Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-05 / 235. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. október 5., csütörtök Hans-Jochen Vogel közelgő magyarországi útjáról Küszöbönálló magyarországi látogatásom célja, hogy tájékozódjak a fejlődés ottani állásáról, beszéljek a különböző politikai erők képviselőivel, és megvitassak olyan közös elképzeléseket is, amelyek annak a kérdésnek a megválaszolására irányulnak, hogy miként tudnánk a magyar- országi reformfolyamatot támogatni és előmozdítani. Ezt hangsúlyozta a Magyar Távirati Iroda bonni tudósítójának adott exkluzív inteijújában Hans-Jochen Vogel, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke, a párt törvényhozási (Bundestag) csoportjának vezetője. — Ebből az alkalomból szeretném majd kinyilvánítani a német szociáldemokrácia nagy elismerését mindazért, amit a reformerők Magyarországon eddig megvalósítottak, és szívből jövő köszönetét mondani a felelős politikai tényezőknek BudaAmerikai politikai körökben érezhető csalódottsággal fogadták kedden este a hírt, hogy elbukott a Manuel Noriega panamai vezető elleni puccskísérlet. Egyes törvényhozók és panamai emigránsok nyíltan arról beszéltek, hogy az amerikai erőknek be kellett volna avatkozniok. George Bush elnök kedden sietett leszögezni, hogy a panamai tisztek Noriega tábornok elleni puccsában Washingtonnak nem volt szerepe. A CBS-hálózat értesülése szerint mindenesetre kormánykörökben már napok óta várták a keddi panamavárosi eseményeket, s előre riadóztatták a csatornaövezetben állomásozó 12 ezer főnyi amerikai haderőt, hogy szükség esetén megvédje a víziutat, valamiként a Panamában élő 50 ezer amerikai állampolgárt. (A csatorna 2000-ben Panamának való átadását kimondó szerződés lehetővé teszi, hogy az amerikai hadsereg bármikor — pesten azért a magatartásukért, amelyet — hűen a helsinki alapelvekhez — az NDK-ból az NSZK-ba áttelepülők kérdésében tanúsítottak. Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen kapcsolatokat kíván fenntartani az SPD a magyarországi szociáldemokratákkal, a pártelnök megállapította: — Mindenekelőtt azt hangsúlyoznám, hogy a magyar szociáldemokratákkal már hosszabb ideje kapcsolatban állunk, hiszen ők is tagjai a Szocialista In- ternacionálénak (Sí). Az utóbbi hónapokban német szociáldemokraták többször is jártak Magyarországon, így Peter Glotz, Hans Koschnick, Karsten Voigt, és természetesen én is találkozni fogok Magyarországon a szociáldemokratákkal. Kérdés: A magyar kommunisták pénteken kezdődő kongresz- szusukon — programnyilatko2000 után is — beavatkozzék a víziút szabad hajózásának megvédésére). Manuel Noriega még néhány éve Ronald Reagan amerikai elnök megbecsült szövetségese volt. A kis ország „erős emberéről” akkor változott meg az amerikai vélemény, amikor — a vád szerint — kiderült, hogy részese a kolumbiai erdetű kábítószer- kereskedelemnek s annak jövedelméből tartja fenn személyes hatalmát az amerikai stratégiai érdekek szempontjából oly fontos országocskában. Miután Floridában vádat emeltek ellene, Reagan, majd utóda, George Bush ismételten nyűtan a diktátornak minősített tábornok megdöntésére szólította fel a panamai fegyveres erőket. A nemzeti gárdának gyakorlatilag minden vezető tisztje az Egyesült Államokban tanult, így Washington kitűnő személyes kapcsolatokkal is rendelkezik, ám ennek ellenére sem sikerült az elmúlt, csaknem zat-tervezetük tanúsága szerint — hitet tesznek majd a demokratikus szocializmus eszméi mellett. Mit jelent ez önnek mint a német szociáldemokraták elnökének és általában a német szociáldemokráciának? Milyen következtetéseket von le ebből a tényből? Válasz: örömmel tölt el bennünket az a körülmény, hogy a demokratikus szocializmus most már oly mértékben gyakorol vonzerőt, hogy egy olyan párt, amely korábban, a távoli múltban a „szociáldemokratizmust” inkább csak kritikai értelemben használta, jelenleg szintén a demokratikus szocializmus mellett dönt. Ezt pozitív fejleménynek tartom. Mutatja a demokratikus szocializmus erejét, s ez jót fog tenni a magyarországi reformoknak. (MTI) két év alatt megszabadulni Nori- egától. Washington legutóbb májusban támadta rendkívül hevesen a panamai vezetőt, miután az megsemmisítette a választások eredményét s a győztes ellenzéket véres erőszakkal eltávolította. Kedden az amerikai törvény- hozás több demokratapárti tagja, köztük Alfonz d,Amato képviselő és Dennis Deconcini szenátor — emigráns panamai ellenzékiekkel összhangban — arról beszélt, hogy az amerikai haderőnek be kellett volna avatkoznia s így hamar eldőlt volna Noriega sorsa. A Pentagon tanácsára azonban a Bush-kormány messzemenőn tartózkodott ilyen lépéstől, amely nemcsak Panamában, hanem egész Latin- Amerikában igen kedvezőtlen visszhangot váltott volna ki — s nem volt biztos az amerikai siker sem. (MTI) Segítség hazánknak és Lengyel- országnak Az Európai Közösség 12 országának külügyminiszterei kedden igen alapos eszmecsere után adták elvi jóváhagyásukat a Lengyelország és Magyarország reformfolyamatainak támogatását célzó akciótervre, amelyet egy hete terjesztett elő a Közösség javaslattevő szerve, a bizottság — közölte kedden este megtartott sajtóértekezletén Roland Dumas francia külügyminiszter, a Miniszteri Tanács soros elnöke. Rámutatott, hogy a tizenket- tek értékelése szerint a politikai és gazdasági reform jelentősen előrehaladt a két országban, ám eredményei még törékenyek és a gazdasági nehézségek következtében kétségessé válhatnak. Éppen ezért a tizenkettek üdvözölték, hogy a Közösség bizottsága a hetek párizsi csúcsértekezletétől júliusban kapott megbízásához híven gyorsan előtelj esztette javaslatait a Lengyelországnak és Magyarországnak szóló, 12 országot mozgósító közösségi támogatásról, és megszervezte az e célra összefogott mind a 24 tőkés ország két brüsszeli találkozóját. A Miniszteri Tanács, mondotta Roland Dumas, kifejezte reményét, hogy a Közösség példáját követni fogják azok is a 24-ek közül, akik még — mint Japán, Kanada vagy mások — mindeddig nem jelölték meg segítségük anyagi kereteit. Az MTI tudósítója megkérdezte, hogy szó esett-e a magyar emlékirat azon javaslatáról, hogy hozzanak létre szabadkereskedelmi társulást a Közösség és Magyarország, illetve az EF- TA és Magyarország viszonylatában, továbbá az Európai Parlament „új Marshall-tervet” sürgető kezdeményezéséről. A Miniszteri Tanács elnöke azt felelte, hogy ezúttal a bizottság javaslata volt napirenden a két országnak szóló segítségnyújtást illetően, s nem volt feladata az, hogy állást foglaljon más kezdeményezésekkel kapcsolatban. Ezeket a kérdéseket azonban egy napon a megfelelő fórumokon meg fogják vizsgálni. (MTI) Kambodzsa Pániknak nincs jele Lezárult Kambodzsa történetének egy szakasza, s új kezdődik. Vietnam csaknem tizenegy évig tartó katonai szerepvállalása véget ért. Több mint négyszáz újságíró és 26 külföldi megfigyelő is szemtanúja lehetett annak, hogy a reguláris vietnami egységek valóban elhagyták Kambodzsa földjét. Ám a fegyverek aligha hallgatnak el, de most már kizárólag khmer felek állnak szemben egymással. Phnompenben érezhető az aggodalom a közeljövő fejleményei miatt. Az emberek főként arról beszélnek, hogy a Vörös Khmerek alakulatai harckészültségben állnak. Céljuk az, hogy benyomuljanak az ország belsejébe, településeket foglaljanak el, s talán a fővárost is veszélyeztethetik. Phnompenben sokan felkészültek az esetleges evakuálásra. Pániknak azonban nincs jele. Néhány kereskedő bezárta üzletét, de az árukínálat most jobb, mint az utóbbi évtizedben bármikor. Ez kézzelfogható következménye annak a liberális gazdaság- politikának, amelyet a Hun .S'en-kormány az utóbbi időben folytat. A magángazdaság tehát voltaképp a status quo-ban érdekelt. A phnompeni vezetők sem rejtik véka alá, hogy a polgárháború fellángolásától tartanak, ámde rögvest leszögezik: a kormányerők képesek megvédeni pozícióikat a polpotista fegyveresekkel szemben. A hadsereg indokínai viszonylatban immár korszerű fegyveres erőnek tekinthető, s a helyi milíciákkal együtt hozzávetőleg ötszörös túlerőben van az ellenzéki szövetség gerilláival szemben. Az ellenzéki hármas koalíció fegyvereseinek mintegy fele Szi- hanuk herceg és a polgári-nacionalista Sonn Sann katonája, ám ezek eddig sem vettek részt intenzíven a harcokban. A Vörös Khmerek — megbízható becslések szerint — 14-15 ezer harcossal rendelkeznek, és hozzávetőleg ugyanennyi fegyvertelen khmer tartozik soraikba. A polpotista fegyveresek többsége azonban már öreg. A Vörös Khmereknek sikerül ugyan soraikba toborozni vagy kényszeríteni fiatalokat, de az újabban közéjük állók híján vannak a harci tapasztalatoknak. Phnompenben úgy vélik, a külföldi fegyverszállítások leállításától függ, hogy mekkorára csaphat fel a polgárháború lángja. A polpotisták komoly készletekkel rendelkeznek thaiföldi táboraikban, fegyvertartalékaik 2-3 évre is elegendőek. Azok viszont minden bizonnyal erősen túloznak, akik szerint Kambodzsa területén több mint húszezer polpotista gerilla lenne. Eny- nyi fegyveresük nincs is a Vörös Khmereknek. Ezzel szemben a kambodzsai népi milícisták között nemrég háromszázezer kézifegyvert osztottak szét, s fennáll a veszély, hogy egy részük átáll a polpotistákhoz, de valószínűleg legfeljebb csak töredékük teszi ezt meg. Kivonuló vietnamiak (Népújság-telefotó — MTI) A Phompentől 40 kilométerre vont védelmi gyűrűt minden bizonnyal képtelenek áttörni a Vörös Khmerek. Ugyanakkor meglehet, hogy ideig-óráig elfoglalhatnak településeket, akár megyéket is — például a Thaifölddel szomszédos Battambang tartományt —, ám aligha lesz idejük polgári közigazgatás kiépítésére. Az ellenzéki erők ütőképességét gyöngíti az is, hogy a hármas koalíció megosztott, sőt, még a Vörös Khmerek vezetői között sincs mindig egyetértés. „Minden okunk megvan elvetni annak az eshetőségét, hogy Pol Poték ellenőrzésük alá vonnak néhány megyét vagy települést” — szögezte le a minap Hun Sen kormányfő. A phnompeni vezetés kizártnak tartja a Vörös Khmerek visz- szatérését a hatalomba, részvételüket a jövő Kambodzsájának kormányában. Szihanuk herceget arra szólítják fel, hogy szakítson ezzel a szövetségesével, hiszen immár megszűnt a rendezés egyik akadálya, a vietnami katonai jelenlét. Phnompenben és Hanoiban most nyomatékkai emlékeztetik Kínát arra az ígéretére,, hogy beszünteti a fegyverszállítást a Vörös Khmereknek, miután Vietnam kivonult Kambodzsából. Pekingen múlik, mondják, hogy megismétlődik-e a „Killing fields", a kambodzsai népirtásról szóló film története. Indokínai megítélés szerint Peking most nem törekszik politikai megoldásra, s amit jelenleg folytat, az nem más, mint nagyhatalmi beavatkozás egy kis ország ügyeibe. Ebben nyilván sok az igazság, s az is biztosra vehető, hogy Kína továbbra is befolyásolni akarja a kambodzsai folyamatokat. Legfőbb ütőkártyája pedig a Vörös Khmer haderő. Laczik Zoltán Jazov-látogatás Először az Egyesült Államokban EduardSevardnadzeszovjet és James őa&eramerikai külügyminiszter nemrégiben lezajlott eszmecseréi után jelentették be hivatalosan Moszkvában, hogy Dmitrij Jazov hadseregtábornok, a Szovjetunió honvédelmi minisztere eleget tesz a Pentagon főnöke, Richard Cheney hatnapos Egyesült Államokbeli látogatásra szóló meghívásának. Az időbeli egybeesés bizonyára nem véletlen. Ha a szigorúan protokolláris szabályokat vesszük alapul, akkor a dolgot úgy is felfoghatnánk, egyféle kötelező viszonosságról van szó. Mint emlékezetes, Frank Carlucci, az előző Reagan-kormányzat védelmi minisztere az 1988 márciusi berni kétoldalú megbeszéléseket követően — éppen Jazov invitálására — néhány napig Moszkva vendége volt,és hát a vendéglátást illett visszaadni. Ebben az esetben és helyzetben azonban talán mégsem a proto- koll-szempontok az elsődlegesek. Sokkal fontosabb ennél, hogy — a washingtoni őrségváltástól függetlenül — a legmagasabb szintű katonai kontaktusok erősítésének szándéka mindkét fél részéről változatlan. Ennek jelentősége azért is nagy, mert hiszen a két vezető nukleáris hatalom viszonyának milyenségétől nem kis mértékben függ a világ biztonsága, a fegyverzetkorlátozási-leszerelési folyamat sorsa. (Megjegyzendő egyébként, hogy szovjet honvédelmi miniszter még sohasem járt az USA-ban. Az eddigi legmagasabb szintet Ahromejev marsall, a volt vezérkari főnök, jelenleg Gorbacsov személyes katonai tanácsadója képviselte). Az általában elfogadott gyakorlat szerint a szovjet és az amerikai katonai vezetők a kormányaik által kidolgozott biztonságpolitikai koncepcióknak alárendelten cserélik ki nézeteiket, s a saját szakmai területükön igyekeznek hozzájárulni a diplomáciai csatornákon egyeztetett megállapodás-tervezetek kimunkálásához, nézetkülönbségek egymáshoz való közelítéséhez. Úgy, ahogyan erről Jazov hadseregtábornok nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának adott egyik interjújában: „A megbeszélések egyáltalán nem jelentik az egyéb tárgyalási fórumok feladatainak átvételét, sőt fő céljuk az, hogy meghatározott katonai-technikai vonatkozások megvitatásával kikövezzék az utat a további fegyverzetcsökkentés lehetőségeinek felkutatásához”. Érvényes ez a két alapvető területre — amiről oly sok szó esett Sevardnadze és Baker megbeszélései során —, vagyis a vegyi harceszközök gyártásának kölcsönös beszüntetésére és a meglevő készletek megsemmisítésére, de méginkább a hadászati támadó fegyverek 50- 50 százalékos csökkentésére. De vonatkozik ez sok más témakörre is, egyebek között a nukleáris robbantási kísérletek végleges beszüntetésére, az európai elhelyezésű harcászati-hadműveleti atomeszközökről folytatandó VSZ- N ATO tárgyalások megindítására és így tovább. Szovjet részről azt remélik, hogy az 1990 közepe táján esedékes Gorbacsov-Bush csúcstalálkozó idejére kialakulhatnak azok a feltételek, amelyek lehetővé tennék a stratégiai rendeltetésű támadó harceszközök kölcsönös „felezését” és az erről szóló megállapodás aláírását. Hogy erre valóban sor kerül-e, vagy sem, az még felettéb kérdéses. Bár mind a két fél tett egymásnak engedményeket, az eltérő tárgyalási pozíciók — az álláspontok közeledése ellenére — még korántsem garantálják a biztos sikert. Ezzel kapcsolatban meglehetősen elgondolkoztató és bizonyos kételyeket ébreszt V. Sztarodubov altá- bornagynak a Novoje Vremja égjük friss számában közölt cikke. A neves katonai szakértő — elismerve ugyan, hogy a szovjet-amerikai, s általában a kelet-nyugati kapcsolatok egyre inkább a realitások talajára helyeződnek —, óva int a túlzott derűlátástól. Szóvá teszi, hogy az amerikai katonai gondolkodásban egyelőre nem tapasztalható gyökeres fordulat, hiszen — mint írja — az úgynevezett egzotikus fegyverektől, így a kozmikus hadviselésre alkalmas harceszközöktől, vagy a „láthatatlan” B-2-es bombázóktól azt vátják, ezekkel egyoldalú előnyökre tehetnek szert, nyomást gyakorolhatnak a szovjet tárgyaló félre. A tábornok az amerikai „fegyverkezni és tárgyalni” formulát bírálva, úgy véli, ez a kettő nem egyeztethető össze egymással, s ténylegesen nem szolgálja a stabilitás megszilárdítását, miután az egyik kizárja a másikat. Joggal hívja fel a figyyelmet arra is, hogy a Szovjetunióval és Kínával ellentétben az Egyesült Államok felső politikai vezetése mind a mai napig sem mondott le az atomfegyjrverek esetleges elsőkénti bevetéséről, ámbár Ronald Reagan volt elnök az 1985-ös szovjet-amerikai genfi csúcstalálkozón ünnepélyesen kijelentette: sohasem szabad nukleáris háborút megvívni, mivel annak nem lenne győztese. Bármennyire meghökkentő, az altábornagy szerint „Siop-7” fedőnévvel az amerikai hadászati légierő omahai központjában léteznek erre vonatkozó korábban jóváhagyott tervek, s ezeket a Bush- kormányzat eddig még nem vizsgálta felül. így hát az eheti Jazov-Cheney találkozón volt miről beszélni, véleményt cserélni... Serfőző László A békés korszak reményében Sevardnadze Nicaraguában A diplomáciai kapcsolatok rendezésének tizedik évfordulóján Nicaraguába érkezett kedden Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Legmagasabb szintű megbeszéléseinek fő témája a kétoldalú viszony helyzete lesz, de ugyanilyen fontos, hogy a felek napra készen összevessék a közép-amerikai válság megoldásáról kialakított elképzeléseiket. A szovjet külügyminisztert Managua repülőterén Daniel Ortega államfő, Miguel d’Escoto külügyminiszter és Henry Ruiz együttműködési miniszter fogadta. Ortega és Sevardnadze a repülőtéri üdvözlő szavaiban a béke kérdésére helyezte a hangsúly. A nicaraguai elnök párhuzamba állította a Szovjetunió világszintű békepolitikáját Nicaragua közép-amerikai erőfeszítéseivel. A szovjet politikus tolmácsolta Gorbacsov üdvözletét és kijelentette: „a nicaraguai forradalom történelmében új, békés korszak jelei mutatkoznak, s a Szovjetunió szeretne hozzájárulni a fejlődéshez ebben az irányban”. Ortega pár perccel később, a panamai puccsra való tekintettel kisebb sajtóértekezletet rögtönzött. Közölte: kapcsolatban áll a panamai kormányzattal, személy szerint Osorio megbízott államfővel (az elnök jelenleg New Yorkban van, az ENSZ- közgyülésen), s azt a tájékoztatást kapta, hogy a kormány az ellenőrzése alá vonta a helyzetet, reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok felelősségteljes magatartást fog tanúsítani, és nem használja ürügyként a beavatkozásra az amerikai állampolgárok védelmét. A szovjet külügyminiszter kedden munkaebéden és munkavacsorán találkozott a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front országos vezetőségével. Szerdán újabb megbeszélései voltak Ortega elnökkel, majd kora délután tovább utazott. Panama Az USA tartózkodott a beavatkozástól
