásáról szóló törvény célja, hogy azok a társadalmi szerveze­tek jegyeztessék be magukat pártként, amelyek indulni akar­nak a választásokon. Ismeretes, hogy a pártok tevékenységének egyik legfontosabb kérdése mű­ködésük színtere, amelyről hosz- szű és éles viták zajlanak mind a mai napig. Ezért a törvény két változatot tartalmaz a munkahe­lyek depolitizálására. Az egyik az Ellenzéki Kerekasztal támo­gatta javaslat: a munkahelyekre egységesen mondja ki a pártszer­vezetek működésének tilalmát. A másik, a volt MSZMP javaslata, differenciál a közhatalmi funkci­ót betöltő munkahelyek és más munkahelyek között. A döntés a képviselőkre vár. A törvénytervezet tételesen felsorolja azokat a forrásokat, amelyek a párt vagyonát alkot­hatják. Ezekkel összefüggésben két tiltó rendelkezést tartalmaz: egyrészt állami költségvetési szerv, illetve állami vállalat nem adhat hozzájárulást és azt a párt nem fogadhatja el, másrészt tiltja a más államtól származó és az is­meretlen forrásból eredő vagyoni hozzájárulás elfogadását. Ha ez mégis megtörténik, az ilyen jelle­gű hozzájárulást egyrészt be kell fizetni az állami költségvetésbe, másrészt ugyanekkora összeggel csökken a párt költségvetési tá­mogatása. A pártok számára nyújtandó állami költségvetési támogatás teljes összegét az Országgyűlés állapítja meg az erről szóló éves törvényben. A támogatásra for­dítható összeg 25 százalékát — a törvénytervezet szerint — az Or­szággyűlésben képviselettel ren­delkező pártok között egyenlő arányban, 75 százalékát pedig a választások eredménye alapján kell felosztani. Ez azonban már csak az űj országgyűlési választá­sok után alkalmazható szabály. Ezért a tervezet kimondja, hogy a következő általános képviselő- választásig a pártok költségveté­si támogatásáról az Országgyű­lés külön határoz. A törvényjavaslat szigorúan határozza meg a pártok gazdál­kodási lehetőségeit, szintén vá­lasztási lehetőséget hagyva a képviselőknek. Kimondja azt is: ha a párt egyesülés vagy szétválás útján megszűnik, a vagyon a jo­gutódé (jogutódoké) lesz. A pártok gazdálkodásának el­lenőrzésére az Országgyűlésnek alárendelt Állami Számvevőszék jogosult. Ez a szervezet — a poli­tikai élet tisztasága érdekében — évente legalább egyszer ellenőrzi a pártok gazdálkodását. A tör­vénytervezet egyébként ügy ren­delkezik: a pártok minden év március 31-ig kötelesek közzé­tenni előző évi pénzügyi kimuta­tásukat. Az Alkotmánybíróságnak — mint az alkotmányvédelem kü­lönleges eszközének — felállítá­sát a jogállam megteremtése, az alkotmányos rend és alapjogok védelme, a hatalmi ágak szétvá­lasztása és kölcsönös egyensú­lyának biztosítása teszi időszerű­vé. Feladatát akkor töltheti be, ha nem épül be a hagyományos igazságszolgáltatási szervezetbe, hanem önálló testületként, önál­ló költségvetéssel működik, és tagjait az Országgyűlés választja. A törvénytervezet meghatá­rozza az Alkotmánybíróság ha­táskörét, szervezetét és eljárását, bár ez utóbbiakra részletesen nem'tér ki, mert ezek szabályo­zását, a szintén törvényként megalkotandó alkotmánybíró­sági ügyrendre bízza. Az Alkotmánybíróság tagja olyan büntetlen előéletű, 45. éle­tévét betöltött magyar állampol­gár lehet, akinek egyetemi tanári címe van, illetőleg az állam- és jogtudomány nagydoktora, to­vábbá 20 éves szakmai gyakor­lattal rendelkezik. Nem lehet alkotmánybírósági tag, aki a taggá választását meg­előző 4 évben a kormány tagja vagy valamely párt alkalmazott­ja volt, illetve vezető államigaz­gatási tisztséget töltött be. Az Al­kotmánybíróság tagja — hatás­körén kívül — semmiféle politi­kai tevékenységet nem folytathat. Az Alkotmánybíróság felada­ta egyebek között, hogy megsem­misíti az alkotmányellenes törvé­nyeket és más jogszabályokat. Az Alkotmánybíróság eljárását törvényben meghatározott ese­tekben bárki kezdeményezheti. Az Alkotmánybíróság határoza­ta ellen fellebbezésnek helye nincs. Jogállamban nélkülözhetetlen a törvényhozó hatalom megbízá­sából végzett ellenőrzés annak érdekében, hogy a végrehajtó hatalom „gazdálkodása” alapve­tően a törvények, a gazdaságos­ság, a célszerűség és takarékos­ság elvei szerint valósuljon meg. Szükség van tehát egy olyan, csak az Országgyűlésnek aláren­delt szervre, amely az állami költségvetés felhasználásának szabályszerűségét és eredmé­nyességét folyamatosan ellenőr­zi. Ezt a funkciót töltheti be az Állami Számvevőszék. Elnökét és annak helyetteseit az Országy- gyűlés választja meg. Az e tiszt­ségekre javasolt személyek alkal­masságáról a terv- és költségve­tési bizottság jogosult meggyő­ződni. Az elnök és helyettesei­nek megbízatása 12 évre szól, és annak lejártával — 70 esztendős korig — újra választhatók. (Folytatjuk) Nos, a gyárban azóta számos dolog történt mind a technoló­giai, mind pedig a portalanító berendezésekkel kapcsolatosan, s szervezési intézkedéseknek is tanúi lehettünk. Elég csak annyit megjegyezni, hogy e területekre mintegy 100 millió forintot fordí­tottak. Mára a légszennyezés mértéke jelentősen csökkent, jóllehet, a helyzet még most sem kielégítő. A mérési eredmények azt igazolják, hogy a térség lég­szennyezettsége kisebb a múlt­belinél. A már említett 1981-es vizsgálat 33, üzemen belüli lég- szennyező forrást tárt fel, jelen­leg viszont 24 ilyet lehet számon tartani. Különösen magas a klin- kerhűtő-elszívás túllépése — több mint háromszoros —, s a klinkerpor agresszivitása miatt az elszívóberendezés elhasználó­dása fokozott, ezáltal annak tel­jesítménye csökken. Tény ugyanakkor, hogy az elektrofil- ter terhelése előleválasztó alkal­mazásával kisebb lenne. A mész- üzemben főként azért keletkezik nagymérvű porkibocsátás, mert a darabos mész közúti rakodása nyitott technológiával megy vég­be. A zárt rendszerű surrantó esetleges megépítésével — ezt egyébiránt tervezik — itt is opti­málisabb állapotot lehetne elér­ni. Sokat elárul a pozitív irányú változásokról az is, hogy amíg 1979-ben 3 millió 325 ezer fo­rintos légszennyezési bírságot fi­zettek, addig tavaly ez az összeg csupán 68 ezer forint volt. A cég hatósági engedélyei előírták a cementgyár körüli védőfásítást. 1981-ben szerződést kötöttek a Mátra — Nyugat-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal min­tegy 300 hektárt meghaladó te­rület védőfásítására. A munkák elkezdődtek, ám még a mai na­pig sem fejeződtek be. Érdemes kissé közelebbről szemügyre venni az adott térség­ben a légúti megbetegedések ala­kulását... Nos, a bizonytalan ere­detű effajta megbetegedések száma és gyakorisága mind a gyermekeknél, mind pedig a fel­nőtteknél emelkedő tendenciát mutat. A betegforgalom — a körzeti orvos szerint — 2-3-szo- rosára nőtt. A légúti megbetege­dések számának gyarapodása, il­letve a légszennyezési értékek csökkenése között csak látszóla­gos az ellentmondás, ugyanis a légzőapparátus hosszú ideig ké­pes alkalmazkodni a környezeti „megterheléshez”, s csak miután ez az ellenállás gyengül — esetleg megszűnik —, azt követően jön­nek a komolyabb bajok. Ami a zajvédelmet illeti... Mint ismere­tes, a zaj- és rezgésterhelési hatá­rértéket rendelet úja elő. A gyár még 1985-ben tanulmánytervet készített, s ennek alapján meg­kezdték az effajta ártalom foko­zatos megszüntetését. Ennek eredményeként a 35 decibeles túllépést I5-re sikerült „leszállí­tani”. A zajszint határérték alá történő csökkentését a cég 1990 — 1991-re tervezi, amikor a CE- MÜ-központ tervei alapján a mészkemencéknél több mint 200 millió forintos beruházás ré­vén korszerűsítésre kerül majd sor. A vízvédelemmel összefüg­gésben megállapítható, hogy a mészüzemmel kapcsolatban fel­vetődött az üzemi és a lakótelepi vízhálózat szétválasztásának megvalósítása, ám e téren — a fel­méréseken túl — semmi érdemle­ges sem történt. A munkálatok elvégzését az idei esztendő utol­só negyedére ígérik. A gyárnál elismerik, hogy a csapágyhűtésre ivóvizet használni pazarlás. Szi­vattyútelep létesítése, recirkulá- ciós vízhálózat kiépítése — a kis vízmennyiség miatt — kérdéses, pontosabban nem biztos, hogy gazdaságos. Az ipari-, illetőleg ivóvízrendszer jelentős részének cseréje 1986 — 87-ben megtör­tént. Az átépítés folyamán a fon­tosabb leágazásoknál vízórákat szereltek fel, ,v ennek következté­ben az addiginál lényegesen pon­tosabban meghatározható az egyes területek vízfelhasználása. Emellett pedig — csőtörés esetén — a hibát rövid időn belül észlel­hetik. A vezeték cseréje számot­tevő gazdasági eredménnyel is járt. Részben ennek, részben más intézkedéseknek köszönhe­tően csökkent a fajlagos vízfel­használási mutató. Megvizsgál­ták annak lehetőségét is, hogy a vízgazdálkodásban milyen siker­rel lehetne alkalmazni folyamat- irányító számítógépet, ám — úgy tűnik — a jelenlegi körülmények közepette ennek telepítése nem lenne gazdaságos, ugyanis a megtérülési idő több évre tehető. A vizsgálat tapasztalatai nyo­mán a NEB különféle javaslato­kat is megfogalmazott. így pél­dául a klinkerhűtők elektrofilte- rei porterhelésének csökkenté­sére szükségesnek tartanák elő- leválasztók alkalmazását, továb­bá azt, hogy — a pénzügyi leltei tőségek függvényében — fokoT zatosan cseréljék ki a műszakilag már elavult elektrofiltereket a legmodernebbekre. Hasznos lenne a fentebb már említett fásí­tás további szorgalmazása, akár­csak annak szemügyre vétele, hogy miként lehetne csökkente­ni — esetleg teljesen felszámolni — a keletkező veszélyes hulladé­kokat. (sárhegyi) Falunapok Boldogon Hagyománynak számit Boldog községben, hogy minden év őszén megren­dezik a faluna­pokat. Az idén népművészek kirakodóvására, bcrchesgadeni, boldogi, kazári, szurdokpüspöki szövetkezeti csoportok ze­nés, táncos fel­vonulása és a Magyar Távirati Iroda itt készült fotóriportjaiból nvilt kiállítás tette színessé a kulturális prog­ramot. A falu­napokat a cso­portok bemuta­tója s a helyi tűzoltózenekar közreműködésé­vel szervezett bál zárta. (Szabó Sándor felvételei — MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom